Pest Megyei Hirlap, 1964. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-29 / 176. szám

4

’"^Mívlap

1964. JÚLIUS 28, KEDD

Biksu a szabadságtól ;

Az elégiái hangzású cím! nagyon prózai dolgokat takar.; Ugyanis Oroszi Menyhért, 13 éves szentlőrinekátái, foglalkozás nélküli fiatalember, akit emberölési kísérlet miatt két év és hat hónapra ítélt a járásbíróság, elhatározta, hogy a börtönbe való bevonulása előtt hatásos búcsút rendez. El is ment a szentlőrinekátái 1-es számú italboltba, ahol némi alkohol elfogyasztása után hangoskodni kezdett. Majd a tettek mezejére lépve, egy karosszéket, öt söröskorsót összetört és egy ablakot bevert. Közben kijelentette, hogy még ma valakit agyonszúr.

Oroszi, aM ellen több eljárást indítottak már garázdasága miatt, így a tervezettnél korábban került a rács mögé ... ___________

F

urcsa meglepetés egy orvosi rendelőben

Soltau nyugatnémet városban (Alsó-Szászország) egy orvos kinyitotta a rendelő ajtaját: Kérem a következőt! Nagy volt a meglepetése, mikor a várószobába egy tank lépett be. Persze, nem azért, hogy megvizsgáltassa magát. Egy tankcsoport vonult el az utcán. Az egyik vezető elveszítette uralmát a motorja feleit és a lánctalpas kolosszus áttörte az orvos házának falát és besétált az orvosi rendelőbe.

DERŰS HÉTVÉGE

MEGSZŰNT EGY JÁRAT

A MÁVAUT július 6-án jelentette: a Százhalombatta—dumafüredi autóbuszjáratot a mai nappal leállítjuk.

Mindenki azt kérdezi; miért történi? A MÁVAUT

szívtelen?

Ez a hiteles történet:

Amikor megkezdték a százhalombattai erőmű építését, hozzáfogtak a telephez vezető mesterséges Dana-ág mélyítéséhez. Ezzel keresztülvágták a partot, amelyen eddig könnyűszerrel közlekedhettek az említett két helység között. Ezt követően már csak nagy kerülővel juthatott, mondjuk a Füredre igyekvő, vagy onnan visszatérő ember céljához. Ekkor állították szolgálatba a gyaloglástól mentesítő autóbuszt. Ezzel együtt megegyezés született 1962-ben: „A Vízügyi Hatóság csatornaépítési engedélye kötelezi az Erőmű Beruházó Vállalatot, a rendszeres személyszállítást lebonyolító út felújítási költségeinek viselésére”.

Egy 1963. március 18-án keltezett nehézipari miniszterhelyettesi levél utasítást ad erre, sőt tovább megy és a csatlakozó utak építését is megsürgeti.

Ez bizony nagy lépés 1963 elején.

A hónapok mégis eseménytelenül múlnak. Ha csak nem tekinthetjük eseménynek a többszöri levélváltást és a MÁVAUT vészjelzéseit; a gyorsan romló régi úton nem tartható fenn sokáig a forgalom! A községi tanács csak az elodázást kérhette, de meg nem akadályozhatta az idei, július 6-i forgalomleállítást.

A megyei tanács közlekedési osztályvezetőjének a KPM Közúti Főigazgatóságához nemrégiben irt levele szomorúan könyveli el: „A vonatkozó ügyiratok csak szaporodnak, s közben az út állapota annyira leromlott, hogy ma már a közlekedés baleset veszélye néVkül nem tartható fenn... Legutóbb két levelet küldtünk a nehézipari Minisztériumba, amelyre azonban választ nem kaptunk ..

A napokban jelentkezett a tönkrement üt újjáalakítását tervező intézet.

Mint látható, elkezdődött az ügy újabb periódusa. Ha a remény több is a beteljesülésre, azon már nem változtat; egy település lakói, s az új tanévkor sok Százhalombattára igyekvő diák szenvedi nap mint nap. hogy — megszűnt egy járat. (t. gy.)

(Foto: Kotroczó)

A természet — nagy varázsló. A város kőrengetege, zaja, forrósága közegéből kiránduló ember érzi ezt leginkább, amikor jó másfél órai dunai hajóút után Horonyban partra száll és egyszerre körülfogja az erdő csendessége, jó levegője, pazarzöld látványa.

★

“Az egyetlen „szárazföldi út” dlahitótfaluí hídon át vezet Horányba, egyébként csak vízi úton: hajón, kompon, csónakon közelíthető meg. A szárazföldi út igen nehéz terep a gépkocsinak, kevesen is járnak így ide, és ez már maga is áldás. A gépkocsi nem csupán önmagában zajos, lármás közlekedési eszköz, hanem nagyobbrészt tulajdonosai, utasai is azok.

Maradnak tehát a főként hajóval érkezők — a csendes, pihennivágyó sereg, amelyet úgy fogad itt a folyópart, az erdő, mint egy csendes otthon. ★

A Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal turistaszállójának épületei húzódnak meg a fák között — a hajóállomástól nem messzire. A szobák nem fejedelmi lakosztályok, nem kápráztatják el az embert — de éppen egyszerűségük, tisztaságuk a vonzó. A portásnak nincs aranykulcsos formaruhája — de Ernő bácsit éppen úgy szeretik a vendégek, mintha a pesti Royal pultja mögött állna. És Marikát is, a gondnokasszonyt, a szálló őrzőjét, akit még senki sem látott szomorúnak, de kedvesnek, mosolygósnak mindig.. Valaki mondta, hogy jövőre nagyobb felújítási-karbantartási munkák kezdődnek itt — korszerűsítik a szállót. Két és fél millióért. Ebből az összegből nem épül ugyan emeletes palotaszálló itt, de ennyi feltétlenül kell is az épületek rendbehozására. Mert akármennyire is eldugott, romantikus hely Horány, egyre inkább felfedezik, még külföldi turisták is.

Sokat beszélünk, hogy így fejlődik, úgy fejlődik a vendéglátóipar; vannak ugyan még hibák ezen a téren, de hát a fejlődés így, meg úgy, meghozza majd a maga gyümölcsét és ezt meg kell érteni a kedves vendégnek is...

Horonyban — ebben az értelemben — nincs szükség megértő vendégre. A kisvendéglőben — minden túlzás nélkül — minden van. Még egyszer: minden, s úgy van, ahogyan a kedves vendég kéri. Rekkenő melegben — jéghideg italok. Borongós, hűvös napon — forró fekete (de ha a vendég forralt bort kér,

sok cukorral, sok szegfűszeggel, citromkarikával — tíz perc múlva megkapja). Reggeli: tízféle. Ebéd: gazdag választékú, étlap szerint, de ha a kedves vendég kívánja, egyéni ízlésre készül a pirított máj, vagy a bélszín, vagy a brassói arpó pecsenye. Vacsora: ugyanígy, négytagú, jó hangulatot teremtő zenekar muzsikája mellett... És mindezeken felül, de mindezekhez hozzátartozóan:

figyelmes, udvarias felszolgálás. Egyszóval: ideális kisvendéglő a Horány Gyöngye.

Szombaton délután és vasárnap sátrakkal népesül be a Dunapart. A legközvetlenebb kapcsolat az ember és a természet között az ilyen táborozás. Nem kell feltétlenül romantikusnak lenni ahhoz, hogy elképzelje bárki; menynyi kedves élményt nyújt egy- egy ilyen Duna-parti hétvége. Nappal: úszás, evezés. Este: pihentető heverészés a gumimatracon és szalonnasütés, zsiványpecsenyesütés a tábortűz parazsa fölött. Micsoda zsiványpecsenyét lehet itt sütni... Szaionna-krumpii- Iiagyma-hússzeletkék sorakoznak váltakozva a métérnyi vasnyárson; sülnek, pirulnak a parázs fölött és csodás illatok szállnak végig a part mentén.

És lehet-e vacsora után, holdfényes este fürödni a Du nában? De még mennyire! De csak kizárólag romantikusoknak. Mert az idősebb korosztálynak már azért hűvösek az esték, s a víz is hideg. ★

És milyen gyorsan múlik el a hétvége. Jön az esti hajó — indulnak haza a kirándulók. Kezdődik az új hét: munkával — de be is fejeződik, és akkor valahol egy hivatalban, egy lakásban megszólal a telefon, vagy találkozik két horányi ismerős az utcán, és elhangzik a kérdés:

— Hol töltjük a hét végét? — S a felelet:

— Hol? Természetesen Ho- rányban.

D. F.

Konyhabútor kiállítás Nagykátán és Lőrinckátán

Konyhabútor-kiállítást rendezett a Nagykátai Földművesszövetkezet Nagykátán. A kiállításra a hagyományos típusok mellett a korszerű cseh,. NDK, lengyel, bolgár és magyar garnitúrákat is felsorakoztatták, összesen 16 konyha bútortípussal ismerkedhettek meg az érdeklődők, akiknek száma elérte az ezerkétszáz főt. A kiállítás látogatói egy hét leforgása alatt 32 konyhabútor-garnitúrát vásároltak meg.

Terek János üzletvezető elmondotta, hogy az idősebbek általában a hagyományos bútorgarnitúrát kedvelik, de a fiatalok már csaj- modern bútort vásárolnak. Véleménye szerint — ez a kiállítás tanulság#. is — jelentősen növelni lehetne a bútorforgalmat, ha

a szövetkezetnek állandó bemutatóterme lenne. Jelenleg ugyanis megfelelő helyiség hiánya miatt — még a raktárak is több. helyen vannak — nem tudják bemutátni a bú- ( tormodelleket.

A legújabb tervek szerint ! hamarosan megváltozik a j helyzet, mert a Park-étterem j helyén lesz a bútorüzlet, s itt I mód nyílik az áru megfelelő i bemutatására is.. Még a jelenlegi körülmények között is növekedik a forgalom, amely a két év előttihez képest megduplázódott, s az év végére eléri az egymilliónyolcszáz- ezer forintot.

A kiállított konyhabútorokat átszállították Lőrinckátá- ra, ahol a hét végéig megszem- í lélhetik az érdeklődök.

KINEVEZÉS

A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány az újonnan életre hivott Központi Földtani Hivatal elnökévé dr. Kertai György Kossuth-díjas geológust, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt eddigi vezérigazgató-helyettesét nevezte ki. (MTI)

KITÜNTETÉS

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Földes Lászlónak, a belügyminiszter első helyettesének, a munkásmozgalomban kifejtett tevékenysége és eredményes munkája elismeréséül 50. születésnapja alkalmából a Munka Érdemrend aranyfokozata kitüntetést adományozta.

A kitüntetést Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke nyújtotta át. (MTI)

ikkaszjaíii fei, de Ä

y dóm.

s közölte, neki is becsületére válna.

— Hogyan? — próbáltam szavain eligazodni. — Hogyan kérem?

A kollégája nem hagyott időt töprengésre, közölte, már mennek, jobban mondva mennének, de otthonhagyták a pénztárcájukat. Most hogy jutnak át Budára? Ezen ne múljon, érjenek mielőbb a családi körbe s adtam nekik fejenként egy ezrest. Kifutja? — érdeklődtem szorongva. Ök hümmögtek, buszon mennek — mondták.

— Bocsánat — rebegtem — az más — és még adtam egy ezrest. Kezet fogtak velem, éreztem, ez az új élet kezdete. Végre nem vagyok egyedül és megnyugodva vettem ki egy ezrest magamnak is. Csak egyet, nem helyes elkanászkodni s azonnal vásároltam háromszáz lottó- szelvényt. Hát igen, mert azért én nem bízom társaimban sem. Ha ők képesek engem, a járatlan embert, megvágni, csak csirkefogók ezek.

Nincs más hátra, húzogatom, húzogatom az ikszeket. 3 7, 34, 54, 80. 16, 27, 55, 72, 90. És

így tovább.

Óh édes istenkém! Jó istenke. tekints a szegény sik- kasztőra. nagyon utálom a

borsófözeléket.

Nagy S. József

tóttá, ha szakszerűen viselkedik, esetleg kettőt. Nem rólam van szó — vetettem közbe. — Mindegy az — felelte, neki is ül egy ügyvéd barátja, mindenkit érhet baleset.

És kérem, amitől rettegtem, bekövetkezett. A két úr tegnap elém tette a számlát. 49 377 forint 18 fillér hiányom van. Bágyadtan tiltakoztam, a 18 fillért nem vállalom. Mogorván hallgattak. Az egyik azért elismerően mondta:

— Ügyes trükköket alkalmazott.

— Oh — pirultam el —,

pedig csak butus kezdő vagyok.

A másik ezen meglepődött

eipotalpalás, az asszony is mióta jajgat éj i kuktáért.

S akkor még az állandó gond — lelepleznek vagy nem lepleznek le? Mostaniéban rendszeresen lottózom háromszáz-négyszáz szelvénnyel, egy négyes találat és meg lennék mentve. Nincs kegyelem, ez is csak a sikkasztás rezsijét növeli — kettes, kettes, ott rohadjon meg, ki se váltom őket. Micsoda alaknak volt a mukkor is ötös találata, valami százéves nyugdíjasnak! Istenem, hova teszed az eszed? Ha minden látsz, tudhatnád, mennyire kell a guba.

Összeroppanok a felelősség súlya alatt — mindezt egyedül, árván kell csinálni. Óh, ha a felelősséget megoszthatnám valakivel! Kapnék tippeket, megnyugtatnának, hiába, egyedül kell sínylődnöm.

Most meg egészen holt vagyok, a központtól két ellenőr is vizsgálgatja a könyveket. Morcosak, hidegek — sejtenének valamit? Ki tudja, én mindenesetre tegnap már beszéltem egy ügyvéddel, úgy állítottam be, mintha egy barátomról lenne szó. Háromnégy évet kaphat — állíkosztpénzből elspórolt egy nyakkendőre valót. Esküszöm, könny szökött a szemembe — micsoda nemes lélek! S nekem a farzsebemben ott lapul az aznap sikkasztott kétezer és hallgatnom kell, örülni az ócska nyakkendőnek.

Hiába, nem merek neki juttatni, még gyanút fogna és vallhatnám be az egészet. Először neki, aztán a nyomozóknak, aztán a bíró. — De legyünk csak őszinték — talán jobb is lenne. Leülném azt a pár évemet, az asszony küldené a csomagokat, írná a biztató leveleket, jöhetnék ki megtisztulva.

Persze, a börtönnek vannak hátrányai. Némelyik börtön huzatos, rekamié helyett priccsen vagy vaságyon áthatnék, kultúrember nehezen szokja meg az ilyesmit. Mondják, egy héten háromszor is borsófözelék van, — holott a gyomrom rendkívül érzékeny. Ugyan kérem, tegnap a Cicával, a Royalban olyan vacsorát ettem, hogy a Rotschild se különbet. Jó nő a Cica, de most megint nyü- gösködik, hogy elkopott a perzsa bundája. Beleörülök. Cicárvfik bunda, Janikának

Borzalmas — ezt idegekkel nem lehet tovább bírni, már megint kivettem a kasszából kétezer forintot. Na persze, nem az, hogy sok pénz, kapsz egy rossz lapot a smenben s ott vagy, ahol a part szakad, de azért idegesítő dolog. Folyton hamisítani ezeket a belégeket, fal útielszámolásokat gyártani, nem létező alakoknak segélyt utalni, néha azt hiszem, hogy megzavarodom.

irtózatos. Naivan, ostobán, tapasztalatlanul csak folyton kiszedni a pénzt, és tenni helyébe a különböző papírokat. Nem, én ezt nem bírom sokáig.

Az első alkalommal kellett volna letörni a kezem, picsi- pacsi jól eldádázni, dehát ki törje le a mancsom, ha egyszer nem volt ellenőrzés. Megpróbáltam magam az ellenőrzést, de nem ment, úgy látszik, ehhez külön tehetség kell, én csak a sikkasztáshoz értek. Az eddigi mérleg szerint talán ötvenezer forintot vettem ki a kasszából. Szegény feleségem ha tudná — azt hiszem, nagyon megszólna érte. Épp mondja egyik este, hogy a