Pest Megyei Hirlap, 1964. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-28 / 175. szám

10 ■KTM 1964. JÚLIUS 26. VASÄRNAP JAPAN, A XVIII. OLIMPIA ORSZÁGA A FELKELŐ NAP ORSZÁGÁNAK LANYAI Nemrégiben az egyik tokiói főiskolán kérdéseket intéztek á'tiallga tónőkhöz. Az ankét rendezői arra voltak kiván­csiak: az a változás, ami a második világháború után be­következett a szigetország éle­tében, milyen kihatással van a két nem kapcsolatára, s a fiatal, nemsokára diplomával rendelkező lányok gondolko­dására. Hátul kullog az asszony... Ez a probléma ugyanis, amely Európa legtöbb orszá­gában már véglegesen meg­szűnt, Japánban még ma sem teljesen megoldott. Nemcsak árról van szó, hogy a fiatalok nem maguk választhatták, s gyakran, elsősorban falun, még ma sem maguk választ­hatnak élettársat, s így több­nyire csak az esküvőn ismerik meg egymást. Japánban a nő másodrendű személynek szá­mított, s előbb az apa, majd a férj zsarnokságát volt kénytelen elviselni. Ennek az alárendeltségi viszonynak egészen megalázó formái ala­kultak ki. Sok családban pél­dául az anya és a nvermekek sorfalat álltak, amikor a ház ura érkezett vagy elhagyta otthonukat. Ha pedig a házas­pár valahová ment, akár egy üzletbe, vagy vendégségbe, mindig elől haladt a férfi, s csak mögötte pár lépéssel kul­logott az asszony és ő vitte, Átlagban napi négy órát töltenek tükör előtt a gésák nélkül, amikor a germanisz­tika egyik leendő doktora el­mesélte, hogyan ismerkedik a japán konyha rejtelmeivel: elvégzett egy főzőtanfolyamot és a feleségével együtt egy varrótanfolyamot is. Megkér­deztem: nem érezte-e magát Mai modern japán teenager ha éppen volt, a csomagokat is. A szigorú hagyományok fe­lett természetesen nem múlt el nyomtalanul az idő. Hoz­zájárult elsősorban az, hogy a nagyszámú család eltartásá­hoz'gyakran nem volt elegen­dő a férj keresete, s az asz- szonyoknak is állást kellett vállalniok. Az önálló kereset — minden bizonnyal — nagy mértékben elősegítette a ja­pán nők szellemi — és tegvük hozzá bátran — fizikai fel- szabadulását — még akkor is, ha a hivatalokban és az üze­mekben jóval rosszabbul fi­zetik őket, mint a férfiakat, kevés a munkaalkalom, s el­bocsátások idején elsősorban ők kerülnek az utcára. Min­denesetre a nők munkaválla­lása, aztán az a lehetőség, hogy kinyíltak előttük is a főiskolák, és egyetemek kapui, sokban hozzásegített a jég megtöréséhez. Nyelvtudós a főzőtanfolyamon „A fiatalabb generáció már új szokásokat vezet be — írja a Felkelő Nap országáról szóló könyvében Ulrich Ma- kosch. — Van például az al- só-Ginzán egy úgynevezett upstairs vendéglő, a Fudzsiya. Egy fiatal házaspár az étke­zés befejeztével kimegy az ti teára. A férfi átveszi az asz- tzonytól a gyereket, s bár kis- lé ügyefogyottan, de ö vi­tel a karján. Nem egy ilyen fiatal apát látunk ma már. Vagy vegyünk egy másik pél­dát! Nem álltam meg nevetés furcsán annyi nő között. Ár­tatlan arccal válaszolta: a tanfolyam résztvevőinek több mint a fele férfi...” Visszatérve arra a közvéle­ménykutatásra, ami a tokiói egyetemen zajlott le, a kérdé­sekre adott válaszokban egy közös alapvonás található: va­lamennyi lány szerelemből akar és hajlandó csak férjhez menni. Természetesen ez a már haladást jelentő véle­mény ma még nem mondható általánosnak egész Japánban, mint ahogy azon a ponton már megoszlanak a főiskolai hall­gatónők véleményei, hogy szüleik akarata ellenére is hozzámennének-e a kiválasz­tott férfihez. Az ankénton feltettek egy számunkra talán kissé fur­csán hangzó kérdést: „Félté­keny-e?” Ez a kérdés nem minden célzatosság nélkül hangzott el. S hogy elértették, mire kíváncsiak az ankét szer­vezői, az kiderül a 18 eszten­dős Nakamura Kazue vála­szából is: „Féltékeny vagyok-e? Igen, minden bizonnyal az vagyok. De azt hiszem, meg tudnám akadályozni, hogy férjem ké­sőbb egy gésát vegyen magá­nak, ahogy \ ey eddig mi naiv. ni: — sajnos — olyan elterjedt’' szokás volt. Egy modern ja­pán -nő számára elviselhetet­len sértés az ilyesmi és a mi generációnk lenne hivatott arrra, hogy végleg felszámol­ja a régi idők e maradvá­nyát”. A macskaisten párlfogoltjai És ezzel tulajdonképpen el­érkeztünk azokhoz a kivétel nélkül rendkívül kultúrált, több nyelvet beszélő, pompá­san társalgó és nagyszerűen táncoló fiatal japán lányok­hoz, akik európai szemmel nézve egészen szokatlan szere­pet játszanak a férfiak mel­lett, ugyanakkor olyan eleve­nen kapcsolódnak a két nem életéhez, hogy a japán nőkről szólva nem lehet nem beszél­ni róluk. Európában általában köny- nyúvórú lányoknak képzelik a gésákat — cseresznyevirág illatú prostituáltaknak. Pe­dig ez az évszázadokkal ez­előtt született intézmény egé­szen más célokat szolgál. A gésák általában azokon a la­komákon vesznek részt, ame­lyeket a politikai vagy gazda­sági élet valamelyik hatal­massága ad vendégei tisztele­tére. A lakomákon a gésák végzik a felszolgálást. Szinte láthatatlanul vannak jelen, halk, finom léptekkel, szertar­tásos mozdulatokkal szorgos- kodnak és sok figyelmesség­gel halmozzák el a vendége­ket. Ök gondoskodnak arról is, hogy az étkezés közben egy pillanatra se szakadjon meg a társalgás, s ugyancsak ők biztosítják a szórakoztatást is — énekkel, tánccal, balladák előadásával. A háború előtt Japánban el­képzelhetetlen volt egy ünne­pi lakoma, társas összejövetel, vagy üzleti tárgyalás gésák nélkül. Ebben az időben a gé­sákat teljes mértékben a tár­sadalom köztiszteletben álló tagjainak tekintették. Császá­rok, hercegek, ismert állam­férfiak, nagyiparosok vették feleségül őket és állandóan béreltek gésákat külföldi lá­togatóik, vagy barátaik szó­rakoztatására. Nem is csoda, hogy a japán fővárosban a második világ­háború előtt több mint öt­venezer gésa élt. Ma azonban mar lényegesen lecsökkent a számuk, a híres Simbasi ne­gyed egyik előkelő épületében, ahol a gésák központi hivata­la és szakszervezeti központja székel, ma már csak 20 ezer kis táblácskát őriznek, mind­egyiken egy-egy gésa nevével, lakcímével és (a XX. század­ban élünk) telefonszámával. Macskaisten pártfogoltjainak száma egyre csökken. Keve­sebben vannak, mert egyre kevesebb alkalommal veszik igénybe, szolgálataikat. Mint ,,hivatás nem olyan népszerű már a lányok körében, mint hajdanán. De a gésák szá­mának csökkenéséhez minden bizonnyal hozzájárul az is, hogy a mai fiatal japán nők, mint Nakamura Kazue ki is fejtette, éppen úgy mint a vi­lág minden táján, ragaszkod­nak férjükhöz és vigyáznak I arra. hogy ne legyen szüksége r*** ;)úóg’ -:í®óí'ákDz!atő .náreier- ! ként. seifi th» -egy másik móré. 1 O. Gy. ,...vtf.r--. ».!•;?.ygy■:«^ ü .............ÍHIIIIlülllllllll S A RO Kj A MOTÍVUMG YŰJT A motívumgyűjtés szépségei sajátos tulajdonságában, ter­mészetében, lényegében rejle­nek. A régebbi gyűjtési forma, az úgynevezett „országgyűj­tés'’, egy-egy gyűjteni kivá­lasztott ország valamennyi bélyegét magába foglalja. A „motívumgyűjtés” viszont tág teret ad a gyűjtő ízlé­sének, ismereteinek, ér­deklődési körének, vagy hajlamainak: csak egy bizonyos kiválasz­tott motívum, vagy téma köré­be tartozó, azt ábrázoló, vagy eszifieileg tartalmazó, de nem­csak egy országból, hanem va­lamennyiből származó bélyeg gyűjtését jelenti. Elég felsorolni néhány is­mertebb motívum területet, például állatok (s ezen belül halak, madarak, rovarok, stb.), növények (fák, bokrok, virá­gok), zene (zeneszerzők, hang­szerek), képzőművészet (fes­tészet, szobrászat, építészet), néprajz (népviselet, háziipar, népi táncok), sport (sport­ágak), s máris kitűnik menny! szépség, érdekesség lehet egy-egy témakör bélyegeinek ösz- szegyűjtésében. Az esztétikai szépségi szem­pontokon túl, ideológiai tar­talom (munkásmozgalmak, Le­nin, Októberi Szocialista For­radalom, felszabadulás, stb) és ismeretbővítési lehetőség) űr­hajózás, technika, tudomány, közlekedés stb.) is van a mo- tívumgy ű j lésben. Rádiópropaganda A különleges lebélyegzések társaság számára pedig — hisaen gyűjtése egyik speciális ága a a bélyegzőn a New York-i rádiő- iilatéliának s a ritkaságoknak itt társaság adótornya látszik — a is nagy értékük van. Most azon- különlegesség körül csapott pró­bán egy egészen különleges rlt- paganda nyilván még ennél is kaság bukkant fel: egy sokkal többet. olyan lebélyegzés, amelyet mindössze egyetlen levélen használtak. Hondurastól 95 mérföldre két kis korall sziget terül el, a Kis Haty- tyú és* a Nagy Hattyú, mindkettő amerikai birtok. A két sziget kö­zül csak a nagyobbikön élnek, összesen negyvenhatan. zömük­ben a nagy hatósugarú és nagy üzleti hasznot hozó New York-i rádiótársaság, a Radio Swan adó­tornyánál dolgoznak. Levelezni a külvilággal csak a rádiótársa­ság repülőgépein keresztül szok­tak. a posta megkerülésével. Most azonban a szigetlakók közül né­hány bélyeggyűjtő engedélyt kért, hogy a New York-i világkiállítás­nak címezve elküldhessenek egyetlen levelet, különleges pos- tai lebélyegzéssel. V A posta hozzájárult a térés­hez, így érkezett meg a levél Great Swan hivatalos lebé­lyegzéssel New Yorkba. Hogy meknyit.:ér .ez az egyetlen , példány? Xv: amerikai posta szá­mára az engedélyért kapott ille­ték mindenesetre sokat. A rádjó­Benzin mellé bélyeg Ausztráliában az egyik olaj- vállalat bevezette, hogy a benzinkutaknál minden vevő ingyen kap egy kis bélyegeso- magot. A csomag 3—10 bélye­get tartalmaz tetszetős cello- ían-borítékban, vannak köz­tük: madarak, állatok, lepkék, hajók, űrhajók, stb. Ezenfelül a vállalat vevey. jogosultak egy kis album, valamint to­vábbi csomag bélyeg és bé­lyegragasztó vásárlására mér­sékelt áron. Hasonló kampányt bonyolí­tott le több évvel ezelőtt egy másik vállalat is Ausztráliá­ban. arnikorjs állítólag 25 mil­lió béljégét osztottak ki ilyen módon. j\VN\\\A\\\\WV\\\\\\V\VC)\\\\\Vv\\W\V\\\\>\\\\\\\\\\\\^^^ v * t s 4 5 & 7­8 9 V f! 12 15 14 15­1Í ■ fB 19 1 20 21 Zz 23 r ÍA 1 26 2» 28 19 Mi 51 ■ 11 55 54 35" 36 3? ■ * 59 40 41 42 *5 UÍ 45 4f 49 l 50 51 9 52 S3 ■ I SS gjW56 1 ü 58 ■ 59 “ Macskaisten e bájos pártfogolt ja európai vendégét tanítja az evőpálcikák használatára ötven éve, 1914. július 28-án kezdődött az első világhábo­rú, amelynek megakadályozásáért, majd kiterjesztése ellen a világ haladó erői felemelték szavukat. Karl Liebknecht a Bi­rodalmi Gyűlésen, 1914. december 2-án elutasította a hadihite­leket és többek között ezeket mondotta: Ez a háború, ame­lyet a benne részt vevő népek közül egyik sem akart... foly­tatása a vízsz. 18. és függ. 24. sorokban. Liebknecht határo­zottan leszögezte: Imperialista háborúról van itt szó! VÍZSZINTES X 1. Nagy kedvelője az írói al­kotásoknak. 12. Hideg közönyös ember jelzője. 20. Angol fizikus és kémikus az elektrotechnika úttörője (Michael 1791—1867). 21. Vén, öreg ember. 22. Francia ki­rály. 23. Ilonka becézve. 24. Ho­lott, pedig. 25. Indiáncsónak neve fordítva. 27. Téli-nyári gyümölcs. 29. A szerbek népi tánca névelő­vel. 31. Korszak közhasználatú idegen szóval. 33. Vízi átkelőhely. 36. Ilyen rövidebben. 38. Borító­üveg. 39. Föld. amelyet a bauxit- ból állítanak elő. 41. Fővárosi pá­lyaudvar. 44. Gyerekes búcsúszó. 46. Világtáj. 48. Dél-amerikai te­veféle állat, az indiánok háziálla­ta. 49. Káposztás étel disznóölések idején 52. Á. M. E. 53. Közönsé­ges durvaság. 54. Pajkosan, hun­cutul jó kedélyű fiú. 55. Lármá- zik. 56. Pénzétől megfoszt. 57. Átkarol szeretettel. 58. Számjegy. 59. ízesítő anyagokkal kevert hús- vagdalék. többesszámban. 60. A nyelvészetnek a nyelvjárások kérdéseivel foglalkozó ága, ma* gyárul: nyelvjárástan. Kétbetűs szavak: RÉ — ÖK — BR— TA — PM — OK. FÜGGŐLEGES: 2. Reform útján történő átszer­vezése. 3. Város az USA Nebras­ka államában. 4. Durvább malom­ipari termék. 5. A kanapé belse­jében van??? 6. Egyszeri hirtelen lövéssel leteríti (a 2. betűn fölös ékezet). 7. Szultánság Délnyugat- Azsiában. 8. Kémikus Mengyeje- lev kortársa (Lothar. 1830—1895). 9. Mint a függ. 5 sor. 10. Mező- gazdasági növény. 11. Kórházi el­látásban részesülő személy. 12. Én latinul. 13. Lóbíztatás. 14. Gönci református esperes, aki lefordította a teljes bibliát (Gás­pár. 1529—91). 15. Határozottság. 16. Váradi Elek Hona. 17. Község a monori járásban. 19. Mátka. 26. Nagyfokú bizonytalanság. 28. Toktermést hozó gazdasági nö­vény. 30. Minden hájjal megkent agyafúrt. 32. a nemes bor külön­leges finom illata, zamata. 34. Két szó: a2 egyik: folyadék. a másik vízi állat. 33. Karikaláb. 37. Politikai szervezet. 38. A bol­gárok legnagyobb költője. 40. Európai főváros. 42. Beéri valami­vel. 43. Felfelé mozgatok. 44. Ta­karítási eszköz. 43. Szinte elvi­selhetetlenül bántó. 45. Rémület­be ejt. 46. Elektrokardiográfia. 47. ,,Duna”-menti község a me­gyében. 49. Ez meg a ráckevei járás egyik községe. 50. Szerelem­isten a görög mitológiában. 51. Egyszerű étel. Kétbetűs szavak: IN — BT — TV — YB — DM — TR — ZH — AH — BE — EG. Az idézett mondás megfejtését kérjük 1964. augusztus 3-ig bekül­deni a szerkesztőségbe. A helyes megfejtők között könyvjutalmat sorsolunk ki. Az 1964. július 12-i rejtvényünk helyes megfejtése: Csehov. Szalay László. Petrarca. Szamosi Elza. Stephenson. Edgar Degas. Párizs. Alpári. Colt. Könyvet nyertek: Ivády Gézá- n-é. Budapest. XXn.. Budatétény, Kossuth Lajos u. 21—27. — Szek­rényes Janka. Gyál, Körösi út 5. — Göti Jánosné. Alsógöd. Petőfi S. u. 45. — Kelemen Endre, Gyömrő. Tiszti lakások. — Oláh István Szigetszentmiklós. József Attila A. telep. II/3. III. em, 20. — Csaba János, Tápiósüly. Szil- vafasoi. — Potoczky Jenő Buda­pest H.. Mártírok útja 48. — Fe­jős Kálmánné Nagykáta. Járás- bíróság. — Borbély Margit Vác. Március 15 tér 25. I. — Savolász Károly. Felsőgöd Széchenyi u. 56. A könyveket postán küldjük el.

Next

/
Thumbnails
Contents