Pest Megyei Hirlap, 1964. július (8. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-28 / 175. szám
í 1964. JÚLIUS 26, VASÁRNAP 7 TÁVOLI NÉPEK I. A FEKETE FEJŰEK Népek nemcsak a földrajzi távolságot értve lehetnek távoliak: időben is távol lehetnek tőlünk. Évezredekkel ezelőtt éltek a földön, s fejlett kultúrájuk ámulatba ejti a ma emberét is. Sorozatunkban három ilyen távoli népet mutatunk be: a sumérokat. a föníciaiakat s végül a talán legtöbb legendával mezeit „népet”, az indiánokat. A Két Folyó Völgye, vagy ahogyan a görögök nevezték, a Folyamköz a Tigris és az Euf- rátesz ölelésében fekszik, mintegy ezer kilométer hosszú, négyszáz kilométer széles terület. Ma Irak, Szíria, Törökország és Irán osztozik rajta. Híres és hírhedt népek éltek e vidéken: sumérok, akkádok, asszírok, khaldeusok. Mai ismereteink szerint a Folyamköz őslakói a sumérok voltak. Az a nép, amelynek létezéséről még semmi bizonyíték nem volt, de a tudósok kimutatták, hogy — létezniük kellett! f 0 Minél több lelet került elő Akkád és Babilónia romvárosaiból, minél többet tudtunk lakóiról, annál bizonyosabb ! volt, hogy létezett egy nép, egy kultúra, amelynek Akkád és Babilónia csak örökébe lépett, átvéve mindazt, amit e nép megteremtett Kell lennie egy népnek, de honnét jöttek, hová lettek? Egy kalandor, Ernest de Sarzec volt az, aki a múlt század közepén e feltételezett nép létezésének első kézzel fogható bizonyítékát megtalálta. Lelete egy szobor volt, dioritból faragták, s egyetlen addig ismert stílusirányzatba sem volt sorolható. A szobor — mint később megállapították — Gudea papkirályt vagy fejedelmet ábrázolja. A tudós világ izgalma leírhatatlan volt. Kiderült, hogy a szobor legalább ötezer éves, i. e. 3000 körül faragta ki az ismeretlen művész! Mit tudunk ma a „fekete fejűekről?”, ahogyan a feliratok a sumérokat nevezik? Honnét jöttek? A tudomány a kérdésre nem tud határozott választ adni: ismeretlen eredetű nép, ma így jelölik őket. Vagy Ázsia magas hegyeiből ereszkedtek le a Folyamközbe, erősebb törzsek elől menekülve, vagy pedig — Indiából jöttek! Nyelvük az ókori Kelet egyetlen nyelvével sem rokon, de hatásuk valamennyi őket követő nép életében és kultúrájában megtalálható. Az időszámításunk előtti negyedik évezredben már itt éltek, ők hozták létre az első rabszolgatartó városállamokat, Ur, Lagas, Uruk. Umma, Tello fejlett kultúráról. nagyszerű népről tanúskodik. A sumér kultúra egyidős — egyes kutatók szerint ősibb — a Ndus völgyében kialakulttal. A legősibb települést Irakban tárták fel, az Eí- Obeid halom takarta évezredeken át a földművelő falu maradványait, amelynek lakói az i. e. IV. évezred elején már gabonát termeltek, állatokat tenyésztettek, s kézművességük, különösen a fazekasság, az akkori körülményekhez mérten, magas színvonalat ért el. Uruk sumér város feltárásakor a legalsó rétegből előkerült leletek az i. e. IV. évezred közepéről származnak: a falmaradványok tövében árpa- és tönkölybúzaszemek bújtak, háziállatok csontja is előkerült. E város, Uruk szolgáltatta a sumérok legősibb írásos emlékét. Az itt előkerült ún. piktográfi- kus (képírásos) agyagtábla szerencsére nem az egyetlen volt, valamennyi sumér város nagy mennyiségű írásos anyagot szolgáltatott. Az egyik agyagtáblán legendás nevet olvashatunk: Uruk királyának nevét, Gilgamesét. Egy másikon „szemét fel nem nyitó” emberekről olvashatunk, azaz rabszolgákról, akik nem emelhették tekintetüket szabad emberekre. A legtöbb írásos lelet — egész irattár — a la- gasi templomiból került elő, s az ékírássá alakult képírás megfejtése nem volt könnyű feladat. A negyven-ötvenezer lakosú városokban nem volt könnyű az élet. A várost — védelemként — fal vette körül, s ez egyben megszabta a terjeszkedés határait is. A házak kicsik, még az előkelőké sem terpeszkedik gőgösen, mint később Babilonban, nekik is be kellett émiök a sötét, levegőtlen kamrácskákkal. a melyeik fala vályogból készült. Egyetlen ember volt csak, aki korlátlan hellyel rendelkezett: az uralkodó. Minden városban a terület 25—30 százalékát a palota, a hozzátartozó templom, valamint a gazdasági épületek foglalták el. Fényűző életmódról tanúskodnak az előkerült leletek, de egy agyagtábláról azt is megtudhatjuk, hogy a rabszolga egész napi tápláléka mindössze egy liternyi árpa volt! Semmi több. Az ábrázolások szerint a rabszolgák csak agy ágyékkötőt viseltek, a tehetősebbek derekukra tekert gyapjú alsóruhát, s azon gyapjú köpenyt hordtak. Mint az ókori leleteknél általában, itt sem maradt ránk szinte egyetlen egyszerű ember neve sem. Annál inkább a királyoké. Előkerültek az i. e. II. évezred elején készült királylisták, amelyek hűen felsorolják Mezopotámia addig élt uralkodóit. Igaz, a listák nem mentesek „némi” túlzásoktól. Így például van tíz olyan király, akik mindössze — 432 000 évig uralkodtak... Említettük már a kincskereső kalandor nevét: Sarzec valóban mesés kincseket jött keresni e tájra, s helyette a sumérok emlékeit találta meg. Ásatásairól többek között ezt írja: „Tello falain seholsem találtam vakolatnak, színes burkolatnak vagy mázas tégláknak a nyomát. Úgy látszik, egészen meztelenek voltak, csak a téglarétegek vízszintes és függélyes hézagaitok szabályos váltakozása élénkítette őket.” Vajon nem szerették a díszeket, a szépet, a szemet gyönyörködtetőt a sumérok? Erre a későbbi ásatások adták meg a választ. A sumér városállamok közül az i. e. 27—26. században Ur emelkedett ki. Az Ur városában uralkodó dinasztia kísérleteket tett arra, hogy hatalmába kerítse azokat az öntözhető területeket is, amelyeket más városok gazdagjai birtokoltak. Ur városát az 1920-as években Leonard Woolley angol régész tárta fel. Végérvényesen bebizonyosodott a sumér nép létezése, fejlett kultúrája, s egyben az is, hogy e város kísérelte meg először központosított állam létrehozását a városállamok helyett. Ur első jelentős uralkodója I. Sargon — a Sarru- kinu névalakot is használják — volt, aki i. e. 2684—2630 között uralkodott. Már fejlett birodalom első embere volt. Uralkodása idejéből nagy mennyiségű pecsétlőhenger került elő, ami kétségtelenül fejlett gazdálkodásra —‘ mai szóval élve — államháztartásra utal. A pecsétlőhengerek finom kidolgozása egyben színvonalas művészet bizonyítéka is. Ilyen ritkaszép alkotás például az a porfirbóí készült henger, amelyen egy mezítelen harcos a kezében levő tálakból a szent bikát itatja. A pecséten e felirat olvasható: „Sargonnak, a város királyának, Agadé királyának, szolgája, I bni-sarru”. A művészettörténészek a görög kultúrát megelőző időszak legszebb alkotásai közé sorolják a sumér pecsétlőhengere- ket! Woolley ásatásai befejezése után azt írta a fekete fejűek- ről: la az emberek erőfeszítéseit kizárólag elért sikereik után ítéljük meg, akkor a rangsorban a sumérok, ha nem is kimagasló, de mindenesetre tiszteletre méltó helyet érdemelnek. Ám ha a történelem fejlődésére gyakorolt befolyásük után ítéljük meg őket, akkor élére kerülnek a ranglistának. Kultúrájuk, amely a még sötét barbárság állapotában levő emberiségre sugárzott fényt, a világnak egyik első ösztönző ereje volt.” Woolley, akit a sumér kultúra legjobb ismerőjeként tarthatunk számon, okkal állapította meg ezt. Amit feltárt, amiről a leletek hírt adtak, jogosan ámulatba ejtették a világot. Egyetlen példával bizonyítunk. A boltívet, évszázadok legnagyobb építészeti újítását — a sumérok találták fel! A legősibb boltíveket sumér polgárok házmaradványai, illetve sumér sírok őrizték meg. Nippurban, a sumér vallási központban i. e. 3000-ből származó boltív borított egy lefolyó csatornát! A boltívet már csak utánozták a babilóniaiak, a görögök és a rómaiak, s a középkor nagy építészei. Az angol régész ásatásainak eredményét 1927—28-ban kapja szárnyra a világhír Woolley ekkor tárja fel Urban a királysírokat, amelyekben nemcsak átvitt értelemben, hanem szó szerint is — kincseket talál. Kárpáti László (Jövő vasárnap: A sumér örökség) Gudea papkirály szobrának feje Vadállatok — közelről Látogatás az Allafkertben Mindenütt komoly-zöld színek keverve vidám sárgákkal, élénk pirosakkal, bágyadt lilákkal. A fák lombkoronái mintegy keretként ölelik körül a hatalmas parkot. Menynyi érdekesség, mennyi látnibúskomor, ha szétválasztják őket. Már 25 éve élnek együtt, szép, harmonikus házaséletben. Nem törődnek vele, hogy esetleg szentimentalizmussal vádolják meg őket: este úgy alszanak el, hogy egymás válgodik az állatállomány. Már építik a különleges méretű lakóházat. Orrszarvút egyelőre nem vásárol az állatkert, vételára 100 ezer svájci frank körül van. Az állatkert legrégibb lakóBölcs nyugalommal tekint a nagyvilágba — pontosabban az érdeklődő gyerekekre az elefánt „Szervusz kisfiú, csak nem félsz tőlem?” — kérdezi Pimpi, az állatkert, népszerű csimpánza való! A gyerekek nagyfigurás meséskönyvei elevenednek meg itt... Az állatkertet sok kis Piroska, Karcsi, Zsuzska és Zoli látogatja, kerekretágult szemmel bámulják, mustrál- gatják a hatalmas vadakat, a szelíd őzikéket, a tavon úszó hattyúkat. Legizgalmasabb mégis a vadállatok „házatá- ja”. Harminc nagyragadozó él a Budapesti Állatkertben. Tigrisek, oroszlánok, kegyetlára hajtják a fejüket. Tigris idill! S vajon Néró, a rettenthetetlen oroszlán, az állatok koronázatlan királya, egyébként már az állatkertben született, valóban olyan bátor-e? Mesélik, hogy egyszer szállítás közben kinyílt a pórázának a zárja, s egyszer csak oroszlán őfelsége szabadon találta magát. Ettől aztán a hős szíve úgy összeszorult, hogy gyorsan sarkonfordult és visszaódalja Kincsem, a víziló. Valóban kincset ér, mert sok kis csemetéjével 1931 óta búsásan visszafizette már a vételárát. Első számú kedvencei a gyerekek. Városligeti rezidenciáján annyira növényevővé vált, hogy egyszer valaki zsíros kenyeret dobott neki, s rögtön elrontotta a gyomrát... S végül, komolyra fordítva Mackófürdő az állatóvodában. A kánikulá.,Kincsem” a legrégibb lakó. Az újszülött ban jólesik a hüs víz nekik is viziló-bébi viszont alig egy hónapos, kitűnően érzi magát, és túljutott már az egy mázsán Kép és szöveg: Regős István len tekintetű és vérszomjas párducok. Sokáig azt hitték, hogy a dzsungelnek e félelmetes vadjai rabságban elpusztulnak, nem szaporodnak. Megdőlt ez a feltevés, nálunk is évről évre kicsikkel ajándékozzák meg a kertet a vadállatok. Példás családi életet élnek. Az állatkerti Szun- da tigrispár például szinte gott régi barlangjába; ott megszeppenve, türelmesen várta az ápolóját. Hiába, olyan távol él már a vadontól, a vadászattól, amely eltér a napi megszokott életrendjétől, megzavarja a nyugalmát. Kiváló étvágyukat napi hét i kiló friss lóhússal elégítik ki. Etetéskor aztán zeng a park, mert a bömbölésük azért csak félelmetes... Rövidesen zsiráffal gazdaa szót. Legyünk sokkal emberségesebbek mi, a látogatók! Ne fordulhassanak elő többé olyan esetek, hogy gombfestékkel etetik meg a kis állatokat az óvodában, hogy a bedobált tükörcserepek elvágják a majmok torkát, hogy nylonzacskót dobjanak be az elefántnak. Ha látunk ilyet, ne hagyjuk. Hiszen az állatkert — a gyerekeinké, mindannyiunké. KOPASZSÁG ES RAK Morton Brown és Howard Boochner amerikai orvosok több száz rákos beteggel folytatott kísérlet után arra a következtetésre jutottak, hogy sűrű hajú emberek között négyszerié gyakoribb a tüdőrák, mint a kopaszok között. Az amerikai orvosok ezután az érdekes felfedezés után vizsgálni kezdték, hogy a kopaszsággal kapcsolatos genetikai tényezőket nem lehetne-e felhasználni a rák megelőzésében. BUENOS AIRES Miért bocsátották el Az argentin katolikus egyház legfelső vezetőségének utasítására a Cordobai Katolikus Egyetem gazdaságtudományi fakultásának dékánja elmozdította állásából Milan Viszkovics lelkészt. Viszkovics nem egy esetben szót emelt a munkásmozgalom és a szak- szervezetek tevékenységének védelmezésében. Részt vett a „kereszténység és marxizmus" Viszkovics lelkészt? témáról megtartott kerekasz- tal-értekezlet munkájában, és síkraszállt a katolikusok és a kommunisták együttműködése mellett. Sajtónyilatkozatában Viszkovics kijelentette: „két egyház létezik: a gazdagoké és a szegényeké. Ha választanom kell a dolgozók egyháza és a kereskedelmi tőzsde egyháza között, akkor az előbbit részesítem előnyben”.
