Pest Megyei Hirlap, 1964. július (8. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-28 / 175. szám
MST HEG VEI kMívIop 1964. JÚLIUS 26. VASÄRNAP Közös felelősséggel Válasz Ki a felelős a huzavonáért? című cikkünkre A- Pest megyei Hírlap 1964. július 10-i számában megjelent: Ki a felelős a huzavonáért? című cikkel kapcsolatosan az alábbiakat kívánjuk közölni: Vállalatunk az ÉM. 25. sz. Állami Építőipari Vállalat, mint generál kivitelező kapott megbízást az érdi 16 tantermes gimnázium építésére. A ■megbízás 1962-ben történt, 19é4. augusztus 31-i befejezési határidővel. Átérezve az oktatási intézmények gyors fejlesztésének szükségességét, a beruházó által rendelkezésünkre bocsátott tervdokumentációkat igyekeztünk haladéktalanul megküldeni az illetékes alvállalkozó és szállító vállalatoknak. így került sor arra,, hogy a Fémmunkás Vállalat részére is az őt illető dokumentációkat még 1962. novemberben meglcüldtiik, azért, hogy a szükséges felülvizsgálatot minél gyorsabban tudják elvégezni és a felmerülő hiányosságokat kellő időben megszüntethessék. Megrendelést a szükséges szerkezetek gyártására' természetesen csak a beérkezett észrevételek ismeretében "tehetünk. Gulyás György vezérigazgató elv-társ az önökhöz intézett levelében iktatókönyv-kivonat szérűén közli az érdi 16 tantermes iskola rövid „életrajzát”. Ez az életrajz azonban rendkívül hiányos, s főleg azokat az ügyiratokat nem említi, amelyek a Fémmunkásra nézve hátrányos következtetések. levonására adnának alkalmat. Nem kívánunk sajtópárbajt vívni annak eldöntésére, hogy a beruházó által szolgáltatott és vállalatunktól továbbított lakatos szerkezetek tervei milyen mértékben voltak hiányosait; és milyen mértékben igyekeztek a Fémmunkás műszaki vezetői a „huzavonára” tervezési hiányosságok felhasználásával ürügyet találni. Bizonyára,, neon szükséges részle- te.Jn -kfté'fö.i aria, hogy a gé-, nej»!-vállalatok csak' olyan tervek alapján dolgozhatnak, amilyet rendelkezésére bocsátanak, s ennélfogva vállalatunk is, mint generál kivitelező bármikor ki van .téve annak, hogy az alvállalkozók részére küldött terv pontatlan, vagy hiányos. Jelen esetben a Középület Tervező Intézet által elkészített lakatosipari tervek — Gulyás György vezérigazgató elvtárs levele szerint — kivitelezésre alkalmatlanok voltak. Észrevételeik alapján — levelezésünk ezt bizonyítja — többször fordultunk a beruházóhoz és a tervezőhöz, míg végül 1963. VIII. hó 30-án sikerült a Fémmunkás és a tervezők, között olyan végleges egyeztető eljárást összehozni, amelynek eredményeként az ugyancsak e napon készült jegyzőkönyv utolsó bekezdése azt' rögzíti, hogy a fennálló problémák megoldását tisztázták, s „Fentiek szerint az összes tisztázatlan problémák rendezést nyertek”. A jegyzőkönyvet aláírták a tervezőktől Korompai László és Jaluib Zöltán, a Fémmunkástól Bartiis György. Véleményünk szerint a fent enjiített jegyzőkönyv tartalmánál fogva —, amely természetesen nem a Fémmunkásra nézve kedvező —, feltétlenül beletartozik az érdi gimnázium életrajzába. Ezek után önként adódik a kérdés: a Fémmunkás miért csak két és fél hónapos kése- aelemmel 1963. XI. hó 15-én igazolta vissza megrendelésünket? Ezzel egyidejűleg azt is meg kell kérdezni, Gulyás György vezérigazgató elvtárs levelében mijyén forrásból meríti azt a megállapítást, hogy „a műszaki” dokumentáció kivitelezésre alkalmatlan”, holott az idézett jegyzőkönyv utolsó bekezdése a közölt szöveget tartalmazza. Amennyiben a Fémmunkás azért nem kötött november 15-ig vállalatunkkal szerződést, mert a már említett egyeztetési időponttól kezdve további tervezési hiányosságokat vélt felfedezni, akkor a VIII. hó 30-án lefolytatott egyeztetési eljáráson részt vett megbízottjuk munkájának hiányosságait súlyos ni- ba lenne a generál kivitelezőre áthárítani. A tényeket elferdítő válasz helyett saját hatáskörükön belül állapítsák meg, ki a felelős. Annak érdekében, hogy a jelentős időveszteség ellenére is biztosítani tudjuk az érdi gimnázium határidőre történő befejezését, műszaki vezetőink többször felkeresték a Fémmunkás műszaki vezetőit s kérték: olyan szerkezeteket szíveskedjenek legyártani, amelyek az épület téliesítesé- hez elsősorban fontosak, ugyanis vállalatunk a tél folyamán kívánta volna biztosítani a létesítmény gyorsított ütemű építését. Építésvezetőségünk és a munkahely dolgozói táviratban fordultak Gulyás György vezérigazgató elvtárshoz, hogy dolgozóink érdekében is nyújtson segítséget a téli munka folytatásához. Vállalatunk pártbizottsága is' igyekezett az eredmény érdekében megértő segítséget 'kérni. Az eltelt idő azt bizonyította, hogy a Fémmunkás nem tanúsított megértő magatartást, ugyanis mindenki előtt kézenfekvő; ha egy 16 tantermes iskola nyílászáró szerkezeteire a műszaki átadás előtt egy hónappal korábbi határidőt adnak meg, a befejezés eleve lehetetlen. Vállalatunk a megye területén számos oktatási intézményt -j— a szoros határidők ellenére is — az előírt határidőre, egyes esetekben határidő előtt bocsátott műszaki átadásra, tehát nem vállalatunk dolgozóinak és a vezetőinek munkájával van baj. Példaként említhetnénk a pesthidegkúti, az isa- szegi, a gödöllői stb. iskolákat. Nehéz magyarázatot találni arra, hogy a Fémmunkás miért csak 1964. július 31-ére vállalta a lakatos-szerkezetek leszállítását, amikor a generál befejezési határidőt ők is ismerték. Nekik is ugyanaz a felügyeleti hatóság adta meg a kivitelezésnél követendő irányelveket, amely számunkra előírta a határidőt. Vagy talán a Fémmunkás arra az álláspontra helyezkedett, hogy a generál kivitelezőé a gienerál felelősség, még akkor is — ha az illetékes alvállalkozó — jelen esetben a Fémmunkás — a szocialista együttműködést és segítség- nyújtást mellőzve, jogilag nem kifogásolható helyzetben van? A Fémmunkás szállítási visz- szaigazolásában annak ellenére, hogy egészen lehetetlen határidőt kötött ki, a szerkezetek szerelését nem vállalja. Nem vitatjuk, hogy a műhelykész termékek gyártásával kedvezőbb gazdasági mutatókat lehet elérni, de a határidő megállapításával, a szerelési munkák visszautasításával nem szolgálták méltóképpen a népgazdaság, s ezen belül az érdi tanulók érdekeit. Levelünk eddigi részében csak néhány alapvető gondolatot igyekeztünk elmondani, hogy a felelősség megállapítását megkönnyítsük. Vállalatunk felelősségét nem kívánjuk elkendőzni. Leszűrtük azt a tapasztalatot, hogy a nép- gazdasági érdekek feltétlen érvényesülése érdekében fokozottabb eréllyel kell fellépni azokkal szemben, akik saját felelősségüket a generál vállalat mögé rejtik. Tekintve, hogy az érdi gimnázium építésében érdekelt és a késedelemért felelőssé tehető vállalatok és szervek — a beruházó kivételével — azonos felügyeleti hatósághoz tartoznak, ezért közös felügyeleti hatóságunk tudná a felelősöket a legtárgyilagosab- ban megjelölni. Vállalatunk elsőrendű feladatának tekinti és mindent elkövet, hogy az érdi gimnáziumot — ha késve is —, de a legrövidebb időn belül használható állapotba hozza. Ezúton kérjük mindazokat a szállító- és alvállalkozó vállalatokat, amelyek érdekeltek a közreműködésben, hogy kötelezettségeiknek maradéktalanul — ha a technológiai sorrend és ütem megengedi —, soron kívül tegyenek eleget. Meggyőződésünk, hogy megfelelő együttműködéssel és közös felelősségérzettel, jelentősen csökkenteni lehet a késést. Simon Sándor, az É. M. 25'. sz. Állami Építőipari Vállalat igazgatója " Az elektromos erőtér megöli a mikrobákat Fritz Hahn heidelbergi mérnök felfedezte, hogy az elektromos erőtér megöli a mikrobákat Ha egy helyiségben fémhálót szerelnek fel, amelynek 2000 volt feszültségű pozitív pólusa a mennyezeten, negatív pólusa pedig a padlón van, az így keletkező elektromos erőtér a mikrobák 90—100 százalékát kiküszöböli. Elektromos erőtérben lényegesen gyorsabban gyógyulnak a betegségek. Fritz Hahn mérnök ■ azt állítja, hogy az ő mód- í szerével a súlyos influenzát j öt óra alatt meg lehet gyó- \ gyítani. A látogatók is készülődnek Különvonatok, csoportos utazások az Országos Mezőgazdasági Kiállításra Hivatalosan ugyan még nem kezdődött meg a 65. Országos Mezőgazdasági Kiállítás közönségszervezése, de már az öntevékeny termelőszövetkezetek szervezik a kiállítást látogató csoportokat. Némelyek már a MÁV-val is felvették a kapcsolatot a különvonatok biztosítása végett, mások autóbuszokat „szerződtettek”, a csoportosan utazók részére. Több olyan község van az országban, ahonnan ezren, másfélezren készülnek a kiállításra. Hol válthatók meg előre a belépőjegyek? A mezőgazdasági kiállítási irodán már csomagolják a plakátokat, belépőjegyeket s néhány nap múlva minden megye megkapja a szükséges nyomtatványokat. A termelőszövetkezetek, gépállomások, ipari üzemek és intézmények közvetlenül a járási szervezőtől vehetik át az igényelt elővételi jegyeket. (Az állami gazdaságok a termelési igazgatóságoktól, az iskolák pedig a tanácsok oktatási osztályától.) Az elővételi jegyek ára felnőtteknek 7, diákoknak 2 forint. A jegyek árusítását július 21-én mindenütt megkezdték. A nem csoportban utazók a vidéki postahivataloktól, a MÁV-pénztáraknál és az IBUSZ-nál is megválthatják a jegyeket, a 33 százalékos vasúti kedvezményes „A nemzet mindenese“ Fáy András halálának centenáriuma „Százféle dolgot mozgat, olyan mint az élesztő a tésztában. A nemzet mindenese." Ezt írta — egy bensőséges melegségü, szellemesen okos cikkében — Mikszáth Kálmán Fáy Andrásról. S valóban, a múlt század harmincas, negyvenes évei — a reformkor — a regényeket író és pénzintézetet szervező, a polgárosodást, „a nemzeti csinosodást” szépprózai művekkel, s emberékről szóló állatmesékkel is szolgáló, a feudalizmus, a ma- radiság bástyáit harcos szónoklatok ágyúival lövöldöző vezéralakja mindenütt ott volt, ahol Széchenyi eszméit vélte megvalósítani, ahol — mint írta — „a lelki restség állapotából a nemzetet kicsiklandozni lehet.” A nemességből jött, abból az osztályból, amelynek általános típusáról kegyetlenül karikírozó képet rajzolt a „Bélteky ház” című regényében, am-éhj különben az első — 1832-ben írt — magyar társadalmi regény. Fáy András szinte fizikailag borzadt a minden újtól irtózó — „s hetykeségbe, szitkozó- dásba, magyarázkodásba full” — régifajtájú nemesektől. Nem számolt azonban az osztályviszonyokkal, s a népre nehezedő évszázados testi-lelki nyomorúság hatalmas erejével. Mikszáth, a nagy realista szolid gúnnyal ezt úgy fejezte ki, hogy Fáy András regényében — és több elbeszélésében, színművében is — „a maradi alakok és a jövő Magyarország emberei úgy vannak bemutatva, mint a hajnövesztő szerek kínálásánál egymás mellett szemléltettt l<x>- pasz és Loreley-hajú fejek.” Tudjuk, a hajnövesztésnél sem váltak be soha a „csodaszerék.” A társadalmi fejlődés sem ismer küzdelmeket elhárító „csodaszerek”-et. A reform, a művelt kevesek bármily lelkes törelcvése nem szelídíthette meg, mint Fáy azt vágyva vágyta, „a történelem zordon viharát.” A XIX. század belső szerkezete bonyolultabb volt. mint azt Fáy, vagy akár nála nagyobb tehetségű tanítványa, Eötvös József látta. De ma — a társadalmi forradalom talapzatán — a magyar nép elérkezett oda, hogy minden vonatkozásában méltányolni tudja Fáy András (és a Fáy Andrások) fáradhatatlan sokoldalúságát, optimizmusát. Ma, amikor a nép már gazdája lett az országnak, reális lehetősége van annák, hogy mindenki a .,nemzet mindenese” vagy ahogyan Fáy 1835- ben. egy beszédében mondotta: „a mások hasznát néző és a maga gyönyörűségére lelt ember lehessen”. A levert szabadságharc, a Haynau és Bach nevével „fémjelzett” abszolutizmus véget vetett Fáyék többféle illúziójának. De a nevezetes fóti udvarházban — Vörösmarty „Fóti-dal”-ínak születési helyén — majd Pesten állandóan dolgozó, tollával, szavával szép tettekre lelkesítő, boldog és békés jövendőről álmodozó. éppen száz esztendeje halott Fáy Andrásnak ott a helye a nemzet kegyelet megelevenítő Pantheonjában. A. G. utazásra jogosító igazolványnyal együtt. Tárgysorsjáték a kiállításon Az idén is megrendezik a tárgysorsjátékot a mezőgazda- sági kiállításon. A főnyeremények között Trabant-Limousine gépkocsi, Panni motorkerékpár, szobabútor, Danuvia-motorkerék- pár, televízió, Lehel hűtőgép és két tátrai utazás szerepel. Kisorsolják majd a kiállítás „nagyhízóját” és az idei halászati évad legnagyobb harcsáját, mely egyébként a kiállítás egyik látványossága lesz. Melléknyereményként 25— 100 forint címletű vásárlási utalványokat sorsolnak majd ki. A tárgysorsjátékok jegyeit az elővételi látogatási jegyek árusításával egyidejűleg megkezdik. Nemzetközi lovasversenyek Az idei mezőgazdasági kiállítás egyik legnagyobb lovas sport-rendezvénye lesz az ifjúsági Európa-baj nokság. Hazai csapatunkkal együtt eddig 18 ország jelentette be részvételét az eseményszámba menő versenyen, amelyet a kiállítás első három napjául bonyolítanak le. A lósport kedvelői egyébként bármelyik napon látogatják is meg a kiállítást, naponta tanúi lehetnek nemzetközi lovasversenyeknek, hazai bemutatóknak. Egymillión felül A két évvel ezelőtti kiállítást is egymilliónál több látogató kereste fel. Az idei kiállítás gazdagabb hazai és külföldi bemutatói alapján a látogatottság jelentős emelkedésével lehet számolni. A kiállítás rendezősége igyekszik jól felkészülni. Az állami és szövetkezeti vendéglátóipar éttermei, büféi, halászcsárdái, borkimérői az eddiginél is kulturáltabb ellátást biztosítanak, az ételek és italok minden igényt kielégítő változatosságával várják vendégeiket. A főváros megnövekedett idegenforgalma okozta nehézségek ellenére a vidékről csoportosan utazók részére — turista színvonalon — napi tíz forintért szállást biztosít a kiállítási iroda. (A szállásigényt azonban legalább tíz nappal előre be kell jelenteni* külön a nők és külön a férfiak részére!) Ajánlatos, hogy a csoportosan utazók minél előbb keressék meg a járási, illetve a megyei szervezőket* akik tájékoztatják őket a kiállítással kapcsolatos minden tudnivalóról. (fi) ÁRNYÉKBAN 1914. július 28-án tört ki a há ború Ausztria—Magyarország éj Szerbia között. K! látott már s0ng0ra. tanárt, százhúsz kilósat, pót- rohost, lovon ülni, oldalán fénylő karddal? Tegnap még a Bösendorfere mellett zongoraszék rogyadozott alatta, a környékbeli polgárkák lányait meg fiait skáláztatta a mi utcánkban, a miénktől a harmadik házban, ahol államilag engedélyezett zenedéjével együtt lakik. A kapun címeres tábla jelzi, hogy effajta magántanintézet működik ebben a bérkaszárnyában. Most a kapu előtt, a kocsiúton széles farú sötét pej lovon ül s tanítványai, meg a szüleik az ablakukból csodálják, már amelyiknek utcai a lakása. A többiek tisztes távolban körülállják, csak három gyermeke, meg a felesége néz fel rá nagy merészen egész közelről. Lelkesen bámulja az utca a tanár úr lovát, csukaszürke ruháját, de leginkább gallérján a három aranycsillagot és személyében Ferenc Jóska győzhetetlen hadseregének vitézi tettekre elszánt, a forró júliusi nap tüzében verejtékező tisztjét. A népfölkelő századost, aki otthonából a hetedik kerületből, a háború második popján most indul egyenesen az ellenségre. Csak előbb még elmegy a századáért. Feldúcolt falú, rozoga ház áll a Hársfa utcában. Akiknek fedelet adott, düledező otthonukat régen elhagyták, de két napja a ház újra benépesült katonákkal, az idősebb korosztállyal, magyarokkal, Buda-vidéki svábokkal, Csepel-szigeti rácokkal, sőt, néhány kerepesi tóttal, B-osz- tályú népfelkelőkkel, kiszolgált öreg hadfiakkal. A legifjabb is elmúlt harminckettő, a legidősebb meg már negyvenkét éves, mégis megint angyalbőrbe öltöztették őket, rájuk húzták a régi világoskék feszes nadrágot, meg a sötétkék zubbonyt. Nekik már nem jutott új csukaszürke, a fegyverük 'sem Mann- licher-puska, csak ósdi Werndl. Nagybajszú. deres fejű, sőt, tisztára ősz földműves csaknem az egész század. Még nagysietve learattak, de a cséplés gondja már az asszonyé. Az asszonyé, aki most ott áll a Hársfa utcai ház udvarán a férje mellett. Ugyan miért sir az asz- szonynép, amikor a férfiak duhajul félrevágják felvirágzott kék sapkájukat, kicsattanó jókedvvel énekelnek és éljenez- nek? Éljen a háború! A s.eles szoknyás asz- szonyok karján füleskosár. Búcsúzóul, ahogyan illik, hazait hoztak a harcba indulóknak, meg bort, tavalyit, saját szü- retelésűt, ha volt a pincében. Ha meg nem, sógortól, komától, szomszédtól kérték, vették. Fegyver helyett most még palackot fórgat a sok öreg fiú akkora hévvel, tüzes lelkesedéssel, hogy ha majd odakint, a harctéren is ilyen buzgalommal hadonászik a puskájával, hát már attól is inába száll a bátorsága az ellenségnek. Megjön az egyes honvédek rezesbandája a népligeti kaszárnyából, hogy zeneszóval lelkesítse az állomásig a népfelkelőket, mintha bizony lelkesíteni kellene őket. Hiszen a vak is látja, a süket is hallja, harci tűzben ég az egész század, trénkocsihajtót, szakácsot, szanitécet, századszabót, susztert, meg borbélyt is beleértve mind a kétszázhatvanöt ensber. Hirtelen csukaszürkeruhás őrmester bukkan fel a kapuban, mögötte ugyancsak szürkében honvédsilieder, hóZongoratanár lóháton
