Pest Megyei Hirlap, 1964. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-28 / 175. szám

2

k/úrlttD

1964, JÜLIUS 26. VASÄRNAP

Összeforrott barátság

Mielőbb befejezni a cséplést!

Szazhatvan ipari mun- Jíás ült traktorra megyénkben, hogy a nyári munkák dandárjában segítséget nyújtsanak a mezőgazdaságnak. Többségük korábban is tnaik- j toros volt, tehát gépekhez ér- ! tő emberek ők még akkor is, i ha elszoktak máir a traktorve- | zetóstől. Pár napi gyakorlat 1 után már biztos kézzel ve- i zetik a traktort, nagy hozzáér- | téssel javítják ki az elront- I lőtt gépeket.

Az otthonos, megszokott j munkahelyet néhány hétre I felcserélték a megpróbáltatá- j sokkal járó traktorosélettel. ! Mi az, ami vonzotta ezt. a j százhatvan munkást, hogy újna a traktor nyergébe ül- I jön?

Az e kérdésre adandó vá- J laszokban megoszlanak a vé- i lemények. Egyesek szerint ! annak felismerése, hogy ne- j hézségek'kel küzd a falu. s ők I érzik, most ott a helyük. Ezt | nyugodtan nevezhetjük öntudatnak. Mások szerint a jobb kereseti lehetőség. Ügy mondják: „Meg akarják szedni magukat néhány hét alatt." Ez utóbbival vitába kell | szállni még akkor is, ha aj traktorosok egy része esetleg gondolt arra: keresete a gép- | állomáson több lesz, mint j munkahelyén.

Szerintünk nem ellentétes ! a szocialista erkölccsel, ha j valaki több munkával igyek- í szik többet keresni. Az pedig egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy a rekkenő melegben nagyobb odaadást, nagyobb erőkifejtést kíván traktoron ülni — mint 1 mondjuk: ez időszak alatt üzemiben, vagy műhelyben dolgozni. Nem is szólva arról, hogy a mezőgazdaságban a traktorosok nem nyolc- óráznak. hanem a nyújtott műszakban 10—12 órát is a traktor nyergében ülnek. Az üzemi étkezde terített asztala helyett a föld végén költik el ebédjükét. Nincs mosdó, nincs zuhanyozó, legfeljebb egv lavór víz. A napi munka Után nem a meghitt családi otthonban, a megszokott ágyban pihenik ki fáradalmukat, hanem idegenben. Hetenként esetleg egyszer utaznak haza családjukhoz. Arányban van-e ez azzal a néhányszáz forinttal. amellyel esetleg többet keresnek? Semmiképpen sem! Mindenképpen áldozatot hoznak és feltétlenül rászolgálnak az elismerésre!

A gépállomások dolgo_ zói örömmel fogadják a segítséget, legalább is a dolgozók többsége. A vezetők is

igyekeznek jó elhelyezést és jó munkakörülményeket teremteni számukra. A termelő- szövetkezetek többségében is szívesen fc Sí diáik őket. Különösen a Váchartyáni Gépállomás vezetői igyekeztek otthonossá tenni az üzemekből érkezett munkások szállás- és munkahelyét. Sajnos, nem mindenütt volt ilyen a fogadtatás. A Monori Gépállomás körzetében néhány szövetkezet vezetősége nem értette meg, hogy valójában miről is van szó. Nem szívesen vállalták azt a többletmunkát. ami a traktorosok elhelyezésével és ellátásával együtt járt. A gyömrői Petőfi Tsz vezetői például nem adtak türelmi időt — amíg a munkába belejönnek — a hozzájuk segítő szándékkal érkező három traktorosnak. Visszaküldték őket a gépállomásra. Ezek a traktorosok ma már a Váchartyáni Gépállomás körzetében jól dolgoznak. A járási pártbizottságok, a járási tanácsok már fokozottan ellenőrzik az üzemből jött munkások elhelyezését és munkaikörülményeit. Helyes, hogy ezt teszik, de sokkal helyesebb lenne, ha a se- gftőkészség a termelőszövetkezeti és gépállomás) veze- űő'k részéről is szeretetből, bizalomból Qi leadna.

Ma is áll traktor megyénkben, mert nincs vezetője. Mintegy ezer traktorost képeztek ki télén a gépállomásokon és az állami gazdaságokban — és mindez kevés

Bárhogyan js tekintjük, a következő néhánv fesztendő- ben bizony többször segíts^ kc’l hívni az üzemi munkásokat. Tudjuk, nem olcsó mulatság ez; hiányzik az ember az üzemekből is. Előfordulhat, hogy az üzemben áll a gép arra az időre, amíg munkása a traktoron ül, de vállalni ken ezt az áldozatot is azért, hogy a mezőgazdasági munka ne késlekedjen.

A gabonabetakarítással, a tarlóhántással, a másodvetéssel stb. nem lehet várni. Ezek ismeretében érthetetlen néhány traktorosnak az az álláspontja: „Miért jöttek, elveszik tőlünk a keresetet!”. Akik ezt mondják, azoknak sem"'! drága. Szerintük inkább álljanak a gépek, várjon a betakarítás, a szántás- és a vetés addig, amíg „majd" elvégzik ezt ők. így valóban hosszabb időre nyúlnak ki a betakarítás, lehet, hogy nagyobb lenne a jövedelmük is. Az ilyen rosszul értelmezett egvéni érdekkel azonban élesen szem;.

benáll a közösség érdeke. Az, hogy még áldozatok árán is gyorsan a magtárakba merüljön a gabona; az, hogv mielőbb felszántsák a tarlót; az, hogy ne késlekedjenek a mezőgazdasági munkákkal. így lesz több annak a traktorosnak is, aki ma félti” jövedelmét az üzemből jött munkásoktól.

Jól halad megyénkben a gabona betakarítása, s ez főként a gépállomások ..törzsgárdájának” érdeme. Ők ülnek a kombájnokon, az aratógépeken. Az elárvult traktorokat az üzemekből jött munkások pártfogolják. A napról napra javuló eredménv^k a szalmalehúzásban, a tarlóhántásban arról tanúskodnak, hogy a gépállomási, a termelőszövetkezeti traktorosok és az üzemi munkások összefogása eredményes. Együttesen megbirkóznak az idén különösen összetorlódott mezőgazdasági feladatokkal és nem bonthatja meg semminemű rosszízű előítélet a határban összeforrott barátságot.

Mihók Sándor

A megyei operatív bizottság ülése

A megyei operatív bizottság tegnapi ülésén a gabonabetakarítás helyzetét vizsgálták meg legbehatóbban. Mint tegnap megírtuk, az aratás me- gyeszerte befejezéshez közeledik. A legutóbbi jelentések szerint

a megyében a kenyér- és takarmánygabona terület

92.3 százalékát learatták

— a szerda esti adatok szerint.

Számottevő elmaradás csupán három járásban, a szobi, a monori és a ráckevei járásban tapasztalható. Az illetékes megyei szervek erre való tekintettel átcsoportosították a gépi erőt. Az említett járásokba összesen tizenhét kombájnt küldtek, s így nem fenyeget az a veszély, hogy túlságosan elhúzódik az aratás. Jelenleg az a helyzet, hogy más megyéknek is átadhatunk kombájnokat, illetőleg a megye állami gazdaságai is igényelhetnek gépállomási aratócséplőgépeket.

Szóba került a bizottság ülésén. hogy a tervezettnél nagyobb arányú — eddig mintegy 25 százalékos — volt a kézi aratás. A szemveszteség elkerülése végett helyes volt igénybe venni a kézi erőt, de ma már alig indokolt az alkalmazása. Most már minden gabonát kombájnnal lehet aratni, ezért

még a kévekötő aratógépek használatára sincs szükség.

Habár az utóbbi héten jelentősen meggyorsult, még mindig kifogásolható a kom- bájnszalma-kazlazás üteme. E i hét közepéig 83 ezer holdnyi ‘ kombájnszalmából mindössze 48 ezer holdnyit kazaloztak be. Javult a talajmunkák helyzete Is, bár az ötvenegy százalékos teljesítmény még nem kielégítő. Eddig általában csak tarlóhántást végeztek a letakarított táblákon, bár hétezer holdon vető- vagy mélyszántásra is sor került a tsz-ekben.

AXXXXXXXXXXXXXXXXXXVX'vXVXXXXXXXXXXXVVXXVXXXVVXXXXVXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXVXX'<VXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXVXXXXXXXXXXXVVv>>

Az állami gazdaságokban viszonylag lassú az aratás, bár z 87 százalékos teljesítményhez hozzátartozik, hogy ez egyben cséplési eredmény is, mivel kizárólag kombájnaratásról van szó. Ugyanakkor a szalma- kazlazás 77 százalékával, a tarlóhántás 66 százalékával végezlek az állami gazdaságú«. Ez utóbbi munka javára írható, hogy 23 százaléka nyári mélyszántás.

A cséplés kilátásait illetően megállapították, hogy

a gépállomásokon rendelkezésre álló cséplőgép-kapacitással 20—25 nap alatt lehet befejezni ezt a munkát.

Mivel azonban a kihelyezett cséplőgépek leterhelése nem egyenlő, tartani lehet a cséplés elhúzódásától. Ezzel kapcsolatban olyan álláspontra helyezkedett a megyei operatív bizottság, hogy

a kombájnokat is igénybe kell venni a cséplésben.

KÉR EBEN

Ezért nem szabad késlekedni, hanem a gabona learatása I után nyomban keresztből való

1 cséplésre kell átállítani a kom- | bájnokat.

, A bizottság több más kér2 dést is tárgyalt, s azokban

1 egységes álláspontot alakított

2 ki.

| .. '

I Öt film felújítása

í A MOKÉP hatónk felsza- 2 badulásának 20. évfordulója ^ alkalmából a jövő évben több i nagysikerű magyar játékfilm | felújítását tervezi. Előrelótha1 tólag ismét a mozik vásznára J kerül a magyar filmművészek 4 egyik legjelentősebb alkotá- ^ sa, a Talpalatnyi föld, továbbá J Fábri Zoltán rendező külföl- í dön is nagy sikert aratott í Körhinta című munkája. Mű- í sorra tűzik a felszabadulás

2 napjaiban játszódó Budapesti ít tavaszt, amelyet Máriássy £ Félix rendezett, valamint Fe- 1 hér Imre rendező Bakaruhá- j ban című játékfilmjét Bara í Margittal és Darvas Ivánnal á ^ főszerepben. Ezenkívül felújít- i ják még a Különös ismertetőig jel című alkotást is. (MTI)

(Foto: Kútvölgyi)

— Színjátszó és tánccsoportot alakítottak a ceglédi Táncsics • Termelőszövetkezet KISZ-esei.

Két nap a Duna mentén

Jegyzetek Fehér Lajos elvtárs Pest megyei látogatásáról

2 Mint lapunkban már hírül adtuk. Fehér Lajos elv- í ^ társ, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisz- f % tertanács elnökhelyettese, csütörtökön és pénteken Pest f % megyébe látogatott. Útjára elkísérték őt a megye vezetői: $

% Cservenka Ferencné, az MSZMP KB tagja, a megyei párt- $

^ bizottság első titkára, Jámbor Miklós, a megyei pártbi- $

£ zottság titkára, Varga Péter a megyei tanács vb-elnöke %

% és Bíró Ferenc, a megyei pártbizottság mezőgazdasági $ í osztályának vezetője. í

í i

^XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'. „XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXX í

Az újságíró. jegyzetfüzete vastagra dagadt két nap alatt Helységnevek, nevek, tüdősök, pártmunkások, tsz-elnö- kök, tsz-gazdák nevei. Adatok, számok, termelési módszerek, eredmények, problémák, javaslatok, ellenjavaslatok. És végül marad a lényeg: Fehér Lajos elvtárs, mint mondotta, két napig a megyében a földeken tapasztalni tanulni akart az emberektől és közben az történt, hogy csendes, szerény modorban országos tapasztalatokat adott át az embereknek. Szakmai dolgokat kérdezett és közben ő adott szakmai tanácsokat a vezetéshez és a termeléshez egyaránt.

Két napig fáradhatatlanul járta a földeket. Az emberek, akikkel beszélt, természetesnek vették ezt a találkozást, mert megszokták az utóbbi nyolc évben, hogy a legfelsőbb párt- és állami vezetés képviselői tapasztalataikat az életből, tehát tőlük szerezzék, és hogy a felső vezetés tapasztalatait, eredményeit, gondjait velük is megosszák. Fehér Lajos elvtárs elsősorban megyénk két szigete — a (Szentendrei és a Csepel-sziget) földjeinek

hasznosítására és az öntözéses gazdálkodás eredményeire, lehetőségeire volt kíváncsi.

Az első .lapon a Szentendrei- szigetet látogatta meg. A szigeten sajátos módon ma még a szakszövetkezetek bizonyulnak életképesnek. A sziget mind a négy községében működik egy-egy szakszövetkezet. Majdnem mindent termelnek, de fő kultúrájuk a szőlő és a málna, illetve az eper. A tahitótfalui Kék Dunában a vezetők, élen Loson- ezi Benjamin elnökkel, büszkén számoltak be eredményeikről. A búza holdanként! átlagtermése a három évvel ez előtti öt mázsával szemben az idén holdanként kilenc mázsára nőtt. Gépek, talajjavítás, állami támogatás, 11 kh.

meggy és 30 kh. szőlőtelepítés, ingatlanok vásárlása és állapota — sorolta szépen az elnök. Azután az öntözéses termelés sikereiről beszíélt. Losonczi Benjamin tiszta tekintetű, tapasztalt ember. Ismeri gazdaságát és társai bú- ját-baját. Dehát azért elnök, hogy előbbre lépjen a szakszövetkezet, hogy „rangosabb” legyen a Kék Duna. Elő is rukkolt a javaslatszerű kéréssel. Mert mi adja a rangot a szövetkezetnek?

— Fehér elvtárs kérem, szeretnénk megteremteni a szövetkezet közös állatállományát.

Ezután:

— Szeretnénk engedélyt kapni, hogy az árterületünkön halastavat létesítsünk. Ott a Duna állandóan kiönt és csak úgy teremne a búza, ha kögá- tat építenénk a Duna-partra. Ez drága mulatság és pénzünk sincs rá.

A vendég mindent végighallgatott és mert 6 is a mezőgazdaság szakértője és vezetője, a következőt válaszolta:

— Az eredmények szépek. De a terveikről én azt mondanám, jól gondolják meg, legalább is ami az állattenyésztést illeti. A közös állatállomány megteremtése drága mulatság. Egy száz férőhelyes tehénistálló hárommillióba kerül. Most még egy jó ideig a háztáji állatállományt erősítsék. Adjanak a tagoknak a közösből több takarmányt. A szakszövetkezet pénzét az eper, a málna és a szőlő telepítésére költsék. Ötszörözzék meg a termést és akkor eljön az ideje annak, hogy kérhetnek a kormánytól segítséget a közös állatállomány megteremtéséhez. A szigetnek Pestet, de elsősorban a Dunakanyart kell ellátnia zöldséggel és gyümölccsel. Maguknál ez a fő feladat.

— A halastó sem teljesen jó gondolat. A halakat is kőgáttal kellene megvédeni a Duna árjától. Helyette inkább telepítsenek az árterületre nemes füzet. A háziipari szövetkezetek ezt most nagyon igénylik.

Már mennydörgött és vil- lámlott, amikor a délutáni órákban Fehér Lajos és kísérete a kisoroszi Dunakanyar Szakszövetkezet földjein járt. Boda Árpád elnök, az öntözőművektől vizesen jött a vendégek elé. Rendbetartott földek, három kh fóliával letakart eper, 18 szórófej a szélrózsa minden irányába hatalmas sugarakba lövellj a vizet. Hízik, dúsul a vegetáció, elégedett a vendégnépség, a házigazda egyaránt. (Igaz is: gazda szeme hizlalja a jószágot, s itt a földeken, most mindenki gazdának számít.)

Már süt a nap, amikor a málnaátvevő helyre térnek Fehér elvtársék. Az átvevőhely egy kis fakalyiba, hatalmas mázsával. Idős néni és bácsi várja az átvevést.

— Tessék nézni, gurulós •málna az enyém — mondja Kiss néni. A vendég kérdésein jókat kacarász.

— Szedjük bizony, egész ■nap. Kell a forint. Megéri. Megvagyok elégedve. A leszedett málnáért minden száz forintból hatvan forint az enyém. Érdemes szedni. Fárasztó, de másképp nincs forint. Decemberig is szívesen szedegetném.

Délután még arra is futja az időből, hogy a pomázi Petőfi földjén a vendégek megtekintsék a csodálatos kukoricatáblákat és megkóstolják a Hollandiának termelt különleges uborkát. Schiffer Antal tsz-elnök nem hagyja magát. Pont őt hagynák ki az illusztris vendégek itt, a járásban. Rövid félóra alatt elmondja a tsz múltját, jelenét és jövőjét. A kormány tagja türelmes és érdeklődő. A kukoricatábláról együtt megy Schiffer elvtárs- sal a közelben levő gyümölcsös gazdaságba, amely az Egészségügyi Minisztérium Munkaterápiás Intézete, és ahol 600 kh gyümölcsöst az itt élő betegek, az élet hajótöröttjei gondozzák. Csipái József főmérnök, Vaszikló Ferenc üzemvezető és dr. Gaálffy Béla főorvos fogadják a vendégeket. Gyümölcssövény-te- lepítés történik itt már évek óta, dr. Gyúró Ferenc adjunktus, a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola tanárának irányításával. Fehér elvtársék elismeréssel adóztak annak az áldozatos munkának, amely egyben a beteg emberek gyógyulását is segíti.

A nap eltelt. A vendég közelebbről megismerte a Szentendrei-sziget lakóit, gazdálkodási módszereit és növényi kultúráját. Néhány dologban kiigazított, még több dologban megerősítette a helybeliek elképzeléseit. Munkájuk kielégítő, terveik jók, helyesen veszik figyelembe a sziget közgazdasági adottságait, a talajviszonyokat, a régi kultúrákat, a Dunakanyar jövőjét és a Duna vizét, mint az öntözés nagy lehetőségének forrását. A szakszövetkezetekről, mint termelési társulásokról is elismerően nyilatkozott. A kialakított jövedelem- elosztásról Is az volt a véleménye, hogy helyes, mert ahány ház, annyi szokás. Ahogy a gazdaság és a tagok érdekeinek a legjobban megfelel.

Majdnem mindenkitől azzal búcsúzott: az új telepítéseknél elsősorban a cseresznyét és a meggyet részesítsék előnyben. Egy kilogramm meggy, öt kilogramm narancs értékével azonos a nemzetközi piacon. A szőlőből pedig, figyelmeztetett, elsősorban a csemegét telepítsék. Ez többet ér.

A második nap. Csepel-szl- getén a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola soroksári gazdaságában, dr. Sofnos András akadémikus, a főiskola rektora és a gazdaság igazgatója, valamint Magyar Sándor, a gazdaság vezetője egész délelőtt fáradhatatlanul „cipelték” a vendéget gyümölcstáblától gyümölcstábláig. Dicsérték fiatal alma- és baracktelepítéseiket, de Fehér elvtárs csak akkor nyugodott meg, amikor megtudta, hogy az 1500 kh. gyümölcsösből csak 450 hold az alma, mert ez még jó arány. Félnapos határjárás