Pest Megyei Hirlap, 1964. július (8. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-25 / 173. szám
rtsi MEGY kKMop 1984. JŰLIUS 24. PÉNTEK Alul folyik, fölül csepeg Vét öt után « ffiit töt Iái munkásssáiláftun Messziről látszik az épülő kutatóintézet. Gödöllő Plazma — röviden így nevezik az építők, az Egészségügyi Minisztérium új intézményét. Az építkezéssel szemben szabálytalanul elhelyezett épületek: az Ém. 25-ös számú Építőipari Vállalat munkás- szállása. Azt hinné a külső szemlélő, hogy felvonulási épületek. Bánki Horváth Ferenc építésvezető-helyettes világosít fel, hogy mért legalább nyolc-tíz évig jelentenek szállást, otthont, közel száz dolgozónak. Gödöllő fejlődik — a „Plazma” és az Agrártudományi Egyetem épületei mellett a távlati tervben lakóházaik, üzemeik szerepelnek. A munkásszállás nemcsak szállás, otthon is. Gödöllő építőinek otthona. De vajon otthonuknak érzik-e az építők? I * Fólinek Istvánná gondnok rövid idő alatt bebizonyította, hogy nem könnyű itt szervezett, kulturális foglalkozásokkal kitölteni a szabad időt. — Nehéz ott kultúráról beszélni, ahol az alapvető szociális, egészségügyi ellátottságokkal is baj van — mondja. — A vizet a községből kapjuk, de nem mindig. Most még szerencsénk van, mert betonoznak. De gyakori eset, A nagy kaland Három szigetszentmiklósi úttörőről szól a történet, izgalmas napokat éltek át, lesz miről mesélni osztálytársaiknak ősszel. Néhány héttel ezelőtt egy céllövöldés telepedett le az autógyári lakótelepen, idősebb ember volt. szegényes felszereléssel, ütött-kopott bódéval, agyonhasznált puskákkal. így is szenzáció volt a gyermekek számára, pénz nélkül is odaálitak naphosszat, a bácsi nem kergette el őket, hagyta, hadd nézzenek. Egy nap szétfutott a hír: a bácsit meglopták. Éjszaka betörtek a bódéba. Alattomos betörés volt, gödröt ástak a homokba, úgy bújtak be. ócska fésűket és túlerőket vittek el (a jutalomtárgyak), puskagolyót, céltáblákat. A puskákat a bácsi nem tartotta a bódéban — szerencsére. A rendőrség helyszíni szemlét tartott s megállapította: a tettesek csak gyerekek lehettek, a szűk gödörbe más bebújni nem tudott. Sok gyerek van a környéken, szinte valamennyi gyanúsítottnak érezhette magát, rossz érzés volt. A három úttörő gondolt egyet s jelentkezett: segítenek kideríteni az igazságot. A rendőrök habozva bár, de beleeg f»ztek, titoktartást kértek tőlük, megtanították őket a nyomolvasásra, elmagyaráztak néhány alkalmazandó „fogást”. Az eset a vakáció fénypontja lett. Izgalmas kutatás kezdődött. A három úttörő — tizenegy, tizenkét éves fiúk — összegyűjtötték az ismerőseiket, megkérdezték nincs-e eladó légpuskájuk (hátha abba kellett a golyó) vagy fésű és tükör. Közben óvatosan megvizsgálták a gyerekek cipőit is, úgy, hogy ne vegyék észre, a nyom szerint a tetteseken simatalpú cipő volt. Nem volt könnyű dolog megállni, hogy ne beszéljenek feladatukról, de hallgattak. És megkomolyodtak közben. Töprengő, homlokráncoiással gondolkodtak. Elmélyedve kanalazták otthon a levest. Szokatlanul keveset bosszantották szüleiket s nem csíptek huguk karjába. Reggelenként haditanácsot tartottak, ötleteket agyaltak ki és vetettek el. A kör közben egyre szűkült. A rostán fennmaradtak azok a fiúk akik rosszak, csintalanok voltak, akik túl sokat ácsorogtak a bódé körül, s akiknek szabad kimenőt szoktak adni estére (!) Végül megkerült a tettesek egyike, másik osztályba járt, javítóban is töltött már egy évet. Társairól egyelőre még hallgat, de az már a rendőrség dolga. Ök hárman: Hammerlied Feri. Bartalo- vics Anti és Kecskeméti Géza tennivalójukat befejezték. A rendőrségen nagyon komolyan ráztak velük kezet, megköszönték munkájukat és megígérték nyomozói tevékenységükről értesítik az iskolát is. A vakáció hátralevő részében most már nyugodtan rúgják tovább a labdát a grundon s a fagylaltpénzt is olyan kitörő újjon^ás.sal fogadják, mint azelőtt. B. I. Pihenő A TÁBORBAN (Foto: Kútvölgyi) ÖT ÉV Kis, alacsony domb, a háttérben komoran magasodó hegyek lábainál. Meredek oldalán szőlőtőkék kapaszkodna K a tetőn sorakozó házak oldaláig. Tanya. A faluból csak a harang kondulása hallatszik idáig, a poros, kacs «karingós dúlőút hosszasan kígyózik le a dombról a távolban lévő épületekig. Csak néhány ház szo- morkodik árván a dombtetőn. A leszálló alkonyban sorra világosodnak ki a házak ablakai, csupán egy abíakszem néz sötéten a közeledő estébe. A kicsiny ablaktáblák mögött idősebb paraszías.szony varrogat. egészen közel hajol a kezében tartott ruhához, a szürkületben már alig lát. Beléptemfeor kissé zavartan jegyzi meg: ,,A fiam még nem jtkt meg a faluból, biztosan hoz petróleumot. ” Anno, 1959. Ismét a meredek oldalú domb házai között jártam. A régi házak mellett számtalan új épület büszkélkedik, hatalmas. elnyúló istállók szürke palatetőikkel hivalkodnak, a széles kukoricagóréban még jócskán sárgállik az elmúlt évi termés. A szélesített, elegyengetett úton víg pöfögéssel kapaszkodnak fel a traktorok, pótkocsijaikból gabonát ürítenek a magtárakba. A házak között villanyoszlopok ágaskodnak, s nem egy kémény televíziós antenna társaságában trónol a cserepes tetőkön. Keresem a már ismert házat, s nagyon nehezen találok rá. A friss, fehér meszelés megfiatalította, vörös téglás, üvegezett verandával bővült. Az idős nénike még emlékszik rám. A leeresztett redönyü szobában felkattintja a villanyt, s akárcsak évekkel ezelőtt, most is panaszkodik: ,,A fiam a mosógépünk ügyében a faluban jár. Két hónapja vettük és már elromlot;.” Anno, 1964. Tóth István Októberig 65 ezer televízió kerül forgalomba Újabb kedvezmények a részletakcióban — A kereskedelem felkészült a tokiói olimpiára A kereskedelem lelkiisme- j retesen felkészült a tokiói i olimpiára. Az olimpia kezde- ! téig, illetve októberig össze- j sen 65 ezer televíziót — AT ; 505-öst, AT 611-est, Álba Re- j giáí, Carment és Kékest — hoznak forgalomba. Az öt típus közül négyet az eddiginél jóval kedvezőbb feltételekkel részletre árusítanak. Eddig ugyanis csak a Carmen télé- ; vízió árának törlesztési ideje ’ volt 18 hónap, most egysége- j i sen mind a négy típusé. I Ezenkívül csaknem a felére csökkentették az előlegként lefizetendő összeget. A Carmen és a Kékes készülékre mindössze 500 forint, az Álba Regiára és az AT 611-esre pedig 1000 forint előleget kell adni, a fennmaradó összeg másfél év alatt törleszthető. Ezeken kívül a kereskedelem a közönségnek még tartogat ... néhány érdekességet, meglepetést, amelyeket az augusztusi televízióhónapban hoznak nyilvánosságra. (MTI) Pest megyei kiadványok HANGSZÓRÓ. Első ízben jelent meg nyomtatott formában a Pest Megyéi Mozi üzemi Vállalat dolgozóinak tájékoztatója, Űjszászi Gyula igazgató bevezető cikke szerint a 12 oldalás kis újság célja hírt adni a MOKÉP dolgozóinak a vállalat helyzetéről, problémáiról. Bákai István főkönyvelő elemzi a filmszínházak gazdasági tényezőit. Bemutatja a lap a vállalat kilenc új kiváló dolgozóját. Jacsó Tivadar dekoratőr ügyes ötleteket ad a filmek propagálásához. Végül részletes tájékoztatást kapunk a július—szeptember hónapokban bemutatásra kerülő 43 új filmről. KÉT MŰSORFŰZÉT. Mint ismeretes, a Pest megyei Tanács művelődésügyi osztálya a múlt évben pályázatot hirdetett egy- és háromíelvonásos színdarabok megírására. 185 pályamű került elbírálásra. A háromfelvonásosok közül második díjat nyert Döme András „A harmadik fiú” című drámája; harmadik díjat Nagy Piroska ,.A fecskék szárnyra kelnek” című vígjátéka. A Pest megyei népművelési tanácsadó most könyvalakban, megjelentette ezt a két művet. E színpadi munkák közös vonása, hogy a magyar falvak életéről, a termelőszövetkezetekben közös nagy családdá kovácsolódó parasztság problémáiról szólnak. (p. r.) KARRIER tagnak a napközisek? A banketten természetesen tvisztelnek. A múltkor bált közvetített a Cicavízió. Mit gondol, szerkesztő elvtárs, mit táncolt Egerentyűné és a többi Futrinka utcai? Azt hiszem, nem is kell mondanom. Most meg olvasom, hogy az olimpiára készülő labdarúgó-válogatott edzéstervébe is felvették a tvisztet. Állítólag . javítja a kondíciót és kitűnő láb- és derékerősítö. Hát kell ennél nagyobb erkölcsi elismerés? így csináltam én karriert. Meg is ragadom az alkalmat, hogy a szerkesztő elvtárs segítségével hálás köszönetemet fejezzem ki a magyar sajtó munkatársainak. Jelzem, rettentően fúrja az oldalamat a kíváncsiság, vajon ez a monokini csinál-e ilyen karriert. Majd meglátjuk. Mindenesetre, a jelekből ítélve, a sajtón nem fog múlni a siker... Van is egy ötletem. Találkozzunk inához egy év múlva. Akkor már többet tudunk. Addig is a viszontlátásra, szerkesztő elvtárs. Tvisztele- tem a kedves olvasóknak'.... Kővári József le vízió? A képek és a filmek, amelyeket azzal az elrettentő szándékkal közöltek, hogy bemutassák, a különböző figurák közül melyik okoz boka-, és melyik csípőficamot, egészen jó tánciskolának bizonyultak. Ekkor lettem én társadalmi probléma, nemzeti ügy. Kampány indult „Tviszteljünk, de ízlésesen” címmel. Kiderült, hogy így is lehet. A kampányt — amelynek keretében a tánciskolák terven felül sürgősen póttanfolyamokat indítottak — természetesen felkarolták a tömeg- és társadalmi szervezetek. Az eredmény nem is maradt el. Népszerűségem azóta változatlan fénnyel ragyog. Ahol születtem és ahonnan jöttem, már rég elfelejtettek. Nálunk? Tvisztelnek a fiatalok, trisztéinek az öregek. Tvisztelnek városon, tvisztelnek falun. A televízió, amikor a termelőszövetkezeti fiatalokról készít riportot, mindig azzal fejezi be, hogy a tvisztpullöveres fiúk és lányok az új presszóban vidáman járják a tvisztet. Bal— Engedje meg, kedves szerkesztő elvtárs, hogy először is bemutatkozzam az olvasóknak. Tviszt vagyok ... Nem, nem az Olivér... A tánc. Különben van egy javaslatom. Ha már mindenáron írni aliar rólam, írja meg a karrierem történetét. Erről a legújabb divathóbortról jutott eszembe, amely Amerilcából indult el világhódító, akarom mondani, bolondító útjára. A monokinirgj, az új, egyrészes — alul egy pici nadrág, felül semmi — fürdőruháról. Hetek óta ezzel vannak tele a magyar lapok. írják, hogy milyen felháborodást keltett világszerte. Hogy nyilatkoznak ellene politikusok, művészek, közéleti és egyházi személyiség, meg hatósági emberek. Láttam képriportot, amely azokat a felemelő pillanatokat örökítette meg, amikor a rendőrség éppen kiterjesztette szerető gondoskodását néhány ilyen monokinis ifjú hölgyre. Amiből viszont nyilvánvaló, hogy — felháborodás ide, nyilatkozatok oda — már viselik is. Szóval, a monokiniröl, helyesebben a nagy sajtóvisszhangról jutott eszembe az én karrierem. Jó néhány éve már annak, gondolom, a szerkesztő elvtárs pontosabban emlékszik rá, amikor a magyar sajtóban megjelent az első hír: új táncőrület ütötte fel a fejét Amerikában és terjed, mint a ragályos betegség, Nyugat-Euró- pában is. Ez én voltam. Aztán terjedelmesebb beszámolók következtek mind gyakrabban, majd jöttek a dörgedelmes hangú cikkek. Óva intették a magyar ifjúságot a rothadó kapitalizmus eme feslett kul- túriermékétől, amely az erkölcsi züllés lejtőjére viszi a fiatalságot. Addig óvták, addig intették, míg megpróbálkoztak vele. Tudja, milyenek ezek a mai fiatalok. Beszélhetnek nekik az idősebbek, nem hisznek, csak a saját szemüknek, fülüknek és lábuknak. Megpróbálkoztak vele, és tetszett. Tetszett, csakhogy nehezen ment. De mire valók a képes folyóiratok? Meg a tehogy reggel és a munkaidő végén egy-két óráig nincs ivóvíz. Annál több jut az esővízből! Nagyobb esőzés után nem ritka, hogy vödörszámra hordják ki a szobákból. Ilyenkor aztán alul folyik, jelül csepeg. Akik tervezték, előre gondolhattak volna az esőre! De arra is, hogy nyolc-tíz évre megfelelő munkásszállás építése sem került volna sokkal többe, mint a különálló, egészségtelen épületeké. Vajon mit szólna a piszkos ivóvízhez, a nedves szobákhoz, a vízhiányhoz a tisztiorvos? Azért kérdezzük feltételes módiban, mert az üres orvosi ellenőrzőkönyv. bizonysága szerint a szálló több mint egyéves fennállása1 alatt egészségügyi ellenőrzés nem volt (!) •k Fél öttől estig — ez bizony, legalább négy-öt óra. Mind- i járt tegyük hozzá, kihasználatlan négy-öt óra. Ügylátszik i az illetékesek elfeledkeztek az itt lakókról. A művelődésnek1 a legminimálisabb feltételei < is hiányoznak. A szállásra egyetlen újság sem jár (!) A televízió kiselejtezett, feb-, ruár óta alig használhatták, javítás javítást követ. A kis könyvtár sem a legmegfele- > lőbb. Ismeretterjesztő előadás másfél év alatt mindössze három volt. Az igényeket Váradi János, a munkásszállás egyik lakója fogalmazta meg a legtalálóbban. — A világ eseményei manapság érdeklik az embert. Nem lehet elzárkózni az élet elől. A művelődés . legalább olyan fontos, mint a pihenés. ★ Sok-sok megoldásra váró probléma kerül elő. André Balázs, Bodó József, Fólinek István egymás szavába vágva sorjázza a panaszokat. Kicsik az öltözőszekrények: a munka- és ünneplőruha, a cipők és a fehérneműk nem férnek el egy vasszekrényben. A konek- torokat leszerelték. Saját vasalót, rezsót használni tilos. Ezt szabályzat rögzítette. Csak éppen megfeledkeztek a vasalószobáról és a rezsóról, Az itt lakók választhatnak: vagy nem tartják be a szabályt, vagy nem vasalnak. Miért fizetnek a vándormunkások dupla szállásdíjat? Miért nem kapnak hetekig meleg ételt? Kiszállási díj nincs. Költési Géza gépkezelő elmondta, hogy múlt hónapban közel kilencszáz forintja ment el a kosztra. Drága a hideg étel és egészségtelen a rend- szertelen táplálkozás. — Kihez forduljunk? — vetik fel a kérdést többen is. — Amit most elmondtunk, min- t denki tudja. — Szállásgyűlé- j sen mindig napirendre kerül a í vízkérdés, de még az apró j ügyek is. Az illetékesek álta- ! Iában mindent megígérnek, de j nem történik semmi. Sz. P.
