Pest Megyei Hirlap, 1964. július (8. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-23 / 171. szám
1964. JÜLIUS ZZ, SZERDA 3 JOBBAN KELL SEGÍTENI A HÁZTÁJI ÁLLATTARTÁST Múlt év őszén, ahogy arról annak idején beszámoltunk, a Dabasi Járási Tanács is határozatot hozott a háztáji gazdaságok termelésének növelése érdekében. A határozat értelmében minden tsz-ben háztáji bizottságok alakultak, de azok munkája jóformán csak a háztáji területek felmérésére korlátozódott. A háztáji állatállomány gyarapítására általában nem sok gondot fordítottak. A határozat óta eltelt nyolc hónap alatt a tsz-ek vezetősége viszont sok kedvezményt biztosított a háztáji állattartóknak. A legtöbb tsz azóta megoldotta a tagok szarvas- marháinak legeltetését. Ezenfelül feles, vagy harmados részesedéssel kaszálót, sőt, egykét tsz néhányszáz négyszögöl rétet teljesen átenged az állattartó tagjainak. Hasonlóképpen nekik juttatják az útmenti és árokparti füvet, néhol pedig kisebb lucematerü- letet is adnak. Egyik-másik tsz még ezenfelül is segíti szarvasmarhatartó tagjait. Az inárcsi Március 21. például harminchárom százalékos művelésre takarmányrépát adott nekik. A sári Fehér Akác tagjainak a háztáji területen felül még százkétszáz öl szántóterületet ad. Akik pedig tejeladási szerződést kötöttek, azok részére ötven holdon csalamádét termel. Alomszalmát mindegyik tsz készlete arányában juttat állattartó tagjainak. Több tsz. például az inárcsi, meg a gyáli a közös állományból ad át te- nyészüszőket tagjainak. Az állatállomány növeléséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a legeltetést, a zöld- és a téli szálastakarmányt a háztáji állatok számára is teljes mértékben biztosítsák. Ehhez viszont a múlt évi határozat intézkedéseit maradéktalanul be kell tartani. Éppen ezért most a járási tanács mezőgazdasági osztálya ez irányban tesz megfelelő lépéseket Képviselők a forgókemencék mellett Kánikula. Olyan, amilyen rég nem volt. Harminckét fok árnyékban és ötvennégy—hatvan a Dunai Cement- és Mészmű lassan forgó kemencéi mellett! S ebben, a szó szerint pokoli hőségben, hétfőn délután mintegy húszfőnyi csoport állt meg a DCM klinker- üzemében, vagy inkább: a pokoltornácán. Országgyűlési képviselők. Akkor jöttek ide, ismerkedni a magyar cementipar fellegvárával, amikor mindenki más, aki csak teheti, a fürdők, a folyók vizében, vagy legalább az árnyékban hüsöl... De ez így van rendjén. A választók munkáját, gondjait a leghűebben itt, '•a helyszínen ismerhetik meg. KAPOTT-E A BIKA ? Híres rossz természetű bikájuk volt Sz. Jámosék- nak Tápió mentén. Csökönyös, makacs jószág, pedig még fiatal volt s jó tartásban sem volt hiány. Gondosan ápolta az egész család, ha baj nélkül jó súlyra felnevelik, szép pénzt kapnak érte az állatforgalmitól. Mégis, a bika miatt tört ki olyan perpatvar idős és fiatal Sz. János között, hogy sokan még a televíziót is lecsuktál: a szomszéd portákon, mert sz érdekesebb volt. Az volt a szokás náluk, hogy ifj. Sz. János bőr- gyári munkás tartja rendben délután az istállót, elvégzi a fejőst és műveli a háztáji szőlőt. Délután négykor már otthon volt, mig a család többi tagja a termelőszövetkezetből csak később járt haza. Ment minden mint a karikacsapás, csak a bikával volt baja a fiúnak. Rúgott, ha csak közeledett is feléje. Először arra gondolt, talán a bőrgyári szagát nem bírja az állat, viszont a tehén moccanatlan hagyta fejni magát. Tehát mégsem a szag. Tartott a küzdelem az esti al- mozásnál nap mint nap. Végül Sz. Jánosnak elfogyott a türelme, s amikor a bika különösen rosszindulatúan próbálta összelapítani a bordáját, nagyot húzott rá a villanyéllel. Marci akkorát ugrott, hogy majd a tetőt verte a szarva, de a következő „villaszó- ra” megnyugodott. Attól kezdve így telt a program: egy-két sózás a villával, utána jöhetett az almozás, az etetés. Este, ahogy az öreg megjött, mindig ez volt az első kérdése: — Kapott-e a bika, fiam? — Kapott apám. kapott az mindent — válaszolt nagy meggyőződéssel. A botrány akkor tört ki, amikor az öreg csúnyán elesett és megrándult a bokája. A kertek alól kora délután sántikált hazafelé. Ahogy biceg befelé, az istállóajtóból látja ám, a fia akkor osztja ki Murctnaik a szokásos esti „villaadagot”. Egyszeribe megértette, mi is az a „minden”. Ekkor tört ki a háború. A vihar azóta elült a családban. A bikát eladták, szép summát kaptak érte. Azon vettek az öregek hálószobabútort, a fiatalabb Sz. János Pacsirta rádiót. A szólás- mondás azonban megmaradt a családban. Ha valami nem egészen stimmel, csak megkérdi az öreg: — Kapott-e a bika, fiam? Komáromi Magda zet a málna, de meg kell érteni, hogy a cementgyár sem állhat le. Hiszen ezek a málnaipari cementmunkások végtére is elsősorban azért a gyárból, az itteni fizetésből élnek! A megyei képviselőcsoporttól a Hazafias Népfront megyei bizottsága hívta meg a gyárlátogatásra, s Andrejkó Cyula a magyar cementipar vezérigazgatója, illetve hídvégi László, a DCM igazgatója kalauzolta végig a gyáron. Megtudták, hogy a Naszály gyomrából évente másfél millió tonna mészkő utazik a DCM-kemencegyomrába, hogy a régi eljárással dolgozó gyárakban negyven-ötven deka szén kellett, itt a DCM-ben pedig csupán harminc dekányi, egy kiló anyag égetéséhez, hogy az építésnél is meg tudtak spórolni mintegy kétszáz- millió forintot, s hogy országunkban, ahol jelenleg évi két millió kétszázötvenezer tonna cement készül, jelenleg százhúszezer tonna van raktáron. Amikor ezek a számok elhangzottak, az egyik képviselő megkérdezte: — Jól hallottam? Százhúszezer tonna? Ennyi van a silókban? Akkor a kisemberek, a magánépíttetők miért nem kapnak, ha vásárolni akarnak? A vezérigazgató széttárta karját: — Hja, ezt ne tőlünk tessék kérdezni. Mi a cementet csak gyártjuk, de nem áruljuk. Ha a kereskedők elviszik, csak vigyék, örülünk neki. Van bőven, hadd vigyék! Csak innen, a DCM-ből negyvenezer1 tonnát vihetnek, akár még ma... — Vannak-e sokan a környékből, akik a föld helyett inkább a gyárat választották? — hangzott a következő kérdés. — Persze, hogy vannak — válaszolta az igazgató. — Nyáron nyögünk is miattuk. Akkor, amikor beüt a málnaszezon. Ez krízist jelent számunkra. Képzeljék el: miközben a munkások egyharmada a rendes évi szabadságát élvezi, a másik harmada pedig hosz- szabb-rövideibb fizetés nélküli szabadságot vesz ki a — málnaszüretre. Tudjuk, jól fiAz iménti kérdés szinte kínálja a folytatást. — Milyenek a keresetek? Például a vasiparhoz képest? Van-e a gyárnak elég munkása? A válasz első része egyszerű és tömör. A DCM-ben az átlagkereset ezerhatszáz forint körül van. Ez nem rossz, ha állatta is van a vasipar- | nak. Itt viszont csak könnyű, vagy nehézgép-kezelői vizsga kell. S itt a bibi. Á gyár végzetéi úgy képzelték, hogy az építőmunkásokból toboroznak elegendő munkás maguknak. Ezt meg is tették. Sok-sok embert kiképeztek a megfelelő tanfolyamokon, lakik — ha csak nem 'kaptak lakást — az oklevéllel a zsebükben elmentek máshová, oda, ahol több a kereset. Például — a vasiparba. Tavaly a DCM-ben a munkások tizennégy százaléka vándorolt tovább. S a cementmű vezetősége már most fázik attól a gondolattól: mi lesz itt, ha megkezdődik a nagymarosi erőmű- építkezés, amelynél a rendes fizetés mellett tizenöt százalékos idénypótlékot is tesznek havonta a borítékba. Ezzel bizony a DCM ielenleg nem tud konkurrálni... — S nem lehetne a távolabbi környékről szerezni embereket? — kérdezi egy képviselőnő. Kérdésével fején találja a szöget. — Persze, hogy lehetne — £ Kinek mi a gondja? Ä A KOMBÁJNOS mondják a DCM-esek — de; még mennyire, hogy lehetne. j Csa k... — Csak? I — Csak a bejárással van itt i baj. Mégpedig nagy baj. So- i kan jönnének a gyárba dől- ; gozni, s méghozzá nem is a í dunakianyarbeli málnások, \ hanem a Balassagyarmat kör- j nyékiek. Azok az embe- j rek, akik Balassagyarmatról, j Nógrád megyéből naponta! kétszer utaznák el a DCM i mellett — Budapestre. Ide ‘azonban nem jöhetnek, mert innen nincs vonatuk a kellő időiben. Volna pénzünk, béralapunk is arra, hogy közülük sokat felvegyünk, s nekik is jobb lenne, kevesebbet kellene utazgatni. S mégsem lehet. Hiába kérjük a MÁV-ot, nem talál rá megoldást, nem állít be új járatot, eddig hétszer utasított el minket... Elmentek egy kis villámlátogatásra a képviselők a deákvári lakótelepre is. Tnnen talán csak egy mozzanatot. Valaki megkérdezte az ABC áruház láttán, hogy ez az a bizonyos szuper-market, amely az országban az első volt? — Igen, igen — mondták neki a váciak. — Csakhogy lamikor megnyílt, akkor úgy mondtuk: azért A—B—C a neve, mert A-tól a Z-ig (a német C-ig!) mindent lehet kapni benne. Ma már sajnos csak magyarul értendő az A—B—C. Mert a C-nél már kifogy az ABC-áruház tudománya ... Régi szokás, hogy a választók panaszukkal felkeresik országgyűlési képviselőiket. Most nem kellett felkeresni őket, ők jöttek helyibe, s a helyszínen kaptak egy csokorra valót. Igaz. a DCM pozitívumai. végül is mam- mut-méretűek a panaszolt gondok és bajok mellett. De legyenek azok bár apróságok, mégis csak gondok és bajok. Reméljük, hétfőn délután közelehb jutottak megoldásukhoz! Firon András DR. SZICSKAINAK nincs honnyia Rozman, Tranyecné és ár. Szicskai egy szobában dolgoznak már evek óta az lllóolaj- 2 sűrítő Vállalatnál. Mint általában szokás, fúrásmentes jó viszonyban állnak egymással, még családilag is összejárnak. Ezért is utaztak el idén nyáron először egy időben a vállalat Balatőn-parti üdülőjébe, természetesen hites élettársaikkal együtt. Jól is érezték magukat. Igaz, Rozman hajna- lonicént eltűnt illóolajat gyűjteni, Tranyec pedig lepkefogással foglalkozott. Dr. Szicskainak azonban nem volt hobbyja. Dr. Szics- Itai egy pedantériájáról közismert, rendes, cseiides, udvarias, sőt majdnemhogy szerény, szép jövendő előtt álló fiatalember. ★ Egy alkalommal a társaság felkerekedett kirándulni, s mivel nem ért volna vissza az üdülőbe vacsoráig, a szomszédos fürdőhely kisvendéglőjében foglalt helyet. A pincér türelmesen várt, míg tanulmányozták az étlapot. Végül is mindenki választott, s rendelt, de dr. Szicskai még nem. Ujja hosszasan időzött a különböző ételeknél, miközben imigyen kérdezett: — Látom, van borjúpörkölt galuskával. — Van, kérem. — És hogy csinálják, teljfö- lösen? — Igen, kérem. — És galuska helyett nem lehetne burgonyaköretet kapni? — De igen, ahogy paran- 2 csői ja. 1 — És mondja, jó a párizsi 2 szelet? PAPRIKASZURET Szedik a ráckevei lányok a paprikát. Az Árpád Tsz kertészete az idén csak primőrpaprikából több mint háromezer darabot szállított. — Ha tíz kezünk lenne, az sem lenne most elég — mondja Kiss Gyuláné a kertészeti brigád vezetője. Megy azért két kézzel is a munka! Mindnyájan vidámak — mindnyájan fiatalok. Még Lukács Imre bácsi, a szövetkezet hatvannyolc éves kertésze is valósággal megfiatalodik ennyi csinos lány között. Gyűlik a ládákba a paprika (Gábor Viktor felv.) — Kitűnő! Frissen vágott sertésből sütjük, kérem. — Akkor tudja mit? Hozzon nekünk két adag kelkáposzta- főzeléket! — Feltéttel? — Nem, anélkül. És még utánaszőlt a pincérnek: — De sok szafttal! * A három házaspár egyébként minden nap délután helyet foglalt az üdülőtől nem messze levő presszó árnyas kertjében. Itt szűr csőit ék az ebéd utáni duplát és fagylaltot, néha egy-egy konyakot rendeltek. Illetve, az első nap, amikor együtt mentek, Rozman rendelt és fizetett. A következőn pedig Tranyec. így egyszerűbbnek tűnt, úgy gondolták, kiegyenlítődik, mind- \ három férj sorra kerül. A harmadik napon azonban dr. Szicskai néma maradt, amikor az asztalnál megjelent a felszolgáló. Ezért — könnyed eleganciával — Rozman rendelt. Az csak természetes volt, hogy másnap ismét Tranyec következett, de már kevesebb könnyedséggel. így ment ez két hétig. Egyik nap Rozman, másik nap Tranyec. De mielőtt hazautaztak volna, Rozman fellázadt. Amikor jött a pincér, félreérthetetlen mozdulattal csak négy kávét kért. Kissé csodálkozva, de a tőle megszokott szerénységgel fordult hozzá dr. Szicskai, és azt mondta: — Mi az? Ti ma nem isztok kávét, gyerekek? Hetesi Ferenc Pál Itt is hogy meg van dőlve! A VONTATÖ VEZETŐ Vajon bírja-e még a gumi? AZ ÜZEMGAZDÁSZ Hány hold is van még hátra? A GÉPALLOMASI vezető Hát igen . az alkatrészellátás •.. A CSÉPLÖCSAPAT VEZETŐ . és most kit küldjék a poly- valyukba? (Foto: Gábor)
