Pest Megyei Hirlap, 1964. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-22 / 170. szám

4 1634. JTjLIUS 21, KMh*. SZOBI CSENDÉLET Jövünk át a kompon Pilis­maróiról. Lélegzetünket is visszafogva gyönyörködünk — ki tudja, már hányadszor — a szélesen sodródó folyam hátán a kitárulkozó panorámában. Ideát, Szobon, nagy, túlsá­gosan is nagy a csend. A hajó­állomás melletti új kőgáttal beszegett strandon csak né- jhány helybeli fiatal sütteti magát a nappal. A víz, bár kellemesen langyos, zavaros színével, sűrű olajfoltjaival nem nagyon csábít a fürdésre./ Az átkelőhelynél ideát is, éppúgy, mint a túlső parton, mindig várakoznak. Személyautók, teherkocsik, sorban az izzó napfényben, Egyszerre a kis motoros von­tatta kompra nem férnek rá mind, néhányan lemaradnak, várniuk kell, míg menetrend szerint, visszatér az alkalma­tosság és pihenő után újból átmegy. Aki Vác felől jön, an­nak kétszer kell átkelnie, mert Nagymarosnál az útépítés miatt lezárták a forgalmat. A dolgukat serényen vég­zők, a gyümölcs- és egyéb ter­mést, más árut szállítók ér­dekében bizony sűríteni kelle­ne itt az átkelőjáratokat. Nem messze a kikötőtől jö- vők-menők útja mellett, a nagy, milliós költséggel átépí­tett Határcsárda étterme, eszp­resszója és kerthelyisége tel­jesen üres. Csak a bisztró sön- tésében íröccsözik néhány na­gyon ráérő férfi. Bemegyünk az ízléses és modern presszóba. Míg főzik a kávét, egymás után jönnek a szép, egészséges helybeli gyerekek. A picik, az óvodás­korúak bejönnek, kezükben fénylő forintokat szorongatva, és megállnak a fagylaltospult előtt. A nagyobbacskák már megtorpannak az ajtóban, ott a felirat: fagylalt nincs! •— Miért nincs? — A pult hűtője, keverője rossz. — Nem javítják meg? — Három napja, hogy tele­fonálgatunk Vácra, jöjjenek ki megcsinálni. A kávé finom, zamatos. De az üvegpultban csak néhány sütemény szerénykedik. — Helyben nincs cukrászat? — Nincs. Mindent Vácról kapunk. * A kedves felszolgálónő a többi kérdésre is készségesen és őszintén felel. — És a forgalom? Ilyen ki­csi? — Bizony, amióta az utat építik, nagyon megcsappant. Hiába. Mi úgy látszik, így ^növeljük” az idegenforgalmat. Fél tizenegy, tanyák felé vesszük utunkat, itt, Szobon szeretnék megvenni az ebéd- revalót, valamilyen felvá­gottat. Megyünk a henteshez. A1 boltban rendben felaggatva füstölt szalonnát, néhány konzervet és péksüteményt találunk csak. megjárták a fővárost, jogo­san gondolhatják: Budapest egy nagy kirakat. Mit tehettünk? Vásárol­tunk füstölt szalonnát. Jó avas volt az íze. A közöny, az érdektelen­ség sok esetben még káro­sabb, mint a rosszindulat. Mert az utóbbi olyan érzés, amit meg lehet változtatni, vissza lehet fordítani. Ez jutptt eszembe, amikor Leszkó Józseffel, az Ipoly- völgyi Állami Gazdaság fő­könyvelőjével beszélgettünk. — Én erre a környékre való vagyok. Illetve, odátra, Baj­tára. A szüleim ott élnek, Sturovo, a régi Párkánynána mellett. Ha Letkés felé tne- gyek, a vásnosmikoilai üzem­egységünkbe, látom a szülő­falumat. Nemegyszer ismerő­söket is, akik az Ipoly túlsó partján dolgoznak. — Most könnyű átmenni. — Már március óta a zse­bemben van az útilap. De mikor van nekem arra időm? — Hát meddig tart az út? — Húsz percig. — No, az nem sok. Fogja magát, szombat délután át­megy és visszajön vasárnap. — Ez igaz. Csakhogy előbb fel kellene utaznom Pest­re... a ... valutáért. Ez egy teljes nap. Erre nincs időm. — Hogy lehet az, hogy Szobon nem adnak koronát? — Úgy, hogy idén feb­ruárig, nem sok Icai a cseh— magyar egyezmény életbe­lépése után, a Nemzeti Bank járási fiókja beszüntette a valutabeváltást. Pedig előtte évekig csinálta. Most jön­nek a járás falvaiból, sőt odaátról, Komárom megyéből is, hiszen itt szállnának vo­natra Szobon, de a bank a fővárosba utasítja őket. Na­gyon sok embert érint, ezreket, hiszen a határmenti falvakban mindkét oldalon rokonok és jóbarátok élnek. Nem akartam hinni a fü­lemnek. , Kormányintézkedés könnyíti meg, teszi bürokrá­cia mentessé a testvérország­ba utazást és ugyanakkor a Nemzeti Bank ezt így „se­gíti”? Hiába, nagy a csend Szo­bon. Túlságosan is nagy. Va­jon nem lehetne élénkebbé, mozgalmasabbá tenni ezen a járási székhelyen, s határ- állomáson az életet? Hetesi Ferenc Pál í 1 Ö MEGGYŐZŐ ÉRV A faluvégi kis házikó előtt megáll a nagy fertőtlenito-ko- csi. A kapuban megjelenik a ház gazdája, öreg-öreg nénike. — Nyissa ki ncni a nagyka­put, hogy beállhason az autó az udvarára. — Aztán miért, fiaim? — kérdi az anyóka szemmel lát­ható megdöbbenéssel. — Hallhatta, miről van szó L'gész héten erről lamentált a hangosbemondó. Jönnek és po­rozzák a házakat-istállókat a legyek ellen. — Tudod jól Pista fiam, hogy én már egy kicsit gyen­gén hallok — mentegetőzik az anyó. Á gépkocsivezető unja már. — Nyissa már :tz ajtót ma­ma, aztán meglátja mi lesz. Bevezetünk egy hosszú csövet a szobaijába, befújunk egy szert és utána még pénzért sem fog legyet találni oda­benn! A nénike továbbra is csak áll és erősen gondolkozik. — Nem kell ez nálunk — jelenti ki végül harciasai!. Az unokám úgyis olyan nehezen- kelö. Minden reggel káromko­dik, hogy azok a büdös le­gyek felpiszkálják. De akkor legalább kimén az istállóba és ellátja a tehenet. Ha nem lesz légy, nem lesz aki fel­keltse! A gépkocsivezetőt valóság­gal mellbevágja ez az érvelés. Látható tisztelettel néz az öregasszonyra. Aztán hirtelen felderül fiatal képe: — Azám, néni. De ha nincs légy, több tejet fog adni a te­hene. mert nem csípik halálra. Ha több lesz a tej, több pénzt kap érte. Annak az árából pe­dig vegyen egy vekkert az unokájának! A csata eldőlt. Az autó be­gördülhetett az udvarra. (k. m.) Almási kartárs, a Gyümölcsmag Kisze­relő Vállalat igaz­gatója becsengette titkárnőjét: — Piriké, délután három órára kére­tem az osztályveze­tőket. Rendkívüli ér­tekezletet tartunk... Pontosan három órakor az osztályve­zetők elfoglalták he­lyüket a zöld posz­tóval bevont tár­gyalóasztal mellett. Piriké feketét ho­zott be. így szokás ez a vállalatnál, ez­zel kezdődik min­den osztályvezetői értekezlet! Miután a kávéval végeztek, s rágyúj­tottak a reprezentá­ciós cigarettából, mindenki az igazga­tóra függesztette te­kintetét. — Kedves kojrtáv- sak! Ha már együtt vagyunk, megraga­dom az alkalmat, hogy elöljáróban be­számoljak a főigaz­gatóságon tartott legutóbbi tárgyalás­ról — kezdte ÄI- mási kartárs, majd kétórás előadásban elemezte a szocialis­ta üzem címért in­dított verseny állá­A P-M AKCIÓ sát és taglalta a termelési mutatók várható alakulását. Befejezésül nyoma­tékosan hangsúlyoz­ta a tervteljesítés fontosságát és kü­lön felhívta a fi­gyelmet a takaré­kosság népgazdasági jelentőségére. Öt órakor szüne­tet tartottak. A tit­kárnő egy tálca szendvicset hozott be és újabb feketét. Azután az igazgató folytatta: — Aíosí pedig rá­térek rendkívüli ér­tekezletünk tulajdon­képpeni céljára... Holnap reggel meg­kezdjük a P—m ak­ció végrehajtását. A tervet valamennyien jól ismeritek, hi­szen együtt dolgoz­tuk ki. Éppen ezért nem is részletezem, csupán összefoglalom a teendőket... Rágyújtott, majd a kereskedelmi osztály vezetőjéhez intézve szavait, folytatta: — Körtési kar­társ, tehát te gon­doskodsz arról, hogy holnap a beérkező árut ne vegyék át... Ssilvási kartárs, mint tudod, a szállítási osztály feladata az, hogy néhány na­gyobb tételt késve indítsunk útnak ... Te pedig, Cseresz­nyés kartárs — for­dult a műszaki osz­tály vezetőjéhez —, intézkedsz, hogy a hulladékot enged­jék a folyóba . . . Tel- jes kapacitással be­szennyezni a fo­lyót! ,.. A kis Pénzes, a pénzügyi osztályról, elhűlve hallgatta. ,.Megőrült — ször- nyülködött magában. — Vagy legalábbis pillanatnyi elmeza­var ... Igen, bizto­san a nagy hőség teszi...” Remegő hágón kért szót: — Elnézést kérek... Először veszek részt ilyen értekezleten, miután az osztály- vezető kartárs sza­badságon van, meg a helyettese is. Nem ismerem a P—m ak­ció tervét, dehát... Kérem, ezt nem le­hét. Ezért büntetés jár... Az igazgató elné­ző mosollyal intette le: — Nyugodjék meg, Pénzes lcartárs ... — De' hát ki fi­zeti a büntetést? — Természetesen mi. Éppen ez a pénzügyi osztály fel­adata. Erről maga gondoskodik — ma­gyarázta, majd ha­tásos szünetet tart­va hozzátette: — Maga még túl fiatal ahhoz, hogy mindent tudjon .. . Persze, az egyete­men ... Csakhogy, barátocskám, a gya­korlat néha egé­szen más . .. Miről van szó? Közeleg a negyedév vége, fel kell használnunk a büntetésekre elő­irányzott összeget. Különben jövőre le­faragják ... Tavaly is harminc száza­lékkal csökkentették a keretet. A végén alig marad valami, aztán ha mégisjcöz- bejön valami komo­lyabb büntetés, túl­lépjük a keretet. Mi lesz akkor a pré­miummal? Kővári József Mikronos pontosságú készítmények Diósdon Közel nyolcmillió forintos beruházással új üzemrész épült a Diósdi Csapágygyárban. Az új gyáregység a napokban meg­kezdte a próbaüzemelést. Előreláthatólag évente 30 millió da­rab apró gyártmány hagyja el az üzem területét. Az eddig jobbára importált, kicsiny alkatrészek ezentúl hazai gyárban készülnek, és így biztosítottnak látszik mind a csapágyalkat­részek exportja, mind a belföldre kerülő tehergépkocsik és motorkerékpárok alkatrészellátása. Gondosan vizsgálják és szortírozzák a már elkészült apró hengergörgőket az új üzemrész meó-jában. A képen: Ring Györgyné. DUNAKANYAR A gyár kísérleti laboratóriu­mában. A képen: Berta Ilona (MTI Foto—Percze Lajos felv.) — Húsárunk nincs kérem — így a hentes. — És mikor kapnak? — Csak holnap. Hetenként kétszer. — Mennyit? — Hát... 1— kicsit bizony­talankodik, hogy megmond­ja-e — harminc-negyven kiló felvágottat. Többet nemigen. — És mennyi kellene? — Annál a kétszázötven kilónál, amit rendelünk, sok­kal több. Szemben élelmiszerüzlet. Megpróbáljuk, talán ott lesz valami. Van is sokminden, konzerv, italfélék, fűszer, sajt, vaj. tojás, és egyéb, de ... felvágott, az nincsen. Ide is holnap hoznak majd egy keveset. A boltvezető a kérdésekre visszahúzódik. Óvatossága csak nehezen ol­dódik fel, de akkor azután kimandja: — A helybeliek vélemé­nyét is idézhetném, de jobb, ha nem részletezem. Autós turisták is jönnek hozzánk. Csehek sokan, franciák, nyu­gatnémetek. Húsárut, felvá­gottat nem tudunk adni nekik sem. Hogy miként vélekednek, azt nem hallottam, de miután j A rádió dokuinentnmmfísora Kárpáti Aurélról A Magyar Rádió A színház | krónikása című dokumentum- I műsorán emlékezik meg Kár- : páti Aurél munkásságáról. A í július 26-án elhangzó adásban í felelevenítik a színházi világ í krónikásának legemlékezete- | sebb kritikáit. Többek között ; hallhatjuk majd Csiky Ger- \ gehj: Buborékok, Gorkij: Éj-. • jeli menedékhely és Schiller: ] Ármány és szerelem című i színművének bemutatóiról írt i kritikáit., A műsorban részle- ; teket sugároznak majd e szin- ; müvekből. | Az adásban Kárpáti Aurél I több színészportréját is meg- j ismerhetjük majd —, többek j között Kantoméról és Bajor \ Giziről. (MTI) i Barcelona \ : Megliarapta a kalauzt í í A barcelonai kórházban ápo- ; lásban részesítik azt az au- ; tóbuszkalauzt, akit egyik uta­sa — a jegyváltás körüli vita hevében — összeharap- ? dalt. i

Next

/
Thumbnails
Contents