Pest Megyei Hirlap, 1964. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-21 / 169. szám

1964. JŰLIUS 19, VASÄRNA: Túl a gyermekkoron ÉNEK AZ ESŐBEN 193" márciusában bontott zászlót a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség. Ez év de­cemberében összeülő második kongresszusa nemcsak az első kongresszus ótá végzett mun­kát elemzi, hanem lényegében a hét esztendőét. Ifjúsági szö­vetségünk túljutott a gyér, mekkoron. Tevékenységében mind jobban háttérbe szorul a formalizmus, mind nagyobb teret kap a tartalmas, elmé­lyült munka. Milyen eredmé­nyeket összegezhetünk, mi­lyen feladatok várnak a fia­talokra — ezzel foglalkozik a cikk. A Magyar Szocialista Mun­káspárt VIII. kongresszusa az ifjúsági szövetség feladatairól szólva, megállapította: „A Kommunista Ifjúsági Szövet­ség tagjai legyenek az ipar­ban és a mezőgazdaságban a termelékenység emelésének, az új technika alkalmazásának élharcosaiba kulturális élet fellendítésének tevékeny része­sei.” Az ifjúság viselkedése, álta­lános magatartása körül csa­pott nagy hűhó — olykor semmiért — sokak elől elfed­te, s még ma is elfedi azt, amit a fiatalok a munkás hétköz­napok során tettek, alkottak. Pedig — csak egyetlen példát említve — a Dunai Cement és Mészmű határidő előtti át­adásában része van az ifjúsági szövetségnek, a zöld utat a DCM-nek jelszó sikeres valóra váltásának, mindannak, amit a KISZ-védnökség jelentett. Csak fehérben vagy csak fe­ketében látni mindent — még ma is jellemzője az ifjúság megítélésének. Ezen változtat­ni, az ún. közfelfogást meg­másítani: az ifjúsági szövet­ség nem kis feladata. ★ Az önzésről, az anyagias­ságról sok szó esik a fiatalok­kal összefüggésben. Sok a frá­zis: „csak a pénz érdekli őket”, „motoron furikáznak, de könyvet nem vesznek a ke­zükbe” — mondjuk-e tovább? A tápiósápi fiatalok a községi kultúrpark felett védnökséget vállaltak, s egytglen hét alatt 152 óra társadalmi munkát teljesítettek. Két Szentendrén dolgozó, Dunabogdányban lakó ifjúmunkás heteken át dolgo­zott faluja iskolájában, segít­ve a politechnikai berendezé­sek üzembe helyezését. A kö- szönömön kívül mást nem kaptak, nem is kértek munká­jukért. ! Miféle fiatalok ezek? | Nem hősök, de nem is ördö- f Sök, mint ahogy sokan, fele- ? lőtlen általánosítások kedve- ^ lői, állítják. Fiatalok, m a i ^ fiatalok, akiknek a szocializ-á _T,, , ., , „ mus, a szocialista társadalmi t NaIunk nemreg egy ne- rend olyan, mint a levegő J met a^rok°nega' , Elvdf természetes és — nélkülözőé- jtem E§erbe, hadd ismerkedjek tetten. Ezt a többségében maíhazank tájjellegű boraival és még ösztönös természetességet íhadd. emleSesse mc'S a magya- tudatossá tenni, a nélkülözhe- £rok istenit. tetlen érzését aktív politikai ^ Most, viszonzásképp, ő is erővé kovácsolni: a KISZ ne- ? meghívott Drezdába, a hagyo- velőmunkájának alapvető fel- í mányos és híres Zwinger-bál- adata. ' ba. Hadd ismerkedjem én is ★ J a tájjellegű német sörrel, s Az útkeresés, a sajátos fel- \hadd emlegessem meg én is a adatok megtalálása, a DISZ- ^ nemetek istenit, ben eléggé eluralkodó „szűr- | Nem vagyok már a régi keség” elleni küzdelem — jel- í bálozó gyerek. Férfiasán be- lemzői voltak és még ma is ^vallom: ma többre becsülök jellemzői a KISZ-szervezetek ^ egy józamatú, pincehideg tevékenységének. A különb- ^ fröccsöt, akármilyen bálnál, ségtevés a felszínesség és a ^ Persze, nem így volt hajda- tartalmas szórakozás között, ^ nán. Elmentem a moziba, meg- a munkahelyen a jogtalan kö- ^ néztem Móricz: Nem élhetek vetelődzés és a jogos igények < muzsikaszó nélkül című da- megkülönböztetése, a heves- ? rabjának filmváltozatát. Jávor kedés és az egészséges türel- 'f, Pál volt a főhős, Pólikát már metlenség közötti választóvo- nem emlékszem, ki alakította, majd a szívem amikor hajnal­menyecske, vannak a felnőttek, elsősor- 8 egy átbálozott éjszaka után ban a pártszervezetek, ame- 8 ártatlan, kis boci húga mellé lyektől jelentős segítséget ^ bújt az ágyba, és azt mondta kaptak és kapnak az ifjúsági ^ neki: „nagyon jó bál volt, az szervezetek. Idősebbek és fia- ^ összes patikus ott volt!” Mind- taiok jó együttműködésére, ^ ez a vásznon történt, tje az én kommunisták és if júkommu- £ szívemben is hevesebben lük- nisták közös erőfeszítéseire jó 8 tetett a vágy: istenem, egy példát találni a Csepel Autó- 8 ilyen bálért elmennék akár a gyárban, a váci üzemekben, g világ végére is! s külön örvendett hogy az ( A város> ahol tizenhét éves ilyen egyxittmukőies ha /. ^^]oz5 koromban éltem, sokkal ma meg kezdeti fokon is , /. humánusabb volt hozzám, mindjobban kialakul a me-< ^ ^ a Katolikus Legény­zogazdasagi jellegű területe- g egy£tbe kellett farsangkor A Slusi KISZ-munka szín- \ g». vonalasabbá tétele, elsősorban $ pP é ^ éIek és helyet a termelőszövetkezetekben í adjaal: ,en “ elek, es dolgozó fiatalok jobb össze- s . i-. „ttor a iáb­fogása: jelenleg ez az elsörWn- \ Af£ gú feladatok között is a leg- í és én ba^ ^ódon fontosabb. Ehhez azonban azágadl, ’ 68 en . . , .. eddigieknél nagyobb segítség- ^bbo1 . arra következtettem, re van szükség nemcsak a (hogy en is patikus vagyok. KISZ felsőbb szervei, hanem ^ Pedig hát farsanghétfőn kora — a felnőttek részéről is. Le 8 reggel úgy szólt hozzám a kell számolni, mégpedig vég­érvényesen azzal a még ma is eléggé uralkodó nézettel, amely falun egyik fő akadá­lya a további fejlődésnek: amit a fiatalok csinálnak, az „komolytalanság”. A lebecsü­lés, a gúnycxsság, az értetlen­ség: nemcsak kedvét szegi a fiataloknak, hanem könnyen el is hiteti velük, hogy való­ban „komolytalanság”, amit csinálnak. Hiszen a tengerben, az országos összességben mit jelent az, ha ők, otthon, a fa­luban ezt-azt megtesznek? Pedig ez jelenti, az ilyen kis tettek jelentik — a hol­napot! ★ Bizalom nélkül — lehetetlen dolgozni. Bizalom nélkül dol­gozni különösen akkor lehe­tetlen, ha fiatal emberektől ta­gadják meg ezt a bizalmat. Az élet- és pályakezdés gond­jai úgyis nyomják őket. Ta­pasztalatok híjján amúgyis bizonytalanok, de éppen ezért — s az ellentmondás csak lát­szólagos — bizonyítani akar­nak. Megtagadni ezt a lehető­séget: hiba! Vácott, a Híradástechnikai Anyagok Gyárában bíztak a fiatalokban: örömmel fogad­ták, hogy védnökséget vál­lalnak néhány gyártmány fe­lett. Csalódtak? Nem! Há­nyán, hány helyen vannak, akik próba nélkül megtagad­ják a bizalmat! E szemlélet ellen küzdeni — elsősorban ■tettekkel! — az ifjúsági szer­vezetek sokáig aktuális fel­adata. Most, a kongresszusra való felkészülés időszaka már ed­dig is sok jó példát szolgáltat arra; a fiatalok komolyan ve­szik azt, amit vállalnak. A ta­karékosságtól az újítómozga­lomig — mind több fiatallal találkozunk. A fellendülést, a „kampányt” az esetek többsé­gében lelassulás, tétovaság kö­veti. A gyermekkoron való túljutás egyben azt is jelenti, hogy az időszakos fellendülést állandósítani kell, a mozgalom tevékenységi szintjét nem sza­bad az elért értékhatár alá en­gedni; sőt mind magasabbra kell emelni azt. A munka rendszeressége, a következetes­ség az, ami az ifjúsági szövet­ség alapszervezeteánek egy ré­szében hiányzik. Ehhez kell módszerbeli, de konkrét segít­séget is kapniok azoknak, akik ilyen gondokkal küzdenek. ■k A párt VIII. kongresszusán elfogadott határozat kimondja: „A Kommunista Ifjúsági Szö­vetség terjessze a kommunis­ta eszméket, mozgósítsa tag­jait és az egész magyar ifjú­ságot a szocializmus építésé­re, legyen a fiatalság életkori sajátosságainak megfelelő vonzó, színes, eleven mozga­lom.” A KISZ decemberben össze ülő második kongresszusára való felkészülés időszakában, napjainkban, fokozott lehető­ség' van a fentiek valóra vál­tására. E fokozott lehetőség­gel élniök kell a holnap em­bereinek, a gyermekkoron túl­jutott ifjúsági mozgalom tag­jainak, az ifjúkómmunisták- nak. Mészáros Ottó Egy kilűnő színész szórakoztató revűfilmje Mint minden reviifilm ke­rettörténete, így az Ének as esőben című amerikai pro­dukcióé is szokványos. Ez éppen egy ismert filmszí­nész és egy csinos, kedves kezdő kis énekesnő szerel­méről szól. De lehetne for­dítva is, egy ismert énekes­nő és egy kezdő filmszí­nész... Mindkét formát lát­hattuk már különböző orszá­gok művészeinek feldolgozá­sában. A revükben és fő­leg ebben a filmben nem is a történet a fontos. Mert mire is kellenek a -bonyo­dalmak? Csupán arra, hogy ai hősök akár szomorúan, akár vidáman, énekelhesse­nek és táncolhassanak. S annak ellenére, hogy az Ének az esőben keret játékának filmtörténeti érdekessége is van — abban az időben ját­szódik, amikor a némafil­met kiszorítja a hangosfilm, új sztárok születnek, új stú­diók jönnek létre — nem tudja áttörni a korlátokat, csak keret a látványos, nagy­szerűen rendezett revüjelenet- hez. A színes, szórakoztató ame­rikai film készítői mindent megtettek, hogy az alkotás a nagy konkurrenciaharcban sikert érjen el. Látványosak a revüjelenetek, szemkápráz- tatóak a kosztümök, hatal­mas a tánckar, 6 elrepül a szokásos habostorta is, amely ezúttal egy ünnepelt film­színésznő arcán „csattan”. A partnerek — Donald O’Con­nor és Debbie Reynolds — ügyesek’, bűbájosak, Náció Herb Brown zenéje kelle­Vasárnap is dolgoznak a gépek (Foto: Koppány) mes. A film fő vonzóereje Gene Kelly, a kitűnő szí­nész, táncos és énekes. A filmnek ő hozta és hozza meg a sikert. Kelly nem is­meretlen a magyar közönség előtt. Láthattuk már jelen­tős prózai szerepben: az „Aki szelet vet” című társadalmi drámában ő alakította Horn- beck újságírót, bemutatko­zott mint karakterszínész az „Egy amerikai Párizsban” című alkotásban, s táncolt a .„Felhívás táncra" című film­ben, amelyet ő is rende­zett. Az Ének az esőbent is Kelly rendezte Stanley Donén társaságában. S mint fősze­replő a „revümúvészet” ma­gasiskoláját mutatja be. Ami­kor prózai szöveget mond: jó, ha énekel: kellemes, s ha táncol — egyszerűen cso­dálatos. S ő énekel és tán­col a földön és a levegő­ben, az asztal tetején és a széken, a lépcsőkön lefelé s felfelé és a lámpaoszlopon. Táncol a kivilágított műte­remben, a konyhában és zu­hogó esőben az utcán. Egy­szerre tud komikus lenni és megdöbbentően komoly. Hol akrobatikus, hol leheiel- szerűen könnyed, inkább lo­kálstílusú, másutt pedig ba­lettszerű a mozgása. Gene Kelly, ez a nagy mű­vész, szeret játszani, tán­colni, önfeledten, gondtala­nul, boldogan és szabadon. „Csak énekelek és táncolok az esőben, vagy akárhol, akár­mikor a magam és talán az önök kedvére. Hollywoodban bolondnak tartanak, mert másképp élek, mint a kol­légáim. Bolond is vágyóit, nem tagadom. A színpad, a film, a játék bolondja. Az a hobbym, ami másnak csak foglalkozás, kenyérkereset: szemben akarok állni min­dig a közönséggel! A gázsi­ból élek és a taps az, ami éltet!” — vallja egy nyilat­kozatában önmagáról. S mi; a közönség, a vászon előtt ülve élvezzük, . sőt tudjuk, hogy ez az igaz. Kelly tán­colva, énekelve szórakoztat; gyönyörködtet. Sebes Erzsébet 1612 kilométer - egy bálért mesterem, hogy .. 1 Én álom- kórból ébredve fogtam á munkámhoz; És hétfőn este, minden hétfőn este, otthon is az égből a földre ráncigáit az a csendes realista (mondhat­ni: szocialista realista) beszél­getés, amelyet anyám folyta­tott kedves nővérkémmel. — Az a lakli Jóska agyon­taposta a lábamat, tönkretette egyetlen jó cipőmet — így a nővérem. — Jó, jó, kislányom. A ci­pődet szépen kitisztítod és jö­vő vasárnapig nem hordod. A lábadra tegyél hidegvizes- borogatást, esetleg borecetet És még mindig jobb a „lakli Jóskával” táncolnod, mint szé­gyenszemre petrezselymet árulnod. Egy szegény iparos­lány legyen szerény. Akkor is mosolyogjon, ha a lába fáj. Hogy akarsz férjhez menni?! Az anyai útmutatásból én azt okoskodtam ki, hogy az én partnereimet is így okíthat­ják hétfőnként odahaza. Te­hát tulajdonképpen nem az én eredeti tangó-táncíiguráimnak örülnek — hanem az anyai szemektől és a petrezselyem­től félnek. Szóval: nem va­gyok patikus és rólam senki sem beszél hajnalban bőiden gan a húgának. Azért nem tudtam ezt ko­molyan elhinni. Továbbra is kihúztam magam minden va­sárnap és rendületlenül tapos­tam az aranyos leánylábakat. Olyan jó volt érezni, hogy ők lányok és én fiú vagyok. Mint évszázadok óta any- nyi bálszezonnak, az enyém­nek is a háború vetett véget Furcsa dolog újra német föl dön járni. Huszonegyéves ko­romban jártam itt először és utoljára. Ide hoztak a bálból — a pokolba. Milyen súlyos év volt. Azt hittem, sohasem jövök többé ide, ahol hullák­kal folytattam, folytattuk a bált. Mint egy nagy Lipótmező! Örültek voltunk mindannyian. Féltünk egymás szemétől, mert az állati' félelemtől esze­lősre fordult szemünk tenge­lye. És most negyvenegy éves fejjel idejövök bálozni. Ha nem is a világ végére, de Bu­dapesttől 806 kilométerre, Drezdába. És miután innét haza szeretnék térni, összesen 1612 kilométert utazom ebben a bál ügyben. És uramisten hogyan vagyok felöltözve? Vá-, szonnadrág, atléta trikó. Lá­bamon nincs zokni, csak cipő. Hajam kócos, mert nem íé- sülködtem. Pedig én ezen a bálon hőn szeretett hazámat képviselem. Igaz a Magyar Népköztársaság egyetlen pol­gára se nem kért, se nem bí­zott meg képviseletével. Csak Szerelmesek hajnalban, a Zwinger udvarán nekem — maszek — vannak ilyen kényszerképzeteim, hogy külföldön egész népemet kép­viselem. Nem vagyok kicsinyes, tu­dom, hogy a külszínnél sokkal lényegesebb a belbecs. Mégis megszeretném magyarázni le­zser öltözködésemet. A Hun­gária express 6.35-kor indul és én 6.15-kor ébredtem. Az ágyból egyszerűen átszálltam a vonatba egy taxi segítségé­vel. Voltak ugyan kisebb zű­rök, először a taxi a Keletibe vitt, de mire a Nyugatiból a Hungária kigördült, én már a lépcsőn álltam. Bezzeg bálozó koromban! Sötét ruha, fehér ing és a zenekart is megelőz­tem félórával, öregszem. Ez abból is nyilvánvaló, hogy egészségesen kifejlődött ben­nem a káröröm. Sturovonál. mindenkitől elszedték a szalá­mit. Van isten! Én tíz. dekát sem kaptam vállalatunk büfé­jében, kedves utastársaim pe­dig el szeretnék árasztani Nyu- gat-Európát a magyar folklór új kellékével. Nem, nem, ked­ves polgártársaim! Elég a gu- lásch és a csikósch! No, leg­feljebb a délibábos Hortobágy, amit hajdan uraink, ma pedig illusztris idegenforgalmi szer­veink hirdetnek mindenütt, nyugaton. A szalámit hagyjuk meg a későnkelőknek, akik mindössze tíz dekát szeretné­nek elfogyasztani a vonatban. De kárörömöm sem teljes. (Sajnos, nincs maradék nél­küli boldogság a földen.) At­tól a családtól is elszedték a szalámit, akik négyen vol­tak és fejenként mindössze húsz dekát vittek. Aztán egy úr, akitől már elvették „kin­csét”, mint anno dacu Du- gonits Titus — csak fordí­tott előjellel — bejelentette a vámőrnél, hogy a mel­lette ülő kislány bőröndjé­ben is lapul egy téliszalámi. A kislány szép volt és sírt. Az utóbbi két eseményen már

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents