Pest Megyei Hirlap, 1964. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-16 / 165. szám

* Mexiko Siqueiros szabad Lopez Mateos mexikói elnök hétfőn kiadott rendeletében amnesztiában részesítette Dá­vid Alfaro Siqueiros haladó festőművészt. Siqueirost 1960- ban „társadalombomlasztó te­vékenység” címén nyolcévi börtönre ítélték. A haladó gondolkodású művész ellen, aki most 67 éves, azt a vádat emelték, hogy az 1960 augusz­tusában lezajlott nagy diák- tüntetés egyik értelmi szerző­je volt. ___________ L AOSZ Amerikai provokáció A Laosz hangja rádióállo­más jelentette, hogy hétfőn két amerikai T—28-as típusú vadászbombázó behatolt Khouang tartomány körzeté­be, több bombát dobott le, és géppuskatűzzel árasztotta el a várost. A légitámadásnak több halálos áldozata van. Még az­nap, valamivel később, három T—28-as amerikai repülőgép a tartomány Ban Chon-i kerü­letét támadta meg. A gépek itt is bombákat szórtak, ame­lyek több személyt megöltek, számos épületet rombadönföt- tek. PRÁGA Aa Ördög-tó kincsei•• Keddig a fekete tóból össze­sen négy azonos típusú és nagyságú Wehrmacht-katona- ládát, egy pénz megőrzésére szolgáló vaskazettát és egy né­met gyártmányú látcsövet hoz­tak a felszínre. A ládákat és a vaskazettát kedden Prágába szállították, ahol tüzetes vizs­gálat után felnyitják őket. PEST MEGYEI VILÄ6 PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! I AZ MSZMP PEST MEGYEI B 1 Z OTTSÁGA Is A MEGYEI TANÁCS LAPJA VIII. ÉVFOLYAM, 164. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1964. JŰLIUS 15, SZERDA A követelményekkel tartson lépést a színvonal Az 1963/64-es oktatási év tapasztalatai Karlovy Vary Merre tart a film? Karlovy Varyban megnyílt az úgynevezett szabad fó­rum, amelyet az első film- fesztivál óta minden alkalom­mal megrendeznek. Ezúttal a háromnapos vita fő témája: „Merre tart a film 1964-ben7 A Pest megyei Tanács vég­rehajtó bizottságának művelő­désügyi osztálya részletes je­lentést állított össze az 1963/64. művelődési évben végzett közoktatási és műve­lődési munkáról. A járási és városi tanácsok vb elnökei­nek vácrátóti értekezletén pe­dig Szabó Sándor, a megyei tanács vb elnökhelyettese szá­molt be az oktatási reform végrehajtása során szerzett tapasztalatokról. Az elnökhelyettes beszámo­lója szerint a most lezárt is­kolaév elején a megyében működő 370 általános iskolá­ba 117 500 tanulót írattak be, ami azt jelenti, hogy minden tanköteles kor­ban levő gyerek iskolá­ba járt. A mulasztások száma jelenté­kenyen csökkent, s a megye ezen a téren országos viszony­latban is jól áll. I Még mindig igen nagy gon­dot okoz az általános iskolák felső tagozatában a szaktaná­rok hiánya. A szaktanári ellá­tottság a megyében jobb ugyan az országos átlagnál, de így is csak 63 százalékos. Még az elmúlt tanévben is több mint százhúsz képesítés nélküli fiatalt voltak kényte­lenek megbízni az általános iskolák felső tagozatán a szaktárgyak oktatásával. Kö­zülük ugyan sokan beiratkoz­tak az egyetemekre és a főis­Tápiószelén, az Országos Agrobotanikai Intézet kísér­leti parcelláin megkezdődött az aratás. Az 1—10 négyzet- méter nagyságú területek ter­mését sarlóval vágják és kü- lön-külön kötik kévékbe. Az intézet az őszön és a tavaszon a világ minden táján termelt búzafajták közül mintegy 2500 fajta magját vetette el a parcellákba, s ezeket összeha­sonlítják az ugyanazon felté­telek mellett termesztett Fer- tödi, Bánkúti és Bezosztája fajtákkal. A kísérleti parcellá­kon megtalálható a legré­gibbtől, a Székács 1055-től, a legújabb Fertődi 293-asig va­lamennyi házai nemesített gabonafajta. Az intézetben alapanyag­vizsgálatot folytatnak a neme- sítők számára, s mintegy 50 féle szempont szerint figyelik a gabona növekedését. A te- nyészidő alatt 20 vizsgálat volt, többek között megálla­pították a búzák télállóságát, szárszilárdságát, ellenállóké­pességét, bokrosodását. A learatott fajták további vizsgálata után az alapanya­got „kórlappal” együtt elkül­dik Martonvásárra, hogy a nemesítők kiválaszthassák a megfelelő fajtákat. A lápió- szelei kutatók ezenkívül 60 ország társintézetével tarta­nak kapcsolatot, amelyekkel kicserélik az alapanyagvizsgá­latok során szerzett észrevé­teleiket. (MTI) Marika ABC-je Csinos, bogár- szemű lány intézi a solymári tanács pénzügyeit. Laka­tos István bácsi a tanács építőmun­kása fizetéskor nyitott be hozzá. — Jöjjön csak Pista bácsi, vegye fel a pénzét — fo­gadta kedvesen Marika az öreg­embert, de az megtorpant, mert két tisztviselő is tartózkodott még a szobában. — Majd később visszajövök — hangzott a kibúvó és sarkon fordult. — Zavarban van az öreg — mondta Marika. A tiszt­viselők elhagyták a lány szobáját, aki visszahívta Lakatos bácsit: — írja csak alá, ahogy tudja, ne szégyellje magát. Marika ujját az aláírás helyére tette, ahová az ősz ember egy' keresztet rajzolt. Most az egyszer nem a melegtől gyöngyözött az öreg Lakatos hom­loka ... — Pista bácsi — jöjjön be reggel egy órával koráb­ban. Beszélni akarok magával — szólt határozot­tan a lány. Pista bácsi meg­ijedt. Számbavet- te gyarlóságait. Azt a második fél­decit szerdán kár volt behajíntani. — gondolta, ez a lánygyerek meg­mossa a fejemet. A lánygyerek azonban mosoly­gott az öregember szánom-bánom- ján. Reggel korán asztalhoz ültette, papírt tett elé, ce­ruzát adott ■ a ke­zébe. Kezdődött a betűvetés: — Az A olyan, mint a létra két ága, egy foggal. A B olyan, mint két bendö... ' Az S olyan, mint a Jóska fogasa, a T olyan, mint az akasztófa... Az öregember rótta a bét, meg az est. Marika asztalán pedig mindig friss virág pompázott. És a kereszt ma már Lakatos Ist­ván értelmében is nem az aláírás, hanem az össze­adás jele. Gaigóczy Imre kólákra, hogy megszerezzék a szaktanári képesítést, a be­iratkozottak többsége rende­sen tanul, de azért van olyan is, aki nem veszi komolyan a tanulást. Évek óta elbukik a felvételi vizsgákon. Ezek szerződését a most következő tanévben nem újítják meg. A szaktanárhiány némileg a lakáskérdés megoldatlansá­gával is összefügg. Jelenleg körülbelül hctszáz olyan pedagógus tanít a megye iskoláiban, aki nem munkahelyén la­kik. A dolgozók technikumába iskolájába és tavaly 4954 2500 fajta búzát aratnak a Tápiószelei Kísérleti Intézetben Az ilyen bejáró pedagógusok egy része hajlandó lenne mun­kahelyére költözni és ott lete­lepedni, ha megfelelő lakást kapna, vagy pedig lehetősé­get biztosítanának számára althoz, hogy családi házat épít sen. A községek évről évre je­lentős áldozatot vállalnak ma­gukra azért, hogy minél több pedagóguslakást építsenek, a múlt évben azonban csak 22, az idén pedig 52 pedagógus­lakás épülhetett, mert mind­össze negyvenhez sikerült ál­lami támogatást kapni. Egyes iskolákban nem for­dítanak kellő gondot a fel­szerelések kiegészítésére. így történhetett, hogy az erre a célra biztosított összegből nem kevesebb, mint 5,5 millió forint felhasz­nálatlanul maradt. Sok helyen nem rendelték meg idejében a szükséges tanszereket és felszerelési tár­gyakat. A felújítási hiteleket a múlt évben száz százalékig felhasználták, de az idén ezen a téren is aggasztó a helyzet A tizenhat és fél millió forin­tos felújítási előirányzat igénybevételére még számos községben nem történt sem­miféle intézkedés. A közoktatási kormányzat tervei szerint tíz éven belül sor kerül arra, hogy általáno­san kötelezővé teszik a közép­iskola .elvégzését minden ta­nuló számára. Valószínűnek látszik, hogy a szép terv vég­rehajtását a tanteremhiány és a tanárhiány miatt lassíta­ni kelL Sok új középiskolára és tanteremre lenne szükség, de a pénzügyi helyzet gyor­sabb ütemű fejlesztésre ezen a téren sem biztosít lehetősé­get. Bizonyos mértékű lassításra van szükség a politechnikai oktatás fejlesztése terén is. Sok olyan helyen is bevezet­ték a politechnikai oktatást, ahol nem voltak meg hozzá sem a tárgyi, sem a személyi feltételek. A jövőben csak ott engedélyezik, ahol megvannak a feltételek hozzá. A jelentés és beszámoló sze­rint a jövő iskolája a szakkö­zépiskola, de Pest megye ezen a téren elég rosszul áll. Szeptember elsején mindössze nyolc Szak­középiskolai osztály indul a megyében, mert csak ott szer­vezhettek ilyet, ahol megfele­lő bázisüzem van hozzá. Az ilyen iskolatípus iránt nem elég nagy az érdeklődés. Ceg­lédre például engedélyeztek egy mezőgazdasági szakközép­iskolai osztályt, de csak 18 gyerek jelentkezett. Ha szá­muk szeptember elsejéig nem éri el a 35-öt, akkor vissza­vonják az engedélyt. A művelődésügyi osztály je­lentése külön fejezetben fog­lalkozik a felnőttoktatás helyzetével. A felnőttoktatás­ra jelentkezettek száma az elmúlt iskolaévben ug­rásszerűen emelkedett. hallgató iratkozott be, az idén már 6014, ami 31 száza­lékos emelkedést jelent, A le­morzsolódás azonban elérte a húsz százalékot. Figyelemre méltók a műve­lődésügyi osztály jelentésé­nek az iskolai könyvtárakra vonatkozó megállapításai is. Az iskolai könyvtárak állo­mánya, főleg az általános is­kolákban még nem kielégítő. Kevés a szépirodalmi mű és nincsenek meg ele­gendő példányszámban a kö­telező olvasmányok. Sok he­lyen hasznavehetetlen kiad­ványok kerülnek az iskolai könyvtárakba. Az iskolaigaz­gatók általában nem fordíta­nak kellő figyelmet a könyv- I tárakra, a rendelkezésükre bocsátott összegeket sokkal célszerűbben is felhasznál­hatnák. (m. I.) ADÓMORÁL A kicsit papirízű foga­lom a mindennapok gya­korlatában megnyilvánuló viszonyt jelöl: adózó és adószedő, állampolgár és állam viszonyát. Az el­múlt évek az adómorál te­kintetében is jelentős ja­vulást eredményeztek: a kormány helyes adópoliti­kája, s a másik oldalon, az adózók felfogásának vál­tozása negyedévről-negyed- évre lemérhető változást — pozitív előjelűt — okoz­tak az adótervek rubrikái­ban. Egyetlen járás adataival is jól bizonyítható mind­ez: a monori járás második negyedévi adótervét 110 százalékra teljesítette. A járás valamennyi községe túljutott a száz százalékon, különösen Üllőn, Mendén, Maglódon volt jelentős a túlteljesítés. Az állam hat százalékos kedvezményt biztosít azoknak, akik jú­nius 30-ig befizetik egész évi adójukat. A járás adó­zóinak 10—15 százaiéba élt ezzel a lehetőséggel, ami nemcsak amellett bizonyít, hogy é kedvezmény jó ösz­tönző, hanem amellett is, hogy az adózók egy része eljutott a felismeréshez: az adóba befizetett forintok jó helyre kerülnek, s unnék ellenére, hogy nem köte­lező, mégis, előre lerójak az évi összeget. A magyar falu történeté­ben nincs példa az adózó es az adót szedő állam ilyen megértő viszonyára. Annál több a könyörtelenül ki­préselt adóra, a tartozások fejében elárverezett házacs­kára, földre. A közös cé­lok és feladatok sikeres megvalósításának egyik eszköze az adófizetés, s mind többen megértik, hogy az állam jól sáfárko­dik az adóba fizetett ösz- szegekkel. Megértik és — tapasztalják. A falun élő embert sokasodó tények győzik meg arról, hogy vál­toznak körülményei, hogy más lesz körötte a falu ar­ca, hogy mind többet kap az állam gondoskodásából. Az állam erőforrásainak egyike az adó. Tervek és költségvetések számolnak vele, az országos egészitől a községekig. Az adóju­kat időben, pontosan fize­tők ellentéte az, aki ve­szélyezteti a tervek meg- megvalósulását, a költség- vetések realizálását. A ha­nyagok, az ügyeskedők — akik ügyeskedésüket sok­szor kamattal megterhelt adóval fizetik meg — a fe­ledékenyek: ismerős típu­sok az adóhivatalokban. E típusok képviselői ma még nem találják szemben ma­gukat olyan közszellemmel, amelyben restellnivaló len­ne cselekedetük. Az adó­fizetés természetesen első­sorban az adóhivatal ügye, de nemcsak hivatali ügy, valamivel több annál. Közös ügy, mint ahogyan közös érdek az adóként be­fizetett összegekre alapo­zott tervek megvalósítása. Ez utóbbi jóval több em­bert érdekel, mint előbbi, jóval nagyobb azok szá­ma, akik élénken érdek­lődnek aziránt, „hogyan ke­rül vissza a pénz” mint azoké, akik a pontos adó­fizetést szorgalmazzák. Javítani ezen az ará­nyon, megértetni, hogy az adómorál javítása nemcsak a hivatalok dolga — közös feladat. Mészáros Ottó • • üzemi munkások traktoron További traktorosokat várnak — A régi ismerős — Fokozottabb gondoskodást Kevés a traktoros! Sok­szor elhangzik ez a kijelen­tés napjainkban. Van olyan időszak, amikor jó szerve­zéssel, nyújtott műszakkal síd. még valahogy megoldható a traktoroshiány, de a nyári időszak nem ilyen! E nehéz helyzetben fordult a megyei pártbizottság a Bu­dapesti Pártbizottsághoz: ad­janak az üzemek szakképzett embereket, olyanokat, akik korábban traktorosok voltak, vagy értenek a traktorszere­léshez, vezetéshez. A múlt hét közepén hangzott el a kérelem, s szombaton, hét­főn és kedden már sorban jelentkeztek a traktorosok a Gépállomások Pest megyei Igazgatóságán: jelöljék meg, melyik gépállomáson van rá­juk a legnagyobb szükség. Százhuszonötén jelentkeztek A Gépállomások Pest me­gyei Igazgatóságán Woik Ká­roly elvtárs, személyzeti ve­zető foglalkozik a jelentkező traktorosokkal. Az utóbbi há­rom napban ugyancsak so­kan benyitottak irodájába, ahol most beszélgetünk. — Százhuszonötén jelent­keztek eddig, és vállalkoztak arra, hogy a nyári idényben traktorra ülnek — kezdi a tájékoztatást. — A gépállomások összesen mintegy száznyolcvan trakto­rost igényeltek, legtöbbet Abony, Monor, Nagykörös, Még ötven-hatvan traktorost várunk. — Nem ez az első eset, hogy a megyét budapesti üzemek segítik ki1 traktoro­sokkal. Olyan tapasztalatot is szereztek a gépállomások ve­zetői, hogy olyanok is je­lentkeztek az üzemekből, akik nem tudnak traktort vezetni. Vajon mi most a ta­pasztalat? — Valóban, előfordult ilyen is, de a többség akkor is hozzáértő, jó szakmunkás volt, s nagyon sokat segítet­tek. Mindenesetre a ke­vés kivétel arra intett ben­nünket, . hogy tüzetesen megnézzük: valóban olyan emberek kerüljenek a gépál­lomásodra, akik értik a dol­gukat — mondotta Woik elv­társ, majd így folytatta: — Részletesen megismer­tetjük a jelentkezőket a körülményekkel, írásban ad­juk a bérezési feltételeket. Hangsúlyozzuk a szaktudás szükségességét, s a képzett­ségről igazolványt is kérünk. Állíthatom, hogy jó szakkép­zettséggel rendelkező trakto­rosok jelentkeznek. Nem egy közülük a pápai és a szabad- szállási traktoros iskolát is el­végezte, sőt, másféléves trak­toros-gépész szakiskolát vég­zett jelentkezőkkel is talál­koztunk. Megemlítjük, volt arra is példa az elmúlt esztendőben, hogy a gépállomásokra érke­zett munkások számára nem biztosították a szükséges — s főleg az előre megígért — feltételeket. — Történt-e kellő intézke­dés a jelentkezők fogadására? — A gépállomások által igényelt létszámot küldjük. Egyébként a vezetőkkel már megbeszéltük, milyen ellátást, munkafeltételt biztosítsanak az üzemi munkásoknak. Ezek betartását rendszeresen ellen­őrizzük, de megkértük a já­rási pártbizottságokat és a járási tanácsokat is, hogy észrevételeiket közöljék ve­lünk. Még egy kérdés: — Mit tapasztalt, milyen kedvvel indulnak falura a je­lentkezők? — Állíthatom; nagyon lel­kesek, s erős elhatározásuk, hogy a nagy munkák idősza­kában segítenek a falvak né­pének. Újra a megyében Szabó Imre a Budapesti Da­rugyárból jelentkezett trak­torosnak. A negyven év körü­li, alacsony, barna arcy szak­munkás Woik elvtárs kérdé­seire elmondja, hogy öt évig volt traktoros a Nyirmadai Gépállomáson. Szakképzett­ségéről tehát semmi kétség. Amikor a személyzeti vezető a feltételeket ismerteti, fél­beszakítja: — Tudom, tavaly a Bugyi Gépállomáson dolgoztam. Is­merem a feltételeket. Tavaly három és fél-négy ezer forin­tot kerestem havonta. Woik elvtársnak felcsillan a szeme, a régi „ismerős” lát­tán: — Újra a Bugyi Gépállo­másra szeretne menni? — Elégedett voltam az el­látással, azt hiszem, ők sem panaszkodhattak rám, de ez­úttal szeretnék olyan helyre menni, amely közelebb van otthonomhoz, vagy leg­alább is jobbak az utazási fel­tételek — kéri Szabó Imre. — Megfelel a Monori Gépál­lomás? — Rendben van! Holnap jelentkezem a gépállomáson! Hamar megtörtént az egyez­ség: minden bizonnyal a monoriak is úgy ismerik majd meg Szabó Imrét, mint jólképzett kiváló traktorost. Munkához láttak az üzemi munkások A Monori Gépállomáson Berzsenyi Zoltán igazgató vá­laszol kérdéseinkre: — Hány üzemi munkás ér­kezett? — Hétfő reggel óta húszán jöttek. Negyvenet ígért az igazgatóság. Szükségünk van a jólképzett traktorosokra — válaszolja az igazgató, az utol­só mondatot hangsúlyozva. — Van valami ellenkező ta­pasztalatuk? — Nem, nem — szabódik az igazgató. — Inkább a tavalyi tapasztalatok... — Egyébként az érkezettek legtöbbje munkába is állt — teszi hozzá sietve. Az üzemi munkások jobbá­ra a monori brigádban dol­goznak. Munkaterületük: Üllő, Péteri, Monor, Vasad. — Milyen az ellátásuk? — Sajnos, csak három napja tudtuk meg, hogy kapunk traktorosokat, így van gon­dunk elég. Nagy baj, hogy egyes termelőszövetkezeti ve­zetők szinte elzárkóznak a se­gítség elől. Nem tartják szív­( ügyüknek, hogy szállást és élelmet biztosítsanak, — mondia az igazgató. — Neveket tudhatnánk? — Ez a helyzet Gyömrőn, Tápiósülyön és Pilisen — so­rolja Berzsenyi Zoltán, a ve­zetők neve helyett a helysé­geket, s hozzáteszi: — Remélem azonban, hogy mihamar megértik: az idejé­ben való szántás elsősorban az ő érdekük. Mi is ezt reméljük ... — m. s.—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents