Pest Megyei Hirlap, 1964. július (8. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-14 / 163. szám
mr «serei zJűHtip 1964. JÚLIUS 14, KEDD Hármas évforduló VÁRAKOZÁS Három nevezetes évfor-* dulóra emlékezik e napon a haladó emberiség. 175 évvel ezelőtt Párizs népe elfoglalta és lerombolta a feudális zsarnokság egyik gyűlöletes kín- zókamráját, és szimbólumát, a Bastille-t. Ezzel diadalra vitte a nagy francia demokratikus forradalmat, amely hatásában kisugárzott az egész akkori világra, s kétségtelenül igen jelentős állomása az emberi haladásért folyó évezredes küzdelemnek. E nap azóta a francia nép nemzeti ünnepe. A Bastille lerombolásának 100. évfordulóján, 1889. július 14-én, Párizsban megalakulta 11. lnternacionálé. A nemzetközi munkásmozgalom Engels- vezette vezérkara tudatosan tűzte ki a megalakulás időpontját erre a napra. Az I. lnternacionálé már korábban ^betöltötte történelmi szerepét. „Megadta a programot a nemzetközi munkásosztálynak és felvégezte az első nagy szervező feladatot. (Marx halála .után. az európai burzsoázia kegyetlen üldözései elől az 1. lnternacionálé Amerikába i tette át a székhelyét; külön- ‘ féle okok következtében a ‘.nemzetközi munkásszervezet már nem felelt meg a köve- ’ telményeknek, lényegében meg is szűnt.) A II. lnternacionálé megszervezésében nagy szerepe • volt Engelsnek. Korát meg- cáfoló lendülettel és akaraterővel, óriási munkásmozgalmi tapasztalatainak birtokában, lelke volt az új nemzetközi szervezetnek, amely Engels életében és halála után, az 1890-es évek végéig, fő vonásaiban pozitív szerepet töltött be. Hatalmas munkástömegeket mozgósított és nyert meg a szocializmus eszméjének. Erre az időre esik az európai nagy munkás tömegpártok létrejötte. Azonban — különösen Engels halála után — a II. Intemacionáléban egyre inkább felülkerekedtek a német és angol munkásarisztokraták s a világszervezet fokozatosan az opportunizmus mocsarába süllyedt. Az első világháború idején a II. lnternacionálé működése megszűnt. A harmadik nagy eseménye július 14-ének nem kevésbé emlékezetes: o II. lnternacionálé első, 1889-es kongresszusa izén a napon ült össze, hogy fontos határozatokat hozzon a 8 órás munkanap, a gyermekvédelem, a nőmunkások egyenjogúságának biztosítása, a nők éj- í jeli munkájának eltiltása és j más szociális kérdésekben. Ekkor határozták el, hogy a május elseje a nemzetközi j munkásszolidaritás ünnepe le-! gyen. Örök hála illeti mindazo- j kát az egyszerű férfiakat éss nőket, munkásokat, parasz-! tokát, szellemi foglalkozásúa- j kát, akik a május elsejei í nagy demonstrációkon, a lo- j bogó vörös zászlók alatt, j előharcosai voltak a szó- \ cialista világrend megszüle- j tésének, megerősödésének és j győzelmének. Korunkban a j munkásszolidaritás nagy- ün- i nepe tartalmában hatalma-1 san gazdagodva, minden ed- j diginél átfogóbbá válva, o! szocializmus végső nagy gyö- i zelmét hirdeti. Az örök bé-j ke és az osztályok nélkül éiő j emberiség nagy eszméi lobognak zászlóin — egyre j diadalmasabban. (—a —s) j (Fotó: Gábor) Még egyszer a perőcsényi helyzetről Másfél kilométerre az or- szágúttól, a börzsönyi hegyek között, völgyben füstölögnek _A/ csodálatos La L Kedves OTP-s ismerősöm — aki- . hez évente több- ' szőr nagy bizalommal fordulok f— elkeseredetten 'meséli a következő esetet: —7 Van egy öreg IJiag.ybátyám. Meg-. ’ halt a félesége. Eltemettük, meg- " siratta, aztán pár , hónap múlva azt mondta, menjek el a lakására. Akar valamit mondani. — Egy este elmentem hozzá. — Elővett egy ka: lucsnit, kiszedett ■ belőle egy rossz zoknit. Abból kivett egy köteg százast, mondván, hogy számoljam meg. Mert én bankember vagyok, a számoláshoz jobban értek, ő mindig eltéveszti. — Megszámoltam, kétszer is. Pont tízezer forint. Az öreg boldog, hogy mégsem tévedett és pénucsm hogy adjam el a fél hálószobabútorát. Az egyik ágyat, az egyik éjjeliszekrényt, amit a felesége használt. Hogy miért? Mert amit kap, azt., is bé rakja a takarékba. De bátyám! — mondtam — kár ezt az egységes bútorzatot így elkótyavetyélni, elcsúfítani. — Nem baj, fiam, csak add el, én viszem a pénzt a takarékba. — Azóta se éjjelem, se nappalom. Értékes holmikra és értéktelen kocátokra folyton vevőket keresek. Tárgyalok, szaladgálok, kocsit szerzek — nem bírom ezt már tovább. Megtörtén bú- csúzkodott és gör- nyedten elván- szorgott. Tisztelettel néztem utána. Lám, a hivatása áldozata. <m. j.) Á VITORLÁS (Fotó; Gábor Perőcsény kéményei. Egyetlen keskeny, rossz, kacskaringós mellékút köti össze a falut a világgal. Ezen az úton leginkább gyalog járnak. Legalábbis az országúiig, ahol már autóbusz közlekedik. Pe- rőcsénybe még nem jár autóbusz. Évszázados elzártsága a rádió, meg televízió ellenére még ma is fennáll és ez sok mindent megmagyaráz abból, amit a napokban a perőcsé- nyi tsz-szel és tagjaival kapcsolatban megírtunk. Lakóinak száma ezer fő körül van. Tavalyig hatvan, ez idén már nyolcvan lakosa jár dolgozni máshová. Még nincs művelődési háza, igaz Viszont, hogy már épül és ha minden jól megy, még ezen a nyáron tető alá kerül. — Tíz esztendeje akar a község művelődési házat építeni — beszél erről a problémáról Gere József vb-elnök —, de csak tavaly ősszel foghattunk hozzá. Éveken át erre tartalékoltuk a községfejlesztési alap nagy részét, s engedélyt szereztünk rá, hogy a 900 ezer forintos építkezést házi kezelésben végezhessük el. Ahhoz ugyanis, hogy építővállalatnak adtuk volna, kevés a pénzünk. Három kőművest és hat segédmunkást alkalmaztunk, most meg attól kell tartanunk, hogy félbeszakad a munka, nem foglalkoztathatjuk őket. Harmincöt mázsa vashuzal hiányzik az építkezés folytatásához és sehogysem tudjuk beszerezni. Rostás József vb-titkár, régi újságkivágást vesz elő, a Pest megyei Hírlapban harmadéve megjelent cikket mutat: Csasztuska a tanácsülésen — ez a címe. Arról számol be a cikk, hogy a perő- csényi asszonyok bementek a tanácsülésre, ahol aztán énekszóval adták elő követelésüket. így kezdték a nótázást: ..Bitumenét, portalan út Húzódik a határban, A faluban télen-nyáron Térdig járunk a sárban." Az történt ugyanis azon a nyáron, hogy a 12-es országutat portalanította a megyei közúti igazgatóság. Ehhez a községtől társadalmi munkát kért azzal az ígérettel, hogy a perőcsénvi bekötőutat is portalanítják, bevonják bitumennel. Száz perőcsényi, összesen 190 munkanapot dolgozott az országúton, a bekötőút portalanítása ellenben csak ígéret maradt. Hiába kérte, sürgette a tanács azóta is. — Késő ősszel — mondja a vb-titkár — végre a sokéves ígéretet beváltották. Bitument kapott a bekötőút, olyan hideg volt azonban akkor, hogy a bitumen nem kötődött meg. Most a napokban újra jönnek. Azóta ott is jártak már az igazgatóság emberei, megtörtént a portalanítás. Az ígéret Művelődési /(ás Porialanított út Csassttusliáh szép szó, ha betartják, úgy jó, de persze, ha nem évek múlva váltják, be az adott szót, akkor sokkal jobb ... Azon a bizonyos tanácsülésen azonban ezt is énekelték az asszonyok: „ígérjék meg most nyomba Buszt, hoznak a faluba, Akkor aztán nagyobb kedvvel, Jobban folyik a közösben a munka." Nos, a buszra az út portalanítása után is várni kell még, mert ahhoz fordulót kell építeni. A község pedig most minden pénzét a művelődési ház építésére fordítja, amit szintén az asszonyok is követeltek. Természetesen rövidesen bejön az autóbusz Perő- csénybe, de ha addig nem „jobban folyik a közösben a munka", üresen jár majd, nem lesz pénze a perőcsényi népnek még viteldíjra sem. Erről szerkesszenek ’ idén csasztuskát a perőcsényi tsz- asszonyok! Sz. E. Eladott börtön Capri szigete börtön nélkül maradt. Egy üzletember megvásárolta a hatóságoktól azt az épületet, amelyben a bőr-, tön volt, és bírósági döntés útján kitelepítette onnan a foglyokat és az őröket, akiket ideiglenesen a bíróság épületének alagsori részében helyeztek eL A rossz nyelvek azt tartják, hogy az üzletembert a maffia banditái vásárolták meg.., LECKE Az egész gyár ünnepelte őket, amikor tavaly április negyedikén megkapták a szocialista műhely címet. Megérdemelték a gratulációiét, mert az Ipari Szerelvény- és Gépgyárban, (volt PRÉKO) elsőnek határozták el, hogy versenyt indítanak a szocialista műhely cím viselésére jogosító követelmények valóra váltásáért, és elsőnek értek célba a gyárban. Fontos munkát végeznek, ök a gyár „gyógyításra* váró gépeinek generáljavítói. Versenyüknek az egész gyár hasznát látta. Szervezettebb, jobban előkészített munkával korábban adták vissza a műhelyeknek a javított gépeket. Ezenfelül minden „gyógyult” masináért háromhónapos garanciát vállaltak. Eközben maguk is változtak. Tanultak, jobban megismerték, segítették egymást. Számos jel bizonyította a versenyszalwsz végén, hogy ez a kis csoport már nem egyszerű műhelyközösség, sokkal több annál. A becsületpénztár, a közös kirándulások, az, hogy szinte valamennyien olvasó, színház- és mozilátogató emberek lettek, hogy érdekelte valamennyit, mit csinál, hogyan él a másik a gyáron kívül is, mind-mind hmellett szólt — állták a szavukat, a szocialista versenymotgalom követésre méltó úttörőinek bizonyultßkx&\üV9>rban, ......... N em pihentek meg a babérokon. Elhatározták, hogy újabb vállalások teljesítésével az idei május elsején másodszor is elnyerik a szocialista műhely címet. Még rövidebb javítási határidőket, s már három és fél hónapi garanciát vállaltak a javított gépekért. Mire elérkezett az értékelés ideje, minden vállalá- sulsat teljesítették. S mégis, az értékelő, úgynevezett koordinációs bizottság meglepő döntést hozott: a TMK generáljavító-műhelyének kollektívája másodízben nem kaphatja meg a szocialista műhely címet. Indoklás: teljesítették ugyan a számszerű vállalásolca-t, de megtörtént, hogy kijavított gépek rövid használat utáfi ismét leálltak, s kénytelenek voltak pótlólag megszüntetni a hibákat. Lehetséges, hogy a javításra érkezett gép hiba- felvételénél jártak el felületesen, de az is megeshetett, hogy a vállalt határidők betartása érdekében esetenként felületes munkát végeztek. Akárhogy történt, ilyesmit egyetlen műhely kollektívája sem engedhet meg magának, különösen nem, egy szocialista műhely közössége. Nem az elveszett jutalom, inkább az ügy erkölcsi oldala ejtette gondolkodóba a műhely dolgozóit. Az elmarasztaló döntés után, szerencsére, nem hagyták abba a nemes vetélkedést. Elhatározták, hogy kiköszörülik a csorbát, s újabb vállalást tettek. Még rövidebbre szabták a javítási határidőket, s most már hat hónapra vállalnak garanciát a kijavított gépekért. A lecke tehát használt. Olyannyim, hogy — talán éppen a szigorú, de igazságos értékelés láttán — a TMK- üsem villanyszerelőműhelye is elhatározta; versenyt indít a szocialista műhely címért. f F. I. Asszonysors anyagbeszerző a testvér vállalatnál. Sokat utazik külföldre. így a külföldi áruk értékesítése a feleségre vár. Veronka nagy bevásárlótáskákkal érkezik reggelente a hivatalba. Az árak borsosak. Az osztály ajtaján tábla: hivatalos óra 8—4-ig, félfogadás 8—2-ig. A múltkor női fehérneműt próbálta!c. Tódor kartárs benyitott és... a fejéhez vágtak egy nylon bugyit. Veronka különben az áruforgalmi osztály gép- írónője. LONCI bérelszámoló. Tehát számol a lehetőségekkel. Mit ehet a büfében? Mi az olcsóbb? A csoki vagy a puszedli? Mind a kettő finom. Aztán irány a szomszédos gyógyszertár — gráciáin. A múltkor két kilót fogyottigaz, akkor éppen nem kapott csokit. Ha pilótakeksz van, azzal mindenkit megkínál. Egyébként a férje detektív. Persze, Lonci is szeretné elsajátítani ezt a szakmát. E$ nyomoz. Remekül. Figyeli, hogy ki mit mond és hogyan ejti ki a szavakat. Nehéz a sok számot fejben tartani. BABA a pecsételő osztály gépírónője. özvegyasszony. Kicsit eljárt már fölötte az idő. De azé rt hiú. Régi szakmabeli. Sokat dolgozik. Jó háziasszony. Remekül diktál. Telefonon. Receptet. Jó kolléga. Besegít a titkárnőnek, ha sok igénylő van felcetére. Ó csak egy cukorral issza. Fél, hogy meghízik. Az óramutató négyet mutat. Ajtócsapkodás. A négy nő hanyatt-homlok rohan haza. Nehéz nap volt a mai. Fáradtak. Ma sok munka volt. És otthon? Lilit — Gábor a• konyhában fogadta, mosogatott, hogy kímélje a feleségét. Veronka viszont vásárolni küldte férjét, ő ledőlt a rekamiéra pihenni. Lonci élete párját kérte meg, porszívózza ki a szőnyegeket. Baba pedig! Felhívta telefonon Jani bátyját, gyorsan jöjjön el segíteni és útközben vegyen tíz kiló barackot befőzni. És reggel a büfében találkoztak újból az asszonyok. Mindegyik álmosan és fáradtan érkezett. És ennek ellenére, hatalmas lendülettel láttak munkához, a vállalatért... Gáspár Judit A Bélyegkiszerelő Vállalatinál rengeteg a munka. Sokan dolgoznak itt. S a vállalat négy alappillére? LILIKÉ, a vezér titkárnője. Fő a feje a sok tennivalótól. Ki — mennyi cukorral issza a feketét. Igen lényeges. Majd elfelejtettem — előzőleg kávéfőző volt a Tulipán Eszpresszóban, de összeveszett a borravaló miatt Málcsi- kávál, a felszolgálóval, így aztán gyorsgépírói állást vállalt. A vezér megszerette. Most... na, szóval, most ő a fötitkárnő. Elbeszélget a munkatársakkal. Gyakran jegyezget a noteszébe. És néha még azt is tudja, mikor jön vissza a főnök „házon kívülről“! VERONKA, a szende, baba arcú szőke. Amikor ráér, tündér- ujjaivál a gép billentyűit üti. De sajnon, sok a gondja. Férje zéstől elteszi a ka- lucsnit. De bennem feltámad az OTP-véna. Mondom az öregúrnak, ne itt tartsa a pénzét. Ecseteltem előtte a takarékoskodás szépségeiti Hogy a pénz a betétkönyvben sokkal biztosabb helyen van, ott sokkal jobban megmarad és ráadásul kamatozik. — Fél éves küzdelem volt. Presztízskérdést csináltam belőle. De végül mégis nyertem. Novemberben a nagybátyám behozta a fiókba a pénzét. — Januárban megtudta: a kamattal együtt már tízezer-negyvennyolc forintja van. Ügy látszik, megmozdult benne valami, mert ismét magához hivatott. Elmondta, ő már öreg, nem tud szaladgálni, épp ezért kér,
