Pest Megyei Hirlap, 1964. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-10 / 134. szám

VILÁS PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! PEST MEGYEI AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA » .-V.iíf..":' ' j;. * • V; • v . ,v • • VIII. ÉVFOLYAM, 134. SZÁM ÁRA 50 FII.I.ÉR 1964. JÚNIUS 10, SZERDA í J A tan vasiak Hiába tagadnánk: még ma, napjainkban is rossz csengése van a szónak. Benne rejlik a lebecsülés, a lenézés íze, még akkor is, ha ma már egészen más az élet a tanyákon, mint húsz-harminc évvel ezelőtt. Cegléd, Nagykö­rös tanyavilága, vagy az olyan község, amely lé­nyegében tanyákból áll — Mikebuda —, mint forma, a múltat jelenti. A formán belül azonban ma már merészen más a tartalom, mert mások a tanyákon lakó emberek! Ezt a megváltozott, s továbbra is változó tar­talmat jelzi a rövid hír­adás: Nagykörös külterü­letén tizenhét százalékkal nagyobb az olvasólét­szám, mint a város bel­területén! A városi könyv­tár tizenegy kölcsönzőt! tart fenn a tanya világ-/ ban — amihez hozzáse-* gíti többek között a ter­melőszövetkezetek támo- gatása, a holdanként fi­zetett 25 fillér — s azok forgalma meghaladja a vá­rosban lebonyolítottál! Olvasnak az emberek a tanyákon is. Persze — mondja a szkeptikus — unatkoznak. így ráfanya­lodnak a könyvre. De miért nem „fanyalodtak” rá harminc esztendeje? Miért most, napjainkban kezdett erjedni a tanyai élet? A válasz egyszerű: a nagyüzemi mezőgazda­ság ebben is, ilyen apró­nak tűnő dologban is megmásítja az emberek életét. Nemcsak időt sza­badít fel, hanem mind jobban ráébreszti a dol­gukat komolyan vevő pa­rasztembereket, hogy ke­vés az, amit magukkal hoztak, hogy a világ több, bonyolultabb, mint amit öt-tízholdas birtokuk szé­ú ______________________ l éről beláttak. A nagy­üzem, mint forma és mint tartalom, betört a tanyák életébe is, felfor­gatta és megmásítja mind­azt, amit tespedt évtize­dek halmoztak ott egy­másra. s mint mindig, először tartalmában teszi lehetetlenné a régi ta­nyasi élet-k hogy azután formájában is lehetetlen­né tegye. Ma már nemcsak „sóért, paprikáért” indulnak be a városba vagy a faluba a tanyaiak, hanem mind sű­rűbben azért, hogy a mű­velődési otthonban szín­házat lássanak, azért is, hogy megnézzék öntevé­keny művészeti csoport­juk előadását, s azért is, hogy a közös gazdaság küldött- vagy közgyűlé­sén szavukat hallassák. „Hallgatagok, tanyán nőt­tek fel” — hányszor ol­vastuk, hallottuk. Igaz volt? Igaz. A tanyai em­ber megszokta, hogy ma­gában van, hogy annyi a világ, amennyit tekintete átfog, s azt is, hogy, vé­leménye — ha van — nem érdekes. Ezt a gör­csöt, a kisebbrendűség lát­hatatlanul is létező át­kát oldotta és oldja fel az új életforma: a közös teremtette más légkör, az, ahol nemcsak lehet, ha­nem kell is, hogy min­denkinek véleménye le­gyen, ahol a „tanyasiak” is erőt, a közös ügyet előre lendítő erőt képvi­selnek. , A tizenhét százalék csak egyetlen, apró adat. Apró jelzőtüze annak, ogy a „szellem napvilága” mind jobban eléri a tanyákat, s sötétséget oszlatva új hol­nap felé vezeti a sok tekin­tetben még a tegnapban élő embereket. Mészáros Ottó ______________J D ALOSOK RANDEVÚJA A hatszáz éves város — Cegléd — jubileumi ünnepsé­gei sorában kiemelkedő ese­mény volt vasárnap az ének­karok országos minősítő ver­senyével egybekötött dalosta- lálkozó. Dicséret illeti mind­azokat, akik közreműködtek megszervezésében és megren­dezésében: a meghívó a vá­rosi tanács vb művelődésügyi osztálya és a Hazafias Nép­front városi elnöksége nevé­ben invitált, így a dicséret is nekik szól. Szép volt a kezdés: messze zengett a toronyzene hangja; betöltötte a városi tanács előt­ti teret, ahol az ünnepélyes megnyitóra gyülekeztek a da­losünnep résztvevői. A zene­iskola növendéked tanáruk, Tamási Sándor vezetésével jól oldották meg feladatukat. A Kossuth emléktábla előtt megtartott megnyitó ünnepség Dózsa és Kos­suth szellemét idézte. A Himnusz hangjai után Sze- lepcsényi Imre, a várasd ta­nács végrehajtó bizottságának elnöke üdvözölte a jelenlevő énekkarokat, majd Kossuth toborzó beszéde hangzott el, melyet a 48-as szabadságiharc lánglelkű vezére ugyanezen a helyen mondott el 1848-ban. A Kossuth-nótát Kocsár Mik­lós—Rossa Ernő ez alkalomra komponált kórusmüve követ­te, amit a találkozón részt vevők egyesített énekkara adott elő. A nap fő eseményét, az or­szágos minősítő versenyt Má­té János, a Pest megyei Ta­nács vb művelődésügyi osztá­lyának helyettes vezetője nyi­totta meg. A művelődési ház oly jólesően hűvös színházter­me sok forró siker tanúja volt; jogos büszkeséggel ír­hatjuk le, hogy a Pest megyei énekkarok kitűnően szerepeltek! Elsőnek a váci Vox Humana kórusról szólok, karnagya: Makiári József. Az együttes megjárta már hazánk és a külföld jó néhány hangver­senydobogóját, és mint álta­lában mindenütt — most is hatalmas sikert aratott. A mintegy 100 tagú együttes egyaránt képes mind a kama­ra jellegű, intim hangulatú, mind a hősi pátoszú művek megszólaltatására, öt műsor- számukat négy nyelven éne­kelték: szépen kimunkált kó- rushamigzás, összeszokottság és magasfokú emberi-zenei fe­gyelmezettség jellemezte sze­replésüket. Ugyancsak igen színvonalas produkcióval lépett dobogóra a Kovács Lajos vezette szent­endrei művelődési házi ének­kar is. Eddigi előadói modo­ruk, főként a finom hangzá­sok kimunkáltsága felé muta­tott, ezért hallottuk nagy örömmel az igen muzikálisan megoldott Bárdos-művet — Juhász: Ének a dalról című verse —, melynek fortéin- egy­általán nem érződött a fel­lépésről hiányzók nagy száma. A harmadik Pest megyei énekkar a házigazda, Ceg­léd város vasutas énekka­ra volt. Az ünnepi alkalom és az egész­séges lokálpatriotizmus ered­ményeként lelkes ünneplésben volt részük, de tárgyilagosan meg kell állapítanunk, hogy az előző két énekkar színvona­lától még elmaradnak. A vendég kórusok közül el­sőnek a budapesti Építők Köz­ponti Kórusát említjük. Négy előadott műsorszámuk közül különösen Kodály: Mátrai ké­pek című művének pompás előadásával arattak megérde­melt sikert (Karnagy: Pallos Béla.) Ugyancsak négy műsorszá­MINŐSÍTŐ VERSENY - A VOX HUMANA SIKERE A HATSZÁZ ÉVES CEGLÉD ÉNEKKARI ÜNNEPE mot mutatott be a jászberényi Palotásy János énekkar, Baki József vezényletével. Gesual- dó művet műsorra tűzni nagy merészség: ez esetben azonban indokolt merészség volt, igen szépen énekelték. Hatásos volt az öregek című Kodály mű előadása és muzikálisan szolt a rövidlélegzetű Járdányi mű is. Alexandrov: Poéma Uk­rajnáról című műve azonban — érzésem szerint — elmére­tezett vállalkozás volt: ehhez szimfonikus nagyzenekar és legalább 150 jótorkú énekes kell. A lengyel-magyar barátság ápolására hazánkba érkezett szczecini Hajnal kórus, ez az igen muzikálisan éneklő nagy­létszámú énekkar, öt lengyel művet adott elő, amelyek stílusa erő­sen emlékeztet a mi „lie- dertafel” muzsikánkra. A taps és az ünneplés a ba­rátságnak és a jól éneklő, de modernebb, maibb művekre érdemes énekkarnak szólt. A délelőtti minősítő ver­seny rendkívül hosszúra nyúlt, némi szervezési melléfogások következtében. Nem árt meg­szívlelni a tanulságokat! Cél­szerű hasonló alkalmakkor megszabni az előadható mű­vek számát, illetve időtarta­mát — így nem történhet meg, hogy az egyik énekkar három, a másik nyolc számot énekel —, azt sem az előzetes prog­ram szerint. Ha nyomtatott műsor áll rendelkezésre,-mel­lőzni kell a műsorközlést, il­letve csak a műsorváltozások­ra kell azt korlátozni. Tizen­egy énekkar 50 műsorszámát jelentette be a műsorközlő, s ez — ha csak fél percet szá­molunk is egy-egy alkalomra —, közel fél óra! De még az is szerencsésebb megoldás, ha az amúgyis nehezen le­zajló helycsere alatt a műsor­közlő a soron következő együt­tes teljes műsorát mondja el. Az izgalmakban bővelkedő bemutató után a karnagyok szakmai megbeszélésen vettek részt, majd este öt kórus rész­vételével díszhangversenyt tartottak a művelődési ház nagytermében, amelyet közös vacsora és dalosbál követett. Pozsonyi Béla 189 áttelepülő Május 29-től június 4-ig 189 nyugatnémet és nyugat­berlini lakos települt át a Né­met Demokratikus Köztársa­ságba. Tüntetés Dominihtihan Santo Doming óban, a Domi­nikai Köztársaság fővárosá­ban összetűzésre került sor a rendőrséig és a Iákötői mun­kások között. Hírügynökségi jelentések szerint a munká­sok tüntetést szerveztek, mert a vállalatok hatálytalanítot­ták a szakszervezettel megkö­tött kollektív szerződést. A tüntetők ellen könnyfakasztó gázt alkalmaztak. Sok tünte­tőt letartóztattak. Ismét összeült a genfi leszerelési értekezlet Kedden délután magyar idő szerint 15 óra 40 perckor hat­hetes szünet után ismét össze­ült a tizenhéthatalmi genfi le­szerelési értekezlet. A keddi ülés elnöke Coria Do Lago Brazília küldötte. Fel­szólalásra jelentkezett Zorin, a Szovjetunió, Foster, az Egye­sült Államok és P. Thomas, Nagy-Britannia képviselője, valamint az egyiptomi, a kana­dai és a svéd küldött. Az ülés összehívása előtt Foster amerikai és Zorin szov­jet küldött megbeszélést foly­tatott egymással. A tanácsko­zás tartalmáról nem adtak ki közleményt. .Is ntolsó pereben Megérkezett a Medárd-napi eső l\Tem saorul a szem JVem volt viharkár és nem is az egész megyében, de megjött. Aszódon 30-40 milliméter A Medárd-napi eső a me­JLssód és Cegléd jelenti LIBAFARM gye északi részét érte elő­ször, s néhány helyen kiadó­son megöntözte a szántóföl­deket. Az eső korábbi hiányá­ról és mostani jótékony hatá­sáról az aszódi Aranykalász Termelőszövetkezet mezőgaz­dászától, Korsós Istvántól ér­deklődtünk. — Már nagyon nyugtalan­kodtunk — mondotta Korsós István — a szárazság miatt. Gabonáink jól teleltek, s ko­ra tavasszal szépen mutattak, de az aszályos május rajtuk hagyta nyomát. Az alsó leve­lek már elsárgultak és szá­radni kezdtek. Az 1290 hold szántóval ren­delkező tsz többi növénye is megsínylette a májusi aszályt. A kemény, kötött talajon alig fejlődött valamit a kukorica, meg a burgonya, s ha nem jön a mostani eső. gyenge lett volna a termés. Most azon­ban már hétfő este hét óra óta kisebb-nagyobb szünetek­kel esik az eső és friss erőre kapnak a kapások. A mező­gazdász becslése szerint hét­fő estétől kedd délután há­rom óráig mintegy 30—40 milliméter esőt kapott az aszódi határ. Mivel az eső csendes, nem zivataros jel­legű, károkat nem észleltek a határban. A kapásoknál aranyat ér Tokaji András, a ceglédi Kossuth Termelőszövetkezet ; elnöke így jellemezte a Me- r, dárd-napi esőt: az utolsó 24 l órában érkezett. Egész május- ^ ban csupán kilenc milliméter f csapadék hullott a tsz közel hétezer holdnyi földjére, % amelynek nagy része homok. ^ Ebben a tsz-ben is a gabo- $ nákat sújtotta a legjobban az 0 aszály, de a Kossuth Tsz el- ^ nőké szerint még azokra sem ^ túl késő a csapadék. Legalább í annyit segít, hogy nem szorul meg a kalászokban a szem. A % kapások bírták a szárazságot ^ és ha most valóban medár- ^ dias lesz az időjárás, akkor ^ nem lesz különösebb baj. A ^ kapásokra vonatkozik elsősor­1 ban az a jellemzés, hogy az f „utolsó huszonnégy órában $ érkezett meg az eső”. % A megye más tájairól is ér- '' keztek jelentések az esőzés be­köszöntése után. A legtöbb he­lyen még nem jött túlkésőn a csapadék, ezért jelentősen hozzájárul a termésátlagok növeléséhez. Egyedül Csemő- ről jött kisebb arányú jég­verés híre, de amint mond­ják, az is az állami gazdaság egyes területeit érte csak. Et­től az egy rossz hírtől elte­kintve, mindenütt megelége­dettséggel és bizakodással fo­gadták a Medárd könnyeit. (n. i.) Napfürdő (Folytatás a 3, oldalon) A gödöllői Agrártudományi Egyetem tangazdaságában a \ babáti víztárolónál 6200 különböző korú libát nevelnek. Az egyetem állattenyésztési tanszékének kisállattenyész- \ tési csoportja a nagyüzemi libatenyésztés megvalósítására tö- \ rekszik. A nagyüzemi tenyésztési módszerek kikísérletezése j mellett öt fajta keresztezésével a tojáshozam, valamint a test- j súly és máj nagyságának növelése érdekében folytatnak ki- \ sérieteket. Az állattenyésztési és gépesítési tanszéken konstruálták ! meg a tömőgépet, amelynek sorozatgyártását még ez évben ; megkezdik. j Szombaton, a megyei szán­tóversenyen még csak az em­berek homloka volt felhős, amikor a beton keménységűre száradt öreg lucernaföldet tör­ték a versenyző traktorok. : Vasárnap is kínzó volt a me­leg, de hétfőn, Medárd nap- ;ján végre megjött az eső. |Igaz, csak este hét óra körül,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents