Pest Megyei Hirlap, 1964. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-07 / 132. szám

Készül a téli takarmány A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA VIII. ÉVFOLYAM, 133. SZÁM 1984. JtNIUS 1, VASÁRNAP HALLOTTUK ÍRUNK RÓLA SZEDIK AZ EPRET Cseh Józsefné, a Rákóczi Ter­melőszövetkezet dolgozója az Abonyi út melletti eperföldön szedi a pirosló, ízletes gyü­mölcsöt (Foto: Fehér) ★ MA: MODELLEZŐK BEMU­TATÓJA A Csónakázó tavon mutat­kozik be ma 9 órakor a Kini­zsi Sportkör modellező-szak­osztálya idei munkájával. Be­mutatót rendeznek úttörő ka­tegóriában. •k Átadták az új ebédlőt a vá­rosi kórházban, ainit a városi tanács költségvetéséből épí­tettek. * Permetezik a fákat a Patay utcában. A munkát a helyi földművesszövetkezet növény­védő csoportja végzi. ★ Hetven holdon vetettek a szakaszos terv alapján borsót a Petőfi Termelőszövetkezet l-es üzemegységében. A bor­só kifejtése után a konzerv­gyárnak szállítják, két héten belül megkezdődik a borsó sze­dése. ★ MA ÉS HOLNAP: TANÁCS­TAGI BESZÁMOLÓ Ma este 7 órakor a Kálvin tér 6. szám alatti iskolában Gönczy Károly, a 36. számú választókerület tanácstagja beszámolót tart, holnap este 7 órakor pedig Kovács Amb­rus, az I. választókerület ta­nácstagja a földművesszövet­kezet székházában (Széchenyi tér 15.) tartja beszámolóját. ★ Újból fészkel a gólya a 41-es számú őrház mellett. Két évvel ez­előtt, egy vihar kidön­tötte a volt gólyafész­ket. A nyársapáti pálya­őr gondoskodása új fészket készített a gó Igáknak. A kidőlt nyárfa. mellett, egy vastagtörzsű nyárfát derékba fűré­szelt, egy öreg kocsike reket tett a tetejébe, és két évi árvaság után a napokban újból benépe­sült a fészek — kikeltek a gólyafiókák. ★ Ma este zárul id. és ifj. Rácz József festőművészek grafikai kiállítása a művelődési otthon tanácstermében. MIT LÁTUNK MA A MOZI­BAN? Az ördög és a tízparancso­lat. Francia film. Főszerepben: Danielle Darrieux, Alain De­lon, Fernandel, Michel Simon. Tizennégy éven alul nem aján­lott! Szélesvásznú. Magyar híradó. Matiné: Kard és kocka. A MÁV jelenti Jön a zajmentes sín A múlt év őszén hírt ad­tunk a MÁV Cegléd—Szege­di vonalának átépítéséről. A hír során arról is szóltunk, hogy a korszerűsítés során a síneket zajmentesítik. A MÁV jelentette: a kor­szerűsítés azt jelenti, hogy a régi vasúti töltések mellett új pályát kell létesíteni, s ez az új pálya Cegléd és Nyárs­apát között elkészült. Kora tavasszal módosítani kellett az eredeti tervet. A tervmódo­sítás nem okozott problémát, de annál többet a munkaerő- hiány. Átlagosan százhúsz em­ber dolgozik a síneken, ezek­nek feladatuk az érkezett anyag lerakása, széthordása. Sajnos, a munlcaerőhiány miatt a vágánylefektetés kés­lekedik. A MÁV ígéretet ka­pott a honvédségtől, hogy a katonák segítségükre sietnek, hogy mielőbb befejezhessék e fontos munkákat. Az alépítmény, a zúzottkő- ágy, egész Kecskemétig már lehengerelve várja a sínek le­rakását. Az új sínek százhúsz méteres darabokban érkeznek a helyszínre, ahol különleges daru helyezi el a betontalp- fákra, majd ott hegesztik ösz- sze. A munka jelenleg is fo­lyik, és bízunk benne, hogy nemsokára, újabb jó hírt kap­hatunk a MÁV-tól. A művelődésügyi miniszter rendelkezése világosan meg­szabja a szülői munkaközös­ségek feladatait. E rendelke­zés arról is szól, hogy pénzt gyűjteni sem iskolai, sem más célra nem lehet. A rendelet megjelenése után egy darabig nem volt tapasz­talható semmiféle rendellenes­ség. Az iskolás gyerekek nem szedték a pénzt a szülők he­lyett, a régi szokással ellen­tétben. De jöttek az élelme­sek, a „kiskaput” kereső szü­lők. A gyermekek helyett ők kezdték meg a talpalást. Hol névnapra, születésnapra, hol mag pedagógusnap címén in­kasszálták a „kis" összegeket. A Kalocsa Balázs úti óvo­dában például egy ilyen szer­vezés során az egyik óvónő­nek névnapjára esernyőt vet­tek a szülök. Sokan tiltakoz­tak az ajándékozás ellen, mondván, hogy a két szál vi­rág is jelképezi a szíves meg­emlékezést. A szervezők fel­háborodtak — „még ezt is sajnálja a gyermeke nevelőd- tól?” — jelszóval. Hiába volt. minden érvelés, az ernyőt megvették. Az óvónő, miután megkapta az ajándékot, ki­cserélte az üzletben. És ekkor a szülők megsértődtek. — No lám, nem is tetszett neki, pedig mennyit talpal­tak érte. Most ugyanez a szülői mun­kaközösség háromszáz forin­tos nyaklánccal akarja az egyik óvónőt meglepni. Ismét azok a szülők kerülnek lát­szólagosan a háttérbe, akik józanul tiltakoznak az ilyen fajta ajándékozás ellen. A példa kiragadott. De sajr nos, nem egyedülálló. Ezek á szülök, akik házaló mód­szerrel szedik a tíz-húsz, öt­ven forintokat, ha már a ren­delkezést nem is veszik figye­lembe, vajon tisztában van­nak-e cselekedetük pedagógiai mivoltával? Vajon csak háromszáz-öt­száz forintos vagy ennél drá­gább ajándékkal lehet a pe­dagógusok munkáját megbe­csülni? Ez a felemás módon beinkasszált összeg, amely sok vitát és nem kevés gon­dot okoz — különösen a kis­jövedelmű szülőknek, jelké­pezi-e a szülő őszinte megbe­csülését? Vagy csak egy-két szülő ön­zése, hivalkodása vágya szüli ezeket a törvénytelen szoká­sokat? A hivalkodás, az öntömjé­nezés helyett akkor becsülik meg igazán a pedagógusok munkáját, ha gyermekeink ne­velésében közösen részt ve­szünk, és közös erőfeszítéssel érünk el eredményeket. Ez a szülőír feladata, nem pedig az, hogy csak a peda­gógusokra hárítsák gyerme­kük nevelését — mondván — „azért fizetik őket, ez a mun­kájuk”. Ha egész évi kitartó mun­kával segítjük pedagógusaink fárasztó, nemes, embert neve­lő munkáját, az eredmény nem marad el. És akkor nyugodt szívvel állhatunk bárki elé, a pedagógusnapi virágcsokor mellett a pedagógusok is érezni fogják a szülők megbe­csülését. Amit nem pótol sem­miféle talmi csillogás. (takács) Lámpát... Utat építenek a Hét­vezér utcában, ahol most felszedték a nagy köveket és így a közle­kedés nappal is elég ne- , hézkes, nemcsak este. Ugyanis este még az is ve­szélyezteti az utca lakói­nak és az arra járók­nak testi épségét, hogy az utca nincs kivilágít­va, egyetlen egy lámpa sem ég a házak előtt. Leveleinkből: Búcsú a távolból Amikor az utolsó tanítási nap elhagyjátok az iskola ka­puját, kezetekben a csoportképpel, a messze távolból én is kí­vánok nektek, kis alszegi első osztályosok, jó nyaralást. Az egész évi megérdemelt munkátok után kívánom, hogy a nyári szünidőt töltsétek úgy, hogy sok kedves emlékkel térjetek vissza ősszel újra az iskola padjai közé. Ha a fénykép hosszú évek után is kezetekbe akad, jus­son eszetekbe a sok kedves osztálytárs, a kedves emlék és az az ember is, aki megtanított benneteket az első vonalak írá­sára, az első betűk, hangok helyes kimondására. Aki, ha kel­lett veletek nevetett, s ha kellett, talán nem is engedett meg mindent nektek, aki bevezetett benneteket a tudomány várá­ba és megtanított a rendre, fegyelemre, tiszteletre és követelte a tisztaságot. Búcsúzom a messze távolból a kedves szüléitektől, az osztály szülői munkaközösségi vezetőitől. Mindazoktól a ked­ves szülőktől, akik megértették, hogy bármi is történik az is­kolában, az mind az ő gyermekeik érdekében történik. Ha imnnak olyanok, akik nem is értettek mindenben egyet, azok­kal szemben majd az élet igazolja, mert a mai társadalmunk olyan ifjúságot követel, amely tudásban, tiszteletben és be­csületben is megállja a helyét. Én hiszem a messze távolból, hogy belőletek rendes ember lesz, majd ha tovább is megfogadjátok nevelőitek és szüléitek tanításait és taná­csait, Még egyszer kedves pajtások a megérdemelt munkátok után jó nyaralást kíván, a messze távoli szanatóriumból: A tanító bácsi Befejezéshez közeledik a silózás a szövetkezetben Hunyadi Termelő­(Tomcsányi felv.) Nem könnyű a vasas szakma, de a diákok megálltak helyüket Egy-egy esztendő elteltével mindig lemérjük az év munkár ját, eredményeit, hibáit. Ezt tesszük a politechnikai okta­tás terén is. A gimnáziumból jártak első­sök, másodikosok és negyedi­kes tanulók a konzervgyár gépüzemébe, ahol a gépekkel való műveleteket gyakorlatban is elvégezhették és ezzel a fi­zikai munka örömeit megis­merték. Hetek kellettek, míg év elején az elsősök átvették az üzem légkörét, beilleszked­tek a munkába, de ez sikerült. Később ők bátorították az úja­kat, segítettek nekik, hogy megszokják a termelő, kollek­tív munkát. Nem könnyű a vasas szakma. Az a feladat hárult főleg a diákokra, hogy jól megtanul­ják a szerszámok kezelését, helyesen forgassák kezükben a reszelőt, kalapácsot, fogót és még a vasas szakma ezernyi szerszámát. De nem volt köny- nyű a műszaki rajz, szakma- ismeret, anyagismeret elsajátí­tása sem, diákjainknak. An­nál nagyobb volt azután az öröm, amikor elkészült egy- egy munkadarab. A konzervgyár vezetősége mindent megtett, hogy a gim­názium politechnikai tanulói a lehető legtöbbet elsajátít­hassanak a szakmai ismere­tekből. A gépüzemben tanuló politechnikás diákok szeren­csés helyzetben voltak, mert a megye legjobban ellátott, lég- aprólékosabban felszert tan­műhelyében tanulhatták a po­litechnikai ismereteket. Ha nem is minden gyerek választja érettségi után a va­sas szakmát hivatásul, de fel- készülten léphet az életbe, megismerve a fizikai munka szépségeit, nehézségeit, nem érheti semmi csalódás. Nem biztos, hogy éppen vasas szak­munkások lesznek, de megala­pozott tájékozottsággal men­nek a felsőbb iskolákba. Végül sok sikert kívánok a negyedéves tanulóimnak, az alsóbb osztályosoknak pedig jó pihenést, kellemes nyara­^st' Nagy László, a gimnázium politechhikai nevelője SPORT labdarúgás Nagykőrösi Kinizsi— Kiskunhalasi MEDOSZ A mai labdarúgó műsor a labdarúgás kedvelőinek több csemegét ígér. A Kinizsi NB IlI-as csapata hazai pályán Kiskunhalas csapiatával _ ját­szik, a két területi csapat, az Építők és a Kinizsi II. pedig helyi .rangadót” vív. Jelenleg az NB Ill-ban a helyzet: 8. Kiskunh. 12 5 2 5 19:18 12 12. Nagykőrös 12 3 3 6 14:12 9 A táblázat két azonos képes­ségű csapat találkozóját mu­tatja. Eddig a halasiak öt mér­kőzést játszattak idegenben, egyet megnyertek Mezőtúron (1:2), egy döntetlen volt Tö- rökszeintmiklóson (0:0), és vesz­tettek a Csabai Honvéd ellen 4:3-ra, az UTC ellen 3:l-re, és Mezőhegyesen szintén 3:l-re. Idegenben a gólarányuk 7:11, szerzett pont három. A halasiak hazai mérkőzé­seiből érdekes, hogy Csong­rádtól kikaptak (0:2), Martfü­vei döntetlent (2:2) játszottak, Orosházáit legyőzték 5:0-ra, de múlt vasárnap a Szegedi Épí­tőktől szintén kikaptak (0:1). A tabellán a Kinizsi után következő három csapat szin­tén hazai pályán játszik, az előtte levő Orosháza és Kecs­kemét idegenben, győzelem esetén lehetősége lenne a kö­rösi csapatnak akár a nyolca­dik helyet is elérni, míg vesz­tés esetén ismét a kiesési zó­nába kerülne a csapat. Ezeket a tényeket és lehető­ségeket ismerik a játékosok és reméljük, hogy a múlt va­sárnapi eredményes és jó já­tékukat megismétlik, s ha nem is olyan arányban, de is­mét győzni fognak, mert a mai két pont nagyon sokat se­gítene a csapat helyzetén. Az összeállítás a következő: Go­mon—Vass. Kecskés I., Sza­bó II. — Csikós /., Aszódi — Decsi, Klenovics, Csikós II.,. Lányi, S. Szabó. Játékvezető: Kormányos. (Orosháza elleni mérkőzésen bíráskodott jól.) A mérkőzés délután fél hat órakor kezdődik. A két területi csapat „helyi rangadót” játszik. A tabelláin egyik csapat sem a képessé­geinek megfelelő helyet fog­lalja el. Mindkét csapatban igen sok tehetséges játékos szerepel, egymás képességeit ismerik, épp ezért színvonalas, stílusos és nagyon sportszerű mérkőzésre számíthatunk. A mérkőzés eredménye teljesen nyílt, a jobb napot kifogó együttes nyerhet, az eddigi szereplése alapján inkább az Építők az esélyesebbek és mel­lettük szól a hazai pálya elő­nye is. A mérkőzések fél kettő és háromnegyed négy órakor kezdődnek az Építők pályáján. Játékvezető: Bende, Boltos, Endes dr. A Spartacus kézilabdázói hazai pályán játszanak Nóg- rádverőcével délelőtt 10 és 11 órakor. Jó mérkőzés várható, de kérdés, hogy megszerzi-e első győzelmét a körösi csa­pat? P. S. Nagykörösi Konzervgyár azon­nalj beléDésre keres állandó munkára gyakorlott ládaszegezőket j Jelentkezés a gyár munkaügyi osztályán. EREDETILEG másként íródott volna meg a cikk, •más formában, mert a ka­pott információ alapján a magva nem ez lett volna, ha­nem éppen az ellenkezője. De a téma megmaradt, — egy nevelőszülőkhöz kiadott kis­lány sorsa. A kívülálló nem látja olyan reálisan á képet, mint­ha a családban élne hetekig, vagy csak néhány napig is. De az a délután, amit Ko­vács Ilonkával töltöttünk együtt meghitt, baráti be­szélgetésbe minden kételye­met eloszlatta. Ilonka, az ál­lami gondozott kislány nem él olyan mostoha körülmé­nyek között, mint ahogy ar­ról informáltak. A nevelő­szülők és Ilonka között csa­ládias a hangulat, akadnak ugyan néha civódások, szó­váltások — de mondjuk meg őszintén, melyik családban nem? Első osztályos korában ke­rült gyermekvédőintézetbe a kislány öccsével együtt, aki még most is ott van, lakás- probléma miatt. Édesanyjá­ról nem szívesen beszél. Ho­gyan érzi magát a nevelő­szülőknél? Varga Lídiánál és „édesanyjánál”? A fekete hajú, élénk sze­mű, mozgékony kislány a be­Ilonka jól érzi magát a nevelőszülőknél szélgetésnél elég nehezen melegedett fel. Az első per­cekben érződött is egy ki­csit, hogy a jól megfontolt szavak közül mit mondjon el? ’ FELKERESTEM a kis Zöldfa utcai parasztházat, ahol az a sok aprójószág, csi­be, kacsa, pulyka nevelke­dik, amiről előzőleg a legtöb­bet regélt a kislány. Szereti az állatkákat, a természetet, ügyesen, otthonosan mozog közöttük pesti kislány lété­re. Vitt a kisborjúhoz, me­sélte, hogy a „Pompás” mennyire szereti őt, de ő sem marad ám adósa. Az­után a tehenet kellett haza­hajtani. Milyen örömmel ug­rándozott a friss fűben, míg végre hazacammogott a Vi­rág. Ez is a reszortjai közé tartozik, hogy reggel kihajt­sa, este pedig haeahajtsa a tehenet. Mamikának, Varga Lídia édesanyjának is segít, vizet hoz, este széthordja a tejet, és még amit lendíteni tud egy negyedik osztályos kis­lány a ház körül. Mint mondta, szeret ő dolgozni. Az idős néni eltörte a kezét. így még többet segít neki. Lidifca néni, a nevelőszülő, termelő­szövetkezeti tag. Segít neki Ilonka a háztáji földön is, mikor milyen munka van éppen soron. Mint mesélte. — rosszul is esne, ha Lidika néni nem hívna ki répát egyelni, tetszik tudni kerék­párral visz, és ha elfára­dunk, úgyis hazajövünk. KERÉKPÁRT is kap a kis­lány. Lidika néni megígér­te p.eki, ha jó lesz a bizo­nyítványa, és jól viseli ma­gát, vásárol neki egyet. — Az iskolai munkájával, magatartásával nincs semmi kifogás ■»- mondja tanítónője, Kiss Olga. — Mindig pon­tosan, rendesen, felkészülve, tisztán jár iskolába. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a napló, ami négyes év végi bizonyítványt jelez a sok fe­lelet, dolgozatjegy alapján. A tanulás, segítés mellett já­tékra is jut idő. Nagyon sze­ret pajtásaival játszani, igaz az utcán nem szabad, de ez érthető, vigyáz rá Lidika né­ni. Beszélgetés közben boldo­gan vitt be a szobába, húzta ki a sublót fiókját és muto­gatta a holmijait. Mit kitől kapott, sorolta. Mindenére vigyáz, mindene megvan, í •jmég az évekkel ezelőtt ka- : pott apróbb holmik is. NEVELŐ anyja egyedülál- j ló asszony. Férfiaknak be- ; illő paraszti munkát végez. ; Helytáll a termelőszövetke- ; zetben, maga végzi kis segí- ; tőtársával a munkát a háztá- j jiban, de otthon az állattar- j tásban is. Reggel korán megy j a földekre, és este a nyolc- j kilenc óra veti haza. í I Ilonkánál még baj van a ; „nem” rövidke tagadószóval. ; Elmondta, hogy mindjárt ; arra áll a szája, nehéz lesz; ugyan leszokni róla, de meg- j próbálja. Itt a beszélgetés; arra terelődött, hogy szeret-i ne-e hazamenni édesanyjá- j hoz. Szó volt róla, mikor itt! járt, anyukája, hogy talání ősszel elviszi magához Ilon- : kát.' ! J — BIZTOSAN-sírnék, ha! itt kellene hagyni Lidika né- \ nit, akkor is sírtam, amikor í lehoztak az intézetből, de í most már szeretek itt lenni. í Azután újabb kérdés érte:; — Mit szólnál, ha el kellene; menni másik nevelőszülő- \ höz? — Jaj ne! Inkább még a „nem’‘-ről is leszoknék. í csak ne — volt tárgyilagos \ válasza. í —végh—; Önzés vagy Sóival kodás V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents