Pest Megyei Hirlap, 1964. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-28 / 150. szám

CEGLÉDI JÁRÁS CEGLÉ DVVÁROS RÉSZÉRE VIII. ÉVFOLYAM, 150. SZÁM 1964. JŰNITJS 28, VASÁRNAP Meghívó jött a szeptemberi lengyel vasutasnapra Halaikból kötöttek csokrot m Beszélgetés kéazel-lábbal A. mihamarabbi risaontlá tásra l Rosszul sikerült birkózó verseny TARLATON Magasztos csend fogad, ahogy belépünk a Kossuth Mú­zeum épületébe. Most a ceg­lédi festők képkiátiításában gyönyörködhetnek a látogatók. Mintegy huszonhat művész kö­zel száz alkotásában. A város 600 éves jubileumi ünnepség- sorozatához tartozik ez a ki­állítás is. Bár nem éri el az országos szintet, mégis színvonalas. Hűen tükröződik belőle a fel­mérhetetlen igyekezet, szere­tet a képzőművészet iránt. Most, munkaidő alatt csak kevés a látogató. A vendég­könyv azonban azt bizonyít­ja, hogy városiunkban sokan érdeklődnek a képzőművészet iránt. Reméljük, hogy a jövő hó­napban megnyíló „Dózsa a képzőművészetben” című ki­állítás is hasonló érdeklődés­re tarthat számot. — t)j — OPERA KOZMETIKAI CIKKEK BEMUTATÓJA A CEGLÉDI F. M. SZ. ÁRUHÁZÁBAN június 29—július 4-ig Díjtalan Kozmetikai kikészítés és tanácsadás június 29-én Szakmunkásvizsga Tizenöt szakma 232 fiatalja lédi MŰM. 203 Iparltanuló In- és 148 felnőttje tett a napok- tézetben. Felvételeink ez alka- ban szakmunkásvizsgát a cég- lommal készültek. Aki már boldog. K. Tóth Pál a Kossuth Étteremben ta­nulta a szakácsszakmát. Boldogan veszi át Szoboszlay Imre igazgatótól a jó eredményű szakmunkás-bizonyít­ványt s hallgatja Tóth Imre vállalati főellenőr jókíván­ságait. K. Tóth Pali felvételünk megjelenése idején már a tihanyi motelben dolgozik Amikor a felvétel készült, Varjasi István géplakatos-tanuló még ideges volt. Aggódva nézte, hogy mi a véleménye Dankovszky Sándor tanárnak (balról) és Pctrovics Sándor szakoktatónak a készülő vizsgadarabról. Azóta már Var­jasi István lakatos szakmunkás nyugodt. Van is oka rá :— jó eredménnyel vizsgázott Hogyan lehetne Tháliát visszacsalogatni? Hozzászólás: Szervezzünk törzsközönséget Amióta dr. Zoltán Zoltán a ceglédi színházlátogatás kér­dését szóvátstte a Ceglédi Hírlap hasábjain, számos érté­kes véleményt olvashattunk. Nem szorul bizonyításra, hogy éppen ezek az őszinte, sok irá­nyú megnyilatkozások bizo­nyítják a probléma súlyát, aktualitását és közérdekű je­lentőségét. A vitához mint pedagógus szeretnék néhány gondolattal hozzájárulni. Meggyőződésem szerint városunkban a színhá­zi élet alacsony színvonalának és a komoly kulturális rendez­vények gyér látogatottságának egyik fő oka a múltból ránkragadt „ceglédi nagykapuk, há­romméteres deszkakerí­tések” problémája. Az az egyéni, in­dividuális életszemlélet, a kol­lektív, közösségi érzés, együtt­működés még mindig meg­megnyilvánuló hiánya, amely­re Móricz Zsigmond már kö­zel három évtizeddel ezelőtt találóan és keményen mutatott rá. Bár mindnyájan tapasz­taltunk a közdolgok iránti kí­váncsiság, tettrekészség szem­pontjából — különösen most a jubileumi év alkalmából — sok-sok pozitív cselekedetet, ez még. kevés. A jövőben ezen a téren még igen nagy feladat vár a város vezetőire, pedagó­gusaira és lakosságára egy­aránt Köztudomású, hogy a szín­háznak a szórakoztatáson kí­vül korszerű nek, társadalmi tudatformáló hatásúnak is kell lennie. Nos — véleményem szerint — éppen ezéft van | szükség arra, hogy városunk­ba ellátogató fővárosi vagy vidéki színtársulatok előadá­sainak látogatását közüggyé, mindnyájunk ügyévé tegyük. Meg kell azonban jegyeznem, hogy csak a ma emberének igé­nyeit kielégítő, a helyi viszonyokat figyelembe vevő, nagy gonddal ren­dezett előadásokról lehet szó. Teljes mértékben egyetér­tünk azzal, hogy a rádió és a televízió megnehezíti a prob­léma megoldását, de éppen ezért vár nagy feladat a vá­rosi művelődési ház vezetőire a szervezésnek új, modern formája szempontjából. He­lyesnek tartom például, hogy kedvezményes helyárak, bérletek bevezetésével biz­tosítsanak törzsközönséget. Ennek érdekében a párt, a városi és a járási tanács, a társadalmi szervek, az üzemek és vállalatok vezetői sókat te­hetnének. A nevelők pedig a példamutatás mellett ne­veljék a színház szeretetére az ifjúságot. Az iskolákban meg kell találnunk a módját, hogy a gyermekek minél több mű­vészet olyan alkotásában gyö­nyörködhessenek, amelyek megfelelnek koruknak, fejlett­ségüknek. Igenis, állítom, hogy az iskolában is olvassanak irodalmat, hallgassanak zenét, nézzék meg a nekik való érté­kes színműveket, filmeket, táncbemutatókat. Sokat segít ez majd a ceglédi színház- problémán! És végül még valamit, ötö­dik éve élek, dolgozom Ceg­léden. Megszerettem kedves városunkat. Csak a kulturális rendezvények kezdésénél a pontatlanságot nem bírom megszokni! Miért ne tehetne a színházi és egyéb előadáso­kat pontosan kezdeni? Hiszen a pontosság önmagunk, em­bertársaink, s nem utolsósor­ban: Thália megbecsülése. Lénárt József, a kisegítő iskola igazgatója — A Debreceni Tanárképző Főiskolán a könyvtárszakra megkezdődtek a felvételi vizs­gák. A vizsgák időpontjáról a ceglédi jelentkezők részére névre szóló értesítést külde­nek. — A Táncsics iskola rég­óta húzódó renoválása előre­láthatólag ez év augusztusá­ban befejeződik. Megdőlt egy legenda: Folytatják a víztorony építését betonkoszorúval összefogni. Ez csak a hőszigetelő réteget fogja tartani, ezen belül jön a szerkezeti beton, mely ké­pezi a tulajdonképpeni me­dence oldalfalát. — Nehéz, de szép munka, csak azt sajnáljuk néha, hogy »lem érkezünk gyönyörködni a város szép panorámájában, ami itt a magasból elénk tá­rul. — F — — Csökkent a kukorica ve­tésterülete a város termelő- szövetkezeteiben. A tavalyi 7908 hold helyett az idén csak 7Ö07 holdon vetettek kukori­cát. Hasonló a helyzet a já­rásban is, ahol több mint 33 százalékkal csökkent az előző évhez képest a kukorica ve­tésterülete. — A héten lezajlott viharok alatt a város területéről mind­össze két esetben jelentettek a fogyasztók áramzavart, amit a ceglédi DÁV még az­nap kijavított. Néhány napja ismét foly­tatják a víztorony építését. Ezzel újból megdőlt egy le­genda, miszerint a torony) alapjában megbillent volna. — El sem lehetne lökni — mondja tréfálkozva Barta Sándor, a kilenctagú építő­brigád vezetője —, hiszen az alapja három méter mélyen van a felszín alatt. Kilencven centi vastag és tizenöt méter átmérőjű ez a vasbeton bo­rong, melyet különleges, kor­rózióálló betonból készítet­tünk. Ebből indulnak ki a tá­maszok, az alapba pedig száz mázsa vasat építettünk be. Az építkezés további mene­téről kérdezzük. — Most kissé lassúbb a munka üteme — válaszolja —, mert nincs munkaterület, s így több apró kiegészítő munkát végzünk. Utána azon­ban a munka legkritikusabb része következik: a külső víz­medence ferde oldalfalának építése. Ide ugyanis zsaluzat nélkül kell beemelni és rög­zíteni hetven darab öt-tíz má­zsás előregyártott betonele­met és ezeket a helyszínen Udvariasság és hiánycikk — Feri, nincs fűrészla­punk? — szólt az a távolodó eladó után. — Mondtam már, hogy nincs! Mit kérdez annyit!? — hangzott a kioktatás. így tör­tént. hám, ez még a gipsz­ügynél is rosszabb. Mert ott legalább az udvariasság nem volt — hiánycikk. ■k Sugárzó arccal mutatja egy néni a másiknak most vásá­rolt csomagja tartalmát. — A „kezitcsókolom” bolt­ban vettem... Tisztes távolból utána ere­dek a másik néninek, aki e csodaboltba elindul a meggyő­ző propaganda nyomán. Va­jon mit árulhatnak a kezit­csókolom boltban? Mire be­érem a nénit, már alig lát­szik ki a Kossuth Ferenc ut­cai méterárubolt pultján elé­je rakott kelmék halmazából. S körülötte udvarias, mo­solygós arcú eladók. Azért mégis ez a legjobb. Áru is, udvariasság is. — Jakab — Óriási forgalma van a Kos­suth Ferenc utcai háztartási boltnak. Kielégítéséről vagy hat főnyi személyzet gondos­kodik. Most éppen kifogtam, nincs vevő az üzletben. — Tessék parancsolni! — szegezték nekem kórusban az udvarias kérdést. Nos, me­lyik eladót szeressem a sok közül? — töprengek magam­ban, s végül csak úgy a le­vegőbe mondom: — Kérnék egy kiló gipszet. — Sajnos, elfogyott! — hangzik a kórus válasza. Ud­variasan, szolgálatkészen, de ez az ctz udvariasság, amiről szívesen lemondanék — egy kiló gipszért... ic A Vasboltban fűrészlapot kértem. —. Nincs kérem! — adta tudtomra az eladó. Árukiadó ismerősöm „hogy tetszik lenni?”-jére viccelőd­ve mondtam: — Lehetne rajtam segíteni. — Mivel? — Egy fűrészlappal. csütörtökön najnaiDan len­gyel vendégeink búcsút vet­tek vendéglátóiktól és a vi­szontlátás reményében, in­dultak a Balatonhoz, ahol a még hátralevő két napot eltöltötték. Hogy vendégeink jól érez­ték magukat és az elhangzott köszönő és viszontlátásra hí­vó szó nem csupán az ud­variasság megnyilvánulása volt, bebizonyítja a már az­óta érkezett több üdvözlő lap, mely a viszontlátást sürgeti, valamint az egész énekkart viszontlátásra hívó hivatalos meghívás o szep­tember 12-i lengyel vasutas­napra. Deli Sok humoros eset közül — a nyelvi nehézségek miatt — csupán azt említem meg, mellyel vasárnap reggel a lengyelek fogadtak: „Annyit beszélgettünk, hogy egészen elfáradt a karunk”. A vasárnapi szereplésről szakmailag nem vagyok hi­vatva véleményt nyilvání­tani, de mint több éneklő dalos, láttam és hallottam. Megjelenésük, fegyelmezett és tetszetős éneklésük nemcsak udvariasság miatt kapott vas­tapsot. A kultúráltan, szé­pen éneklő lengyel kórus — régi és mai dalokat — szó­laltatott meg. Hálásan fogadta a közön­ség a magyarul előadott magyar műveket, melyek be­tanulása nem kis fáradsá­gukba kerülhetett. Magunk­ról tudjuk, hogy Bárdos La­jos „Dana-dana” című mű­vének előadása milyen fel­adatot jelent egy hazai kó­rusnak is. Vidámságot és de­rűt sugárzott a „Farkas Il­ka” előadása. Himnuszunk négyszólamos eléneklé sével, s.ok hallgató szívét szorítot­ták össze és szemét fátyo­lozták be. A közös vacsora után vidáman csendültek fel a lengyel és magyar da­lok. A vidám poharazás köz­ben emelte a hangulatot ked­ves Stephan, lengyel bará­tunk, ki harmonikán és he­gedűn egyaránt kitűnően ját­szotta a fülbemászó csár­dásokat, de a tánczenekar­ban is prímán kezelte a szaxofont. Hétfőn a Kossuth Múzeum - megtekintése, valamint a borpince tette emlékezetessé » napot. Kedden mindkét kórus Szolnokra látogatott, ahol a város megtekintése után a szolnoki Ságvári Endre Művelődési Otthon énekkara látta vendégül őket. Barátságos beszélgetés és po­harazás következett ismét. Szerdán a vendéglátók és vendégek családonként te­kintették meg városunkat. Este már a búcsú hangu­latában gyűltünk össze a vas­utas kultúrotthonban, ahol „bicskás vacsora” kere­tében hangzott fel a ha­gyományos „sztó lat, sztó, lat” lengyel pohárköszöntő. Immár két hét távlatából tekintünk vissza énekka­runk számára oly emléke­zetes és maradandó ese­ményre — a szczecini Héjnál kórus ceglédi vendégszerep­lésére. Ennyi idő kellett is, hogy az eseményekben gaz­dag napok után a tapasz­talatokat és benyomásokat leszűrve lássuk azt, ami maradandó. A Ceglédi Vasutas Sport­kör már több alkalommal látott vendégül külföldi sporttársakat és most váro­sunk G00 éves jubileumára — városunk vezetőségének támogatásával — a vasutasénekkar látta vendégül a testvéri Len­gyelország egyik vasutas­énekkarát. A megelőző levélváltás és tár­gyalások után végre eljött a nap, amikor vendégeink megérkeztek. Énekkarunk a határállomáson várta őket. Komáromból Budapestre együtt utaztak, ahol a szom­bat délelőtt és délután vá­rosnézéssel telt el. A fővá­ros legszebb részeinek meg­tekintése közben Bem-apó szobránál ta­lálkoztak az első törté­nelmi kapcsolattal, mely népeinket összeköti a szabadságért vívott küz­delmek során. Sajnálattal említették, hogy nem tud­ták méltóan leróni háláju­kat közös hősünk előtt, mert nem tudtak előre fel­készülni a találkozásra. így koszorú helyett dalaikból kö­tött csokrot helyeztek a szo­bor talapzatára. A ceglédi vasútállomáson a mieink Kodály Zoltán Jel­igéjének eléneklésével, So­mogyiján Ferenc állomásfő­nök pedig üdvözlő szavak­kal köszöntötte az érkező vendégeket. Az üdvözlés után a tanácsháza közgyűlési ter­mében terített asztal várta a vendégeket. Hegedűs Jó­zsef tanácstitkár mondott üd­vözlő beszédet jubiláló vá­rosunk nevében, melyre a szczecini vasúti igazgatóság szakszervezeti igazgatója vá­laszolt. Mindketten hangoz­tatták és éltették a népeink között oly régen fennálló barátságot és a békét. Vendégeink elszállásolását, valamint ellátását a ceg­lédi vasutasénekkar tagjai vállalták. A fogadás után — ki-ki vendégeivel tért haza. város nem küldött ver­senyzőt. Igaz, hogy Budapesten volt ezzel egyidőben II. osztályú verseny, de ez nem befolyá­solhatta a ceglédit! Mi sport­baráti kötelességnek tartjuk, hogy a hirdetett versenyen részt vegyünk, mert fejlődés csak így várható. Eredmények: lepkesúly: 1. Ocsay Sándor, légsúly: 2. Da­rányi Sándor, pehelysúly: 2. Hatvani Dezső, könnyűsúly: Krizsán Lajos, váltósúly: 1. Balassa Ferenc, nagyközép: Zsolnay János. Csapatban a CVSE-versenyzők 22 ponttal a Szeged VSE-vel holtverseny­ben elsők lettek. — Négynapos túrára Cseh­szlovákiába utazott a ceglédi Vasutas NB III. labdarúgó- csapata. A csapat a Pest me­gyei NB III. csapatai között elért eredmény jutalmául ré­szesült a négynapos kirándu­lásban. A múlt vasárnap, 21-én or­szágos I., II., III. osztályú ver­senyt rendeztek a régi vas­utas otthonban. Az ország va­lamennyi jelentősebb helyéről toborozták volna össze a leg­nevesebb versenyzőket. Még sem úgy sikerült, ahogy azt előre várni lehetett. A rosz- szul sikerült versenyről Fá­bián Pál, a CVSE birkózó szakosztály agilis vezetője így nyilatkozott: — Mindent megtettünk az országos birkózóverseny si­kere érdekében. Sajtót, hírve­rést és minden más propagan­dát igénybe vettünk. Sajnos, közönségsikerről nem szólha­tok, mert pont a verseny ide­jén esett az eső. Nehezménye­zem, hogy Budapestről az FTC egy és a Budapesti Spartacus bt versenyzővel indult, míg á többi versenyzőt Szeged, Abony adta, ami az országos Versenyhez kevés. Sajnos, Nagykőrös, Kecskemét, Kiskunfélegyháza, Szol­nok és még sok más nagy

Next

/
Thumbnails
Contents