Pest Megyei Hirlap, 1964. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-25 / 147. szám

‘“etíniip 1964. JÚNIUS 23, CSÜTÖRTÖK Teherautók nyomában Mérges emberek — Sok az „eszkimó", kevés a kocsi — Autó, gumikerék nélkül Segítettek a kom Két ember veszekszik. Te­herautó kellene. A vecsési kirendeltségvezető íiatalasz- ezony nem vitatkozik. Ko­csit kértek, s nem magyaráza­tot. Nem ők az egyetlenek, akiknek kell a szállító jár­mű. Milyen helyzetjelentést adhatunk ma az Autóközle­kedési Vállalat működésé­ről? . Maradjunk, az iménti hely­színen. — Nincs elég kocsi? , — Hét Csepele van Vecsés- pek — ennyi az egész! S kéri a gazdaság, az ipar. Az Autóközlekedési Vál­lalat Pest megyei forgalmi főnöke is megállt itt, Ve- csésen — harmadmagával. Kapóra ahhoz, hogy az asz- szonynak jó hírt mondjon: — Most már elárulhatom: tán a jövő hónap elején, vagy a következő elsején tizenöt kocsit idevezénylünk. — Honnan? — kérdem most már én. — Vannak telepeink, mint ez is, s több helyre kocsiosz­lopot vezényeltünk. így ál­lomásozik egyik Taksony vi­dékén. őket csatoljuk ide. A fiatal diszpécsernő ez­után könnyebben sakkozhat több járművel. Nem mond­hatni mindegynek, hogy az új starthelyet talált kocsik kisjavításával, esetleges szem­léjével nem kell Pestre és visszagurulni, teher nélkül, haszontalanul. Itt van ember és készül a hozzávaló hely... A vecsési kis szerelő na­gyon fiatalnak látszik, de a műszak megyei üzemfőnöke, a hatvanat közelítő Zsugán Antal igen becsüli. Ez pe­dig oly biztos és pontos mérce, mint a boríőkoló. — Jancsi azelőtt a pesti közein tba járt. — így mindig idehaza va­gyok. — Szolgálata? — Van úgy, hogy hatra bejövök és este á tizes hí­rekig' haza se jutok. Más­nap otthon ügyelek: Száz méterre a ház ide. Ha kell valami, csak kiáltanak. Egy jármű, egy pilóta A főnöki trupp tovább­tart Monor felé. Közben sem telik hiába az idő. — Hány kocsi fut? — A megyében? Ezerhar­minc. Na, de javításra, vizs­gálatra mindig számolni kell. Vegyük hozzá az autók át­lagkorát: túl vannak életük delén. — Márpedig sok múlik azon, mennyire működésbiz­tosak. — Ezért akarjuk most dűlő­re vinni az „egy kocsi, egy pilótát”. Egyazon ember a napi 12—16 órát a maga „jó­szágával” járja. így majd ügyel rá, hogy baj ne legyen vele, mert ha áll a kocsi, nincs pénz! Biztos, hogy hosszabb éle­tű és megbízhatóbb járású lesz így a „TEFU”-park, Áll a kocsi ősz asszony nagy agilitás­sal kiabál a telefonba: — Egyperegyes jelentkez­zen az egyperkilencnek, az ötös frekvencián! Az URH-lánc jól működik és már jegyzi is Budapest a monori szöveget. — A napi jelentést diktá­lom. Tizenhat kocsiból tizen­öt szerződéssel lekötött, egy esetenkénti. Három gumike­rék hiányzik... — Mi újság, Túróczi mama, nincs kerék? — Egy pótkocsi maradt benn javításon. Arról leszed­tünk hármat, s felraktuk a többire, hogy legalább azok fussanak. Végszóra jelzik a monori diszpécser-asszonynak, hogy az egyik gépes kocsi is leáll. Rossz a külső gumija, csere nincs. Ez már a társaságban álló anyaggazdálkodási cso­portfőnök reszortja. Haár Bé­ig idős és gyakorlott főköny­velő-típus, nagyon nyugodt és nagyon halkszavú ember. — Egy héten kétszer jár a kocsi, amivel a rossz holmi­kat összeszedjük, a javítot- tat visszaszállítjuk. — Késik? — Nem, a járat pontos. Hol­napra itt lesz a javított gu­mi is. Azért kiderül, hogy az eset­nek nagyonis konkrét oka van. Régebben megengedték, hogy a környékbeli gépállo­mási, vagy ktsz-beli vulkán i- zálóban hozzák helyre az esett hibát. Egy-két nap alatt meg is voltak. Most, hogy megalakították az AKÖV köz­ponti javítóüzemét, megvon­ták ezt az engedélyt. Bizony, 8—10 napba telik, míg viszont­látják a pneumatikot. Cseré­re adható tartalék nincs ele­gendő, s így a letiltás éppen­séggel káros! Távirányítás - barakkoknak — Kérem, ez a mi nagyká- tai telepünk. — Nincs sok dicsekedni való rajta. Elegáns, karcsú, antennato­rony magasodik messze a táj fölé. Ultrarövidhullámú adó­vevőhöz szolgál. De ahol a ké­szülék áll, s az emberek élnek és közlekednek, az nem kü­lönb a nemrég kipusztult Va- léria-telepnél. Az összeeszká- bált javítóműhelyt szemlélve mély tisztelet ébred bennünk azokkal szemben, akik itt na­ponta élesztik újjá a teher­autókat A műszaki vezető itt is vé­gigjár mindent töviről-hegyi- re. — Amióta az AKÖV-höz tartoznak, már igyekeztem egy-egy jó berendezést ide­utalni. — Nem volt itt mostanáig egy lavór, hogy megmosakod­junk benne — helyesel a sze­relő.— Most kapunk forróvíz- tartályt. Ezután csak könnyeb­ben leszünk. — A legjobb munkahelyünk — bólogat Zsugán Antal, — Alig áll kocsi idebenn. Itt, a várostól távol nem ugrálnak egyik helyről a másikra az emberek. Nagyon megbecsü­lik az egy kenyéradót, s tisz­tességgel szolgálják, hogy ne legyen panasz. — Milyen a szerelők bére? — Az igaz, hogy más válla­latoknál valamivel többet kapnak. Hogyan van ez, ho­gyan nincs, nem tudom, de a sofőrökkel is azért vagyunk bajban. Jönnek-mennek, ahol többet kapnak, oda szegőd­nek. Itt most izzasztó munkát látni a nagy forróságban, de egy szóval sem kéri számon senki, ha a szerelő a lábát ló­gatja. Éppen akkor jó. A pénzt is azután kapják, mi­nél kevesebb a javítani való. Pest felé jövet még azt kér­dezem: — Hogyan bírják az idén? — Nyáron a földet kell szol­gálni. Csodát nem tehetünk, a napi fuvart, a sörtől a tégláig, el kell vinni. De ha kell, éj­szaka, s hétvégenként visszük a termést. Bizonyos, hogy több eredménnyel és kevesebb üresjárattal, mint tavaly. A sarkunkban járó idő vár­ja a bizonyítást! Tóth György Rajzfilmsorozat a felnőtteknek Négy alkotás a laboratóriumban — Mi készül a Pannónia Filmstúdióban ? A Pannónia Filmstúdióban az idén 22 rajz- és bábfilmet készítenek a gyermekek, illet­ve a felnőttek számára. Négy rajzfilm forgatását már befe*- jezték. Mat a János rendező Szabály az szabály című sza­tirikus története a hivatali bürokráciát állítja pellengérre. Szabó Szabolcs rendező a ki­csinyeknek készített filmet a Róka és a holló címmel. A filmszalagon a modernizált Aesopus-mese elevenedik meg. Várnai György és Macslcássy Gyula új színes, néhányperces rajzfilmjének címe: Roman­tikus történet. Kovásznál György rendező Tükörképek címmel forgatott rajzfilmet. Wéber László, Imre István­nal együtt, a huszadik század nagy szenvedélyéről, az autó­zásról készít rajzfilmet Autó­kor címmel. Komlós Jánosnak a kispolgári anyagiasságról szóló Tapéta című forgató- könyvét Cseh András viszi filmre. A stúdió munkatársai az elmúlt évben fejezték be a 13 részes Peti című kedves gyermeksorozatukat. Az idén a felnőttek számára indítanak 12 részes rajzfilm-sorozatot Emberek vagyunk címmel. Az 5—5 perces történeteket Nepp József rendező vezetésével forgatják. A nagyszabású mun­kába több fiatal rendezőt is bevonnak. A bábosok két kisfilm for­gatására készülnek. Foky Ottó Bohóciskola címmel készít majd filmet a legifjabb mozi­látogatók számára. Imre Ist­ván pedig a tervek szerint Arany János egyik költemé­nyét vis2i fiimszalagra. (MTI) Igy fest lentről a második százhalombattai gépegység szabadtéri kazánja. Rövidesen gőz feszül a csövekben, hogy megpörgesse a második turbinát. A szerelők már a többi kazán elkészítésén dolgoznak (MTI Foto, Balassa Ferenc felv.) Százhalombattán ebben az évben már a második és a harmadik gépegységnek is: arasmot kell termelni, s el Egy örökség története Finom arany karkötőt örököltem piciny órával.'.I De csúszkált a karomon. Meglazult a karkötő rugója. Megyek a sarki maszek ötvöshöz. Kinn a tábla: zárva. Alatta: reggel nyoletól tízig, délután háromtól hatig nyitva. Gyors számítás. Ez a maszek már túljutott a szocializmuson. Napi öt órai munka is elég neki a megélhetéshez. Egyébként az idő éppen délelőtt kilenc óra. Két utcával arrább másik maszekra találok. — Jónapot! — liöszönök szerényen. — Kérem, az órám jó, csak... — Ö, kérem, mi csak órával foglalkozunk... Ha el akarja adni, az sem baj, ha arany... A harmadik üzlet állami óra- és ékszerbolt. Nem hajlandó. Minden hiába. De mégsem. Ott a túlsó sar­kon ékszerüzlet kirakatát látom. Az ajtónyikorgásra — félszemén az órások nagyí­tójával — fekete köpenyes idős férfi néz fel: — Kéremszépen, csak a karkötő... — igyekszem elbűvölni mosolyommal. — Megnézzük kérem t- és a fekete köpenyes tenye­rére helyezi az örökséget. Nézegeti. Aztán a műszerek közül apró fogót emel ki. Valamit megszorít a karkö­tőn, majd megszokott gyakorlottsággal szórakozottan felhúzza az órát. Apró meghajlással — mint az udvar- ló az első csokort — átadja. — Mivel tartozom? — kapcsolom gyorsan csuk­lómra az órát. — Ugyan kérem! Ezért még a köszönet is sok. Legközelebb, ha erre jár, mondja meg, rendben van-e minden ezzel a kis órával. Ha igen, úgy ez a legna­gyobb fizetség! G. J. kell kezdeni az első szovjet gyártmányú 130 megawattos gépegység szerelését. Mindenki igyekszik segí­teni. Ám az építkezésen mégis egy országhatáron túli segítséget tartanak a leg­jelentősebbnek. Nemrégiben, amikor a helyi KlSZ-bizott- ság tudomást szerzett arról, hogy a harmadik, 41 mega­wattos gépegység különleges import gőzvezetékének szál­lításával nehézségek van­nak, mint már annyiszor, „zöld utak’ levelet küldtek a Komszomol Központi Bi­zottságának és a belgorodi csőgyár fiataljainak, hogy sürgősen gyártsák le a szük­séges csővezetéket. Csak így tud a harmadik gépegység november 7-ré áramot ter­melni és magasnyomású gőzt szolgáltatni az erőmű szom­szédságában épülő Kőolajfi- nomító Vállalat első egy­millió tonna kapacitású desz­tillációs berendezéséhez. Azt tartja a szólásmon­dás: kétszer ad, aki gyor­san ad”. Ez ebben az eset­ben is érvényes volt. A komszomolisták gyors segít­sége elhárította az egyik aka­dályt az erőműépítők elől. Időben elkészülhet a har­madik gépegység, — ó-gy — HÉV-összeütközés — 25 sebesülttel zett, mintegy százezer forint értékben. A Pest megyei Rendőrfőkapitányság vizsgá­lati osztálya úgy látja, hogy az összeütközésért a személy- vonat motorvezetője, Nádori Ferenc 41 éves szentendrei, a személyvonat vonatvezetője, Harazin István 29 éves buda­pesti és Spánik Walter 45 éves budakalászi forgalmi szolgá­lattevő, budapesti lakos a fe­lelős. Ezért mindhármukat őri­zetbe vették, egyidejűleg fog­lalkozás körében elkövetett veszélyeztetés miatt eljárást indítottak ellenük. A felelősség és a kár pon­tos megállapítása érdekében a vizsgálat tovább folyik. kívül súlyos következmény — 45 ember halála és sok család tragédiája — miatt még a megállapított enyhítő körülmények mellett is szigo­rú büntetést kell kiszabni, Nagyfi József műszaki ko­csivizsgálóval kapcsolatban megállapította a bíróság, hogy a munkakörére vonat­kozó rendelkezések nem vol­tak egyértelműek. Mindezek­re tekintette] a Legfelsőbb Bíróság Nagyfi Józsefet fel­mentette. ' . : A Legfelsőbb Bíróság — i fellebbezés folytán — szer- ! dán délután hirdetett ítéle- ; tét a szolnoki vasúti sze­rencsétlenség ügyében. A bíróság helybenhagyta- Szegfalvi József mozdonyve­zető 11 évi, Kocsis Ferenc figyelőfűtő 3 évi és Berze Sándor forgalmi kocsimes­ter 10 hónapi szabadság- vesztés büntetését. A Legfel­sőbb Bíróság ítéletében ki­emelte. hogy a foglalkozási szabályok durva megszegése, s az ezzel összefüggő rend- < ítélet a szolnoki vasúti szerencsétlenség ügyében Kedden délelőtt fél tizen­egykor a Budapest felől Szent­endre felé haladó, Nádori Ferenc által vezetett HÉV- személyvonat 15—20 kilomé­teres sebességgel beleszaladt a budakalászi HÉV-állómáson tolatást végző tehervonatiba. Az összeütközés következté­ben huszonötén megsérültek, akik közül tizenkilencet a mentők a budapesti kórházak­ba szállítottak. Négy ember kivételével azóta mindenki elhagyta a kórházat. A négy ember viszont súlyos- sérüié- j seket szenvedett,, \ Az eddigi megállapítás sze- (rint a sebesüléseken kívül je- í lentős anyagi kár is keletke- í ................. két, amit a lakat szá­rán áthúztak, keblé­be rejti kincsét, isz- kiri, és üthetik bot­tal a nyomát. Ál­kulccsal is kinyit­hatja a lakatot, eset­leg ajtóstul, falastul lopja el a törülközőt, és odahaza titokban szétszereli. A népek egy vászontörülköző­ért manapság min­denre képesek! — Hát akkor mit I tegyek? — nézett ] rám tanácstalanul a ] gondnok. s — Egyelőre sem-1 mit ■— sóhajtottam \ szomorúan. — Várnii kell, amíg az embe-I rek öntudata maga- j sabb fokra hág. Kürti András! gika — fordultam a gondnok kartárshoz. Készséggel elisme­rem, hogy az üdülő berendezési tárgyai között a törülköző képviseli a kimagas­lóan legnagyobb ér­téket. Tudom továb­bá, hogy a beutal­tak többsége azzal a nyilvánvaló szán­dékkal utazik ide 100—200 kilométer­ről, hogy bűnös úton legalább egyetlen egy szakszervezeti törül­köző birtokába jus­son. Ez mind igaz. De a lakat nem se­gít! A megrögzött lo­pás vendég elvágja, leszakítja a fülecs­hosszú vászoncsík két végét varrják össze és a vendég el­més szerkezetből hu­zigálhatja ki a vég­telen tekercs vi­szonylag legtisztább, leginkább kedvére való részét. Másutt tartórúdján hever a törülköző, esetleg fal- bavert szögről, kam­póról lóg alá. Nekem mindegyik megoldás tetszik, ki­véve, amikor a törül­közőt — lelakatolják. Legutóbb egy SZOT-üdülőben ta­lálkoztam ezzel a technikai megoldás­sal. — Ebben nincs lo­Kivel nem for­dult még elő, hogy bohém-könnyelműe n kezet mosott vala­melyik étterem, ital­bolt, presszó erre al­kalmas helyiségében és utána hosszú per­cekig lengethette, rázhatta mellső vég­tagjait, hogy azok megszáradván, lehe­tővé tegyék vissza­térését a szóban for­gó vendéglátóipari lé­tesítmény emberi kö­zösségébe?! Nos, ez a bosszú­ság tűnőfélben van. Folyamatos civilizá- lódásunk kicsiny, de semmiképp nem le­becsülendő jeleként a mosdókban feltűn­tek a közhasználatú törülközők. Van, ahol I Lakat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents