Pest Megyei Hirlap, 1964. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-21 / 144. szám

1964 JÚNIUS 21. VASÁRNAP PEST UECYBI KJCíríap beszéljünk róla, csináljuk ahogy eddig, — „fütyüljünk rá?” Néhány esztendő óta beszé­lünk már róla. Ideje lehne továbblépnünk. Ez azonban nem képzelhető el a felső gazdasági vezetés, a pártszer­vek és a szakszervezetek kö­zös akciója nélkül, az üze­mek vezetőinek nagyobb fi­gyelme s a gyári párt- és szakszervezeti szervek kemé­nyebb kiállása nélkül! Baktai Ferenc van-í Hallgatom a tánczenei kok­télt. A Kossuth-rádió sűrűn is­métlődő kedves műsorában nem minden szöveg szikrázik a rr^ély elmésségtől. De most felkapom a fejemet egy mondatra. A „Fütyülök rá” slágerben énekli egy kedves női hang: „és hogyha mozi helyett túlóráznom kell...” Baj van, ha a túlira 'már slágerbe vonul, így jelezve természetességét, az élethez tartozásét. A magyar ipar jelentős ré­szében a túlóra rendszerré és törvényszerűvé vált. Las­sanként ott tartunk, hogy minden negyedév és év vé­gén olyan szokványos újság­téma' tesz, mint a tanévnyi­tás és zárás, az őszi szántás­vetés vagy június végén az aratás . Miközben minden munkás- mozgalmi hagyomány szent emlékként tartja nyilván a nagyapák, dédapák küzdelmét a „három nyolcasáért, a na­pi nyolcórás munka, nyolc­órás pihenés, nyolcórás alvás lehetőségéért, s miközben egész iparágakban haladunk a hétórás munkanap felé ... nem elszigetelt területeken, de más iparágak sok ezer mun­kást foglalkoztató üzemeiben, s nem itt vagy ott, de orszá­gos méretben természetessé vált q „róverés“. Hogy ez a . ;,ráverés” mit jelent, azt mindenki tudja, aki már járt gyárban. Hónap elején, negyedév elején pan­gást — aztán pedig hajrát, „mindent, ami belefér”, ter­mészetesen a dolgozók idejé­ből és a túlórakeretből. Vannak munkások — nem is kevesen —, akik remek fi­zikai kondícióban és pénz­szűkében lévén (utóbbi is megesik) hívei a túlórának s védik, sőt, bekalkulálják az éo végi kiadás-bevétel egyen7, legbe. Beszéltem vasas-fele­séggel, aki a karácsonyt a túlórára építette. És ismerek sok munkást, aki örömmel mutatja a cédulát: ebben a hónapban ennyi túlórám volt... De valahányszor a téma szo­bakénül, eszembe jut egy Andrea nevű szőke kislány, aki mindig megvárja aput, akár­milyen későn megy haza ... Az apukák tizenegy- vagy tizenkétórás műszakjai bizo­nyára nem használnak a gyerekek gyarapodásának, a nevelésnek, a családi együtt- lét nagyvárosban úgyis elég szűkös óráinak. Nagy kérdés, kiegyenlíti-e ezt a vesztesé­get a forinttöbblet, ami per­sze, mindig és mindenkinek jólesik ... de — a munkás hosszú távon biztosan meg­sínyli. A következő kérdés termé­szetesen az: miért van túlóra? Az egyik gyár igazgatója (egyáltalán nem egyedüliként szakmájában) így nyilatkozott az ügyről: „A dolgot nem szabad egyoldalúan felfogni. 'Nekem tervkötelezettségeim vannak. Devizáról van szó. Ügy hiszem, ez eléggé nyo­mós népgazdasági érdek!" Nem itt van vajon a kér­dés egyik gyökere? Az, hogy sok gazdasági vezető gondol­kodásmódjában népgazdasági érdek alatt más értődik, mint ami a munkás érdeke is. Még pontosabban: ebben a gondol­kodásmódban a munkás ere­je, közérzete, pihentsége, csa­ládi élete — gondoljunk csak a túlórázó s a vidékről, nem­egyszer száz kilométerről be­járó munkásokra — nép- gazdaságilag nem érdekes annyira, mint a terv. Pedig állhat-e szemben egymással ez a két dolog? Vajon nem abból kell-e kiindulnunk, hogy egész társadalmi rend­szerünk, gazdasági tevékeny­ségünk, minden tervünk a dolgozókért van? Félreértés ne essék: nem arról van szó, hogy ezek a gazdasági veze­tők gonoszak, lelketlen em­berek lennének! Csak éppen a kevésbé bonyolult megol­dást választják. Hiszen a túl­óra nélküli tervteljesítés va­lóban nem gyerekjáték. Sokszor egész népgazdasági ágak jobb kooperációja kel­lené hozzá. Anyageíláfásf fo­lyamatosság. Export-import összefüggések előzetes, alapo­sabb elemzése. Szállítási mód­szerek tökéletesítése. Üze­men belül szervezettebb mun­ka ... Sorolhatnám* még to­vább, de ez is mutatja, nem Kolumbusz tojása a túlóranélküli tervteljesítés. Dehát akkor maradjunk ab­ban, hogy ez így volt, így lesz? Mindörökké? Vagy ne is A malmok többsége felkészült az új gabona fogadására Tizenhárom vidéki malom pótolja majd a leálló „Gizellát" Az elmúlt években jelentő­sen fejlődött a malojnipar. A kis, elavult örlőüzemeket meg­szüntették, s a malmok villa­mosításával, teljes rekonstruk­cióval korszerű lisztgyárakat alakítottak ki. Két éve még például 300 malom működött az or­szágban, ma 196 dolgozik, s csaknem 3000 régi kis üzem munkáját végzi el. A malmok az idén az évi nagyjavítást körültekintően ütemterv szerint hajtották végre. Már januárban meg­kezdődött három malom ja­vítása, s utána havonta 20—30 üzem karbantartását végezték el. Általában egy hónap alatt fejezték be a munkát, szinte teljesen szétszedték a malmo­kat, kijavították a gépeket, ki­cserélték, felújították a kopott berendezéseket, megtisztították, fertőtlenítették az örlőüzeme- ket, a raktárakat. A munka so­rán több mint 8000 raktári, malmi berendezést hoztak rendbe. Az egyhónapos nagyjavítást 13 malomban felhasználták a kapacitás bővítésére is. En­nek nyomán többek között a békéscsabai és a hódmezővá­sárhelyi malom 20—20 ton­nával, a kaposvári 13 tonná­val, a tótkomlósi 10 tonnával több gabonát tud naponta fel­dolgozni. A 13 vidéki malom pótol­ja ugyanis majd a január 1-én leálló fővárosi Gizella Malom munkáját. ( A szokásos évi karbantartás 5! a malmok többségében már í befejeződött. A 196-ból 150 í készen áll az új gabona foga- f dására, őrlésére. (MTI) ^ Egy gyermekmúmia szarkofágja (MTI Foto — Sziklás Mária felv.) AZ ÉREM KÉT OLDALA Avagy: miért mennek el a műszakiak Diósdról ? rintot költöttek taníttatására. Még nem döntöttek az ügy­ben, de a véleményekből ar­ra lehet következtetni; való­színűleg elengedik, mert tud­ják, ha nem járulnak hozzá, önkényesen is átmegy a fia­tal mérnök a Villamosipari Kutató Intézetbe. Ezek a szomorú tények, s valamennyi mögött egy, vagy több kérdőjel. Megkérdeztünk néhányat az eltávozottak és a távozni készülők közül: mi indította őket ilyen nem min­dennapi lépésre. Ki erre, ki arra hivatkozott, ám a felso­rolt okok között egybehangzó véleménnyel is találkoztunk: „nincs perspektíva piósdon”. Igaz lenne? Tíz esztendeig szinte beláthatatlan távlato­kat állíthattak maguk elé és most minden egyszerre füst­be ment?* Érthetetlen. Arra kértük hát a gyár főmérnö­két, magyarázza meg a pers- pektívátlanság indítékait, en­gedjen bepillantást az érem másik oldalára. Először azt indokolta, hogy a legtöbb esetben miért já­rulnak hozzá a más vállalat­hoz átkért mérnökök áthelye­zéséhez. Elmondta: a legtöb­ben jóval magasabb fizetést kapnak új munkahelyükön, s legtöbbjüknél a magasabbfi- zetést önálló, felelősségteljes feladat ellátásáért adják. Ez pedig senkinél sem, különö­sen mérnököknél nem mellé­kes szempont. Abban ;s iga­zat kell adni a főmérnöknek, hogy nálunk egyetlen gyár, vagy üzem sem büntetőtábor és senkit sem lehet valahová akarata ellenére odaláncolni. A tömeges kilépések egyik fő indító oka tehát anyagi természetű. Nem kis mértékben játszik szerepet benne, hogy a diósdi gyárat összevonták a debre­ceni golyóscsapágy-gyárral. Köztudomású, hogy iparválla­lataink más-más kategóriába tartoznak. A debreceni gyár A-kategóriába tartozott es tar­tozik jelenleg is, a diósdiak viszont az összevonás után is megmaradtak a korábbi C- kategóriában, ami bizony a fizetési különbségekben is megmutatkozik. Az ilyen helyzet sehol sem tesz iót a termelés ügyének. őszintén meg kell monda­ni: amikor tudomást szerez­tünk a jliósdi műszakiak tö­meges kilépéséről és ezt a perspektívát] anságga! indo­kolták, azt terveztük, hogy a nyomós anyagi érvek elle­nére alaposan megmossuk a fejüket. El kellett térni ettől a szándékunktól, mert az érem másik oldalának vizs­gálata közben kiderült: vál­lalati központi rendelkezések értelmében mintegy harminc fővel csökkenteni kell az ap­parátust, s benne a mérnöki kart is. Nyilvánvaló, hogy ilyen fontos és sorsdöntő in­I tézkedésről tudomást szerez­tek az emberek. A legtöbben tehát úgy gondolkoztak; időben új helyet keresnek, mielőtt még kész tények elé állítják őket. Eléggé érthetetlen, hogy a két gyár Debrecenben székeld központi igazgatósága miért nem készített felmérést az új helyzetnek megfelelően ar­ról, kiknek a munkájára szá­mítanak továbbra is és me­lyik funkciókat akarják meg­szüntetni. így elejét vehették volna áz általános bizonyta­lanságnak és a megszünteten­dő beosztások tisztségviselői­nek is elegendő időt, esetleg lehetőséget is biztosíthattak volna az elhelyezkedéshez. Dióhéjban ennyi a diósdi műszakiak elpályázásának háttere. A tényeket sajnos, nem tehet meg nem történtté tenni. Mindenesetre az ille­tékes felsőbb szerveknek ér­demes lenne elgondolkozni néhány kérdésen. Mindenek- elptt azon, hogy megéri-e szélnek ereszteni egy műsza­ki gárdát, amely tíz évvel ez­előtt a segítséget nyújtó szov­jet szakemberektől megtanul­ta a kúpgörgős csapágyak gyártását és az eltelt tíz esz­tendő alatt saját tapasztalatai alapján jelentős rangra emel­te a magyar görgőscsapágyak márkáját. Senki sem vitatja, hogy szükség volt-e a két csap­ágygyár összevonására. de azt se lehet vitatni, hogy a csapágygyárfásnak igenis van perspektívája, lehet és van is mit fejlesz­teni ezen a területen. Azon is balgaság lenne vitatkoz­ni, hogy a debreceni gyár műszaki szakemberei megta-,1 nulták-e, vagy sem a csap- ' ágygyártást. Ám aki kicsit is ért ehhez az iparághoz, tud­hatja: nem mindegy, hogy go­lyós-, avagy görgős csapágyat gyártanak valahol. Debrecen­ben a golyóscsapágyak készí­tését tanulták meg, Diósdon I pedig a görgős csapágyakét, ! A fejlesztés pedig mindkét ágazaton a jövőben is egész I embereket kíván, s ha Diósd- 1 ról elmennek a hozzáértő I szakemberek, szükség esetén ! hogyan szedjük össze őket? Farkas István letartóztattok a verekedőt Huszák József 39 éves mo­gyoródi lakatossegéd kedden délután a mogyoródi HÉV-ál- lomás előtt szóváltásba keve­redett Szabó Károly 27 éves helybeli segédmunkással. A vita hevében Huszák úgy fej- bevágta Szabót, hogy a férfi életveszélyes sérülést szenve­dett, s így szállították a bu* dapesti Honvéd-kórházba. Huszákot letartóztatták. Néhány hónapja találkoz­tunk és beszélgettünk utoljá­ra a Diósdi Csapágygyár — új nevén a Magyar Gördülő- csapágy Művek Diósdi Gyára ,— vezetőivel, műszaki szak­embereivel és dolgozóival. Akkor a gyár születése óta eltelt tíz esztendő eredmé­nyeit, sikereit raktuk csokor­ba. Együtt örültünk a jó csap­ágyaknak, annak, hogy a gé­peket saját' erőből jóformán 1 automatizálták és büszkék j voltunk rá, hogy már Svéd- | országba, az acél hazájába is I eljutnak a diósdi gyártaná- j nyok. Annál fájóbb volt hallani a ! napokban, a legutóbbi talál- j kozás alkalmával, hogy a ! gyár mérnökei, műszaki szak­emberei sorra útrakelnek, másutt keresnek munkát, fej­lődési lehetőséget. Természetes mozgás, hely- változtatás mindig és min­denütt volt és van. A diósdi gyárból is már 1963-ban hét mérnök ment el más munka­területre. Ez a mostani kilé­pési törekvés azonban mesz- sze felülmúlja a természetes állapotot. Ott tartanak, hogy a kérdésre: kik akarnak el­menni, így válaszoltak: in­kább azt kellene száfmba ven­ni, kik akarnak itt maradni. Egymás után érkeznek a ki­kérő levelek a Szerszámgép­ipari Művektől, a Villamos Automatikai Intézettől, a Vil­lamosipari Kutató Intézettől, a Pest megyei Víz- és Csa­tornamű Vállalattól, az Or­szágos Gumiipari Vállalattól, a KOMPLEX Külkereskedel­mi Vállalattól, a Híradástech­nikai Vállalattól, de a Tej­ipari és a Konzervipari Tröszttől is. A felsorolás minden ma­gyarázat nélkül jelzi; nem valamiféle új iparág, vagy kutatási feladat természetes elszívó hatásával állunk szem­ben, hanem az történik, hogy aki ahol helyet talál, igyek­szik meggyőzni az ottani il­letékeseket, küldjenek kikérő levelet ügyében. A szakemberhiány eléggé i általános jelenség, érthető te­hát, ha az említett vállala- ; tok kötélnek állnak és akció­ba lépnek. A diósdi vezetők ; szinte naponta kénytelenek > foglalkozni a legújabb kikérő [levelekkel, s ha úgy látják, i hogy a szóbanforgó személv : nélkülözhetetlen, visszaírnak, i sajnos, nem teljesíthetik a ké- : rést. A legtöbbször ez sem I használ, mert több esetben I előfordult, hogy az illető önkényesen kilépett, i Legutóbb egyik egyetemi : ösztöndíjasuk ügyében is ki- : kérőlevél érkezett, pedig ez ; az ember csak most végez a ; gépészmérnöki karon. Egyet- ■ len napot sem dolgozott a : gyárban, de tizennyolcezer fo­szocialista országokba. Azjj ázsiai szocialista országokba^ irányuló kivitel pedig évi 15^ százalékkal nőtt. S bár e fel- ^ futás figyelemre méltó ütemű, ^ és mutatja, a szocialista orszá-^ gokkal való kapcsolatok gaz-^ dasági jelentőségét, ez nem^ homályosíthatja el ugyanak-^ kor azt a tényt, hogy a szocia-^ lista országok az elmaradt or-£ szágok külkereskedelmében í 1961-ben még csak alig több j mint 5 százalékkal szerepeltek. % Az eddigi gyors növekedés j ■ azonban biztosíték arra, hogy 'j ezek az arányok idővel erő- 'j teljesen változnak majd. A volt gyarmatok holnapi ^ történelmében a legfőbb sze-^ repet maga a felszabadult nép^ játssza. A nemzetközi erövi-^ szonyok gyors változása Ke- ^ zükbe adja sorsuk kialakítása-^ nak lehetőségét. S ahogyan e ^ népeknek döntő részük volt;) már a függetlenség kivívásáért folyó, sokszor fegyveres har- j cokban — mint Vietnamban, $ Algériában, Kubában, Kenyá-'j ban, Jemenben, Indonéziában^ és másutt — ugyanakkora lesz^ a szerepük ez országok társa- fj dalmi rendjének kimunkálása-^ ban. S ha az. imperializmus ^ ma még erősen befolyásolhat-J ja is sok ország politikáját,^ helyzete alakulását, két évti-^ zede gyorsuló bomlása eayre ^ inkább gátolja őt abban, hosy^ egykori pozícióit megőrizze. ahogyan elvesztette már gvar- j matai zömét, s azok messzűn-^ tek korlátlan birtokai len- ^ ni, úfey veszít el egyre ^ több országot, mint gazdaság gi függvényt és szövetségest is^ és növeli ezzel a szocialista ^ tábor szövetségeseinek számát J a nemzetközi, imperiali?t?elle- ^ nes osztályharcban. í í Dr. Kende István ' se; helytelen az a szemlélet, amely a gyarmati rendet már- már teljesen a múlténak te­kinti. Vaskos hiba lenne ugyanis azt hinni, hogy egy ország a formális független­ség birtokában már kiszakadt az imperializmus bűvköréből. Vagyis, ha azt hinnők, hogy most csak a föld lakosságának mintegy két százaléka maradt az imperializmus karmaiban az elmaradt területeken. A valóságban az imperializmus is alkalmazkodik az új hely­zethez. Ezért gazdasági és egyéb módon igyekszik minél több „függetlenné” vált elma­radt országot minél erőseb­ben befolyása alatt megtarta­ni. Segítik ebben többek kö­zött hagyományos és régóta kiépített gazdasági kapcsolatai s maga az a tény, hogy az el­maradt országok termékeinek a gyarmati korban az imperia­lista országok voltak jóformán egyetlen felvevői, illetve köz­vetítői. Az elmaradt világ és a-------------------- szocialista t ábor országai közötti gazda­ság-' és kereskedelmi kapcso­latok azonban gyorsan növe­kednek. Egymaga a Szovjet­unió mintegy hárommilliárd rubel értékű, előnyös feltéte­lekhez kötött hitelt Vivújtott. De erejükhöz mérten- hitelek­kel, szakemberekkel, üzemek létesítésével és ezer más mó­don siet az elmaradt volt gyarmati országok seg't«égére a szocialista tábor többi or­szága is. Az elmaradt orszá­gokból a szocialista országok­ba irányuló kivitel szintén gyorsan nő. 1953-tól 1960-ig évenként átlag 23 százalékkal emelkedett a kivitel az elma­radt országokból az európai • tenni; sorsukban annyi kü­lönbség mellett a közös el­sősorban az, hogy egykor gyarmati-félgyarmati rend­ben éltek. Útjuk azonban egyelőre erősen eltér egy­mástól: ennek megfelelően szerepük és helyük a nem­zetközi osztályharcban is kü­lönböző s nehéz lenne az egyes országok szerepét egy­ségesen meghatározni. A folyamat azonban, amely­nek során felszabadultak a gyarmatid uralom alól, egysé­ges világtörténelmi folyamat: történelmünknek a szocialista világrend kialakulása melletti második legjelentősebb folya­mata. De amíg egyrészt meg­különböztetjük egymástól e két történelmi folyamatot, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy másik oldaláról tekintve e két folyamat egyazon történel­mi eseménysorozatnak, az im­perializmus bomlásának, két része. A gyarmati rend felbomlá­sának folyamatát gyakran szokták azzal jellemezni, hogy míg a második világháború előtt a föld lakosságának mintegy fele élt gyarmati'or­szágokban, ma a gyarmatok lakossága a fö'd egész lakos­ságának már csak nem egészen két százalékát teszi. Sokat­mondó szám ez. Valóban, alig múlt el néhány év — két évti­zed sem — a második világhá­ború óta, s hói vagyunk már mégis attól az időtől, amikor Nagy-Britannia még teljes joggal dicsekedhetett, hogy a föld lakosságának, s területé­nek is, egynegyede angol. A gyarmati rend bomlásá­nak folyamatát szinte nem is lehet jelentőségében eléggé nagyra becsülni. Mégis hiba lenne e változások túlbecsülé­VÁNDÜRLTON Mihelyt az akác kivirágzóit, ! megyénkből is útrakeltek az I országot járó vándorméhészek, j A jugoszláv határtól föl a nógrádi hegyekig 63 fölpmtCs I vesszövetkezeti méhész szak­csoport és a Fővárosi Méhész I Szakszövetkezet, 1849 mé- Lhésszel, 18 035 méhcsaláddal kezdte meg a vándorlást. A tapasztalatok kedvezőek, igen j sok méhész rekordmennyiségű mézet tudott összegyűjteni „apró kis napszámosaival” az ; akácvirágzás alatt. I Megyénkben az idén ötven : vagon mézre számítanak a ■ földművesszövetkezeti ván- j I dorméhészek. j ■*s Egyiptomi koporsók és múmiák címmel kiállítás nyílik a Szépművészeti Múzeumban. Az idő­szaki kiállítás anyagát a múzeum gazdag egyiptomi gyűjtemé­nyének legértékesebb darabjaiból válogatták össze. A vitrinek­ben úgynevezett halotti mellékleteket sorakoztatnak fel: amu­letteket, ékszereket, szobrocskákat és különböző kultikus tár­gyakat. Egyes állatokat elpusztulásuk után — az emberhez ha­sonlóan — szintén bebalzsamoztak. A kiállításon több fázisban mutatják be a sólymok, kígyók, krokodilok múmiáját. Nem lehet rá fütyülni! A munkásnak és a népgazdaságnak sem érdeke a túlóra

Next

/
Thumbnails
Contents