Pest Megyei Hirlap, 1964. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-20 / 143. szám

rt*r Mserei 1964. JtlNItJS 29. SZOMBAT A kultúra munkásainak rangja HAT MILLIMETER 1 Virágzik a Tisza A természeti szépségekben gazdag Tiszán minden érben gyönyörköd telő látvány a ta­vaszutói tiszavirágzás. A me­leg. párás levegő hatására a hét közepén már szórványo­san, foltokban megjelentek a kérészek. Tízezres tömegeik néhány percig lebegtek a víz fölött, majd élettelenül hull­tak alá, gazdag táplálékot nyújtva a halaknak. A szór­ványos tiszavirágzást még újabb követi, amikor a kéré­szek milliói valóságos felhőt alRotnak majd a víz felett. (MTI) Hatkuni riiu Együd Lajos 36 éves bünte­tett előéletű segédmunkás, váehartyáni lakos kedden dél­után beállított az ugyancsak Váchartyánban élő sógora, Lcgányi József lakására. A két férfi között örökösödési kérdésben nézeteltérés tá­madt. amely tett'.egességig fa- | jult. Egvüd először egy karó- 1 val akarta megverni sógorát, de miután ez nem sikerült, felkapott egy méteres jrasda- Vabot és azt vágta Legányi- hoz úgy. hogy annak orr- és I koponyacsontja eltört és a mentők súlyos állapotban szállították a budapesti MÁV- kótházba. ' Együdöt őrizetbe vették. : ' -------------------------­L eugrok! a mozgó vonalról I Szerdán, 17-én délután ne­gyed háromkor a monori er­dőnél leugrott a mozgó vo- I natról Gulyás Erzsébet 16 éves monori tanuló. Az ug­rás következtében a vonat alá I esett és a kerekek jobb.lábát I levágták. Igen. ennyi csapadék hullott le 13 pere alatt Zsámbokpn a Petőfi Termelőszövetkezet földjeire. Csepeli János fő- agronómus állapi*ja ezt meg. Könnyű neki. hisz a tsz udvarán március óta házi meteorológiai állomás működik (Foto: Gábor) Legfontosabb feladatuk: / Mnnvan cenífilt a tanulást a IcrtTÁimlroIai KISZ-SZervezetek ? meg az új követelményeknek maximálisan megfelelő felké­szültséget. A középiskolai KISZ-szervezetek az iskola I vezetőivel, tanári kárával összhangban igyekeztek segít­séget nyújtani a nehezebben tanuló gyerekeknek. Nagyobb feladat hárult a tanulmányi felelősökre, kezdeményezték a lanulópárok szervezését, a korrepetálást. Nagykőrösön. Öcsán, Aszódon és Szentendrén még arra is kiterjedt a KISZ-szervezetek figyel­me, hogy megvizsgálják a gyengébben tanuló gyere’- kek otthoni körülményeit. ! Szükséges esetekben segítsé­get nyújtottak. Több helyen felelősségre I vonták az osztálykollektíva j előtt, az osztályfőnök jelen­létében a hanyagokat. Azokat t, pedig, akik hosszas betegség í miatt maradtak le, segítették, í 5 A helyes módszerek közül £ néhány: ianulópári munka, ^korrepetálás, tanulmányi ver- ^ seny, vetélkedő, szakköri fog- lalkozás, védnökségvállalás f gyenge tanulók fölött, tanul- r, mányi felelősök beállítása, rendszeres értékelés, ellenör- £ zés, a pályaválasztási szándék í összehangolása a képességgel 1 stb. /. A végrehajtó bizottság igen ^ fontosnak ítélte a KlSZ-vezé- 1f lő tanárok munkáját. Kívána- 'j tos lenne, ha a KISZ-vezető ^ tanárok mindenütt hosszú éve- j ken keresztül végeznék szép ^ és felelősségteljes munkáju- £ kát. Gyakori személyi válto- 'j zások esetében ugyanis nincs íj mód a hasznos tapasztalatok 1j megszerzésére, eredményes módszerek kikísérletezésére, bevezetésére. A KISZ-vezető tanároknak éppen ezért na- ^ svobb segítséget és megbecsü- 'j lést kell kapniuk. ; Az Arató Andrásnak, a \ KISZ Pest megyei Bizottsága (első titkárának elnökletével j ülésező végrehajtó bizottság \ ezután megvitatta és elfogad- ! ta a KJSZ Pest megyei Bi- ! zottsága második félévi mun- | katervét, valamint a megyei : úttörőelnökség második fél- : évi munkatervét. (tm> I pfjt.ad .az.egész megyéről. ! Megállapíthatjuk, hogy kö- j zépiskolai KlSZ-szerveze- i teink többsége eredményes munkát végzett. Az idén a szokásosnál is na­gyobb problémát okozott az elsőévesek tanulmányi visz- szaesése, küjönösen az álta­lános gimnáziumokban. Az idei tanévben a tanévnyitó miniszteri utasítás már álta­lános népoktatási intézmény- ] nyé nyilvánította az általános | gimnáziumokat, az oktatási j reform szellemében. Ezért ‘ sok új első osztály in­dult, s tömegesen kerültek középiskolába gyengébb képességű gyerekek is. | Ezeknek a gyerekeknek nagy része olyan iskolákból került gimnáziumba, például nehe­zebb körülmények között mű­ködő tanyai, községi iskolák­ból, ahol eleve nem kaphatta Olvasóinknak talán kicsit i szokatlannak tűnik a cjm, ! hogy alig pár nappal a bizo- nyitvánvosztás után máris a j tanulásról beszélünk, holott bő két hónapnyi boldog vakáció áll a diákok előtt. A témá­ra mégis sor került, mert az elmúlt tíz hónap ered­ményeit és hiányosságait csak most, a tanév után lehet számbavenni. Így került a KISZ megyei végrehajtó bizottsága elé ez a napirendi pont: hogyan se­gítik a megyénk középisko­láiban működő KlSZ-szerve- zetek a tanulást. A jelentés összeállítását — j amelynek előadója Mógor Bé­la, a KISZ Pest megyei Bi­zottságának középiskolai fele­lőse volt — alapos tájékozó­dás, vizsgálódás előzte meg. Így a végrehajtó bizottság eié került, tájékoztatás reális ké­getik egymást Pest utcáin, keresztül-kasul az országon, kisvárosok macskakövein, éj­szakáról éjszakára, hajnalig. Mint hazajáró lelkek, látha­tatlanul, de jelenvalón rohan­nak el mellettünk a csúcsfor­galomban, vagy ülnek velünk egy eszpresszó előtt, melynek asztalait már áprilisban ki­rakták az utcára... ugyan, áprilisban? Már márciusban!... s amíg . a hajó egykedvűen úszik a fekete, trópusi éjsza­kában, ők minden éjjel haza­jönnek. hiszen azt csak meg kell tudniok, hogy az a malá­ta-gyerek ... A szerkesztő felnézett. Mindannyian a fehér abroszra ■meredtünk, majdnem mozdu­latlanul. — ...csupán arra kérnek, írnám meg nekik, hogy az a 'maláta-gyerek valóban... Nagy volt a csönd. Az ab­roszt néztem én is, mely olyan volt most, mint a tenger. Úszott velük a hajó, míg moz­dulatlanul hevertek az ágyon, kezük a tarkójukon és olya-; nők voltak, mint a halottak. \ Mint a holtak, akik mindenti tudnak már. Azt is, hogy a ha-! zát elhagyhatod. De azt is, hogy ] a haza nem hagy el téged, j amíg élsz, amíg emlékezel...! Körössényi János í ■ság szinte leüti őket, mégsem tudnak elaludni. Ébren fek­szenek, hanyatt, kezük a tar­kójukon, a kerek kabinabla- kon át a tintakék eget nézik, a megnőtt, elúszó csillagokat és különös társasjátékot ját­szanak. Hosszú hallgatás után megszólal valaki: „...az Er­zsébet téren megállók, ponto­san ott, ahol az a kis szobrocs­ka van, melynek talapzatán az olvasható, hogy kisfuru- lyám szomorúfűz ága és be­várom a lányt...” A másik közbevág: .......pontosan ott? A lmás a tötténet, öregem! Az a szobor ugyanis sohasem volt az Erzsébet téren, hanem a Nagykörút és Krúdy utca sar­kán állt, azon a háromszögle­tű terecskón, határozottan em­lékszem. mert egyszer, képzel­jétek...” A negyedik: ,.Mind­ez semmi. Tudjátdk, a Rákó­czi út és Körút sarkán, ahol az a nagy. malátakávés neon­reklám vibrált, melyen egy 7iaskós, meztelen gyerek hatal­mas kávéskancsóból itta...” ,,Először is öregem, a Szent István malátakávé ... nem is neonreklám volt, hanem szí­nes körték aludtak és gyúltak ki, körték, érted, s nem neon­csövek, s nem a Rákóczi út és Körút sarkán volt, hanem... 1— s így állnak, ülnek, csóko- lóznalc. esznek, éheznek, tén- 'feregnek, csavarognak és ker­kihúzott zsebéből egy leve­let, melyen tiszteletet éb­resztő, komor bélyegek so­rakoztak s nyilvánvaló volt, hogy messzi, kék egek alól jött, avagy kék tengerek­ről. A levél szűkszavú volt. Ar­ról értesítette a szerkesztősé­get, hogy három-négy idegen­be szakadt hazánkfia matróz most, valamely távoli nemzet kereskedelmi hajóján, mely a végtelen óceánon, trópusi vi­ze ken úszik e pillanatban, hol mélykék és égkék, fekete meg almazöld színek hajolnak egy­másra és a nap úgy tűz a for­ró fedélzetre, mintha megáll­na fölöttük örökre s nem akarna lenyugodni soha. Az alkonyat ugyan lehúzza majd az égről ezt az izzó-olvadó hő­sugárzót, a hőség azonban alig enyhül, s mikor a nehéz szol­gálat után lebotórkálnak a kabinba, bár a halálos fáradt­gyök. Nem szégyen az, hi­szen nálamnál nagyobbak is életűk Végéig írták a jour- nál-t; hogy Ady szavával éljek, a magyar glóbuszon ez már „így rendeltetett”. A népes asztal körül céh­beliek ülnek, írók meg új­ságírók, fanyar fenegyere­kek, akik elvből nem lelke­sednek, s akiknek „objek­tív” véleményét nem lehet megingatni egy húszíves re­mekművel sem. Ezt csak azért említem, hogy az ol­vasó könnyebben maga elé idézze marcona alakjukat; olyasféle jellemek ők, mint Mucius Scevola vagy Calo: igq^ág a vértjük s, az ér­zelmes ellágyulásokon túl­lépnek, akárcsak holtakon a győztes harcosok. Erre a hirtelen, teljes fényű megvi­lágításra . azért volt szükség, nehogy azt higgye valaki, csupán lágy szivű férfiú ült olt, mikor a lapszerkesztő Régi szerkesztőmmel ebéde­lek, ki első, tétova próbál­kozásaimat vigyázta, több, mint húsz évvel ezelőtt, mi­kor amolyan pikolófiú vol­tam az újságírásban, vagy, mint az öreg Heltai bácsi mondta volt: fejnaturalista, mint 36. Rácz Laci. Nehogy azt képzelje valaki, hogy fent említett mentoromnak hosszú, fehér szakálla van, akár egy nyugdíjas télapó­nak, ellenkezőleg: arca si­ma, járása fiatalos, bár mostanában egy kis Napó- leon-pocakot is kénytelen hor­dani, a fekete haja megrit­kult kicsit, de szelleme für­ge, azt hiszem, éppen csak túllépett az ötvenen vagy . .. De hagyjuk a tizedestörte­ket, ezt a kellemetlen ma­tematikát, mely állandóan arra figyelmeztet, ami már elmúlt; elég annyi: lapszer­kesztő még ma is és én még mindig „fejnaturalista'’ va­Kerem. mondjon véle­ményt az alábbi esetről — így kezdte a szót az egyik műve­lődési ház igazgatója, az el­múlt napokban, amikor felke­resett a szerkesztőségben. Há­rom éve ismerjük egymást, de ilyen feldúltnak még soha nem láttam. — Tessék, foglaljon helyet, j hallgatom — unszoltam, de csak akkor ült le a felkínált székre, amikor már kiöntötte á bánatát. ■sr Nemrég történt, függet­lenített könyvtárost kapott a gyári művelődési ház, gondol­tam, helyes lesz, ha még azon melegében átviszem a gyárte­lep igazgatójához, hadd ismer­jék meg egymást, jobb azon túl lenni mielőbb, már csak a közös munka érdekében is I — hadarta egyszuszra. — Gon­doltam. az igazgató örülni fog ennek a látogatásnak, elvégre mindenki szereti ismerni azo­kat. akikkel együtt dolgozik, közölheti mindjárt az elképze­léseit, kívánságait a könyvtár munkájával kapcsolatban, hi­szen a gyárigazgatónak sem lehet közömbös, hogy olvas­nak-e, müvelödnek-e « gyár munkásai, s az sem hihet kö­zömbös. hogy mennyit és mit olvasnak. Az emberek kulturá- lódása visszahat munkájukra, jobbár), korszerűbben végzik a rájuk bízott feladatokat. Egyszóval — vett újra mély lélegzetet —. valahogy így képzeltem el ezt a találkozást. — Az igazgató fagyos me­revséggel fogadott, hellyel sem kínált, jóllehet, ő maga ott ült .íróasztala mögött, előtte akták egész hamaza. azok mö­gül pillantott fel csak időn­ként, akfbr is bosszús volt az arca időnként türelmetlenül közbelegyintett mondókámba, aztán egy ..jók van, csak dol­gozzanak” felkiáltással elinté- zettnék vélte az egész látoga­tást. Éreztem, hogy a fejem­be szalad a vér. ennyi udva­riatlanság láttán, de türtőz­tettem magam, s a helyzethez mérten, továbbra is udvarias hangon közöltem, ha már olyan szerencse ért. bennün­ket, hogy független könyvtá­rost papiunk, ideje lenne, hogy a könyvtár munkájában is alanvető változás következ­zen. Éltünk a megadott lehe­tőséggel. és biztosítsuk a könwtármunka alapvető fel­tételeit. a gyárban. Ehhez azonban az igazgató segítségé­re van szükség ... Mit gondol, mi volt erre az igazgatónak válasza? — S mert nem válaszoltam nyom­bán, felelet nélkül folytatta tovább: — Hogy ő mit tesz, az nem tartozik ránk, egyébként is sokkal fontosabb dolga van, , semhogy kulturális kérdések megtárgyalásával töltse az idejét... Mondhatnám _ még toVább a lelkes, fiatal művelődési- •ház-igazgató panaszait, de en­gedtessék meg nekem, hogy ezúttal ne részletezzem egy ember gondjait, hanem ehe­lyett inkább a magam vélemé­nyét mondjam el nemcsak ez­zel az egyetlen esettel kapcso­latban, hanem általában, több esztendős tapasztalataim alapján. Mert úgy érzem, egy­szer már szólni kell a nyilvá­nosság előtt is a kultúra mun­kásainak rangjából, megbecsü­léséről illetve mellőzöttségé­ről. A fiatal müvelődésiház- igazgató példája ugyanis nem az egyetlen eset, amellyel az elmúlt esztendők során talál­koztam, És nemcsak a gyárak­ban, de a termelőszövetkeze­tekben, az állami gazdaságok­ban és a hivatalokban is. Gaz­dasági életünk felelős vezetői nem egy esetben még ma is felesleges idörablásnak veszik, ha a kultúra munkásai fe'.ke- ■resik. őket, a tanácsukat, se­gítségüket kérik korántsem könnyű munkájukhoz. Nem egy olyan esetről tu­dok, amikor gyárak vezetői nemhogy segítették volna, ele egyenesen akadályoznák, hogy tanulni vágyó munkásaik el­juthassanak az esti iskolába. Tudomásom van nem egy olyan termelőszövetkezeti ve­zetőről, aki a tagság számára rendezett közös vacsorákra, bankettekre költötte a kultu­rális alap nem is jelentéktelen fisszegét, ugyanakkor a helyi könyvtár fejlesztésére egyetlen forintot /Sem adott. Ismerek olyan 'gyári vezetőket, ak'k még egyszer sem vettek részt a művelődési ház rendezvé­nyein, s így az ott folyó mun­ka ismerete nélkül lebecsü’ő- en nyilatkoztak a kultúra munkásainak tevékenységéről. És tudok olyan termelőszövet­kezeti elnökről is, akinek szá­mára ma is közömbös, hogy végre megindulhat-e a közös gazdaságban a termelőszövet­kezeti akadémia, vagy sem. És folytathatnám még hosszan a felsorolást. Természetesen bes2éihet- j nék olyan gyárigazgatókról és ! termelőszövetkezeti elnökök-1 ről — és szerencsére ezeknek a száma egyre több lesz me- \ gyénkbe/i is —, akik azért ha­ragudnának meg, ha az ő tu­domásuk vagy részvételük nél­kül jelentősebb kulturális ese­mény történne a gyárban vagy a gazdaságban. A kultúra ügye számukra legalább olyan fon­tos, mint a gyár, a gazdaság termelése, mert tudatában vannak annak, hogy müveit, kulturált és kipihent emberek- i kel a gazdasági tervek is könnyebben, gyorsabban vált­hatók valóra. Félreértés ne essek, nem ar­ról van szó. hogy egy gyár vagy gazdaság vezetője napon­ta kísérje figyelemmel a kul­túra munkásainak tevékeny­ségét, vegyen részt minden kulturális megmozdulásban és megkülönböztető figyelemmel kezelje a kultúrmunkásokat. De az sem megoldás, ami ma még eléggé általános gyakor­lat. hogy gyáraink, gazdasa­gaink vezetői — muszájból vagy a látszat kedvéért — egyszer egy évben „napirend­re tűzik” a gyár vagy gazda­ság kulturális életét, aztán ez­zel egy egész, esztendőre „le­jutják” magukról a gondot. Pedig ezzel elsősorban a ma­guk munkáiét nehezítik, a gaz­dasági feladatok sikeres végre­hajtásának olyan lendítő ere­jétől fosztják meg magukat, mint amilyen erőt a művel­tebb. szélesebb látókörű em­berek munkája jelent. A kultúra munkásainak rangja, szerepe kell hogy le­gyen a mindennapok termelő, emberformáló munkájában egyaránt. S ezt a rangot — /Be­csületesen végzett munkáju­kon kívül — a gyárak és ter­melőszövetkezetek. állami gaz­daságok és hivatalok vezetői­nek segítségével, támogatásá­val közösen kell kivívniok. Csak így válhatnak valóban a nép művelőivé, nevelőivé. N Prukner Pál — A fejem nem zavarja? — Ha önt nem? MOZIBAN ímma

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents