Pest Megyei Hirlap, 1964. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-17 / 140. szám

1964. JÜNIUS 17, SZERDA HEGYE! WCírBtm :* A következetes politika eredménye: növekszik a tenyésztési kedv a háztáji gazdaságokban Pest megyei képzőművészek tárlata GONDOLATOK A VÁCI KIÁLLÍTÁSRÓL Örömmel állapíthatjuk meg, hogy Vác város vezetői az utóbbi egy esztendőben egyre erőteljesebben támogatják, patronálják a városban élő képzőművészeket. Ezt bizonyít­ja többek között az is, hogy rövid néhány hónap alatt há­rom olyan képzőművészeti ki­állítás megrendezésére került sor, amelyen a városban élő alkotóművészek mutatták be a nagyközönség elött munkássá­Új autópálya A Betonútépítő Vállalat munkásai az idén újra hozzáfog­tak a balatoni és a bécsi autópálya közös budapesti szakaszá­nak betonozásához. Az új bécsi országutat I. jelzéssel látják el, a balatoni út pedig VII. elnevezésű lesz. Az új autópályák Törökbálintnál találkoznak és innen Budaörsig körülbelül 7 kilométeres hosszúságban augusztus 20-ra fejezik be az egyik sáv betonozását és ideiglenesen átadják a forgalomnak. Munkában a betonozógép (MTI Foto: Lajos György felv.) Készül a könyvtári Minerva Több mint 17000 magyar könyvtár adatai az új kiadványban Az Országos Könyvtártudo­mányi és Módszertani Köz­pontban készül a magyarorszá­gi könyvtárak részletes ismer­tetését tartalmazó új kiadvány, a könyvtári Minerva. A mint­egy 50 ív terjedelmű kötet több mint 17 000 könyvtár ada- 1 tait gyűjti össze: felsorolja cí­müket, az alapítás évét, állo­mányadataikat, a könyvtáro­sok neveit, önálló könyvtárak esetében ismerteti azok jelle­gét, gyűjtőkörét, külön gyűjte­ményeit, szakrendszerét, az ol­azt állítanánk, hogy ez a párt politikájával való egyet nem értést jelentette. Sokkal in­kább a közös gazdaság rosz- szul értelmezett féltése, de még inkább annak fel nem is­merése indított több termelő­szövetkezeti vezetőt arra, hogy növelni kell a közös állatállo­mányt, ugyanakkor a korábbi évekéhez hasonló szinten tar­tani a háztáji gazdaságok ál­lattenyésztését. De az is igaz: bármilyen meggondolásból is indult ki, nagy károkat oko­zott, veszélyeztette az ország élelmiszerellátását. •Az állatszámlálás adatai je­lentős fejlődésről tanúskod­nak. És mindenekelőtt arról, hogy a következetes és okos politika mind jobban teret nyer. Mind több szövetkezeti gazda győződik meg arról, hogy nem valamiféle ..átme­neti” időszakról van szó, ami­kor a háztáji gazdaságok ter­melési biztonságát hangsúlyoz­za a párt, hanem az a politi­ka, amelyet folytat, nagyon is őszinte és igaz. Örömmel nyugtázhatjuk az---------------egy esztendő ered­ményét. De vajon azt jelenti-e ez, hogy most már nincs sem­mi nehézség, s ma már min­den rendben van? Korántsem! Nem tűnt el, vagy legalábbis nem mindenütt tűnt el a ház­táji gazdaságok termelését gátló téves nézet és az ezzél törvényszerűen egvütt járó káros gyakorlat. Hogy csak egyet említsünk: még ma is több szövetlcezetben inkább hagyják a tarlón tönkremenni a takarmányt, mintsem hogy a tagok anyagi érdekeltségének szem elött tartásával — ami egyet jelent ez esetben a be­takarított termény egy részé­nek a ' tagságnak való juttatá­sával — igyekeznének minél jobb minőségben betakarítani azt. Mert mi történik akkor, ha rosszul értelmezett takaré­kosságból ..ülnek” a szövetke­zeti vezetők a takarmányon? Az, hogy sem a közös állatál­lománynak, sem pedig a ház­tájinak nem lesz takarmánya. Lassan halad a megyében az alkalmi kaszálók, az útmenti árkok termésének betalcarítá- sa. Szorgalmazzák ezt a ter­melőszövetkezeti vezetők. Ad­janak fogatokat a széna be- hordásához, hogy a háztáji gaz­v asószolgálattal kapcsolatos tudnivalókat. Részletes is­mertetések szólnak a legfonto­sabb könyvtárügyi intézmé­nyek tevékenységéről. A kül­földi felhasználók részére a fontosabb adatokat angol és orosz nyelven is közlik. Az új kiadvány fontos gya­korlati segédkönyv szerepét tölti be. A legkülönbözőbb igények sürgetik ugyanis a kulturális intézmények or­szágos kataszterének elkészí­tését. gukat. Végh Dezső nagysikerű kiállítását Peukert Károly gyűjteményes kiállítása követ­te s az elmúlt napokban Váci festők tárlata címmel nyilt ki­állítás a Vak Bottyán Mú­zeumban. (Csak zárójelben kí­vánom megjegyezni, a cím nem túlságosan szerencsés, mert a kiállításon nem csak, sőt, többségében népi váci mű­vészek szerepelnek. Helyet ka­pott a tárlaton — nagyon he­lyesen! — a szentendrei Pirk János és Ilosvai Varga István, az. erdőkertesi Dániel Kornél, a gödöllői László Lilla és má­sok.) A kiállításon tizennyolc mű­vész ötvenhárom képe kapott helyet gondos, ízléses elrende­zésben. Az össékép — ilyen nagy számú kiállító esetében —, érthető módon nem egységes. Különböző stílusok és irányza­tok találkozása ez a kiállítás, ugyanakkor különböző művé­szi szintet elért képzőművészek találkozása is. Aki látta a néhány esztendő­vel ezelőtt ugyanitt rendezett hasonló jellegű kiállítást, an­nak azonnal szembetűnő a megtett út. Nem csőik éretteb­bek, kiforrottabbak a most be­mutatásra került művek, de feltétlenül figyelemre méltó az a tény is, hogy szélesedett a művészek látóköre, gazdago­dott témaviláguk. Különösen örvendetes dolog művészeink­nek az emberábrázolás felé forduló törekvése. Néhány év­vel ezelőtt még a csendéleték és a tájképek határozták meg a kiállítás jellegét, most azon­ban az uralkodó téma az em­ber. A kiállított ötvenhárom mű közül nem kevesebb, mint húsz foglalkozik közvetlenül az emberrel. És nyomban hozzá kell tenni: igényes, jelentésteli és ugyanakkor korszerű ez az emberábrázolás, még akkor is, ha némely képeken érződik a modellhez kötődés merevsége. Az oldódás azonban ebből a helyzetből már sokkal köny- nyebb, mint amikor még a táj­képek és csendéletek bűvköré­ből kellett kitörni ahhoz a művészeknek, hogy eltalálja­nak az emberig. Néhány festő esetében ez még nem történt meg — kizárólag csendélettel vagy tájképpel jelentkeztek ezen a tárlaton is. Őszinte, érett, igaz művé­szi élményt nyújtó négy kép­pel jelentkezett Végh Dezső ezen a tárlaton. A legizgalma­sabb mű a négy közül kétség­telenül a nagy amerikai írót, John Steinbeck-et bemulató krétarajz. Nem az Érik a gyü­mölcs harcos, keserű arcvoná- sú íróját látjuk ezúttal vi­szont, hanem azt az elégedett, jólétben élő, de kissé groteszk embert, aki az elmúlt eszten­dőben hazánkba is ellátoga­tott, s akivel ez alkalommal találkozott a festő. Másik ké­pe, a Carla, más stílus, má9 világ. Különös színkontraszt teszi már az első pillantásra megkapóvá, a vörös és az ok­kersárga élesen elütő ellenté­te, s mindezt a hatást a klasz- szikusan egyszerű vonalveze­tés és a meghökkentő fény- árnyék hatás teszi teljessé, emeli az élmény rangjára. Bornemisza Géza szokásá­hoz híven elsősorban ismét akvarellekkel jelentkezett ezen a kiállításon. Szentendre, Gombást táj. Kilátás a falom­bok alól című művei egy idős művész lelkének érzékeny rez­dülései, reagálásai a természet nyújtotta szép-élményre. Kert című olajképe bensőséges han­gulatát adja annak a városban dolgozó embernek, aki a saját kis birodalmában fizikai mun­kával piheni ki a város roha­nó forgatagát, zsibongó zaját Ilosvai Varga István Szent­endre című olajképe színeiben és kompozíciójában egyaránt hűen adja vissza a műemlék­városka patinás hangulatát Pirk János olaj Csendélet-e érett művészre valló munka. Lipovniczky László finom ak- varelljein a kékek és vörösök uralkodnak. Presszóterasz cí­mű képe intim hangulatot áraszt. * Dániel Kornél ezen a kiállí­táson új oldaláról mutatkozik be. O talán a megyében élő művészek közül az, aki szün­telenül új utakat keres. Nem­rég még újszerű monotypiái- val keltett megérdemelt fel­tűnést. Ezen a kiállításon azonban már csak egyet — Este a kisvárosban — állított ki, talán nem is a legsikere­sebbet ebből az érdekes kísér- letsorozatfaól s megint új, bá­tor útkereséssel jelentkezik. Modellek című olajképén a barna szín az uralkodó. OI- vasó gyerek című képié pedig különös színkontrasztjával hökkent meg és ragad meg egyszerre. S ami bátor útke­resése mellett gazdag fantá­ziájú művészetének másik nagy pozitívuma: az ember­ábrázolás. Véleménye szerint az emberi alakban fejeződik ki leginkább a művész ítélete koráról, ezért keresi, kutatja az új embereszményeket. A kiállítás nyújtotta álta- , lános kép, amely igen biztató \ fejlődésről tanúskodik, talán j többet mond egy-egy művész i munkásságának részletes í elemzésénél. Bizonyítja, hogy I a megyében élő művészek \ nemcsak glöbbre léptek az el- imúít évek során, de jó úton í is haladnak. Közelebb jutot- í iák az emberekhez; ismerik í életüket, problémáikat és haj­landók erről az életről valla- I ni a művészet nyelvén. S ez : már több, mint biztató! Prukner Pál » I % j A fecskék szárnyrakelnek A Pest megyei népművelési •tanácsadó csoport műsorfüzet : sorozatot ad ki a megye szín­ijátszó együttesei és irodalmi I színpad együttesei részére, I hogy bővítse az előadható mű* ívek választékát. | A sorozat első darabja A ; fecskék szárnyra kelnek cím- i mel jelent meg, s egy egyíel- ivonásos és egy háromfelvoná- Isos darabot tartalmaz. Mind­két színjáték dijat nyert 1962-ben, illetve 1963-ban, a megyei tanács művelődésügyi osztályának színdarabpályáza­tán. Az egyfelvonásos címe: Zűrzavaros visszatérés. Szer­zője: Bánki András. A három- felvonásos címe: A fecskék szárnyra kelnek. Szerzője: Nagy Piroska. Mindkét da­rab falusi témájú. Az említett pályázatokra 160 egyfelvonásos és 25 háromfel- vonásos színdarab érkezett, s a továbbiakban a népművelé­si tanácsadó csoport megje­lenteti mindazokat a munká­kat, amelyek publikálását a zsűri érdemesnek tartotta. lépnek, s ha kell, beugrik a kútba is valakiért. Láttam, szavaim az újságíró­nak nagyon tetszettek, s örül­tem én is, hogy nem beszél­tem össze marhaságokat. A cikkben imitt-amott volt egy kis túlzás, elírás, egyébként jó volt. A megmentett kis srác­cal együtt benne volt a ké­pünk is. Csak a címe nem tetszett: „Kiss János tisztvi­selő — a gyáva hős”. Igaz, a gyáva szót idézőjelbe tették, ; de mégis... Az ünnepségre, melyet a vál- | lalatnál rendeztek, meghívták | a gyermek szüleit is. Felesé- : gém meglepett egy fehér i nylon „Neva" inggel, amiben i fölöttébb kellemetlenül érez- I tem magam. Az igazgató hős- ; nek nevezett, a megmentett j gyermek anyja könnyezve • megcsókolt, az apa kezemet \ szorongatta. Pénzt és kitünte- \ tést kaptam, s láttam, hogy a \ feleségem már most kevesli i ezt, mert arról nem esett szó, \ hogy elő is léptetnek. Mond- \ ták, szóljak néhány szót. Fel- | álltam. — Mit mondhatnék magam- 1 ról? Senki sem születik bátor- \ nak. Egyetlen hős sem ... * — Na, Kiss kartárs, maga í igazán egy gyáva kukac. Alá- : csonyabb munkakörbe helyez- \ ték, a nyilvánosság előtt meg- \ szégyenítették, s egy szót se \ mert szólni. Az értekezletnek vége volt. \ Felálltam én is, s kifelé tartót- £ tam a teremből. Aki az imént j megtisztelt, az Mancika volt a számlázásból. Jó lány, csak ^ egy kicsit közönséges. £ Suba Andor námat, s nem tudom, miért, de ujjaival megfenyeget, ö is kimegy. — Mit mondhatnék magam­ról? Senki sem születik bátor­nak. Egyetlen hős sem. Min­dig féltem, a fronton is, ötven­hatban is. Csakhogy az ember intelligenciája legyőzi a fé­lelmet és ezzel a cselekvőké­pességét 'megszabadítja az ólomsúlyú béklyótól. A fronton is előrementem, pedig való­jában érzéseim hátrafelé húz­tak. S a roham elött a nagy adag rum sem tudott befolyá­solni. Az is arra serkentette véremet, hogy visszafelé sza­ladjak, mert élni szép, élni jó. Azután elörementem, mert a fronton ez volt a becsület. ötvenhatban azt kérdezték tőlem a munkástanácsban, hogy mit akarok? Én azt mondtam, hogy hagyják ab­ba ezt a marhaságot, pedig azt akartam mondani, hogy emeljék fel a fizetésem, mert a szövet és a cipő ára is fel­ment, a fizetésem pedig ma­radt. Mondom, e bátorság tu­lajdonképpen egy erkölcsi tor­na, hosszú tréning következ­ménye. Fél az ember, de a pavlovi reflexek működésbe A friss levegőt is alig bírja a tüdőm. Kint most már sokan áll­nak, de nem ismerek meg sen­kit sem, pedig errefelé lakom. Ök a nevemen szólítanak, mopdják, hallom még, hogy hős vagyok. Aztán sötétség, majd fehér minden. A nővér nagyon csinos, halkan meg­kérdezi tőlem, fogadom-e az újságírót, fényképésszel együtt jött. — Jó napot, Kiss elvtárs — s máris tele van velük a szo­ba. pedig csak ketten jöttek. Másodmagammal fekszem a kórházi szobában. Szobatár­sam felkönvököl, nngy szeme­ket mereszt. A nővérnek is tetszik a dolog, ő tartja szol­gálatkészen a mllanót, mert a benti világítás halvány a fénykénész szerint. Bosszant, hogy szőrös vagyok, de mind­egy ... Füstmérgezés és másod­fokú égés — mondja a nővér, s bánt. hogy az újságírók kö­tik le a figyelmét, amivel ed­dig engem halmozott el. — Hát, akkor talán kezd­hetjük — tartja tollát és blokkfüzetét az idősebb. A fényképész diszkréten elvo­nul, a nővér megigazítja pár­— Nézzük Kiss kartársat. Gyenge, nagyon gyenge mun­kát végez ... És hanyag is .., •k Az ablakon lángnyelvek tör­tek ki és végignyaldosták a novemberi éjszakát. A nem mindennapi látvány megállí­tott. Lábaim földbe gyökerez­tek. Mindez azonban legfel­jebb pillanatokig tarthatott, s váltammal máris az ajtónak estem. A faalkotmány har­madszori nekibuzdulásomra nagyot reccsent és betört. Per­zselő láng, fullasztó füstten­ger, szívszakajtó nyöszörgés. A harmadik lépésnél ruhám és hajam lánaot kapott. Feje­met egy vödörbe mártottam, amelyben a viz már meleg volt. Ruhámat leszaggattam magamról. A füsttől nem lát­tam semmit, a hőség pokolivá vált. Fejemet elvesztettem, szédültem is. maradék erőm­mel visszafordultam az ajtó felé. Ekkor még egyszer hal­lottam a nyöszörgést. Most már nem volt elvan éles. mint először, de lehet, én hallot­tam gyengébben. Gyermeksírás — jutott a tu­datomig a gondolat, s megem­bereltem magam. Négy-öt tán­torgó lépés, s a csöppséget a kezemben érzem. Pólya nél­kül van. 8—10 hónapos lehet. Pisis, konstatálom, s erősen magamhoz szorítom. Alig lé­legzik. A füst, rémlik halvá­nyan. Pontosan azt érzem — mint nemrég a soványak—kö­vérek futballmeccsén, amikor kétszer végigszaladtam a pá­lyát —. hogy azonnal össze­esem. Várom, s magam cso­dálkozom, miért nem? A legutóbbi állatszámlálás |------------------- kedvező képet I mutat a megyében. Eszerint a szarvasmarha-tenyésztésben si­került megállítani a korábbi években tapasztalt csökkenést, a sertés- és a juhállomány pe­dig jelentősen növekedett. A termelőszövetkezetek ál­lattenyésztése évek óta fejlő­dik, bár ez a lehetőségekhez mérten lehetne gyorsabb is. A súlyos gondok főként a ház­táji gazdaságok állattenyészté­sénél mutatkoztak. A tenyész­tési kedv hiánya miatt évről- évre csökkent az állomány, mind kevesebb állati terméket vásároltak fel innét, sőt, olyan községekben is ellátási nehéz­ségek jelentkeztek, ahol koráb­ban állati termékeket kínáltak felvásárlásra. Mindenképpen örvendetes, hogy — bár a szarvasmarha­létszám a tavalyihoz képest a háztáji gazdaságokban némileg csökkent — sokkal több a be- fedeztetett tehén, lényegesen több a borjú, s ezeket igyekez­nek is felnevelni. A sertésállo­mány viszont szinte ugrássze­rűen növekedett. Mintegy hat­vanötezerrel több sertést tar­tottak a tavasszal az egyéni ál­lattartók — akiknek többsége szövetkezeti gazda —, mint egy esztendővel korábban. A sta­tisztika szerint több a juh is. Minek tulajdonítható a ház­táji gazdaságok állatállomá­nyának növekedése? Az e'műlt .időszakban —--------------- amelyről, remél­jük, úgy beszélhetünk, hogy I többé nem ismétlődik meg —. 1 amikor a háztáji gazdaságok j állattenyésztése került szóba, i mindig azt állapítottuk meg, [ egyre csökken a tenyésztői kedv, a szövetkezeti gazdák igyekeznek megszabadulni te­nyészállataiktól. Ennek oka egyrészt a takarmányhiány volt. másrészt pedig az a gya­kori huzavona, amellyel elég sck helyen elvették a szövet­kezeti gazdák kedvét attól, hogy állatot neveljenek. A je­lenség vizsgálata közben olyan i vélemény is elhangzott, hogy a | szövetkezeti gazdák már nem ; vesződnek szívesen állattartás­sal. A z adatok birtokában külö­nösebben nem kell az utóbbi „nézet” valótlanságát bizony­gatni. A párt- és az állami ve­zetés a megyében szüntelenül hangoztatta: ahhoz, hogy a háztáji gazdaságok állatte­nyésztését a korábbi színvona- Ion tartsuk, biztosítani kell a £ feltételeket. Ezek közé tartozik ^ a takarmány is. Kétségtelen, ^ hogy a falu átszervezése óta £ egyetlen esztendőben sem jut- ^ tattak a háztáji gazdaságok ál- lataj számára annyi takar- múnyt, mint tavaly. Eredmé- ^ nyes volt az az intézkedés is, ^ hogy a tervek készítésénél ve- ^ gyek figyelembe a háztáji ál- ^ latállomány takarmányszük- ^ ségletét. Az anyagi érdekeltség i elvén alapuló jövedelemelosz- j tási formák — csaknem mind- egyik a jövedelem jelentős ré- £ szét természetben biztosítja — £ ismét felkeltették a szövetke- ^ zeti gazdák érdeklődését az ál- í lattartás iránt. Nagyobb ter- j mést adtak a szövetkezeti föl- J dek, s ebből több jutott a háztáji gazdaságoknak is. A több takarmány az egyik í — kétségtelenül a legfonto-; sabb — feltétele az állatte- J nyésztésnek. Azt is meg kell £ azonban mondani: a korábbi { években sem ezen múlott na_ \ gyón sok esetben, hogy nem \ volt elegendő takarmány. Sok- \ kai inkább a különböző téves \ nézetek, a háztáji gazdálko dússal szemben kialakult ká-'' ros szemlélet volt az oka an- í nak, hogy a lehetőségekhez'/ képest is háttérbe szorultak a í háztáji gazdaságok. S ezeket / elsősorban a termelőszövetke- \ zeti vezetők hangoztatták. Kő- j vetkezetes politika, szívós fel- 5 világosító munka kellett ah-: hoz, hogy e tekintetben is elő-: rehaladjunk. Furcsán hangzik, j hogy elsősorban a termelőszö- ! vetkezeti vezetők magatartása ( okozta a háztáji állattenyész- í tés visszaesését a megyében.: Nem mondanánk igazat, ha 5 | daságok állatállománya is jó I minőségű szálas takarmányhoz jusson. Mindezekről most kell be­szélni, amikor még nem késő, amikor még cselekedni lehet. Mihók Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents