Pest Megyei Hirlap, 1964. június (8. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-16 / 139. szám
r*»» JffCVKf kJCMod 1964. TŰMvrS 16, KEDD AZ AGRONÓMUS Szcp hivatás az agronómu- sé. A mai fejlődő falu küzdelmes életének ő az egyik legfontosabb alakja. Ö a tervek kovácsolója, a jókedv ébresztője, a korszerű szakismeret letéteményese. Ha jól felkészült tennivalóira, ha gazdag képzeletű és meleg szívű ember, széppé, tartalmassá teheti a gondjaira bízott falu életét. Milliárdokat fordítunk a korszerű nagyüzemi gazdaság megteremtésére. Az egész ország figyelemmel kíséri féltőn fejlődését, városon, falun kíváncsian várják a nagy erőfeszítés eredményét. S hogy miképpen gyümölcsözik majd ez a hatalmas áldozatvállalás? Ez elsősorban a szakemberektől függ. A felelősségtudat, s a hivatás más ezer követelménye bizonyára már a felkészülés éveiben gyakran foglalkoztatja a jövendő agronómust. Tanul, gyűjti a korszerű ismereteket, színes terveket, elképzeléseket forgat a fejében, hogyan áll majd övéi elé, hogyan fogja okos szóval, a szakember magabiztosságával magával ragadni embereit és átformálni a maga kis miágát. A fiatalság álmai szép és hasznos álmok, s a mi életünk nagyon is alkalmas arra, hogy a színes, változatos, de reális álmokat valóra váltsa. A fiatal mezőgazdász elképzelései is mind megvalósulhatnak, ha kitart mellettük, ha erős és határozott ember, ha nem retten vissza a küzdelemtől. Harcolni annak is kel-1, aki a jót akarja. Igaz, hogy a mai falu új úton jár. A régi megkötöttségek, az egyhelyben topogás, a megkövült maradi- ság már erősen i'oszladöziik, de azért még ott lapul némelyek fejében. Az új élet lépésről lépésre aratja győzelmeit, de sok eldugott kis faluban még keményen meg kell verekednie az agronó- feusinak, ha korszerűen akar szántani, vetni, ha a tudomány paráncSa szerint követeli meg a tőszámot, vagy eteti a, jószágot. sokan makacskodnak még a régi mellett: „Az én apám másképp csinálta, s mégis neki volt a legszebb búzája és a legjobb lova." Ilyen kifaka- dásolikal még ma is találkozik az újat akaró szakember és elmondják okvetetlenke- dőnek és betűrágónak is, ha nem enged. A korszerűség, a tudomány legújabb eredményeinek az alkalmazása ugyanis csak azok számára .pofon egyszerű, akik már megismerkedtek vele, ismerik hatását, eredményeit. De az a régi vágású parasztember, aki évente háromszor is verejtékes kapálással tette zpldellő rengeteggé kukoricáját, nehezen hisz abban, hogy a számára ismeretlen vegyszer nálánál jobban és gyorsabban elvégzi ezt a tengernyi munkát. Mit tudom én, mi lesz abból — mondja jó- néhány újdonsült szövetkezeti gazda is, amikor a vegyszeres gyomirtásról hall. Csoda-e, ha ellenkezik? De csak addig ellenkezik, amíg meg nem győződött az újdonság jó hatásáról. Ha látja, hogy bevált, elfogadja szívesen. S éppen az a legnagyobb szerep, amely az agronómusra várhat: elfogadtatni és megszerettetni az újat. Ezt is elérheti a jó szakember, ha megbecsülést szerez önmagának, ha ki tudja vívni, hogy a falu központi alakja legyen. Ha magabiztos szaktudással, helyes emberi magatartással és jó szóval bírja, sok jó eredményt elérhet akár egyik évről a másikra is. Igaz, van még jónéhány dolog, mely ideig-óráig elveheti a hivatását állhatatosan szerető jó szakember kedvét is. Van még olyan tsz, amelyben nem becsülik meg eléggé a jó szakembert. Néhol a konok vaskalaposság, a maradiság is pálcát tör még a nadrágos ember, a tanult ember felett. S van, ahol lakásgondokkal, otthontalansággal küszködik a falura került szakember. Sok bajjal, teherrel birkózó szövetkezeteink még nem mindenütt tudnak egyik napról a másikra agrcmómuslakást biztosítani. De a felsorolt gondok mind előbb-utóbb megoldódnak, ha az agronőmus hivatása magaslatán áll és be tudja bizonyítani, hogy nála nélkül nem teljesednek be a tagság reményei. Szép hivatás az agronómusé, de nehéz is nagyon. Ilyenkor tavasszal, de nyáron és őszszel is ez a pálya nem tűr el sem fáradtságot, sem megállást. Ilyenkor nincs nyolcórai munkaidő és nincs tizenhatórás pihenés; az az agronó- mus, aki megreked az íróasztal mellett, eleve csatát vesztett. Az agronómus szép hivatása sajátos életformát is követel: állandó tettrekész állapotot, gyors elhatározást, határozott döntést. Más foglalkozásoknál, ha elront valamint az ember, később nekiüli és kijavítja. Az agronómus nincs ilyen szerencsés helyzetben. Ha az ő szénáját szétszórta a vihar, elverte az eső, abból már nemigen lehet jó takarmányt csinálni. Ha a szőlőben nem füstölnek idejében, s a fürtöket leveszi a fagy, azon sem lehet segíteni. S hányszor kell hajnali 3-kor, 4-kor kelni az agronómusnak. Ellenőrizni a fejést, az etetést, a munkába indulást. Természetesen azzal, hogy 3-kor felkelt, még nem sokat csinált. Attól még nem megy jobban a munka, ha az agronómus is ott álmoskodik a koránkelők között. Mert a munka tartalma a fontos. Az a fontos, hogy a szakember pirkadattól késő estig céltudatos, tudás hadvezére legyen a boldogulásért vívott sorozatos ütközeteknek. l>e a jól végzett munka jutalmát is talán mindenkinél jobban élvezi az agronómus. Nincs annál nagyobb öröm, mintha az ember napról napra láthatja erőfeszítései eredményét S a jó szakember hamar megismeri ezt az érzést. A gondozott határ, a fejlődő állatállomány, a tsz-porta rendje, a felrajzolt tervek sokasága, a gyarapodó jövedelem, s ezzel együtt a tagság növekvő jóléte és elismerése a jó agronómus legszebb dicsérete. Kékcsdi Gyula Tünedezik a tanyavilág Fejlődik a közlekedés, sok új ház épül a dabasi járásban Több panasz is elhangzott a dabasi járásban az autóbusz közlekedéssel kapcsolatban. A járási tanács építési és közlekedési csoportja a panaszok értelmében eljárt a MÁVAUT- nál, ahol orvosolták a panaszokat. A legsúlyosabb közlekedési problémát a Bugyi Telefongyár dolgozóinak utazása képezte. Most mór az üzem három műszakjához alkalmazkodó újabb járatok megindítása kielégíti az igényeket. Megindult az Örkény—Puss- tavács—Örkény viszonylatban közlekedő járat is, valamint teljesítette a MÁVAUT a Budapestről munkahelyükre, Dabasra utazó dolgozók kívánságát: kora reggel szintén indul a fővárosból Dobosra autóbusz, amely a délutáni órákban fordul vissza Budapest felé. A MÁV szintén hozzájárult a járás közlekedésének megjavításához. Június elseje óta űriben közvetlenül Dobásról indít mentesítő vonatot, hogy a délutáni műszakra Budapestre igyekvő dabasi dolgozók ne legyenek kénytelenek a Dabasra már zsúfoltan érkező vonatot igénybe venni. A lakóház-építkezések a járás területén ez idén szintén nagy lendülettel indultak meg. Ez évben a tanács csak június elsejéig már 240 családi ház építésére adott ki engedélyt. Miután 1954. óta évenként átlag négyszázötven családi ház épült a járás községeiben, az eddigi jelek szerint az építési kedv ebben az esztendőben sem kisebb, mint az előző években volt. Állami hitelből ez év folyamán tizenkét szolgálati lakás építését kezdik meg Dobáson az új tanácsháza szomszédságában, elsősorban az épülő középiskola pedagógusai számára. Az utóbbi esztendőkben a dabasi járás területén sokan építkeztek engedély nélkül, mégpedig nem házhelyekre, hanem a község belterületén kívül. Tavaly az engedély nélküli építkezések száma csökkent, de azért még mindig 70 ezer forint bírságot kellett kiróni az engedély nélkül építkezőkre. Egyedül Sáriban 30 ezer forint ilyen bírság behajtása iránt kellett intézkedni. A tanyai lakosoknak a község zárt települési helyére történő átköltözése következtében majdnem minden község határában lebontottak tavaly egy-két tanyát. A legtöbbet Bugyiban, ahol egy év leforgása alatt tíz tanya szűnt meg. Hernád községben pedig kilenc tanyai lakos bontotta le régi házát és költözött újonnan épült házába Hernádra, vagy Ü-jhartyánba. Az idén szintén több tanyaház lakói készülnek a községbe hurcol- kodni. Száz éves korában vizsgázott A quedlingburgi Ernst Thälmann Tsz-ben kitűnő eredménnyel tette le a sertés- tenyésztői mestervizsgát Eduard Herr termelőszövetkezeti paraszt, aki az idén tavasszal töltötte be századik életévét. A tanfolyamvezető tanár ünnepélyes keretek között adta át a mesteri oklevelet a matuzsálemi korban levő tanítványnak. Az aratás idejére 101 tele pótalkatrész készül a kombájnokhoz Az EMAG már hosszabb ideje beszüntette a kombájnok gyártását, időközben a gyár neve is megváltozott, a forgalomban levő arató-cséplőgépekhez azonban továbbra is nagymennyiségű pótalkatrészt készít. Az idei aratásra 101-féle alkatrészt rendeltek a gyártól, elsősorban törek- asztalokat, szalmarázókat, dobokat, kosarakat, tehát a legkényesebb és leggyorsabban Vízhiány a Duna mellett? Dunakeszi vízgondok — Hogy a csoda vinné el! Már megint csak csordogál. Ügy látszik, ez a refrén, mert két utcával odébb a vízcsapot kinyitó háziasszony is szakasztott ugyanezt mondja. Hogy lehet ez? Kevés lenne a víz a folyó mellett? A dunakeszi tanács elnöke igazolja, hogy mindez valóság. — Mi az oka? — Alacsony a Duna szintje, s nagy a forróság. Sok víz fogy. — A berendezés nem győzi? — Nem, azzal nincs baj. Még az elmúlt vasárnapi háromezerháromszáz köbméteres csúcsfogyasztást is gond nélkül fedezhetnénk a legújabb szivattyúteleppel. Egy hete, hogy üzembe helyeztük, éppen a lakosság kívánságára. — Nem értjük akkor, mégis I miért kevés a viz?! — A kutak nem bírják. Arra kérjük a dunakeszi lakosokat, hogy kertjeiket reggel nyolc előtt és este nyolc után öntözzék. Vannak olyanok, akik árasztásos öntözéssel táplálják a zöldfélét — ez is rengeteg vizet elvisz. S ugyancsak legyen gondja mindenkinek arra, hogy ne folyjon feleslegesen egy csap sem: ’ — Dunakeszi nagyfogyasztói mégis csak a gyárak. — Meg is állapodtunk velük, hogy takarékosan gazdálkodjanak ... A Mechanikai Laborató- rium II. számú, dunakeszi telepén így informálnak: — Legnagyobb fogyasztó a galvanizáló üzem. Azelőtt egész nap zuhogott a víz itt. Most pedált készítettünk, amellyel nyitják, zárják, szabályozzák a mosást, hogy minél kevesebb legyen a veszteség. A lóssporttelep így csatlakozik: — A gyepet, kertet javarészt éjszaka locsoljuk. Ilyenkor nem hiányzik annyira a víz, a kutak megtelnek. A legtöbb vízzel a konzervgyár gazdálkodik. — Most köszöntött ránk a gyümölcsszezon. Masni, főzni, tisztítani szárazon, — nehéz lenne. De amennyire lehet, csak a saját vízforrásunkat, a magunk kútjait használjuk. Mindemellett eleven és megoldásra váró gond marad újabb kút létesítése a községi vízmű táplálására. Addig is teljesen indokolt a dunakeszi tanács elnökének, Velner Lajosnak a kérése: — Legyen segítségünkre a lakosság, és felesleges vízfogyasztással ne kényszerítsék a község vezetőit vízkorlátozási intézkedések bevezetésére. (t. gy.) kopó alkatrészeket. Az aratás megkezdéséig 1 650 000 forint értékű gépalkatrészt adnak át az értékesítő vállalatnak, időközben kiderült azonban, hogy ez a mennyiség is kevés. Az alkatrészgyártó műhely most két műszakban dolgozik, túlórákat is kénytelenek igénybe venni, hogy az aratás tartama alatt még legalább további egymillió forint értékű kombájnálkat- részt kinőhessenek a mező- gazdaságnak. A többlethez szükséges alapanyagok nagy részét már megkapták, a legnehezebben hozzáférhető horganyzott lemezeket is sikerült megszerezni. A tervtől eltérően a gabonaaratás befejezése után sem hagyják abba az alkatrészgyártást, mert az őszi munkákhoz, például a napraforgó betakarításához is szállítanak terven felül gépalkatrészeket. (MTI) Elpusztultak a félelemtől A franciaországi Chermasin- Pluvidelle község egyik tyúkfarmján szokatlan eset történt. Az egyik csűrben, ahol 4000 gyöngytyúkot tartottak, éjszaka mindig égett a villany. A tyúkokat levágásra szánták. Előző éjszakára átszállították őket olyan helyiségbe, ahol nem égett lámpa. Reggelre mind a 4000 gyöngytyúkot élet-i telenül a földön heverve találták. A szakértők megállapítása szerint az érzékeny baromfiak a sötétben való félelemtől múltak ki. Ahány ember — annyi szivárvány Senki sem számolta meg, de hozzávetőlegesen 40—45-ször gyönyörködhetünk minden évben az égboltot átszelő sok színű szivárványban. Persze, nem mindenütt. A zivatardús Mátrában és a Bakonyban többször, míg a Duna—Tisza közén és Tiszántúlon évente alig 10 —rl2-szer. A pestieknek tavaly szivárványdús évet sikerült kifogniok, majdnem 40-szer jelent meg Budapest fölött a szivárvány, mégpedig az esetek többségében a keleti égbolton, a délutáni órákban. Sok éves megfigyelések szerint Budapest környékére legtöbbször a délutáni órákban, érkeznek a zivatarthozó áramlatok és így a zivatart követő szivárvány is majdnem mindig a nap második felére esik. Mivel a Nap ebben az időszakban már lenyugvóban van, a szivárványt a pesti ember viszonylag gyakrabban látja magasan az égbolton, mint as ország nyugati részének lakossága. S persze, az sem mindegy, hogy valaki a budai hegyekből, vagy például a Városligetből szemléli-e a természeti jelenséget. A szivárvány színárnyalatait, elhelyezkedését minden pontból másképpen lehet látni, tehát ahány ember, annyiféle szivárvány. A színes természeti tünemény nemcsak a szemet gyönyörködteti, hanem meg is nyugtat, hogy most már elő lehet bújni a fedezék alól, ernyő nélkül is mindenki hamarosan útnak indulhat, mert a szivárvány megjelenésének pillanatában a Napot már nem takarja felhő. zsi maradt. Pedig remegőn félős volt, de akkor csak közönnyel fizette ki a sűrűn következő borzalmakat. A falura átlátszó sötétjével éjszaka feküdt, amikor tompított, fájdalom dobta szavak szálltak fel egy közeli házból. Tudta ki szól, ki kényszerül szólni. Kata. Más nem lehet. Bár egész nap nem látta, de már tegnap nehezen emelte lábát, kezét védekezőén szorította kikerekedett kötényére. Maga sem tudja hogyan került oda, de az ágy előtt állt. Kata arca még így is, a vajúdás kényszerráncainak álarca alatt is ■ szép volt. Egy ablakokat remegtetö kiáltás, s Kata nem mozdult többet. Ott bocsátott meg, a kis emberke vékony hangú, élni akarástól sivító szólójában. Kezébe veszi a képet. — Kis, törékeny asszony. Most is éppen ilyen. Szemei mélyek, mint a sokat megértőké, ritkás haja szerény kerete vékony bőrű fejének. Nem szép, tudom. De neki köszönhetem, hogy nem ugrottam akkor szándékosan egy tévelygő golyó elé. Most már azt hiszem érti, hogy miért ez az igazi esküvői emlékidézőm. — Pillantását végigcsúsztatja figyelő arcomon, aztán az ölében ülő kisleány ruháján simítja el a ráncokat. Becéző, puha mozdulattal. Tóth István talán még nem későn ébredt érzés. — Féltem még a levélben történő beszélgetéstől is. Mi less akkor, ha Erzsi nem felejt? Lehet, hogy neki még jól is jött az én elhurcolásom? Megszabadult tőlem. De ahogy egyre gyakrabban kérdezgettem 'magam, szégyent is éreztem. Vajon nem megérdemelném? Egy kislány szakítja el néhány pillanatra a történetet. A szomszéd üléstől szalad hozzánk, napraforgómagot kér. Aztán ott is marad közöttünk. Névtelen utitársam ölbe veszi. — Néhány soros levelemre hetek múlva kaptam választ. Olvassa — nyújt felém egy, a gyűrések mentén hártyányira vékonyodott, de még jól olvasható papírlapot. „Károly! Nagyon félünk az egyre közeledő lövésektől. Bátyádat is elvitték. Nem mertem tovább várni, a disznót levágtuk. Kata a múlt héten szült. Kislány sikerült, de Kata nem nevet többet senkire. A gyereket magamhoz vettem. Hiszen a tiéd. Erzsi". — Hogyan történt? Itthon mesélték. Mindenki elbújt. Sokan a közeli erdőben tököltek esőtől védő tetőt, oda húzódtak. A visszavonuló németek riogatták a falut. Erszalaűt a könny. Nem tudtam szólni. Nem éreztem bűntudatot, csak tompa fáradtságot. Mint a tolvaj a leleplezés pillanatában. Egyre lassabban esik ki a szó száján. Ahogy pontos emlékidézése pereg, úgy vigyáz mindinkább arra, hogy mindent megértsek. — Másnap jött értem a szekér. El sem búcsúztunk. Talán akkor nem is vesztettünk ezzel semmit. Egy hét múlva már a fronton voltam. írtam neki. Görcsösre fagyott ujjakkal, félve. Félve attól, hegy vége közöttünk mindennek. Elgondolkozik. — Egy új erőt ismertem meg. A távolság érzelemfokozó erejét. Akkor tolakodott agyamba az otthon felejthetetlen, nélkülözhetetlen képe. Kell az embernek, hogy valahol, ha pillanatnyilag elérhetetlen messzeségben is, valami, valaki, egy kis ház, meleg ágy, gondot megosztó társ, ember legyen, aki visszavárja. Nagyon fájt ez a felfedezés. Nem a nélkülözés, az, hogy gyakran Ikét napig nem ettünk, vagy a hideg érzékenyí- tett el, thanem ez a késve, de ennek a fagyos kényszermenetnek. Második házasságomat, ugyanazzal az asszonynyal. Szinte még friss bőrszagú tárcát kapar elő régi dAvatú, egygombos, néhol már kifényesedett zakója zsebéből. Képeket keres. Néhány rögzített életmorzsát. Kettőt mutat. Az első esküvői pár, a szokásos szabványmosollyal. A másik képen két egyszerű ruhában álló ember. Az asszony kezéből szinte hiányzik a konyha- Icendő, s a férfi mintha éppen indulna le a képről, folytatni az izgága fotós kedvéért félbehagyott munkát. — Ez az igazi — fordítja felém az utóbbit. Térdére fekteti, szeme a képen pihen. — Erzsi ki volt rám. Nem ok nélkül. Már elterült a faluban, sokan fújták egyre daga- dóbbra a nagymellű özvegyasszony velem folytatott viszonyát. Az egyik ebéd után nyolcéves fiam utánam szólt: ,Már megint ahhoz a csúnya nénihez mégy?” Ekkor láttam feleségemet először sírni. Kissé felgörbített háttal, csak féloldalt ült a széken. Szemét lehunyta, de a görcsösen ösz- szepréselt szemhéjak alól kiKatona vagyok. Eleinte \ furcsán, most már egyre in- \ kább megszokottan írom le, \ mondom ezt a két szót. Hajnalban keltem. Hó még \ nem volt, a vonat mégis ké- : sett. \ A vonaton — látva fejemen \ a rövid sortét — idős férfi, : éppen befejezve szalonnás, I kolbászos reggelijét, beszélge- ! test kezdett. j — Én szekérrel mentem. I Vittek. Negyvenegyben. Két I szuronyos puskás katona, és I nyolc katonajelölt súlyától ! sajnálkozva nyöszörgött a so- \ vány lovak húzta szekér. Hi- ! deg volt, a lehelet az orrunk- ! ra fagyott. Vékony zakóban ivottam. A szomszédban ta- í láttak meg, s kabátért sem en- \ gedtek el alig húsz lépésre. ! Nyolc kilométert szekerez- \ tünk. \ Elpakolja reggelije marad- í ványait. Rövid, tömör baju- | szán még ingadozva a két le- (hetőség között, billeg egy $ hosszúkás kenyérmorzsa. Az- *tt tán győz a fizika, a kicsiny £ kenyérdarab gazdája ölébe £ereszkedik. Pontosan kézfejé- f re. A férfi könyörtelenül még (lejjebb fricskázza. = Házasságot köszönhetek