Pest Megyei Hirlap, 1964. június (8. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-14 / 138. szám
rur MEGYEI kMÚÍHP 1964. JÚNIUS 14, VASÁRNAP Mit tanulnak a munkások a Csepel Autógyárban ? \i elmúlt naposban betejeződött a munkásakadémiák; idei oktatási éve. Ha a tavalyi esztendővel szemben nem is számolhatunk be számszerű növekedésről, mindenképpen eredményként könyvelhetjük el, hogy ezek az akadémiák, az átgondolt, jól tervezett programmal rendelkező ismeretterjesztő előadássorozatok népszerűek lettek. Hallgató gárdájuk stabilizálódott s tematikájuk szorosan csatlakozik egy-egy üzem, gyár, munkahely profiljához. így az ismeretszerzés visszahat a termelésre. A idén megyénkben 30 munkásakadémia működött, 40 tagozattal, közel 1400 hallgatóval. Az előadások színvonala, szervezettsége, a hallgatók aktivitása alapján a Csepel Autógyár munkásakadémiáit minősíthetjük legjobbnak. A Csepel Autógyárban az idén öt tagozaton 363 hallgató végezte el a munkás- akadémiát. A beiratkozottak száma ennél jóval több volt, de természetszerű, hogy év- k őzben áthelyezések, betegség. időhiány miatt többen lemorzsolódnak. Az öt tagozat: műszaki, természet- és társadalomtudományi. filmművészeti, esztétikai és ifjúsági. A legnépesebb a műszaki és a filmművészeti volt. Érdemes például a műszaki tagozat programját megvizsgálni, s ez egyben választ is ad a kérdésre, miért a nagy érdeklődés. Mint ismeretes, s mint ahogy a gyár neve is jelzi, a Csepel Autógyár gépkocsikat készít, s erről beszélnek még az ebédlőben is. Nos. a műszaki akadémia előadásai között ilyen témák szerepelnek: a járművek fejlődésének története, az első gépkocsik, a világ gépkocsiinarának kialakulása. a hazai gépkocsiipar története, gépkocsi a világpiacon. Csepel-autóval a világ körül (élménybeszámoló a próbautakról, például az indonéziai szigetvilágban tett útról), ipari formatervezés a gépkocsi iparban, gépkocsi iparunk és a KGST stb. Természetesen sor került közös szórakozásra, színházlátogatásra is. Ez a program és a program népszerűsége jelzi, helyes volt a döntés, kapcsolódjék a munkásakadémiák tematikája az üzem profiljához. Korábban ugyanis olyan téves nézet uralkodott, hogy nem ez, hanem az általános ismeretadás a munkásakadémiák célja, s akkor egymáshoz nem kapcsolódó, a filozófiától a képzőművészéig terjedő ezernyi témakörből állították öss-^e a programot. Nem is vált be. figyelmet érdnmp,! a többi között az esztétikai sorozat is. 12 előadást tartottak, tisztázták az esztétikai alapfogalmakat, s rendszeresen napi művészeti, művészetpolitikai kérdéseket vitattak meg a legismertebb szakemberek vezetésével. Szerepelt témáik között például a sokat vitatott Rozsdatemető is. Énnek az előadássorozatnak az az érdekessége. hogy hallgatói azok klipül kerültek ki, akik az előző két évben a párioktatás keretében fiozófi át . tanultak. Megkérdezték őkét, milyen irányban akarják folytatni tanulmányaikat, Irgy esett a választás az esztétikára, s a vita színvonalát eleve biztosította a fi’o-'őfiai felkészültség. Fzek a oé’dák fényesen rácá- fo'nak azokra a téves nézetekre is, ame'yek lebecsülik a munkásakedémiát. ho’mi „dedós” fejtágítónak tekintik, hogy ilyen is legyen!... A gyárban dolgozik 150 olyan 18 éven aluli fia+al, aki 4. illetve 6 órás elfoglaltságban jut kenyérhez addig is, míg fplvtatja tanulmányait, mesta’ál’a he’yét az életben. A gyári KXSZ-bizottság titkára, Kucz György, valamint Bárdi József, a vállalati szak- oktatási előadó és Bursits Ti- oomé. a művelődési ház igazgatóba gyakran beszélgetett a fiatalokkal, s felfigyeltek egy furcsa jelenségre: ezek a fiatalok nem találják helyüket tz életben, tanácstalanok, bitll iHCStK fekete fején egy női kötött harisnya, a vége jambóra kötve. Lábán ormótlan bakancs, valamilyen kopott katonai lábszárvédő, kabátposztóból készült csizmanadrág és hozzá hasonló félkabát, amit akkoriban mikádó- nak neveztek a szabók. Talán ez eddig nem is lett volna annyira nevetséges, ha nem tart a hasán egy fél bőröndöt, amely egy vastag spárga segítségével a nyakáról csüngött le. A bőrönd vízszintesen helyezkedett el, mint egy tálca — s tele volt zsebtükörrel, borotvapamaccsal, szájharmonikával, halnyelű bicskával, cipőfűzővel, fésűvel és zsilettel. Valóságos kirakodó vásár volt tehát. S még ez sem volt nevetséges. Hanem az már igen, hogy elváltoztatta a hangját és tört magyarsággal kínálta az árut. — Tessek beretvat, tükört venni! — Elhagyta, vagy éppen rosszul használta az ékezeteket, hogy valódi külföldi bazárasnak lássék, hogy nagyobb legyen a bizalom, több a vevő. — No, nézd, a Schwartz felcsapott hamis bosnyák- nak! — ordított egy bicegős, jókedélyű susztersegéd, aki minden hajnalban hurkát evett a piacon. Nagyot röhögött a szellemességén, de azért odament hozzá, barátságosan kezet fogott vele, végtére egy lövészárokban áztak négy évig, s a rendőrségen is együtt verték meg őket, 19-ért. Vett is tőle valami apróságot, s újra elordította magát: emberek, ide mindenki! Itt a valódi Sarajevó-bicska, a Huszárzsilett ... Az üzlet megindult. Az emberek szívesen mentek Schwartzhoz. mert mondogatták: már csak egy földi nem csap be bennünket. Azonkívül egy-két fülérrel olcsóbban is adta, sokuknak hitelezett is. De a név, a hamis bosnyák, rajta ragadt. Ö azonban már régen túl volt azon az emberi butaságon, amit köznyelven hiúságnak neveznek. Éltek, pénteken a vásár után halat ettek, szombat este pedig libát. De az öreg Schwartz nem volt jó pedagógus, mert az ismereteit a piacon szerezte, itt pedig ebben a tudományágban senki sem jeleskedett. Arra még futotta erejéből, hogy fiait munkára nevelje, de arra már nem, hogy a világ hiúságaitól is megóvja őket Arra legkevésbé gondolt, hogy amit ő hiúságnak tart, azt — különösen a nagyobbik fia — önérzetnek véli, s ebből mennyi keserű perce, sőt órája-napja lesz. Mi késznek, kialakultnak fogadtuk el ezt a világot, a mi világunkat, amelybe bele- születtünk. Nekünk Zoli édesapja sem hamis bosnyák, hanem Schwartz bácsi volt És Zoli nem zsidó, hanem Zoli haver, aki fél fejjel magasabb és ezért erősebb, mint mi vagyunk. Amellett jószívű, sőt gyenge szívű és testvéries. Úgy verődtünk A bosnyák sem hamis, sem : bosnyák nem volt. Világéle- ; tében egyszerű, sói, túlontúl i egyszerű és szegény ember i volt. Nemzetiségére nézve \ pedig magyar, bár ki hitte : el abban az időben egy sze- i gény zsidónak, hogy magyar? ; Pedig megjárta az első világ- : háborút s ha a K. u. K-tól i vitézségi érmet nem is ka- \ pott, azért egy Károly-ke- | reszt, meg néhány apróbb j kitüntetés bizonyította, hogy ! ő is úgy képzelte el a ma- í gyarságot, mint sok millió \ társa Doberdónál, meg a l többi helyeken. \ Később sok mindenre rá- ; jött, ezért viszont a 20-as \ években vörös zsidónak ne- ; vezték. De ennél sokkal i kellemetlenebb volt, hogy ! nem hagyták dolgozni. \ Egyszer ezután megjelent : a piacon, hajnalban, s az ! emberek a hasukat fogták. Csodálatos változáson esett • át külseje. Nagy, bozontos zonytalanok, s álmaik netovábbja — még a fiúknak is — hogy adminisztrátorok legyenek. Ez a felfedezés adta az ötletet, hogy a munkásakadémia keretében ifjúsági tagozatot szerveznek a 4—6 órás elfoglaltságé fiataloknak. Nyolcvan gyerek jelentkezett, s tartottak részükre 10 olyan előadást, amelyet bensőséges beszélgetés követett. Szóba került itt aztán az önmegismeréstől kezdve az öltözködé- sig, életcélig, életeszményekig minden. Az előadássorozat népszerűsége vitathatatlan. A munkásakadémiákon kívül még több más témakörű előadás is elhangzott, s igen népesek voltak a nyelvtanfolyamok, a gyors- és gépírási, valamint a szabás-varrás tanfolyamok is. Ezek is a címben feltett kérdésre adnak választ, s meg is érdemelnék a részletes méltatást, de mindenekelőtt a másik jelentős akcióról, a felnőttoktatásról szeretnénk beszámolni, ezen belül is nem az egyetemi és középiskolai szintű oktatásról, bár sok szépet elmondhatnánk, hanem a felnőttek levelező tagozatú általános iskolájáról. A SlásJgríetít, a szakoktatási osztály, valamint a művelődési ház felmérést végzett. Ennek nyomán megtudták, hogy a gyár munkásai közül ezer- kéíszázan nem végezték el az általános iskola utolsó két osztályát, s közel 650 azoknak a száma, akik az általános iskolának csak az első négy osztályát végezték el. Miután a hiányos iskolai végzettségűek elsősorban nem is a legidősebbek közül kerülnek ki, elhatározták, megszervezik a gyár művelődési házában és a gyár József Attila lakótelepén a felnőttek általános iskoláját. Már az elmúlt évben 130 ember fejezte be általános iskolai tanulmányait a gyár által nyújtott lehetőségekkel élve. Az idén pedig — éppen most folynak a Vizsgák — 120-an fejezik be tanulmányaikat a VII. és a VIII. osztályban. A gyári szakszervezeti bizottság nagy jelentőséget tulajdonít a felnőttoktatásnak és az ismeretterjesztésnek. Évenként két alkalommal napirendre tűzi ezt a témát; Most legutóbb például határozatot hozott, hogy az általános iskola első négy osztályát is meg kell szervezni, s pontosan fel kell mérni, kik azok a dolgozók, akik még ennyi iskolai végzettséggel sem rendelkeznek. A határozat végrehajtása folyamatban van. Ugyancsak megkezdődött a jövő évi munkásakadémia előkészítése is. Ennek módszere is magyarázatot ad a munkás- akadémiák sikerére. A művelődési ház, az eddigi tapasztalatok, valamint a kulturális tevékenységgel foglalkozó szak- szervezeti aktívákkal történő beszélgetés alapján készít egy előzetes tervet. Ezt egyezteti a TIT illetékes sziveivel, hogy idejében biztosítsa a legjobb előadókat. Ezután a tervezetet ötezer példányban sokszorosítják és a műhelybizottsági kul- 1 úr felelősökön keresztül eljuttatják a gyár dolgozóihoz. Ez a közvéleménykutatási lap egyben jelentkezési ív is. A dolgozók ráírják véleményüket, javaslatukat a lapra, véleményt mondanák a tervezett előadássorozatokról, s az őket érdeklő tagozatra bejelentik részvételüket. Amikor ezek a lapok visszaérkeznek, megtörténik' a program végleges ösz- szeállítása, ez aztán „törvényerőre” emelkedik. Az érdekelt dolgozók ésszerű javaslatait minden esetben figyelembe veszik. A Csepel Autógyár munkás- akadémiái, valamint a felnőtt dolgozók részére szervezett általános iskolai osztályai mintaszerűen dolgoznak. Valamennyi illetékes szerv, de elsősorban is a szakszervezeti bizottság figyelemmel kiséri a dolgozók tanulását, s a lehetőségeken belül minden segítséget meg is ad ehhez, a fűtött helyiségtől kezdve, a korrepetáláson át az esetleges műszakcserékig. A művelődési ház pedig az akadémiával is, de még- inkább a felnőttoktatás segítésével példát ad a községi és városi művelődési házaknak,; hogyan járulhat hozzá a nép- í művelési apparátus a felnőttek j továbbtanulásához. * A gyár nagyszerű eredményei- j nek egyetlen szépséghibája • van, az, hogy mindez csak a ■ gyár kapuin belül történik. A í sokezer főnyi munkásgárda í igen jelentős százaléka a rác- i kévéi járás környező községei- i bői jár be dolgozni. Munka; után, kivéve talán néhány száz j aktívabb, érdeklődőbb embert, \ a többiek sietnek haza. Az: „anyaközségek” pedig sem a: lehetőségek, sem a népműve- i lök felkészültsége szempontjá-; ból nem versenyezhetnek a; gyárral. Szükséges lenne vala- j milyen módot találni arra, j hogy a gyárban, a gyár műve-: lődési házában folyó tevékeny- : ség „kisugárzó” hatást gyako- i roljon a környező községekre.: Érdemes lenne például ta- í pasztalatcserét rendezni, közsé- j gi népművelőket huzamosabb időre ide helyezni, s ugyancsak érdemes lenne szorosabbra fűzni a gyár és a községekben működő szakszervezeti szakmaközi bizottságok közötti viszonyt. Hasznosnak látszana, ha az anyaközségek bejáró dolgozói körében is szerveznének munkásakadémiát, s a helyi oktatási szervekkel együttműködnének az általános iskolai osztályok szervezésében is, miután a gyári iskolázottsági felmérés adataihoz a községi szervek másként nem juthatnak hozzá. A gyár és a környező községek együttműködésére már van iák elképzelések. Egyrészt tárgyalások folynak a járási szervekkel, másrészt munkás- akadémiát szerveznek ősszel Szigetszentmiklóson és Kis- kunlacházán. Szigetszentmiklóson a szakmaközi bizottsággal is létrejött a kapcsolat. Tenkely Miklós Lehajtja a fejét. Fáradt. Azután újra felemeli, vajon a másik mennyire figyel rá. Amikor látja, nézik, tovább mondja: — Nem lenne semmi baj, \ ha az anyósom nem lenne ott. ! A feleségem azonban úgy néz ; rá, mint egy szentre, eszébe \ sem jut azon gondolkodni, : igazat vagy hamisat szól-e az [ anyja. Fújja utána engedel■ me sen. Megsért, olyanokat j mond, hogy én szégyellem i magam helyette. Pokol ez, \ pokol. Ott a gyerek, tizenkét : éves. t»is.u.ny. Látja, mi van ; közöttünk. Mivel kezdi majd • ez a gyerek az életét? Hisz-e ; majd annak a f iúnalt, akit [ először szeret? Vagy akkor \ mi jutunk eszébe, a szülök? Megnyomja a szülőket, félre■ érthetetlen, gúnyos hangsúly- \ lyal. Az asztalán kimutatások, I telefon, ceruzák, golyóstoll. Fö- \ könyvelő. Minden reggel felül \ a buszra, hogy kimenjen S.- I re, ahol a se jó se rossz közös l gazdaság egyik vezetője. Min- ! den reggel viszi magával a ' tegnapi veszekedések keserűsé- í gét, a rossz szá jízt, mindazt, ; amit neki a család jelent. ( »» í A séma nagyon egyszerű: ! parasztgyerek volt, aki „jobb” \ családba nősült, mert — sze- í rette a lányt, aki a felesége \ lett. Annak ellenére felesége, | hogy az anya mindent elkove- V tett a házasság megakadályo- í zásara. Mind ennek tizenhá- ; rom éve. A tizenháromból ti- l zenkét év: pokol. Viták, ve- szekedések, könnyek, szitkok, \ minden, ami csak rosszá, el- 'rt viselhetetlenné tudja tenni az | életet. A feleség vakon követi ti anyját. Nem mérlegel, nem t fontol, nem gondolkodik, fúj- l ja azt, amit anyjától hali. s í ha az leparasztozza a vejét, ő í is azt teszi a férjével! Mert a J kettő között van — kellene, * hogy legyen! — különbség. Az anyós olyan „igazi” úrinő, akinek uriságával összefér a minősíthetetlen mocskolódás, a sunyiság, a gyerek apja elleni piszkálása. A férfi? Lehajtja a fejét, s egy szóval válaszol csak a sok-sok miértre: szeretem! Es ez megmagyaráz mindent. »» Reggel, ahogy leül az asztal mellé, elönti a munka. Közepes termelőszövetkezet, sok gonddal, ma még kevés örömmel, viták, értetlenség, néhányon, akik jobbat akarnak, sokan, akik közömbösek, ahogy esik úgy puffan gondolkozással, s kevesen, akiknek semmi sem jó, semmi sem elég. Néha, amikor egyedül marad, rátéved tekintete az egyetlen díszre asztalán: a fényképtartóra. Benne felesége és a kislány képe. Három évvel ezelőtt csináltatták, ő lemaradt a családi képről, mert az anyós jelenetet rendezett a fényképésznél — tíri- nőhöz illően? — hogy „az a paraszt” ne legyen rajta! Nézi az asszonyt, a kislányt. Az asszony csúnyácska, hosz- szúkás fejjel, gőgös, vékony szájjal, ő szépnek látja. A kislány koraérett, tizenhatnak is kinéz, a mosoly kínos, erőltetett az arcán. Ezt a fényképet nézi, ami ugyanúgy megaláztatásra emlékezteti, mint maga az asz- szony. Mi mindent lengyelt elviselt tőle! És mégis: eszébe sem jutott, hogy a fényképet kivegye, s eltegye. Ott van előtte. És amikor nagyon fáradt, amikor úgy érzi, valahol segítséget, támaszt kell találni, a fényképre néz. A többiek, akikkel már ötödik éve együtt dolgozik, nem sejtik, miféle sebek gyötrik, kínozzák. Igaz. nem is beszéltek soha ilyenről. Tudják róla, hogy felesége van, lánya, de azt már nem, hogy — anyósa is. Ilyen anyósa. Hogy ; i l y e n élete. Panaszkodjon? t Minek? Ahol az a gond, ho- ; gyan kerül majd háromszáz ; embernek nagyobb kenyér, ahol az a fontos, van-e any- ; nyi pénz a bankban, hogy ; előleget fizethessenek, ott mi- ; vé is törpül el a maga bánata, ; szerencsétlensége? Otthon so- j ha meg nem kérdezték, mi is í a munkája, mi is a gondja, í Feleségét nem érdekli, amit a í férje csinál, a fontos az. hogy '> a fizetést hazaadja. A többi? \ A többi nem érdekes. Mit ér- ! dekli őt — az anyjáról nem í is szólva — miféle gondok í foglalkoztatják „azokat a pa- i rasztokat”, s ezt a ..parasztot”, í a család fejét? Más világ, J olyan világ, amit könnyed J mozdulattal tolnak el ma- J púktól, holott ez a világ je- í lenti nekik a pénzt, a megél- í hetest, s többek között ez a 'f világ, az „effélék” világa folyósítja az anyósnak a — nyugdíjat! Messzemenő következtetés? Vajon meddig bírja egy ember, aki se itt — se ott nem jut emberi szóhoz, melegséghez, simogatáshoz? Meddig bírja egyedül, reménytelen szerelemmel, keserűséggel, megaláztatásokkal, mindazzal, ami neki az életet jelenti. Az egyik ceruzával játszik. Hallgat. Talán maga se érti, miért kellett minderről egy idegen embernek beszélnie. De talán könnyebbnek érzi magát. Végre valakinek kimondhatta, bárkinek, aki útjába akadt, akivel azonban nem kell napról napra találkoznia, s a hirtelen őszinteséget nem kell másnap megbánnia, mert ellene fordíthatják. Harmincöt múlt. Negyvennél is többnek néz Iá. Tehetséges embernek tartották, de most már — maga is tudja — ennél többre nem viszi. Megfagyott benne minden ambíció, minden lelkesedés, minden többre vágyás, mindaz, ami hajtóerő, előre mozgató lehetett volna. »» Mennyi energiát pocsékol el. mennyi vágyat, akarást ver bilincsbe, a magánélet, az ily e n magánélet! Hány értékes ember sorsa lesz egysíkúvá. kevés eredményűvé, mert otthona nem otthon, mert a társ, akiről azt hitte, hogy támasza, segítője lesz, ellenfele lett!? Vannak, akik nem félnek szembenézni az igazsággal, s akik értelme erősebb érzelmeiknél. És varrnak, akik szívében mindennel dacolva ég a szerelem, az, amit maguk gyújtottak, de aminek lángjánál nem melegszik más, csak maguk hamvadnak — értelmetlenül — el! Tiszteletet /érdemel a következetesség? Tiszteletet érdeméi a ragaszkodás? Maga is tudja, hogy nem. Világosan látja, értelmetlenség, amit csinál. Ű ezzel az asszonnyal már soha nem lesz boldog. Már akkor sem lenne az, ha külön költöznének anyósától. Ami rárakódott a lelkűkre, többé letörülhetet- len. Közéjük állna tizenkét kegyetlen év, még akkor is, ha ma vagy holnap újra kezdenék. De miért is kezdenék újra? És mégis: ahányszor felteszi magának a kérdést, mindany- nyiszor csak azt válaszolhatja — szeretem ... szeretem .,. szeretem... Vannak, akik maguk rakják kezükre a bilincseket. És a bilincsbe vert ember soha nem érezheti szabadnak. Embernek magát! Mészáros Ottó
