Pest Megyei Hirlap, 1964. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-02 / 127. szám

1964. JÚNIUS 3, SZERDA 3 tAirtóp Hiány és többlet Június közepétől: új típusú hazai zsebrádió A Címben szereplő két ! szó, két teljesen különböző j fogalmat, adott esetben két egymással teljesen ellentétes tényt, helyzetet jelent. Tel- j jesen világos, nem szorul j bővebb magyarázatra, hogy j ahol hiány van, ott nem ; mutatkozhat, nem lehet több­let. Most azonban olyan hiánjTól és olyan többlet­ről esik szó — bármennyire ellentétesnek tűnik is —, amely szervesen együvé tar­tozik, amelynek létrejötté­ben egy és ugyanazon okok, szándékok és célok játsza­nak közre. Miről is van hát szó? Ar­ról a két számadatról, ame­lyet a megyei pártbizottság által összehívott és a tár­sadalmi tulajdon eredménye­sebb védelmét szolgáló meg­beszélésen közölt az előadó: arról a négymillió forint lel­tárhiányról ét nyolc és fél millió forint leltártöbblet­ről, amelyet az elmúlt év végéig Pest megye egész kereskedelmi hálózatában megállapítottak. Figyelmet érdemel, hogy mi rejtőzik e számok mögött. Nézzük előbb a leltár­hiányt. Tény, hogy amióta a kereskedelem egyáltalán létezik, a raktárak árukész­letének számbavételekor min­dig találtak hiányt némely fogyasztási cikkből. Ilyesmi tehát a leggondosabb és leg­becsületesebb boltvezetővel is megtörténhet, azonban . ilyen nagy értékű hiány nem keletkezhet. Különösen nem, ha figyelembe vesszük, hogy a kereskedelem és a vendéglátóipar az élelmisze­rek és egyéb romlandó fo­gyóanyagok elszámolásakor bizonyos meghatározott szá­zalékot. úgynevezett kálót a mennyiségből levonhat. Az előző évit 18 százalékkal túlhaladó négymilliós lel­tárhiányban, hivatalos meg­állapítás szerint is. nem is ennek, hanem a kereskede­lemben elkövetett visszaélé­seknek van jelentős szere­pe. S nem is az apróbb, kisebb lopásoknak, amelyek az esetek számát tekintve az elkövetett bűncselekmények 46.7 százalékát leszik. En­nél nagyobb a súlyuk, fő­ként a szövetkezeti kereske­delemben elkövetett sikkasz­tásoknak, bár ezek számuk alapján 21 százalékot tesz­nek ki. De a sikkasztások — esetenként 150—200 ezer forintos összegüknél fogva, a társadalmi tulajdonban okozott kar nagysága szem­pontjából. összesen 56.7 szá­zalékot képviselnek. A tényék elgondolkozta­tóak: vajon milyen lehet azoknál a kereskedelmi vál­lalatoknál az ellenőrzés, ahol egyes boltvezetők ilyen ará­nyú, tehát huzamosabb időt' igénylő visszaéléseket elkö­vethetnek? Hasonló következtetésre ad okot a másik számadat is. a nyolc és fél milliós leltártöbb­let. Igaz, ez esetben látszólag a közösségi, társadalmi tulaj­donban nem keletkezett kár, í sót mondhatná valaki, bizo­nyos szempontból a megma- j radt árumennyiség még elő- nyösebb helyzetet, hasznot is \ jelent. Valóban így lenne? A válasz erre a kereskedel- ; műnkben néhol fellelhető ; szemléletre csak az igen ha- . tározotían, erélyesen kimon­dott nem lehet. Nem, mert | vajon mi bújik meg — te­gyük hozzá, eléggé szembe­szökően — a boltokban, üzle­tekben keletkezett, a leltárak idején előkerülő nagymérvű árutöbblet mögött? Az az egyszerű tény, hogy j ezekben az üzletekben c vá­sárlókat rendszeresen, hosz- ! szabb időn keresztül megká­rosították, hogy az általuk : kért árukból kisebb, kevesebb j mennyiséget mértek számuk­ra Vajon kevésbé elítélendő j ez. mintha lopás, sikkasztás útján valaki a társadalmi tu­lajdonhoz nyúl, s azt dézsmál­ja meg? Leltárhiány többlet, azonos erkölcsi talajból fa­kadnak. Azok. akik képesek a népvagyon károsítására, lelki- ! ismeretíurdaiás nélkül rövidí- | tik meg dolgozótársaikat, a j vásárlókat is. Talán az eiőb- j binél könnyebben felfedhető és bizonyítható az elkövetett ' bűncselekmény, de a leltár­többletek okainak tényleges, alapos feltárása is ugyanar- : ra vagy hasonló eredményre vezet. „ A tények birtokában első­sorban az állami és a föld­művesszövetkezeti kereskede­lem. vezetőinek, irányító szer­veinek a feladata, hogy meg­felelő ellenőrzést, szigorúbb felelősségre vonást alkalmaz­va, megváltoztassák, eltüntes­sék az idézett számokat. Nem­csak a társadalmi tulajdon­nak és a vásárlóknak válna ez hasznára; javát szolgálná a többségükben becsületes ke­reskedelmi dolgozóknak is. Hetesi Ferenc Pál A Székesfehérvári Villa- j mossági-, Televízió- és Rádió- I készülékek Gyárának vásári j újdonságai- közül elsősorban a 1 fiatalok körében aratott nagy j sikert a tranzisztoros zseb- | rádió. A nemzetközi szinten ! is helytálló 12x7x3 centiméter í nagyságú, nyomtatott áram- I körös, 5 tranzisztorral és egy I germanium diódával, vala- j mint 9 voltos miniatűr te- j leppel működő, középhullam- j sávos zsebrádió a gyár ígére- S te szerint június második fe- | lében az üzletekbe kerül. Az idén tizenhatezret adnak be- I lőle a belkereskedelemnek. Nyugat- és Észak-Európa-szerte erős lehűlés Valószínűleg ma még tart a szép idő A Nyugat- és Észak-Eu- rópa fölé behatolt hűvös, tengeri légtömegek hatására Spanyolország északnyugati vidékein például 14, Fran­ciaország nagy részén 15— 19, Londonban 10, Skandi­návia és Finnország északi vidékein 1—2 fokig „zu­hant” a nappali hőmérsék­let szintje, az északi orszá­gokból hózáporokat jelentet­tek a megfigyelők. Európa meleggóca kedden Lengyel- ország középső vidékein ala­kult ki, ahol általában 21— 31 fokot mutatott a hő­mérő. Hasonlóan magas maximumok voltak hazánk­ban. A Meteorológiai Intézet központi előrejelző osztá­lyán adott tájékoztatás sze­rint a hűvös óceáni légtö­megek első frontja valószí­nűleg a hét második felé­ben érkezik meg hazánkba, szerdán azonban még csak­nem zavartalan szép időnk lesz. A déli, délnyugati szél elcsendesedik, a nappali hő­mérséklet általában 25—30, a Dunántúlon 22—26 fokig emelkedik. Szerdán ismét számítanunk kell szórványos záporokra, zivatarokra. (MTI) A nagymarosi orvosnő kezdeményezése 1965. április 4-re megvalósul a szobi járásban a teljes megelőzés Részletesen beszámoltunk már dr. Schönnfeld Rózsi nagymarosi körzeti orvos nagy jelentőségű kezdeményezésé­ről. Végigvizsgálta körzete egész lakosságát. több mint kétezerötszáz embert és akit betegnek talált, azt kezelésbe vette, vagy szakike­zelésre, illetve kórházba utal­ta. A gyógyultakat és lábado­zókat pe-dig tovább gondozza. Kedden a szobi járás orvoo- egészségügyi szakszervezete foglalkozott a kezdeményezés­sel. A gyűlés első felszólalója dr. Kotra Ferenc járási főor­vos rámutatott arra. hogy az orvosnő az első körzeti orvos volt az egész országban, aki körzete egész lakosságát meg­vizsgálta és ezzel körzetében a betegségmegelőzést teljesí­tette, a belbetegek gondozását meghonosította. Dr. Schönnfeld Rózsi ismer­tette ezután, hogyan hajtotta végre a nagy munkát. Bejelen­tette, hogy a betegségmegelő­zést idén tovább fejleszti, s ezentúl minden évben va­lamennyi gyermeket tüze­tesen megvizsgál. Három hónapja fejezte be a szűrővizsgálatokat és tapaszta­lata szerint azóta a paciensek bizalma nagyobb lett az orvo- ; si munka iránt. Egymás után szólaltak fél ezután a járás körzeti orvosai: vállaljuk — ez a szó. egyik felszólalásából sem hiányzott.6 Dr. Szende István, a megyei tanács' egészségügyi osztálya részéről megköszönte dr. Schönnfeld Rózsinak és munkatársainak, amit oda­adó munkájukkal a szocialista egészségügy cékitűzéseiért tettek. Biztosította az orvoso­kat, hogy a szűrések adminisztrá­ciójához meglesz a pénz­ügyi fedezet és a felszerelések pótlása sem fog akadályba ütközni. A kö­zépkáderek nevében dr. Sán­dor József né járási védőnő je­lentette be, hogy szívesen vállalják a napi 3—4 órás többletmunkát. Végül dr. Body Árpád, az orvosegészségúgyi szakszervezet járási elnöke, a körzeti orvosok határozatát foglalta szavakba. — Hazánk felszabadulásá­nak 20. évfordulójára befejez­zük az alapszűrési vizsgálato­kat. Vállaljuk és elvégezzük ezt a munkát a lakosság egész­ségének szolgálatában. A gyűlés ezzel a bejelentés­sel véget ért. A szobi járás ezek szerint első lesz a me­gyében, de az egész ország­ban is, ahol a nagymarosi or­vosnő kezdeményezését meg­valósítják: megvizsgálnak minden embert. Az útkaparók keveset be­szélnek. Mandrák litván most 59 éves. Életéből 35 évet az uta­kon töltött. Először mint ak­kordbéres munkás, majd 1935- től mint az Állami Építészeti Hivatal kinevezett, havidíjas útkaparója, a felszabadulás óta pedig a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Út­fenntartási Igazgatóságának dolgozója. Ma már a kicsit rosszhangzású útkaparó he­lyett a tekintélyesebb útőr cí­met viseli mely elé egy év múlva odateheti a nyugdíjas jelzőt is. A nyugd. rövidítés egyben magyarázat, sőt egy kicsit cél­ja is életének. Az útkaparó- kat rosszul fizették, de mint állami alkalmazottak nyugdí­jat kaptak. Mandrák István nem jókedvéből választotta ezt a pályát. Földje nem volt, Miiyen előnyökkel jár a szerződéses gabonatárolás? Biztatóan fejlődnek a ga­bonavetések; a lelkiismere­tes munka, s a kedvező időjárás eredményeként a tavalyinál bőségesebb termés ígérkezik. Mindannyiunk kö­zös érdeke, hogy a kenyér- gabonát ne csak gyorsan, szemveszteség nélkül taka­rítsuk be, hanem biztonság­ba is helyezzük. Köztudo­mású, hogy megyénkben a Gabonafelvásárló és Feldol­gozó Vállalat raktározási gonddal küzd. A Tárható nagyobb ke­nyérgabonatermést rak­tártér hiányában nem tudja elhelyezni. A kenyérgabona megfelelő tárolása érdekében a Mi­nisztertanács egy, a közel­múltban megjelent határoza­tával módot nyújtott arra, hogy a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok az ál­lami felvásárlás céljaira át­adandó kenyérgabonára — [ előnyös feltételek mellett — ] i bértárolási szerződést kösse­nek. Az eddig megkötött szerző- 1 dések száma arra enged j következtetni, hogy a tér- i melőszövetkezetek és az ál- j lamí gazdaságok ezeket az előnyös feltételeket nem is­merik eléggé. A tárolt gabona minden mázsája után egyszeri be- és kitárolás, valamint a bel­ső szállítás költségei címén 6 forintot fizet a válla­lat, s ezenkívül heten­ként és mázsánként 18 fillér tárolási dijat té­rit. j Amennyiben a termelőszö- j vetkezetnél tárolt gabona a szokvány nedvesség alatt be- j szárad, úgy a beszáradás min­den százaléka után ugyan­csak súlytöbbletet térít a vállalat. A pénzügyminiszter 37 949j 1964. IX. sz. rendeletével a mezőgazdasági termelőszövet­kezetek által a felvásárló szervek részére végzett táro­lási tevékenység után 1964. január 1-i hatállyal a for­galmi adófizetési kötelezett­séget megszüntette. A fenti kedvező anyagi fel­tételeken túl azért is elő- ! nyös szerződést kötni bér- ] tárolásra, mert éppen a leg- j nagyobb munkaidőben nem • kell a' kenyérgabonát a vál- i lalat raktáraiba beszállítani. A gabonatárolási szerződést egyébként a Gabonafelvá­sárló- és Feldolgozó Válla­lat járási kirendeltségén le­het megkötni. Az ország kenyérellátása összefügg a gabona gondos tárolásával. Ezért a megyei tanács végrehajtó bizottsága kéri a termelőszövetkezeteket, hogy minél nagyobb mennyi­ségű kenyérgabonára kösse­nek bértárolási szerződést. esélye sem arra, hogy valaha is legyen. Úgy kezdte el éle­tét, hogy máris félni kezdett az öregkortól, amikor majd ki­esik a kézéből a szerszám és támasz néikül marad. Erre épp elég példát látott. Ezért ment el útkaparónak, Akkor persze nem tudhatta, hogy mire eléri a nyugdíjas kort, a szövetkezeti parasztok is nyugdíjat kapnak. Az Állami Építészeti Hi­vatal egy ötkilométeres ma- kadám útszakaszt bízott rá Ráckeve és Szigetszentmárton között. Ez volt a munkahelye hosszú éveken keresztül. Az útkaparó munkájára va­lóban ráillik a sziszifuszi jel­ző. Soha nem mondhatja azt, hogy ma nincs semmi tenni­valója. A makadám útba a szekerek nagy kátyúkat tör­nek. Mire az egyiket beteme­ti, az ötkilométeres szakasz másik pontján, leggyakrabban több helyen is újabb kátyúk születnek. És ennek soha nincs vége. Télen a hóakadá­lyokat kell eltakarítani, ha szükséges éjjel is. Ha elkapja a vihar, egy fa Az élelmiszerek ranglistája Kiskereskedelmünk már tavaly is csaknem negyven milliárd forint értékben adott el különféle élelmi­szereket, idén pedig újabb 15 százalékkal emelkedett az élelmiszervásárlások összege. Ez idén is főleg a földművesszövetkezetek boltjaiban emelkedett erő­sen, ami arról tanúskodik, hogy az élelmiszerek ke­reskedelmi forgalmának e számottevő növekedése nem utolsósorban a tava­lyi rossz termés következ­ménye. Ha közelebbről vizsgál­juk az élelmiszerforgalom adatait, akkor azt látjuk, hogy annak a hatalmas összegnek, amelyet az or­szág népe élelmiszervásár­lásra fordít, csaknem a fe­lét mindössze hét árucikk foglalta le a maga számá­ra. Ezek közül a sör ke­rült az első helyre: 1962- ben az összes élelmiszer- forgalom 3.8 százalékát képviselte. Meg kell álla­pítanunk azt is, hogy ezen belül a csapolt sör forgal­ma jóval magasabb volt, mint a palackozotté. A hús közvetlenül a sör nyomában járt és elérte — a baromfival együtt — az összes élelmiszerforgalom 8.6 százalékát. Elmaradása tehát alig orrhossznyi. Ez­után áll csak be a sorba a kenyér, 6.9 százalékkal, majd a különféle dohány­áru, 6.6 százalékkal. Ez utóbbi tételen belül a Kos- suth-eigaretta vezet, mesz- sze maga mögött hagyva összes versenytársait! Előkelő helyezést értek el a különféle zsiradékfélék is, együttesen 6.2 százalék­kal. Ebben a tételben nem­csak a sertészsír szerepel, amely kétségkívül a favo­rit a hazai zsiradékfo- gyasztásban, hanem a vaj is, amelynek fogyasztása évről évre emelkedik, to­vábbá az étolaj, amiért ugyan nem nagyon rajon­ganak mifelénk, pedig az orvosok, akik egészségte­lennek tartják a hazai bő­séges zsírfogyasztást, na­gyon is mellette foglalnak állást. A cukor 5.9 százalékkal szerepel a kimutatásban. Melléje a hatodik helyre ismét egy nem várt ver­senytárs futott be holt­versenyben: a különféle égetett szeszesital: a rum, a pálinka, a likőr és társai. A szégyenlős statisztika ugyan külön-külön mutatja ki őket. de összesítve elér­ték az összes élelmiszerfo­gyasztás 5.9 százalékát. Hogy az alkohol milyen túlzott szerepet tölt be még mindig a fogyasztás­ban. azt nemcsak ezek az adatok bizonyítják, hanem az is, hogy a ranglistán a következő helyet 4.6 száza­lékkal a bor foglalja el. A sörrel szemben persze, nem olyan nagy a bor lemara­dása. mint ahogyan azt a kereskedelmi forgalom adatai mutatják, ehhez hozzá kell még számítani azt a mennyiséget is. ame­lyet a 6aját termésből iszunk meg. A sörnél ilyes­miről nincsen szó, a sör­gyárakkal odahaza nem le­het versenyezni. Efcekután következik csak a fogyasztás ranglistáján a liszt és a tésztafélék, együtt 4.3 százalékkal, majd az édesség 3.9 százalékkal és a tej 2.4 százalékkal. Az immár nemzeti italunkká vált kávé 1.5 százalékkal szerepel összes élelmiszer- fogvasztásur.kban. A szá- zalékaránv tehát nem túl­zottan nagy — bár jóval több. mint amennyi pl. a tojásé — de értékben nem jár már messze a három- negyedmilliárd forinttól — ennyit költünk el ugyani* egy év alatt a duplákra. Ádám László Jlz átkaparó magánigoósága tövében keres védelmet, ha az eső hosszabbnak ígérkezik, csapzottan haza gyalogol. így telnek az évek eseménytele­nül, egyhangúan. Faggattam Mandrák Ist­vánt, hogy van-e valami emlé­kezetes élménye? Nem volt. Egyszer egy bal­eset történt az úton, de azt sem látta, mert már nem az ő körzetében volt. Kérdeztem, hogy innen az útról, milyen­nek látja ma a világot. — Több az autó. Régen évente egyszer láttam autót, amikor a körzeti mérnök jött ellenőrizni. Ma egymást érik a kocsik és egyre több lesz. Rendkívül lassan mondja, a ráérő emberek nyugalmával. Közben nagyokat kanyarít a kenyérből, kicsiket a szalon­nából. 35 éve mindennap ez az ebédje. — Szereti a szalonnát? — kérdem. — Már nem. — Meg is lehet unni 35 év alatt. — Dehogy lehet megunni. Száz évig sem unnám meg, csak mostanában már rossz a fogam... Érdekelt, hogy mit tud Mandrák István a világ dol­gairól. Kiderült, hogy mindent. Rendszeres rádióhallgató. Es­ténként meghallgatja a mesét, a híreket. Ez az ő takarodója Miközben az út szélén heve- részve beszélgetünk, az autó­rádióban éppen a déli híreket mondják. A rádió a szomorú eseményt közli: meghalt Neh­ru. — Tudja, hogy ki volt Neh­ru? — kérdezem. — Az indiaiak fő embere ... Rendes ember volt, a mi em­berünk ... A meghatározás precíznek nem mondható. Nem egy politikus megállapítása, de jelzi, hogy Mandrák István valóban tájékozott és saját lo­gikai rendszerébe helyesen he­lyezi el a dolgokat Magányosan élt az úton, ma­gányosan élt otthon is. Há­zát csak feleségével osztotta meg. gyermekük nem szüle­tett. A makadámutak lassan, megszűnnek. A portalanított beton utak karbantartásához egy ember már nem elég. Az útkaparóból útőr lett, a ma­gányos emberből brigádtag. Négy útőrből alakítottak egy brigádot és megfelelően gé­pesítették a munkát. Kis Die­sel-vontató, bitumenfőzőüst és egy pótkocsi tele szerszámok­kal, ez a négytagú brigád fel­szerelése. A rájuk bízott út hossza mini egy harminc kilo­méter. Ezt a szakaszt kell a gépek segítségével karbantar­tani, télen pedig járhatóvá ten­ni. — Nem kis munka ez — mondja Mandrák István, majd hozzáteszi: — Aztán utánpótlás sem nagyon van. A mai fiatalok már nem szí­vesen vállalják ezt a munkát. Inkább elmennek gyárakba. Az út pedig a miénk marad — az öregeké. A brigád legfiatalabb tagja 37 éves, de ő is elpályázik in­nen. — Mi lesz az utakkal, ha mi nyugdíjba megyünk? — kérdi Mandrák István. — Utánpót­lás nincs, a fizetés is kicsi, a munka is nehéz. Az biztos, hogy az ő szak­májuk is kihalóban van. A magányosan élő útkaparót fel­váltotta az útőrbrigád és he­lyükbe hamarosan megjelen­nek majd a modem útkarban­tartó gépek, rajtuk a kezelés­hez értő képzett szákmuniká- sok. Számukra már csak legenda- íesz, hogy nem is olyan ré­gen, kis piros zászlók oltal­ma alatt magányos öregembe­rek lapáttal javítgatták az utak sebeit... (fez Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents