Pest Megyei Hirlap, 1964. május (8. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-11 / 108. szám
n 1964. MÁJUS 19. VASÁRNAP Adrian A szürkének nincs romantikája ? Evekkel ezelőtt találkoztam vele. Akkor tizenhat esztendős bakfis volt. Bakfis, de szeme már kész nőre vallott: Ikacéran villant a férfiakra, s szavai egy sajátos életszeméletet árultak el: — Bemondó leszek a televíziónál! ... — ilyen határozottan és tömören nyilatkozott, amikor tervei, vágyai felöl érdeklődtem. — És ha nem sikerül? — Van hozzá ismeretségünk! — hencegett. — De ha végképp nem megy, akkor színésznő leszek. Bár ott sokat kell tanulni... ★ A fiú tizenhét esztendős. Rosszul tanul, de jól úszik. — Mi leszel? — Műugró!... Edzője tehetségesnek tartja, bízik benne. De én tudom, hogy rákapott a cigarettára, gyakori a konyakos házibuli, hajnalig tartó kimaradás, a fáradt, apadthangulatú, karikás szemű lézengés. A szülők fáradtak, elfoglaltak. A baráti tanács nem használ. Büszke a merészségére: dupla száltóval ugrik a traminiimról. ★ Elhatározta, színésznő lesz, bármi áron. Ha a felvételi nem sikerül, elmegy vidékre, bárhová, szerződéses segédszínésznek, statisztának bárminők, csak színházhoz. Szépen szaval, csordultig van szenti- menializtnussal, de nem hajlandó megérteni, görbén tartja magát, rossz ránézni, mint egy púpos jár-kél az utcán, így nőm lehet színpadra lépni, tornáznia kell. •k Berepülő pilótának' készül. Apja, anyja három műszakban dolgozik, nagy a család, sok a gond,. Kérték, menjen el nyáron dolgozni két hónapra. Megkeresne egy ruhára válót. — Havi ötszázért? Majd ha hülye leszek!... Havi ötszázért nem dolgozott. Anyja havi ezer-ezerkét- százért három müszakozik. és háztartást vezet de ez természetes. ★ — Újságíró szeretnék lenni! ... ezzel jött be a szerkesztőségbe. SÄiH ül ifim?: Egy éve érettségizett, jó eredménnyel. Egy óra múlva kiderült, nem tud helyesen írni, nem tud semmit a világról-. A mai magyar irodalom, a mai magyar politikai élet, s egyáltalában maga az élet fehér folt számára: nem alkalmas ... * ★ Egy típushoz tartoznak valamennyien. Nem túlzottan nagy a számúk, de mégis számottevő. A szerkesztőség különleges helyzete teszi, hogy mégis gyakori a találkozás velük? Nem tudom. De gondot okoz. Sokszor napokig eltöprengek rajta: így vöbt ez a- múltban is? Vagy csak korunk jelensége? A felszabadullság, a kapuk ki- tárulása, a nehézsorsú szülők jobbra fordult életének természetes vetülete? Nem tudom ... Fiatalok. Jól tápláltak, jól öltözöttek, magabiztosak. Vágyaikat természetesnek ' tartják: mindez magától értetődő. Fiatalok, irigylésre méltóan vidámak, könnyed-könnyelműek. Ez az új nemzedék? Értük küzdöttünk? Az ember kedvvel nézegeti őket, de a vágyuk rugóit vizsgálva, kedvét veszti. Valami húzza őket a csábító lámpafénybe. Csillogni, ragyogni akarnak bármi áron: menekülnek a hétköznaptól. Érzem, meggyőződésem, valahol végzetes hibát követ el valaki. Szülő? Iskola? Ifjúsági szövetség? Vagy maga a társadalom, a korlátlan lehetőség csillogtatásával? Ezek a gyerekek nem tehetségtelenebbek, nem rosszabbak a többinél. De fészket vert bennük a kitörni vágyás. Könnyen akarnak élni. de fogalmuk sincs, mit követel az embertől az alkotóművészet, a kiugróan magas sportteljesítmény, a repülés, vagy az újságírás. A szemlélet realitásával vám a baj és a küzdőkészséggel. Mert lehet valaki színésznő, műugró, pilóta, vagy bármi más, ha eredeti képességei, -tehetsége mellé szorgalom, akaraterő, küzdőkészség, jellemszilárdság társul. De enélkül? Éneikül csak sikertelenség, csalódás, m,eg- hasonlás, „megnemértés”, züllés lehet. Emberéletek romlanak, romolhatnak el szemünk láttára. A szülőit, a pedagói Napsütésben (Foto: Kotroczó) Ä\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\V\\\V\\\\\\\\VV\V'N\\\\\\\\'N\\V\W^^ MÉSZÁROS OTTO: egy kisfiú emlékeiből PÉNZ ÉS HATALOM Az isten se törődött velük. Azt csináltak, amit akartak, maguknak kellett eldönteniük, amit cselekednek; . . jó-e, rossz-e? De nem sok időt vesztegettek az ilyesmire. A banda, amely a költözés után már néhány nappal befogadta, nem sok hasznát vette. Kicsi volt még, futni sem nagyon tudott, csak sután oldalazva, mint a kölyökkutyák, a rongylabdába is csak akkor rúghatott, ha messzire repült, s őt zavarták érte. Mégis: ami került, hol tisztességes, hol tisztességtelen úton szerzett zsákmányként, azt becsülettel megosztották vele. Paradicsom, dinnye, barack, neki is jutott belőle. Ott, akkor tanulta meg, hogy az ember „csak úgy” is lehet jó. Minden érdek nélkül. Nem kellett volna adniok, s mégis adtak neki. Akkor még nem sejtette, hogy van egy csodálatos, szinte felfoghatatlan elv: az osztúlysorsosság. Naponta nekivágtak a lóvásár- térnek, s szereztek, amit lehetett. Kukoricaszár, deszka- darab, szekérderékiból kilökött szalma — kincset jelentett, ölben, ha éppen akadt, szakadt, koszos zsákban hordták haza a zsákmányt. így, kezében a szakadt zsákkal találkozott először a Hatalommal. A Hatalom rendőr volt, csúcsos sisakban, szúrós tekintettel. Föléje tornyosult, a csöpp ember pisze orra épp hogy a térdéig ért, mégis gorombán förmedt rá: — Mit viszel? — Szalmát. — Loptad! — Nem — tiltakozott kétségbeesetten, könnyes félelemmel. — Nézzük csak — mondta, s beletúrt a piszkos zsákba. A szalma — lovak alatt volt — összekente a kezét Puiykavö- rös lett, belerúgott a zsákba, az bukfencet vetve tompán liasraesett. a pici ember kapott utána, míg lehajolt, várta, most ütik meg. De csak dühös hörgést hallott: — Kotródj, koszos! Felkapta a zsákot, le-leej- tette, húzta a porban, olykor a lába közé akadt majdnem átesett rajta, s magában apró, gyerekes átkokat mormogott, amelyek ha teljesültek volna, rút békává változtatják a szalmában kotorászó rendőröket. Nemcsak átkozódni tudott Pénzt keresni is. Nagyobb nővére akkor lett tizenhat esztendős, s jobb híján őt fogadták fel küldöncnek. Leveleket vitt és hozott, szigorúan megállapított díjért: két fillérért. Nem érdekelte, mi van a levelekben, de soha n&m felejtette el kézbesítéskor nyújtani a markát Gyűltek a kétfillére- sek. A pénz azonban megronthatja az életet. Mint az övét is. Az egyik levelet elcsípték nála. A mama. Mi történt azután, nem tudja, mindenesetre ő töredelmesen mindent bevallott. Viszonzásként nővére mamlasznak, süketnek, árulkodósnak titulálta. Ekkor kapta az első leckét a dolgok relativitásából. A pénzről nem akart lemondani. A mama előtt álszert pofát vágott, mint aki azt sem tudja, mi az, hogy levél, a nővért viszont folyvást zsarolta, mondván: ha nem teszed meg, beköpöm a leveleket... Még szerencse, hogy nővére rövidesen férjhez ment, ki tudja, hová vezetett volna az ifjú két fillérek okozta kettős élete? UTAZÁS A két lánytestvér nem kevés fantáziával ecsetelte előtte a falu szépségeit, bégető birkákat, kukorékoló kakasokat, tohonya teheneket emlegetve, meséjüknek azonban nem sok hitelt adott. A realitás talaján állt. Tudta, hogy egyikük sem volt még soha falun ... A mágnás nem pöffesz- kedett úgy kocsijában, mint ő, apjával a harmadosztályon, élvezte, hogy most Utas, s előtte valami ismeretlen, valami titokzatos van: a Nyaralás. Az állomásnál úgy szállt le a vonatról, mint egy nagyherceg, aki a birtokára jött, de köny- nyedsége csak addig tartott, míg egy korcs kuvasz a lábikrája után nem kapott. E kényszerítő körülmény hatására apja nyakában folytatta az utazást. A nagynéniék, akik nyaralóként befogadták, a falu végén laktak, nem messze a vasúti töltéstől. Már az első nap délután, két frissen szerzett baráttal, eldöntötték, hogy — világgá ménnek, mert még nem láttak semmit. Szerencsére, gyávábbak voltak annál, hogy a tervezésnél tovább jussanak. Igaz. ösz- szeszedték az expedíció felszerelését, méternyi, foszlott kötelet, nyeleden, rozsdamarta baltát, törött üvegű viharlámpát, meggörbült szögeket, de ennél tovább nem jutottak. Uj felfedezés kötötte le őket: egy öreg, behorpadt tetejű, lakatlan ház. A hámló tapasztás alól kikandikált a döngölt föld, zöld mohacsomók virítottak a megszürkült nádtetőn, de nekik ez volt a kastély, ez volt 'tündérország. Ide húzódtak be minden délután, itt játszották el furcsa, már- már misztikumba hajló játékaikat, rabló-pandúrt, indiánt, mindent, amit csak tudtak, s azt is, amit ott, akkor találtak ki. Utaztak is. Magukra aggatták a kötéidarahot, a törött üvegű lámpát, s úgy vonultak egyik szobából a másikba, torokszorító félelemmel, vajon nem találnak-e ott, egy — békát? ... Ott, abban a házban kötötte élete első nagy üzletét. Két könyvet adott, s kapott egy — libát. Salátává olvasott két Verne-könyv volt, a liba viszont gágogó, csapkodó szörnyeteg. Rögtön megkapta a Jenő nevet. Burda Pista vitte a két könyvet, ő meg a libát. Nagynénje kétségbeesetten vallatta, hogyan került hozzá a liba, de az oktalan gyanúsítgatáso- kat válaszra sem méltatta. Állattenyésztő pályafutása igen rövid volt. Este beállított az idősebb Burda, ak- kurátosan előhúzta a két könyvet átnyújtotta, mondván: hoci vissza a libát. Hosszú és keserves alkudozás után vált csak meg Jenőtől, visszavonhatatlanul befejezve üzleti pályafutását. Amikor otthon, a téren, a többieknek elmesélte kalandjait, még egyszer belesajdult a fájdalom: a liba visszavételét mindenki sajnálta. Egyöntetű volt a vélemény, hogy „meghízlaltuk volna, csórtunk volna neki kukoricát”. Attól kezdve tudta, hogy ami már „volna”, az semmit sem ér. A feltételes módba csak vágyak, absztrakt fogalmak fémek. Valós dolgok, mint például egy liba, sefnrni esetre sem... A FŐGIMNÁZIUM Amikor színjeles bizonyítvánnyal befejezte a negyedik elemi iskolai osztályt, furcsa párbeszédbe kezdett. Minder» ékesszólását latba vetve arra akarta rábeszélni a családot, hogy gimnáziumban tanulhasson tovább. A családból az akarat nem hiányzott, annál inkább a tehetősség. Ezt ő, tízéves fejjel,. elég nehezen fogta fel. A kopott konyhakredencnek támaszkodva győzködött: — Anyus, sok pénzt keresek majd neked. Szomorú bólogatás. — A Pucher is gimnáziumba megy! Sóhaj. — Pedig annak két kettese volt, nekem meg egy se! Még nagyobb sóhaj. Majd szavak: — övék a ház. Két cselédjük is van. Hogy jössz te a Pucherók fiához? Nem értette, hogy vannak, akik előjogokkal születnek. Vannak, akiknek jár valami, ami másoknak nem. A mama sóhajtott: — Pedig szép lenne. Valami hivatalod lenne, akinek nyugdíj is jár... Anyus küldöttségbe ment. Nehéz, izgatott napok következtek. S végre a megoldás: apja elment a gimnáziumba, megtudta, mi mennyibe jön, majd Roszik bácsihoz, a sarki csemegédhez protezsálta kifutónak. A mama sirt: — Ez a csöpp, vékony, gyerek ... Állt. Daccal, dühösen, félelemmel. Vállalta, de félte is a munkát. Bírja-e? Beadták a jelentkezni lapot a főgimnáziumba. Bizottság elé hívták napok múltán, s komor képpel faggatták, mi akar lenni, miért ide jelentkezett? A hangnem nem volt túl barátságos, mondhatni, a pokolba kívánták. Állt. Nem sütötte le a szemét, nem dadogott, pergő nyelvvel azonnal mindenre válaszolt. Amikor kiment, csak akkor sütötte le a szemét. A többieket kalapost, csipkés mama kísérte, ő egyedül jött eL Anyus délelőtti műszakban dolgozott. Nézte magán a fakó, agyonmosott, kefélt, ajándékba kapott Bocs- •kay — ruhát. És a többiek hivalkodó úriságát. Még nem tudta, hogy a külső miatt kell' a legkevésbé szégyenkeznie. Sokkal fontosabb, mi van belül?! Ketten voltak csak, akik apja legalább tisztviselő ne lett volna. Egy vasutas fia, meg ő. Nagykereskedő, katonatiszt, gyáros — így váltogatták foglalkozás szerint egymást a papák. Nekitámaszkodott a zöld olajfestékikel bemázolt falnak. s arra gondolt, talán itt kellene hagyni mindent, s addig dolgozni Roszik pacinál, míg segéd lesz belőle. Másnap remegve, sápadozva nézte a •kifüggesztett listát, ott közölték, kit vett fel a bizottság, •kit nem? Nem merte rögtön a nevét keresni. az elején kezdte, egész életére megjegyezte a névsort: Aradi. Ara- nyossy, Bényi. Bajnóczy, Cziff- Ta. Dorner, Dólnyay... Mind lassabban olvasta a neveket, érezte, hogy kiszárad a torka, nyelvét csak fájdalom árán mozdíthatja meg... s végre, igen. meglátta a nevét. Felvették. A főgimnázium tanulója lett. 1 A nyár e boldogság jegyegusok, a társadalom szeme láttára. Szemünk előtt szökken szárba a vágyaikban „megcsalatott” fiatal emberek cinikus életszemlélete. ★ Az életszemlélet, a reális életszemlélet: újra és újra ez tér vissza... A napokban a kezembe került egy szovjet regény, Balter: A viszontlátásra című könyve. A sok harcban megfáradt idős szovjet asszonytól az északi sarkkörön túli területre csábítják a rokonok tizennyolc éves fiát, világot látni, romantikus életet élni, hőstetteket végrehajtani. És az anya fáradt életbölcsességgel így válaszol: „A nagy dolgokon kívül akadnák az életben kisebb tennixyalók is. Ezeket is el kell látni valakinek. mert nem kevésbé fontosak és teljes odaadást követelnek... Az én fiam csak hadd értse és tanulja meg tisztelni azokat az embe-1 reket, akik mindennap, évről: évre elvégzik a jelentéktelennek látszó, durva munkát, méghozzá úgy. mintha elsőrendű, országos fontosságú lenne..." | Mert a hétköznapok „szür-\ ke” munkája tartja fenn a vi- i lágot. A hétköznapok „szürke”', munkája adja a kenyeret. Aj hétköznapok „szürke” munká- j ja csendes, kielégülést jelentő ■ örömet ad: az alkotás örömét.' Tanítsunk meg minden fia- j tolt a hétköznapok megbecsü-] lésére. A „szürke" csak távol- \ ról „szürke": közelről látjuk, 1 az is színekből tevődik össze.'. Egyszerű, becsületes, hivalko-: dús nélküli színekből. Fehér; és fekete. S közöttük ott az í egész színskála ... Tenkely Miklós • FILMEKRŐL: A FOGADALOM Brazil film földre vágyó parasztok pedig cselekedetét jelképesnek, öt magát prófétának tekintik. A keresztet cipelő ember végül is holtan, a kereszthez kötözve jut el az oltárhoz, így teljesedik be fogadalma. A film nagyszerű társadalomrajz és jellemrajz. Hitelesnek tűnő képet ad a brazíliai viszonyokról, az emberek életszemléletéről, gondolkodásáról; A filmet Dias Gomes drámájából Amseilmo Duarte es Dias Gomes írta. Rendezője Ansel mo Duarte. A színészek teljesítménye igen emlékezetes, különösen kiemelkedik a főszereplő, az Oscar-díjas Leonardo Vilar alakítása. A cannes-i filmfesztivál nagydijával kitüntetett brazil filmalkotás minden bizonnyal nagy sikert arat majd a magyar közönség előtt is. A film misztikus légköre és a fanatikus vallásosságból eredő tragikus hangvétele idegen ugyan tőlünk, mert idegen a világ is, amelyről hírt hoz. Egy mélységesen vallásos paraszt fogadalmat tesz, hogy a Krisztuséhoz hasonló keresztet cipel el gyalog az egyik zarándokhely híres oltárához. Ebben megakadályozzák a papok, közben egy szépfdú elcsábítja a feleségét, politikai szerencselovagok kijátsszák, a
