Pest Megyei Hirlap, 1964. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-09 / 106. szám

1964. MÁJUS 8, PÉNTEK «{CÍM xMrlap :íi*ry*Í' »SV\N\\\\\\\\\\\\^^^ Fentről, a műemlék református templom kupolá­jának tetejéről, Cegléd legmagasabb pontjáról, belátni a hatalmas határt. Látni a házakat, az embereket — és látni az építkezéseket, a víztornyot és a tövében felnö­vő új városrészt. Gyarapodik a város. Milyen régi a város? Négyezer éve is éltek itt em­berek — korai rézkori leletek tanúskodnak erről. Hid- végi Lajos történelemtanár — a város múltjának értő kutatója, a városért rajongó ember — ásatásai nyomán bronzkori leletek is előkerültek. Aztán megszakad a lánc. Az Árpádkori Üj Okmánytár IX. kötetében egy 1290-ben Cegléd mellől keltezett királyi oklevéllel ta- lálkozunk. Egy 1358-as oklevél szerint: mondhatatlan idő óta mindig királyi birtok volt Cegléd. A Pest me­gyei Levéltárban ezzel magyarázzák, hogy a városról, a valószínűleg kora Árpád-kori településről, alig ma­radt fenn írásos adatunk. Új dátum: 1364. Nagy Lajos király ekkor nyilvá­nította Ceglédet várossá. Ám igazi város csak a török uralom alatt lett, amikor ide menekültek a környe­ző és azóta teljesen elpusztult községek lakói. Miből ered a város neve? Sokan úgy vélik, hogy a Kalocsa környékén ma is használatos, török eredetű cigié, vagyis fűzfácska szóból származik. A reformá­ciótól a XIX. századig Cegléden működött református iskola egyik házi kiadványa szerint a Cegléd név a szegletből keletkezett, ugyanis Cegléd utak szegleté­ben, utak találkozási pontjánál áll. A név azonban nem innen ered. Árpád-kori szokás szerint földesura nevét vette fel a birtok egyik vagy legnagyobb falva. Az Árpád-család egyik oldalági tag­ja Czegle, Tzegle vagy Tsögle alapította ezt a telepü­lést és ez az elnevezés változott később Cegléddé. Bocsánat, tisztelt olvasó, ha ön ezt a nevet hallja, hogy Cegléd, mire gondol? Mezővá­rosra vagy ipari városra? Ugye, hogy mezővárosia? Pe­dig ez nagy tévedés. Mert e városban ma már az a hely­zet, hogy a 3a ezer ceglédi közül minden harmadik-ne­gyedik ipari munkás.­Valaha tényleg mezőváros volt a javából. Ebben a város­ban például sóira nem léte­zett manufaktu-ra. De ez nem jelenti azt, hogy ipar sem lett volna. Volt, még mennyire, hogy volt! Cegléd varosa messze földön híres volt kéz­műves kisiparosairól. A ceglé­di csizmát hét vármegye kereste. Sőt, az'itteni csizmadiacéh­nek még a módira is volt gondja. „Görbeszaru” csizma?. Ez kell a ceglédieknek! „Du­daszárú” csizma? Ez nem kell a ceglédieknek, de ezt visz- szük Szolnokra, Monorra, Bu­dára! így szólt a bölcsesség akkoron, amikor a ceglédi csizmadia már beleszólt a magyar csizmadivatba... Néha furcsák a fejlődés út­jai. A céhek Ceglédje után pangás következett. Gazdag évszázadokat csökött évtize­dek követtek. Akkoriban volt éz, amikor — az idősebbek még jól emlékeznek rá —, a főtér szegletén naponta százá­val álldogáltak- rongyos ruhá­jukban az ágrólszakadt embe­rek, akiknek se munka, se ke­nyér nem jutott. Akkoriban volt ez — a lovastengerész országlásának idején —, ami­kor a 800—900 ceglédi kisipa­ros mellett már működött a kaptafagyár, a szeszfőzde, no meg a Csőké és Vincze-féle Cipőgyár. A kaptafagyár, amely mai szemmel még ktsz sem lehetne, a szeszfőzde, ahol szezon idején tíz ember­rel dolgozták, és a cipőgyár, amelyben a húsvét előtti szombaton mindig keserű lett a munkások szájíze, mert év­ről évre kiadták nekik a -wunkakönyveket. Őszig aztán * tartalékból kellett élniuk .. S hol talál juk ma azt a 8—9 «er fsagi-édi sjunkáat? Csak­nem ezret közülük a Közle­kedésépítési és Gépjavító Vál­lalatnál, annál a cégnél, amely Pionír aszfaltkeverő telepei­vel egy csapásra híressé vált, s még kül.födön is érdeklődést keltett. Hétszáznál többet a Május 1 Ruhagyárban, amely tíz ballon-kabátból, műbőrka­bátból és bébikabá-tból nyol­cat külföldi piacon tud elad­ni. Több mint négyszázat a Húsipari Vállalatinál; ők — amióta a budapesti Lóvágóhíd is idekerüli — egyenest Lon­donba szállítanak! Csaknem négyszáz munkást a Villamos­ipari Gyárban, akiknek keze nyomát a csehországi Cheb- től a távoli Csendes-óceán partjáig dicsérik az általuk készített 'Vibrációs csiszológépek. Ismét ezer embert a háziipari szövetkezeteknél, akik magyar gyártmányú norvég kesztyűk­kel és perzsaszőnyegekkel öregbítik a hazai ipar és Ceg­léd' jó hírét az Adriától a f jordokig... Mindezt csak futtában említettük, s még nem szóltunk a tanács válla­latairól (ők sütik a kenyeret, ők szabják-varrják a ruhát, építik a házat a ceglédieknek), a nagyipari üzemek tizenkét ceglédi telepéről, s még né­hány máéról. . De ha láttuk, hogy milyen volt a tíz év alatt szinte ész­revétlenül ipari várossá for­málódott Cegléd múltja és je­lene, nézzük már meg azt is, hogy milyen lesz a jövője? Felfelé ívelő! Szemközt a hibridüzemmel maholnap építkezni kezd az Egyesült Villamosipari Gépgyár. Száz­húsz millióval indul és újabb ezer ceglédinek ad majd mun­kát. A Május 1. Ruhagyár ha­marosan megkapja a szomszé­dos telkeket, tovább nyúlik a Déli út felé, ezzel az üzem is tovább bővül. Hogy ez mit ad a ceglédi lányoknak és asszo­nyoknak, azt csak ők maguk tudnák igazán megmondani, akik még most is gyakran pa­naszkodnak, hogy nincs hol el­helyezkedniük. A cipőgyárnak van bőven anyaga, de nincs raktára. Tehát: a Szűcs-tele­pen terjeszkednek tovább. Az egykori cipészdinasztiák uno­kái több tízezer óra erejéig vállalták, hogy két kezük munkájával segítik az üzem „felfuttatását”, a ceglédi láb­beli jóhírének megőrzését. Nagyapjuk, dédapjuk sem tet­te volna másként! Azután Kő­bányáról hamarosan jön az Impontex. Szeptemberben sze­retne startolni, napi nyolc va­gon válogatott gyapjú, teve­szőr, gyapot útbaindításáva-1. Munkáskéz kell ehhez is! Kezdődik a nagy gabonasiló építése. És hadd áruljuk el, hogy a ceglédi iparfejlesztés generá­lis elve: a városból a vasúton túlra telepítik ki a lakónegye­dekbe nem való műhelyeket. Végül pedig az eddiginél is fé­nyesebb jövő vár az egykor tíz emberrel vegetáló Szesz­ipari Vállalatra, amely már ma negyvenmilliós exportot bonyolít le szárítóüzemével, a nyugaton csemegeként kere­sett szárított zöldséggel, zel­lerrel, paprikával, s modern vákuumlepárlójában főzött gyümölcspálinkáival. Ennyit a ceglédi iparról. És a benne dolgozó emberek’ Ró­luk sem hallgathatunk. Lát­ják fenn azt a ceglédi körké­pet? A református nagytemp­lom kupolájáról mutatja be a városnak a vasút felé eső ne­gyedét. Nos. ez a központi rész nem soká marad ilyen föld­szintes! Hatszáz lakás épül itt. méghozzá olyan emeletes házakban, amilyent ez idő tájt csak nagyvárosainkban lehet látni. Ebben azonban még nincs benne az a százöt ott­hon, amelyet nem az állam, M IT KERES ez az ó-angol házacska a jubileumi Cegléd oldalán? És egyáltalán, honnan olyan ismerős e kép? Nem tévednek, ez a ház az angliai Stratford-ben áll, a halhatatlan drámaíró Shakes­peare szülőháza. De ázt már bizonyára nem tudják, hogy ez a ház ott van Cegléden is. Igaz, csak kicsinyített másá­ban és csupán a múzeum egyik asztalkáján. Kossuth j kapta 1851-ben a Trade Unionokba szerveződött an-' goi munkásférfiaktól és mun­kásnőktől, akik 9215 penny­ért vásárolták Kossuthnak, hogy leróják előtte tiszteletü­ket szabadságharcos hősiessé­géért és nem utolsó sorban ne­mesveretű angol nyelvtudásá­ért. Kossuth családjától ma­radt a ritka ereklye a ceglé­diek birtokában. Ügy véljük, jogos kérdés: milyen a szellemi élet, milyen a kultúra abban a városban, amely ilyen emlékekkel büsz­kélkedhet? Maga a pofnpás múzeum, a város zeneiskolája, kiváló értelmisége, 841 érett­ségizett férfia, 540 érettségi­zett nője, továbbá 609 diplo­más lakosa pezsgő kulturális életet sejtet. S ez, az ipar és a mezőgazdaság előrelépése mellett, nem is lehet másként. Sokat mond erről az, hogy kö­zel ezren tanulnák az esti is­kolákban, hogy 10 563 család lakásában van rádió, illetve televízió. Erről beszél irodal­mi színpaduk ahol Gárdo­nyi Géza művei mellett telt erejükből a modem szovjet lí­hanern a kisemberek pénzéből és az OTP 'kölcsönéből emel­nek. S mindez mikor? Ha jól értettük, harminc lakás tu­lajdonosa nemsokára már a kezébe kapja a kulcsokat... Most, májusban hatszázéves a város és robbanékony, má­jusi . lendülettel fejlődik to­vább. Egy ceglédi „bennszü­lött” mondta erről találóan: — Látják, ezelőtt tíz-tizenkét évvel minden kút, minden A varos határában hatal­mas marhacsordák lege.tek, húsuk, tejük, bőrük gazdaggá tette a várost. A török eiől ide menekült a környező fal­vak népe, a lakosság felduz­zadt, megerősödött az iparos- réteg. — Cegléd a török alatt vált igazi mezővárossá. Taksás oppidummá, ahogy a történé­szek mondják, hiszen a mar­hacsordákból futotta arra a taksára, arra az adóra, amely sok volt ugyan, de a városnak háborítatlanságot biztosított. És amikor 150 év után ki taka­rodott a török, a Habsburgok­tól és á határ nagy részét bir­tokló klar issza nővérektől a ceglédiek ismét az állatok se­gítségével tudták magvásárol­ni a részleges szabadságot. A tőzsérek, a marhahajcsárok Becsbe, és a nyugatabbra eső nagy európai városokba haj­tották a csordákat — és arannyal teli nehéz erszények­kel, vagy itthon nem kapható árukkal tértek haza. Az állattartás mellett aztán fokozatosan kifejlődött a nö­vénytermesztési kultúra. 1739- ben joggal írja le Losontzi H. ra, sőt a norvég, svéd, dán, finn irodalom gyöngyszemei­nek bemutatására is. Ezt iga­zolja, a Kárpáti Aurél irodal­mi asztaltársaság tevékenysé­ge, s még sok minden... De — nem akarunk ünnep- rontók lenni! — úgy érezzük, hogy Kossuth városát, ahol a Shakespeare-ereklyét oly nagy tisztelettel őrzik, a nemes ha­gyomány többre kötelezi. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy a múlt árnya a kulturá­lis életben még ma is kísért. Nem feledhetjük, hogy a la­kosság ötvennyolc százaléka nem járta ki a nyolc általános iskolát, hogy az analfabéták száma erősen az országos át­lag felett van, hogy a Petőfi, a Szigligeti, a Déryné színhá­zak színtársulata nehezen hoz telt házat, hogy a közízlés még nemigen lépte túl a Csárdás­négyzetméter járda felavatá­sából ünnepi alkalmat csi­náltunk. Most? Két-három nappal ezelőtt adták át a for­galomnak a Damjanich utcá­ban az egymillió forintos asz­faltú tat, s talán észre sem vette senki... Azért nem volt egészen iga­za. A hatszázéves város lako­sai tudják, hogy honnan in­dultak, meddig jutottak és merre tartanak. István, a református iskola rektora: „Itt vagyon Tzegléd is, Kö­rös, Ketshernéttel. Gazdag három Város, Vö­rös-bor szürettel.” Valóban gazdag a város, bú­za terem az északi rész feke­te földjén és szőlő a déli ho­mokon. Később, a korszerű mező- gazdasági módszerek elterjesz­tésében játszik nagy szerepet Cegléd. 120 évvel ezelőtt Tö­rök János itt hozta létre egész Európa legkorszerűbb mező- gazdaság^ tanintézetét.,. Az is- kóTa''7ígyéíemmeÍ~ kísér le és í alkalmazta is a világ agrártu- | dományának akkori legújabb eredményeit — és Török Já­nos mindenütt propagálta a korszerű szerszámok, módsze­rek bevezetését. Csak az ér­dekesség kedvéért említjük: az intézet tangazdaságának le­gelőjét Török öntöztette, a tangazdaságban mintagyümöl­csöst hozott létre — és szántó- versenyeket rendezett. A szabadságharc — Török János fiával együtt részt j vett benne — nagy váltó- 1 királynő és a Hawai rózsája színvonalát. / A ceglédieknek pompás kul­túrpalotájuk van. Sok más vá­ros ugyancsak megirigyelheti. Ne féljenek bátran, nagyvona­lúan belevágr.-az újba, higy- gyék el. az emberek keresik a szépet, igénylik az újat, a ne­meset, a tartalmasat! Gondol­janak csak arra, hogy váro­sukban milyen telt házat von­zott a budapesti Irodalmi Színpad Madách Tragédiájá­val ... F ALAHOGY ÜGY érez­zük, hogy az a stratfordi —ceglédi házacska, s homlok­zatán a kis réztáblának szö­vege, mely „Shakespeare leg- nemesb szellemét” idézi hat­százéves városunkba — az oly rebellis várost a kulturális for­radalom kiteljesítésére kötele­zi! zást hozott a ceglédi pa­rasztság életében. A jobbá­gyok — csekély összegű megváltás ellenében megkap­ták addig művelt telküket. Cegléden egy-egy családnak 94 hold jutott — az or­szágos átlag háromszorosa, így a volt jobbágyok egy­szerre gazdag parasztokká váltak. Természetesen a zsel­lérek, cselédek nem jutot­tak földhöz, ezek a nincste­lenek vettek részt később Várkonyi István parasztmoz- galmgiban. 1919-ben Ugyancsak fő­ként a zsellérekből állt ösz- sze a ceglédi vörös zászló­alj. A fehérterror győzelme után a zsellérek sorsa to­vább romlott, Horthy or- száglása ideién a katolikus templom előtt — ahol egy­kor Kossuth fegyverbe hívó szava hangzott — emberek­től feketéllett az ember­piac. Háromezer nincstelen élt a városban, az orsz áo „hárommillió koldusá”-ból. A földosztás, mivel Ceg­léden nem voltak nagybir­tokosok, mindössze egy nyolc­ezer holdas állami urada­lomra Terjedt ki. A nincste­lenek csak 2—2,5 holdat kaptak a földből, ezért is l fogtak össze az újonnan föld­höz jutott parasztok. 1949- ben megalakult a Kossuth Tsz, a mostani Kossuth magva — aztán 1960-ban Cegléd szövetkezeti várossá lett. Ma hét tsz van a város­ban. Kétezernyolcszáz csa­lád gazdálkodik 23 ezer hol­don. Főleg növénytermesz­téssel foglalkoznak, de az állattenyésztés, a hagyomá­nyokhoz híven, ismét egyre nagyobb szerepet játszik. Je­lenleg 4000 szarvasmarha, 15 000 sertés és 9000 juh van a tsz-ekben. Főleg a Vörös Csillag és a Kossuth tsz-nek nagy az ái*»*Sllo- mánya. A két szövetkezet értékes díjakat hozott el eddig a mezőgazdasági ki­állításokról, A városban két állami gaz­daság van — és újabb két gazdaság táblái nyúlnak a város területére. Akik ott dolgoznak, szépen keresnek. De a tsz-ek is — a ház­táji földek jövedelmén kí­vül — tisztes jövedelmet biztosítanak tagjaiknak. A tavalyi városi munkaegység­átlag néhány fillér híján 36 forint volt. Állattenyésztés, növényter­mesztés, kertészkedés, gyü­mölcstermesztés — ez jel­lemzi most Cegléd mező- gazdaságát. A déli rész fu­tóhomokját megkötik a sző­lő- és gyümölcstelepítéssel — valóságos gyümölcsfaerdő lesz ott nemsokára —. észa­kon pedig gyarapodik az öntözött terület, bőségesen szórják a. műtrágyát a főid­re: évről évre gazdagabb lesz a termés. A haj dani állattartók és tőzsérek utódai ma egy egy­séges, minden ággal egyaránt törődő mezőgazdasági kultú­ra létrehozásáért fáradoznak. Olyan színvonalú mezőgaz­dasági kultúráért, amely megalkotóinak^ az egységes­sé váló paraszti osztály minden tagjának a hajdani gazdag tőzsérek nyugodt jó­létét biztosítja. Az oldalt írta: Firon András, Murányi József. Fényképezte: Gábor Viktor. Stratford vagy Cegléd? Tőzsérek, jobbágyok, A céhektől — a nagyiparig

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents