Pest Megyei Hirlap, 1964. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-31 / 126. szám

1984. MÁJUS 31. VASÁRNAP mtcrt* <JCtriaD Miroszláv Krlezsával — Budapesten Legutóbb 1947-ben járt ná­lunk; a jugoszláv írókül­döttség vezetőjeként jött az alig pár év előtt felszaba­dult Budapéstre. A főváros még lábadozott a szörnyű pusztulásból, a Szabadság-hid már állt s azon át hajtat­tunk a részben helyreállított Gellért Szállóba. Jobbra és balra még romokban hever­tek a hidak; jobbra tőlünk a budai Vár romjai, de a romok mellet és felett a vég­re szabad hazájához jutott magyar nép bizakodását is megláthatta Krlezsa, aki ta­lán az egyetlen nem magyar író, aki nyelvünket is beszéli s olyan közelről ismerte meg a magyar nép fájdalmát, megaláztatását, szenvedéseit, mintha csak ő is magyar író lett volna. De ismeri a magyar irodalmat, a leg­jobb írók müveit: Petőfit, Vörösmartyt, Ady Endrét. S midőn 1947-ben nálunk járt, hosszú évek után itt talál­kozott először régi jó ba­rátjával, Illés Bélával is, akihez Párizsban és Moszk­vában (1926) töltött napok élményei fűzték. S most ismét itt van; ti­zenhét esztendő után. A felszabadulás utáni és a mostani látogatása között új­ból feszült és vészterhes esz­tendők telnek el, vihartól vemhes felhők tornyosultak az égén, s a jelképes „Híd a Dráván” még sokáig nem épül­hetett fel. De most már áll a gyékényesi híd s újból összeköti a két partot; s talán az is jelképes, hogy mostani látogatására — a Magyar Pen Club meghívá­sára és drámájának, az Agó­niának bemutatására — fe­leségét, a Horvát Nemzeti Színház nagy művésznőjét, Béla asszonyt is magával hozta. S most egyedül jött, nem küldöttség élén, megán- személyként — de lehet-e ma már Krlezsa csak magánsze­mély? Hiszen ö az egész horvát népet és irodaimat, teljes egé­szében pedig a jugoszláv népeket és azok integrális irodalmát jelenti. * Robusztus egyéniség és ro­busztus megjelenés. Az ar­con a figyelő, élénken lo­bogó, csípős humort árasztó szemek, a két szénfekete, bo­zontos szemöldök — két ki­terjesztett sasszárny —, fel­felvillanó. tekintet — ma is ugyanaz, mint tizenhét esztendő előtt. De ez a te­kintet már sokkal enyhébb, tisztábban latható benne a szemérmesen megbúvó szere­tet, amikor az újjáépült hi­dakat, a budai vár szaksze­rűen és a lényeget felíáróan, a modern szellemet és a történelmi patinát egybefo­\\\\\\\\\\\\\\\S\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\V\\\V selte az Árpád-kar szalagot, s a fekete, nyilas egyenruhát. De ott, a prolinegyedben senki nem szerette a nácikat. Hallgatták, mintha csak szemük előtt játszódott volna le a történet, senki nem ké­telkedett. Nehezen fogalmazó­dott meg bennük a gondolat, de úgy érezték: valaki ütött helyettük. Ö büszke volt. Hiszen ő tudta meg elsőnek, s adta to­vább, mesélte el a többieknek, majd a felnőtteknek is, s a banda áhitatosan bólogatott hozzá, mint tanúsereg. Ott, eleiében először kóstolt bele ösztönösen, milyen nagy do­log mások vágyait, rejtett ér­zéseit kimondani. Milyen szép mesélni, elmondani valamit, ami ha talán nem is igaz, de örömet lop az arcokra, csillo­gást a szemekbe, csendes, hangtalan nevetést az ajkak köré. Talán ettől kezdve sarjado- zott benne az a gondolat, hogy a művészet olykor bűvészke­dés ... PÁTER DARÖCZY Páter Daróczy pap volt és nyilas. Eveken át csepülte a szószékről azokat, akik minden vasárnap nyájként tódultak a félhomályos templomhajóba, hogy kínjaikra, bajaikra ott keressenek csalóka vigaszt. Daróczy tisztelendő úrnak hí­re volt, tudta róla a környék: neki mindenki „vörös”. Hosszú, nyurga ember volt, aszkéta arccal, eszelősen lobo­gó tekintettel, horgas, begör­bült ujjakkal, keze mindig »SZINTE BESZÉLGETÉS - MOZIÜGYBEN MIÉRT ROSSZAK A MOZIEPÉLETEK HOL NYÍLNAK UJ SZELESVASZALJ MOZIK— VETELY- TÁRS-E A TELEVÍZIÓ — MILYEN ÚJ FILMEKET LÁTHATUNK Virágok — napfényben (Foto: Kotroczó) vány, minden, ami csak fa volt, amit tűzre lehetett tenni. Felfedeztek egy beomlott pin­cét, ahová titokban, nehogy észrevegyék őket, s hoppon maradjanak, besurrantak, s vékonyka, keszeg hátukon hordták a házba a kincset érő, nagyon palás szenet. A banda szerezte — nem volt enyém vagy tied. Az övéké v>olt, a szülők is igy vették tudomásul, feladva a reménytelen küzdelmet. Mert megpróbálták pofonokkal, be­zárással tudtukra adni, hogy nem gyerekjáték már az utcán csatangolni, maradjanak az óvóhelyen. De népi marad­tak. Ha egyiket nem engedték, nyolc ördög ugrált, üvöltött, míg csak az is nem loholt ve­lük. Terrorizálták a szülőket, akik rettegve lesték mindig, hányán jönnek vissza? Nagyon messzire már nem merészkedtek. Féltek a kihalt utcákon, óvatosan surrantak a természetellenes, tüzek, korom és omladék festette fekete havon, újra és újra összehúz­ták magukon a vékonyka gön­cöket, s értő pillantásokkal kémlelték, hol mire tehetnék rá a kezüket. A véletlen ve­zette őket a „nagy fogásra” is. Egyikük dolgát végezni ment. de a többiek kővel do­bálták, meg kiabáltak neki. Odébb vonult hát, hagyják már békével. És ott, a leomlott fö­dém takarásában .meglátta a kincshegyet. Fél napig hord­ták. Kabát alatt, zsákban, fií­góan renovált házait néze­geti. S amint a Margitsziget szépségeit elnézegetjük, eszem­be jut, hogy legújabb nagy alkotásában, a Zászlók című regényében, milyen hevesen bírálja a regény főhősének szavaiban a grófoknak és tő­késeknek azt az egykori ter­vét, hogy a magyar törté­nelemnek ezen a legtündé- ribb szigetén kártyabarlan­got akartak nyitni. Ez per­sze most nem kerül szóba, de Krlezsa tekintetén látom: tetszik neki, hogy a hajdani Nyulak-szigete ma a nép szi­gete, s tán legszívesebben maga is beülne a mikro­buszba, hogy kissé körül­járja. ★ Szeret egymagában kószál­ni most is. Budai és pes­ti élményeit — persze, áttételesen — most meg­írt nagy regényében, a Zász­lókban örökítette meg,'ami­dőn egyik ■regényhőse szájába adva. mintegy a múltból elő­vetíti a nagy élményt: a nem­zet rossz vezetői miatt ez a Vár, Buda és környéke egy­kor romokban fog heverni. S most kissé eltűnődő mosoly- lyal meséli el kószálásainak egyik új élményét: egy pesti bisztróba betérve, egy műlá­bas öreg rokkant állt mellé­je és italt kért. Krlezsa meg­kérdezte: — Maga Ferenc Jóskának adta oda a fél lábát? CSXN>XSXX\XVXXVVXXXXXXXXX\>XXXXXXXX>XXVSXVV*V' gesztikulált. Áthajolt a szószék korlátján, s úgy csapott végig szavával az embereken. Október 15-e után tudták csak meg róla, hogy nyilas. Német géppisztolyt akasztott a reve­renda fülé, s ki tudja honnét jött suhancokkal vette körül magát. Házról-házra jártak, s sanyargattak mindenkit: gya­nús egyén? Szökevény? Zsi­dó? Élelmiszer-halmozó? Ék- szer-rejtegető? Lógós? Haza­áruló? Ha valaki nem tetszett neki, ha tizen-huszan nem állítot­ták, hogy „de hiszen itt lakik a házban már három eszten­deje”, vitték magúkkal. A pásztor géppisztollyal terel­gette a megriadt nyájat, s a templomnak feléje sem nézett. Az öreg plébános tartotta meg a miséket, de az nem beszélt. Öreg volt, reszkető kezű, han­gú, a szeme állandóan köny- nyezett. Mise végén Páter Daróczy és testvérei ott csörtettek a templom körül. Nézték, ho­gyan mennek lehajtott fejjel az emberek, vizslatták, ki van közöttük gyanús, idegen? Ad­dig, míg pap volt, mindenki köszönt neki. Most, hogy papi ruhás nyilas lett, az emberek lehajtották a fejüket, s úgy tettek, mint akik nem isme­rik. Vékony szája fehér lett, elsápadt a dühtől, s átkokkal kevert szitkokat szórva lök- döste az embereket. A suhan- cok ott álltak mögötte, s rö­högtek. ök távolabbról nézték, hall­gattak, sókáig, nagyon sokáig hallgattak, már elfogytak az emberek, kiürült a templom előtti tér, Páter Daróczy és suhancai is elcsörtettek, ami- kor egyikük, ki tudja mire gondolva, honnét merítve, azt mondta: ha nagyobb lennék, szétverném a fejüket. Minden tudásukat össze­szedve köptek egyet, s elvo­nultak a hátsó udvarba, a raktárnak használt düledező fészerhez, hogy szemrevételez­zék legújabb, semmit sem érő kincseiket. FEKETE HÓ A várost már roppant gyű­rű fogta körül. Nem volt már légiriadó, állandóan a házak fölött keringtek a gépek. Az ágyúk könnyedén köpték a környékre lövedékeiket, s las­san mindenki lehúzódott a pincékbe. Életük akkor nyár elválaszthatatlan lett. Állan­dóan kilencen volták, a ház tudomásul vette, hogy egymás nélkül nem mozdulnak semer­re, s sokszor egy miatt az egész banda szenvedett. Még­is: valamiféle tiszteletet is szereztek, bár a tisztelet na- gyonis gyakorlati töröl fakadt. A romok közötti kacatok gyűjtéséről áttértek az értel­mesebb „szerzésre”. Zsákokkal járták a környéket, s hihetet­len mennyiségű fát halmoztak fel. Volt közötte félig elszene­sedett gerendacsonk, palánk- darab, székláb, ládamarad­letlen. félig szétment kosár-' ban. Fél kilós dobozok voltak, \ benne a finomnak számító: csemegével: a Pritaminna k: nevezett darált paprikával.t.l A szerzeményt először „ma- ] guknak" akarták. Nem is szóltak senkinek. Hátra hord-, ták. a raktárba, a saját terü­letükre, ahová — a felnőttek] különös kegye volt ez — csak ök léphettek be, soha senki nem zavarta őket. Ott halmoz­ták fel a porral lepett, itt-ott behorpadt dobozokat, s azt hitték, ezzel a kinccsel, ezzel a „szerzéssel” átvészelnek akár tíz ostromot, tíz telet. A gya­korlat azonban, mint nem rit­kán, most is megcáfolta az el­méletet. Bármennyire is igyekeztek lelkes képet vágni, a darált, édeskés paprika nem ízlett. Megettek két-három dobozzal, de másnap már senki nem firtatta, mikor nyitnak fel újabbakat? Harmadik nap kö­zölték a szülőkkel, mit sze­reztek. Persze, azok kaptak rajta, ök meg úgy hordták át a raktárból az óvóhelyre, mint akik most nagyot, szépet cselekedtek. Holott csak azt tették, amit legtöbbször tesznek az embe­rek: amihez nem fűlik a fo­guk, azt nagy gesztussal má­sokra testálják át. Persze, ők azért nem igy érezték, gondolták. Gyerekek voltak még hoz-, zá... négy mozit szélesvásznúvá átalakíttatnunk. $.mi a mozihelyiségek bel­ső karbantartását illeti, né­hány év óta már nem festjük, hanem pozdorja-lemezes, raf­fia és műbörborítással véd­jük, korszerűsítjük a falakat. Ennek a folyamatnak a meg­gyorsítására még az idén sze­retnénk egy vertikális rész­leget — kőműves, asztalos — létrehozni, amelynek ez len­ne a feladata. Munkánkat azonban jelentősen gyorsab­bá tenné, ha a községek tár­sadalmi munkában vállalnák ezeknek a falburkolatoknak az elkészítését, az anyagot mi biztosítanánk hozzá. Történ­tek már ilyen kezdeményezé­sek. Szigetújfalun például két pedagógus, Halásztelken pedig egy nyugdíjas munkás készítette el leírásaink alap­ján a mozihelyiség belső fal­burkolatát. Gyakori beszédtéma: a televízió elcsábítja a mozik nézőit. Mi a hely­zet Pest megyében? Van igazság benne. Ezt há­rom számadattal szeretném bizonyítani. 1955-ben 7 millió 154 ezer, 1957-ben 7 millió 943 ezer,1963-ban pedig már csak 5 millió 911 ezer mozilá­togató volt Pest megyében. Vagyis: hat év alatt több, mint kétmillióval csökkent a közönség száma. Ehhez a te­levízió is jelentősen hozzájá­rult. De nem csak a televízió. A filmek gyenge művészi szín­vonala csakúgy, mint az a technikai tényező, hogy nem, egy mozinkban még ma is a huszas évek elején készült ve­títőgépekkel dolgozunk. Hadd mondjak el ezzel kapcsolat­ban egy példát. Megyénkben tizenöt keskenyfilmes bemuta­tó mozi van. ahol a fővárosi mozikkal egyidőben játsszák a filmeket. Gépészeink azonban sokkal szívesebben vennék, ha utánjátszó mozik lennének, mert a régi elavult gépek le­szedik az új kópiák emulziós- rétegét,, s ezért jelentős kárté­rítést kell fizetnünk. A fejlődés útja a korszerű géppel felszerelt szélesvásznú mozi. Ezt az az örvendetes tény bizonyítja, hogy ezekben a mozikban újra emelkedőben van a látogatók száma. így az idei év első negyedében már tízezerrel több mozilátogatónk volt, mint az elmúlt év ha­sonló időszakában. Elmondhatom, hogy a tele­vízió rivalizálása egyre csök- , kenő tendenciát mutat, mert ! nem veheti fel a versenyt a ; szélesvászon nyújtotta képle- : hetőséggel. Milyen új filmeket ma­tatnak be a nyári és őszi szezonban? ! A nyári program egyik ki- : emelkedő filmjének ígérkezik i a Szereti az embereket, pro- i fesszor úr? című NDK film, í amely bizonyos értelemben a • nagysikerű Lelkiismeret láza- j dása című filmhez hasonló j problematikát dolgoz fel, Je- : lentős művészi élménynek : ígérkezik Szimonov: Élők és i holtak című regényének két I részes szovjet filmváltozata is. [Sartre: Altonai foglyok című - színművéből készült olasz !film főszerepeit Sophia Loren I és Vittorio de Sica játssza. : Júniusban kerül a közön- :ség elé a Lampedusa regénye [nyomán készült Párduc Clau- [dia Cardinale és Jean-Paul «Belmondo főszereplésével. Jú­liusban mutatják be az Arany l fej című magyar—amerikai > koprodukciós alkotást, a ! Sándor Mátyás című francia í filmet és a Nemo kapitány [című Walt Disney produk- ! ciót. • A további bemutatók között !szerepel még az Ének az : esőben és az Ifjúság édes ma- í dara című amerikai, az Em- í bervadászat című lengyel, a ; Vasszűz című angol, a Té- ; közlő szív című francia, a í Moral 1963 című nyugatnémet j és a Blood kapitány című olasz i film, amelynek főszerepét a ! nemrég elhunyt Errol Flynn [fia játssza. — p — arány sem túlságosan sze­rencsés, ami azonban még en­nél is nagyobb baj: a kes- kebyfilmes mozik épületének elhanyagoltsága. Szentm'ár- tonkátán most állítottuk le a vetítést az épület élet­veszélyessége következtében. Ocsán a mozi egyik tűzfala re­pedt meg és dőlt le, Vámosmi- kolán pedig a mozi végfala dóit ki. De még a normálfilmes mozik tetőszerkezete is sok helyütt sürgős felújítást kö­vetel, különben azok egy ré­szében is be kell szüntetni a vetítést. Üj mozi a megyében nem épül sehol, egyedül az érdi mozi tervezése folyik. Építé­se előreláthatóan a jövő év­ben kezdődik — állami beru­házásból. Ezzel kapcsolatban szeretném elmondani — mert sok olyan kérelem érkezik hozzánk, hogy ebben vagy abban a faluban építtessünk új mozit —, hogy vállalatunk­nak építési kerete nincs, csak felújítási és átalakítási mun­kálatokat végeztethetünk. Ar­ra azonban lehetőség nyílik — példa rá a pomázi mozi —, ahol a község a maga erejé­ből felépíti a mozit, annak teljes berendezését vállalni tudjuk. A szomszédos Bács megyében az elmúlt eszten­dőkben tizenhat mozit építet­tek fel községfejlesztési alap­ból, nálunk azonban csupán a pomázi mozi készült el így. Hol folynak a megyé­ben felújítási és átala­kítási munkálatok? A szödligeti mozi felújítása áprilisban befejeződött, a mendei mozi pedig az addigi keskenyfilmes vetítőberende­zés helyett normálfilmes be­rendezést kapott. A normálo- sítás következő állomása Ta- hitótfalu, de terveink között szerepel az is, hogy a jelen­leg keskenyfilmmel működő vándormozinkat^ normál-, sőt, szélesvásznú filmek vetí­tésére alkalmas géppel látjuk el az év második felében. A legnagyobb szabású, egy­millió forintos felújítási és átalakítási munka Gyálon kezdődött meg, ahol az év végére fővárosi szintet elérő szélesvásznú filmszínházat nyitunk. Ezenkívül az idén még két mozi, a kiskunlac- házi és a dömsödi szélesvász­núvá történő átalakítására kerül sor, de szeretnénk — és több, mint valószínű, hogy sikerül is — még további iX\VWW\\VWW\\W.\\\\W\V\VVWXVVVVVVW\XV1 „Minden művészet közül ; számunkra legfontosabb a : film” — mondotta Lenin Lu- í nacsarszkijjal folytatott egyik i beszélgetésében, s ez így igaz. i A filmművészet a legnagyobb •tömegekhez szóló művészeti j ág, ezért ismeretterjesztő, agi- ; tativ és művészi-nevelő sze- j repe valamennyi művészeti í ág közül a legfontosabb. Még- [ is, az elmúlt esztendőkben ro- ; hamosan csökkent a mozilá- ; togatók száma nemcsak or- ; szágosan, de megyénkben is. ! Vajon mi az oka ennek? í A közönség csökkenésének ; ténye több okból tevődik ösz- \ sze. A Pest megyei Népi El- í lenőrzési Bizottság vizsgála- ! ta szerint az okok közé tar- í tozik az épületek rossz álla- í pota, a filmek gyenge művé- ; szí színvonala, a televízió í mind nagy óbb térhódítása és ; a Vetítőbe rendezések elavult- j sága. í A napokban felkerestük iOjszászi Gyulát, a Pest {megyei Moziüzemi Vállalat | igazgatóját, hogy tőle kér- \ jünk választ: hol tartunk je- ! lenleg — moziügyben. Mi az oka annak, hogy a megyében mind gyakrabban kerül sor a moziépületek bezárá­sára? í Megyénkben jelenleg száz- í hatvan mozi üzemel. Ezek kö- ! zül huszonhárom szélesvász- í niI, harminchét normál-, [ száz pedig keskenyfilm veti- '• tésére alkalmas. Már ez az • 5 Mire az öreg rokkant: — Hát ezt bizony 'eltalál- ^ ta, uram. Mázlista voltam. f — Hogy-hogy mázlista? ^ — Mindjárt az első világ- í háború elején, Belgrad alatt, $ i Cigány-szigeten lőtték el a í fél lábamat. Az ugyan elve-$ szett Belgrád alatt, de ezzel sikerült megúsznom az első, f meg a második viiághábo- f rút is. í [ S a véletlen sorsa fél év-; század után éppen Miroszláv J Krlezsa mellé sodorta, Buda-i pesten, mintegy igazolásául í mindannak, amit Krlezsa a | háború ellen írt. * í A Zászlók-ról beszélgetünk,! terjedelmes történeti regé-; nyerői, amely könyvalakban j még meg sem jelent, csupán \ az első rész a zágrábi Akadé- \ mia folyóiratában, a Fórum-! ban. Ez a kötet, amely első-1 sorban a magyar olvasókö-! sönséget is érdekli ,.A feke- \ te sas árnyékában” címen \ egyszerre jelenik meg hor-; vát, német és francia nyel- \ ven, s csaknem ezekkel egy- j időben magyarul is. A re- í 7ény egyik főhőse az [ rlsö világháborúban elesik, \ s ezzel ér véget a re- \ gérty első része. A második \ kötet: A fehér sas árnyéka- ! ban, már a királyi Jugoszlá- í viában játszódik. S most, S hogy Krlezsa csaknem két í hetet tölt Budapesten, a re- \ gény legfontosabb fordítási; problémáit is van időnk meg- ; beszélni. Csuka Zoltán '

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents