Pest Megyei Hirlap, 1964. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-23 / 119. szám

1964. MÁJUS 23, SZOMBAT "’''k/Cü^op 3 Három betű. Rövidítés. És mértékegység. A trinitroto­luol vagy másként a trotil rövidítése. És mértékegység: egy gránát 25 kiló trotil, egy bomba ezer vagy kétezer ki­ló, egy atombomba ... Mértékegység. A halál, a pusztítás mér­tékegysége. És mégis: a világon sokain, sokfelé játszanak vele. Lo­garléceket tologatnak, papíro­kon tollak róják a számada- • tokát, elektronikus számító­gépekbe táplálják be lyukkár­tyákon: hány bomba hány embert ölhet meg? Mennyi bomba kell ahhoz, hogy a vi­lág lángba boruljon. Az új és a legújabb és a legesleg­újabb bomba hány tonna tro­tilnak felel meg? Mert a trotil már lassan csak mértékegység lesz. El­avult, öreg, csak éppen arra jó, hogy a számításokhoz se­gédeszköz legyen. A legve­szedelmesebb, a leghatéko­nyabb „hagyományos” robba­nóanyag már alig érdekli a stratégákat. Ök A- és H-bom- bák megatonnáit számítják, s a mégatonnákkal azt, mit pusztítanak el. Mit és főként — kiket! 1. A Hirosimára 1945 augusz­tusában ledobott bomba húsz­ezer tonna trotilnak felelt meg. A szakértők ma azt mondják: „kis bomba" volt, ma már nem gyártanak ilyet. Miért? A válasz nagyon egyszerű: ráfizetéses! Kifizetődőbb nagy bombá­kat gyártani. Olyanokat, ame­lyek nemcsak a maghasadást használják fel, hanem a pusztítás technikáját maga­sabb fokra emelik fel: azt utánozzák, ami évmilliók óta a Napban végbemegy. Az ún. héliumszintézis biztosítja Föl­dünkön a napfényt: a mele­get, a világosságot, az életet. Két hidrogénizotóp hélium­má egyesül s e folyamat köz­ben keletkezett energia nagy­részét robbanásszerűen adja le. Ennyi az egész. Kell hoz­zá — „gyújtózsinórnak” — egy hagyományos atombom­ba, amely a több millió Cel­sius fok hőmérsékletet bizto­sítja, amelyen megkezdődik a magfúzió, s annak következ­ményeként — hozzávetőleg 35 kilométeres körzetben elpusz­tul minden! Iszonyú? Még ez sem tökéletes bom­ba. A mai, legkorszerűbb magfegyver a háromfázisú bomba, amely hatását te­kintve, húsz-ötven megaton­nának felel meg. Mennyi egy megatonna? Egymillió tonna trotil! A papír türelmes. Számoszlopok, tervek, raj­zok. A bomba felrobbanásakor a legnagyobb pusztítást a lö­késhullám okozza — mond­ják a szakemberek. A robba­náskor — folytatják tovább — gamma- és neutron-sugár­zás keletkezik. A halálos dó­zis 600 Röntgen. A bomba túlteljesíti ezt: eléri az 1200— 2000 r-t. A cinikus ember talán rá­vágna: megnyugtató. De ebben az egyben, eb­ben az egyetlen egyben alig­ha találni cinikus embereket! TNT lelő robbanóanyag halmozó­dott fel. Folytassuk tovább a számítgatást? Mennyi jut egy emberre? Többszörösen elég ahhoz, hogy semmivé legyen! Pedig a hidrogénbomba csak azt utánozza, ami a Napban végbemegy. A Nap meleget, világosságot, életet áraszt —* megnyugtató távol­ságból. A bomba — szörnyű közelségből — húsz-huszonöt­millió fokos, elképzelhetetlen poklot, egy pillanatra vakító, majd örök sötétséget, vaksá­got adó világosságot, s halált. Vakságot adó világosság? Nem szórendi zavar, nem pontatlan megfogalmazás? Nem, nem az. A bomba fé­nye megvakít A bombáé. De a magenergia adhat kelle­mes, lágy fényt is, mintahogy ad. Dolgoznak atomerőmű­vek, ahol lassítva zajlik le mindaz, ami a bombában má­sodpercek tört része alatt s ami utóbbinál vakít, halált oszt, ott otthonokat világít m^g, gépeket forgat, jöven­dőt- formál. Mégis: hányán, de hányán vannak, akik a halál energiáját készítik. Közzétettek egy amerikai sta­tisztikát: a tudósok és mérnö­kök kétharmad része kizáró­lag katonai feladatok megol­dásán buzgólkodik. A Wall Street Journal című amerikai lap így siránkozik: „Az amerikai hadigazdaság kolosszusa több, mint egy év­tizeden keresztül olyan menyr nyiségben vándoroltatta át a dollárt Amerikából Európába, hogy ennek eredményeképpen sokkal több pénz megy ki az XJSÁ-ból, mint amennyi be­jön." Üzleti lap, üzleti szempont. De az üzlet dollármilliói mö­gött szabad-e, hogy egy perc­re is eltűnjenek az — embe­rek?! Akit fenyegetnek, akit or­vul megtámadhatnak, az nem várja mindezt ölhetett kezek­kel. Megteremti a maga fegy­vereit és megteremtette. A világon jelenleg a Szovjetunió rendelkezik a legerősebb, leg­pusztítóbb fegyverekkel. Ezek a fegyverek nem fenyegetnek senkit. Ezek a fegyverek a támadó kezét fogják le! A fegyvereket emberek kezelik. És a fegyverek milyenségét az emberek szabják meg! ■ 3. Vannak emberek, akiknek a fegyverek adják a minden­napi kenyeret. Az Egyesült Államokban a repülőgépipar termelésének 95 százaléka, a hajóipar termelésének hat­van százaléka — hadianyag. És vannak, akiknek a fegy­verek jelentik a mérhetetlen hasznot, új és új ipartelepe­ket, palotákat Miamiban, jachtokat, különrepülőgépe- ket, hatalmat, mindent. Előbbiek, ha gépkocsit gyártanak és hűtőszekrényt, kekszet, rágógumit és szöve­tet: akkor is megtalálják mindennapi kenyerüket. Utóbbiak? A fegyverek milyenségét, támadó vagy békét biztosító voltát az emberek szabják meg. A különböző társadalmi rendben élő emberek. A szo­cialista rendben, mivel a ha­talom a népé, a népé az ural­kodó érdek. De ott, ahol a hatalom kevesek sajátja, ott az uralkodó érdek is csak az övéké lehet! Mit akarnak ezek az em­berek? Érzik-e mind jobban céljaik lehetetlenülését? „Tör­ténelmileg a háború célja a területszerzés volt. Ennek a kritériumnak ma már nincs döntő jelentősége..Há­rom amerikai szocioló­gus — Strausz-Hupe, Kintner és Possony — írta ezt le. A magfegyver sivataggá te­het földrészeket. A háború megszállottjai azt foglalnák el? Nemzetközi pályázatot írtak ki, hogyan menthetik meg az Abu Simbel-i sziklatemplom ötezer éves remekeit az asz- szuáni gát teremtette mester­séges tenger vizétől. Az em­ber féltőn óvja, ami a múlt­jához tartozik, s nagy áldoza­tokat hoz érte. Az ember fegyvereket készít, hogy nem­csak múltját, hanem jöven­dőjét is tpnkre tegye! Meg­hökkentő ellentmondás, s me­ditálni is lehetne rajta, ha csak filozófiai probléma len­ne. De nem az. Az élet adta probléma. A ma és a holnap nagy gondja ez. Mert két félék az emberek. Józanok és megszállottak. A józanok milliárdnyian van­nak. A megszállottak marok­nyiam Hatalmuk nagy, de nem lebírhatatlan. A mil­liárdnyi ember lefoghatja és le is fogja a kezüket! Hazánkban a közelmúltban fejeződtek be a leszerelési és béke hónap eseményei. Ezrek és, ezrek tettek hitet a béke, az építőmunka, a holnap mellett. Sokan és sokféle gonddal, ebben mégis egysé­gesen. Vannak, akik azt számít- gatják, az új és a legújabb bomba mennyi TNT-nek fe­lel meg. És vannak, nagyon sokan vannak, akik azt szá­molják, hogy soraik, a bé­kéért küzdők sora napról nap­ra hány és hány millióval lesz gazdagabb, erősebb. A TNT, mint robbanóanyag, lassan a múlté lesz. A TNT- nek, mint mértékegységnek is, e sorsra kell jutnia. Mészáros Ottó Uj egéssséghaz es orvos Pócsmegyeren A Szentendrei-szigeten lé­vő Pócsmegyeren a község­fejlesztési alapból 240 000 fo­rint beruházással új egész­ségház épül. Az egészség­házhoz kétszobás orvosi la­kás csatlakozik. A község lakói jelentős társadalmi munkával segítették az épít­kezést, amely már tető alá került és június végére át­adható lesz, de még nincs or­vos Pócsmegyeren. A régi nyugdíjba ment. A község­fejlesztési alap segítségével gondoskodtak orvosról is, amikor társadalmi ösztöndí­jat adtak Schaffer Ferenc­nek, aki jelenleg utolsó vizsgáit teszi le az egyete­men és őszre jön vissza fa­lujába, ahol a lakosság és az új egészségház várja a falu orvosát. PÉNZBÍRSÁG Latinovits Zoltán színmű­vészt, aki egy közlekedési szabálysértés miatt intézke­dő rendőrt nagyobb nyilvá­nosság előtt megsértett, jog­erősen háromezer forint pénz- büntetésre ítélte a központi kerületi bíróság. A DÍVSZ felhívása a nemzetközi gyermeknap alkalmából A Demokratikus Ifjúsági Vi­lágszövetség Budapesten mű­ködő titkársága felhívást tett közzé a közelgő nemzetközi gyermeknap alkalmából. — Június 1-én mindenkit felszólítunk, akinek kedves a gyermekek élete, kövessen el mindent, hogy a gyermekek békében élhessenek, minde­nük meglegyen, amire csak szükségük van, hogy az ENSZ közgyűlésének a gyermekek jogairól 1959-ben elfogadott nyilatkozata megvalósulhas­son. Harcoljunk együtt gyer­mekeink boldog és békés éle­téért. mindenütt a világon! — hangzik a DÍVSZ budapesti titkárságának felhívása. Halálos ítélet a tápiószecsői kettős gyilkosság ügyében Tegnap délután a megyei bíróság Barnaföldi tanácsa több napos tárgyalás után íté­letet hirdetett a tápiószecsői rablógyilkosok felett. * A kerek egy órán át ismerte­tett ítélet indoklása megálla­pítja, hogy a két elemit vég­zett, analfabéta, egyik mun­kahelyről a másikra kódorgó Seres János durva, goromba ember, aki lopásért már több­ször állt a törvény előtt. Ba­rátja, a fiatalkorú T. László szintén csak két általánost járt és ugyancsak kötekedő fenegyerek hírében állt, s aki­nek motorkerékpárok eleme­lése száradt a lelkén. Ez év januárjában mindketten ki­maradtak fővárosi munkahe­ÜNNEPI KÖNYVHÉT, 1964 Jörge Semprun: A nagy utazás Sok megdöbbentő erejű re­gényt, naplót, visszaemléke­zést olvastunk már a náci fasizmus gaztetteiről, a kon­centrációs táborok borzalmai­ról és kegyetlenségeiről, s hinné az ember, hogy újat, megrázót aligha lehet már minderről elmondani. Nos, aki elolvassa Jorge Semprun most megjelent A nagy uta­zás című Formentor-díjas re­gényét, mégis úgy teszi le a könyvet, hogy nem sajnálja az időt, amit olvasására for­dított: maradandó, művészi élménnyel lett gazdagabb még akkor is, ha a regény nyúj­totta valóság-élmény alapo­san felkavarta. Valóság-élmény — ez adja Jorge Semprun regényének mindvégig feszült drámaisá­gát, mert A nagy utazás tu­lajdonképpen nem más, mint annak az iszonyatos négy napnak a története, amíg Jor­ge Semprun politikai foglyot — magát az írót — a buchen- waldi koncentrációs táborba szállítják. Az író — spanyol nemesi család sarja — a hő­se ennek az életregénynek, amely látszólag életének* csak egy kicsiny szakaszát adja, a valóságban mégis mindent elmond magáról, amit fon­tosnak és lényegesnek tart eddigi életéből. S ez az élet viharos: a spanyol nemesség­től a kommunista pártig ve­zet. Közben olyan kitörölhe­tetlen élmények vésődtek Semprun emlékezetébe, mint a család Franciaországba va­ló menekülése, a francia par­tizánok soraiban vívott har­cok, majd a Gestapo fogsá­gában átélt döbbenetes ere­jű emlékek. A megrázó valóság-élmé­nyen túl, érdekessége ennek a kitűnően szerkesztett, nagy önfegyelemmel írt regénynek, hogy Semprun csak tizenhat esztendővel szabadulása után írta meg az 1945-ben lejegy­zett, de soha nem publikált vázlatokból. Méltán nyerte el művével 1963-ban tizenegy könyvkiadó egyesített diját. (Európa Könyvkiadó.) lyükről, február másodikán pedig a falubeli Gödörben va­ló biliárdozás közben elhatá­rozták, hogy pénzt fognak ra­bolni, mégpedig olyan hely­ről, ahol bögrecsárda, zug- borkiméfés van. Két házba is elmentek, ahol bort mérnek. Az volt a céljuk, hogy borvá­sárlás ürügyén behatolnak a lakásba s megkaparintják a tulajdonosok pénzét. Tervük, nem sikerült, mert nem en­gedték be őket. Az eredménytelen próbál­kozások után Mészáros Jó­zsefek házához mentek. T. László többször végzett mezei és házkörüli munkát Mészá- roséknál, s tudott arról, hogy kazettában tartják pénzüket. Az asszony, aki ajtót nyitott, közölte, hogy nem ad bort, a két hivatlan éjszakai látogató ennek ellenére behatolt a la­kásba. Mészáros József, ami­kor meglátta Serest, aki tarto­zott neki, szidalmazni kezdte, s felkapott egy konyhaszéket, meg akarta ütni vele. Seres megragadta a széket, majd boxerrel az idős ember arcába ütött, torkonragadta, újabb ütéseket mért rá, s lelökte az ágyra. Mészárosnét, aki segít­ségére sietett, T. László ugyancsak súlyosan bántal­mazta, fojtogatta, s a földre zuhant asszony nyakára lépett. Az elvetemült támadók áldo­zataikat ezután bedobták a kútba. Mivel Mészáros jajga­tott a kútban, Seres utasításá­ra bűntársa többek között egy kapuoszlopot és egy nagy kö­vet dobott utána a kútba. Se­res János és társa átkutatta a lakást. Kevés pénzt találtak, s ezenkívül néhány kisebb hasz­nálati tárgyat vittek el ma­gukkal. A bíróság különösen kegyet­len módon, nyereségvágyból több emberen elkövetett em­berölésben mondta ki bűnös­nek a támadókat, T. Lászlót ezenkívül lopásban is. Seres Jánost halálra, a fiatalkorú T. Lászlót halmazati büntetésül 11 évi szabadságvesztésre ítél­te. Az ügyész az ítéletet tudo­másul vette, az elítéltek és védőik fellebbeztek. \\\\WCsNSVWk\\VVVV>^\V\\V^>NNÄ\\\>\\\\Vi\\\\\\\W\Vv\!CV\\\\V^^^ § _ IVANICS ISTVÁN* KARRIER A VÁCI VTCABAN SZATIRIKI/S KISREGÉNY 2. Seymour Melham profesz- szor, aki az Egyesült Álla­mokban, a Columbia egyete­men tanít, kiszámította, hogy hazája 44 milliárd tonna tro­tilnak megfelelő robbanó­anyaggal rendelkezik. Ennek döntő többsége: magfegyver. A szakértők becslése szerint a világon körülbelül 100 mil­liárd tonna TNT-nek megfe­A U TÓ KÜLSŐ-BELSŐ TAKARÓT méretre készítünk, hozott és saját anyagból. Külső taka­rót kiváló minőségű, köny- nyű ponyvaanyágból készí­tünk. Vidékre utánvéttel szállítunk. Elkészítési határ­idő: 8 nap. Pest megyei Ruhatisztító és Szolgáltató Vállalat, Budapest, XI., Bartók Béla út 115. Telefon: 267—642. — De apám, csak nem kép­zeli ... Kökény Boldizsár ráförmedt. — Nem kérdeztelek! Itt a pénz, a számlát pedig írd alá. hogy további követeléseink nincsenek egymással szemben. Ezt olyan hangon mondta, hogy Sándor nem mert ellen­kezni. A 120 forintot zsehre- gyűrte és reszkető kézzel a számla aljára kanyarította a nevét. * Sándor otthon tétlenkedett. Házikabátban és papucsban ténfergett egyik szobából a másikba és azzal ütötte agyon az időt, hogy hetykén kunko- rodó bajuszt rajzolt a faliképe­ken röpdöső szárnyas angyal­kák orra alá. így jutott el a hálószobába, ahol a széles franciaágyon összekuporodva a Muki kutya szunyókált. Háta mögé rejtett kezében egy dísz- párnával, s az arcán végtelen szeretettel áz ágyhoz óvako­dott, majd villámgyorsan rá­vetette magát a riadtan szűkö­lő kutyára. Spárgát kerített és a díszpámát jó erősen a kutya hátára kötötte. Mikor szabad­jára engedte, úgy futkározott a lakásban, mint egy motori­zált puff. Később megunva a kutya veszett csaholását, meg­szabadította kötelékeitől. (28) Kökény Boldizsár félretolta az asszonyt és az asztalhoz lé­pett. Felmarkolta a háromezer forintot és a se holt, se eleven Sándor kezébe nyomta. — Tessék, ez a tied, tedd el. Eddig úgy sem volt nénzed, mert mi nem tudtunk adni, hát most legyen. Az asszonyhoz fordult. — Te meg hozd ki azt a cédulát. — Milyen cédulát? — Amit a kendős kofa adott. — Mit akarsz vele? — Ne akadékoskodj, hanem hozd ha mondom! Kökényné ijedten berebbent a szobába, és nem sokkal ké­sőbb ismét megjelent, kezében a számlával. Az öreg Kökény szoborrá dermedve állt az ab­lak mellett, háttal a másik kettőnek. — Olvasd, mennyivel tarto­zóink! — rendelkezett. — 114 forint 50 fillér a hát­ralék — olvasta Kökényné en­gedelmesen az összeget. Kökény Boldizsár előhúzta kopott bőrtárcáját és tempósan leszámolt 120 forintot. — Tessék, ez a tied. A hát­ralék a kendőkért. Sándor kétségbeesve tiltako­zott. Leheveredett a kanapéra és átadta magát gondolatainak. Napoli óta esett az eső, ami eleve lehangolta, s ráadásul Liza az utóbbi időben feltű­nően megváltozott. Állandóan szerelmével üldözi, gyakran a leglehetetlenebb napszakokban is. Szerencsére ma kora reggel elment és csak este, hat óra felé jön haza. És még csak tíz óra! Isteni érzés egyedül len­ni. Nem kell se beszélgetni, se csókolózni, se üzleti ügyeket tárgyalni. Semmit nem kell csinálni, nyugodtan heverész- het egész nap. Ha költő lenne, most okvetlenül verset írna a lassan pergő őszi esőről, vagy a szerelemről. Illetve a szere­lemről nem írna semmit. A szerelem nem lírai, hanem cse­lekvő állapot. Erről eszébe ju­tott Béresé Mari. Ugyan mit csinálhat most? Napok óta nem találkoztak. Pedig Mari nem érdemli meg, hogy elha­nyagolja. Kedves, aranyos kis­lány, akit voltaképpen szeret is, amennyiben persze a szere­lem azonos a megkívánással. Mari idealista, szerinte a sze­relem az érzelmi, érzéki és ér­telmi összetevők szintézise. Ez ugyan csak afféle tudálékos maszlag, amit régen túlhaladt az élet, de azért tovább szaj­kózzák az emberek. Marival azért jő volna most találkozni, ö egyike azon rit­ka példányoknak, akikkel mindig van miről beszélni. Ez nagy dolog. Felhívta a tanszéket, de a jelentkező férfihang mogorván értésére adta: — Nem óvoda ez kérem. Nyilván órán van valahol. Ha nagyon sürgős, jöjjön be és nézze meg áz órarendet. — Dögölj meg! — dühöngött Sándor és lecsapta a kagylót. Visszafeküdt a kanapéra, hogy alszik egyet. Félálomban volt, amikor kulcs csörrent a zárban és betoppant Liza. — Alszik a Mulvika? — csi­cseregte negédesen. Sándor talpraszökkent. — Ide figyelj, Liza. Engem ne lyiukizz, mert olyat mon­dok! ... Mégis csak felháborí­tó, hogy ugyanúgy szólítasz, mint azt a tetves dögöt. Az asszony megsértődött. — Borzasztó vagy ma. Na­pok óta lótok-futefe, hogy min­dent elintézzek, mielőtt eluta­zunk a Mátrába, s te,ahelyett, hogy megköszönnéd, úgy be­szélsz az emberrel, mint egy kocsis. — Ha nem tetszik, keress magadnak egy illemtanárt. Különben is, fő a munkameg­osztás. Én a szindikátus szel­lemi irányítását és a bóvli el- sózását vállaltam. A többi a te dolgod! „Harapós hangulatban van a drága, jó lesz ráhagyni!” — gondolta Liza és letelepedett az íróasztalhoz. Előszedte az üzleti könyveket és bejegy­zéseket végzett, tö'rléseket esz­közölt, aszerint ahogy az üzlet­menet kívánta. Időnként fel­pillantott, mintegy megpihen­tetve szemét Sándoron, aki új­ra lefeküdt. „Sajnos belesze­rettem — állapította meg me­lankolikusan. — A klimaxkor iskolapéldája. Rémes, hogy múlik az idő. Már hazudni sem tudok, örökké a nyakán lógok, mint egy tizenhat éves taknyos, aki még azt kéozell, hogy i - egész élet egy nagy heverő. Pedig tudom, hogy őrültség, amit csinálok, mert csak azt érem el, hogy meg­gyűlöl és végül itthagy. Most is úgy tesz, mintha aludna, holott látnivaló, hogy ébren van, csak így akar lerázni”. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents