Pest Megyei Hirlap, 1964. május (8. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-23 / 119. szám
A BNV-n: A váci hajók iránt nagy az érdeklődés A Magyar Hajó- és Darugyár sikere — Hová megy a 3011-es vízibusz ? - Kritikus laikusok AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA VIII. ÉVFOLYAM, 119. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1984. MÁJUS 83, SZOMBAT \ * Eredményes kísérlet Tárnokon A jövő héten már zöldborsót szállít piacra a Lenin Tsz Szüntelenül esik az eső, de Pénteken vették át a Magyar Hajó- és Darugyár vezetői azt a nagydíjat, amelyet Budapest Főváros Tanácsa adományozott a kiállítás egyik legeredményesebb résztvevőiének. A gyár tavaly is kapott már nagydíjat; az ideivel 2000 lóerős tolóvontatóhajójukat tüntették ki. A hajó szovjet rendelésre készült, sorozatban építik. Két- csavaros Diesel-üzemű motor hajtja. Kormányállása hidraulikus emelőberendezéssel süllyeszthető. Középrészen fedélzeti ház, az orr-részen emelt fedélzet épült. * A hajó, amely nyolc darab, egyenként ezer tonnás uszály tolására alkalmas, vontatóberendezése pedig ugyancsak nagy teherbírású, korszerű berendezésekkel működik. Az irodalom ma újra ünnepnaphoz érkezett. Az utcákon, tereken tarka sátrak s a sátrakban könyvek gazdag választéka jelzi ezt. S a sátrak körül százak állnak. Vásárlók, akik már előre megfontolt szándékkal érkeznek s úgy kérik Benjámin László, Darvas József, Garai Gábor, Németh László vagy Sántha Ferenc könyvét, mint ahogyan reggeli lapjukat veszik a sarki újságárusnál. Érdeklődők, akik még bizonytalanul válogatnak a könyvek között s éppen ezért a tervezett egy helyett három-négy könyvvel távoznak. Divatozók, akik csak azért vesznek könyvet, mert sikk ezen a napon könyvvel a kezükben végigsétálni a falu vagy a város főutcáján. S végül a kíváncsiak, akiket inkább csak a könyvsátrak körül hullámzó tömeg tarka forgataga von bűvkörébe, megállnak, nézelődnek, egy lépéssel mindig közelebb viszi őket a lábuk, s mire észreveszik a „szellem” kísértését, már ők is könyvtulajdonosokká lépnek elő. így van ez minden esztendőben. S jól van ez így. A könyv — tükör. Költők, írók tükre koruk társadalmáról, koruk embereiről. A ma nyíló ünnepi könyvhét ezt a gondolatot kívánja reprezentálni, amikor az idén elsősorban a mai magyar irodalom ünnepévé avatja ezt az immár hagyományos szellemi eseményt. Hét új verseskötet, hat új prózai mű s ugyancsak hat tavalyi magyar könyvsiker szerepel a hatvanhárom könyvheti mű között s nem is akármilyen példányszámban! Egy-egy új magyar verseskötet hétnyolcezer, égy-egy új magyar regény húsz-harmincezer példányban kerül a könyvsátrakba. Akaratlanul is a nagy magyar proletárköltő, József Attila verssorai' jutnak az eszembe: A főgépek távvezérlése a kormányállásban levő központi vezérlőpulton kívül a parancsnoki híd két oldaláról és hátramenetben a csónakfedélzetről egyaránt elvégezhető. A hajó összes fő- és segédüzemi berendezése teljesen automatikus. A nagydíjat nyert hajónak a Magyar Hajó- és Darugyár váci gyáregységének dolgozói is örülnek, hiszen cégen belül maradt a kitüntetés, de büszkeségük igazi oka: a váci gyártmányok iránt tanúsított érdeklődés. Toller István, a Magyar Hajó- és Darugyár kereskedelmi Rám tekint, pártfogón e század: rám gondol, szántván, a paraszt; engem sejdít a munkás teste... ' Igen, a ma olvasó v embere elsősorban a maga korára kíváncsi akkor, amikor új verseskötetet, új regényt vesz a kezébe. Azokra a kimondott vagy kimondatlan kérdésekre keresi a választ a könyvekben, amelyek ott élnek benne, ott vibrálnak az őt körülvevő világban. A ma olvasója — munkás, mérnök vagy paraszt — egyaránt arra kiváncsi, hogy amit tegnap tett, jól tette-e, s amit holnap tenni készül, jól teszi-e? Igen, ma sokkal inkább, mint történelmünk folyamán bármikor, az írókra, költőkre tekint a század embere. Tőlük várja, hogy megismerje önmagát, s a kort, amelyben él. Szavakban talán ki sem fejezhető felelősséget ró ez íróinkra, költőinkre. S ezért talán senki sem veszi ünneprontásnak, ha éppen ezen a napon tesszük fel a kérdést: vajon mennyiben felelnek meg ennek a várakozásnak íróink, költőink? Műveik valóban hű tükrét adják napjaink életének, a mindennapok emberének? A válasz még nem lehet pozitív. Az olvasók bizalma ma még több, mint az írók, költők verssorokba, fejezetekbe foglalt tette. De kísérletek, művészi kísérletek történtek és történnek s . ez adja alapját a további bizalomnak. A könyv — tükör. Költők, írók tükre koruk társadalmáról, koruk emberéről. Ezért is nézünk várakozásteli kíváncsisággal minden új magyar könyvtükörbe: ezáltal is szeretnénk őrizni s becsalni a tegnapot, választ kapni a ma kérdéseire s képét látni a bontakozó holnapoknak. íróink, költőink nemes feladata, hogy műveikkel segítsenek ebben. Prukner Pál osztályvezetője elmondotta, hogy Csehszlovákia és Olaszország részéről megtörtént már a „háztűznéző”, a váci 3011-es típusú vízibuszokat illetően/ Ezután tárgyalások kezdődtek mindkét partnerrel. Könnyen lehetséges, legalább is remélhető, hogy a Vácott gyártott vízibuszokból jó- néhány majd az olasz és a cseh folyókat szeli. Hogy pontosan mennyi — ez eldől a következő napokban. A cseh Práhoimport a Vácott készített sport- és mentőcsónakok iránt érdeklődik, előzetes tárgyalások voltak 240—250 darab megrendeléséről. A szárnyas vízibusz, amely Magyarországon váci specialitás', igen nagy érdeklődést váltott ki a szocialista és a kapitalista államok kereskedelmi képviselőitől. A szárnyas vízibusszal „nagy üzletet lehetne csinálni” azonban a gyár eddig még egyetlen szállítási szerződést sem kötött. A kereskedelmi osztály vezetője szerint azért, mert a műszakilag kifogástalan prototípust még nem vetették alá a szükséges próbavizsgának, „nyüvőpróbanale”, s így nem tudnak pontos felvilágosítást adni' hogy a hajó és egyes berendezései használat közben miként viselkednek. Míg nem ismerik meg minden porcikájában az új szárnyashajót, addig csak mintadarabként mutatják meg és nem adnak el beiőle egyet sem, a magyar ipar jó hírnevének védelmében. Réder Béla, a gyár igazgatási főosztályának vezetője elmondta, hogy a váci gyáregység sikerein kívül az egész Magyar Hajó- és Darugyár eredményesen szerepelt a vásáron. Cseh, görög, olasz, szovjet, partnerokkal tárgyaltak — és dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter is elismeréssel nyilatkozott az itt látottakról. Boros András, a hajógyár váci gyáregységének főtechnológusa magánemberként jött a vásárra. Dehát ki tehet arról, hogy szakemberként járta végig a pavilonokat? — Talán nem véletlen — mondta —, hogy a mi gyárunk termékei tetszettek a legjobban. Persze a szocialista országok és kapitalista cégek kiállításán Is sok rendkívülit tapasztaltam. A Krupp-cég egyik egy darabból kovácsolt Diesel-hajótengelyét őszintén megcsodáltam. Csodálkozó szakemberek, akik áhítatos szemmel nézik az új gépeket, berendezéseket — ez a vásár egyik jellemző képe. A másik: tősgyökeres laikusok szigorú kritikai megjegyzéseket tesznek arra, amiről azt sem tudják, hogy mi. A vásáron az ember a gyakorlatban látja, hogy mi a világszínvonal. Jóleső érzés megfigyelni, hogy sok dologban mi sem maradunk el ettől. <m. j.) nem sajnáljuk a fáradságot, sem azt, hogy megázunk. Szenzáció, vagy ahogyan Bállá Károly főmezőgazdász mondja — kuriózum — nyomában járunk. Egészen más téma iránt érdeklődve jutottunk ki a Lenin Tsz-be, s már búcsúzni készültünk, amikor gépiesen megkérdeztük: — Egyéb érdekesség? Már amit érdemes lenne megírni ... Van. Bár... nem tudom mit kapok majd a főkertésztől, hogy egy kissé korán árulkodom. A jövő héten már szállítjuk a zöldborsót Budapestre. — Zöldborsót, Tárnokról? — Igen! — Erről a közismerten „hideg” talajról? — Igen! Méghozzá nem is korai, cukorborsó fajtát, hanem velőborsót. — Megnézhetnénk azt a borsót? — Megkísérelhetjük. Egy kisebb és egy nagyobb borsóparcella fekszik egymás mellett, a kisebbiket érjük előbb. Ez a két és fél holdas kísérleti parcella, a másik pedig a kontroll. Távolról alig mutatnak különbséget, egyíörA Francia Kommunista Párt XVII. kongresszusán részt vett magyar pártküldöttség csütörtökön este hazautazott Párizsból. Kállai Gyulát, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját és Cservenka Ferentnét, az MSZMP Központi BizottságáA Csepel Autógyár, az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár és a Vörös Csillag Traktorgyár vezetői az autó- és traktoripar vásári pavilonjában péntekén megjutalmazták a legjobb eredményt elért gépjárművezetőket, ösz- szesen 33 autóbusz-, teherautó-, traktor- és dömpervezető kapott jutalmat a jármű gondos kezeléséért és a baleset nélküli közlekedé- ' sért. Tóth István, a faddi Lenin Tsz sofőrje például : eddig 350 000 kilométert tett meg főjavítás nélkül D—352- es tehergépkocsijával. Az egyik Ikarus 620-as autóbuma magasságú, színű és virágzaté borsó díszük a kettőben, de közelről? Az egyik parcellán ugyanis még kevés a virág, a másikon pedig már kevés a virág. Legalább két hét fejlődési előnye van a kísérleti parcellának, amelyen már dúzzadni kezd a sok hüvely. Szemmelláthatóan csak néhány nap kell ahhoz, hogy meghízzanak a hüvelyek. Ha nem lenne eső, akkor megöntöznék. tehát mindenképpen helyes ez a becslés. Mégegy- szer megkérdezzük: azonos borsófajtáról van szó? — Nemcsak azonos fajta, hanem azonos vetőmag is. A Thomas Laxton velőborsó fajtát látják itt két féle változatban. Már úgy értem, hogy vetési változatban. Mondhatnák még erről többet is, de jobb, ha a főkertészt kérdezik meg inkább. Ezt a kísérletet ugyanis ő kezdeményezte. Az újonnan szervezett és telepített kertészet irodájában nehezen indul a szó. Láthatóan neheztel valamiért a főkertész. Végül megmondja, miért. — Tegnap voltak itt ketten i a megyétől, nem tudom, hogy nak tagját a Gare del’ Esten, Paul Laurent, az FKP Politikai Bizottságának tagja, a francia testvérpárt más képviselői, valamint Vincze József, a Magyar Népköztársaság párizsi nagykövete búcsúztatta. szón szolgálatot teljesítő Gó- czán György 299 000 kilométert tett meg kocsijával baleset nélkül. (MTI) Eivonulóban az esőfront A Meteorológiai Intézet központi előrejelző osztályán közölték, hogy átmeneti javulásra számíthatunk: a hétvégi napokon nagyobb esők valószínűleg már nem lesznek, a több napsütés hatására kisebb felmelegedés kezdődik. A mai középhőmérséklet előreláthatólag eléri a 15 fokot. kik. Velem nem beszélgettek} csak a beosztottjaimmal. Kijelentették, hogy kár kísérletezni a borsó palántázással, mert sokba kerül. Azt mondom én erre, hogy kár véleményt nyilvánítani előre olyasmiről, amit még nem is ismer valaki, Később, ahogyan érdeklődünk, megtudunk annyit} hogy a tegnapi látogatók valamelyik megyei vállalattól voltak. Az ő véleményük egyáltalán nem a „megye” véleménye. Engesztelődik is a főkertész. — Hollandágyakban neveltük a palántákat — mondja Pásztor Antal — és akkor ültettük ki, amikor a szántóföldre vetett borsó kelt. Szinte veszteség nélkül eredtek meg a palánták, s mint láthatták is, jól beállt a parcella. Nyolc ember kétnapi munkájába került a két és fél hold borsó kipalántázása. —- Mennyivel drágult meg igy a borsó önköltsége? — Majdnem sokat mondok} ha azt állítom, hogy kilónként hetven fillérrel. Mivel bőtermő fajtáról van szó, negyven-ötven mázsa zöldborsót számíthatunk holdanként, vagyis több mint kétszeresét a korai cukorborsónak. A jövő héttől kezdve legalább annyiért eladhatjuk a velőborsót, mint amennyiért a cukorborsó megy. Hét forintos átlagárral feltétlenül számolhatunk, vagyis legalább harmincezer forint várható egy holdról. — Mennyi lesz a holdankénti ráfordítás? — Semmiképpen sem lehet több tízezer forintnál, vagyis húszezer forint a tiszta haszon. A tárnoki földekről — hagyományos módon — nemigen lehet hatezer forintnál többet érő zöldborsót betakarítani. Mosolygósra derül az arc és repülni kezd a képzelet. Ha ezt a módszert, amelyet már kisüzemi módon többször is kipróbáltak, szélesebb körben alkalmaznák!... A tsz jövőre tíz holdat kíván kipa- lántázni és bárkinek átadják tapasztalataikat. Mennyivel korábban ehetnénk friss zöldborsót mór akár jövőre is! Ha pedig arra gondolunk, hogy mennyivel hamarabb jelentkezhetnénk a nyugati piacokon is, akkor még szélesebbre derül ez a mosoly. Hát megérdemli ezek után Pásztor Antal, hogy bárki is lekicsinylőén nyilatkozzék kísérletéről? N. I. „Rám tekint9 pártfogón e század..--------------------------------------------/---------------------------A z MSZMP küldöttsége hazautazott Párizsból 350 000 kilométer főjavítás nélkül Megjutalmazták a legjobb gépjárművezetőket (Foto: Koti'oczó) J
