Pest Megyei Hirlap, 1964. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-22 / 118. szám

1964. MÁJUS 22, PÉNTEK “'"'^Kíriap 3 16 külföldi kiállítás, tervszerű továbbképzés, gyümölcsöző kapcsolatok A DUNAKANYAR FOTOKLUB EGY ESZTENDEJE Tizenkét hónap munkájáról ad számot az a sokoldalú, tar­talmas jelentés, amely ismer­teti a Vácott működő s hete­dik éve meglevő Dunakanyar Fotoklub munkásságát. Lelkes fotosok tűzték ki majd egy évtizede a célt: olyan bázist kell teremteni Vácon a fotóművészeinek, amelynek sugárzó hatása van a Dunakanyar egész területé­re és segíti más művészeti kul­túrák fejlődését is. A fotoklub 35 tagja küzd ma is e gon­dolat megvalósításáért. Fontos eszköz volt célkitű­zésük eléréséhez a szakmai előadások tartása. Vendégelőadók színvonal las tájékoztatója segítette több esetben a tervszerű továbbképzést. Kovács István, a Magyar Fo­tóművészek Szövetségének munkatársa a fotóművészet történetét ismertette. Réti Pál (Népművelési Intézet) a képszerkesztés iskolájába ka­lauzolta hálás hallgatóit. Klubestjeiken megismerked­tek több testvérklub munkás­ságával; győri, szombathelyi fototársaik újabb eredményei­vel. Meglátogatták Dániel Kornél festőművész erdőker­test műtermét. Fotóskirándu­lást vezettek a vácrátóti arbo­rétumba. A fotoszakkörök napján gyümölcsöző kapcsolatot te­remtettek az Egyesült Izzó, a DCM, a szentendrei gimná­zium és a váchartyáni, illet­ve váci művelődési házak fo- toszakköreivel. Közösen meg­tekintették és megvitatták a „Négyszáz csapás”, „Rocco és fivérei”, „Hulot úr nyaral”, „Kopár sziget” című filmeket. A legjelentősebb munkát még­is a kiállítások rendezése s a hazai illetve külföldi tárlato­kon való részvétel során vé­gezte a Dunakanyar Fotoklub. 72 szerző 385 képet kül­dött az ország minden ré­széről a „Dunakanyar” című kiállításra. A váci klubtagok részt vettek Szabolcs-Szatmár megyei, ba­jai és fővárosi kiállításokon. Kocsis Iván, Nagy Zoltán, Pászthory Lóránt, dr. Lévay György és mások értékes dí­jak, oklevelek elnyerése mel­lett öregbítették klubjuk hír­nevét. Nagy Zoltán például két ízben nyerte el a Magyar Fotóművészek Szövetsége mű­vészeti lapjának 1500 forintos második díját. Tizenhat külföldi, nemzet­közi kiállításra összesen 221 képet küldtek Vácról. Lissza­bon, Melbourne, Southport, Sydney, Zaragoza s más távoli városokban rendezett foto-tár- latokon került közönség elé a Dunakanyar Fotoklub tagjai­nak munkássága. Hogyan tovább? — teszik fel joggal a kérdést a tagok a hetedik év küszöbén. A cél: tartani az elért színvonalat, haladni a felfelé ívelő úton. Az egész magyar fotóművészeti élet erős forrásban van nap­jainkban. Űj feladatokat ró ez országszerte a fotoklubokra és az amatőrmozgalomra is. Gon­dolatokat ébresztő, elgondol­koztató műveket kívánnak lét­rehozni. Ezért kell törekednie a ma fotósának az élet jobb megismerésére. Ehhez tanulás, újabb tapasztalatgyűjtés szük­séges. Segítséget ad mindeh­hez a Vácott dolgozó lelkes kollektíva s az elmondottak érdekében munkálkodó új ve­zetőség. Papp Rezső Sorozatban építik a tehénistái lókat Pest megyében A 23-as Építőipari Vállalat dolgozói Budapest gyárait korszerűsítik, több mint száz üzemet bővítenék, de ebben az évben már a mezőgazdaságot segítik. A Pest megyei terme­lőszövetkezeteknek építenek 108 férőhelyes, korszerű te­hénistállókat. Ezekben a ko­rábbinál ötletesebb berende­zésekkel gondoskodnak a trágyakihordás, a fejes és az etetés egyszerűsítéséről. A megyében kilenc egyfor­ma tehéni&tállót kell sürgő­sen felépíteni. Ezért a vállalat megszervezte az épületek be­tonszerkezeteinek sor ozat­gyártását. Gondoskodott arról, hogy ne csak az előregyártó üzemben, hanem a helyszínen, a termelőszövetkezetekben is nagyipari módszerekkel dol­gozzanak és futószalagszerűen állítsák össze az épületeket. tott, panaszos vonításba kez­dett. Pöfögő mozdony mászott a vagonok élére, ütközők csat­tantak össze, nehéz láncok csörrentek, meg-megrándult a hosszú szerelvény. Az el- csukló sírást, a kesergő só­hajt, a nyögdécselést, kétségbe­esett zokogás, jajveszékelés váltotta fel. A kutya vonítása’ kibírhatatlanná erősödött. S akkor csendőrök rohantak felé. Marokra fogott puskáik reccsenve zuhantak az állat bordáira, gerincére. Az emberi jajok is messzi­re úsztak, amikor a vonatke- rekek csikorgása ütemes katto­gássá gyorsult. Mi ketten, szót­lanul, könnyek nélkül, égő sze­mekkel indultunk hazafelé ... ★ Fekete szemű, izmos kis­lány volt a tizenegy éves Edit. Pufók, pirospozsgás csöppség húgocskája, az ötéves Évi. Ott ültek közöttünk. Szüleik, Vali és Aladár szerény, csendes munkásemberek voltak. A fér­fi sovány, nagycsontú, tiszta­tekintetű ember, vízvezeték­szerelő volt. Felesége pedig, a mindig jó kedvű, vaskoster­metű Vali gyárba járt. Derék, jó elvtársak voltak, mindenki szerette őket. A mozgalomnak éltek és gyermekeiket is ma­gukhoz hasonlókká szerették volna nevelni. Szombat-vasárnap, több na­pos ünnepen, mindig túrára mentünk vagy a Kevélyekre, vagy gyalog a Holdvilág ár­kon, a Szőke forrás völgyén át Dobogókőre, hogy onnan vi­dám évödés, csúfolódás köz­ben leereszkedjünk a Rám- szakadékban, Döntősre. La­kott helytől, a cirkáló csend­őröktől messze, hűslombú er­dők között kígyózó ösvénye­ken, menetközben népdalokat, munkásindulókat énekeltünk. Szinte hallom most is Évi és Edit üdén csilingelő gyermek­hangját, ahogyan együtt fúj­ták velünk: Az ember élte sorsát, Csak a munkájával építi fel... Emlékszem arra a kispesti munkásotthonban tartott „fe­kete" kultúrestre, amelyen a kis Évi bátran, szépen szavalta Petőfi versét: „Itt a nyilam! mibe lőjem?’’ Még azután is, hogy édesap­jukat behívták munkaszolgá­latra, anyjukkal együtt ve­lünk voltak mindig. Mi kom­munisták valóban úgy él­tünk akkor, olyan egyetértés­ben, egymást biztatva, erősít­ve és a bajban segítve, mint egy nagy családban a jó test­vérek. Amikor Valit is elvitték a két gyerekkel Monorra, a Pest környéki zsidók gyűjtő­helyére, útnak indultunk ba­rátommal, Dávid Ferivel — reméltük, valahogy talán meg lehet őket menteni. A monori erdőn túl, a téglagyárban vol­tak összezsúfolva több ezren, szöges drótkerítés mögött, cirkáló német katonákkal, csendőrökkel körülvéve. A szabad ég alatt, éjjel-nappal, sárban, esőben. A kapu előtt, kívül talán százan is lehet­tek. Ott vártak arra, hogy a bentlevőkkel egy-két szót be­széljenek, s átadják a maguk­kal hozott élelmet. Voltak ott férfiak, akik mellől feleségü­ket, gyermekeik anyját hur­colták el. Keservesen könnye­ző idős asszonyok, akiknek férjeik álltak a drótkerítés mögött némán, integetve. És Miért nem szárnyakon ? Exportprobléma, amiről beszélni kell Szárnya van a sirálynak, azért madár és mert a vizet gyorsan szelő hajó szintén szárnyas, azért Sirály. Ennek a gyorsjáratú hajónak a se­bességét a Pest megyei MÉK már tavaly a magyar külke­reskedelem szolgálatába sze­rette volna állítani. Eperérés idején támadt az az ötletük, milyen jó lenné, ha a Szent­endrei-sziget epreskertjeiből a minőséget veszélyeztető min­den átrakodás nélkül, Pócs- megyerről, Tahiból egyenesen Bécsbe repítené a gyümölcsöt a Sirály. Érettebben szedhet­nék és kerülne az osztrák fő­város piacára, talán ezáltal jobb árat is el lehetne érni, de a minőségi kifogás min­denesetre úgyszólván kikü­szöbölődne. Tárgyalt is erről a megyei MÉK a MAHART-tál, kide­rült azonban, túl magas len­ne a Sirály tarifája, már ha egyáltalán vállalná a hajóstársaság az eperszál­lítást. Csakhogy — és ebben igaza is van — a Sirály sze­mélyszállítóhajó, nem lehet azon az üléseket könnyen be­szennyező árut vinni. Az első Sirályt a Szovjet­unióban gyártották, onnan jött a Dunára, idén a második is elkészült éspedig a Váci Hajógyárban. Két Sirályunk lesz tehát, ami nagyon ör­vendetes. Csakhogy miért ne lehetne még egy, egy harma­dik, egy tehersirály? Vizen száguldva órák alatt Bécsbe, vagy ha kell, Linzbe, s akár a nyugatnémet Passauba vi- hetné Szentendre szigetéről az epret. Sőt, nemcsak onnan, Pest megyéből és határain túl is mindenhonnan, ahol a Du­na mentén megterem. Természetesen csupán az eperért nem lenne érdemes felhők járásával versenyző fe­hérhajót építeni. Ám az eper­szüret még véget sem ér, már kezdődik a málnáé, ezé az epernél is kényesebb gyü­mölcsé, ami féléretten nem is szedhető. Nemcsak rendkí­vül sok málna terem Pest megyében, elsősorban a Duna­kanyarban, de nagy mennyi­séget exportálunk is belőle Nyugat felé. Ezenkívül a Du­na mentén, vagy a parttól nem túl messze, másutt is szintén exportra termelik. így azután érése idején naponta akár két hajót megtöltene az Ausztriába induló málna. S ha már lenne ilyen szár­nyas fehérhajónk, a gyümölcs, sokan jóbarátok, igaz, tiszta- szívű emberek. A táborpargncsnok :— egy SS-tiszt — azonban látogatást nem engedélyezett. S amikor a hozzátartozók tömege nem tágított a kapuk elől, szu- ronytszegező csendőrök zavar­ták szét őket. Ezt látva, ketten bementünk az erdőbe, amelynek egy ré­sze határos volt a drótkerí­téssel. Itt is fegyveres őr járt körbe. Elbújtunk, s meg­lestük, milyen időközönként halad el. Aztán hason a kerí­téshez kúsztunk a magas fű­ben. A közelálló foglyokat megkértük, keressék meg Va­lit és hívják ide. Újból visz- szalopóztunk, s amikor az őr megint elhaladt, ismét a ke­rítéshez mentünk. Néhány percünk volt csak a csomag átadására és a beszédre. — Vali, add ide a gyereke­ket. Itt kibújnak, s mi elrejt­jük őket. És amikor este visz­nek a vagonokhoz, te is meg­léphetsz. Megvárunk, itt az erdőszélen. Könnyek peregtek a sze­méből, amikor válaszolt: — Nem, nem lehet. Ha el­fognak, megölnek bennünket. Edit szólt most közbe. — Én nem hagyom itt anyát. Évit vigyétek! De Vali átölelte a kicsit és zokogva rázta fejét: — Nem tudok tőle megvál­ni, ne kívánjátok tőlem. A száraz falevelek zizegése, közeledő lépteket jelzett. Bú­csút intettünk és visszakúsz­tunk. Aznap este továbbhurcolták őket. Nem jöttek haza soha­sem ... Hetes! Ferenc Pál amit estefelé szednek, kora hajnalban a kereskedőhöz, reggel a piacra, a fogyasztó­hoz jutna frissen, minőségé­ből, súlyából és zamatából semmit sem vesztve. Feltételezhető, hogy az ilyen friss gyümölcsért a külföldi kereskedő, meg fogyasztó töb­bet adna. Nem sokkal, fillé­rekkel csak, de még úgy is megérné. A gyorsjáratú teherhajó egyébként nem csupán az eper és a málna szállításánál lenne hasiznos. Sebesen hord­hatna kora tavasszal minden­féle primőrt. Hiszen ma már alig van olyan áru, különö­sen nem zöldáru és gyümölcs, amelynek áralakulásánál ne játszana szerepet a gyorsaság. Most még a legtöbb gyü­mölcs féléretten indul kül­földre. Akármilyen űncan, mire odajutva beérik, kevésbé jó az éretten szedettnél. Igaz, teljesen éretten általában még a belföldi piacra sem szállít­ható akármilyen gyümölcsfé­le, mégis akármelyik minél kö­zelebb van az éréshez, ami­kor lekerül a fáról, annál íz­letesebben kerülhet a fogyasz­tó asztalára külföldön is. Az őszibarack, a csemegeszőlő például, hogy egyebet ne is említsünk. Volna tehát akár késő őszig elég rakománya a szárnyas- fehérhajónak. Másik kérdés azonban, kifizetődne-e a szál­lítás rajta? Minden valószí­nűség szerint igen. Feltéve ter­mészetesen, ha a fuvardíj megszabásánál a hajóépítés költségeit nem egy-két eszten­dő alatt akarják amortizálni és Bécs felé nem számítják fel mindjárt a visszaút díját is. Nem, a hajótér magától érte­tődik, nem maradhat üresen visszafelé sem. De arról, hogy Magyarországra irányuló ra­kománya Is legyen a teher Si­rálynak, a hajózási vállalat bécsi ügynökségének kellene gondoskodni. Utóvégre Auszt­riából szintén van importunk, ha mindjárt nem is könnyen romlandó áru. Megfelelő és az egyéb hajók fuvardíjtételénél nem magasabb tarifával nyil­ván hazafelé sem üresen re­pülne a Sirály. S ha már külkereskedel­münknek szárnyakat szeret­nénk adni, hogy minél bizto­sabban és jobban szolgálhassa gyorsan fejlődő gyümölcs- és zöldségtermelésünk, a repülő­gépről, erről a szintén mo­dern fuvarozási lehetőségről sem feledkezhetünk el. Tud- tunkkal jelentős mennyiségű gyümölcsöt légiútan egyelőre főleg Svédországba szállítunk, málnát leginkább. Pedig ta­lán másfelé és egyebet is vi­hetnénk. Ezen a nyáron röpdösnek első ízben helikopterek a ba­latoni országút felett és a le­vegőből ellenőrzik, .irányítják a hatalmas autóforgalmat. Na­gyon helyes! A technika min­den vívmányát, minden le­hető téren fel kell használni, még ha — mint ez a légifor­galmi rendőrségnél is — nem éppen a népgazdaság bevéte­lének növelését szolgálja. A gyümölcsszállítás légiúton vi­szont alighanem szolgálná. A harmincas évek vége­idé Párizsban egy zöld hé­jú, fehér húsú gyümölccsel ismerkedtem meg. Kitűnő ízű és zamatú, nem éppen nagyon olcsó, de elérhető áron forgalomba hozott gyü­mölccsel. Csirimoja a neve. Repülőgépen, óriási távolság­ból, Chiléből hozták. Bizo­nyára sem a termelő, sem a kereskedő nem fizetett rá. Vajon őszibarackunknak, mál­nánknak nem tudnánk-e új, távoli piacokat szerezni a szállítás meggyorsításával. Tíz- meg tízezer holdon új gyümölcsösöket szőlőket telepítünk, néhány éven be­lül a jelenleginél sokkalta több gyümölcs számára kell piacot biztosítanunk. Ehhez pedig nem utolsósorban gyors szállítási lehetőséget. Repü­lőteret persze nem építhe­tünk minden gyümölcster­melő falu határába, túlsá­gosan költséges luxus len­ne... Ám a bárhol leszáll- ni és rakodni képes heli­kopter nemcsak légirendőr, fuvarozóeszköz szintén le­hetne, ha mindjárt nem is közvetlenül a külföldi piac­ra, de a termelőhelytől a re­pülőtérig. Hogy a teherautó nem kifejezetten gyümölcs­szállításhoz készült rugózása által például a málna, vagy az őszibarack-szállítmányok­ban bekövetkező kár elke­rülhető legyen. És főleg a szállítás, elsősorban a kül­földre, meggyorsuljon. A magyar gyümölcsnek a meglevő régi piacok megtar­tása mellett új piacokra lesz szüksége és azokon, hiszen a világon nem egyedül Ma­gyarország termel gyümöl­csöt, minden szempontból állnia kell a versenyt. Ehhez pedig a szállítás korszerűsítése kétségkívül elkerülhetetlen. Bizonyára gondolnak erre az illetékes szervek. Megnyug­tató lenne azonban, ha meg­mondanák, remélhető-e ilyen irányú — ma már távolról sem forradalmi újítást je­lentő — szállítási reform belátható időn, mondjuk egy-két éven belül. Ha a sok tízezer holdas gyümölcs- és szőlőtelepítés költségeit viselni tudjuk, hihetőleg egy­két szárnyashajó, ugyaneny- nyi helikopter és szállító­repülőgép beszerzési költsé­geit biztosítani sem lehetet­len. Ez is járulékos beru­házás lenne végtére. Úgy véljük, érdemes efe- lől gondolkozni, sőt akár vi­tatkozni is, de mindenkép­pen meg kell tárgyalni ezt a kérdést. Minél előbb. Ak­kor is, ha sokak előtt ta­lán túlzott, vagy éppen meg­valósíthatatlan kívánságnak is látszana. Szokoly Endre Magyar—kanadai tárgyalások A kanadai kormány meghí­vására magyar kormánykül­döttség utazott Ottawába, hogy tárgyalásokat folytasson a magyar—kanadai kapcsola­tok rendezéséről. A küldöttsé­get Mód Péter, a külügymi­niszter első helyettese vezeti. Biszku Béla fogadta Louis Saillant-t Biszku Béla, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára csütörtökön fogadta Louis Saillant-t, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkárát, aki a dolgozó* nők helyzetével foglalkozó második szakszer­vezeti világkonferenciáról, Bukarestből hazatérőben át­utazott Budapesten. Könyv a szovjet párt- és kormányküldöttség magyarországi látogatásáról A Moszkvai Politikai Irodal­mi Kiadó gondozásában „Cé­lunk a kommunizmus és a bé­ke” címmel megjelent azok­nak az anyagoknak gyűjtemé­nye, amelyek a Hruscsov ve­zette szovjet párt- és kor­mányküldöttség nemrégiben tett magyarországi látogatásá­ról a Pravdában kerültek köz­lésre. ____________ LENIN MÜVEINEK 45. KÖTETE Megjelent Lenin összes mű­veinek 45. kötete. Az új kötet az 1922 márciustól 1923 már­ciusáig írott műveket tartal­mazza, köztük 37 olyan doku­mentumot, amelyek nem sze­repeltek Lenin műveinek ko­rábbi kiadásaiban. Tizennyolc dokumentum most először lát napvilágot. IBUSZ-társasutazás Június utolsó 10 napjában rendezik meg Leningrádban a „fehér éjszakákat”. Ebben az időben ott az éjszakák már valóban „fehérek”. Oly rövi­dek, hogy a nappalok szinte megszakítás nélkül következ­nek egymás után. Még az éj­féli szürkületben is természe­tes világítás mellett lehet ol­vasni. Ez a 10 nap, — ami egyéb­ként még a zenei fesztivál idejére esik — tele van vá­logatott kultúreseményekkel. Bemutatják a Hattyúk tavát, a Borisz Godunovot, a Don Quijotét, a Romeo és Júliát stb. A zenei műsorban töb­bek között Sírtrass-hangver- seny és Beethoven harmadik szimfóniája szerepel, s egy­mást érik a hajókirándulások a Néván, illetve a finn öböl­ben. A „fehér éjszakákra” jú­nius 22-én társasutazást in­dít az IBUSZ. A turisták sza­badon válogathatnak a kínál­kozó élmények között, meg­tekintik az Ermitázst, a Pé- ter-Pál erődöt, a Nyári palo­tát, és a többi leningrádi lát­nivalót. A társasutazásra május 25-ig lehet jelentkezni az IBUSZ irodáiban. (MTI) FELÚJÍTÓ ÜZEM jjS& w Az ország ösz- szfes járműveinek használt gumiab­roncsait az Orszá­gos Gumiipari Vállalat Vác mel­letti telepén gyűj­tik össze. A tele­pen most készült el és a napokban kezdte meg a munkát egy új üzem, amelyben új futófelülettel látják el a még használható gu­miabroncsokat. A képen: kész a fel­újított abroncs, amely minőségi­leg szinte azonos értékű az újjal. (MTI Foto: Lajos György felv.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents