Pest Megyei Hirlap, 1964. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-04 / 102. szám

rí.3i MEGY HI űrlap 1964. MÁJUS 4, HÉTF^ A jogok szigorú védelme A Legfelsőbb Bíróság törvényességi határozatai A Legfelsőbb Bíróság elnö­kének, illetve a legfőbb ügyész­nek törvényességi óvására több közérdekű ügyben hozott határozatot a Legfelsőbb Bíró­ság. Ezekből ismertetünk né­hányat. Tolvaj csoportvezető Egy csoportvezető szerelő munkahelyén lopott, mire fe- gyelmileg azonnali hatállyal elbocsátották. Ügyészségi eljá­rás is indult ellene, amelyet azonban méltányossági okok­ból megszüntettek. Ezek után a csoportvezető a fegyelmi ha­tározat hatályon kívül helye­zése iránt pert indított. Az alsófokú bíróságok helyt is ad­tak a keresetnek, azzal, hogy „első ízben megíévedt dolgo­zóról van szó’“ és. így a bünte­tés túl súlyos. Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság ezeket az ítéleteket megsem­misítette és a keresetet eluta­sította. Az elbocsátott embert a cse­lekmény elkövetésében kizá­rólag jogtalan haszonszerzés vezette — hangzik a határo­zat. A fegyelmi vétség súlyá­nak megítélésében az egész magatartást figyelembe kell venni. A csoportvezető már korábban is követett el munka­helyén társadalmi tulajdont károsító kisebb súlyú bűncse­lekményt, hogy italköltségeit ebből fedezze. Ez a tette ugyan időközben elévült, de újabb cselekménye értékelésénél je­lentős tényező, különösen ab­ban a vonatkozásban, hogy a társadalmi tulajdont mennyire nem becsüld, noha beosztására tekintettel a társadalmi tulaj­don védelmét tőle fokozottab­ban kívánhatták meg. Korábbi magatartásának abban a vo­natkozásban is jelentősége van, hogy ezek után első íziben meg­tévedt dolgozónak nem tekint­hető. A büntető jogszabályok lehetőséget adnak, hogy a tár­sadalmi tulajdon ellen elköve­tett kisebb súlyú bűncselek­mények' miatt“— meghatáro­zott körülmények fennforgása esetép — a büntetőjogi fele- lősségrevonást mellőzzék, ha a fegyelmi úton való íelelős- ségrevonás a prevenció bizto­sítására elengedhetönek lát­szik. Ezúttal az történt, hogy az ügyészség az eljárást meg­szüntette, tekintve, hogy a csoportvezetőt fegyelmileg már felelősségre vonták és állásá­ból elbocsátották. Viszont ha a fegyelmi határozat hatálya alól mentesül. tották. Panaszukra a járásbí­róság megállapította, hogy a fegyelmi döntés az elkövetett cselekmény súlyával nincs arányban, ezért hatályon kívül helyezte. Ennek ellenére a vál­lalatvezetőséggel közös elhatá­rozással a két munkás a mun­kaviszonyt megszüntette és minden igényéről lemondott. Később mégis kártérítési pert indítottak, arra hivatkozva, hogy a jogszabályellenes fe­gyelmi határozat miatt, to­vábbá, mert munkakönyvüket elkésve kapták meg, megfele­lően elhelyezkedni nem tud­tak és az így keletkezett kárt a vállalat megtéríteni tartozik. Az alsófokú bíróságok a kere­setet azzal az indokolással utasították el. hogy a vállalat­tal szemben fennálló kártérí­tési igényükről önként és kény­szer nélkül lemondtak, tehát keresetük alaptalan. Ezt a lemondást — szögez­te le a Legfelsőbb Bíróság •— semmisnek kell tekinteni. A két dolgozó igénye munkabér- jellegű. A munkabér a mun­kaviszony mellőzhetetlen tar­talmi eleme, arról érvényesen lemondani nem lehet. A tör­vényben biztosított munkabér a dolgozót megilleti, az ezzel ellentétes megállapodás sem­mis. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy nem kívá­natos és jogpolitikai szem­pontból sem helyeselhető az olyan törekvés, amely a fe­gyelmi jog gyakorlását a dol­gozókkal való anyagi egyezke­déstől teszi függővé. A lemon­dás nem akadálya a hét mun­kás igénye érvényesítésének. Hogyan kell kiszámítani a gyermektartásdijat ? I Egy apát havi 1300 forint jövedelme alapján 260 forint gyermektartásdíj r fizetésére köteleztek. Egy év múlva az anya a tartásdíj felemeléséért pert indított. Igényét arra ala­pította, hogy gyermeke apja nyolc hónapja új-'állásba ke­rült, ahol havi 2670 forint a keresete. A megyei bíróság a kérésnek részben helyt adott és a tartásdíj összegét úgy számította ki, hogy figyelem­be vette a régi munkahelyén elért négyhavi és az új mun­kahelyen'kapott nyolchavi fi­zetést és így megállapította a havi átalányt. Ezt a- számítást törvényességi határozatában a Legfelsőbb Bíróság helytelen­nek találta. Az állandóan követett bí­rói gyakorlat szerint — hang­zik a határozat — a gyermek­tartásdíj alapjául általában az apa utolsó egyévi jövedelmé­nek havi átlagát kell figye­lembe venni. Más az eset, ha lényeges jövedelemmel járó munkahelyváltoztatás történt. Ilyenkor a korábbi munkavi­szonnyal elért, s lényegesen alacsonyabb jövedelem sem részben, sem egészben nem vehető figyelembe. Igazságta­lan és a gyermek érdekével ellentétben álló eredményre jutna a bíróság, ha a meg­szűnt munkaviszony alapján elért átlagkeresetet az új munkahelyen elért, átlagkere­set hozzászámításával venné a tartásdíj megállapításának alapjául. Ha az apa új, állan­dó jellegű munkaviszonyt lé­tesített és évi jövedelme nem állapítható meg, mert új mun­kahelyén tizenkét hónapja még nem áll munkaviszony­ban, ilyen esetben vagy a ha­sonló munkakörben dolgozók évi keresetét, vagy pedig az új munkaviszonyban eltöltött időre kapott illetményt kell alapul venni és így kiszámí­tani a havi átlagkeresetet. Adott esetben az utóbbi lát­szott célszerűnek. Mivel a me­gyei bíróság ezt figyelmen kí­vül hagyta és a kiskorú jo­gos érdekével ellentétesen ha­tározott, ítélete törvénysértő. \ Hajdú Endre Első helyen a megyében Átadták a kiváló szövetkezet kitüntetést a Budaörsi HTSZ dolgozóinak Budán a Park Étterem nagy­termét meghívott vendégek töltötték meg. A Budaörsi Házi­ipari Szövetkezet itt tartotta ünnepi küldöttgyűlését május 2-án: abból az alkalomból, hogy elnyerte a megye legjobb há­ziipari szövetkezete címet. Az ünnepséget Varró Ká­roly elnök beszámolója vezet­te be. > Elmondta, hogy tizen­két esztendővel ezelőtt hívták életre a szövetkezetét. A kez­det kezdetén hulladékanyagból varrtak szatyrokat, míg ma a „budaörsi rongyosok“ évi ti­zennégy és fél millió forint ér­tékű munka elvégzésével di­csekedhetnek. Az elmúlt esz­tendőben ennek az összegnek több mint a felét exporttermé­kek előállításából biztosítot­ták. Hogyan ért el az előkelő ki­váló címig ez a nagyon sze­rényen kezdő, főváros környé­ki háziipari szövetkezet? Olyan újtörő feladatot végzett, amire háziipari szövetkezeteknél még nem volt példa. A textíliák, varrómunkák mellett elkezd­ték miniatűr villanymotorok gyártását. Sem felszerelés, sem hozzáértő gárda nem állt ren­delkezésre. És ma mégis ott tartanak, hogy száz bedolgozó asszony szállítja az alkatrésze­ket és ezekből már ötvenezer kismotort készítetlek el. A szövetkezet anyagilag és erkölcsileg egyaránt gazdag­sággal dicsekedhet. Anyagilag azért, mert igen jól megfizeti munkatársait. Emellett jelen­Boros Gyuláné átadja a kitüntetést tős összeget fordít a fejlesz­tésre, az újabb beruházásokra. A szót kérő Boros Gyuláné, a Pest megyei KISZÖV elnö­ke ezt méltatta, amikor a Bu­daörsi Háziipari Szövetkezet elnökének dicsérő oklevelet és pénzjutalmat adott át. Ezen­kívül huszonhárom munkatárs kapott kiváló dolgozói okleve­let, és kettő jelvényt. Nagy taps közben vette át a kiváló szövetkezet címmel járó zász­lót — közel tízezer forint, kí­séretében — a budaörsi szö­vetkezet elnöke. A hosszúra nyúlt ünnepség, után elkezdődött a vacsora és sokáig tartott a jókedvű poha­razás. Volt mire koccintani. Mindenki elmondta legalább egyszer: jövőre ugyanitt s ugyanezért találkozzunk. Hetedszer élüzem a vácrátóti állomás Bensőséges ünnepség színhe­lye volt csütörtökön Vácrátót község vasútállomása abból az alkalomból, hogy az idén he­tedszer nyerte el az élüzem címet. Az ünnepség, amelyen megjelentek a MÁV igazgató­ságának, a járási pártbizott­ságnak és a tanácsnak, a köz­ségi tanácsnak, valamint a vácrátóti botanikus kertnek a képviselői is, délután négy órakor kezdődött A vasútigaz- gatóság képviselője adta át a kitüntetés okiratát Pintér La­jos állomásfőnöknek és mél­tatta az állomás dolgozóinak eredményes munkáját. Az ál­lomás egyik legfőbb érdeme az, hogy a lehető legrövidebb­re csökkentette a kocsifordu­lók idejét, ami a szolgálat példamutató ellátásának bizo­nyítéka. \ Az élállomás dolgozói lelkes és pontos munkájukért értékes jutalmakat kaptak. Az ünnepségen rövid beszé­det mondott dr. Újvárosi Mik­lósi a botanikus kert vezetője is, aki azt emelte ki, hogy a vasutasok megértő munkája következtében a vácrátóti ál­lomás külső szépségével mél­tó a botanikus kerthez, amely­nek a vonaton érkező látoga­tói már a megérkezés pillana­tában ízelítőt kapnak a nagy­hírű botanikus kert szépségé­ből. A botanikus kert éppen ezért örömmel nyújt mindig segítséget az állomáskert fenn­tartásához és fejlesztéséhez. JÓ ÜZLET VOLT? Három tóalmásr ember: ífj. Balogh Raffael 34 éves kisiparos, Herczeg István 60 éves tsz-tag és Csatami Már­ton 38 éves tsz-tag elha­tározta, hogy közös kirán­dulást tesz Szigetvárra. Elhatározásukat tett követ­te: elutaztak a szigetvári vásárra. Ott összevásároltak 26 darab 3—4 hónapos ser­tést, s a hazaszállitás után rögtön nekiláttak értékesíté­süknek. Nem zavarta őket az a rendelet, amely előír­ja, hogy a sertéseket egy­hónapos tartási idő után lehet csak eladni. Az sem okozott gondot nekik, hogy az állatokat jóval nagyobb árért adják el, mint araeny- nyibe kerültek. Számításuk „be is vált”, a sertések ré­vén tízezer forint jogtalan haszonhoz jutottak. A rendőrség felfigyelt az üzletre és bűnvádi eljárást indított a három üzérkedő ellen. Verekedés Bűnvádi eljárás indult, sú­lyos testi sértés bűntette miatt Virte József ötvenéves vecsési MÁV nyugdíjas ellen. Virte szerdán délelőtt a vecsési Piac téri büfénél összeszólalkozott Aulich Rezső vecsési lakossal. Az összeszóialkozás után szét­váltak, ám Virte megvárta Aulichot, mikor az hazafelé tartott, és ököllel fejbevágta, majd arcon ver te. dobált féltett bútor, sokféle lim-rlom között. Verőn a kö­ténye aljával a szemét törül- geti, az ura a tavaszi eget né- gi, amelynek keleti hajlatán a hajnal vöröseslilás színe bá- gyadózik. Nedves az udvar földje, az üszkös romok kö­aioi mentesül, helytelen len­ne, mert cselekménye súlyo- > sabb jogkövetkezmények el- í szenvedését teszi indokolttá, £ , • | Az anya ápolási díjazása Egy balesetet szenvedett ? munkást, amikor a kórházból elbocsátották, otthon mint ? fekvő beteget édesanyja még? /hetekig ápolta. A megindult^ kártérítési perben vita merült^ íel, hogy az anya részére az? ápolásért felszámított napi 30 ? forint jár-e vagy sem. A já-í rásbíróság arra az álláspont-í ra helyezkedett, hogy a kere- ? ső foglalkozást nem folytató? anyának ápolási díj nem álla-% pítható meg. Ugyanez volt az? álláspontja a megyei bíróság-^ nak is. A Legfelsőbb Bíróság^ az ítéleteket megsemmisítette? és az alsófokú bíróságot új el-? járásra, valamint új határozat £ hozatalára utasította. ? Az önmagával tehetetlen ? beteg ellátása, ápolása többlet- ? munkát jelent — mondotta ki? a Legfelsőbb Bíróság. — Ha ? ezt a munkát családtag végzi, ? a családi kapcsolaton alapuló? kötelezettségének tesz eleget. ? Ez azonban nem jelenti azt,^ hogy ezzel a kárt okozót men- ^ tesíteni kívánja kártérítési kö- ^ telezettsége alól. Az alsófokú? bíróságok álláspontjának elfő-? gadása azt jelentené, hogy a ? családtag a kárt okozó érdé- ? kében díjtalanul köteles több- ? letmunkát végezni. A bírósá- ^ goknak vizsgálniuk kellett ? volna, hogy a sérült mennyi? ideig és milyen mértékben ? szorult ápolásra és ez milyen ? megterhelést jelentett anyjára,^ tehát mennyiben jogos a napi ^ 30 forint felszámítása. * á Munkabérről lemondani ^ nem lehet ? Egy vállalat két dolgozóját? fegyelmi határozattal elbocsá- ? mögé; most óvatosan szimatol a füstszagú levegőben, csóvál­ja farkát a gazdája előtt, de az mérgesen rámorran: — Eredj innen, mert beléd- rügok! Az asszony sóhajt, a sóhaj­tás belefullad a két szóba: —: Jaj nékem. Hatszor, hétszer elismételge­ti, nem csoda, ha az ura elán­ja hallgatni: • — Ne jajgass, úgyse használ. Néz az asszonyra, aztán beletemeti arcát a két kezébe, nagy-nagy fájdalom ziháltatja a mellét. Végiggondolta, mifé­le kínlódással építették a há­zat. A sógorral együtt farag­ták a gerendát, kora tavasszal vetette a vályogot, leste nap mint nap, hogy szárad-e már, és ha eső fenyegetett, legszí­vesebben saját testével védte volna a rnegázás ellen. A te­tőre való cserepet akkor vet­te, amikor a tsz konyhakerté­szete jól beütött és fizették a dupla előleget. Az ajtók, az ablakkeretek árát az asszony teremtette elő; úgy, hogy li­bát tömött, korai csirkét vitt a piacra. Erre gondol az em­ber és végére jutván, fenyeget az ég felé, kimondatlan szóval számonkérve a kegyetlen is­tent. Felugrik, megy az istálló felé, nekiszántan, eltökélten, hogy talál még kötelet, amely­re felakaszthatja magát. „Nincs miért élnem ..." Talán halkan ki is mondta mindezt, de lehet, hogy csak az arcáról olvasta le az asszony, mert ijedten ugrott fel és re z .etve állt a férfi elébe: — Hová mégy, Péter? — Engess utamra, tudom én, hogy mit csinálok. — Ha tudod, akkor eredj, tedd, amit elterveztél. Mert néked az elnök ígérete semmi, azt gondolod, a bajbajutott úgy marad magára, mini,, ami­kor az uraság kanvenciósá- nak elhullott a disznaja, tehe­ne ... Csak tedd, amit elter­veztél, énvelem ne törődj, a meg nem születettel se, akiről azt sem tudod, kék, vagy feke­te lesz-e a szeme. — Senkivel, semmivel nem törődöm — rántja a vállát az ember, de azért megáll, visz- szaül az elferdült lábú kis- székre. Hallgatnak. A keleti égalj színeiben aranyló foltok fényiének, a szomszédban vi­zet fiúznak; haVatszík a kút- lánc csörrenése. Az asszony ásít, feje odahanyatlik az ura vállára. Pillanatra lecsukódik a szeme, de aztán megint rá­tágul a pusztulásra. Nem akarja látni, inkább az eget nézi, aztán lejjebb siklik a te­kintete, megállapodik az ép­ségben maradt istállón, amely­nek jászola előtt egyetlen te­hén szádazza a takarmányt. Furcsán felnevet. Az ura ijed­ten kérdezi: — Megbolondultál? — Dehogy is bolondultam odanézz: a fecskék ... — Mit akarsz a fecskékkel? — Tegnap, ahogy ültem a pitvarszélben, varrtam a Jcis­inget a még meg nem szüle­tettnek, látom ám, hogy száll­nak a fecskék, láttam, hogy rakják fészküket a házeresz alá. Ketten hordták csőrükben a sarat, egyre csak hordták, nsegá lás nélkül szüntelenül... Csaknem beesteledett, amire elkészült a fészkük... Elké­szült az új hajlék, de el is pusztult a miénktitel együtt... Baj ez, nagy baj, az isién ma­darainak ... — Szegények. — Ne sajnáld őket, ne féltsd a fecskét... a fecskének van magához való esze, több, mint némelyik embernek. Odanézz, nem restellik a munkát, a fá­radságot; nem siratják a teg­napi napot, hanem szállnak a gátszélbe, onnan vissza, hoz­zák csőrükben a sarat: rakják ’ az új fészket az istálló eresze alá. — Rakják ... — ismételte az ember és nyúlt a bajusza felé, de nem pedert rajta, hansni sietve ledobta a kabátját. Csá­kányt fogalt, ledőlt falak alól kezdte kiásni a részben épség­ben maradt gerendákat, egy kilincset, kayocsvasat letisz o- gatott, cepelkedett a fészer alá. Megsimogatta az elébe alázatoskodó kutya fejét; an­nak mondta, de úgy, hogy az asszony is meghallja: — Jó lesz az új házhoz, amelyikben megszületik nem­sokára a fiam... Megállás nélkül dolgozott, homlokát kiverte a verejték, hátán meg nedveseden az ing, de csak hajuldozott, csattog­tatta a csákányt, közben egy- szer-egyszer az istálló felé né­zett, amelynek eresze alatt na­gyobbodott, egyre szebben for­málódott a fecskefészek. FÉSZEKRAKÁS 'IRTA: SÁSD1 SÁNDOR pazdonyi, a tsz-elnök is el- menésre készülődött. Utolsó­nak maradt, részvéttel néze­gette a kárvallottakat. A füs­tölgő gerendára ráloccsantotta kannájából a maradék vizet. Azt mondta: — Most már nyugodjatok bele... Meg aztán, nem úgy van, mint régen: közösségbe tartoztok, gondunk lesz Teá­tok. Szépen elmondta, így is gon­dolta, de hát miféle vigasz ez annak, akinek a háza csonkig leégett, padlásán elhamvadt a háztájiban megtermett kukori­ca, el a munkaegységen felül kapott természetbeni járandó­ság, a kenyérnek való búza. Az ember meg az asszony egymás mellett ült a szanaszét zött vékonyka fonálban foly- dogál a víz. A pajta alól elő­mászik a kutya, nyelve kilóg, melle liheg, mintha vadat hajszolt volna. Még az este, amikor a tűz kiütött, bújt el a karók, feneketlen kosarak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents