Pest Megyei Hirlap, 1964. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-21 / 117. szám

•!j4. május 21, csütörtök

v/íli'líil*

KÉT EMBER

Mint az elhajított uzsonnapapírok a városszéli réten, úgy lapulnak ezek a kis tanyák a nagykőrösi határban. Javarészt cseppnyi egyszobás vályogházacskák, mintha éreznék jelentéktelenségüket, szerényen megbújnak néhány csenevész fa között. Lakóik leginkább öreg emberek, akik elválaszthatatlanul összenőttek ezekkel az épületekkel. Ha egyszer ők elmennek, végleg és visszavonhatatlanul elviszik ezt a mai ember számára már elképzelhetetlen életformát is.

A csemői bekötőúttól nem messze fekszik Nagygombai Imre tanyája. A nap már utolsó sugarait küldi, a fehér tanyák vörös színben búcsúznak tőle. Nemsokára sötét lesz, de a kis ablakszemek közül csak kevés villan fel. Drága a petrol.

A két öreg: a hetvenéves Nagygombai Imre és hatvanhétéves felesége abbahagyják a munkát. A fel-feltámadó szél felkapja homokos földdarabkájuk egy részét és szürke felhőként továbbviszi.

O

(— Csúnya nagy város, alig látni az eget.)

Színházat egyszer néztek életükben. Az öreg tétován rendezi emlékeit, de már nem jut eszébe, hogy mikor és mit. Az asszony most szólal meg először.

— 1930-ban vitt be a húgom, aki akkor ott takarított. A „Dorozsmai szélmalmot” játszották. Istenem, de szép volt — mondja és máris meséli a történetet.

Könyv?

Nincs a házban. Még biblia sem, kalendárium sem.

— Az iskolásgyerekeket megbízta a tanító úr, hogy hozzanak nekünk néha könyveket A szép meséket szeretem — mondja az asszony. — Az Egri csillagokat is olvasíam, szörnyű történet volt a régi időkből.

Ennyit kaptak. Nem látták a Balatont, soha nem ültek autóban, nem pihentek egy percet sem és hiába változott meg körülöttük az élet, ők változatlanok és ma már meg- változtathatatlanok.

— Nem szeretnének a városban élni? — kérdezem.

Az öreg arca szenvtelen marad.

— így jó ez már nekünk.

— Boldogok voltak életükben?

— Igen —, mondja a férfi gondolkozás nélkül és a kis töpörödött öregasszony helyeslőén bólint. Soha nem veszekedtek, nem ismerik a féltékenységet és gyötrő elégedetlenséget. Amíg itt volt a hat gyerek, nyolcán éltek ebben a kis játékházikóban.

— Jó ' volt. Mindenkinek volt külön ágya — mondja a férfi büszkén.

Országos második: a szentendrei járás

A mérleg sohasem lesz egyenlegben. Itt csak tartozik oldal van, a követel rubrikái szinte üresek. De ők már megcsinálták életük nagy mérlegcsalását, elkészítették az egyenleget.

— így kellett élni, így volt ez jó, így élt más is.

Már sötétedik, Nagygombai Imre a pokróccal leterített ágy felé sandít. Még egy kérdés:

— Mondja Nagygombai bácsi, mit tenne, ha ma lenne fiatal?

A kérdésre azonnal felel, látszik, hogy már sokat gondolkodott ezen:

— Gépész lennék, traktoros, vagy mozdonyvezető.

Ezt mondja és fogatlan száján megkeseredik az áruló mosoly.

Ősz Ferenc

Virágzik a káposztarepce

Milyen lesz a jövő építkezése ?

Nemzetközi építészeti kongresszus Budapesten

Június elejétől tíznapos kongresszust tart a magyar fővárosban az Építészek Nemzetközi Szövetsége. Huszonnyolc országból sokan jelentették be részvételüket — közöttük sok világhírű mester.

A résztvevők korunk legkorszerűbb ipari építészeti megoldásait, gyakorlati kivitelezési lehetőségeit kutatják. Kiindulási pentjuk, hogy az emberek életük nagy részét a munkahelyen töltik eh így ideális körülményeket, megfelelő szociális létesítményeket kell teremteni. A termelőmunkát illetően megállapítják, hogy abban a gyártervezés és kivitelezés — a munka megfelelő folyamatosságának biztosítására — rendkívül nagy fontosságú. Végül az egyes ipari beruházások gazdaságos kivitelezését, a különböző épületszerkezetek alkalmazásának létjogosultságát vitatják meg.

A június 10-ig tartó üléseken sok hasznos tapasztalatra tesznek szert az iparilag fejlett és fejletlen országok szakképviselői egyaránt. A ínár felépült vagy most épülő hazai létesítményekkel országjáró útjuk során ismerkednek meg. így meglátogatják a Dunamenti Hőerőművet is. Kirándulásuk során végigutaznak a Dunakanyaron.

Az Országos Vetőmag Felügyelőség monori fajtamegállapító telepén virágzik a káposztarepce. Képünkön Kecskeméti Júlia a virágzó táblában.

(Kútvölgyi felv.)

Pontrendszer alapján értékelte a Földművelésügyi Minisztérium Üzemgazdasági Főosztálya a járások és a járási jogú városi tanácsok mezőgazdasági osztályainak múlt évben végzett munkáját. Az

1963. évi zárszámadási adatok alapján az egy szántóegységre jutó halmozatlan termelési értéket és a gazdasági eredmény fejlődését vette figyelembe, valamint az áruértékesítési mutatók teljesítését vizsgálta, az 1962. évhez viszonyítva. Megkülönböztetett pontszámmal értékelte a gyenge termelőszövetkezetek megszilárdításában elért eredményeket. Az értékelés szerint az ország járásai közül a Pest megyeiek az alábbi sorrendet érték el: második helyre került a szentendrei járás, a szobi járás a huszonkettedik, a gödöllői járás a harmincötödik, a ceglédi járás a negyvenhatodik, a ráckevei a negyven- hetedik, míg a váci járás a negyvennyolcadik lett. A budai járás az ötvenhetedik,

az aszódi járás az ötvenki- lencedik, a nagykátai járás a nyolcvanötödik, a monori járás a nyolcvannyolcadik, míg a dabasi járás a száznegyedik helyre került. A harmincegy város sorrendjében Nagykörös a tizenkettedik, míg Cegléd a huszonharmaejik.

Ingyenes kiszolgálás

Egy arizonai vendéglőben kifüggesztettek egy reklámplakátot: „A 80 éven felüli vendéget tngyen szolgáljuk iki, ha szülői kísérettel jönnek.” Sokáig nem volt jelentkező az ingyenes ebédre. Nemrégiben azonban 84 éves öregember jelent meg 107 éves apja kíséretében.

NEM ÁRT TUDNI

jégverés előtt

Az Állami Biztosító minden évben a tsz-ek termelési tervében feltüntetett hozamok alapján veszi fel a biztosítást és jégverés esetén a biztosítási kötvényben megjelölt mennyiség alapján nyújt kártérítést. A szövetkezetek azonban biztosíthatják a várható magasabb hozamokat is. Ebben az esetben a bejelentett magasabb hozam alapján térítik az esetleges kárt. Jégverés esetén érzékeny veszteséget kerülhetnek el a tsz-ek,

ha idejében élnek a hozam- felemelés jogával. Ha a termést időközben nem érte jégkár, a betakarításig bármikor elfogad hozamfelemelést az Állami Biztosító. Előfordulhat az is, hogy a tervezettnél gyengébbek a termés- kilátások. Ilyenkor, ha a növényt nem érte jégkár, a tsz-ek a kötvényben közölt határidőig a hozamot a valóságos helyzetnek megfelelően leszállíthatják.

A Dunakanyar áruellátásáról

tárgyal a megyei tanács kereskedelmi és ipari állandó bizottsága. Az összevont értekezletet május 29-én a helyszínen — a váci Pokol csárdában — rendezik. A megbeszélésre meghívják az érdekelt vállalatok vezetőit és a környező községek tanácsi illetékeseit is. Napirenden a Dunakanyar hús, kenyér és péksütemény, szikvíz. valamint üdítőital-ellátásának kérdései szerepelnek. Itt számolnak be az állandó bizottságnak a MÉK vezetői a zöldség- és gyümölcsellátásra való felkészülésükről is.

Ahol az öntözőgépeket javítják

Kevesen tudják a megyében, hogy hol javítják az öntözőgépeket. Sokan úgy vélik, hogy a legközelebbi gépállomást kell felkeresniök, ha valami baj van az öntöző-berendezéssel. Pedig nem titok, hogy a Kiskunlacházi Gépállomást bízták meg a megye összes tsz-tulajdonban levő öntözőgépeinek javításával. Vajon állják-e a sarat?

Egy használt Hortobágy-mo- toron dolgozik a javítóbrigád: Répás Ferenc, Bödő József, Horák Árpád és Bakó István szerelő, öten vannak ugyan, de a csoportvezető, Fábián Sándor alkatrészek után szaladgál Budapesten. Fő- és folyó javítást, valamint karbantartási munkákat végeznek általában a motorokon és a szivattyúkon.

elegendő alkatrész hozzájuk.

Ezért az alkatrészek jelentős részét házilag készítik el. Szerencsére, a gépállomás technikai felkészültsége igen jelentős házi gyártást tesz lehetővé. Legutóbb például TL—400-as szivattyú körbetétet kellett készíteni, tömör bronzból. Más technikai jellegű * problémák is próbára teszik a szakemberek tudását, sőt, leleményességét is.

— Nyilván jól 'fizetik a sokoldalú, alapos tudást és leleményességet követelő munkát?

— Éppen ezt akartuk szóvá tenni mi is. Sajnos, panaszkodnunk kell. Mindössze 6,50—7,80 forintos órabért kapunk, vagyis kevesebbet, mint az iparban a profilírozott szerelők. Nem is marad meg a gépállomáson az olyan szakmunkás, aki nem különösképpen kedveli ezt a munkát. Minket azonban a munka szépsége is vonz és nem ügy akarjuk megoldani a problémát, hogy elmegyünk. Ha pedig maradunk, akkor meg kell mondanunk, hogy hol szorít a cipő.

— Igazuk van az öntözőgép szerelőknek — mondja Árvái József műhelyvezető — de a jelenlegi munkabérkeret szűkös. Azonnal nem tudjuk megoldani ezt a problémát, ám idővel sorra kerül. Szó van ugyanis arról, hogy gépjavító állomássá alakulunk át és akkor magasabb órabéreket adhatunk. Mi is azt akarjuk, hogy tízórás munkává! többet keressenek havi 1800 forintnál.

Noha sok ügyféllel van dolguk,

eddig még egyetlen panasz sem érkezett munkájukra.

Elsősorban a szerelők érdeme ez, de nemcsak rajtuk múlik a javítások sikere. Az anyagbeszerzőn, műhelyvezetőn, főmérnökön kívül az igazgató munkája, segítő készsége is kellett ahhoz, hogy zavartalanul, panaszmentesen ment eddig a munka. Ügy vélik, hogy mindez továbbra is így lesz, vagyis a „szövetkezet-ügyfelek” kiszolgálására tovább sem lesz panasz.

* Nagymiklós István

Ülünk a pici konyhában. Olyan a ház, mint a Futrinka utca egyik díszlete. Benne a két öreg, mint két mesealak a múltból. Nagygombai mesél. Ahogy hallgatom, egyre inkább az az érzésem, hogy elszámol, mérleget készít. Próbálom fejemben úgy rendszerezni a hallottakat, hogy már különválasztom a tartozik és a követel oldalt.

TARTOZIK: Negyvennyolc éve házasok, negyvennyolc éve élnek itt a tanyán. Hat gyerekük született, három fiú, három lány. Mind a hatan elmentek már, mind a hatan a Nagykőrösi Konzervgyárban segédmunkások. Tizennyolc unokájuk és már egy dédunokájuk is van. Ekkorára terebélyesedett a család.

KÖVETEL: A hat gyerek elment. Néha ugyan meglátogatják őket, egy kicsit segítenek a ház körüli munkában, de pénzt nem adnak.

— Nem tudnak. Nekik is kevés van — menti őket az öreg. A gyerekek általában ezeröt-ezerhétszáz forintot keresnek, feleségük, illetve férjük fizetése nélkül.

Az öreg 260 forint nyugdíjat kap a tsz-től.

TARTOZIK: 1914-ben elvitték katonának. Egy golyó a szíve felett fúrta át testét, egy pedig a homlokán tört be és majdnem az agyát érte. Akkor nem jósoltak neki hosszú életet. Ennek ötven éve. Azóta hordja a két sebhelyet, amely hirdeti, hogy ő megadta az istennek, ami az istené, és a császárnak, ami a császáré.

KÖVETEL: Egy Károlycsapatkereszt, egy kisezüst Az érmei: már régen elvesztek, csak a két csúnya seb maradt meg. Semmi több. A császár és az isten nem adta meg az embernek, ami az emberé.

TARTOZIK: Nem volt földje. Nem volt munkája. Még beteg volt, amikor elhatározták, hogy nem nagy reményű életüket, összekötik ezzel az asszonnyal. Aztán ha kellett, kőműves volt, ha kellett, ács, ha úgy hozta a sors, napszámos, részesarató. Munka... munka és szegénység.

KÖVETEL: Két hold föld. Ennyi lett a negyven évi munka eredménye. Ennyit vitt be a tsz-be.

TARTOZIK: Hetven év. Ebből hatvan kemény munkában. Még ma is dolgozik. Nyugdíjazása után a szövetkezet meghagyta a háztájit. Tiszta homok, de sok munka j árán megterem az a kis ku- j korica, ami a „malackának” : és az a kis krumpli, ami ne- i kik kell. Ebben a korban már i szaporátlan a dolog, nehezen i hajlik a derék, lassan megy a j munka. De van idő. Csak idő j van. Idő, méretlenül és számo- \ latlanul. De itt nincs az idő- ; nek értéke, tehát nem is mé- : rik. Talán ezért sincs órájuk i sem. Az óraketyegés vidám i ritmusa helyett itt a legősibb i örök ritmus, a nappal és éj- ; Szaka változása jelzi, hogy • múlik az idő.

KÖVETEL: Mit is kaptak ; hát az élettől? Kétszer jár- i "ak Pesten. Utoljára 1949-ben. i

A szerelők valamilyen képzett, gyakorlott emberek, akik

bátran vállalnak üzemóra-garanciát a kezük alól kikerülő öntözőgépek felett.

A bérjavítás mellett garanciális javítást is végeznek a tsz-ekkel kötött szerződések alapján, sőt azon felül is. Most éppen a környező termelőszövetkezeteknek dolgoznak, nevezetesen az áporkai Arany Kalász és a dömsödi Dózsa termelőszövetkezetnek.

— Milyen feltételeket vállalnak a garanciális javítás során?

— Ha garanciális javításról van szó, akkor legalább huszonnégy órán belül megjelenünk a hívásra — válaszolják — és legkésőbb nyolc napon belül átadjuk a kijavított gépet. Az üzemgarancia egyhónapos, vagyis nem naptári időt vállalunk, hanem azt, hogy a kijavított gép legalább egyhónapi munkát elvégez a javítás után.

Ezután a gépek különféle típusaira terelődik a szó. A szerelők elmondják, hogy

sokféle gyártmányú és típusú géppel van dolguk, s bizony itt „nem élne meg” a profilírozott szerelő.

Univerzális tudást és gyakorlatot kíván ez a munka a szerelőktől. Még így is csak tízórás napi munkával győzik. «

Mégsem a típusok, gyártmányok sokféleségére, hanem az anyag- és alkatrész- hiányra van panasz. Annak csak örülnek az újabb és újabb ismeretekre, tapasztalatokra vágyó szerelők, hogy a hazai géptípusok mellet a nyugatnémet Mannesman gépeket is megismerik. Ez a gép nagy teljesítményre képes és hosszú életűnek ígérkezik. A Mannesmanon kívül gyakori ismerősük az MA-család, az SD-típus, valamint a MIB és a MIA. Az utóbbiakkal van a legtöbb probléma, mivel ezek már elöregedett, elavult gépek, gyártásuk leállt, s nincs

szerre nem megy minden, tudják az új lakók is.

A kapu előtt még mindig játszanak a gyerekek. Egyik odaszalad a kísérőnkhöz:

— Tessék már mondani, mikor lesz itt rend?

Cserfes kislány kérdezi, s nem tágít, amíg választ nem kap.

— Soká — hangzik a tréfás felelet.

— Játszóteret miért nem tetszenek építeni?

— Lesz.az is.

Lesz. Egészen bizonyos. Hiszen a gyár vezetői, az építők nemcsak garázsra, kertecské- re, tágas, világos ablakokra gondoltak —, a gyerekekről sem feledkeznek meg. De amíg újra a hepehupás úton botladozunk, s visz- szatekintünk az annyi szépet rejtő házakra, valami hirtelen mintha hiányozna. Valami, amit köznyelven társadalmi munkának hívunk.

Itt élnek már az erőmű dolgozói, tanúi az erőmű, a kőolaj finomító alakulásának, a jövendő város megteremtésének. Elsők között kaptak az államtól lakást, minden értük van itt, de még nem érezhetik magulcat otthon, hiszen egyiküknek sem jutott eszébe: kevés munkával maguk is tehetnének valamit a rendért, a járdáért, a parkosításért, a játszótérért.

Régi településeken összeforrottak az emberek. Évről évre szerveznek valamilyen társadalmi munkát. Járdát építenek, a művelődési [ házat alakítgatják, politechnikai tantermet : emelnek, virágoskertet ültetnek a tanácsháza i elé és a munkát soha nem fejezik be. Mindig : találnak valamit, amit együtt, összefogva vé- j geznek el.

Ez hiányzik még Százhalombattán, az újj lakósok között. Be-beszaladnak már egymás- j hoz, az asszonyok munka után kicsit szomszé- j dóinak is, a férfiak csinosítják az erkélyt, \ fúrnak-faragnak a lakásban, de akkor érkéz- í nek majd igazán haza a modern lakótelepre, í amikor megmozdulnak és fontosnak tartják, \ hogy együtt, közös erővel, ötletek sokaságá- \ val formálják maguknak otthonuk környékét. | Vajon mikor és ki lesz a kezdeményező: az\ első? >

S. A. !

Ki lesz az első?

Szerencse, hogy nem esett az eső, különben elmerülnénk a sárban. A dömperek, a teherautók mély árkokat vájtak a földbe. Ezekben bukdácsolunk, közben a sok szép épület tartja fogva tekintetünket. Valamennyi lakás er- kélyes. Az ablakokra felkerültek már a függönyök. A nap mintha minden sugarát a házakra pazarolná. Az épületek előtt munkások dolgoznak: árkot ásnak, simítják a talajt, néhol már kibontakozik a jövő kertje. A gyerekek a földhányásokon ugrálnak, lábatlankodnak a munkásak között, labda gurul, csatakiáltás veri fel a környéket.

Százhalombattán, a gyári lakótelepen vagyunk. A házak számozásában először nehezen igazodunk el. Azután a hármas, majd a nyolcas számú épületet választjuk. Találomra csengetünk be az egyik lakásba. Szerencsénkre otthon vannak. Nem vártak vendéget, hirtelen kell összekapkodni a széthagyott holmit, de még így is nagyon szép a lakás. Ablakából messzire látni, egészen az erőműre. Nemcsak a lakás új, új a bútor, a szőnyeg, a kép is. Televízió, rádió az egyik szobában, magnó a másikban. A konyhában beépített bútor, mosogatóval.

A másik lakót is otthon találjuk. Itt nem három, hanem két és fél szoba van. Vakító tisztaság. Férj, feleség az erőműnél dolgozik. A Tisznátúlról kerültek ide. Jól érzik magukat. Autójukkal gyakran berán- dulnak Pestre, ök is, mások is azon töprengenek, hogy kis telket vásárolnak Dunafüre- den, ott horgásznak majd a Duna-parton. Könnyen megközelítik, legtöbbjüknek van kocsija.

Zöld növények pompáznak a veröfényben, a tágas ablakokon át tavaszi levegő árad —, szinte fáj búcsút mondani, nem telik be az ember a tömérdek látnivalóval. Jó ennyi elégedett ember között élvezni a modern otthont. Az sem rontja a kedvet, hogy panaszkodnak, mert nehezen készül el az út, s addig, míg az építkezés tart, nem nagyon számíthatnak sár- és pormentes járdára. Hiányzik az üzletház. messzire járnak vásárolni, nem is szólva az óvodáról, az iskoláról. EgyTúlteljesítik a szerződéseiket — Elavult már a MIA és a MIB — Tízórás munkaidő a Kiskunlacházi Gépállomáson