Pest Megyei Hirlap, 1964. május (8. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-19 / 116. szám
PEST MEGYEI HfRlAP KÜLÖNKIADÁSA Vili. ÉVFOLYAM, 116. SZÁM 1964. MÁJUS 30, SZERDA HALLOTTUK ÍRUNK RÓLA NÖVEKEDNEK A KACSÁK Gyuszi, Sanyi és a többiek Negyvenkét tanuló az állami gazdaságban Az Arany János Termelőszt*| vethezetben Herpai Ferencnél sok baromfit tart. A pulykslk^ csirkék, libák mellett száz kacsáit is nevel szerződésre (Foto: Fehér) ★ KEREKASZTALKONFERENCIA A, Tudományos Ismeretterjesztő Társulat városi szervezeté május 22-én. pénteken este 8 órakor a művelődési ház klubtermében kerekasztalkon- ferenciát tart helytörténeti kérdésekről. A megbeszélést dr. Balamyi Béla, Kádár András; Sasi György és Seri András vezeti, ★ A nyári intézkedési tervek merint mintegy 27 484 mázsa gabonát kombájnnal csépelnek városunk határában a gépállomás dolgozói. ★ ARANYÉRMES A kulturális seregszemle szavalóversenyének országos döntője Kecskeméten került megrendezésre május 18-án. Erre a döntőre a szervező testület meghívta a megyei verseny aranyérmes győztesét, Zsüka Erzsébet tanulót, aki a 224. számú he- lyiipari-iskola színeit képviselte. A döntőn harminchat versenyző mérte össze tudását. A verseny színvonala igen jó, sőt magas volt. A zsűrinek nem volt könnyű dolga, mert a versenyzők. egymást múlták felül. Végül$ is a szakmunkásképző-intéze- \ tek országos szavalóversenyé- \ nek győztese, s egyben az \ aranyfokozat tulajdonosa vá-! rosunk egyik tanulója: Zsil- \ ka Erzsébet irodagépszerelő'} lett. Büszkék vagyunk rá, s $ további munkájához, tanulá- í sához, vizsgáihoz és szerep- ; léseihez sok sikert, további \ aranyfokozatokat kívánunk. ; ^ I Jelenleg tizennyolcezeröt- ; száznégy kötet könyvvel ren- ; delkezik városunk könyvtára. ; * I A Petőfi általános iskola ; énekkara lett az első az ének- '} karok bemutatóján. Május 24- ; én a kulturális seregszemlén j ők képviselik az iskolai ének- \ karokat. í * I Naponta harmincöt-negyven j kilogramm fagylaltot fogyasz- ; tanak a Kőrisfa Cukrászda J vendéget ^ I MIT LATUNK MA A MOZI- '( BAN? Szigorúan titkos. Izgalmas; kémtörténet. (NDK-film) Szé- ! lesvásznú. Tíz éven alul nem ! Ijánlott! Kísérő műsor: 2. Sporthír- ; *dó. í Benépesült az állami gazdaság kultúrterme. A presszó különösen. Keressük a riportalanyt. Pillanatokig nézegetjük a két asztaliteniszező fiatalt Először a fiatalabbat szólítjuk meg, majd az idősebbel együtt az asztalhoz invitáljuk őket — Körösiek? — Nem. En Szeghalomból jöttem. Pocsai Gyula vagyok, a komámat Tóth Sanyinak hívják, ő is arról a környékről jött, Püspökladányból. — Jószerivel majdnem mindannyian vidékről jöttünk, pedig negyvenketten vagyunk mezőgazdasági tanulók a gazdaságban — mondja Tóth Sándor. — A legtöbben a Népszabadság egyik vasárnapi számában olvastuk a gazdaság hirdetését — Azelőtt nem is ismertük egymást — vette át a szót Pocsai Gyula. — Én néhány nappal előbb jöttem a gazdaságba és rögtön itt is ragadtam a központban. Sándor egy hónapot töltött a hangácsi üzemegységben. — Szőlészetre és borászatra szerződtünk. A tél egy részét tanfolyamon töltöttük, s amikor az idő tavaszodéit, rögtön munkához láttunk. Dolgozunk a szakma minden ágában. Az előnyitáson kezdtük, metszettünk, permeteztünk is, kapálunk, részt veszünk a szüreten meg a fedésben. — A munkánk jövőjét már egyre tisztábban látjuk! — állapítja meg Tóth Sanyi. — Ma már igen sokat segítenek a mezőgazdaság minden ágában a gépek és ez a segítség napról napra tökéletesedik. Igen nehezen várjuk az első hidas traktort, amely a gazdaság kétszázötven holdas nagyüzemű tábláját fogja kiszolgálni. — Dehogy is ellenezték szüléink pályaválasztásunkat! — húzza ki magát hegyesen Pocsai Gyula. — Édesapám a Töviskei Állami Gazdaság dolgozója és tisztán látja a mezőgazdaságban, de különösen a szőlészetben és a borászatban rejlő nagy lehetőségeket. Tóth Sanyinak nagyon eredeti a véleménye arról, hogy mi módon aránylik egymáshoz az ipari és a mezőgazdasági tanuló mindennapi élete, főként munkabére. — Számoljunk csak egy kicsit. Ha elmentem volna ipari tanulónak, havonta nyolcvan-száz, esetleg százötven forintot kerestem volna. A gazdaságban hatszázötven forint a fizetésein. Szeretném látni, hogy hol van az az ipari tanuló, aki ennyit visz haza havonta. De nincs is vége a számadásnak. Száz forintért teljes ellátást kapunk, amiben benne van a napi háromszori bőséges étkezés, szállás. A gazdaság adja a munkaruhát, sőt, még a mosdószappant is. Ha ezt mind összeszámítjuk, akkor nyugodtan mondhatom, hogy remek a fizetésünk. — És a kulturális élet? — kérdezzük Pocsai Gyulától. — Tessék szétnézni ebben a szép berendezett teremben, presszóban. Rádió, televízió, vidám műsorok. Ennél többet a faluban, de talán még a városban sem találhatnánk. — R — Kifizetődik a szerződéses barom fine velés Faragó Balázs családja már évekkel ezelőtt értékes munkát végzett mint baromfitenyésztő. Az elkerített udvarrészben most is hetven szép Hampshire tyúk sétál és közöttük, peckesen néhány hatalmas kakas. Némelyik ugyancsak meghaladja a négy és fél kilót. A tyúkok kezesek. A másik látványosság az a négyszáz remeSe csibe, amelyeket a csibenevelési szerződés keretében vettek át Faragóék a földművesszövetkezet- töl — A hetven tyúk alól naponta átlag hatvan tojást szedünk össze! — mondotta Faragóné. — A tojásokat gondosan válogatjuk. A tenyésztésre alkalmas darabokat továbbtenyésztés céljára adjuk el. Az aprókat meg a különösen nagy darabokat a szabadpiacion értékesítjük. — Az idén ismét négyszáz csirkére szerződtünk. A baromfit szerződés keretében nevelik Faragóék és a szerződésben arra kötelezték magukat, hogy minden száz darab szerződött baromfi után az év második felében ötszáz tojást szállítanak a szövetkezeti felvásárlásnak. Az átvételi ár biztosított: egy forint tíz fillérnél kevesebb nem lehet. Ugyanezen állomány után a második esztendőben minden száz csibe után kétezerötszáz tojást szállítanak. önkéntelenül felvetődik a kérdés, vajon nem támasztunk-e túlzott igényeket az állománnyal szemben. Faragóné mosolyog és gyorsan meg is nyugtat. — Számoljunk csak egy kicsit. Az első évben átadott száz csirkénként az ötszáz tojás annyit jelent, hogy jér- céinktöl egyenként mintegy tizenöt tojást vái-uttk, ami könnyen teljesíthető. A jércék a nyár közepén kezdik el a tojást és ez tart körülbelül október közepéig. Teljes erővel december végén indul meg a tojóstermelés. Tyúkonként átlagosan 220— 250 tojást várunk. Könnyű kiszámítani, hogy a száz csiben- kénti kétezerötszáz tojás is minden nehézség nélkül teljesíthető. Számítsuk mindehhez hozzá, hogy a tojások egy részét a termelő szabadpiacon értékesítheti és ugyancsak ott adja el a baromfit, ahol akarja. Ha pedig tekintetbe vesszük, hogy a szép húsú hampshirek igen Ikeresettek a piacon, akkor nyugodtan megállapíthatjuk, hogy van értelme a szerződéses csibenevelésnek. Hová tűnt a Ceglédi Téglagyárban a nagykőrösiek 50 ezer téglája ? A nagykőrösi téglagyár megszűnése óta Cegléd látja el téglával városunkat. A tél folyamán kifogyott a készlet, a termelés is szünetelt, ez egészen természetes, amit a nagykőrösiek tudomásul is vettek. Amikor azonban kitavaszodott, akkor a körülmények is megváltoztak. Meglepő, hogy a ceglédi üzem az áprilisban kiutalt ötvenezer tégla szállítását sem tudta teljesíteni. Nagykőrös a múlt esztendőben két és fél millió téglát vásárolt, az ötvenezer tégla tehát szerény igénynek tekinthető. A felsőbb szervekkel kötött megállapodás értelmében a ceglédi gyár arra kötelezte magát, hogy május tizenötödikéig kiadja az ötvenezer téglát. Tizenegyedikén réggé? kilenc órakor felhívták telefonon Nagykőrösről a ceglédi üzemet. Egy női hang közölte. hogy az ötvenezer tégla rendelkezésre áll. Sürgősen intézkedjen a TÜZÉP az átvételről. Negyed tízkor három kocsi — tegyük hozzá: szerencsére, csak három kocsi — el is indult. Tizenegy órakor kétségbeesett telefonhívás érkezett Ceglédről: a fogatokat visszairányították Kőrösre, tégla nincs. Érthetetlen. Kilenc órakor még megvolt az ötvenezer tégla, tizenegy órakor pedig üresen indultak vissza a kocsik. Természetesen a TÜZÉP- telep vezetője azonnal felhívta a téglagyárat. Egy másik női hang jelentkezett, Erős Béla telepvezető azonban ragaszkodott ahhoz a kartársnőhöz, akivel kilenc óra táján beszélt. — Kérem, vegyék tekintetbe, hogy a területünkön nemcsak Nagykőrös van és mi sok más helyet is kénytelenek vagyunk kiszolgálni — mondotta. A fehér köpenyek és lombikok birodalma Keveset tudunk munkájukról, pedig szorosan hozzátartozik ahhoz, hogy a konzervgyárból minden igényt kielégítő áru kerüljön a bel- és külföldi fogyasztók asztalára. A laboratórium vezetője Dafkó Pál vegyészmérnök. A gyártásközi ellenőrzést a vegyésztechnikusok végzik. Az a feladatuk, hogy a nyersanyagot még feldolgozás előtt vizsgálják, az áruféleségeket szétválasszák. Ök felelnek azért, hogy hibás, törődött vagy fertőzött nyersanyag ne kerüljön legyártásra. A szóriav iasgál atoka t és a higiéniai ellenőrzést is ők végzik. Tehát munkájukkal nyomon követik a nyersanyagot feldolgozás közben egészen a készáruraktárba történő száá- lításig. Ha esetleg közben a gyártásban levő anyag nem felel meg valamilyen követelménynek, akikor leállítják a szalagot. A készáru minősítése is a laboratórium dolgozóira vár. Ha a félkész vagy a készáru mikrobiológiai jellemzői nem felelnek meg a szabványos előírásnak, akkor az áruféleséget nem engedhetik ki a készáruraktárba, A minőségellenőrző-csoport, röviden a MÉCS a készáru elszállításaikor az újraminősítést végzi. A laboratórium analitikai csoportjának vegyésztechnikusai az összes segédanyag, nyersanyag, félkész és kész áru, csomagolóanyag kémiai és fizikai jellemzőjének meghatározásával foglalkoznak. A IX-es telepen levő laboratórium is szorosan, kapcsolódik a csoport munkájához. Harminc-harmincöt ember végzi a laboratóriumban ezt a felelősségteljes munkát, hogy a vásárlók minél jobb minőségű áruhoz jussanak. SPORT LABDARÚGÁS Területi bajnokság Ceglédi Honvéd—Nagykőrösi Építők 3:1 (1:1). Cegléd. V.: Verner. Építők: Bekő — Torma, Gulyás II, Ragó — Hohn, Jókai — Kecskés, Gulyás I, Tóth, Csípő, Ványi. Jó iramú mérkőzésen az eredmény alakulását a mindkét csapat terhére elkövetett játékvezetői tévedések befolyásolták. Az Építők egyenrangú ellenfélnek bizonyult, a Honvéd csak azután tudott nyerni, amikor a játékvezető három körösi játékost (Kecskés, Jókai és Csípő) túl szigorúan kiállított. Góllövő: Csípő, Jók: Hohn és Gulyás I. Örkény—Nagykőrösi Kinizsi II. 2:1 (1:1). Örkény. V.: Szűcs J. Kinizsi II: Vadnay — Mihály, Dancsa, Szabó II. — Kecskés II, Csikós II. — Aranyos, Toricska, Osváth, Jeszenszki, Godó. A Kinizsi II. kényelmesen játszott, nem volt hajtás és l:0-ás vezetésnél több nagy helyzetet is kihagyott. A játékvezető miatt igen sok sportszerűtlenség történt, ennek ellenére nagyobb akarással jobb eredményt érhetett volna el a körösi csapat. Góllövő: Osváth. Jók: Dancsa, Osváth. Nagykőrösi Kinizsi ifi—Örkény ifi 5:2 (2:1). Örkény. V.: Frei. A körösi fiúk lelkes és jó játékkal megérdemelten nyertek. Jók: Jakabházi és Juhász. Járási bajnokság Ceglédi Építők II—Nagykőrösi Dózsa 7:0 (2:0). A Cegléden lejátszott mérkőzésre igen tartalékosán állt ki a körösi csapat, a második félidőben erősen visz- szaestek és nagyarányú vereséget szenvedtek. KÉZILABDA Gödöllői Vasas—Nagykőrösi Spartacus 17:15 (10:8). Gödöllő. V.: Eisen. Spartacus: Nagy D. — Nagy Z. (8), Maczkó (3), D. Kovács F. (1), Siroki (1), Szarka (1), Papp (1), és Susán. A körösi csapat jól játszott, D. Kovács, Maczkó és Szarka irányító munkája és Nagy Z. gólképessége különösen kitűnt. Nagy D. kitűnő védésére jellemző, hogy öt hétméterest kivédett. Végig fej-fej melletti küzdelem volt, 15:15 állásnál a körösiek szabályos gólját nem adta meg a játékvezető. P. S. Teltek az órák a vidám beszélgetésben — jó bor mellett. Világosodott, amikor felcihelődtünk és vidáman haladtunk a puha hóban. — Már csak egy saroknyira voltunk az ipám házától — ahová lovamat bekötöttem — amikor a túlsó oldalon megláttunk egy bicegő kutyát. Kócos szőre szürkült a hófehér szőnyegen. — Nézzétek azt a vacak kutyát — szóltunk. a - állat már vagy húsz /a. méterre kocogott tőlünk, i Hirtelen megfordultam. — Nem kutya ez, halljá- : tok-e. Farkas! Az én farka- i som. Tegnap délután rakat- [ tam helyre a törött lábát az \ állatorvossal. Azért biceg. A cimborák hitték is, nem i is. Csak legyintettek. A far- : kas tovább caplatott és csak- i hamar eltűnt az országút i mellett álldogálló szárkupök \ között. Az ipám háza előtt \ kezet ráztunk. Amikor a ko- \ mák elhaladtak, észrevettem, \ hogy valami kikezdte a í nagykapu alját. Akkor már : biztos voltam abban, hogyha \ farkasom meglépett. ß enn az udvar sarkában \ megtaláltam az üres í ketrecet. Az ipám megje- í gyezte, hogy egész éjjel hal- í lőtt valami kaparást, de ki í gondolta volna, hogy az a j süldő farkas próbálkozik a ; meneküléssel. —si j radjon, meghurkoltam a pofáját. Most már szétfeszíthettem a fogót és kiszabadítottam a lábát. Amikor kötöttem volna, akkor vettem észre, hogy csúdjét a vas eltörte. Óvatosan megkötöttem a hátsó lábait. Váltamra vetettem és elindultunk hflzafelé. Vizslám megelégedetten haladt előttem. Néha megfordult és hosszan megnézte a halkan nyöszörgő vadat. — Otthon támadt az a gondolatom, hogy elviszem a városba a szerencsétlen farkast. Igazítsa helyre az állatorvos a lábát. Úgysem hallottam még olyasmit, hogy valaki vadállatnak sínbe rakatta volna a lábát, összecsaptam deszkából egy ketrecet. Belegyömöszöltem . a farkast és kocsin megindultam a városba. Jaj, de türelmetlen volt a szürkém. Megérezte a farkasszagot. Kapart, nyerített. Egész úton nyugtalankodott. Az állatorvos hahotázott a fura gondolaton, de utóbb is megadta magát és nagy türelemmel három léc közé igazította a törött lábat. — Az estét a városban töltöttem, ugyanolyan kedves társaságban, mint a tiétek. állattal? Lefordítottam váltamról a puskát, azzal, hogy rápörkölök. Ugyan, miért hagynám kínlódni ebben a hasogató időben? Aki a csapóvasat kitette, az sem szánt neki egyéb sorsot. — Vizslám izgatottan tapadta a havat. Gyűlölettel nézte a kínlódó vadat. Nem siettem a lövéssel. Közelebb hajoltam a fogolyhoz. Belenéztem barna szemébe. Gyönyörködtem tehetetlenségében. Hiába csattogtatta a fogait. Különben sem féltem tőle. Úgy tanultam, hogy a farkas csak a legkétségbe- esettebb helyzetben támadja meg az embert. Ezerszer inkább a menekülésre gondol, mint a támadásra. —• Biztosan hihetetlenül ■ hangzik nektek, amit most mondok: megkegyelmeztem neki. Gondoltam egyet, meghagyom az életét. Összebütykölök neki valami ketrecet és elküldöm az állatkertnek. Ha több nem, de egy köszönőlevél biztosan kijár érte. Zsineg miden vadász táskájában van. Kihalásztam. Először az állat két első lábát kötöttem össze. Nem volt éppen könnyű! Aztán, hogy nyugodtan marj ogy a vadásznak is van • a szíve, arra majd mondok én nektek egy közeli példát. — így fordult Maró- nyák a társasághoz. A poharak összecsendültek. Egymás egészségére kívánták a borocskát. Aztán maguk elé állították a poharakat és Maronyák felé fordultak. — Tudjátok, hogy mára- marosi vagyok. Fiatal koromban még valóságos el- dorádója volt ott medvének, farkasnak, vadmacskánaSk. Egy hideg téli napon elindultam cserkészni. Kinn botorkáltunk a térdig érő hóban, amikor valami szűkülés csapta meg a fülünket, vagyis az enyémet meg a vizslámét. Nem is kellett sokáig kurkászni. Néhány méterrel odébb a kutyám jelezte, hogy valami nagyon érdekeset lát. Öuatosan haladtunk és néhány lépésre egy süldő farkast találtunk. A lábát keményen fogta a csapóvas. Amikor észrevett bennünket, még jobban megkeveredett. Rángatta a lábát. Húzta volna magával a vasat. Kócos szőre csupa mocsok volt. a vadász felemelte a po- /i harat és egy korty után folytatta az elbeszélést. — Ugyan mit tehet az ember egy ilyen veszedelmes Farkaskaland
