Pest Megyei Hirlap, 1964. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-19 / 116. szám

Msr JfECYEf '^Mirlap 1964. MÁJUS 20, SZERDA Garázdaság I/j. Berki Rudolf 21 éves isaszegi segédmunkás a helyi eszpresszóban szórakozott, majd amikor kijött onnan, az utcán minden indok nélkül ököllel arcon vágta Túrái Fe­renc 27 éves traktorost, Isa- szeg, Ilka majori lakost. Az ütés következtében Túrái orr- esontja eltört. Az esetet látta Sárosdi Sándor 28 éves ktsz- dolgozó, szintén isaszegi lakos és felelősségre vonta a garáz­da legényt. Berki — válaszul — Sárosdit úgy állón vágta, hogy annak állcsontja eltörött. A duhaj legényt letartóztat­ták. Mindkét áldozata súlyos sérüléseket szenvedett. Aki vét, azt utoléri a büntetés Nagyon furcsát kérdezek, szabad-e a párttitkárnak ve­rekedni? Még akkor sem, ha úgy tűnik, igaza van? A vá­lasz, bárki is adja: az egy­értelmű nem szócska lehet. Bizony, nagyon elítélendő do­log, ahogyan Áporkán Szabó István, a községi pártalap- szervezet titkára már nem először durváskodott. Szabó István a tanács vb- titkára volt, amikor az el­ső összeütközése megesett. A hivatalsegédet — Tóth Jó­zsefet — mert összepiszkol- ta a frissen festett szoba­falat, megütötte. Nem sokkal ezután a helyi KISZ-szerve­Túrára indulnak - a postagalambok Budapesten, a Józsefvárosi pályaudvaron rakodnak a du­nakeszi, nógrádverőcei, váci galambászok. A D 700-as gyártmányú Csepel teherautó vázára a gyár külön készí­tette el ezt a hatalmas, rekeszes szállítórészt, galambász nyelven „kosarat”, amelyben összesen tízezer galambot lehet elhelyezni. A postagalambok ezúttal Brünnbe indul­tak, hogy onnan startoljanak mint az országos magyar postagalamb-verseny résztvevői (Foto: Csepregi) Tíz éves a szervezett földművesszövetkezeti szakképzés A gyorsan változó élet egyik valóban „szem­mel látható” jelensége a ke­reskedelem és a vendéglátó- ipar fejlődése. Városi szín­vonalú önkiválasztó és ön- kiszolgáló boltok, családias kisvendéglők, cukrászdák, eszpresszók ezrei nyíltak a falvakban az utóbbi évek­ben. A változó igények át­formálták a keresletet. A falusi boltok árukészletének kezelése és az igényelt szín­vonalú kiszolgálás ma már ugyanazt a szakértelmet kö­veteli, mint a városokban. A falusi kereskedelem és vendéglátóipar döntő többsé­gét kézbentartó földműves­szövetkezetek éppen tíz év­vel ezelőtt kezdték meg az említett fejlődéshez feltétle­nül szükséges szervezett szak­képzést. Az első és legfon­tosabb lépés a már alkal­mazott felnőtt dolgozók hoz­záértésének növelése volt. E törekvés sikerét jelzi, hogy egy évtized alatt a földmű­vesszövetkezeti hálózatban al­kalmazott kereskedelmi és vendéglátóipari dolgozók kö­zül csaknem tízezren tették le sikerrel a szakmunkás- vizsgát. Az érdeklődés, s egyben az igények még gyor­sabb növekedését jelzi, hogy az idén további több mint 3500 földművesszövetkezeti alkalmazott vizsgázik majd a különböző szaktanfolyamo­kon. A falusi fiatalok közül ke­vés híján 5000-en sajátítot­tak el ugyanezen idő alatt valamilyen kereskedelmi, vagy vendéglátóipari szak­mát a földművesszövetkezeti hálózatban. A vegyes, a vas­műszaki és a textil-ruházati szakma után a cukrászat volt a legnépszerűbb. Az ipari- tanuló-képzés lehetőségei az utóbbi években lényegesen javultak. A SZÖVOSZ jól felszerelt iskoláit az idén már több mint 2000 kitű­nően képzett kereskedő hagy­ja el. Középiskolai színvo­nalú kereskedelmi képzés­ben jelenleg csak a nappali tagozaton majdnem annyian falusi vesznek részt, mint az el­múlt évtized alatt összesen,- a levelező hallgatók száma pedig ennek kétszerese. A középiskolai színvonalú ok­tatás még meglehetősen szűk kereteit érdekes kezdemé­nyezéssel sikerült kiszélesí­teni. Egyes helyeken meg­levő középiskolákban köz- gazdasági, kereskedelmi és felvásárló szakközépiskolai osztályokat szervezték. Az itt tanulók hetenként két napon szakmájuknak meg­felelő gyakorlati foglalkozá­son vesznek részt, például a felvásárló telepen. zet vezetésével bízták meg. KISZ-titkárként is támadt egy súlyos incidense. A presszóból erkölcsvédelmi „őr­járaton” kiküldött este nyolc után egy kislányt az anyjá­val együtt, akik a zuhogó esőben ott várták a helyi busz indulását. Szabó István az időközben szintén odaér­kező családfővel — Keresz­tes Lajossal — összevereke­dett. A községben végül öt előd után ő lett a párt- titkári!?). Nagy eréllyel lá­tott munkához. Ért is el eredményeket, míg egy dél­utánon szeplőt ejtett most már párttitkári mivoltán. Kiráncigálta a labdarúgópá­lyáról Kácsor Margit autó­buszkalauzt. Kácsor Margit nem akart jegyet váltani, mert nem a meccsre volt kíváncsi, hanem szolgálatból jövet egy percre befutott a barátnőjéhez, a pályagond­nok feleségéhez. Szabó István elképesztő ma­gatartására az ősszel tette fel a koronát. Egyik idős család­tagja későn vitte a gyűjtőbe az esti tejet. Emiatt Szabó István és Szarvas Tiborné tejbegyűj­tő többször összeszólalkoztak. Szarvasné akkor sem vette át a tejet, amikor Szabó István maga próbálta rábírni erre. Ilyen előzmények után talál­koztak össze a tánácsházán. Az újabb . szóváltás közben Szarvasné megjegyzést tett Szabó feleségére, őt magát pe­dig jött-mentnek, lelencnek gúnyolta. A párttitkár megfog­ta az asszonyt, kitaszigálta az utcára. Hiába figyelmeztették többen, ne tegye — bántalmaz­ta Szarvasnét. Az asszony nyolc napon belül gyógyuló serülést szenvedett. Ezért a járási, majd a megyei pártbi- zoitság fegyelmit indított Sza­bó István ellen. (Amit maga is kért). Szigorú megrovás lett büntetése, s közölték vele le­váltását. Nem mindennapi törté­net ez Áporkáról, s nem min­dennapi ember a főhőse, Szabó István sem. Szilárd meggyőző­dése, hogy ő mindenkor csu­pán jót akart, az emberek az értetlenek. Áporkára nyolc évvel ezelőtt nősült. Szívesen fogadta a falu öregje-fiatalja, mert tettrekész, értelmes, jó- eszű fiatalember. Hamar ki­tűnt: fáradhatatlanul dolgo­zik a közösségért, szívesen vál­lalja a feladatokat. Valameny- nyi megbízatást, ami a munkát illeti — kitünően ellátta. Csak­hogy amit épített az egyik ke­zével, annak. a többszörösét döntötte le a másikkal. Az­óta Szabó István sokat gondol­kozott a történteken, le is vont belőle tanulságokat, de még mindig nem eleget. S főleg nem azt, amit kellett volna. A beszélgetéskor azt hangsúlyozta, hogy nem vol­tak elég türelmesek vele szem­ben. Hát ő kivel volt türel­mes? Nevelés, meggyőzés he­lyett ütött! Érdemes megnézni, mennyire meglátszik méltat­lan magatartásának hatása a községben, hogy akarva-aka- ratlanul mennyire lazította az a pártfegyelmet! Egyre azon lovagol, hogy az ő szava, a párttitkáré kevesebbet ér, mint a pártonkívüli Szarvasnéé? Hát létezik, hogy annak szol­gáltatnak elégtételt? Igen, Szabó István felháborodik azon, amikor a tsz kinn hagy­ja hányódni a dűlőben a gyü­mölcsrekeszeket. Ha ő teszi szóvá a hibákat, megköveteli, hogy szavát párttitkárként res­pektálják. De zokon veszi, amikor Szarvas Tiborné kije­lenti : amikor szabálytalansá­got kért tőle, a párttitkárt lát­ta benne. Ha ő követ el hibát, akkor szeretné, ha csak ma­gánembernek tekintenék. Nem tudja megérteni, hogy egy Í...S közösségben — de bárhol is — ez lehetetlen. A párttit­kári funkciót nem lehet az embertől különválasztani. Felsorakoztatja mennyit tett, dolgozott ezért a közsé­gért. Csoportvezető a Csepel Autógyár járműrészlegében. Szabad idejének minden per­cét a pártmunkára fordítja. Mindez igaz. Tevékenyen részt vett a két község ter­melőszövetkezetének életében. Ott is ostorozott, egyre-másra sorolta a hibákat, csattogott a szava. A Vörös Csillag Ter­melőszövetkezetben különö­sen sokat bírált. Itt dolgozik a község párttagságának döntő része. Csakhogy ezek az embe­rek az utóbbi időben már alig járnak taggyűlésre. Azt mond­ják, ott Szabó Istvánon kívül más úgy sem juthat szóhoz. Galambos Zsigmondnak, a ter­melőszövetkezet párttitkárá­nak nem ez a véleménye. Sze­rinte a tagság passzivitásának a termelőszövetkezet megren­dült anyagi helyzete az oka. S amíg a két termelőszövetkezet, a Vörös Csillag és az Arany­kalász nem egyesül, nem is lesz ez másképpen. Minden­esetre Szabó István mindket­tőtől 30—30 munkaegységet ka­pott tevékenységéért. Mint írtuk, Szabó István nagyon megtört, de minden jel arra mutat, még most sem érti, hogy lábbal taposta a párt poli tíkáját. A községben visszafojtott lé­legzettel lesték a „folytatást”. Meddig lehet még. mikor ve­szik észre Szabó István ural­mát? S mennyire fellélegezett a közvélemény, amikor a gya­korlatban látták beigazolva: minden ember egyértékű a törvény, a párt törvénye előtt, s ha vét, elnyeri bünte­tését. Komáromi Magda A. rrí ti; rablás és emberölés kísérlete Szentlőrinckátán jól isme­rik Varga Jánost: a fiatalem­ber durva, verekedő hírében áll, s már eddig két ízben volt bíróság előtt. Varga az utóbbi időben ritkán mutatkozott fa­lujában, a fővárosban lakott albérletben. Itt tette rá a ko­ronát az elmúlt héten szomba­ton eddigi tevékenységére. Budán a II. kerület, Fillér ut­ca 1. számú ház ötödik emele­tének egyik lakásába behatolt azzal az ürüggyel, hogy kály­hát jött javítani. Az otthon magányosan tartózkodó He­rendi Mária 20 éves MALÉV- tisztviselőnőt megtámadta, pénzt követelt tőle és brutális módon agyba-főbe verte, úgy, hogy a lány orrából, szeméből és füléből ömlött a vér. Ez­után magához vette lány pénz­tárcáját, amelyben 240 forint volt és a lakásban talált tranzisztoros rádiót, majd újból fojtogatni, ököllel ütni kezdte áldozatát, míg az teljesen el nem vesztette eszméletét. Herendi Mária szombaton késő délutántól, egészen éjsza­káig nem tért magához. Így hosszú idő telt el, míg a ke­gyetlen támadás után leírta a kórházi ágyon a rabló külse­jét. Ennek alapján a fővárosi rendőrség alig másfél nap alatt elfogta a tettest, a Zalaeger­szegi Cserépkályhagyártó Vál­lalat budapesti kirendeltségé­nél segédmunkásként dolgozó Varga Jánost. Rablással párosult ember­ölés kísérlete miatt indítottak ellene bűnvádi eljárást. Kivonják a forgalomból... Az Élelmezésügyi Minisz­térium és a Belkereskedelmi Minisztérium megállapodása alapján a zöld színű, brazil rumospalackokat, mert nem felelnek meg az áruvédelmi követelményeknek — kivon­ják a forgalomból. A Bel­kereskedelmi Minisztérium felhívja a vásárlók figyel­mét, hogy az ilyen üvege­ket legkésőbb szeptember 10-ig váltsák vissza a ven­déglátóipari és az élelmi­szer kiskereskedelmi vállala­toknál. Jubileumi hangverseny Nagymaroson Nagy esemény színhelye lesz május 24-én Nagymaroson a szobi járás művelődési háza. Tizenhárom kórus részvételével ezen a napon rendezik meg a már korábban is hírül adott nagyszabású jubileumi hangversenyüket. Ezzel ünnepük meg a művelődési ház férfikórusának 60 éves fennállását. A rendez­vény messze túlnő nemcsak a szobi járás, hanem Pest megye határain is. Ezt mutatják a hangversenyen részt vevő kórusok is. Fellép Nagymaroson ezen a napon az albertirsai Dimitrov Termelőszövetkezet kórusa, a ceglédi vasutas vegyeskar. a dunakeszi férfikar, az Esztergomi Műszeripari Művek vegyes­kara, a felsőgödi művelődési otthon férfikara, a Landler Jenő Járműjavító Vállalat férfikara, a Kispesti Textilgyár vegyes­kara, a kispesti Vörös Csillag Művelődési Ház férfikara, a verőcei művelődési otthon vegyeskara, a pesterzsébeti Vasas Művelődési Otthon férfikara, a Vox Humana vegyeskara, a nagymarosi művelődési ház jubiláló férfikara és a nagymarosi művelődési ház kamarakórusa. A jelentős zenei eseményt igen nagy érdeklődés előzi meg. Zenebarát (Komádi rajza) berem, csak öt gyermekem ... És enni kérnek. Kegyetlen egy esztendő volt. Az. Igen. Amit nem vitt el a jég, azt elvitte a nap. Amit nem vitt el a nap, azt elvit­te a pocok. S ekkor az üres kamrában meglátta István ta­licskáját. A kubikos talics­kát, amely nagy szájával mintha maga is segítségért kiáltott volna ... — Őrizd meg a házam né­pét, s a portát... És őrizd meg az én egyetlen jó fia­mat ... — Édesanyám... Gond ez már csak magának. Sose fél­jen, amíg engem lát... Amíg egy falás kenyerem van, ma­gáé a fele... Igaz-e Erzsi? Na, látja. Erzsi is így van ez­zel ... A saját fiától mit fél­ti a földet, azt a négy holdat, meg ezt az öreg házat... Nem igaz? — De igaz, kisfiam... Hogyne lenne igaz. Hisz ti vagytok már csak nekem ... Dehogyis féltek én tőletek semmit. Az öt gyerekből csak te maradtál, úgyis a tiéd minden... — Na, látja, édesanyám ... — Tg, István... Mégha az anyád is... Hát meddig etessük még mi? Hát neked is van gyereked? És a föld? Hol van az? Sehol. A közösben. Tartsa el a közös. Neked is van két gyereked, ki kötelez­hetne rá ... — Dehát mégis az édes­anyám ... Meg a ház azért csak a miénk. — Ez a ház már igen... De ebbe mi öltünk pénzt és nem ö, ezt mi koplaltuk meg és nem ő, legfeljebb miatta még jobban... Csak ül itt naphosszat, kerülgetem, már arra sem tudom használni, hogy legalább kis kukoricát morzsolna a csirkéknek __ C sak ül és imádkozik, meg eszik... És én mosdassam, etessem... — Hiszen öreg már a sze­rencsétlen ... Kinn el lesz a kiskonyhában, na ... Azt a keveset, amit megeszik, tán még csak elbírjuk ... Mégis­csak az anyám... A konyha már csak nevé­ben az. A beépített, tapasz­tott tűzhely lassan már kővé dermedt hamuval, szeles éj­szakákon rémült dalokat si­kongat. A fal melletti ágyon egy rongycsomó: takaró és egy öregasszony. Ül az ágy­ban, mellette haldoklik a petróleumlámpa lángja, s a be-benyargaló széltől táncoló láng dideregve próbálja ma­gát még összébbhúzni. örzse néni imádkozik. Ül az ágyon, fején kendő, ujjai közt a tél hidege: — őrizd meg házam né­pét és a. portát... És őrizd meg az én egyetlen jő fia­mat ... Ámen .. Belesóhajt a lámpába, s a sárga láng a hamvába, Örzse néni a vackába, egyszerre hullik bele. Gyurkó Géza a lyukon keresztül nézve olyan volt, mintha tűz perzselte vol­na... Istvánom, mitől van ez a lyuk, a fejeden? — ezt kérdezte. Látta, hogy István szája mozog, hogy mondott va­lamit, hogy neki mondott, de nem értette. És ekkor feléb­redt, és nagyon félt. Éppen úgy, mint vagy ötven éve, amikor először aludt úgy az ágyon, hogy már gondolatban is csak a halott, a hősi halott ölelhette át... Piave ... Ma sem tudja, hol van, merre van... — Őrizd meg a termést, jég­től, aszálytól... — Menjél innen, örzse, nem nőnek való ez... A kubik a férfiemberé. — De hát nekem nincs em­Bárczi úr középső fia is hogy szerette ... Együtt húzták ki őket a híd lába alól... Még akkor is össze voltak fonódva, nehogy gyenge legyen a má­sik és a szép halálból a ke­gyetlen életbe kívánkozzék vissza... örzse néni hát kuporog az ágyon és imádkozik. Nem is ima ez. Beszélgetés és emléke­zés, megfáradt szellemének motyogás rebbenése, s bár ke­ze összekulcsolva, mégsem az imának szól a horgas ujjak kapaszkodása, mint sokkal in­kább a nyálkás hidegnek, amely bebújik a vedlett taka­ró, a foltos szoknya alá, ráta­pad csupacsont testére és bele- harapdál, mint éhes hangya, ujjai végébe. — Uramjézus, maradj ve­lem, őrizd meg az álmo­két vitte el oda, ahonnan vagy dicsőségben, vagy rokkantán jönnek haza a fiúk, vagy se­hogy sem ... S felette, jaj, na­gyon felette az Úristen, aki lám, mennyire meghallgatta, amikor torokgyíkban volt a legkisebb, a lány, és már a petróleumba mártott tyúktoll sem segített. Megmaradt és milyen szép lánnyá serdült, hogy szerették a legények és mat... mert tegnap is mit ál­modott. Lány volt. Szép volt. És jött István, ahogyan meg­ismerte. És ott álltak a ke­reszt mögött, a lehajtott fejű Krisztus alatt és nézték egy­mást és felhők iS voltak az égen. Ö nézte Istvánt és ekkor vette észre, hogy kerek lyuk van a homlokán... sötét, pör­költ lyuk, s átlátott rajta, látta mögötte a mezőt, amely így, A konyha már csak nevé­ben az. Beépített, tapasztott tűzhely, lassan már kővé der­medt hamuval, döngölt föld a padló helyén, egér járatokkal a fal tövében, sarokban egy lá- batört, megrokkant sublót, raj­ta lassan már egy kivehetetlen alakú festménnyel, valószínű­leg Jézus teszi kezét a szívére a képen, aztán egy ágy, az ágy mellett hokedli, azon egy sokat megélt kormos petró­leumlámpa. Semmi más. Csak hideg, nyirok, az ágyon vala­mi takaró és a takarón egy kis töpörödött öregasszony: Örzse néni. Ül az ágyban, fején kendő, amely csak még jobban sötét­be borítja arcát, amelyet a kormos lámpa amúgy sem tud­na megvilágítani. örzse néni imádkozik. Mint mindig, mióta kedves édes­anyja megtanította a magafaj­ta imára, mennyi éve is? — heíven-nyolcvan? Ekörül. A szúette, koromfestette ge­rendákon apró kis sárga ka­rika, mintha rést nyitottak vol­na, hogy örzse néni imája el­jusson az illetékesekhez. A petróleumlámpa fényíve az csak, dehogyis kapu, holmi meghallgatások számára, ör­zse néni felfelé néz, ha könyö­rög. Megtanulta... Azelőtt mindenki felette volt, aki ad­hatott, s aki elvehetett. Felet­te Bárczi nagyságos úr. aki la­kást, megélhetést adott inas teste ezernyi hajlásúért... Fe­lette a jegyző, aki két gyere-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents