Pest Megyei Hirlap, 1964. május (8. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-17 / 114. szám
rtsr MEGYEI kJCíHiip 1964. MÁJUS 11. VASÁRNAP Mit kér a közönség? Kulturális közvéleménykutatás Nagymaroson Az utóbbi években többször került szóba a népművelési tevékenység keretében a közönségszervezés, s ezen túl a művelődési házak kapcsolata a lakossággal. Az érdeklődők számának állandó csökkenése ugyanis tény, amelybe ha nem is nyugszunk bele, de tudomásul kell vennünk. Hová lesz a közönség? Miért lesz kevesebb, hogyan tudnánk visz- szahódítani? Sok fejtörést okoznak a népművelőknek ezek a kérdések, de sajnos csak keveseknek jut eszébe, hogy tudományos igényű elemzéssel, felméréssel keresse, kutassa az okokat, s aszerint cselekedjék. A meddő sopánkodással ugyanis nem megyünk előbbre. Nagymaros jó példáját adja most az alapos közvélemény-kutatásnak, bár itt az ötletet elsősorban nem a közönség elmaradása szülte, hanem a jobb, a tervszerűbb, a céltudatosabb munka feltételeinek megteremtése iránti igény. Nagymaroson sajátság«» helyzettel állunk szemben. A szobi járási művelődési ház ugyanis nem Szobon, hanem Nagymaroson, a járás legnagyobb lélekszámú községében működik. Más járási szervek viszont a járás székhelyén vannak. Bizonyos fokig nehézségeket jelent ez a művelődési ház munkájában, de az elmúlt egy év eredményei is bizonyítják, hogy ilyen körülmények között is megtalálhatók a jó munka eszközei. A művelődési ház igazgatója, Kismartoni Ferenc nem elégedett meg ennyivel, örült ugyan az erőteljesen fejlődő szakköri életnek, a fiatalok megnövekedett érdeklődésének, az aktívahálózat bővülésének, a községben működő intézményekkel kötött együttműködési szerződéseknek, de mindezek ellenére hiányérzete volt. A biztonság hiányzott. Nem tudta pontosan, hogy milyen „közegben” dolgozik. Nem tudta előre, egy-egy rendezvénye, kezdeményezése, akciója visszhangra talál-e, vagy kudarc vár rá? Ezen túl pedig kötelességének érezte a körülmények alapos felmérését, mert enélkül perspektívában tervezni, dolgozni, a technikai feltételeket biztosítani nem is lehet. Kismartoni Ferenc jó úton járt az elmúlt év őszén, a tervkészítés idején, amikor elhatározta ezt a vizsgálódást. Az elmúlt években sok kellemetlen csalódástól, melléfogástól, kudarctól kímélhettük volna meg magunkat, ha minden községben rendelkezünk ilyen részletes felméréssel. Az elképzelés találkozott a Operatőr: SÁRA SÁNDOR A TÚRÁI FOTOSZAKKÖRTŐL A FILMGYÁRIG — Jó vele dolgozni — jegyzi meg csendesen a felesége, Moór Mariann, aki a Sodrásban cíjnű film egyik női főszerepét, Böbét alakította. — Mindig az ember foglalkoztatja, az emberi problémák és *viszonylatok titkát keresi a filmjeiben. Igen, jó Sára Sándorral dolgozni, ez a Sodrásban című film író-rendezőjének, Goal szomszédok, a harmadikkal egy lánynak udvaroltak, a negyedikkel együtt alakították meg még 1945-ben a túrái művelődési ház első fotoszakkö- rét. • Mellette apja, anyja, nagyapja, felesége és kétéves fia. Ök a szűkebb család. Nézem boldog otthonosságát, hallgatom emlékeket idéző vagy a művészi pályáról valló szavait s kezdem érteni: csak egy ilyen elégedett, a szűkebb és nagyabb emberi közösségben magát ennyire otthon érző művészember alkothatta meg olyan döbbenetes realizmussal az Egyedül című filmet; csak egy olyan erníber, aki érzi és érti, milyen nagy dolog tartozni valakihez és valakikhez: csak az tudja igazán, mit veszíthet az ember, ha magára marad. S ára Sándor a fiatal művésznemzedékhez tartozik. 1957-ben fejezte be a főiskolát s azóita harminc kisfil- met •>— többek között a Busójárás, Virágát a napnak, Cigányok, Tisza, Egyedül, Oda- vissza című nagysikerű alkotásokat —, és három, nagyfilmet — Asszony a telepen, Eva A 5116, Sodrásban — készített. ' Sokat ígérő, tehetséges művész — műveinek egész sora bizonyítja ezt És sokoldalú: nemcsak mint operatőr, de mint író és rendező is több alkalommal bemutatkozott már. v — Képekben megjeleníteni a gondolatokat, ez a modem 'filmművészet útja s ez az én ars poeticá-m is — vallja. — A gondolat születését és erejét, az érzések hőfokát ne elsősorban az arcjáték fejezze ki, hanem az arc és a környezet viszonyának bemutatása. Művészi ars poeticá-ját könnyen megérti az, aki látta alkotásait. Premier plant ritkán alkalmaz, sőt, az arc nála nem egyszer a homályba vész, csak a körülötte levő tárgyak élnek. Az embert szinte kivétel nélkül az őt körülvevő világban jeleníti meg. Az ábrázolt jelenségeket mindig az egész kompozíció arányainak alárendelve ragadja meg. Képsoraiban szépség, gondosság, pontosság és költőiség egyesül. Képekben megjeleníteni a gondolatokat... Istvánnak a véleménye is. Mert Sára Sándor több, mint operatőr. Ha a kamerát tartja is kezében, egy kicsit mindig loz író és a rendező „fejével* is gondolkodik. Nem véletlenül. Nemrég fejezte be Mínusz egy című forgatókönyvét, ami egy , öngyilkosság történetét mondja el s közben arra keresi a választ: mi lehet az, ami ezt az asszonyt mégis visszahozza az életbe, mégis megmenti az életnek? S közben már a Tízezer nap című új játékfilm próbafelvételeire készül és forgatja a KGST- ről sízóló dokumentumfilmjét. 1'» lfoglalt ember — telve L-i vágyakkal, tervekkel és feladatokkal. Hazajönni Túrára, a szülőkhöz, a barátokhoz, a gyermekkor ízeinek emlékeihez — mindig öröm. Mert nemcsak őt várják, de ő is várja ezeket a találkozásokat. A szülőfalu adta első élmények így állandósulnak életében s fogalmazódnak meg egész életét meghatározó művészi élményekké. P. PJöhetne már... Az órájára nézett. Még tizenkét perc a menetrend szerint. Egy egész örökkévalóság. Hogy is írta a levélben? „Ott állok majd a peronon. Sárga ruha lesz rajtam (írtad, hogy az a kedvenc színed). Princess szabású ruha lesz, tudod, olyan szűk, testhezálló. És egy csokor sárga rózsával a kezemben várlak majd.’’ Pontosan megjegyezte a levél minden szavát. Mint ahogy emlékezett Bessie jelentősebb gondolataira is, amit öt esztendő alatt leírt. De különös élességgel ragadtak meg benne azok a sorok, amelyek a „Jó lenne egyszer személyesen is találkozni”-tói az „örökké a tiéd’-ig vezették gyorsan felforrósult levélbarátságukat. Öf évvel ezelőtt *ría az e^s° levelet Bes---------------------------sienek. „Olvastam a címedet az egyik újságban. Szívesen leveleznék •veled zenéről, színházról, filmről, könyvekről ..” Néhány levéllel később már így érkezett a válasz: „Szeretném tudni, tetszenék-e neketb, ha egyszer találkoznánk”. „Biztos!" — felelt vissza expressz, mert a mellékelt fénykép (bikiniben a tengerparton, levelezőlap nagyságban!) ugyancsak szemrevalónak mutatta a lányt. — Ugye pontosan érkezünk? — kérdezte már ötödszöi az éppen arra sétáló kalauzt. — Yes, sir. Rajongó hangú levelek követték egymást. „Szeretlek!” „Én is szeretlek!” „Ha itt lennél, akár holnap megtarthatnánk az esküvőt.” A válasz kacér volt: „Nem lesz az túl korán?” De a gyerekes lobogás lángja nem lohadt a lassan múló esztendők során, komolyabbá vált a hang, súlyosabbá a gondolat, megfontoltab- bq minden leírt sor, csak az újra és újra ismétlődő három szó: I love you — nem változott. Az aláírások alatt megjelentek az első Pataki Pál: • Találkozás Merev tekintettel bámult ki az ablakon.----------------------------A távolban már feltűntek London fényei. Nézte, de nem akart hinni a szemének. Mindez valóság lenne vagy csak tovább álmodik? A karjába csípett. Fájt. Behunyta a sze-, mét, de a sötétben is ragyogtak a város fényei. Vagy csak a szeme káprázik? Újra a karjába csípett. Most is fájt. Tehát igaz. Mégsem álom, hogy öt esztendő után végre találkoznak. A mozdony hatalmas acélteste dohogva fúrta bele magát a kezdődő éjszakába. Érezte, hogy a sínek tompán remegnek az óriás súly alatt. , ' A város fényei lassan közeledtek. Odébb húzódott az ablakhoz, mintha ezzel is siettetné a találkozást. A találkozást, amelyet százszor megálmodott már. Az is lehet, hogy ezerszer, öt esztendőben ezernyolcszázhuszonöt nap van. Ha csak másnaponként álmodott róla, akkor is több, mint kilencszázszor jutott az eszébe. De az utóbtíi időben, különösen, hogy biztossá vált ez az utazás, napjában többször is elképzelte hogyan fogja, mit mond majd neki vagy nem is szól semmit, csak átöleli, a szemébe néz és megcsókolja. És csókolja újra és újra, és Bessie viszonozza a csókjait. S amikor ő belefárca, Bessie kezdi elölről, s a vonat utasai már rég elmentek, de ők még mindig ott á’lnak az állomáson, összeölelkezve, mint egy test és egy lélek és belefeledkezve a csókolód- zásba, nem vesznek tudomást senkiről és semmiről. Moór Mariann — az anya szerepében Írója, rendezője, fényképezője egy személyben. Az újságíró számára meghívott vendég csupán, de a taraiaknak, akik körülülik, sokkal több ennél: kedves barát, mindig szívesen látott falunkíia. Az egyikkel osztálytársak voltak, a másikkal foglalkozásra alkalmas helyiséggel rendelkeznek. A helyiséghiányra jellemző, hogy az igazgató- a színpad mögötti öltözőben volt kénytelen berendezni irodáját. A beérkezett válaszok elemzése még folyamatban van, de már az eddigiekből" is világosan kiderül néhány alapvetően fontos tény. Egyik az, hogy hamis volt a korábbi feltételezés, miszerint Nagymaros elmaradott község, ahol nincs kulturális érdeklődés, s aki kulturális életet akar teremteni, az szébnalomharcot vív. Másik: kétszerkettő alapon bebizonyosodott, hogy a megye községeinek egy részében még differenciáltabb népművelési munkára van szükség, mert ezek a községek nem mezőgazdasági jellegűek, mint azt eddig sok esetben hittük. Igaz ugyan, hogy szinte minden házihoz tartozik egy kis málnás, vagy konyhákért, s a mezőgazdasági termékek értékesítéséből származó bevétel az átlagosnál is nagyobb Nagymaroson, a község ennek ellenére nem mezőgazdasági jellegű. A népművelési tevékenység irányát, módszerét, távlatait nagyban befolyásolja a község lakosságának iskoiai végzettsége is. A megkérdezetten közül 89-en csak az általános iskola IV. osztályáig jutottak el. A VIII. általánost 245-en végezték el. Érettségi bizonyítvánnyal 175’ és főiskolai : vagy egyetemi diplomával 42: megkérdezett rendelkezik.1 ■Nem válaszolt viszont erre a kérdésre — bár a kérdőívet; nem kellett aláírni — 110 fő... i U gyancsak figyelemre méltó j ada.okat kaptak a népműveié- ] si sza kemberek a tbvábbtanu- ] lásról. A megkérdezettek kö- j zül százilúszan tanulnak jeien ] pillanatban az állami oktatás \ valamelyik fokán. Negyvenen í tanulnak például a felnőttek j esti általános iskolájában és ] hetvenen járnak középiskoiá- \ ba. A községi könyvtár már j ezeknek az adatoknak a bir- j tokában nagyobb súlyt helyez] például az általános iskolai j kötelező irodalom nagyobb j példányszámú beszerzésére. í Soós Gézáné könyvtáros \ ugyancsak megoldotta a dél-' előtti és a késő esti könyvköl- \ csönzésit is, a nyitvatartási \ órák rugalmas beosztásával. \ Ezenkívül a község távolabb: eső részén fiókkönyvtár nyitá- j sát tervezik. A fiókkönyvtár j könyvállományát a Szakszer-: vezetek Megyei Könyvtára i biztosítaná és negyedévenként j cserélné. Ezzel a segítséggelj egy csapásra több száz kölcsö-1 nözhető kötettel gyarapodna a í községben az olvasnivaló. A művelődési ház pedig a: helyiséghiány miatt „kihelye-1 zett” klubokkal, szakkörökkel, tanfolyamokkal kívánja szol-; gálni az igényeket addig is, i míg sor kerül az épület bőví-; tésére. A bővítésre ígéretet: kaptak a megyei tanács mű- i velődésügyi osztályától. Ez — í a felmérés is bizonyítja — j mindenképpen indokolt és • sürgőa Ilyen „kihelyezett”, klub, í illetve szakkör működik majd ! a tervek szerint az MHS-kere- i tében, a KISZ helyiségében,: az iskolában, a szakszövetke- j zetben és még több helyen. Az i ilyen együttműködés már az i elmúlt hónapokban is jó ered- ; menyeket hozott. A község ] értelmisége részére pedig — ] más. lehe'őség híján — a Du-j na-parton levő Maros eszp-] resszó belső helyiségében ] szerveznének klubszerű össze- < jöveteleket a hét mégha táró- ; zott napjain. A közvéleménykutatás. a Véie- ] ményfelmérés tehát ered-! ménnyel járt, s jelentőségét j tekintve messze túlnő Nagy- j maros határán. A tervszerűbb, í céltudatosabb és tudományos ] alapokon nyugvó népművelési ] tevékenységük minden bi- ] zonnyal kihat majd az egész] járás kulturális életére, a ] módszer pedig példát ad a: megye valamennyi népműve-! lési szakemberének. Tenkely Miklós > szobi járási könyvtár és, a nagymarosi községi könyvtár törekvéseivel, s így a technikai feladatokat közösen oldották meg. Ezerkétszáz kérdőívet sokszorosítottak és küldtek szét. A szétosztáshoz nagy segítséget nyújtottak a helyi pedagógusok, akik osztályfőnöki foglalkozás keretében szakítottak erre időt. Aktívan közreműködtek a művelődési ház szakköreinek tagjai, s a KISZ-fiatalok. Segítették az adatgyűjtést a helyi gép- gyárbart, a ktsz-ben, a háziipari szövetkezetben és szak- szövetkezetben is. Azok, akik elfogadták szétosztásra a kérdőíveket, gondoskodtak arról is, hogy minél több válasz érkezzen vissza. Az eredmény — ismerve a kötetlen közvélemény kutatási akciók adatait — meglepően jó: hétszáz kérdőív érkezett vissza. Ez azt jelenti, hogy csaknem minden második családtól feleletet kaptak. A község ötezerkétszáz lakosa ugyanis, nem egészen ezerötszáz családban él. Miután Nagymaroson elenyészően kevés ember dolgozik közvetlenül a mezőgazdaságban, annál inkább több az ipari munkás, elsősorban is a bejáró munkás és a bejáró értelmiségi, a felmérés a legtöbb segítséget a bejáró dolgozók kulturáltabb ellátottságának megjavításához adja majd. A beérkezett válaszokból ugyanis háromszázkjlencve- net munkás írt. Hatot paraszt, kilencvenötöt alkalmazott, száztizenötöt értelmiségi és ötvenötöt egyéb foglalkozási ágban dolgozó. Közülük kétszáz- harmincan keresik kenyerüket Budapesten, százhatvamöten más városban, hetvenegyen más községiben, s mindössze százfeilencvenöten dolgoznak Nagymaroson. Ezek az adatok igen jelentősek a rendezvények időpontja, színvonala és témája szempontjából is. Ugyancsak figyelembe kell venni a bejárók számát a könyvtári • nyitvatartás időpontjánál is. A legtöbben ugyanis a négy, az öt, a hat és a hétórai esti vonattal érkeznek haza. A község dolgozói választ ad.tak egyebek között arra is, hogy mit várnak a művelődési háztól és a könyvtártól. A beküldött vélemények szerint sokkal több színvonalas, városi nívójú rendezvényt igényel a lakosság. A könyvtártól pedig gyorsabban és nagyobb választékban kérik az új könyveket, a folyóiratokat, kulturális lapokat. Igen sokan eljárnának klubfoglalkozásra, kötetlen szórakozásra, de ehhez a művelődési házban nincs hely. Egyetlen nagyterem és egyetlen kisebb, kiubÜ lünk a túrái Bartók Béla Művelődési Ház klubtermében. Egy nemrég látott kis- film utolsó képsora elevenedik meg fejemben. Söntés. öreg ember. Mentő. Az öreg emberen már nem lehet segíteni. A halál oka: általános testi leromlás, szívgyengeség. És még valami, amit semmilyen orvosi műszer ki nem mutat: az egyedüllét. Megdöbbentő záróakkord, megdöbbentő, akár a film. Amit mond: a magány mindent megfoszt a színétől; ne engedjük, hogy köztünk, emberek között eluralkodjon a magány. Ne legyen ember, aki egyedül éi A társadalom: emberek közössége. Ne engedjük, hogy az öregek, a szomorúak, a csalódottak, az árvák kiszakadjanak ebből az éltető közösségből. , Miért jutott mindez eszembe? Filmbemutató után vagyunk. A Sodrásban című új magyar filmet vetítették, s ebből az alkalomból itt ül közöttünk Sára Sándor, a film operatőrje is, aki az imént említett Egyedül című kisifilm
