Pest Megyei Hirlap, 1964. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-15 / 112. szám

1964. MÁJUS 15, PÉNTEK ““kJCíHttp A realitás talaján Aboríy és az iparosítás — 5300 férfi utazik Félbemaradt ígéretek ■ ÉPÜL AVÁC-NAGYMAROSI ÚT Sok vita, újságcikk és ta­nulmány tárgya volt már, hogy a falu népe a városokba vágyódik, ott keresi boldogu­lását és megélhetését. Az el­vágyódás főleg a fiatalokra jellemző, de nem ritka az sem, hogy többgyermekes csa­ládok hagyják ott házukat, szülőfalujukat és a városban — az esetek döntő többségé­ben — sokkal mostohább kö­rülmények között telepednek le. E tényt általában negatív jelenségként szoktuk elköny­velni és fő okaként a város nagyobb lehetőségeit, az ipar szívóhatását említjük. De van egy másik eredő is és ezt nem lehet számításon kívül hagy­ni. Abony 16 000 lakosú köz­ség. Egykor város volt és amíg a környező nagyobb városok lakossága a XX. században megtöbbszöröződött, addig Abony lakóinak száma csak mintegy ötven százalékkal nőtt. Az utóbbi években pe­dig a természetes népszapo­rulat ellenére évente 100—150 fővel csökken a lélekszám. Panaszkodnak az abonyiak... Somodi István vb-elnök szá­mokkal érvel: A községnek 10 000 dolgozó­ja van. Ebből helyben csak 4700 tud munkát találni. 2200 dolgozik a mezőgazdaságban és ez a szám kielégítő. Az itteni tsz-ek jók, nincs náluk munkaerőhiány, sőt a gépesítés következtében fokozatosan újabb munkáske­zek szabadulnak fel. 3500 em­ber megélhetését biztosítja a kereskedelem, a szolgáltató- ipar, a közigazgatási és egyéb intézmények, valamint a helyi ipar: a 130 férfit foglalkoz­tató téglagyár, a 800 nőnek kenyeret adó Kézműipari Vál­lalat, amely munkaerőit be­dolgozóként foglalkoztatja. Ojabb 400—500 nő talál idő­szaki munkát a Nagykőrösi Konzervgyár itt létesített elő­készítő telepén. A többiek a ktsz-ekben, a vasútnál és egyéb intézményeknél dolgoz- nak. A nők tehát még csak ta­lálnak munkát, de 5300 férfi arra kényszerül, hogy Buda­pesten, Cegléden, Szolnokon vagy az ország más városában keressen megélhetést. Nagy részük egy-kéthetenként jár haza, de több mint ezerre te­hető azoknak a száma, akik a nagy távolságok miatt csak havonta egyszer láthatják csa­ládjukat. Az eljáró munkások leghőbb vágya, hogy munka­helyükön, vagy ahhoz közel letelepedhessenek. És ez az igény a jelenlegi helyzetben érthető. Ha a kérdést csak eddig vizsgáljuk, már akkor tökéle­tesen indokolt az abonyiak pa­nasza és a községi tanács ve­zetőinek ipartelepítési törek­vése. Ez az állapot nemcsak az egyéneknek és a családok­nak rossz, de kedvezőtlen ki­hatásai gátolják a községet is további fejlődésében. Az eljá­ró munkások pénzük nagy­részét a községen kívül köl­tik el. Nem vesznek részt a község társadalmi és kulturá­lis életében és mégis: az ő szociális, bölcsődei, iskolai és lakásproblémáikat a községi tanácsnak kellene megoldani. A tanács lehetőségei pedig korlátozottak. Itt még egy ál­lami lakás sem épült, a legna­gyobb gond a községfejlesztési alap elosztása, amelyből a reá­lis szükségleteknek csak cse­kély hányada elégíthető ki. De az abonyiak nemcsak pa­naszkodnak ... A jelenlegi helyzetet felmér­ve, elkészítették a község húszéves rendezési tervét, melyben legnagyobb súllyal az ipartelepítés szerepel. Az 1950-es évek elején már egyszer napirendre került a kérdés. Első bíztató kezdemé­nyezésként ide települt az Al­földi Kőolajipari Tröszt ku­tató és fúró részlege, amely a kezdeti időkben is több mint 1000 embernek adott állandó munkát. A vállalat terveiben egy nagy lakótelep építése, a földgáz idevezetése szerepelt. A község akkori vezetőinek szűklátókörű ellenkezése miatt azonban az üzemet Szolnokra telepítették, ahol azóta már meg is valósították terveiket. Abony ipara — a 20 éves távlati terv szerint is — a szomszédos nagyvárosoktól függetlenül fejleszthető. Ter­veik reális alapokon nyugsza­nak. Miután a községből je­lenleg közel ezer Vasmunkás jár el különböző helyekre dol­gozni, elsőként egy vasipari üzemet szeretnének létesíteni. Megfe­lelő támogatással megvalósít­ható a tervnek az a pontja, amely egy.mezőgazdasági épü­letelemgyár létesítését tűzte ki. Szeretnének egy saját há­ziipari szövetkezetét, mert a jelenlegi bedolgozók nagy ré­sze egy fővárosi kézműipari vállalatnak termel. Ezenkívül minden lehetőség adott ' a Nagykőrösi Konzervgyár elő­készítő telepének fióküzemmé való felfejlesztésére. Ezek a távlati tervek, ame­lyek megvalósulása természe­tesen nemcsak az abonyiak akaratán, hanem az illetékes szakminisztériumok támogatá­sán is múlik. De az abonyiak nemcsak terveznek, hanem a legége­tőbb problémáik orvoslására a jelenben is keresik a lehető­ségeket. Kapcsolatban állnak több fővárosi üzemmel, amelyeknek ki kell települniük Budapest­ről. A legjobb lehetőségnek az Élelmiszer és Vegyicikkeket Csomagoló Vállalat látszik, amelynek vidéken kell felépí­tenie egy sófeldolgozó és cso­magoló üzemet. A tárgyalások feleúton elakadtak, az üzem vezetői nem jelentkeznek és nem válaszolnak az érdeklő­désre. % A vállalat főmérnökétől kért tájékoztatás szerint az ügy je­lenleg a Gazdasági Bizottság előtt van. A bizottság június végére várható döntésétől függ, hogy Abony megkapjá-e ezt a nagy jelentőségű üzemet. A tanács vezetői megkeres- ‘ték az ÉM Fűtőberendezések Vállalatát, amelynek szintén z ki kell települnie Budapest- ? ről, de a vállalat vezetői még £ máig sem adtak választ ^ Dr. Bencsik Mihály, a Cég- ^ lédi Járási Tanács vb-elnöke ^ így nyilatkozik: C — Egyetértünk az abonyiak- í kai. Támogatjuk kéréseiket is. ^ Több Budapestről kitelepí- £ tendő üzem vezetőinek aján- ^ lőttük Abonyt, de ezek í v inkább Cegléd mellett ^ döntöttek. mert úgy látták, hogy Cég- ^ léd városi jellege megfelelőbb í számukra. f íme: Abony azért nem kap á üzemet,' mert nem város, és ? azért nem lehet város, mert S nincsen ipara. E pillanatban , így zárult be a kör. ^ Persze, az igazság kedvéért i ide kívánkozik, hogy Abonyhoz ^ hasonló helyzetben több al- ^ földi község és város is van. ^ E városok néha túlzott lokál- ^ patriotizmustól vezetve, félté- í kényén figyelik egymás ered- V ményeit és az a szemlélet sem g ritka, hogy a másik város ] fejlődésében a saját elmara­dásuk okát keresik. Az abonyiak törekvései I mindenképpen támogatást ér­demelnek. Több ezer család és egy nagy múltú település érdé- | ke ez. ősz Ferenc Ez az óriási kotrógép 40 ember munkáját végzi el A szünidőben is érvényes a tanulók balesetbiztosítása jj Az Állami Biztosító sta­tisztikai adatai szerint 1962-1 ben 30 000, 1963-ban 26 0001 tanulót ért baleset. Jelen- í leg a középiskolások 97 szá- ! zalékának, az általános is- ! kolások mintegy 82 száza- í lékának van balesetbiztosí- ! tása. Ez a biztosítás évi 5 ! forint díj ellenében min- : denfajta balesetre kiterjed. : Az iskolában a tanév végez- S tével újítják meg az 1964— \ 65. tanévre a tanulók * bal- \ esetbiztosítását, s így an- ; nak érvényessége a szün- í időre is kiterjed. Az elmúlt évben egyéb- ! ként összesen 5100 000 í forintot fizettek ki a szü- j löknek a tanulók balesetbiz- : tosítása alapján. (MTI) Nagymaros határában már dolgozik az úthenger a széttérített kőalapozáson Lesz-e elég gyümölcs és zöldség? A háziasszonyok gondja-, lesz-e elég gyümölcs, • zöldség az üzletekben és mi lesz az ára? A termelők gondja pe­dig az, vajon tudják-e értéke­síteni termelvényeiket, nem j árnak-e úgy, mint tavaly, amikor nagyobb mennyiségű zöldség a nyakukon maradt. A felvásárló és értékesítő kereskedelem felkészült az idei szezonra, igyekszik eleget tenni a termelők és fogyasz­tók igényeinek. Eddig tizen­három cikkféleségre terjedt ki a felvásárlás: a piacot a saláta és a zöldhagyma uralja. Hétszázötvenezer fej meleg- ágyi salátát vásárolt fel a MÉK, v ebből 500 ezret exportált. A napokban megkezdődött a szabadföldi saláta átvétele is. A legjelentősebb mennyiséget Nagykőrös szállítja. Néhány nap alatt egymilliót vettek át az átvevőhelyek, az elkövet­kezendő két hétben pedig ki- lenc-tízmilliő fej saláta vár felvásárlásra. A minőségi kívánalmak elég nagyok, hiszen elmúlt már az az idő, amikor a hazai szükségletet is alig tudtuk kielégíteni. A termelőknek te­hát nagyon kell ügyelniök a minőségre, annál inkább is, mert a nemzetközi piacon nagy a verseny és a magyar salátá­nak meg kell küzdenie az olasz és a francia salátával. A nemzetközi piacon ugyanis nem a mennyiséget, hanem a minőséget nézik és csak kifogástalan, jó minő­ségű árut vesznek át. A magyar export Csehszlová­ttt a szabadföldi saláta! Minőségi panaszok — Elvi ragoztak a ggüntölvsfák, lehet szerződni í kiába, az NDK-ba és főleg Nyugat-Németországba irá­nyul. A hazai piac is telítő­dik, mert — az elmúlt évek­hez viszonyítva — a termelés feltételei megjavultak, több tsz foglalkozik nagyüzemi zöldségtermesztéssel. A MÉK az első osztályú, tizenhat de- kás salátáért hatvan fillért fi­zet. Több tsz-ben azonban nem várják meg, hogy a saláta el­érje ezt a súlyt, hanem lesze­dik és ezért nem kapják meg érte a maximális árat. Pedig nagyon fontos, hogy a minő­ségre ügyeljenek, hiszen a Pest megyei tsz-ek salátája mellett például a fővárosi tsz- ek is mintegy tizenhárommil­lió fejjel jelentkeznek a pia­con. Mint ismeretes, a spárgát nagyon jól fizetik külföldön. A felvásárló kereskedelem minden mennyiséget át­vesz. Eddig nyolc vagonnal vásárol­tak fel. A szedési kedv növelé­sére a spárga felvásárlási árát emelték. A tizenhat millimé­ter átmérőjű szóló spárga ki­lóját 20 Ft-ról 24 Ft-ra, a 13— 15 milliméteresét 17 Ft-ról 20 Ft-ra emelték. Ennek ellené­re* vontatottan halad a spárga szedése és a minőséggel is baj I van. Egyedül a dabasi járás- I ban tesznek eleget a minőségi [ követelményeknek. A ceglédi, a nagykátai járásban felvásá-. rolt spárga összsúlyának 62 százaléka szártörmelék volt. Termelőszövetkezeteink na­gyon helyesen tennék, ha a zöldborsóhoz hasonlóan, a spárga szedésében érdekeltté tennék anyagilag a tagokat. A gyümölcsfák már elvirá­goztak, a meggynél, cseresz­nyénél, a kajszibaracknál már j; megállapítható a termés. A £ szerződéskötés üteme azonban # mégsem kielégítő. Megyénkben 1567 vagon gyümölcsre kellene szer- ; ződnie a földmű vessző- £ vetkezeteknek, a MÉK-nek £ a termelőkkel. Eddig ennek csak húsz száza Épül az országút új hídja Nagymaros alatt (Foto: Gábor Viktor) Nemcsak három bőrönd ...! lékát kötötték le A tapaszta '°-xxxxxxxxxxx',xxxVXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVVVXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVV-vXVVVXXX latok szerint a földművesszö­vetkezetek nem fordítanak Válasz cikkünkre; elég gondot a szerződéskötés­re, a felvilágosító munkára. A gyümölcsösök nagy része ugyanis háztáji kezelésben van, ezért a szerződéskötés na­gyobb szervezettséget igényel, mint a nagyüzemeknél. Az illetékesek felmérése sze­rint a megyében előrelátha­tólag lesz elegendő zöldség és gyümölcs. Jövő héten — a há­ziasszonyok örömére — meg­jelenik az üzletekben a korai karalábé, a zöldborsó, az ég­re és a földieper, május vé­gén pedig már kapható lesz a korai cseresznye is. (g. s.) Cikiket írtunk április 25-i számunkban Miért csak há­rom bőrönd? címmel. A Kép­csarnok Vállalat és a művelő­désügyi Minisztérium közös kezdeményezéséről számol­tunk be, az úgynevezett „bő­röndmúzeumok” létrehozásá­ról. Véleményünk szerint több kellene, s nemcsak az Alföldre, hanem Pest me­gyébe is. Értesítést kaptunk a Kép­csarnok Vállalattól, hogy a három bőröndmúzeum májusi útnak indítása es kipróbálása után további tizennégy várw dorkiáilítás jut el a különbö­ző tájak tanyavildgába. Erre még ebben az évben sor ke­rül, s remény van arra, hogy Pest megyébe is eljut egy ilyen miniatűr vándorkiállítás, a leghíresebb festmények’ reprodukciójával. ' Néhány hete kezdték el a szobi országút váci, DCM-ig kiépült szakasza után a további szakaszok korszerűsítését. Még ezen a nyáron befejezik a munkát, sőt mivel a hógrádverőce, Kismaros és Nagymaros közötti, körülbelül 20 kilométeres szakasz építése igen gyors ütem- hon hninrt lohot hnmi t.nr>á.hhi i'i.t.^iT’.n.k.nstznkon is megkezdődik még az idén a munka.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents