Pest Megyei Hirlap, 1964. április (8. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-10 / 83. szám

( f»» “ merit Zairian 1964. ÁPRILIS 10. PÉNTEK FORRÓ HANGULATÚ MAGYAR-SZOVJET BARÁTSÁGI NAGYGYŰLÉS A SPORTCSARNOKBAN (Folytatás az 1. oldalról) *i&ata demokratikus küzde­lem jellegét öltötte. Ez a döntő szerep akadályozta meg, hogy Európa számos népe az Imperialisták egyik csoportjá­nak befolyását a másikéval, az elnyomást elnyomassa': cse­rélje fel. Elősegítette, hogy né­pek egész sora valóban élhes­sen szabadságával, a szocia­lizmus útjára léphessen és megszülessen a szocialista világrendszer. A Szovjetunió majdnem fél évszázada töri a haladás útját az emberiség előtt a boldog jövő felé. Kitaposta az embe­riség számára a szocializmus Útját és ma már a kommu­nizmus építésének útján jár. A szovjet társadalom ma már építömunkájának, kultúrájá­nak és tudományának ered­ményeivel is mindinkább a gyakorlatban bizonyítja elvi­tathatatlan fölényét a kapita­lizmussal szemben. Bizonyít­ja ipari fejlődésének gyors üteme. A Szovjetunió ipara 1963-ban 1913-hoz képest öt- venkétszeresére emelte terme­lését. A jelenlegi 7 éves terv első 5 évében 58 százalékkal növekedett az ipari termelés. Az ütem gyorsaságára, a szo­cialista rendszer hallatlan al­kotó erejére jellemző, hogy amíg az utóbbi 10 eszten­dőben az ipari termelés egy főre számítva a Szov­jetunióban 128 százalék­kal, addig az Egyesült Államokban mindössze 15 százalékkal növekedett. A Szovjetunió jár az élen korunk legfontosabb tudomá­nyában, az atomfizikában; élen jár és vitathatatlanul el­sőbbséget szerzett a világűr meghódításában és más tudo­mányokban. A Szovjetunió valósította meg. az első, és az első páros űrrepülést, szovjet emberek tették a leghosszabb utat a világűrben és szovjet nő szerezte meg az első női űrhajós világraszóló és soha el nem évülő dicsőségét. A Szovjetunió a világ kato­nailag legerősebb országa. A társadalmi igazságért, a hala­dásért és a békéért folyó harc minden osztaga — legyen bár­hol is a világon —, erre az erőre támaszkodik. Ez ad re­ményt a békéért harcolóknak és realitást a békeharcnak. Tisztelet a szovjet emberek­nek, a szovjet népnek, mert az emberiség szolgálatában ön­zetlenül, nagy áldozatok árán megteremtették azt a hatal­mas erőt, amely ma elsősor­ban védi a békét és visszaret­tenti a háborútól a kalandoro­kat. Hét és fél éve következetes marxista-leninista politikát folytatunk A Szovjetunió segítsége, a felszabadulás tette lehetővé, hogy a magyar nép is a szo­cializmus útjára léphessen. Lehetővé vált, hogy népünk ott folytassa, ahol a már egy­szer kivívott, de az impe­rialisták fegyveres beavat­kozásával vérbefojtott nép­hatalommal, az 1919-es Ma­gyar Tanácsköztársasággal el­kezdte. A fejlődés azóta ná­lunk is bebizonyította a szo­cialista társadalmi rend vi­tathatatlan fölényét. Olyan elmaradott ország­ban, mint amilyen Magyar- ország volt, a kapitalizmus viszonyai között lehetetlen lett volna, hogy az ipar 1963- ban ötször annyit termel­jen, mint 1938-ban, a nem­zeti jövedelem pedig ugyan­ezen idő alatt mintegy há­romszorosára emelkedjék. A kapitalista Magyarországon nem fejlődhetett volna úgy a közművelés, a közoktatás, hogy a felszabadulás óta eltelt nem egész két évtized alatt az össznépességen be­lül az érettségizettek ará­nya két és félszeresére, a diplomásoké majdnem há­romszorosára emelkedjék. Lehetetlen lett volna, hogy a munkások és alkalmazot­tak egy főre jutó reáljö­vedelme 15 év alatt, 1949 óta 80 százalékkal emelked­jék, ami végső soron azt je­lenti, hogy napjainkban egy főre átlagosan csaknem két­szer annyi — bér és egyéb juttatás, nyugdíj, táppénz, ösztöndíj, segély — jövede­lem jut, mint másfél évti­zeddel ezelőtt. Lehetetlen lett volna, hogy a parasztság égy főre jutó fogyasztásának reál­értéke ugyanezen időszak alatt több mint 70 száza­lékkal emelkedjék. A felszabadulás utáni években munkásosztá­lyunk, népünk a párt vezetésével győzelmet ara­tott a hatalomért folyta­tott harcban, és lendü­letesen indult el a szo­cialista építés útján. Ez a lendület azonban meg­tört, mert a dogmatizmus és a szektarianizmus eltorzítot­ta a párt politikáját, alá­ásta a párt és a nép egy­ségét és ezen a talajon az osztályeilenség, a revizionista árulók a nemzetközi impe­rializmus támogatásával el­lenforradalmi felkelést rob­bantottak ki. Nagy és sok­féle kár keletkezett, súlyos helyzetbe került az ország. De népünk, a párt vezeté­sével, a szocialista orszá­gok, a nemzetközi munkás- osztály, elsősorban a Szov­jetunió segítségével minden nehézséget leküzdött és nagy győzelmet aratott ellenségei felett. Ma joggal mondhatjuk, hogy az utóbbi hét és fél évben gyorsabb, egészségesebb, egyenletesebb a fejlődésünk. Hét és fél éve következetes marxista—leninista politikát folytatunk. Leszámoltunk a személyi kultusszal, a szektás- sággal és a dogmatizmussal és a jövőben is visszaverjük és felszámoljuk a baloldaliasko- dás, az álforradalmi demagó­gia minden megnyilatkozását. Erélyesen és következetesen le­számolt pártunk a jobboldali árulással és a jövőben sem tűri meg, hogy bármilyen cí­men bárki is visszacsempéssze pártunkba a revizionista fer­tőzést, az ország életébe a szo­cialista ellenesség burzsoá mé­telyét. A meggyőzés, a türelmes érvelés módszereit alkal­mazzuk ezután is, ha té­ves nézetekkel, politikánk félreértésével találkozunk. Népköztársaságunk törvé­nyeibe ütköző cselekményt azonban senki sem követhet el büntetlenül. Mellékes, hogy a cselekményt milyen jelszavak­kal próbálják igazolni. A teg­napi ellenforradalmárok és revizionisták ne gondolják, hogy a nemzetközi munkás- mozgalomban fofyó vita ta­lán új lehetőséget nyújt szá­mukra. A dogmatizmus és szektásság elleni harc közben nem szüntetjük meg a revi- zionizmus. a burzsoá eszmék eVeni küzdelmet sem. Számunkra szent és örök a magyar—szovjet barátság Kedves elvtársák! Az elmúlt években a párt és a nép a hatalomért folytatott harcban elért győzelme után nagy győzelmet aratott a társa­dalmi fejlődésben is. A várt­nál hamarabb fejeztük be a mezőgazdaság szocialista át­szervezését, leraktuk a szocia­lizmus alapjait és ezzel egy­szer és mindenkorra megszűnt hazánkban az embernek em­ber által való kizsákmányolá­sa. nincsenek többé egymás­sal kibékíthetetlenül szemben­álló társadalmi osztályok. Megvannak tehát a politikai és gazdasági feltételei annak, hogy az egész magyar nép minden eddiginél magasabb- rendű egységben, szocialista nemzeti egységben forrjon ösz- sze és vállvetve, ereje, tudása, képességei legjavát adva dolgozzék a szocializmusért. Ma az nálunk a forradal­már, aki valóban jól érti, hogy a szocializmus ügye, rendszerünk további meg­erősítése mindenekelőtt a gazdasági feladatok jő megoldását, népgazdasági terveink maradéktalan teljesítését és népünk szo­cialista tudatának, a szo­cialista közgondolkodás­nak megerősítéséit köve­teli, ahogyan azt pártiunk VIII. kongresszusa világosan meg­határozta. Most a néphatalom megvédése és megszilárdítása, a szocializmus alapjainak lera­kása után, ez visz bennünket előre a szocialista társadalom teljes felépítésében. Ezután arról szólott Kádár elvtérs, hogy a Szovjetunió immár majdnem két évtizede segíti építőmunkánkat. Párt­jainkat, kormányainkat és né­peinket minden területen a legjobb kapcsolatok fűzik egy­be. A Szovjetunió legnagyobb kereskedelmi partnerünk. Nyersanyagszegény orszá­gunk számára döntően a szov­jet szállítások biztosítják a zavartalan termelés feltételeit. A gyapot 62 százalékát, a vas­érc 80 százalékát, külföldről behozott nyersolajunk teljes egészét, a íenyőfúrészáruk 75 százalékát a Szovjetuniótól kapjuk. Nem kell magyarázni, hogy ez mit jelent iparunk számára. Annak jelentőségét sem kell különösebben magyarázni, hogy a Szovjetunióba irányuló magyar áruk csaknem 60 szá­zaléka gép. több mint 18 szá­zaléka könnyűipari készter­mék. Előnyös tudósaink és műszaki embereink mind terv­szerűbb és sokoldalúbb együtt­működése. Népünk kulturális fejlő .se, szocialista művelő­désügyünk kialakulása szem­pontjából ugyancsak döntő a szovjet—magyar kulturális csere. Különös fontossága van annak, hogy a két ország kö­zötti küldöttségcserék és a nö­vekvő turistaforgalom kereté­ben népeink, dolgozóink is mindinkább megismerik és kölcsönösen megszeretik egy­mást. — Egész népünk nevében mondhatom — jelentette ki ezután Kádár elvtárs —, hogy számunkra szent és örök a magyar—szovjet barátság. Vé­leményünk szerint senki sem nevezheti magát internaciona­listának, aki szembenáll, vagy szembefordul a Szovjetunió­val, a forradalom első győztes és úttörő országával, a Szov­jetunió Kommunista Pártjá­val, az úttörő leninista párt­tal. Á Szovjetunió Kommunis­ta Pártja a legtapasztal­tabb, elméletileg legedzet­tebb kommunista párt. E párt elméleti munkássága, lenini bátorsága, politikai ru­galmassága példamutató min­den kommunista párt számá­ra. Az SZKP korunk legfőbb kérdéseire adta meg a helyes választ A Szovjetunió Kommunista Pártját azonban nemcsak múltja miatt, hanem minde­nekelőtt azért tisztelik és be­csülik a kommunisták, mert rilint mindig, most is a he­lyes, marxista—leninista ál­láspontot képviseli. A Szov­jetunió Kommunista Pártja korunk legfőbb kérdéseire adta meg a helyes választ. ! Ez a válasz megfelel a né- j pék, a szocializmus, a béke; érdekeinek. Pártunk tapasz­talatai teljes mértékben alátámasztják a Szovjetunió Kommunista Pártja követ­keztetéseinek helyességét. A Szovjetunió Kommunista Párt- | ja történelmileg napirenden ] levő és kikerülhetetlen fel- j adatnak tett eleget, amikor j bátran leszámolt a szemé­lyi kultusszal, a szektássággal és a dogmatizmussal, amely visszatartotta a nemzetközi munkásmozgalom és a szo­cialista forradalom fejlődé­sét. A Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának XX. kongresz- szusa új lendületet adott a marxista—leninista elmélet fejlődésének, új erőt és tö­megvonzást a kommunista politikának, az egész szocia­lista tábornak, a nemzetkö­zi kommunista mozgalomnak. A XX. kongresszus óriási nemzetközi jelentőségét érté­kelték és hangsúlyozták a kommunista és munkáspár­tok moszkvai közös tanács­kozásai is. Az SZKP XX. kongresz­szusa óta eltelt nyolc esz­tendő alatt óriási fejlődé­sen ment keresztül az egész nemzetközi kommunista moz­galom. Megnőtt a kommu­nista pártok száma, nőtt a párttagok létszáma, megnö­vekedett a tömegekre gya­korolt befolyásuk, nagyobb lett a pártokat körülvevő szö­vetségesek és rokonszenvezők tábora. E nyolc év alatt, nem utolsósorban a Szovjet­unió fejlődésének ered­ményeként alakultak véglegesen aiz erőviszo­nyok a béke, a nemzeti függetlenség és a társa­dalmi haladás erői javára. E nyolc év alatt hullott atom­jaira a gyarmati rendszer és jelent meg a világpolitikában számos új, fiatal, független ázsiai és afrikai ország. Ez utóbbi nyolc évben o ku­bai forradalommal tizennégy­re emelkedett a szocialista világrendszer országainak száma és a szocializmus már nemcsak Európára és Ázsiá­ra, hanem Amerikára is ki­terjed. A szocialista orszá­gokban tovább erősödött a társadalmi rend és meggyor­sult az építőmunka. Megvédjük a nemzetközi kommunista mozgalom lenini politikáját fogni az összes háborúellenes, imperialistaellenes, monopol- tőkeellenes, nemzeti függet­lenségi és szocialista forradal­mi erőket, így, csakis így, ezen az úton járva lehet győ­zelemre vinni a szocializmust az egész földtekén. Aki nem ezt a politikát folytatja, az csak szavakban antiimperia- lista. Hogyan nevezheti magát antiimperialistának, kommu­nistának az, aki rágalmazza a Szovjetuniót és a Szovjet­unió Kommunista Pártját, an­nak vezetőit; aki körmönfont módon rést akar ütni a szov­jet nép és vezetői között; aki csak rosszat tud mondani a Szovjetunióról, aki megbontja a nemzetközi munkásmozga­lom egységét. Sem magyaráz­ni, sem menteni nem lehet, hogy a Kínai Kommunista Párt vez-tői eszközökben nem válogatva rágalmazzák a Szov­jetunió Kommunista Pártját és a többi pártot, szakadást szítanak a nemzetközi forra­dalmi munkásmozgalomban és gátlástalanul avatkoznak be más szocialista országok bel- ügyeibe. Mi tudjuk, hogy amikor a kínai vezetők a Szovjetunió Kommunista Pártjának Köz­ponti Bizottságát, Hruscsov elvtársat és a többi testvérpár­tot támadjak, akkor a nemzet­közi kommunista mozgalom­nak az 1957-es és 1960-as moszkvai értekezleten kidol­gozott fő irányvonala ellen lép­nek fel. Nekik pedig azt kell tud- niok, hogy mi az SZKP Központi Bi­zottságával és Hruscsov elvtárssal vagyunk azo­nos állásponton, velük és valamennyi testvérpárttal, minden marxista—leninis­tával együtt védjük és megvédjük a nemzetközi kommunista mozgalom le­nini politikáját. A Magyar Szocialista Mun­káspárt, a magyar munikásosz- tály, az egész magyar nép az 1949—1956-os évek gyakorla­tából jól ismeri a személyi kul­tuszt, a dogmatizmust, a szek- tarianizmust és ellene van annak. Pártunk leküzdötte a személyi kultuszt és következ­ményeit, az sohasem fog visz- szatérni hozzánk. Az imperializmus elleni si­keres harc megköveteli a szo­cialista világ, a nemzetközi kommunista mozgalom egysé­gét. Mindent megteszünk, hogy a kínai vezetőik meg­szüntessék szakadár politiká­jukat s a marxizmus—leniniz- mus alapján helyreállítsák in­ternacionalista kapcsolataikat a világ kommunista- és mun­káspártjaival. Az imperialisták hasznosí­tani szeretnék a kommunis­ta és munkáspártok és a Kí­nai Kommunista Párt veze­tői között fennálló nézeteltéré­seket. Bár e nézeteltérések nehézségeket okoznak, az im­perialisták nem tudnak töb­bé változtatni azon, hogy ti­zennégy szocialista ország van a világon és a szocia­lista országok száma nem csökkenni, hanem nőni fog. Nem véletlen, hanem magá­tól értetődik, hogy mind több felszabadult ázsiai és afri­kai ország kormánya és népe foglal állást a társadalmi és gazdasági fejlődés nem ka­pitalista útja mellett. A ka­pitalista országokban is sza­kadatlanul nő a szocializmus híveinek száma. Nézeteltéréseink vannak, de osztályellenségeinknek, az imperialistáknak tud- niok kell, hogy vala­mennyi kommunista párt a kapitalizmus, az impe­rializmus ellen van és a szocializmusért harcol. A nemzetközi kommunista mozgalom mindenkor har­colt és győzött a tévesz­mékkel szemben. A marxiz­mus—leninizmus eszméit meg­védelmezte a jobboldali meg­alkuvással, a revizionizmus- sal szemben és az álbalol­dali, kispolgári nézetekkel, a személyi kultusz torzításai­val, a dogmatizmussal, a szek- tarianizmussal szemben is. A marxizmus—leninizmus esz­méi győzelmet aratnak most is a kínai vezetők dogmati­kus, szektás nézetei ellen. A téveszmék ellen folyta­tott harc közben nem feled­kezünk meg sem a fő ellen­ségünkről, az imeprializmus- ról, sem pedig a szocialista építés mindennapi tenniva­lóiról. Állhatatosan folytatni kell harcunkat a békéért. Har­colnunk kell az általános és teljes leszerelésért, az atom­fegyverek teljes megtiltásá­ért. Küzdenünk kell. hogy atomfegyvermentes övezetek jöjjenek létre a világ külön­böző térségeiben, közöttük a legveszélyeztetettebb térségben, Közép-Európában. Küzdünk, hogy a politikai realitások­nak megfelelően létrejöjjön a békeszerződés mindkét né­met állammal. Küzdünk a gyarmati rend­szer teljes és végleges fel­számolásáért és rokonszen- vünket fejezzük' ki mind­azon népek iránt, amelyek harcban állnak elnyomóikkal és kiszipolyozóikkal, az im­perialistákkal. Az imperialisták vegyék tudomásul, hogy vége azoknak az időknek, ami­kor kényük-kedviik sze­rint rendelkeztek népek, világrészek sorsáról. Bele kell nyugodniok, hogy a népek a maguk gazdái akarnak lenni és ebben nem akadályozhatják meg többé őket. Békére van szükségünk, hogy építhessünk Pártunk és kormányunk, népünk a békés egymás mel­lett élés híve, abban az ér­telemben, hogy szocialista rendszerünket, szocialista vív­mányainkat nemcsak védel­mezzük minden téren és mindenkivel szemben, hanem azokat szakadatlanul tovább is fejlesztjük, erősítjük. Emellett normális politi­kai, gazdasági és kulturális kapcsolatokra törekszünk minden országgal, amely tu­domásul veszi a Magyar Népköztársaságot, úgy aho­gyan van, és tiszteletben tartja annak állam: szuve­renitását, megadja neki azt a tiszteletet, amely mint szu­verén államot megilleti. Mivel a béke minden nép­nek érdeke, úgy gondol­juk. minden kormánynak kötelessége hozzájárulni a békés egymás mellett élés feltételeinek megte­remtéséhez. | Vannak, s nyilván még so­káig lesznek is vitás nemzet­közi kérdések. Ezeket azonban meg lehet, s meg is kell ol­dani tárgyalások útján. A Ma­gyar Népköztársaság kormá­nya kész a vitás kérdések megoldását előmozdítani ép­pen úgy, mint hozzájárulni olyan pozitív lépésekhez, amelyek bármely síkon elő­mozdíthatják a béke, a nem­zetközi közeledés ’ ügyét és kölcsönös előnnyel járnak a népek számára. Ügy véljük, jó szolgálatot tehet a békének és a népek j boldogulásának a genfi világ­kereskedelmi értekezlet, ha minden résztvevő állást fog­lal a kereskedelmi tilalmak és korlátozások, a megkülönböz­tetés ellen és arra törekszik, hogy a kereskedelem a jövő­ben ne a hidegháború egyik fegyvere, hanem a' népek kö­zötti bizalom, az egészséges J kapcsolatok megteremtésének eszköze legyen. Békére van szükségünk, hogy építhessünk. Békére van szüksége minden népnek, mert egyetlen nép sem akar nukleáris háborúban elpusz- túlni, vagy atom- és hidrogén­robbantásoktól fertőzött leve­gőben nemzedékeken át nyo­morékként élni. Aki nem har­col ezért, az fél a békétől vagy azért, mert retteg a szo­cializmustól és annak békés győzelmétől, vagy azért, mert nem bízik a szocializmus ere­jében, nem bízik a békés épí­tés sikereiben. Mi bízunk erőinkben, bí­zunk az emberiségben, bí­zunk a szocialista rendszer fö­lényében. bkunk a szocialisla világrendszer erejében és le­győzhetetlenségében, bízunk népeinkben és bízunk egymás­ban, a magyar—szovjet barát­ságban, a szocialista országok barátságában és valljuk, hegj, a szocialista országok barátsá­ga. egysége az emberiség bé­kéjének legfőbb biztosítéka. A Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtárs által veze­tett szovjet párt- és kormány- küldöttség látogatása — ez: teljes meggyőződéssel mond­hatjuk —. még szorosabbra fűzte, tovább mélyítette né­peink. pártjaink és kormánya­ink barátságát. Ügy érezzü' . hogy tárgyalásainkkal és közös nyilatkozatunkban kifeje­zésre jutó egyetértésünk­kel népeinknek és álta­lában a béke és a szocia­lizmus ügyének tettünk szolgálatot. A Magyar Szocialista Mun­káspárt. a magyar mumkás- osztálv, a magyar nép rendít­hetetlenül megy tovább az ed­digi úton. a szocialista társa­dalom építésének útján. Nagy­szerű számunkra és erőt ad nekünk annak tudata. hogy utunkon vállvetve együtt ha­ladunk, együtt küzdünk szov­(Folytatás a 3. oldalon) Az utóbbi években ragyogó sikereket ért el és számtalan­szor igazolódott a Szovjet­unió lenini békepolitikája. Hányszor éltünk át végső- j kig feszült nemzetközi hely- j zetet, hányszor hány helyen ; akart az imperializmus há­borút provokálni és a békét mégis mindvégig sikerült megőrizni azért, mert helyes a szocialista országok külpoli­tikai fővonala, mert erősebbek vagyunk. Korunkban a nukleáris vi­lágháborúval szemben az egyetlen alternatíva a békés egymás mellett élés. a béke, amelynek megőrzéséért har­colnia kell minden kommunis­tának, minden becsületes em­bernek, minden népnek. Mi, magyar kommunis­ták, magyar dolgozó mil­liók a béke mellett va­gyunk. Együtt harcolunk a békéért a világ min­den becsületes emberével. Csak a békéért folyó követ­kezetes harcban lehet össze­

Next

/
Thumbnails
Contents