Pest Megyei Hirlap, 1964. április (8. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-03 / 78. szám
I «31 iilGYtl KJú'riap 1964. ÁPRILIS 3, PÉNTEK 750 000 voltos feszültség Egy ország gazdasági erőforrásainak növelési üteme az energiát szállító fővezetékek villrmos potenciáljával függ össze. 275, 345 és 500. Ez a három szám mutatja azt, hogy hány, ezer voltos feszültséget szándékozik alkalmazni villamos fővezetékeiben Anglia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió. 275 000 volt — ez ugyan szükséges és kívánatos, de még el nem ért érték Anglia számára. Ugyanez vonatkozik az Egyesült Államok 345 000 volt feszültségű fővezetékeire is. Ez azonban még a jövő terve. A Szovjetunió hatalmas hidraulikus és hőerőműveit összekötő 400 000 voltos energiarendszereiben ez már megszokott valóság. A közeljövőben a tudományos és műszaki előkészítés először 500 000 voltra, majd 750 000, sőt ennél magasabb feszültségű fővezetékek felé halad. Mellesleg megjegyezve a félmillió volt nem is elvont tervszám. Még 1956-ban ezt a feszültséget fogadták el a cse- repetyevói, a legnagyobb villamos hőerőmű számára. Ugyanezt a feszültséget alkalmazzák a 2,4 millió kilowatt kaoacitású konakovói hőerőmű vezetékeire nézve is. És jelenleg az látszik célszerűnek, hogy ennek az energetikai óriásüzemnek egyik fővezetékét 750 000 voltos kísérleti ipari feszültségre kapcsolják át. Természetes, hogy a Szovjetunió energiarendszereiben és fővezetékeiben elfogadott és üzembe indult ilyen nagy feszültség egyedülálló berendezés és felszerelés megteremtését teszi szükségessé. Az energiarendszerek dolgában jártas szovjet energetikusok megbirkóztak ezzel a nehéz feladattal. A Konakovó—Moszkva közötti 750 00 volt feszültségű fővezetéket 1965—1966-ban szándékoznak üzembe helyezni. A munkálatok azonban már most megkezdődtek, s ennek célja az, hogy a legközelebbi években egymillió, sőt 1 200 000 volt feszültségű villamos távvezetéket hozzanak létre. A szovjet energetikusok véleménye szerint az ilyen bonyolult kérdés megoldása nincs kapcsolatban áthidalhatatlan nehézségekkel, ugyanígy a millió voltos egyenáramú távvezeték létrehozása sem. A legbonyolultabb kérdés a berendezés, különösen az egyenáramot váltóárammá átalakító transzformátorok problémája ilyen nagy feszültség mellett. A Konakovó—Moszkva közötti 750 000 volt feszültségű távvezeték után tervbe vették e f.szültség alkalmazását a Szovjetunió európai részének és Szibériának egységes energetikai rendszerében. Az Egyesült Államok jövőbeli hálózati feszültségét több mint kétszeresen felülmúló áramfeszültséget a Szovjetunió nemcsak azért vezeti be hogy a legrövidebb időn belül a világ legnagyobb teljesítőképességű energetikáját hozza létre, ami a legmagasabb életszínvonalhoz szükséges. A Szovjetunió területi viszonyai olyanok, hogy a nyugati és a keleti rész közötti időkülönbség lehetővé teszi az energia átküldését olyan helyekről, ahol a csökkenő terhelés órái álltak be olyan vidékekre, ahol a legnagyobb áramfogyasztás órái kezdődtek. Ilyenformán megoldódik a hő-, a hidraulikus és az atomerőművek kapacitásainak lehető legracionálisabb kihasználása az egész szárazföld egyhat'odát elfoglaló ország keretén belül. A Volga új óriása és ■ károm, rejtelmes betű A szovjet vegyészeti ipar különféle termékein az utóbbi időkben mind gyakrabban tűnt fel három „rejtelmes” betű, amelynek jelentésével az emberek nem voltak tisztában. Ez a három GEOLÓGIAI HADJÁRAT negyvenezer önkéntessel Tizenötezer geológus kutatja a Föld méhét az írkutszki területen, melynek kiterjedése nagyobb, mint Olaszország, az NSZK, Svájc, Ausztria, Belgium és Hollandia területe együttesen. Régen ismerjük itt az aranyérc-, a csillám- és a márványlelőhelyeket. Az Miniatűr villanybojler Az Elektromosipari Gép- alkatrész- és Szerszámkészítő Ktsz szakemberei a háziasz- szonyok érdeklődésére szá- mottartó ügyes szerkezetet állítottak össze. A készüléket törpe elektromos' TVfe* melegítőnek nevezik. Három kísérleti példányát, az 1500 wattos, az 1800 wattos és a 2000 wattos teljesítményűt, sikerrel ki is próbálták. A törpe vízmelegítő más- tél—két kiló súlyú, 25 és 26 centiméter magas, 15 centiméter széles dobozka. Percenként másfél—két liter 40—Í5 fokos meleg vizet ad, csapjának szabályozásával azonban szükség szerint forró vizet is szolgáltat. Kis teljesítményénél fogva elsősorban konyhákban, irodákban, ideiglenes büfékben tesz jó szolgálatot. Előnye az eddigi vízmelegítőkkel, akár a gyors gázbojlerrel szemben nemcsak a törpesége, hanem az is, hogy semmilyen segédfelszerelés nem szükséges hozzá. A készülék egyszerűen a konyha, vagy a mosdó vízcsapja helyére erősít- 1 HÉto;1 áramellátását * * 'pétiig vagy közvetlenül a hálózatból. vagy konnektorból kaphatja. A csap megnyitásakor egy kapcsoló automatikusan működésbe hozza a fűtést, s a víz elzárásával ugyancsak önműködően kikapcsolja. A szövetkezet most hivatalos elektromos és minőségi ellenőrzésre küldi a mintapéldányokat, s az eredménytől függően a negyedik negyedévben megkezdi a sorozatgyártást. A miniatűr villanybojlert hozzáférhető, olcsó áron igyekeznek előállítani. Ezért egyebek között most kísérleteznek azzal, hogy a készülék házát fémlemez helyett műanyagból készíthessék. (MTI) utóbbi időben hatalmas vasérc- és színesfémérc-telepeket tártak fel. 1962-ben pedig a Léna melletti Markovo falu körül a mély kambriumréte- gekben kiváló minőségű kőolajmezőt fedeztek fel. Tizenötezer ember, legtöbbjük még a harminc évet sem tö'tötte be, járja a nehezen hozzáférhető hegyes-völgyes tájakat, hogy a föld alatt új kincseket fedezzen föl. Általában az ifjúság teljesíti a terűié*: geológiai igazgatóság legnehezebb feladatait. Tizenötezer a hivatásos geolo létszáma, és~ riégyvénézéf az amatőr geológus. Helyi lakosok, turisták, vadászok, halászok, építőmunkások, vasútépítők, vidéküket jól ismerő emberek. Megvan a vezérkaruk is, a területi társadalmi geológiai bizottság. A bizottság a nagy területi szervezetek 18 képviselőjéből tevődik össze, mindegyikük valamelyik területre nézve illetékes. A „geológiai hadjárat” részvevőinek 80 százaléka fiatal, van közöttük még ötödik osztályos tanuló is. Az amatőröknek természetesen nehéz versenyezniük a hivatásos geológusokkal, akik tökéletes felszerelésekkel, műUtolérhetetlen határidő „Az orosz rendszernek a nyugati rendszer fölötti fölénye nemcsak abban rejlik, hogy az oroszok a szakképzés és a tudomány fejlesztésére ■nemzeti jövedelmükből kétszer annyit fordítanak, mint a Nyugat, hanem abban is, hogy az erre szánt pénzösszegeket tervszerűen költik ezekre a célokra.” Fritz Baade nyugatnémet professzornak a véleményét idéztük. Az elismert közgazdász egyike azoknak a szakembereknek, akik a tényekből le tudják szűrni a kellő tanulságot. Általánosítani azonban hiba lenne, hiszen éppen az vált sajátságos divattá Nyugaton, hogy újabb meg újabb határidőket jelölnek meg, hogy mikorra érik utol az amerikaiak a Szovjetuniót a technika és a tudomány egyes területein. Arról viszont még kevesebb szó esik, hogy az utolérés tervezett idejére a Szovjetunió milyen újabb előnyhöz jutott ... Az amerikai monopóliumok szolgálatában kiváló szakemberek dolgoznak, s nem sajnálják a pénzt a kutatástól, ha azok valamilyen jövedelmező üzletággal kapcsolaté- j sak és mindenek előtt előny- I ben részesítik a fegyverkezési iparra vonatkozó tudományos tevékenységét. Az „orosz titok”, melynek egyes vonatkozásait Baade is világosan látja, nem misztikus tényezőkből tevődik ösz- sze. A lényeg igen egyszerű: a szocialista országokban a tudomány fejlesztése állami feladat. A tudomány és a technika valamennyi ágazatát központilag, tervszerűen irányítják. És, hogy ez milyen lenyűgöző, hatalmas erő, arra kitűnő példa a nagy vízierőművek építése. Amikor Lenin irányítása mellett kidolgozták Oroszország híres villamosítási tervét, a GOELRO-t. a burzsoá szakértők „tudományosan” bizonygatták, hogy a sík vidékeken nem építhetők fel a megálmodott vízierőművek. Miért? Azért, mert a víztárolók megöl d hatatlan problémát jelentenek. Természetesen csak ott jelenthet áthághatatlan nehézséget, ahol a tervek megvalósulásának útjában, a magán- tulajdonban álló, spekuláció céljára szolgáló földtulajdon áll. A Szovjetunióban viszont olyan hatalmas víztárolók is létesülhettek, mint például a Ribinszki tenger, melyet még a holdról is láthatnak majd az űrutazók. A Volga és a Don a mesterséges víztárolók gigantikus vízlépcsőivé váltak, s gyökeresen megváltoztatták az egész vidék földrajzát akkora területen, mint amekkorát a nagy nyugat-európai államok együttesen foglalnak el. A kapitalista országok nem kis mértékben éppen a telekspekuláció következményeként általában hegyekben és szűk völgyekben építik vízierőműveiket. s amint a legutóbbi évek történelme szomorúan rögzíti, nem veszélytelenül. Az „olcsóbb” megoldás, mint amilyent például Olaszországban is választottak, emberéletek százait követelte és a kívánt hatásfokot így sem biztosítja minden esetben. A szovjet állam rugalmasan kezelheti hatalmas tudományos erejét, anyagi eszközeit fontossági sorrendben fordíthatja a felmerülő problémák megoldására. És amíg a Nyugat csupán részeredmények utolérésére próbálja összpontosítani az erejét, a szovjet tudósok, mérnökök és munkások hadserege újabb, utolérni áhított, általános eredményekkel Í6 gazdagítják a világot. szerekkel, repülőgépekkel és helikopterekkel, kisméretű, könnyen szállítható íúróbcrendezfsckkel rendelkeznek. Mégis a múlt esztendőben 2350 bejelentést nyújtottak be. Ebből 250 „érdekes”, így mondják a geológusok — és 125 pedig ipari jelentőségű. Van köztük vasérclelőhely is, amit Fjodor Volo- sin hivatásos vadász fedezett fel a nyizsneilimszki kerületben. A hadjárat részvevői a Mamszk Csujszk-i kerületi lelőhelyeken már több millió rubel értékű kiváló minőségű csillámot bányásztak ki. ----S zázszor is elkóborolhatunk ismerős helyeken, s nem tudjuk, hogy lábunk alatt gazdag érctelér húzódik. Gyönyörű követ tarthatunk a kezünkben és el is dobjuk, s nem ismerjük fel, hogy az nefrit, vagy malachit volt-e? Legalább elemi geológiai ismeretekkel kell rendelkeznünk ahhoz, hogy a lelőhely ismertetőjeleit felismerjük. A negyvenezer fiatal rendelkezik ezekkel az ismeretekkel, akik hátizsákkal a vállukon rándul- nak ki a tajgába. Minden egyes „hadjárat” részvevői részletes oktatást kapnak a szakemberektől, elsősorban a • biztonsági rendszabályokról, s egyben orvosi vizsgálaton is keresztül kell menniök. Az amatőr geológusok csapatában mindig van legalább egy, na'-' tapasztalattal rendelkező hivatásos geológus is. Az alacsonyabb osztályok tanulói egynap<js könnyebb kirándulásokra mennek néhány pedagógus kíséretében, a felsőbb osztályosok viszont a nyári meleg időben háromnégy hétre rándulnak ki a tajgába. A turistáskodást így kötik össze egy igen hasznos dologgal, és a Szovjetunió érvényben levő jogszabályai szerint az ipari jelentőségű lelőhelyet felfedezők számára még jutalmat is fizetnek. Az irkutszki geológiai fő- igazgatóság főgeológusának szavai szerint a lakosság komoly segítséget nyújt a Föld méhe kutatóinak. Különleges tojásosztályozó Bulgáriában üzembe helyeztek egy gépet, amely fél gramm pontossággal, óránként 18 ezer darab tojást osztályoz. Az osztályozás után a gép a tojásokat automatikusan becsomagolja, s ha a szállítás megkívánja, vékony parafin- réteggel is bevonja, betű: „ VHK”, foglalkoztatta az emberek képzeletét. Kiderült aztán, hogy a Volga új, világméretekben is igen nagy óriásának, a volzsszkiji vegyészeti kombinátnak névjegye ez a három betű. AVolga új óriása Volzsszkij- ban, Volgográddal átellen- ben, bámulatosan rövid idő alatt nőtt fel. Négy esztenállt az abroncsüzem, 1963 közepén az azbesztgyáregység és a hőerőmű. Rövidesen megkezdi üzemelését a műRaucsuküzem is. Az építkezés pedig folyik tovább (első képünk). A volzsszkiji kombinát felszerelése minden tekintetben a legkorszerűbb. Második képünk a hűtőberendezés kompdővel ezelőtt a mai vegyikombinát helyén még csak két apró házikó szerénykedett s odébb néhány exkavátor túrta a földet. Rövidesen azonban a pusztaság helyén szinte a földből nőtt ki az első műhelycsarnok, aztán a másik, a harmadik. Az építkezés hallatlan ütemben ma is folyik — de már termelnek is. Nemrég még hihetetlennek tűni, hogy egy gyárat 2—3 év alatt fel lehessen építeresszorának szerelését mutatja be. Harmadik képünk a már termelő • azbesztüzemben készült: a művezető ellenőrzi az azbésztszövet minőségét. A szovjet vegyipar legfontosabb központja a Volga medencéje. De a Szovjetunióban alig van olyan iparvidék, ahol jelenleg ne épülnének vegyi üzemek. Szibériától az Uraiig, Moszkva környékétől a Távol-Keletig, a Kaukázuson tűitől Ukrajni és üzembe helyezni. Eny- nyi időt igényelt ugyanis azelőtt csupán az építkezés előkészítése. Volzsszkijban azonban két év sem telt el az építkezés kezdetétől s a kombinát már termelt is. 1962 januárjában munkába náig mindenütt új vegyipari kombinátok létesülnek. Ez az új és óriási méretű építkezés új lendületet biztosít az egész szovjet gazdaság további nagyszerű fejlődésének. — n —
