Pest Megyei Hirlap, 1964. április (8. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-22 / 93. szám

4 1961. Április 22, szerda SHAKESPEARE Az egeSZ haladó világ méltó ünnepségekkel tiszteli meg annak a nagy alkotónak emlékét, aki éppen négyszáz esztendeje született Közép- Angliában, áz Avon-folyó mel­letti Stratfordban, És aki — a művében megőrzött hatal­mas gondolatok segítségével — ma már az egész emberi­ség fiának számít. William Shakespeare-ről van szó, az „avoni hattyú”-ról, aki húsz éves korában elhagyta apjá­nak, a kesztyűkészítőnek há­zát, hogy Londonba menjen és ott színész legyen. Alig húsz év alatt írta 37 színpadi művét — komor drámákat és tavaszian derűs vígjátékokat — s a csodálatos szonettek koszorúját. Közben azonban játszott és rendezett is, és igazgatta a „Világ”-ról (The Globe) elnevezett londoni színházat. Aztán — mint utol­só színművének, a „Vihar”- nak Prospero nevű hőse — ő is „eltörte varázspálcáját” és hazament Stratfordba, gazdál­kodni. Van valami szép jelkép ab­ban, hogy a színházat, amely­nek számára Shakespeare leg­fontosabb tragédiáit és. komé­diáit írta, „Világ”-nak nevez­ték. Hiszen Shakespeáre-nek az volt a művészi programja, hogy „egy egész világot állít helyre" hősöktől és bolondok­tól, győzelmes hadvezérektől és kisemmizett aggastyánok­tól, gőgös főnemesektől és de­rűs, egyszerű kézművesektől, „kőhideg szívű” gyilkosoktól és „égbolt-lelkű” szerelmesek­től nyüzsgő színműveiben. Vi­lágrészeket kalandozott be képzelete, megjelenítette a ko­mor angol történelmet Föld­nélküli János királytól az első Tudor-uralkodóig, VII. Henrikig. Száraz krónikák és bőbeszédű legendák ihlették írásra, csak éppen a maga ko­ráról nem írt. „A múltról szólt — a jövőnek■’ — fogal­mazta meg velősen az immár hatalmas könyvtárt kitevő Shakespeare-irodalom egyik tudósa, Joséph Gregor. Ez így is van, de bárhonnan is merítette műve tárgyát az író — a múltból avagy külföld­ről — a Shakespeare-drámák alakjaiban és helyzeteiben vi­lágosan felismerhető az az Anglia, ahol Shakespeare élt és az az időszak, amikor mű­veit alkotta. Hamlet és Lear, Othello és Julius Caesar, III. Richard és a kövér Falstaff lovag alakjaiban az „Erzsébet­kor” jellegzetes figurái keltek örök életre. Shakespeare hatalmas, mondanivalójában és művé­szi gazdagságában ma is ak­tuális életművének megalko­tásához olyan kivételes láng­elmére volt szükség, mint amilyen a stratfordi kesztyű- készítő fia volt. Ám ennek a zseninek szüksége volt egy olyan társadalmi talajra is, amelyen állva megláthatta a legvégletesebb szenvedélyeket, a legizgalmasabb ellentmon­dásokat. Ilyen „talaj ”-t jelen­tett Tudor Erzsébet uralkodá­sának kora. Az angol feuda­lizmus már kifáradt, a York és Lancaster-uralkodóházak hosszú harcaiban. A közép­kor — amelynek Angliában utolsó fellobbanása „Véres” Mária uralkodása a múlté volt, Erzsébet alatt előtérbe kerül a polgárság és az úgy­nevezett „újnemesség”. Hatal­mas vállalkozások kezdődnek, pezseg az étet. De a parasz­tok nyomora az égre kiált és Londonban nemcsak „életértő, víg fickók” — ötletes iparosok, meggazdagodott kalmárok, vi­lághódításra vágyó kalózok — gyülekeznek, hanem a falu­jukból elmenekült, csonttá fo­gyott, ronccsá lett parasztok is. S e furcsa, színes, kavar­gó sokaság fölé emelkedik a „Világ‘’-iról elnevezett színház 'színpada, amelyen Shakes­peare és színészei tükröt tár­tak — ha más korok jelmezei­be öltöztették is azt — a ma­guk kora elé. Középkor és új­kor határán állva — a régi előjogok elavulását természe­tesnek tartva, ám az új hata­lomtól, a Pénztől megriadva — Shakespeare úgy belelátott az emberek szívébe, mint sen­ki addig az írók közül. Az, amit látott, a vállalkozókedv közhasznú gyümölcsei és a ha­szon álnokságra, hűtlenségre csábító ereje, állandó hullám­zásban tartották a kedélyét. Ne feledjük: egymásután írta a talán legvéresebb drámát, a „III. Richárdot”-ot és a tündé- ri „Tévedések vígjáték”-át. Shakespeare-t, akinek igen mély gyökerei vannak Ma­gyarországon is, évszázadokon keresztül mellőzték, lebecsül­ték. A kapitalizmus első, nagy fellendülését követő időkben „vad"-nak, „durvá”-nak tar­tották az emberi szenvedélyek mélységeit és „az erkölcsök fonákjáét felmutató, megrá- zóan őszinte és emberi művé­szetét Plehanov jegyzi meg, hogy „az arisztokratává mere­vedett polgárság nemtelennek vélte és érezte” Shakespeare-t. A XVIII. század végén a Nagy Francia Forradalomnak, majd 1848-ban a „népek tava- szá”-nak kellett eljönnie, hogy az értelmiség Európa-szerte újra felfedezze ,0, teremtés felé”-1. De csak a XX. század­ban, a proletárforradalmak korában terjedt ki Shakes­peare megértő tisztelete öt vi­lágrészre és a széles tömegek­re. A szocialista realista drá­ma és színház nagyon sokat tanult és kíván még tanulni ettől a páratlan tehetségtől, aki egyik királydrámájának, az „V. Henrik"-nek prológu­sában azt írta, hogy „nagy hő­söket kis helyre zárva", csak hősei „csonka pályáját” nyújt­hatta „telt fényük helyett”. Ebben azonban tévedett. A történelem változásai, a tudo­mányok felfedezései, s a gon­dolkodás gazdagodása ugyan sok mindent másképpen lát­tatnák velünk, mint ahogy Shakespeare látta a történel­mi eseményeket és a művé­szet lehetőségeit, de mert min­dent, amit látott és gondolt, példátlan szemléletességgel tudott megjeleníteni, nyugod­tan mondhatjuk, hogy hőseit a fejlődés mind magasabb csú­csait meghódító modern em­ber is a magáénak érzi. A Shakespeare-alakok „csonka pályája” telt fényben ragyog az emlékezet égboltján. ___________• A. G. • A „PACSIRTA“ CANNES-BAN A cannes-i nemzetközi film- fesztivál igazgatója, a ma­gyar művészek munkái kö­zül a Kosztolányi Dezső re­gényéből készült „Pacsirta” című alkotást választotta ki a fesztiválon való részvétel­re. Az április 29-én kezdődő nemzetközi filmversenyen be­mutatják Macskássy Gyulá­nak és Várnai Györgynek az UNESCO megrendelésére Készített „1, <2,i 3” című rajz- fimjét, valamint Novák Márk „Kedd”- című rövid­filmjét is. Halálra ítélték A damaszkuszi rádió közlése alapján jelentik a hírügynök­ségek, hogy egy szíriai katonai törvényszék halálra ítélte Ab­del Karim Mohamed Kliaya- tot, az észak-szíriai Hama vá­rosban levert zendülés egyik vezetőjét. „Mit csinált felséged...ál — Pest megyében ? Kassai bábegyüttes Dabason Kedves vendégek érkeztek a dabasi járási művelődési ház­ba, A helyi bábcsoport meghí­vására Dabasra látogatott a kassai Zdravofnik bábegyüttes. Az a csoport jött el vendég- szereplésre, amely ebben az évben a Pest megyei látogatás után Karlovy Varyba utazik a nemzetközi bábfesztiválra. Dabasi tartózkodásuk három napján két előadást tartottak, az egyiket helyben, a másikat pedig a közeli szlovák telepü­lésen — Gyónón. Beszélgetésünk alkalmával a csoport vezetőjét, dr. Szőke Istvánt kérdeztük meg arról, hogyan jött letre a magyaror­szági vendégszereplés? Lénye­gében bábszaklapoknak kö­szönhető ez a látogatás,'amely egyben tapasztalatcsere is a magyar kollégákkal. Amellett, hogy fellépnek, sok magyar együttessel is találkoznak, s így alkalom adódik közös problémáik megvitatására. Ez- ideig Győrben és Várpalotán szerepeltek sikerrel, s a dabasi vendégjáték — amely ugyan­csak zsúfolt nézőtér előtt zaj­lott— szintén növelte a forró sikerű bemutatók számát. A „Cirkus humbug” című pro­dukció azok közé a bábpanto­mim játékok közé tartozik, amellyel — bármerre járnak — osztatlan sikert arat az együttes. Nem véletlen, hogy Karlovy Varyban is ezzel sze­repelnék, s a kassai televízió az előadás második részét rö­vid időn belül közvetíti, A jólsikerült dabasi bemu­tató után mindjárt felmerült a cserelátogatás kérdése is. A kassai utat Dabason július első felére tervezik. fl. i.) Nagyszabású filmmusical forgatását kezdték meg a na­pokban a Magyar Filmgyár­tó Vállalat műtermeiben. A Mit csinált felséged 3—5- ig, Mikszáth Kálmán Sze- listyei asszonyok című no­vellája alapján készül. «• — A film eltér az eredeti novellától és az abból írt operettől is — mondja Hu- bay Miklós író. — Eltér, mert nemcsak Mátyás ki­rály fiatalkori kalandjait öleli fel, hanem későbbi éveit választani s így a forgatás egy részét Pest megyében végezzük — kapcsolódik a beszélgetéshez Makk Károly rendező. A várjeleneteket nem Visegrádon forgatjuk, erre nem megfelelő a kör­nyezet, de Szelistyét Pest megye egyik alkalmas ré­szén építjük fel, a királyi vadászatokat pedig Vác mel­lett, a kisinóci erdőben ren­dezzük meg. A Dunakanyar panorámája is helyet kap a A királyi pár: Darvas Iván és Psota Irén (Sákey Alice felv.) is, amikor a kalandokat bo­nyolultabbá teszi a mindig jelenlevő és féltékeny fele­ség: Beatrice. — A külső felvételek hely­színeinek igyekeztünk a kort legjobban idéző falvakat ki­Együttműködés az önellátás megszervezésében Az Örkény és Vidéke Körzeti Földművesszövetkézet: szerző­désileg biztosította a lakosság idei zöldségellátását. A hely­beli Haladás Termelőszövet­kezet ugyanis az igényeknek megfelelően 651 mázsa vegyes zöldségféle megtermelését és átadását vállalta a földműves­szövetkezeti árudák részére. Ezenkívül a földművesszövet­kezet mintegy 4 és fél millió forint értékű gyümölcs felvá­sárlására kötött szerződést a termelőszövetkezeti csoport tagjaival, ennek zömét a sza­móca és a kajszibarack teszi ki. A múlt évihez hasonlóan az idén is megszervezték a szakszerű faápolást, amely kimutathatóan már a múlt esztendőben is a termés mi­nőségének javulását eredmé­nyezte. Ez növelte az export­képes gyümölcs arányát, gya­rapította tehát a termelők jö­vedelmét. A földművésszövet- kezeti tagság anyagi részese­dése is jelentősebb volt: rész­jegy és vásárlási visszatérítés címén ugyanis 64 ezer forin­tot kaptak az előző évi 45 ezer forinttal szemben. filmben, több Jelenet hátte­reként. Az új magyar film forga­tását kedvező előjelekkel kezdték. Kitűnően berende­zett, látványos díszletekkel, parádés szereposztással. Má­tyás királyt Darvas Iván, Beatricét Psota Irén, a min- denttudó szolgálót Dévay Ca­milla, a három szelistyei szépasszonyt: Annát, Vucát, Máriát Tordai Teri, Papp Éva és Pécsi Ildikó eleve­nítik meg. Rajtuk kívül jelentős sze­rep jut Balázs Samunak, Bárdy Györgynek,' Rajz Já­nosnak, Greguss Zoltánnak és Fónay Mártának. A fel­vételeket Illés György Kos- suth-díjas operatőr készíti. A díszletek Varga Mátyás ter­vei alapján készültek. Az alkotóktól búcsúzva az­zal a reménnyel távozunk, hogy bő vérű, szellemes, friss magyar vígjáték kezdetének lehettünk tanúi. Meglátjuk, milyen lesz a folytatás, s főként — a kész film ... U. M. □ □ TÓFŰIT TVDm J Ü ÉRNI Valkó. A község főút ja mel­lett a hosszan elnyúló ház­sorok jobbra-balra szétsza­ladnak az enyhe ívű dombok ölén, akár a húsvéti kiscsibék. Több mint két és félezren él­nek itt. Többségük az Üj Élet Termelőszövetkezetben dolgo­zik. Látszólag könnyen ala­kult a közös, de a lelkekben kemény csatát kellett vívni érte. Alakulása után az em­berek azt lesték, milyen lesz ez az új élet? Az első év a vártnál is rosz- szabbul sikerült. Sokan nem találták a helyüket. A mosta­ni zárszámadáskor a gödöllői járásban ők érték el a leg­jobb eredményt. Félmilliót tartalékoltak a közös alapon, a tagok munkaegységenként pedig ötven forinton felül ke­restek. Kovács László agronómus a megmondhatója, hányszor ke­seredett el, káromkodott dü­hében, amikor valakinek ap­rólékosan elmagyarázta, mit, miért, hogyan kellene tennie. Az pedig nem mondott el­lent a hétvilágért sem. Hüm- mögött egyet — és csinálta úgy, ahogy megszokta. A tsz-elnök parasztember volt egész .életében. Abból a fajtából, akit nem tört meg a kilátástalanság. Ahogy sza­bad levegőhöz jutott, azóta állandóan tervez, alkot. Nem szégyenli elismerni — nincs is miért, hiszen nem az ő bű­nük, hogy az emberek tudá­sa nagyon kis zsákban elférne. Mégis, amikor meghirdették a hároméves mezőgazdasági szakiskolát, alig volt, aki ko­molyan vette volna. Különö­sen a nők húzódoztak. Még mit nem, tán kisiskolások le­gyenek? Abból a tizenhétből, aki az elmúlt évben mégis leült Kovács László előadását meghallgatni, csupán hat em­ber jött ismételt noszogatás nélkül. Gurbi Andrásné, Német Gyuláné, M. Szabó Sándor és a többiek dehogy tudták, hogy a falusi kultúrforradalom har­cosai lettek! Még az agronó­mus sem gondolta ilyen tisz­tán végig, hogy a tsz lett a falu művelődési gócpontja, amikor vállalkozott arra: sa­ját tanulása mellett oktatja a tsz-tagokat. A most iskolába járó parasztok legtöbbje ötven felé tart, vagy már túl is ha­ladt rajta. Titokban már a jól megérdemelt pihenésről ál­modoztak. És akkor egy na­pon azt mondják nekik: nem­csak a kétkezi munkátok kell, tanuljatok is! És akadtak, nem is kevesen, akik a fa­gyos hideg időben, fáradtan a napi munkától nagykendők­be, ködmönökbe burkolózva beültek a tsz-irodába. Körbe­vették az asztalt, földszínű ne­héz kezükben szinte elveszett a gyerektől kölcsönkért vé­kony ceruza. Idén harmincötén tanul­nak a mezőgazdasági szak­iskola második évfolyamán. Közülük tizennyolc asszony. Nyolcán az általános iskola két utolsó osztályát is vég­zik. Kilencen Gödöllőre, a mezőgazdasági technikumba járnak. Gurbi Andrásnét konyhá­jában találjuk. Alig érteni a szót a csibecsipogástól. Hetenként ötszáz darabot oszt szét az asszonyok kö­zött, felnevelésre. Ezeröt­száz csirkére szerződött a falu a földművesszövetkezet­tel. Gurbi Andrásné párt­tag, tanácstag, a nőtanács vezetője. Értelmes, tiszta te­kintetű szeme már kissé fá­radt. Két és fél éves a kis- unokája. — Amikor Kovács agro­nómus szólt az iskoláért, szívesen mentem — mond­ta. Szeretem hallgatni a be­szédét Régen messzire ve­tettük a kukoricát egymás­tól. Nem akartuk hinni, ami­kor magyarázta, jobb köze- lébb vetni, összeér a leve­lük, árnyékot tart, nem szárad ki annyira a földje, több csövet hoz egy szá­ron. Bevált ebbe a nagy százazságba. Azóta ha mond valamit, az első szóra el­fogadom. — Úgy gondoltam, érde­mes tanulni. Életemben két irkalapot nem írtam tele mostanáig. Sokszor érzem, jó lenne biztosabb lábon állni. Három hónap alatt végeztem el a hetedik általánost. Most a nyolcadikat járom a me­zőgazdasági iskolával együtt. Azt csak én tudom, milyen nehéz. Aludtam már el a füzetre borulva is. Amióta tanulok, sokkal többet olva­sok, mint régen. Jókai a mindenem. A lányom veszj a sok könyvet, aztán közö­sen olvassuk. A lányom? Az is termelőszövetkezeti tag. Németh Gyulánénál is ko­sárban csipog a sok pely­hes. Ö is fekete kendőt köt már vasárnap, hiszen uno­kája van, nem illik a színes. Lánya könyvelő a tsz-iro- dán. Fia Sopronban gyógy­szerész. Némethné kevés be­szédű asszony, a kérdés vá­ratlanul érte. — Nekem szórakozás a ta­nulás. Szeretem a többieket is, olyan jó velük lenni. Az agronómusunk egyszerűen be­szél, mintha klubban ül­nénk. Ahogy a gépekről ta­nít, úgy érzem, sokszor ke­zelni is tudnám őket. — A televízió a lányo méké. Délután nézem, ha mezőgazdasági előadás van. Este inkább alszom. Addig­ra elfáradok. Olvasni sem tudok, fáj a szemem. Elég a tanulás. A szakkönyvet szoktam nézegetni, mert azt nagyon szeretem. M. Szabó Sándor az is­kolába készült. — Ma nehéz napunk lesz. Algebra, mértan, nyelvtan. Csupa olyan tárgy, amelyek megizzaszt] ák az embert. Két hét múlva befejezzük az évet. Kezdődik a nagy mun­ka, nem is tudnánk két­féle iskolába járni. — Hogy miért csinálom negyvenöt éves fejjel? Há­rom éve vagyok fogatos a termelőszövetkezetben. Szere­tem ezt a munkát, jól ke­resek. De akárhogy is vesz- szük, a gép mindezt jobban, olcsóbban, gyorsabban vé­gezné. A mai élet olyan, hogy nincs megállás. Fiatalnak-öregnek törekedni kell. Ha lesz iskolám, más lehetek. Talán Zetorra ülök. Sokat beszélgettünk ezekről a kérdésekről az emberekkel, meg az agronómussal. Vagy itt van a fiatalok dolga. Jelenleg hét szakmunkásta­nulónk van, az ősszel újabb- öt gyereket szerződtetünk. Az iskolában az utolsó két év­ben mezőgazdasági szakis­mereteket is tanulnak. Ha a harmadik évre leszerződ­nek hozzánk, megkapják a szakmunkás-bizonyítványt. Az ilyen gyerek már több pénzt kereshet. M. Szabó Sándort az iskola kapujáig kísértük. Ott bú- csúzkodunk. ö ment befelé, Veréb Józsefné megfordult ki a kapun. Verébnét is meg­kérdeztük. — Tavaly végeztem el a hetediket. Nagyon fáj, hogy kimaradtam a nyolcadikból. A szüleim öregek, ha egyik betegségből kilábolnak, jön rájuk a másik. A kislányom tizenhárom éves, őt másod­szorra vitték be a mentők a gödöllői kórházba. Hirtelen nőtt. Ha nem lenne most biz­tosításom, eladhatnám fejünk alól a párnát. — Elsők között léptem be a termelőszövetkezetije. Dol­goztam inaszakadtáig akkor is, amikor adósságunk maradt jövőre. Sokan nevettek raj­tam, mondták, látszik, hogy Veréb a nevem. A tsz dol­gában nekem lett igazam, eb­ben is nekem lesz. Csak ki kell várni. Negyvennégy éves vagyok, miért ne igyekeznék jobban élni, ha lehet? Üj házunk is lesz jövőre. — Tanácstag vagyok, a nő­tanácsban is sokat forgoló­dom, a tsz-ben munkacsapatot vezetek. Tudom én jól, ha iskolázok, másképpen beszélek. Irigylem is azokat, akik olyan szépen kereken mondják, mindig megtalálják a szót, ami a leg­jobban pásszol. — Csak derülne felettem ki­csit az ég. Gyógyulnának az öregek meg a kislánykám, folytatnám tovább az általá­nos iskolát. Addig a szakis­kolára járok. Legalább egy­szerre, jövőre fejezem be mindkettőt! Négy ember — túl az if­júságon — vallott most ma­gáról, a közösségről, amely­ben élnek és a jövőről. Sza­vaik mások-mások, amiért ta­nulnak, látszólag az is kü­lönböző. A szőke, zömök ag­ronómus, Kovács László taní­tása azonban ott bújkál mind­egyikük mondatában. Amikor beszéltem Kovács Lászlóval, azt mondta, nem jótékonyság­ból fárad annyit. Egyszerűen érdeke, hogy szakmailag kép­zettebb, nagyobb tudású em­berek között éljen, akikben felkeltheti a vágyat a többre! Amikor besötétedik, har­mincnyolcán indulnak meg a lejtős, sáros utakon a tsz-iro- da felé. Elemlámpával világít­ják maguk előtt a huppanó- kat. ott, ahol még nem veti sugarát az utcai villany. Komáromi Magda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents