Pest Megyei Hirlap, 1964. április (8. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-18 / 90. szám

4 ^/lírttw 1964. ÁPRILIS 18, SZÖMBA1 FÖLDRENGÉS ALASZKÁBAN Újabb földrengés volt csü­törtökön Alaszkában. A he­tes erősségű földmozgás köz­pontja Kodiak városától 480 kilométerre északra volt. VÍZKERESZT A PEST MEGYEI PETŐFI SZÍNPAD SHAKE SPEARE-ELŐ ADÁS A Interurbán A telefon sürgetően csenget. A szaggatott felek után az interurbán központ kéri, hogy maradjak a készülék mellett, mert nemsokára kapcsolja az újlengyeli tanács­házát. Várok. Lapozgatom a jegyzetem. „Bihari Sándor, 97 éves, Újlengyel. Egy éve megvon­ták az öregségit”. Vályogház, döngölt földes szobával. Puhafából össze- szögelt ágy, kopott asztal, kifényesedett, nyers fájú paddal. Háttal ül az ablaknak, én vele szemben úgy, hogy en­gem vakít a kis üvegtáblákon beszégyenkező napvilág. Ennyit látni az arcából: lecsüngő fehér harcsabajusz, at­tól fölfelé két ravaszos szem. Folyton mosolyogni látszik. „Egy éve megvonták az öregségit. Nem tudja, miért?” Cseng a telefon. Kapcsolnak. Farkas Bálint vb-titkár: — Nem öregségit kapott, hanem segélyt. Százötven fo­rintot havonként. Tíz személyt kellene ellátni, de csak öt­re van pénzünk. Közben egy öregasszony teljesen magára maradt. Az öt közül valamelyiktől meg kellett vonni. Bihari Sándornak két lánya van ... „Vejével és lányával lakik. A lánya — öregasszony”. Bejön a szobába. Kopottas. Fél arcán látni, hogy sá­padt és povány. Arcának másik felét kendő takarja. A zsába kínozza, meleget kíván orvoslásul. Fáradt és meg­roppant — jobban, mint az apja. —... nem mondom, az eltartók is olyanok, hogy ma­guk is eltartásra szorulnak. Többet mégsem tudunk ad­ni, mint amennyínk van. Ez az igazság. Ezerötven forintot kapunk havonként... „Nincs megoldás? Valamit kell találni!” —... hacsak nem próbálunk a járástól szerezni vala­mit. Én mondtam is az elnöknek, hogy negyedévenként kellene segélyt kérni az egészségügyi csoporttól. Az előadó Ígérte is, hogy meglesz. Igen, ezt tesszük. Az is háromszáz forint három havonként. Leteszem a telefont. Még egyszer átfutom a hely­színen teleírt jegyzetfüzetet, a mostani kiegészítéssel. Ak­kor nern találtam meg az illetékest. Ez a pótlás. Pótlás, nem válasz. A választ már egy esztendővel ezelőtt keres­ni kellett volna! (t. fry-) KÖNYVESPOLC Máté György: Fények a dzsungelben semmilyen áldozattól vissza nem riadva ugyanezért Dél- Vietnam agyonsanyargatott népe. A könyvet jól válogatott képanyag teszi még színeseb-' bé. (m. o.) szempontból bátor ünneplé­sére vállalkozott a Pest me­gyei falvakat járó Petőfi Színpad a Vízkereszt előadá­sával. Van valami köze­lebbről is shakespeare-i kort idéző abban, amikor egy- egy kis falu alkalmi szín­padán, majdpem csak jel­zésszerű színpadi körülmé­nyek közt, kerül szembe da­rab és színész a közvetle­nül reagáló — és az első jelenetek után hamar a lé­nyegre találó — a játékba kapcsolódó közönséggel, mint valamikor Erzsébet korá­ban. A Vízker'eszt kettős sze­relmi történetét, a grófnő és a herceg mesterkélt, fi­nomkodó kapcsolatát, Viola igaz érzését a herceg iránt átszövi a korhely Böffen Tó­biás, Keszeg András, a pu­ritán Malvolio és a csinta­lan Mária vaskosan vidám játéka. A finomkodó udvari valósághoz horgonyozza. Az egymást szervesen kiegészítő légkört a nyersebb angol va­lóság, mely a tündérjáték- szerű Illyria helyszínét a két rész összes szereplőit mérlegre teszi az író és va­lamiben mindegyiket elma­rasztalja, a reneszánsz hu­manizmus, a teljes ember­ség nevében. A vidám cse­lekmény szereplőinek tehát ezt is érzékeltetnie kell já­tékukban. Sikerült-e a Petőfi Szín­pad művészeinek, rendező­jének ezt a játékot, mely minden szerepében, szerep­párjában kettős, tehát az alakításban is kettős lehető­ségű — egy valóban sha- kespeare-ien értelmezett já­ték vagy csak felszí­nes komédiázás — megol­dani? Földeák Róbert nem elő­ször bizonyítja be, hogy igé­nyes rendezője a társulat­nak. Nemcsak felismeri a darab problematikáját, de egészében meg is tudja va­lósítani annak színpadi éle­tét. Ebben természetesen se­gítői a sikerrel megválasz­tott szereplők. Táncsics Má­ria Olivia szerepében kitű­nően érzékelteti a gyász pó­zai mögött felvillanó élet- szeretetet, a párancsolni tu­dó főúri nőben a megadó szerelmet. Orsinó herceg sze­lepében meglepetést, keltő Monostori Bálint. Ahogy meg­jelenik a színpadon, már benne van az a jelentőség, , ami a jó színész sajátja. Akár Táncsics Máriára, reá is fel kell figyelni szavak nélkül is. Orsinó keresett, finom­kodó, a szerelembe szerel­mes, de mégsem ellenszenves figurája hitelessé válik já­tékában. Szép szövegmon­dásban is társuk Malvolio, a puritán udvarmester szere­pében Végh József. A hiú­ságtól megszállott savanyú alak képmutatását valóban leleplezi Végh játéka és ez­zel a korabeli puritánokat leleplező Shakespeare szán­dékát követi ma is ható erővel. Mozgása, gesztusai hitelesek. . .Jól sikerült együttes Böffen szerepében Jámbor Zoltán, a Keszeget alakító ifi. Tóvári Pál és a Mária komornát játszó Galambos Gabi. Vas­kos, felszabadult komédiázá- suk talán legjobban idézi az eredeti shakespeare-i színpa­dot — amilyen lehetett a kocsmák, fogadók udvarán. Többnyire, s ez jelentős ered­mény, a költő szándékát is sikerül megvalósítaniuk, aki személyükben az életöröm eldurvulását állítja pellen­gérre ugyanúgy, mint ennek az életérzésnek affektáló el- finomítását Olivia és Orsinó alakjában. Viola szerepét Kollár Lí­via alakítja. Fiú álruhás szerepe bizonyos fokig, kulcs­szerepe a vígjátéknak, hi­szen nemegyszer kimondja az írói nézeteket. Álruha-' san is ő a legőszintébb. Víg­játéki helyzetében is a leg­komolyabb szereplő. A többi szereplő kö­zül elsősorban az ikertest­vér Sebastiant lendülettel játszó Vörös Tibor, vala­mint Bihari Zoltán és Ko­ri-ács László nevét kell fel­jegyezni. Az ötletes díszletet ter­vező Bercsényi Tibor és Za­la Vilmos segíti a rendezést a jeleneteik gyors váltásában. Csertői Oszkár VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK (%n\Mi7{ÍTlair0 Holnap folytatjuk A ceglédi Földváry Károly iskola nevelőtestülete már többször bebizonyította, hogy — ha kell — a színpadon is megállja a helyét. Most újabb előadással lépnek a közönség elé. Ma este és vasárnap be­mutatják Dobozi Imre: Holnap folytatjuk című, mai tárgyú színművét. „Elátkozott" ház Sokan így emlegetik Ceglé­den a Rákóczi út 46/c. szám alatti házat. Hogy mivel szol­gált rá a nem éppen hízelgő címre? Hosszú annak a törté­nete. A négylakásos bérháznak tulajdonosa ugyan van, de gaz­dája nincs. A házat tataroz­zák. Kapuja emberemlékezet óta mindig nyitva áll, részeg emberek kedvenc tanyája a ház kertje. Ismeretlen tettesek különböző felszerelési tárgya­kat lopnak el a házból, amely egyébként műemlék jellegű épület. Jó lenfie. ha a község­gazdálkodási vállalat végre kézbe venné az „elátkozott“ ház ügyét és erélyesen rendet teremtene a régóta húzódó ta­tarozás terén. Tavaly huszonöt, idén harminchárom Az abonyi Petőfi Művelődési Ház ismeretterjesztő tevékeny­sége évről évre javul. Az idén még hat előadást tartanak, az eddigi harminchárom előadá­son több mint kélezemégyszá- zan vettek részt. A múlt évben 28 alkalommal hirdettek elő­adást és a látogatók száma is jóval alatta maradt az ideinek. MOjcnsTOaggiS Por 'Egy poKa,vót. míág..az elmúlt év őszén beadták' Járási Szolgáltató Ktsz monori rész­legébe javításra. Ott ette a por hónapokig. A napokiban aztán visszahozták. A porszívó nem működik. Most a „kon­kurrenciánáT: a Gyömrői Szol­gáltató Ktsz-nél próbálkoznak a. porszívó tulajdonosai. Hátha ott „meggyógyítják” a beteg masinát. A monori részleg rossz munkájánál? hírét azon­ban aligha lepi be egyhamar a feledés pora. Se ebéd, se étlap Azt már megszokták a ven­dégek a monori Fészek Kis­vendéglőben, hogy déli 12 óra­kor az ebéd általában még nem kész. Az azonban megle­pő, ami a múlt hét egyik nap­ján történt. Jóval 12 óra után még az étlap sem készült el. Úgy véljük, kötelező előírás, hogy ebédidő előtt legalább egy órával az étlapot elkészít­sék. Vagy akkor talán még nem tudják, hogy a nyers­anyagból milyen étel lesz, mi­re megfő? t • »*»*»»*»* »< Óránként ezer doboz Másfél millió forintos beru­házással olasz gyártmányú félautomata dobozgyártó gép­sort vásárolt a konzervgyár. Az új gépsor egyedülálló ha­zánkban. Kétszer annyit ter­mel, mint amennyi dobozt ed­dig a gyárban előállítottak Óránkinti teljesítménye ezer doboz. Száznyolcvan kilós prémium Sebők István, á nagykőrösi Arany János Termelőszövetke­zet sertésgondozója cgymqga több száz sertést lát el. Tavaly októberben — mivel a szállí­tási szerződésen felül hizlalt harminchat disznót — célpré­miumban részesült. Sebőkék százkilós hízót vágtak, amellyel a gazdaság lepte meg a munkáját derekasan elvégző gondozót. Az idei kilátások jmég biztatóbbak. A terv 370 hízót ír elő. Ha azonban lesz megfelelő alapanyag, Sebők. István ötszázat hizlal fel. Eb­ben az esetben a prémium- hízó legalább 180 kilót nyom majd, ami bizony prémiumnak rendkívül tekintélyes súly! szern a kabátom és rohanok, ha nincs otthon orvosság. Előfordul. — Hót igen... én meg, tud­ja, megmondom őszintén, nem is tudom miért, arra gondoltam, hogy valami hu­ligán csavarog itt... Bár ugye, a huligánok ma már... De hát az ember sohasem tudhatja, ügye — próbáltam mentegetőzni, rnagam sem tu­dom, hogy miért... Az ember nézett egy pil­lanatig, aztán elmosolyodott. Mint valami éjszakai kis manóé, olyan volt a moso­lya, ezernyi apró kis ránc­cal a szeme alatt... — Hehe... Huligán, én? Nagyon jó, már ve haragud­jon, hogy nevetek, de... Szóval, sohasem voltam va­lami izomkolosszus és na­gyon ritkán járok el este hazulról, éjszaka meg nem is tudom mikor voltam utol­jára ... Akkor is gyógyszer- tárban. Az asztma miatt, mint mondtam már. És hát, bevallom őszintén, egy ki­csit én is meghökkentem, amint magát megláttam ... Ez a köd, furcsa, de olyan behemót óriássá változtatta magát. Hát azért nevettem. Maga egy kicsit tőlem tar­tott, én meg magától. Pe­dig kár volt. Ugye? — Kár — nevettem el magam elismerően. — Nos, akkor viszontlátás­ra nappal, siessen, vigye az orvosságot... Jó éjszakát! — Jó éjszakát — mondta és kip-kop máris tovatűnt az éjszakában. Már éjfél is elmúlt és az utca sötét csendjében úgy kopogtak lépteim, mintha va­lami vidám induló ütemét vernék, fittyet hányva köd­nek, éjszakának és minden — ostobaságnak. - , Gyurkó Gé^r kívül a végzetes tett előtt azért benne is felvillant a bűn utáni bűntudat súlya... — Egy kis tüzet... kérem... ha lehetne — mondta és hangja bizonytalan, sőt majd­nem riadt volt. Megálltam én is, gyufá­ért nyúltam és remegő kézzel, de egy lépéssel visszahúzódva, hogy legyen módom vagy el­hajolni vagy talán még el is futni, odatartottam a sárga, imbolygó lángot. Sovány, idő­sebb arcot láttam magapi előtt és két riadt szemet. Tel­ve bizalmatlansággal, rémü­lettel és menekülési szándék­kal. Ilyen lehetne az én tekin­tetem is? — Köszönöm — mondta és mélyet szívott a füstből, hogy felcsuklot tőle, de nem moz­dult, állt tovább, velem szemben, de szemével mintha azt kutatná, hogyan tudna el­futni mellettem. — Kérem — mondtam és magam sem tudom, miért, én is rágyújtottam. Álltunk egy­- mással szemben, szinte órák­nak tűnő pillanatokig, míg­nem ismeretlen társam a kö­dös éjszakában nyefergö, majdcsaknem mutáló hangon megtörte a ■csendet... — Ilyen *késön szokott, uram ... izé . kartársain, maga is hazajárni? — és ki­csit fázósan összeborzon- gott... — Nem — mondtam most már kissé nyugodtabban —, de néha előfordul, hogy a munka megállítja az óramu­tatót ... — Igen, előfordul... A gyógyszertárban voltam — tette hozzá és úgy nézett rám, mintha azon aggódna, hogy nem hiszem el, amit mond. — Beteg a család? — A feleségem. Asztifiás. S ilyenkor rájön a roham — mutatott a ködre. — Ve­mellett surranni annyi, mint bűnre készülni — valósággal beleolvadt az öreg béiház fa­lába. Ha eddig nevétségesnak is érezhettem volna magam, ha eddig értelmem gúnyos fintorral is jutalmazhatta vol­na régi-régi őseimtől örökölt ösztönöm riadozását — most már koponyámnak is be kel­lett látnia, hogy ez az éjsza­kai találkozás semmi esetre sem lesz kellemes, sőt talán meglehetősen rossz emlékeket hagy majd bennem, ha egyál­talán módomban lesz még em­lékezni. Mindenesetre drágán adom magam, x s mintha... Dqvidov, a kolhozelnök szólalt volna meg bennem, tettem hozzá — drágán, ez tény..: A férfi, aki velem szemben közeledett, kicsit tétovázni látszott, valószínűleg magam­ra erőltetett határozottsá­gom, keményre változott lép­teim ingathatták meg benne egy pillanatra a magába ve­tett bizalmat, de aztán kihúz­ta magát, fejét kicsit elszán­tan előre vetette és elindult, egyenesen nekem ... Alacso­nyabb volt mint én, de ahogy a vastag kabáton keresztül megállapítani lehetett, kétség­kívül erősebb, bár mozgása szerint feltétlenül lomhább is egyúttal. Megtorpant előttem, cigaretta volt a Itezében. Is­mert trükk. A cigarettát a szájához emelte, ujjai mintha kissé reszkettek volna, kétség­mégis megtorpantam egy pil­lanatra és ekkor észrevettem, hogy a ködöt lovagló ár­nyék is imbolyogva megáll. Miért állt meg? Talán meg­ijedt tőlem? Nevetséges. Ijesztőnek sohasem látszot­tam, ijesztgetni sohasem volt szokásom, különben sem a fal mellett surrantam, ‘mint azok, itikik az árnyékban is az ár­nyékot keresik. Egyedül va­gyok egy ködös, éjszakai ut­cán, tőlem néhányszor tíz méterre egy ismeretlen és Már éjfél is elmúlt és az utca sötét csendjében úgy kopogtak lépteim, mintha ka­vicsok hullnának egy már­ványkoporsóba. Még az éj­szaka is bezárkózott az abla­kok mögé és átadta helyét a kísértetköntösű ködnek. A ki­halt, néma városban — úgy éreztem — csak egyedül én járom a lassan fogyó métere­ket. Féltem. Nem vacogósan, nem skizofrén fejforgatással, vajon ki lopakodik a hátam mögött, hogy tőrt döfjön be­lém, nem riadt neki-nekiló- dulással, hogy minél előbb otthon legyek a védelmet nyújtó falak között. Bizonyá- 1 ra ismerik ezt a megnevezhe­tetlen érzést, amelyre csak I jobb híján húzhatjuk rá ezt : a fogalmat, mint nagyon is I lötyögős öltönyt: félelem. A ; társtalanság, a magány, a ; szinte temetői némaság ellen i tiltakozik az ember minden • érzékszerve, amelyen csak az i értelem tud úrrá lenni, úrrá, : mint szelídítője az oroszlá- : non: bármely pillanatban én i lehetek az ő áldozata. : Kip... kop-koppantak a : lépteim, s ebben a pillcuiat- ban az utca másik végéről, a ; köd mélyéről új ütem kopo- I gott közbe, hogy a léptek • zaja egybefolyt, mint ez a ; tejszerű nedves massza, vé- ! gig az egész utcán. \ — Egy másik késönjáró — ; jegyeztem meg magamban és \ akaratlanul is lassítottam a i tempót, mintha ezzel késlel- \ tetni akarnék egy szükségte- : len találkozást, vagy abban \ reménykednék, hogy közben j kapu csattan, s elhalnak az • ismeretlen léptek. Éjszakai \ társam alakja, egyelőre mint ! valami amorf tömeg, már rá- \ rajzolódott a köd vásznára, ; akár valami behemót óriásé. : Hajlottnak láttam és mégis í hatalmasnak, lomha léptűnek \ és együttesen ijesztőnek is. ! Nem vagyok gyáva ember, de meglehetősen félelmetes alak, aki megállt, mintha szemre­vételezné majdani áldozatát, ahogyan a böllér, vagy in­kább a hóhér megtorpan egy pillanatra, mértéket és léleg­zetet venni. Meglehetősen os­toba gondolatok voltak ezek, elismerem, de minden bi­zonnyal megértik azok, akik már hasonló helyzetbe Iceriil- tek, s tudják azt a tanítást is: mindig az a veszélyes ellen­fél, aki egyedül sem fél tá­madni. Az tisztában van sa­ját erejével. Mindez jóformán egy pillanat alatt futott végig az agyamon, aztán óvatos, messziről nézve nevetséges­nek tűnő, szinte táncos lép­tekkel indultam meg újra, most már a fal mellett, hogy legalább egyik oldatom védve legyen, ha talán mégis ... Szó­val, értik, remélem ... Ó is megindult, és abban a pillanatban — mintha csak a tételt igazolná, hogy fal A—-Táncsics ■ Könyvkiadó mind népszerűbb Ütikalantfok című sorozatának 42. köteté­ként jelent meg Máté György, az ismert, jótoilú újságíró él­vezetes útikönyve. Üticélja: Vietnam és Laosz. Két olyan ország, .amelyet a napilapok hasábjairól is jól is­mer az olvasó, ám annál töb­bet, hogy nemzetközi értekez- j letek témája, illetve a burkolt: és nyílt Imperialista beavatko- j zás célja, nem nagyon tud ró- i lük. Máté György jól válasz-: tóttá meg könyve témáját: ; nem adatokkal zsúfolt ismer- j tetőt ad, hanem látszatraj könnyed, leíró riportokat, 1 amelyek végül mégis kerek 1 egésszé állnak össze, mint a 1 mozaik kockái, bemutatva a: népet, azekat, akik már el- i nyerték szabadságukat, függet- ; lenségüket — Eszak-Vietnam \ —, azokat, akik függetlensége j a neokolonializmus dühödt ro-; hamait váltja ki — Laosz — és azokat, akik számunkra szinte hihetetlen körülmények között vívják harcukat a sza­badságért, az emberibb életért, a dél-vietnamiakat. A könyv izgalmas „story- kat” is tartalmaz, megkapó részei mégsem ezek, hanem a ,. csendes” történetek. azok, amelyen a dzsungel mélyén búvó kórházba vezetik el az olvasót, ahol az orvosnak a varázslóval kell vitatkoznia, vagy a lehatunk közé, akik nem bántják a tigrist, kialakítot­ták vele a „békés egymás mel­lett élést?’; ám ugyanezt nem mondhatják el a dél-vietnami hadsereg egyenruhájába búj­tatott haramiák, akik a mér­gezett nyílhegyek láttán sür­gősen továbbadtak a irhatok földjéről. Máté nem lelkendezik. Tár­gyilagosan, őszintén szól arról, hogy milyen hihetetlen nehéz­ségekkel kell megküzdenie a külpolitikájában a független­ségért, belpolitikájában a min­dennapi betevő falatért, a több iskoláért, orvosért har­coló laoszi kormánynak. (A franoia uralom idején egész Laoszban egyetlen orvos volt!) A tárgyilagosság és az egyszerű emberekkel való mély együttérzés adja úti­könyve alaphangját, hűen megmutatva, hová jutott el a szabadságát elnyert nép Eszak- Vietnamban, s hogyan küzd, A 400 éves shakespeare­évforduló méltó, művészi

Next

/
Thumbnails
Contents