Pest Megyei Hirlap, 1964. április (8. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-18 / 90. szám
4 ^/lírttw 1964. ÁPRILIS 18, SZÖMBA1 FÖLDRENGÉS ALASZKÁBAN Újabb földrengés volt csütörtökön Alaszkában. A hetes erősségű földmozgás központja Kodiak városától 480 kilométerre északra volt. VÍZKERESZT A PEST MEGYEI PETŐFI SZÍNPAD SHAKE SPEARE-ELŐ ADÁS A Interurbán A telefon sürgetően csenget. A szaggatott felek után az interurbán központ kéri, hogy maradjak a készülék mellett, mert nemsokára kapcsolja az újlengyeli tanácsházát. Várok. Lapozgatom a jegyzetem. „Bihari Sándor, 97 éves, Újlengyel. Egy éve megvonták az öregségit”. Vályogház, döngölt földes szobával. Puhafából össze- szögelt ágy, kopott asztal, kifényesedett, nyers fájú paddal. Háttal ül az ablaknak, én vele szemben úgy, hogy engem vakít a kis üvegtáblákon beszégyenkező napvilág. Ennyit látni az arcából: lecsüngő fehér harcsabajusz, attól fölfelé két ravaszos szem. Folyton mosolyogni látszik. „Egy éve megvonták az öregségit. Nem tudja, miért?” Cseng a telefon. Kapcsolnak. Farkas Bálint vb-titkár: — Nem öregségit kapott, hanem segélyt. Százötven forintot havonként. Tíz személyt kellene ellátni, de csak ötre van pénzünk. Közben egy öregasszony teljesen magára maradt. Az öt közül valamelyiktől meg kellett vonni. Bihari Sándornak két lánya van ... „Vejével és lányával lakik. A lánya — öregasszony”. Bejön a szobába. Kopottas. Fél arcán látni, hogy sápadt és povány. Arcának másik felét kendő takarja. A zsába kínozza, meleget kíván orvoslásul. Fáradt és megroppant — jobban, mint az apja. —... nem mondom, az eltartók is olyanok, hogy maguk is eltartásra szorulnak. Többet mégsem tudunk adni, mint amennyínk van. Ez az igazság. Ezerötven forintot kapunk havonként... „Nincs megoldás? Valamit kell találni!” —... hacsak nem próbálunk a járástól szerezni valamit. Én mondtam is az elnöknek, hogy negyedévenként kellene segélyt kérni az egészségügyi csoporttól. Az előadó Ígérte is, hogy meglesz. Igen, ezt tesszük. Az is háromszáz forint három havonként. Leteszem a telefont. Még egyszer átfutom a helyszínen teleírt jegyzetfüzetet, a mostani kiegészítéssel. Akkor nern találtam meg az illetékest. Ez a pótlás. Pótlás, nem válasz. A választ már egy esztendővel ezelőtt keresni kellett volna! (t. fry-) KÖNYVESPOLC Máté György: Fények a dzsungelben semmilyen áldozattól vissza nem riadva ugyanezért Dél- Vietnam agyonsanyargatott népe. A könyvet jól válogatott képanyag teszi még színeseb-' bé. (m. o.) szempontból bátor ünneplésére vállalkozott a Pest megyei falvakat járó Petőfi Színpad a Vízkereszt előadásával. Van valami közelebbről is shakespeare-i kort idéző abban, amikor egy- egy kis falu alkalmi színpadán, majdpem csak jelzésszerű színpadi körülmények közt, kerül szembe darab és színész a közvetlenül reagáló — és az első jelenetek után hamar a lényegre találó — a játékba kapcsolódó közönséggel, mint valamikor Erzsébet korában. A Vízker'eszt kettős szerelmi történetét, a grófnő és a herceg mesterkélt, finomkodó kapcsolatát, Viola igaz érzését a herceg iránt átszövi a korhely Böffen Tóbiás, Keszeg András, a puritán Malvolio és a csintalan Mária vaskosan vidám játéka. A finomkodó udvari valósághoz horgonyozza. Az egymást szervesen kiegészítő légkört a nyersebb angol valóság, mely a tündérjáték- szerű Illyria helyszínét a két rész összes szereplőit mérlegre teszi az író és valamiben mindegyiket elmarasztalja, a reneszánsz humanizmus, a teljes emberség nevében. A vidám cselekmény szereplőinek tehát ezt is érzékeltetnie kell játékukban. Sikerült-e a Petőfi Színpad művészeinek, rendezőjének ezt a játékot, mely minden szerepében, szereppárjában kettős, tehát az alakításban is kettős lehetőségű — egy valóban sha- kespeare-ien értelmezett játék vagy csak felszínes komédiázás — megoldani? Földeák Róbert nem először bizonyítja be, hogy igényes rendezője a társulatnak. Nemcsak felismeri a darab problematikáját, de egészében meg is tudja valósítani annak színpadi életét. Ebben természetesen segítői a sikerrel megválasztott szereplők. Táncsics Mária Olivia szerepében kitűnően érzékelteti a gyász pózai mögött felvillanó élet- szeretetet, a párancsolni tudó főúri nőben a megadó szerelmet. Orsinó herceg szelepében meglepetést, keltő Monostori Bálint. Ahogy megjelenik a színpadon, már benne van az a jelentőség, , ami a jó színész sajátja. Akár Táncsics Máriára, reá is fel kell figyelni szavak nélkül is. Orsinó keresett, finomkodó, a szerelembe szerelmes, de mégsem ellenszenves figurája hitelessé válik játékában. Szép szövegmondásban is társuk Malvolio, a puritán udvarmester szerepében Végh József. A hiúságtól megszállott savanyú alak képmutatását valóban leleplezi Végh játéka és ezzel a korabeli puritánokat leleplező Shakespeare szándékát követi ma is ható erővel. Mozgása, gesztusai hitelesek. . .Jól sikerült együttes Böffen szerepében Jámbor Zoltán, a Keszeget alakító ifi. Tóvári Pál és a Mária komornát játszó Galambos Gabi. Vaskos, felszabadult komédiázá- suk talán legjobban idézi az eredeti shakespeare-i színpadot — amilyen lehetett a kocsmák, fogadók udvarán. Többnyire, s ez jelentős eredmény, a költő szándékát is sikerül megvalósítaniuk, aki személyükben az életöröm eldurvulását állítja pellengérre ugyanúgy, mint ennek az életérzésnek affektáló el- finomítását Olivia és Orsinó alakjában. Viola szerepét Kollár Lívia alakítja. Fiú álruhás szerepe bizonyos fokig, kulcsszerepe a vígjátéknak, hiszen nemegyszer kimondja az írói nézeteket. Álruha-' san is ő a legőszintébb. Vígjátéki helyzetében is a legkomolyabb szereplő. A többi szereplő közül elsősorban az ikertestvér Sebastiant lendülettel játszó Vörös Tibor, valamint Bihari Zoltán és Kori-ács László nevét kell feljegyezni. Az ötletes díszletet tervező Bercsényi Tibor és Zala Vilmos segíti a rendezést a jeleneteik gyors váltásában. Csertői Oszkár VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK (%n\Mi7{ÍTlair0 Holnap folytatjuk A ceglédi Földváry Károly iskola nevelőtestülete már többször bebizonyította, hogy — ha kell — a színpadon is megállja a helyét. Most újabb előadással lépnek a közönség elé. Ma este és vasárnap bemutatják Dobozi Imre: Holnap folytatjuk című, mai tárgyú színművét. „Elátkozott" ház Sokan így emlegetik Cegléden a Rákóczi út 46/c. szám alatti házat. Hogy mivel szolgált rá a nem éppen hízelgő címre? Hosszú annak a története. A négylakásos bérháznak tulajdonosa ugyan van, de gazdája nincs. A házat tatarozzák. Kapuja emberemlékezet óta mindig nyitva áll, részeg emberek kedvenc tanyája a ház kertje. Ismeretlen tettesek különböző felszerelési tárgyakat lopnak el a házból, amely egyébként műemlék jellegű épület. Jó lenfie. ha a községgazdálkodási vállalat végre kézbe venné az „elátkozott“ ház ügyét és erélyesen rendet teremtene a régóta húzódó tatarozás terén. Tavaly huszonöt, idén harminchárom Az abonyi Petőfi Művelődési Ház ismeretterjesztő tevékenysége évről évre javul. Az idén még hat előadást tartanak, az eddigi harminchárom előadáson több mint kélezemégyszá- zan vettek részt. A múlt évben 28 alkalommal hirdettek előadást és a látogatók száma is jóval alatta maradt az ideinek. MOjcnsTOaggiS Por 'Egy poKa,vót. míág..az elmúlt év őszén beadták' Járási Szolgáltató Ktsz monori részlegébe javításra. Ott ette a por hónapokig. A napokiban aztán visszahozták. A porszívó nem működik. Most a „konkurrenciánáT: a Gyömrői Szolgáltató Ktsz-nél próbálkoznak a. porszívó tulajdonosai. Hátha ott „meggyógyítják” a beteg masinát. A monori részleg rossz munkájánál? hírét azonban aligha lepi be egyhamar a feledés pora. Se ebéd, se étlap Azt már megszokták a vendégek a monori Fészek Kisvendéglőben, hogy déli 12 órakor az ebéd általában még nem kész. Az azonban meglepő, ami a múlt hét egyik napján történt. Jóval 12 óra után még az étlap sem készült el. Úgy véljük, kötelező előírás, hogy ebédidő előtt legalább egy órával az étlapot elkészítsék. Vagy akkor talán még nem tudják, hogy a nyersanyagból milyen étel lesz, mire megfő? t • »*»*»»*»* »< Óránként ezer doboz Másfél millió forintos beruházással olasz gyártmányú félautomata dobozgyártó gépsort vásárolt a konzervgyár. Az új gépsor egyedülálló hazánkban. Kétszer annyit termel, mint amennyi dobozt eddig a gyárban előállítottak Óránkinti teljesítménye ezer doboz. Száznyolcvan kilós prémium Sebők István, á nagykőrösi Arany János Termelőszövetkezet sertésgondozója cgymqga több száz sertést lát el. Tavaly októberben — mivel a szállítási szerződésen felül hizlalt harminchat disznót — célprémiumban részesült. Sebőkék százkilós hízót vágtak, amellyel a gazdaság lepte meg a munkáját derekasan elvégző gondozót. Az idei kilátások jmég biztatóbbak. A terv 370 hízót ír elő. Ha azonban lesz megfelelő alapanyag, Sebők. István ötszázat hizlal fel. Ebben az esetben a prémium- hízó legalább 180 kilót nyom majd, ami bizony prémiumnak rendkívül tekintélyes súly! szern a kabátom és rohanok, ha nincs otthon orvosság. Előfordul. — Hót igen... én meg, tudja, megmondom őszintén, nem is tudom miért, arra gondoltam, hogy valami huligán csavarog itt... Bár ugye, a huligánok ma már... De hát az ember sohasem tudhatja, ügye — próbáltam mentegetőzni, rnagam sem tudom, hogy miért... Az ember nézett egy pillanatig, aztán elmosolyodott. Mint valami éjszakai kis manóé, olyan volt a mosolya, ezernyi apró kis ránccal a szeme alatt... — Hehe... Huligán, én? Nagyon jó, már ve haragudjon, hogy nevetek, de... Szóval, sohasem voltam valami izomkolosszus és nagyon ritkán járok el este hazulról, éjszaka meg nem is tudom mikor voltam utoljára ... Akkor is gyógyszer- tárban. Az asztma miatt, mint mondtam már. És hát, bevallom őszintén, egy kicsit én is meghökkentem, amint magát megláttam ... Ez a köd, furcsa, de olyan behemót óriássá változtatta magát. Hát azért nevettem. Maga egy kicsit tőlem tartott, én meg magától. Pedig kár volt. Ugye? — Kár — nevettem el magam elismerően. — Nos, akkor viszontlátásra nappal, siessen, vigye az orvosságot... Jó éjszakát! — Jó éjszakát — mondta és kip-kop máris tovatűnt az éjszakában. Már éjfél is elmúlt és az utca sötét csendjében úgy kopogtak lépteim, mintha valami vidám induló ütemét vernék, fittyet hányva ködnek, éjszakának és minden — ostobaságnak. - , Gyurkó Gé^r kívül a végzetes tett előtt azért benne is felvillant a bűn utáni bűntudat súlya... — Egy kis tüzet... kérem... ha lehetne — mondta és hangja bizonytalan, sőt majdnem riadt volt. Megálltam én is, gyufáért nyúltam és remegő kézzel, de egy lépéssel visszahúzódva, hogy legyen módom vagy elhajolni vagy talán még el is futni, odatartottam a sárga, imbolygó lángot. Sovány, idősebb arcot láttam magapi előtt és két riadt szemet. Telve bizalmatlansággal, rémülettel és menekülési szándékkal. Ilyen lehetne az én tekintetem is? — Köszönöm — mondta és mélyet szívott a füstből, hogy felcsuklot tőle, de nem mozdult, állt tovább, velem szemben, de szemével mintha azt kutatná, hogyan tudna elfutni mellettem. — Kérem — mondtam és magam sem tudom, miért, én is rágyújtottam. Álltunk egy- mással szemben, szinte óráknak tűnő pillanatokig, mígnem ismeretlen társam a ködös éjszakában nyefergö, majdcsaknem mutáló hangon megtörte a ■csendet... — Ilyen *késön szokott, uram ... izé . kartársain, maga is hazajárni? — és kicsit fázósan összeborzon- gott... — Nem — mondtam most már kissé nyugodtabban —, de néha előfordul, hogy a munka megállítja az óramutatót ... — Igen, előfordul... A gyógyszertárban voltam — tette hozzá és úgy nézett rám, mintha azon aggódna, hogy nem hiszem el, amit mond. — Beteg a család? — A feleségem. Asztifiás. S ilyenkor rájön a roham — mutatott a ködre. — Vemellett surranni annyi, mint bűnre készülni — valósággal beleolvadt az öreg béiház falába. Ha eddig nevétségesnak is érezhettem volna magam, ha eddig értelmem gúnyos fintorral is jutalmazhatta volna régi-régi őseimtől örökölt ösztönöm riadozását — most már koponyámnak is be kellett látnia, hogy ez az éjszakai találkozás semmi esetre sem lesz kellemes, sőt talán meglehetősen rossz emlékeket hagy majd bennem, ha egyáltalán módomban lesz még emlékezni. Mindenesetre drágán adom magam, x s mintha... Dqvidov, a kolhozelnök szólalt volna meg bennem, tettem hozzá — drágán, ez tény..: A férfi, aki velem szemben közeledett, kicsit tétovázni látszott, valószínűleg magamra erőltetett határozottságom, keményre változott lépteim ingathatták meg benne egy pillanatra a magába vetett bizalmat, de aztán kihúzta magát, fejét kicsit elszántan előre vetette és elindult, egyenesen nekem ... Alacsonyabb volt mint én, de ahogy a vastag kabáton keresztül megállapítani lehetett, kétségkívül erősebb, bár mozgása szerint feltétlenül lomhább is egyúttal. Megtorpant előttem, cigaretta volt a Itezében. Ismert trükk. A cigarettát a szájához emelte, ujjai mintha kissé reszkettek volna, kétségmégis megtorpantam egy pillanatra és ekkor észrevettem, hogy a ködöt lovagló árnyék is imbolyogva megáll. Miért állt meg? Talán megijedt tőlem? Nevetséges. Ijesztőnek sohasem látszottam, ijesztgetni sohasem volt szokásom, különben sem a fal mellett surrantam, ‘mint azok, itikik az árnyékban is az árnyékot keresik. Egyedül vagyok egy ködös, éjszakai utcán, tőlem néhányszor tíz méterre egy ismeretlen és Már éjfél is elmúlt és az utca sötét csendjében úgy kopogtak lépteim, mintha kavicsok hullnának egy márványkoporsóba. Még az éjszaka is bezárkózott az ablakok mögé és átadta helyét a kísértetköntösű ködnek. A kihalt, néma városban — úgy éreztem — csak egyedül én járom a lassan fogyó métereket. Féltem. Nem vacogósan, nem skizofrén fejforgatással, vajon ki lopakodik a hátam mögött, hogy tőrt döfjön belém, nem riadt neki-nekiló- dulással, hogy minél előbb otthon legyek a védelmet nyújtó falak között. Bizonyá- 1 ra ismerik ezt a megnevezhetetlen érzést, amelyre csak I jobb híján húzhatjuk rá ezt : a fogalmat, mint nagyon is I lötyögős öltönyt: félelem. A ; társtalanság, a magány, a ; szinte temetői némaság ellen i tiltakozik az ember minden • érzékszerve, amelyen csak az i értelem tud úrrá lenni, úrrá, : mint szelídítője az oroszlá- : non: bármely pillanatban én i lehetek az ő áldozata. : Kip... kop-koppantak a : lépteim, s ebben a pillcuiat- ban az utca másik végéről, a ; köd mélyéről új ütem kopo- I gott közbe, hogy a léptek • zaja egybefolyt, mint ez a ; tejszerű nedves massza, vé- ! gig az egész utcán. \ — Egy másik késönjáró — ; jegyeztem meg magamban és \ akaratlanul is lassítottam a i tempót, mintha ezzel késlel- \ tetni akarnék egy szükségte- : len találkozást, vagy abban \ reménykednék, hogy közben j kapu csattan, s elhalnak az • ismeretlen léptek. Éjszakai \ társam alakja, egyelőre mint ! valami amorf tömeg, már rá- \ rajzolódott a köd vásznára, ; akár valami behemót óriásé. : Hajlottnak láttam és mégis í hatalmasnak, lomha léptűnek \ és együttesen ijesztőnek is. ! Nem vagyok gyáva ember, de meglehetősen félelmetes alak, aki megállt, mintha szemrevételezné majdani áldozatát, ahogyan a böllér, vagy inkább a hóhér megtorpan egy pillanatra, mértéket és lélegzetet venni. Meglehetősen ostoba gondolatok voltak ezek, elismerem, de minden bizonnyal megértik azok, akik már hasonló helyzetbe Iceriil- tek, s tudják azt a tanítást is: mindig az a veszélyes ellenfél, aki egyedül sem fél támadni. Az tisztában van saját erejével. Mindez jóformán egy pillanat alatt futott végig az agyamon, aztán óvatos, messziről nézve nevetségesnek tűnő, szinte táncos léptekkel indultam meg újra, most már a fal mellett, hogy legalább egyik oldatom védve legyen, ha talán mégis ... Szóval, értik, remélem ... Ó is megindult, és abban a pillanatban — mintha csak a tételt igazolná, hogy fal A—-Táncsics ■ Könyvkiadó mind népszerűbb Ütikalantfok című sorozatának 42. kötetéként jelent meg Máté György, az ismert, jótoilú újságíró élvezetes útikönyve. Üticélja: Vietnam és Laosz. Két olyan ország, .amelyet a napilapok hasábjairól is jól ismer az olvasó, ám annál többet, hogy nemzetközi értekez- j letek témája, illetve a burkolt: és nyílt Imperialista beavatko- j zás célja, nem nagyon tud ró- i lük. Máté György jól válasz-: tóttá meg könyve témáját: ; nem adatokkal zsúfolt ismer- j tetőt ad, hanem látszatraj könnyed, leíró riportokat, 1 amelyek végül mégis kerek 1 egésszé állnak össze, mint a 1 mozaik kockái, bemutatva a: népet, azekat, akik már el- i nyerték szabadságukat, függet- ; lenségüket — Eszak-Vietnam \ —, azokat, akik függetlensége j a neokolonializmus dühödt ro-; hamait váltja ki — Laosz — és azokat, akik számunkra szinte hihetetlen körülmények között vívják harcukat a szabadságért, az emberibb életért, a dél-vietnamiakat. A könyv izgalmas „story- kat” is tartalmaz, megkapó részei mégsem ezek, hanem a ,. csendes” történetek. azok, amelyen a dzsungel mélyén búvó kórházba vezetik el az olvasót, ahol az orvosnak a varázslóval kell vitatkoznia, vagy a lehatunk közé, akik nem bántják a tigrist, kialakították vele a „békés egymás mellett élést?’; ám ugyanezt nem mondhatják el a dél-vietnami hadsereg egyenruhájába bújtatott haramiák, akik a mérgezett nyílhegyek láttán sürgősen továbbadtak a irhatok földjéről. Máté nem lelkendezik. Tárgyilagosan, őszintén szól arról, hogy milyen hihetetlen nehézségekkel kell megküzdenie a külpolitikájában a függetlenségért, belpolitikájában a mindennapi betevő falatért, a több iskoláért, orvosért harcoló laoszi kormánynak. (A franoia uralom idején egész Laoszban egyetlen orvos volt!) A tárgyilagosság és az egyszerű emberekkel való mély együttérzés adja útikönyve alaphangját, hűen megmutatva, hová jutott el a szabadságát elnyert nép Eszak- Vietnamban, s hogyan küzd, A 400 éves shakespeareévforduló méltó, művészi
