Pest Megyei Hirlap, 1964. április (8. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-12 / 85. szám

1964. ÁPRILIS 12, VASÁRNAP Hier« k/Cúííuí 9 Híd a Dráván 44 // MIROSLAV KRLEZA HAZÁNKBA LÁTOGAT ..... ■■ -------r*m A Részeg eső ürügyén - kritika helyett tását. De fnindez azt bizonyít­ja, hogy — mint a darabban Darvas József állítja — a pa­rasztikat rá kellett beszélni a 'földre? Agitálni kellett, „üs­sék be a szeget a feudalizmus koporsójába”? A magyar fa­lura földosztáskor nem a passzivitás volt a jellemző, ép­pen ellenkezőleg, az aktivi­tás! ... Ezért arathattunk már 1945. nyarán, s ezért nem volt élelmiszerhiány 1946. nyará­tól. Ezek történelmi tények, amelyékkel nem lehet vitat­kozni! A falu aktivitása mellett rendkívül fontos ^tényező az újjáépítés, a gyárak munká­sainak önfeláldozó munkája a termelés megindításáért. Erről azonban egy szó sem esik a da­rabban! .. .Lehet enélkül hite­lesen ábrázolni a húszévet? Vitatkoznunk kell a mai if­júság állítólagos kiábrándult­ságáról, ideálok nélküli életé­ről is. Lehet, hogy így van ez a belvárosi kávéházak törzs- közönségénél, de nincs így az életben. Nem tagadjuk, van­nak kiábrándult, életunt, cini­kus fiatalok. De nem ez az ál­talános, nem ez jellemző a mai magyar ifjúságban. Száz. és száz példával bizonyítja ezt az élet, s a bizonyítást a gyárak­ban, a földeken, s az iskolapa­dokban kapjuk meg... Sajnos, a darabban szerep­lő munkásból lett miniszter és az angyalföldi munkásgyerek­ből lett filmrendező nem tud válaszolni a kispolgári kö­rülmények között felnőtt húsz­éves egyetemista lánynak, amikor az ideálokat követel rajtuk és felelősségre vonja őket, mert kinevetik az egye­temen azt, aki kiejti a szocia­lizmus szót. Igaz lenne, hogy így van, s igaz lenne, hogy mi nem tudunk rá válaszolni? És igaz lenne, mint ahogy ez a kislány állítja a színpadon, hogy a középkorú nemzedék már csak emlékezni tud? Hát nem ez a nemzedék produkál­ta és produkálja ma is szaka­datlanul mindazt, ami ebben az országban ma értéket je­lent? Abban viszont igaza van Darvas Józsefnek, hogy ma nálunk virágzik a kispolgári életforma, életfelfogás. Sok olyan ember van, aki sorsa - jobbraíordulásával kispolgá- rabb lett a kispolgárnál. No de Darvas József ez ellen ad esz­mei fegyvert9 Sajnos nem! Csak néhány jellemző prob­lémát ragadtunk ki, de ezek is jelzik, hogy az írói jó szándék a periférikus példák útvesztő­jében eltévedt, ezért nem hite­les a dráma. Az elmúlt húsz év írásként él tudatunkban, s nem fordulunk el a megtett úttól, mert nem csalódtunk benne, s nem kell legjobb ba­rátunknak sem öngyilkossá lennie, hogy újraértékeljük életszemléletünket, s marcan­goljuk magunkat egyénileg ta­lán el sem követett hibákért. Mert hibák voltak ugyan, téve­dések is. bűnök is, de azokat nem Szóláth Béla filmrendező követte el, ő is csak szenvedő alany volt. És a hibák ellené­re is, nem csalódtunk a meg­vívott harcban, mert az elmúlt húsz esztendő mégis csak a magyar nép legaktívabb, leg­nagyobb horderejű, két évti­zede volt, történelmünk leg­jelentősebb sorsfordulójat Tenkely Miklós bér? A társadalom ezért a felelős? A társadalom men­jen az emberhez? Vagy meg­fordítva? Nem az egyén köte­lessége, hogy beilleszkedjen az adott, elfogadott keretek­be? Lehet ugyan sok kétsé­ge. Megkeserítheti életét a közömbösség, a karrierizmus, a gátlástalan könyöklés, az irigység, de ez lenne az ál­talános? Ezért el kell dobni az egészet, vele együtt magát az életet? Megszűnnek a tár­sadalom hibái, ha az egyén megfutamodik, feladja a har­cot, az alkotást? Bállá Géza másoktól vár helytállást, ta­nácsot, segítséget, de ő ma­ga megfutamodik? De ő már eleve az ital mámorát vá­lasztja a küzdés mámora helyett!... Az első képekben monu­mentálisnak Ígérkező, a ma­gyar társadalom elmúlt húsz esztendejét ábrázolni akaró dráma sajnos veszít erejéből, értékéből egyoldalúsága miatt is. A városba került „népi ér­telmiség” és az otthon maradt falun kívül van még ebben az országban más társadalmi erő is!... Darvas József drámá­jában ennék azonban kevés nyomát találjuk, akkor is ne­gatív előjellel. Legnagyobb megdöbbenést Kordós János (Bihari József) figurájának szatirikus ábrázo­lása és a földosztás ferde beál­lítása okozza. Kordás János 19-es kommunista, volt ura­dalmi cseléd. „Direkciót” vár a tanácstalan városi értelmi­ségtől, de nem kap határozott választ. „Köztársaságot” ala­pít. s ő az elnök. De milyen elnök? Amikor elindul otthon­ról, a levegőbe lő. Amikor megérkezik a községháza elé, újra lő, hogy tudja az egész falu, merre jár ő, s rettegjen az osztályellenség. Ezen kívül még sok furcsaságot elkövet, s nem „balos”-nak, hanem ne­vetséges figurának látja a kö­zönség. S ez már több, mint szatirikus ábrázolás... Ez a beállítás sértő a 19-es veterá­nokra és sértő azokra a sze­gényparaszt okra, a falu leg­harcosabb embereire, akik a felszabadulást követő órákban már kezükbe .vették a hatal­mat, biztosították a rendet, az elhagyott javak védelmét, s szervezték a városi lakosság ellátását Ök képviselték falun a párt politikáját, s ők sora­koztatták az első két választás alkalmával a párt mögé a sze­gényparasztságot. A mi emlé­kezetünkben tehát másként élnek ezek a szegényparasztok, nem úgy, mint a darabban szereplő Kordás János. Más­ként emlékezünk magára a földosztásra is. A történelem . bizonyítja, hogy 1945. már­cius 15-re készült el a földre­formtervezet, amelyet az Ideiglenes Kormány március 17-én fogadott eL Végrehajtási határidő: 1945. október 1. S .mi történt gyakorlatban? Egy eg helyeken a Nyírségben és az Alföldön már 1944. őszén voltak földfoglalások, őszit vetettek. Más helyeken már 1945. januárjában és február­jában osztották a földet a he­lyi községi bizottságok, s má­jus közepére gyakorlatilag ki­osztásra került az osztható földek zöme. Ehhez számítsuk hozzá az akkori nehéz közle­kedési és hírközlési körülmé­nyeket, amely nehezítette a központi utasítások továbbí­A Nemzeti Színház bemutatta Darvas József: Részeg eső című drámáját. A bemuta­tót nagy érdeklődés előzte meg, s minden bizonnyal hosszan tartó vita követi. A vitát felsősorban nem az elő­adás, mint színházi produk­ció váltja ki, hanem a mondanivaló. A Nemzeti Színház a jó rendezés mel­lett Básti Lajos, Kállai Te- renc, Kálmán György, Bi­hari József, Bitskey Tibor és Berek , Katalin nevével fémjelzi az előadást. Az esz­mei tartalommal és az írói állítás bizonyítására idézett történelmi sorsfordulók válo- : gatásával, ábrázolásával azon- : ban vitatkozni lehet, s Vi- : tatkoznunk is kell. A darab magva _ látszólag ■ — Bállá Géza (Básti Lajos) ■ paraszti származású tehetsé- j ges festőművész életútja — | az öngyilkosságig. Ennek ürü- I gyén Darvas József egy nem- í zedék csalódását kívánja bi- í zonyítani. Annak a nemze- ; déknek a csalódását, amely ; már férfikorban tudatosan j harcolt a szocializmusért, s ■ most, visszatekintve a meg­ejtett útra, . „megcsalatva” ér- ! zi magát. ! Kérdés azonban, miért csa­> lódik Bállá Géza? S mi- ! ben csalódik? Csalódása egyé- ! ni-e, vagy csakugyan egy í nemzedéké? Hiszen nemzedé- ! ke olyan nemzedék, amely- í nek tagjai a legalacsonyabb í sorból emelkednek fel ép- j pen ebben a társadalomban. ; Még magasabbra akartak > emelkedni? Hová? Bállá Gé- < za egyénileg középszerű mű- »vésznek érzi magát — bár !ezt senki sem veti szemére, ; sőt, művészetéről kedvező a ; vélemény. Mással van baj: j eszméi zavarosak. Bár a da- ; rab szerint nem ez bántja, j Kétségtelen, hogy művészi, ! egyéni kétségei okozhatnak ! csalódást, okozhatnak meg­hasonlást, még öngyilkossá- ; gig is elvezethet ez az út, ; de ez még mindig csak egyé- i ni életút, s nem általáno- \ sítható egy nemzedékre!... I A darab eseményei nem is í indokolják az öngyilkosságot. ! Miért kell öngyilkosnak len- ! nie egy ereje teljében le- \ vő embernek? Mert a „bű­in ös nagyváros” után csaló- ; dik a „tiszta faluban” is. Mi í igazolja ezt a dekadenciát? ! S egyáltalán hiteles az ilyen t „terminus technikus”, mint !a „bűnös nagyváros”? A cső- í döt legfeljebb Bállá Géza í úttévesztése, enerváltsága átkozhatja. De ha nem ta­lálja helyét az életben, an- ! nak okát elsősorban ma(já- j ban kellene keresnie. J Hibás Darvas József logi- $ kája azért is, mert hangsú- i lyozza Bállá Géza tehetsé­> gét, sőt újból éledező alko- ; tókedvét is. De lehet az i alkotó ember öngyilkos? Az | alkotás szükségességét és tár- í sadalmi-egyéni hasznosságát | lehet megtagadni? Az alkotni- i vágyás össze sem fér logi- í kailag a passzív ernyedtség- í gél, az öngyilkossággal. 5 Szóláth Béla (Kállai Fe- Í renc), a festő barátja, aki i filmrendező, lelkiismeretfur- Í dalást érez Bállá Géza halá- \ Iáért, de egyben felveti a £ társadalom felelősségét is: £ hogyan maradhat a szocia- í lizmusban, mint a legközös- ségibb társadalomban ilyen í végzetesen magára az em­a szerb, horvát és magyar anyanyelvű költők, írók. Ez a munka folytatódott 1927- ben, amikor a nagynevű, ma már teljes értékében elis­mert Szenteleky Kornél a budapesti Hét című lap volt segédszerkesztője megin­dította Csuka Zoltán ösz­tönzésére a Vajdasági Irás-t, amely 1930-ig jelent meg fo­lyamatosan. 1931-ben aztán a Kalangya jelent meg Csu­ka Zoltán kiadásában. C suka Zoltán 1933-ban hazatért Magyarország­ra, s a megkezdett munkát a Láthatár című irodalmi folyóirat kiadásával folytat­ta. Ennek az volt a célja,; hogy a kisebbségi magyar iro- \ dalmat reálisan tárgyalja és! a szomszéd népekkel való; közeledést segítse. Ez a tö-j rekvés főleg jugoszláv ésj román vonatkozásban volt j eredményes. A Láthatár ren-: dezte meg az első jugo-: szláv irodalmi estet Buda- ; pesten. 1938-ban pedig Béig-; rádban került sor magyar; irodalmi estre. A Láthatár-nak volt egy: párhuzamosan megjelenő; testvérlapja, a Jugoszla- \ venszka—Magyarszka Reviaj (Jugoszláv—magyar Szemle).: Míg a Láthatár a jugoszláv szellemi életet méltatta, kommentálta és mutatta be, addig a szerb nyelven meg­jelenő lap rendeltetése az volt, hogy a magyar szellemi életet vigye közelebb a szerb —horvát olvasóközönséghez. A Jugoszlavenszka—Ma­gyarszka Reviá-ban Jelent meg különben Németh László nagy jelentőségű tanulmánya Miroslav Krleza munkássá­gáról, Híd a Dráván cím­mel. Magyar részről ez volt az első olyan jelentős reagá­lás a horvát irodalom ered­ményeire, amely élvonalbeli magyar írótól származott. A tanulmánynak mindkét rész­ről igen nagy visszhangja V°U-, ,>*»9 xtenm A háborús évek, majd ké­sőbb az ismert történelmi események miatt a magyar— jugoszláv kulturális közele­dés gondolata feledésbe me­rült. 1956—57 óta azonban folyamatos a kölcsönös könyv­kiadás. Igen sok jelentős jugoszláv irodalmi alkotás­sal ismerkedhettünk meg az azóta eltelt időszakban, s ugyancsak sok jelentős ma­gyar mű jelent meg szerb, horvát nyelven is. E zt a kölcsönös közeledést, egymás kultúrájának jobb megismerését szolgálja Miroslav Krleza közelgő lá­togatása és több művének bemutatása is. (tm) élt hazánkban. Kitűnően is­meri a század eleji rríagyar viszonyokat, azokat több munkájában éles szatírával ábrázolja. Azt, hogy író lett, hogy írni kezdett, sa­ját bevallása szerint Petőfi Sándornak köszönheti. Nagy hatást tett rá ifjú korában a Farkasok dala című Petőfi- vers. Petőfi költészetét is­meri, szereti, még fiatalon lefordította horvátra az Apostol-t. A mindvégig harcos, hala­dó szellemű, háborúellenes költő tehetségével és hatal­mas tudásával a korábban el­szigetelt horvát irodalmat ismertté tette Európában, műveit több nyelvre lefordí­tották. Műveit, személyét Európa legjobbjai köpött tart­ják számon. Krleza hive a népek közeledésének, barát­ságának és tevékeny szere­pe van a magyar—horvát, illetve a magyar—jugoszláv kulturális közeledésben. Ér­4 Madách Színház május­ai ban bemutatja Mirosláb Krlezának, a horvát iroda­lom doyenjének Agónia cí­mű drámáját, s ebben az időszakban a Magyar Rá­dióban elhangzik az Are- teus című drámája is. Az Irodalmi Színpadon pedig Petrica Kerempuh című bal­ladasorozatából rendeznek előadóestet. Ezekre a bemuta­tókra abból az alkalomból ke­rül sor, hogy Miroslav Krle­za a magyar Pen Klub meg­hívására hazánkba látogat. Utoljára 1947-ben járt Ma­gyarországon a neves horvát költő, de akkor még — bár igen sok kapcsolata van a magyar irodalommal — nem jelent meg magyar nyelven egyetlen műve sem. Később, 1957-ben, a Nemzeti Szín­ház bemutatta a Glembay urak című drámáját. Dudás Kálmán fordításában. A Glembay urak és az Agó­nia a magyar és osztrák ne­demes rövid visszapillantást vetni ennek a kölcsönös kö­zeledésnek irodalmi vonatko­zásaira. Magyar részről Csuka Zol­tán az az író, aki 1920-tól a kölcsönös közeledés élharco­sa. Csuka Zoltán költő Ju­goszláviába emigrált a fehér- terror elől. 1920-ban a Vaj­daságban a szerb és a hor­vát avantgardistákkal együtt­működve, magyar nyelvű fo­lyóiratot adott ki, Ut cím­mel. Közös irodalmi esteket, baráti találkozókat tartottak mesi világot ábrázoló triló­gia része. Az Agoniá-1 és az Areteus-t Csuka Zoltán és Vujicsics Sztojan közösen fordították. A Petrica Ke­rempuh című balladasoro­zat Csuka Zoltán fordításá­ban kötetben is megjelent 1959-ben, a Magyar Heli­kon kiadásában, Éjtszaká- nak virrasztója címmel. M iroslav Krleza az első világháború előtt Ma­gyarországon tanult, majd a közös hadseregben szolgált tisztként, így hosszú ideig Az a jó, hogy a helyiek nem látták, mert bizony szégyen volna, ha híre szalad, hogy Bódásék tisztaszobájában üresen áll az ágy. A fellebbentett terítő szinte leleplezte, hogy a régi paraszti világban sokan csak a lát­szatra adtak. A tisztaszoba látszólagos „pompája” bizony néha gondokkal küzdő gazdákat, és azt a vi­lágot takarta, amelyben csak a látszat szá­mított, s az ember hazugsággal palástolta el valódi énjét. Ezért aztán a tisztaszobák hű­vössége, kimértsége, látszólagos meghittsé­ge nem árasztott igazi melegséget, boldogsá­got. ­Hogy akkor este, hogyan jöttem el, pon­tosan már nem emlékszem, fi. titok kipatta­nása valahogyan megfagyasztotta körülöt­tünk a levegőt. Később már, amikor a Bó- dás-portán jártam, mindig leeresztett zsalu- gáterek fogadtak, s többé sohase hívtak be a tisztaszobába. Azóta néhány év elszaladt. A legutóbb — .....— . .. megint arra jártam. Be­u grottam Miska barátomhoz. Gondoltam, megnézem hogyan él, amióta ő is tagja egy nagyobb emberi közösségnek, amelyben fél falu parasztsága feszíti neki a vállát a jöven­dő kapujának, hogy közelebb jusson az em­beri boldogsághoz. Miska örömmel fogadott. Bemutatott egy ifjú, barna szemű menyecskét, a feleségét, s mindjárt betessékeltek a „tisztaszobába”, amely valóban példásan rendbentartott és tisz­ta. A mestergerenda alatt már nem az arany , szélű rámás tükör áll, hanem modern bú­tor, rekamié, kombinált szekrény helyezke­dik el a tágas szobában, a kerek. asztal kö­rül fotelok. És eltűnt az a bizonyos ágy, amelyen az üres fakeret pótolta — a gaz­dagságot. Ügy éreztem, hogy még a levegő is más ebben a szobában. Tiszta és frissítő — hazugság nélkül. mindig ezekben a szobákban. A bútorodról, az ágyak térítőjéről, a tisztaszoba egész be­rendezéséről. Minél több párna, dunyha ma­gasodott az ágyakban, annál jobbmódúnak tartották a családot. ' A berendezésre nagyon kényesek voltak mindenütt. Persze, csak azok, akik egyáltalán tisztaszobát tudtak berendezni, mert a sze­gényparasztoknak nem nagyon futotta még arra sem, hogy a lakószobába betegyenek egy-két bútordarabot, megfelelt néha a ma­ga faragta dikó is. A tisztaszobák azonban már divatoztak. Bódásék tisztaszobája külsőleg csak úgy sugározta a jómódot, a paraszti gőgöt, szin­te hivalkodott. A szép, három ablakos, tágas, mestergerendás, padlás szobában a két ab­lak közt aranyszélű rámás falitükör áll, alat­ta kanapé, dupla tetejű asztal, körülötte börhuzatú székek sorakoztak. Három paraszt­ágy áll a falak mellett, mindhárom magasan felpúpozott párnákkal, dunyhákkal volt teli. Azaz, úgy látszott, mintha teli lett volna. Merj. a háziszőttes ágyterítő szinte a meny- nyezet alól csüngött alá, s eltakarta az ágyak belsejét. Egy nyárvégi délutánon.ahogyan a nyitott __1-------°------------------- ablaknál üldögél­tünk vihar keletkezett és az ablakon beszökö kóbor szellő lesodorta az egyik ágyról a térí­tőt ... S a felpúpozott párnák, dunyhák helyett egy ügyesen megformált favázat láttam, amely­nek legtetejére egy dunyhát terítettek, s ezen volt az ágyterítő, a faváz alatt üresen ásított az' ágy, illetve csak az alja volt kibélelve, ' szalmával, és leterítve egy lenvászonlepedö- vei. m A háziasszony, Miska édesanyja mentegető­zött. S valami olyasfélét mondott, hogy bi­zony, nem futotta többre, de hát tartani kell magukat, mert itt őket úgy ismerik, mint jó­módú gazdákat, akiknek megvan mindenük, tele van az ágyuk dunyhával, párnával...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents