Pest Megyei Hirlap, 1964. március (8. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-10 / 58. szám

4 "“xhfCírlap 1964. MÁRCIUS 10, KEDD Traktorok, pótkocsik fítErnt-inaeescr külfiiltli erő- és mutiknyéppel f/f/artipssik a mesőf/uadíBsáff fjépőlhtnitini/«i _ Tervszerűen érkeznek az impnrtszálliintánffok A mezőgazdaság gépellá- tásábam nagy feladatok há­rulnak a külkereskedelemre. A mezőgazdaság tavaly több mint félmilliárd devizáid- ■ rirat értékben kapott külföJ- ! di gépeket, s az idei import az előző évit még mintegy 15— 20 százalékkal meg is ha­ladja. A most kezdődő mezőgaz­dasági munkákban, a legfon­tosabbak a traktorok. A kül­kereskedelemtől 7500 trak­tort kért a mezőgazdaság. Az importot lebonyolító TECHNOIMPEX Vállalat a Szovjetunióból, az NDK-ból, Csehszlovákiáiból és Romá­niából szerzi be ezeket az erőgépeket. Túlnyomó részük 50 lóerő körüli, de vásá­roltak nagy, lánctalpas és ki­sebb kerti traktorokat is. A baráti országok külkereske­delmi szervei a szerződé­sekben foglalt határidők sze­rint, pontosain küldik a szállítmányokat, sőt 575 traktor a vártnál ko­rábban is munkába állhat, mert 200 Zetor és 375 román traktor, úgyneve­zett előszállításként még a múlt év végén meg­érkezett. A mezőgazdasági termékek j szállításában sok segítséget I nyújtanak majd a Lengyel- országból, Romániából és a Jugoszláviából vásárolt pót­kocsik, amelyeket már na­gyon várnak a gazdaságok. Az Idén áz előző évinél több pótkocsit importálunk. Megnövekedett a kombájn- behozatal is. A szovjet kom­bájnok jól beváltak hazánk­ban és az SZK kombájncsalád legújabb tagjából, a nagyobb teljesítményű 4-es típusból 1200-at ren­delt a TECHNOIMPEX. A váEalat most azzal a ké­réssel fordult a szovjet kül­kereskedelemhez, hogy a má­sodik félévre tervezett kom­bájnokból legalább százat még az első félévben küld­jenek el, mert a megnöveke­Bőséges választék - szakmákból A szövetkezeti iparban 11 évvel ezelőtt kezdték meg az ipari tanulók szervezett kép­zését. Az utóbbi öt évben csaknem tízezer fiatal szerzett szakmunkásbizonyítványt a ktsz-ekben. Most évente 500— 800-zal több általános iskolát végzett fiatal jelentkezik fel­vételre és jelenleg 14 700 ipari tanulót oktatnak a szövetke­zetek. Több olyan szakma közül választhatnak a fiatalok, ame­lyek elsajátítására a szövet­kezetekben kedvező . lehetősé­gek és feltételek vannak. Ilyen sajátos helyiipari, szö­vetkezeti szakma például a faszobrászat, a kézműipari fel- készültséget igénylő intarzia- készítés. a takács és különbö­ző népi iparművészeti mes­terség. Sokoldalú képzést nyújtanak a szövetkezetek a szabó, a cipész, a cserép­kálybaikészítő, az üvegcsiszoló, az órás, a fényképész, a lát- szerész, a kerámiakészítő, a csómsképítö, a szűcs, a kesz­tyűs. a hangszerész és más szakmák elsajátítóinak. A ktsz-ek elsősorban ezekre a mesterségekre hívják fel a fiatalok figyelmét. A szövet­kezeti bútor- és faiparban 1514, a ruházati és textilipar­ban 1541, a bőrruházati és szőrmeiparban 937 ipari ta­nuló sajátítja el mesterségét. Több vidéki és budapesti szö­vetkezet várja most is, hogy újabb szabói pari, kesztyűs, különböző műszerész, asztalos, szobafestő, kőműves, ács, tető­fedő és lakatosipari tanulók jelentkezzenek. Az eddiginél több helyről gondoskodnak a lányok számára. Lehetővé te­szik, hogy az elektro-, radio­es televízióműszerész szakmá­ban is képesítést szerezhesse­nek a lányok. (MTI) dett vetésterület miatt több­re lenne szükség. A külkereskedelem gon­doskodott arról, hogy a me­zőgazdaságunk számára szük­séges géptípusokból a ter­vezett. mennyiséget időben lekösse külföldön. A szállí­tások is jó ütemben halad­nak. A TECHNOlMPEX-nek sikerült a mezőgazdaság tel­jes gépigényét a baráti or­szágokból behozni. Ez évben újabb 30 000 erő- és munka­gép segíti a mezőgazdasági dolgozók munkáját. Ne féljünk a gyermekkori kanyarótól!? Dr. E. J. Hinden angol or­vos a Lancet című orvosi szaklapban cikket közölt arról, hogy különösen lánygyerme­keknél helyes, ha minél fiata­labb korban átesnek a kanya­rón, mert ha történetesen ter­hesség közben kapják meg ezt a betegséget, gyermekük tor- zan születhetik. Évek óta tudják, hogy a ka­nyaró, ez az egyébként telje­sen ártalmatlan gyermekbe­tegség, ha terhes asszonyok kapják meg, a legsúlyosabb elváltozásokat okozhatja a magzatnál. Ezért javasolja dr. Hinden, hogy gyermekeknél, de elsősorban lányoknál a szülők egyenesen törekedjenek rá, hogy felnőtt koruk előtt essenek át a kanyarón. Hét baleset két nap alatt Szombaton hajnali negyed ötkor Alsónémedin Huszárik Károly tehergépkocsijával nekiütközött egy előtte hala­dó, kétfogatú, kivilágítatlan lovaskocsinak. . Az ütközést követően a felborult lovasiko- csiba egy másik teherautó is beleszaladt, amelyet Tóth István vezetett. A balesetért — amelynek során a lovas­kocsit hajtó Czibula Károly könnyű sérülést szenvedett —, részben gyorshajtásért, részben a kivilágítás hiánya miatt mindhárman felelősek. Szombat reggel nyolckor Budakalász belterületén ifjú Szabó Áron tehergépkocsijá­val — mivel a követési távol­ságot nem tartotta be — be­leszaladt e,gy előzésben levő, majd! hirtelen fékező teher­autóba. A kár 2000 forint. Szombat délután 2 óra előtt Dömsöd határában az árakba borult egy személy- gépkocsi, amelyet dr. Varga Sándor vezetett. Személyi sé­rülés nem történt, a kár 6000 forint. A baleset oka műszaki hiba: a gépkocsi el­ső kereke defekter kapott. Szabálytalanul előzött sze­mélygépkocsijával Aszód ha­tárában Orbán Istvánná, szombat délután 3 órakor, s nekiszaladt egy másik sze­mélygépkocsi elejéinek. Sé­rülés nem történt, a kár 4200 forint Ugyancsak Aszód ha­tárában, es.te fél hatkor, Lémák Sándor a síkos úton gyorsan hajtva megcsúszott, s az árokiba borult. Sérülés nem történt, a kár 2000 fo­rint. Gyorshajtás idézte elő az Érd belterületén szombat este fél nyolckor bekövetkezett balesetet is. Tiimár Ferenc gyorsan hajtotta teherautó­ját, s nekiütközött egy nyer­ges vontatónak. A kár 600 fo­rint. Vasárnap reggel negyed tíz­kor Budakalász belterületén Tóth László személygépko­csijával elütötte az előtte szabályosan haladó Radics János gyalogost. Radics könnyű sérülést szenvedett. A baleset oka: Tóth László a síkos, jeges úton nem kel­lő óvatossággal vezetett. VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK WBB—W Kirakatverseny és vásár Cegléden megvitatták a 600 éves jubileumi ünnepségekkel kapcsolatos kereskedelmi teen­dőket. A vállalatok május 1-ig befejezik a boltok csinosítását. Nagyszabású kirakatversenyt rendeznek. A jubileum alkal­mából számos új ajándékcik­ket hoznak forgalomba a bol­tok. A legnagyobb arányú megmozdulásra augusztus 19— 23 között kerül sor. Ekkor rendezik meg a jubileumi vá­sárt. Az idősebbek tanultak, lyik melyikre vonatkozik, ki tudná eldönteni?! Talán he­lyes lenne egy újabb táblát meghonosítani a következő felirattal: „Válassza ki a meg­felelő cikkre a megfelelő ár­táblát!” A „Ki mit tud” fej­törőversenyek korában bizo­nyára nem is okozna ez olyan nagy meglepetést. Négy új szocialista munkabrigád A Maglódi Vasipari Ktsz­ben újfajta benzinkeverő kan­na gyártását kezdték meg. Új­donságnak számít az is, hogy a szövetkezetben négy új mun­kabrigád, 22 dolgozó lépett versenyre. Valamennyien a „szocialista brigád" cím elnye­rését tűzték ki célul. a fiatalok elmaradtak Fejlődnek a palánták Az albertirsai Diniitrov Tsz tagsága részére nemrég szak- munkástanfolyamot rendezett. Főleg az idősebbek és a nők jelentkeztek nagy számban az előadásokra. Annál kevésbé igyekeztek a fiatalok. A je­lentkezett ifjak közül is sokan „lemorzsolódtak”, mire a vizs­gákra ke. lit volna sor. ARUK ISMERETLEN A monori vas- és műszaki bolt kirakatában formabön- tást alkalmaztak. A hagyomá­nyos rendszer ugyanis megkí­vánja, hogy a kitett szerszá­mokra az árat jelző táblács­kákat is rögzítsék- Ebben a monori kirakatban viszont kü­lön láthatók a szerszámok és külön az árcédulák. Hogy me­Jó híreket kaptunk az ecse- ri tsz-ből. A közös gazdaság baromfiállománya 9 ezerről 21 ezerre nőtt. Havonta mint­egy 3 ezer csirkét értékesíte­nek. Az ólakban már 200 kis- bárány béget és a közeli he­tekben újabb 200 bárány szü­letését várják. A melegágyak­ban szépen fejlődnek a korai paprika-, paradicsom- és ka- ralábépaíánták. Négy kerté­szeti brigád alakult, mintegy 50 taggal. Valamennyien szív­ügyüknek tartják, hogy minél több primőrt tudjanak érté­kesíteni. Iskolai kaland - éjszaka Szombatra virradó éjszaka L. László 16 éves és Gy. Ádávt 15 éve? .gödöllői fiúk betörték a Munkácsy utcai új iskola ablakát. A betört abla­kon bemásztak, a földszinti termekben a bútorokat meg­rongálták, majd feltörtek egy szekrényt. A szekrényből ki­szedték a benne levő dia­vetítőgépet, azután kiszórták a padlóra a füzeteket és meg- gyújtották. Ostoba éjszakai garázdálkodásuknak talán sú­lyosabb következményei is lettek volna, de az iskola pe­dellusa szerencsére észrevette őket. A két gyermek az ablakon át elmenekült, de a rendőrség két óra múlva mindkettőt el­fogta. Miután betörések és másutt elkövetett garázdálko- í dások miatt már bűnvádi el- | járás van ellenük, a fiatalko- I rúak ügyészével egyetértés- 1 ben őrizetbe vették őket. Új óvoda épül Nagykőrösön április elején I megkezdik a bokrosi óvoda építését. A szülők örömére újabb 50 kisgyereket lehet majd elhelyezni az óvodában. Sikerrel zárult a munkásakadémia A Községgazdálkodási Vál­lalat szakszervezeti bizottsá­ga munkásakadémiát rende­zett. Az előadásokon az em­beriség történetének főbb ál­lomásait mutatták be a 117 hallgatónak. Filmvetítések tarkították az összejövetele­ket, amelyek nagy sikerrel zárultak a napokban. Az első munkásakadémia sikere to­vábbi előadássorozatok rende­zésére buzdítja a vállalat szakszervezeti bizottságát. A vonat megállt, az sok leszálltak. Húsz éve is megállt a vo­nat és két utas szállt le. Az érkező üdülővendégek fiatalok és hangosak. Kéz­fogásuk csattanó, mintha já­ték lenne. Húsz éve a két vendég a déli gyorssal érkezett. Cso­magjukat egy fekete kendős lány vitte. Forrón tűzöt a nap, a lány érezte, hogy a kendő alatt összeragad a ha­ja. Az egyik vendég azt mondta a másiknak: — Isteni lesz a víz. Az üdülő segédmunkása a csoport mellé tolta a négy­kerekű kiskocsit, felrakta a csomagokat: bőröndök, fo­notthálók, az egyikben le­eresztett autógumi. A segédmunkás a csoport­tól távol egy öregasszony­hoz lépett. Az öregasszony kezében új bőrönd, kövérre tömött táska. _ Felrakom — mondta a s egédmunkás, és a csoma­gokért nyúlt. Az öregasz- szony nem nézett rá. — Elbírom — mondta —, nem kell. A segédmunkás megrántot­ta a vállát, visszament a kocsihoz, kötelet feszített a hasa alá és arra gondolt: „Azt hiszi, hogy borravaló kell!” Az út rövid és kellemes. Az egyik lány — pufók , azt mondta a másiknak: — Ha Juli meglátja, hogy milyen barna leszek, meg­pukkad. Az öregasszony viszi a cso­magjait. A hónalja vizes. Á gondnok nézi az öreg­asszonyt, mosolyog: „Két fo­rintért cipek'zik a bolond!” Az üdülő előcsarnokában előreengedik az öregasszonyt. Az irodába megy. — Tizenhetes — mondja az írnok. — Szerencséje van, egyágyas szoba ... Érezze jól magát. — Köszönöm — mondja mosolyogva az öregasszony, és átveszi a kulcsot. A kul­cson alumíniumtábla: „17”. A 17-es szobában húsz éve az egyik vendég lakott. A balatoni villa tulajdonosá­nak unokaöccse. A fekete kendős lány minden reggel felvitte a reggelit. A ven­dég egyszer le akarta fek­tetni a fekete kendős lányt, erőszakoskodott vele. A lány ellenállt. Az öregasszony kipakolta a holmiját és elrendezte a szekrényben. Aztán az ágy­hoz ment, tenyerével ránehe­zedett. Rugózik — gondolta és ettől jó kedve lett. Az ablakhoz lépett. Lelá­tott a partra. Néhány fia­tal, már fürdőruhában a víz felé futott, és kiabált: — Víz!... Víz!... Az öregasszony mosolygott, és arra gondolt, közölték, es­te ismerkedés lesz. Neki is be kell mutatkozni. Kezet kell fognia mindenkivel. Mit mond majd? Tóth Anna fo­nógyári takarítónő. Bemu­tatkozik. Na és? Mit mond ez a pár szó? Nevetséges. Semmit. Minek is bemutat­kozni? Két hetet úgy is el- tölthet az ember, ha csak látásból ismeri a másikat. Már a nyolcadik emberrel fogott kezet, és mindannyi­szor elmondta a nevét. A ki­lencedik egy magas, fiatal fiú volt. — Nagy János vagyok — mondta. — A néni a legidő­sebb, üljön az asztalfőre. Csodálkozva nézett. Jólesett a közvetlenség. Amikor a gyárban azt mondták, men­jen csak üdülni, sosem volt még, jót tesz az — nem akart. Most örül, hogy eljött. Vacsora után bort ivott, tán­colt. Az ágy megvetve várta. Selymes paplan, hófehér le­pedő. Elhatározta, másnap fü­rödni fog. Igaz, hogy csúnya, eres a lába, szégyelli, de fü­rödni fog. Húsz eve a két vendég és a villatulajdonos három nap­ra átment Badacsonyba. A fe­kete kendős lány egyedül ma­radt. Este átjött hozzá a vő­legénye, falubeli parclsztfiú. A lány felvitte a 17-es szobá­ba, abba, ahol a vendég erő­szakoskodott, és az övé lett. Azon az ágyon lett az övé, ahol a vendég akarta. Az öregasszony a hátára for­dult. Tenyerét párnának a feje alá tette. És arra gon­dolt: elszaladt az élete. Mun­kával. Nem ért rá még gye­reket sem szülni. Jó lenne, ha lenne egy gyereke. Egy, a lenti fiatalok közül. A fiatalok hangja és a mag­netofonzene a klubszobából felhallatszott. Reggel kereszthuzatot csi­nált, kiszellőztetett, beágya­zott, és friss vizet tett a virág­tartóba. Miután elvégezte, le­ment reggelizni. A fiatalok vidáman fogad­ták: — Na, hogy aludt?... Jól aludt Anna néni?... Amikor az utolsó kortyot itta a kávéból, a takarítólány leszaladt a segédmunkáshoz. — Igaza van — mondta —, bolond ez az öregasszony. Be­ágyazott ... Lehet, hogy taka­rított is. Reggeli után a fiatalok röp- labdázni mentek. Hívták az öregasszonyt is. De az csak nevetett: — Mégcsak az kellene... Semmi más, csak az kellene — mondta. A kert végére ment, sétálni. Leült volna szívesen a nappal szemben szunyókálni, de pa­dot nem talált. Húsz éve falécekből készült, kényelmes, görbehátú pad állt itt. Azon az estén, amikor a feketekendős lány vőlegénye behívót kapott, itt ültek, itt búcsúztak. Azt mondta a fiú: — Ha nem jövök, felejtsél el. — Nem — mondta a lány —, visszajössz. A fiatal vendég a 17-es szo­ba ablakából leste őket. El­leste a legszebb pillanatukat. Aztán kegyetlenül odakiabált: — Jöjjön be!... Jöjjön be! Nem csókolta meg a fiút. Előtte nem akarta. Ügy váltak el, csak kézszorítással. Az enyik ment a háborúba golyók elé, a másik a 17-es szobába. Mindkettő parancsra. Az öregasszony lassan lép­kedett a kertben. Arra gon­dolt: ha isten lenne, megte­hetné, hogy ne legyen eres a lába. Az írnok jött az ajtón. Papírokkal a hóna alatt az utca felé sietett. Amikor meglátta az öregasszonyt, megkérdezte: — Na, Anna néni, hogy ér­zi magát? — Jól, jól fiam — mosoly­gott az öregasszony —, csak leülnék... Nincs itt pad? — Pad? . .. Volt az is. Csak már ören volt, elkorhadt és eltüzeltti k. Tíz órakor már forrón tű­zött a nap. A fiatalok kiabál­va lubickoltak és labdáztak a vízben. Ketten csónakkal a túlsó part felé eveztek. Az volt a tervük, hogy a másik oldalról mindenkinek egy ka­vicsot hoznak ajándékba. Az öregasszony lassan kö­zeledett a part felé. Mintha nyújtani akarná az időt, mi­nél később lássák a testét. A labda, a nagy lendülettől a part felé repült. Az egyik lány a labda után nézett, hir­telen riadtság ült az arcára. — Csúnya — mondta szinte akaratlan —, nagyon csúnya a lába. Az egyik fiú a lányra né­zett. — A sok munkától — mond­ta. — Attól... — És az any­jára gondolt. Az anyjának is eres és csúnya a lába. Húsz évvel ezelőtt a két vendég délelőtt fürödni ment és úszás közben nőkről áb­rándozott. Így szólt a 17-es szoba lakója: — Azt mondják, vízben, holdsütésnél nagyon jó... — Lehet. — Én még nem próbáltam — mondta a 17-es, és idegesí- tően nevetett. A fekete kendős lány tá­vol tőlüfk, felkötött szoknyá­ban egy vendéggyereket für­detett. A 17-es barátja arra muta­tott: — Próbáld meg vele ... Tíz pengőért biztos megteszi. — Nem... Nem kell — mondta a 17-es —, csúnya a lába. — És arra az estére gon­dolt, amikor a lány nem lett az övé. — Csúnya, csúnya — neve­tett a másik —■, csak egy kicsit eres. Egy óra volt, éppen ebédhez kongattak, amikor a két fiú csónakkal megjött a túlsó partról. Szép, nagy kavicsokat hoztaSk ajándékba: tizennyol­cat. A legnagyobbat az öreg­asszonynak adták. — Köszönöm — mondta mókásan az öregasszony. — Képzeljék el, majd a gyárban elmesélem, a Balatonnál aján­dékot kaptam egy fiatalem­bertől ... Nem hiszi el senki.* Senki sem hiszi el!... Nevettek a fiatalok. Neve­tett az öregasszony is. És ahogy elindultak együtt befe­lé, ebédelni, az öregasszony már nem is gondolt arra, hogy eres a lába. A fekete kendős lány 1945- ben hagyta el a balatoni vil­lát. Már nem volt kit szolgál­ni és a fekete kendős lány el­ment. Két bugyorral, négy fe­kete kendővel indult az or- szágútnaík. A vőlegénye 12 éve jött vissza. Kereste a lányt, de nem találta. Kutatta, de nem találta. Meghalt — gondolta. És megbékélt a halállal. Sok halált látott. A fiatalok este moziba menték. Vígjátékot játszottak. Hívták az öregasszonyt is. Ve­lük ment, de mert fújt a szél, kendőt kötött a fejére. Fekete kendőt. A moziban, amikor leült, a nyakán érezte, hogy valaki nézi. Nagyon nézi. Lassan hát­rafordult, egy görbe hátú ember jött felé. — Ne haragudjon — mond­ta a görbe hátú ember —, nem dolgozott maga valamikor a kastélyban? — Nem, nem ... Sohasem jártam erre, most vagyok itt először — mondta az öregasz­szony. És nem is hazudott. Nem ő volt a fekete kendős lány. Csak nagyon hasonlított rá. És ő is mindig fekete kendöt hor­dott. Húsz évvel ezelőtt is. H. Balta Lajos A 17J3S SZOBA uta-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents