Pest Megyei Hirlap, 1964. március (8. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-01 / 51. szám

mi MÁRCIUS I. VASÄRNAP

HK»*

i/ÍM'/qp

í>

Eszmei offenzívát hirdetett a párt A cél: terjeszteni filozófiai tételeink igazságát, se- gíteni világnézetünk térhódítását, hatni az emberek tudatára, gondolkozására s így cselekedetére is. Ezt kívánjuk szembeállítani az idealista filozófiával, a polgári-kispolgári világszemlélettel, a maradi gondolkozással, amely visszahúzó erőként hat az emberi cselekvésre. Szinte már közhelyek ezek a mondatok, mégis beszélnünk kell róluk. Éppen az eszmei offenzíva teszi ezt időszerűvé.

Ezt a célt szolgálja az ismert és jónak tartott tanügyi reform fokozatos bevezetése, a falusi népművelési apparátus megerősítése, a könyvtárhálózat fejlesztése is.

Ezek az intézkedések jelzik, hogy az eszmei offenzíva nem átmeneti kampányfeladat, amelyet „elintézhetünk” néhány értekezlettel, hozzászólással és aztán majd csak „túl leszünk” rajta. Az eszmei offenzíva célkitűzéseit egész népművelésünknek szolgálnia kell. Évekre, évtizedekre. Meg kell reformálnunk egész népművelésünket. ha ezt — a tanügyi reformmal ellentétben — írott törvény nem is szabja meg.

Az ismeretlerjeszlés rangja

A művelődési otthonok tevékenységével szinte egyenrangú és vele szervesen összefügg a népművelés másik igen fontos ága. az ismeretterjesztés. Az elmúlt napokban tartották meg közgyűlésüket a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat járási és városi szervezetei, s rövidesen sor kerül a megyeire is.

Az ismeretterjesztés az a népművelési forma. amely teljes egészében a tudatformálást és az általános műveltség emelését hivatott szolgálni. közvetlen eszközökkel: előadással, szemléltetéssel. Ezt jelzik a szakosztályok is, amelyekben megyénkben 1127 tag működik: pedagógusok, orvosok, agrármérnökök, jogászok. közgazdászok, műszaki emberek, zömmel falusi értelmiségiek.

A három év mérleg

A TIT tagjai évről évre több és érdekesebb előadást tartanak. Míg 1961-ben 2650-et, addig 1963-ban már 4500-at. Ezeket az előadásokat 1961- ben 168 710-en. 1963-ban pedig 278 124-en hallgatták meg. (Az 1963-as adat annyi kiegészítésre szorul, hogy 242 KRESZ-előadás is benne van, 61 000 hallgatóval. A KRESZ- oktatás pedig nem tartozik a hagyományos ismeretterjesztéshez ...)

Láthatjuk tehát, hogy mind az előadások száma, mind a hallgatók érdeklődése általában nő. Egy-egy előadást azonban 1961-ben 64-en, 1962— Igen. Ennek is története van. A szegedi színházat a balkezes vállalkozó igazgató bukása után előbb a színészkonzorcium, majd a város vette házi kezelésbe. Látszólag remekül ment. Estéről estére zsúfolt nézőtér előtt folytattuk. de a tékozló gazdálkodás m lati a város nem győzte a deficitet. Az igazgató nem merte szóba sem hozni előttem a gázsicsökkentést, utóvégre sztár voltam. A polgármester vállalkozott rá, Somogyi Szilveszter. Egy szép napon hivatott. Diplomatikusan ecsetelni kezdte a színház nehéz helyzetét. Sajnálkozva közölte, hogy csökkenteni kell a gázsikat, de hogyan csökkentsék a kicsiket, ha a nagy gázsikhoz nem

nyúlnak. Egyezzen bele, hogy az enyémet is leszáUitsák négyszáz pengővel, de biztatott, hogy a különbözetet évközben majd megkapom. Ezt válaszoltam: „A színházból a Széchenyi téren keresztül jöttem a városházára. Az utam Deák Ferenc szobra előtt vezetett el. A szobor talapzatán olvasható Deak-idézet szerint 2 azt. amit erőszakkal elvesznek,

£ röl önként mondunk,Ay, azt so- £ ha. En ehhez a bölcsességhez

{ tartom magamat, polgármester úr.” Ezért váltam meg a sze- ? gedi színháztól és jöttem Pest- í re — drámai színésznek.

í

i naQer Antal hatvanöt eves. ? í Január végén volt hat- ? vanötödik születésnapja. Nem ? látszik meg rajta, s furcsán 'j hat, amikor kollégái „Téni bá- % csi”-nak szólítják. Kereken '/f negyvenöt éve színész. Moz- f galmas. változatos negyvenöt esztendő volt ez és nem lenne J teljes és őszinte a kép Páger •j Antalról, ha figyelmen kívül hagynánk a kort, amelynek j vihara az elmúlt fél évszázad ? alatt annyi egyéni drámához ? és kisikláshoz vezetett. Az el- só világháborútól a Tanácsköz- ? társaság győzelmén, majd bu- % kásán keresztül az ország fasí- £ zálódásán át a második világ- £ háború vérzivataráig tragikus ' események sora zaljott le. A művész és az ^ ember Páger Antal sem ? mindig találta meg a történe- ? lem eme bonyolult kuszaságá- $ ban a helyes utat, nem mindig g állt a. nép ügye mellett. De ha £ hibázott is, embersége vissza- £ vezette azokhoz a kisemberek- ^ hez, akiknek a makói világá- 4 bői került ki ő is. Végérvénye- ? sen rádöbbent, hogy soha nem ? lehet hűtlen hozzájuk, nem ? tagadhatja meg őket, hiszen ? mindent nekik köszönhet, az ^ életlátását, a mozdulatait. a hangját, mindent. Az élete és $ színészi pályája született újjá. ^ amikgr hazahívták és ismét ? hazai földre, hazai színpadra v, léphetett.

\ Szívvel, lélekkel színész, 'f Az a nagyon ritka fajta, aki minden szerepében tökéiete- 4 sen feloldódik, aki megtölti a 4 színpadot akkor is, ha egy- | maga játszik rajta. Akiben a £ közönség sohasem Páger An- 4/ tolt látja, hanem azt, akit ? alakít. A nagy Pethesek, He- | gedüs Gyulák, Bartos Gyulák, 4, Tímár. Józsefek fajtájából ? való. Hangja, orgánuma szin- ? te fakó, mégis ezer szín vib- ? rál benne. Gesztusai úgyszól- | ván nincsenek, legfeljebb fél- ^ mozdulatai, de ezekben a drá- ? ma, a lélek viaskodása fe- ? szül.

y

^ Makón érettségizett. Boldo- í gan gondol rá, hogy a makói

gimnáziumban Juhász Gyula volt az osztályfőnöke. Rajongva, meleg szeretettél beszél róla. Az első világháború utolsó évében behívták katonának. Megjárta a frontot is. Aztán beiratkozott a jogra, bár sok hajlamot nem érzett a jogászkodásra. Azonban szegény fiú volt, az apja hivatal- szolga a pénzügyigazgatóságon, aki hallani sem akart róla, hogy hegedülni, festeget- ni szerető fiából valami művészféle legyen. Ö is a csizmadiamesterséget cserélte föl a hivatalszolgaival. mert az nyugdíjas állás volt.

— A hegedűmet a fejemen törte össze — emlékezik, s kissé eltorzul az arca. — Úgy látszik, ez sem történt hiába — teszi hozzá már fanyarul mosolyogva —, jelentős motívum lett belőle Dobozi Imre új filmjében, a Hattyúdalban.

i) égi, nagy szerepeire is sziki vesen emlékezik. A Liliomra. Hunyady Sándor: Bors Istvánjára. Kerecsendy: Az elsőjére. Szerényen meséli, hogy némelyiknek kicsit társszerzője is volt.

— Például „Az elsó’-nek. A negyvenes évek elején. Miközben a darab készült, igen magas helyről üzenetet kaptam, hogy ezt ® szót: földreform — ki ne ejtsem a számon. Hát nem is ejtettem ki. De beleiktattam a darabba egy mániákus figurát, aki mindenáron föl akar jutni a Holdra, hogy ott „holdreformot” csináljon, hogy a Holdat ossza fel a nincstelenek között.

Aztán így folytatja;

— A harmincas években, már mint drámai színész érlelődött meg bennem az elhatározás, hogy hátat fordítok a klasszikus szerepeknek és elsősorban a kisembereknek játszom. Azoknak a kisembereknek. akiknek a makói világából kerültem ki én is. Ok élnek bennem minden szerepemben. Szeretném nekik

f tőlük

kapuim: a kisembereknek, a béresélznék, a favágóknak, a

rhunkásóknak. a zselléreknek. Életcélommá lett, hogy ezeknek a kisembereknek adjak a színpadon, a filmen, most már a rádióban és a televízióban is — legalább két óra boldogságot.

Kielégítik-e a sikerek?

— Nagy baj lenne, ha kielégítenének. És jó az, hogy már tudom, soha nem érem el azt, amit szeretnék. Olyasféleképpen vagyok, mint Michelangelo, Juhász Gyula szonettjében: „Mindig elégedetlen volt a művel, mely elmaradt nagy álmai mögött...” Az őszinte színjátszásnak vagyok a híve és arra törekszem, hogy emberségesen játsszam. Aki emberségesen játszik, az nem tud hazudni.

Rengeteget dolgozik, úgyszólván a magánéletre egyetlen perce sem marad. Jelenleg a Vígszínházban alakítja Langdon szenátort, két nagy sikerű új magyar filmben, a Hattyúdalban és a Kosztolányi kisregényéből készült Pacsirtában az ő mély művészete a fundamentum. Ennék különösen a Hattyúdalban van döntő jelentősége. Páger Antal csavargó Tamburása felejthetetlen színészi teljesítmény. A giccses mesét és papit osfiguráit Páger művészete tölti meg élettel és juttatja rokonságba a valósággal.

A Pacsirta más. Ebben a filmben egy igazi nagy költő találkozik egy igazi nagy színésszel és egy olyan rendezővel (Ranódy László), aki a költői alkotást megillető áhítattal vállalkozik a mű megjelenítésére. Páger Antal alakító művészete megkapó hűséggel kelti filméletre Kosztolányi kisregényének finom pasztellszínekből megkomponált Vajkay Ákosát.

A z öltöző hangszórója bc- zi mondja az időt. Néhány perc múlva felgördül a függöny és a színpadon megkezdődik az előadás. Még igazít valamit ragasztott bajuszán és szemöldökén, az öltöztető pedig rásegíti fehér zakóját.

A folyosón búcsúzunk. Akkor már nem is Páger Antal, Már Langdon szenátor, amint elindul a színpad felé.

Magyar László

Mennék eléd. mert itt vagy már közel. A déli oldalon leselkedel.

Gyökerek hallják könnyű léptedet, at küld esz egy-egy halk leheleteí, mely szűzies még és illattaian, de sejtető, jó langyossága van.

Csak arcom érzi még, nem sejti más. varázs van benne, keltető varázs.

Ahol jársz, néma éberség fogad, keresed a rügyes sombokrokat, hogy langyosságoddal rájuk lehelj s kipattanjon a sárga kis kehely. Feljössz az élre, melyet hó erez. íj vál Iádon, a hátadon tegez, benne az arany nyilakat hozod, melyekkel a telet megnyilazod. Mennék eléd. s mint fényváró anyám, még utoljára elkiáltanám nevedet, melyből napfény sugarai: Tavasz, tavasz! Tavasz, tavasz, tavasz!

küzdőm hirtelen támadt idegességemet és visszanyerem a régi magabiztosságot.

Elbűvölt becses mozgása, ahogy természetes könnyedség- ------------— gél végezte a dolgát. Tette, mint akit csak a munkája érdekel, de — talán kíváncsiságból, talán udvariasságból — időnként felpillantott és én úgy vettem észre, hogy némi gúny jelenik meg zöldeskék szemében.

Magamnak sem tudtam számot adni, mit akarok tőle, legalább tíz év van köztünk, szerelmet vagy csak szere tetet? Fiatal, ruganyos testét vagy ésak a lelkét, hogy megosszam vele bánatom? Vagy mind a kettőt? Milyen jogon? Feleségem van. És ő? Kihez tartozik? Semmit sem tudok róla. Azt sem, hogy kicsoda, azt sem, hogy került ide. Megérkezésem óta egyszer sem láttam. Mégis, valami ellenállhatatlan erő-taszított felé s ez az erő tökéletes, vonzó alakjából sugárzott felém.

Néha közbekérdezett, a munkámról, a gvárról, a városról érdeklődött, de óvatosan kerülte a bizalmasabb kérdéseket.

Miért nem veszi észre, hogy nem közömbös a számomra? Hogy több — akkor is. ha most látom először — mint egy nő a sok közül, akivel együtt dolgozom. Kimért volt, tárgyilagos, de udvarias.

Kifogytam a szóból. Vagy csak a torkom szorult össze, hogy hirtelen támadt érzéseim visszhangtalanul vergődtek a körülöttünk átforrosult levegőben? Csend támadt köztünk.

Dolgom befejeztem: napi munkám papírra került. De a lábam, mint a gyökeret eresztett fa, nem mozdult.

— Mit csinál ma este? — kérdeztem váratlanul, de alig, hogy kimoodtam, már rádöbbentem: jóvátehetetlen hibát követtem el. Hátha asszony? Vagy szeretője van. Es ha nincs, akkor Is, milyen jogon tettem fel a kérdést alig néhány perces ismeretség után? Szerettem volna elhitetni önmagámmal, hogy senkihez sem fűzi szerelem, hogy nincs múltja, nem tartozik senkihez. És ha mégis?

Félig elfordult és zavart bizalmatlanság lett úrrá rajta. Túlságosan meglepte kérdésem? Vagy egyszerűen csak tolakodó fráternek tart?

ben 56~an és 1963-bam 53-an hallgattak meg (!)

Elmondhatjuk, hogy általában jól dolgozik a TIT, illetve jól dolgoznak azok a szervek, szervezetek, intézmények, amelyek hallgatókat toboroznak és előadót kénnek a TIT- töl. Magyarán; akik szervezik az előadást, a szervezés ugyanis nem a TIT dolga, mint néhány művelődési otthonunkban hiszik!

Ha közelebbről és részleteiben vizsgáljuk azonban a számokat, furcsa jelenségre bukkanhatunk. Ez pedig az érdeklődés eltolódása. Nagyon örvendetes, hogy, ugrásszerűen nő az agronómiái, pedagógiai és az egészségügyi előadások száma, de ezzel szemben az eltolódás éppen az eszmei offenzíva tükrében elemezve a három év adatait — negatív jelenségeket is takar. Az elmúlt három évben ugyanis lépésről lépésre csökkent a filozófiai, a biológiai és a földtan-gerífi- zikai előadások száma és hallgatósága. A csökkenés igen jelentős: 40 százalék. A tavalyihoz képest csökkent a csillagászati-űrhajózási, fizikai- meteorológiai és a kémiai előadások és hallgatók száma is. Ezek a tárgyak, témakörök pedig részben vagy egészben éppen a világnézeti nevelést szolgálják!... Tehát a csökkenés éppen azokban a témakörökben következett be és tart évek óta, ahol erősítenünk kellene, s ahol nemhogy a csökkenés, de még a stagnálás sem lenne megengedhető!

Az eszmei harcban ne legyünk szemérmesek

Az elmúlt évben például mégszűnt Az ember és a világ című, a filozófia tárgykörébe vágó előadássorozat, pedig rendkívül érdekes és vonzó témákat tárgyalj, mint az ünnepek eredete,'a babonák-stu.'J Miért szűnt ez meg/ Azért,jj mert'ateista .szellemű voii. ? j Hát szégyelljük mi hirdetni % filozófiánkat?

A világnézeti nevelést, szol-^ gáló témakörök nagyobb fd-f gyeimet érdemelnek és az ér-; tieldődés csökkenése felvet né- j hány problémát:

Az előadások hallgatóinak í átlaga, mint láthattuk, évről j évre csökken. Ennek oka rész- ? ben a televízió térhódítása, ( részben a közönség érdeklődé-í sének megcsappanása. Nyíl- ? vánvaló, hogy az eddigi meg- j csontosodott módszereken vél- \ toztatnunk kell. Helyesnek í látszik, hogy az ismeretter- ? Vesztésben is bevezetjük a kő- í tétlenebb előadásformákat, a í klubfoglalkozásszerű beszélge- ^ téseket. Ez természetesen azt? jelentheti, hogy ebben a for- j mában az egy előadásra jutó \ Italiga tők száma még kisebb j lesz. De a csökkenő tendencia í tény, ezzel számolnunk keli j és ennek ellensúlyozására a f.

Az ismeretterjesztés — az eszmei offenzíva tükrében

Két óra boldogság a kisembereknek

TIT máris növeli az előadások í számát. í

Nagyobb figyelmet kellene; szentelniük az előadást szer-; vező művelődési otthonok-1 nak és intézményeknek aj szemléltetésre is. A TIT évij jelentése szerint csak minden J negyedik-ötödik előadást élén-j kíti játék-, dokumentum- vagy j diafilmvetítés. i

Jó lenne, ha a már szép j eredményekkel folyó előadás- j sorozatok és tanfolyamok mel- j lett nagyobb együttműködés j alakulna fci a művelődési ott- j honok és a TIT között a mű- j velődési házakban működő j klubok és szakkörök tekén te- ^ tében is. Véleményünk szerint^ ez a forma a céltudatosabb, ? tervszerűbb, magasabb színvo-? nalú ismeretterjesztés lehető- ? ségét rejti magában, elsősor- j ban az ifjúság körében. Még ^ azt sem tartanánk elképzelhe- j beüennek, hogy egyes iskolai ^ szakköröket a művelődési ott- 4f honokban működtetnének és? módot adnának az iskolából? már kikerült érdeklődő fiata-^ lók részvételére is. ^

Ugyancsak nagy lehetőséget^ látnánk az ismeretterjesztő ^ előadások és a tv-adások ősz- j szekapcsolásában. A tv-előadá- ^ sok némelyikénél élőbb, hasz-? nosabb szemléltetést el sem? lehet képzelni. Sajnos, erről? az összekapcsolásról a gya-kor- ^ latban csak nagyon elvétve í hallunk.

Ezeknek a gondolatoknak a ^ hasznosságát a szakemberek í dolga eldönteni. Az ismeret-? terjesztésben jelentkező eltoló-? dósok azonban tények. S hogy? ?zen hogyan tudunk segíteni,? az a-módszerek kérdése és a? népművelők a saját munka-kö-^ rülményeiket és lakóhelyük ^ sajátosságait, az emberek ér- ^ deklődését ismerve állapíthat- í iák meg, hogy az adott helyen ? mi a legjobb.

Tenkely Miklós í

rz özei negyven évvel ezelőtt, a húszas évek vége felé, a szegedi színháznak Páger Antal táncoskomikusa volt. Még Andor Zsiga igazgató figyelt föl rá, ő szerződtette le erre a szerepkörre, még pedig sztárgázsival, ami havonta ezerkétszáz pengőt jelentett, vagy négyszáz pengővel többet, mint amennyit a primadonna kapott. A fiatal táncoskomikus egy csapásra meghódította az elég igényes közönséget, amiben része leheteti annak is, hogy nagyszerű partnerei voltok, például Kiss Manyi és Dajka Margit. mint szubrettek. Történt egyszer, hogy valamelyik új darabban kisebb prózai szerepet kapott. A közönség, amely megszokta, hogy a könnyű operettekben a táncoskomikus Páger nagyszerű mókáin derüljön, ebben a kis prózai szerepében ösztönösen megérezte a kivételes tehetségű drámai színészt. Az előadásról szóló kritikámban magam is megírtam, hogy nem az operett, hanem a dráma színpadán van az igazi helye. Másnap méltatlankodott:

— Azt szeretnétek, ha beugranák és szerepkört cserélnék? Eszem ágában sincs. Mint táncoskomikusnak ezerkétszáz a gázsim, drámai színészként legfeljebb három-négyszáz pengőt kapnék.

— Most sem ismered még el, hogy igazam volt? — kérdeztem tőle a Vígszínház öltözőjében. a Mélyek a gyökerek című színjáték előadása előtt, miközben 1-angdon szenátorra maszkírozza magát.

— Magamban elismertem én xlckor is, majd negyven esztendeje — nevet —, hiszen színészi pályám első pillanatától kezdve a dráma volt a vágyam. De hát kellett a pénz motorkerékpárra, autóra, életre. hiszen olyan fiatal voltam.

— Aztán mégis drámai színész lettél. Már a kővetkező szezonban, Pesten.

— Dolgom van... — mondta sokára, majd ‘felkapva az asztalról munkalapomat, a szekrényhez lépett, mintha ez lenne most a világ legfontosabb dolga.

— És holnap? — A szemem sarkából figyeltem. Bájos metszetű arcélét a lámpa sápadt fénye még ingerlőbbé tette. Szerettem volna a karomba zárni, hogy kénytelen legyen tudomásul venni létezésemet, de merészségemnek szárnyát szegte közömbössége. Sokáig matatott a szekrényben, mintha egyedül lett volna az irodában.

— Holnap? — kérdezte inkább önmagától, amikor végre visszafordult. — Nem tudom ... — tette még hozzá bizonytalanul.

— Nagyon szeretném .. .

Nem kérdezte, hogy mit, azt sem, hogy miért érdekel: mit kezd az estéivel?

— Talán ...

— Várni fogom ... — köszöntem el és éreztem, hogy a tekintetével követi távozásomat,

Keveset aludtam az éjszaka. Mégis kellemes volt az ------------------------------- ébredés. Valami bűvös varázslat kerített hatalmába? Az öreg Csőri szavai jutottak az eszembe. „Azon jajveszékelni. hogy rosszul házasodtál, épp oly ostoba, szánalmas dolog, mint siránkozni azon. hogy elrontottál valamit a gyárban. A hibát nem siratni, helyrehozni kell. Az ember hibázik, ez természetes. Az a fontos, hogy tanuljon belőle, s újra ne kövesse el”.

V

ajon csakugyan tanultam belőle? Akkor nem viselkedtem volna úgy az este. Miért, hogyan viselkedtem? Mit akarok tőle? Eljön? Reggel óta türelmetlenül számolom az órákat, a perceket. Háromszor is kiugrott az eke a barázdából. És ha nem jön? Meg kell, hogy érezze: nem a kalandot keresem benne.

Már nem hiányzik a város, az otthon kényelme, a traktor dübörgése sem idegen. Valami megváltozott bennem. Valami, ami már akkor sem változik többé vissza, ha nem jön el. A lány csak a szememet nyitotta fel. Rádöbbentett arra. ho;y mindig szembe kell nézni önmagunkkal. Akkor is, ha fáj, akkor is, ha nehéz.

r

Aprily Lajos:

MENNÉK ELÉD