Pest Megyei Hirlap, 1964. március (8. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-08 / 57. szám
rr.sT MEGYEI JCírlap irw>4. MÁRCIUS 8, VASÁRNAP DÍSZSZEMLE előtt A fővédőnő és az asszisztensnő >'^W>NF*ÖF*> - w , Néphadseregünk alakulatai megkezdték a felkészülést az április 4-1 díszszemlére. A Városligetben a gyakorlatoknak már számos nézője akadt (MTI Foto — Kácsor László felvj JC«V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\VÄ\\\\\\\\^^^ Megmaradt mi Hiúk Ésszel és kevesebb erővel — Jobb, A magyar gördülőcsapágygyártás körülbelül tíz esztendős. A Magyar Gördülő- csapágy Művek diósdi gyárát annak idején évi nyolc- százezer csapágy gyártására tervezték, s most majdnem három és félszer ennyit kell készítenie. Az idlén 21,6 sízázalékkal nagyobb a terv a tavalyinál. S hogy az itt készített csapágy minősége megüti a nemzetközi szintet, az abból is kitűnik; hatvan százalékát külföldön adják el. Tavaly még nem egészen a felét adták el a határon túL A 13 százalékos, gyors növekedés arról tanúskodik, hogy a diósdi gyár nagy léptekkel fejlődik. Az iparban eléggé elterjedt az a nézet, hogy ilyen arányú fejlődést csak sok millió forintos beruházással lehet produkálni. Nos, a diósdi példa azt bizonyítja, hogy ez az elv nem mindenütt érvényes. Pontosabban : bebizonyosodott, hogy a hasonló gyártási metodikával rendelkező gyárakban nem feltétlenül szükséges új üzemépületeket emelni és szaporítani a gépek számát, de még azt is el lehet kerülni, hogy drága automaták vásárlásával biztosítsák a nagyobb termelési feladatok teljesítését. Irtunk már a diósdiak ilyen arányú „felfedezéséről”. Eredményeiknek nagyon egyszerű a titka. Rájöttek, hogy még akkor sem szükséges kiselejtezni a régi gépeket, ha valutát kaphatnának új automaták vásárlására. Inkább azt az utat választották, hogy fél- vagy teljes automatákká alakítják át az öreg masinákat. Átalakítás után ezek a gépek nemcsak önállóan dolgoznak, de arra is képesek, hogy munka közben mérjék a munkadarabot és a pontos méret elérésekor leállnak. összesen huszonkét gépet kell átalakítani. Ez 1 041 000 forintba kerül, míg ha az ezekkel elérhető termeléshez szükséges tizennyolc modern gépet vásárolták volna meg, több mint 13 millió forintot kellett volna elkölteni — természetesen valutában. Még annyit hadd tegyünk hozzá, hogy az új gépek vásárlási értéke csak 8,5 év alatt térült volna vissza, viszont a régi gépek átalakítására költött pénz nem sokkal több, mint fél esztendő alatt megtérül. Hol van az a kincsesbánya, ahol ekkora haszonra tesznek szerint? Nem más ez, mint a tmk, a gyár karbantartó műhelye. Hogyan is kezdődött? Négy mint a régi — A diósdi titok esztendeje született meg a gondolat, hogy át kell szervezni a karbantartó műhely munkáját. Nem azért, mintha elégedetlenek lettek volna vele, hanem azért, mert az ismertetett műszaki fejlesztést csak ilyen előkészítés után valósíthatták meg. Kidolgozták az új bizonylatolási rendszert. Ennek alapján mindenki munkaláppal, pontos munkaszámúm! dolgozik. így nemcsak azt tudják, hogy ki, mikor, mivel foglalkozott, hanem azt is, hogy milyen munka vár még rá. Ez a módszer azokat is jobb munkára sarkallja, akik korábban esetleg egy-két órával megrövidítették a hasznos munkaidőt. A tervszerű kar-, bantartás további előnye, J hogy a pontos felmérés kő- % vetkeztében most már tíz évre 'f előre tudják, melyik aép mi- ^ kor kapja meg a „kórházi be'} utalót” nagyjavításra. Sok év tapasztalatai alap- $ ján elkészítették a pótalkat- részgyártás tervét. Arra is rájöttek, hogy sok í öreg gépnek már nincs meg a í törzskönyve, s rajzai is hiá-! nyoznak. Az ilyen gépek szét-! szedése még csak ment valar j hogy. de összerakásukkor so- í kát töprengtek, amíg megta- \ látták egy-egy apró alkatrész- helyét. Átmeneti megoldás-: ként szétszedéskor lefényké-! pezték a gép egyes részeit, a! képeket megszámozták. Érté- í kés órákat nyertek ezzel a i módszerrel. Nem kell különösebben bi-; zonygatni, hogy jelenleg i mennyivel nagyobb feladat-; nak tesz eleget a tmk-mű- j hely, mint régebben. Mégis, remekül bírják a munkát, sőt arra is van idejük, hogy újabb haszonhoz juttassák a gyárat. Nemréa például egy ócska gépet találtak a raktárban. Rájöttek, hogy át lehetne alakítani a javítandó gépek alkatrészeinek mosására. Márciusban már munkába is áll az alkatrészmosógép, amely hidegvizes vegyülettel tíz perc alatt elvégzi azt a munkát, amit egy segédmunkás komplikáltabb gépalkatrészeknél esetleg öt nap alatt fejezett be. Említettük, hogy a gyár terve több mint 20 százalékkal nagyobb a tavalyinál. Ezt csak három bnűszakkal lehet teljesíteni. Nos. a tmk-nak arra is volt ereje, hogy mind a három műszakhoz adott hegesztőket és szerkezeti lakatosokat. így egész napon át a lehető leggyorsabban elhárítják a géphibákat Miféle csoda következménye ennyi eredmény? Csupán az történt, hogy nemcsak megtervezték és átalakították a tmk-műhely munkáját, hanem anyagilag is érdekeltté tették az embereket. Ha például a nagyjavított gép három- hónapig üzembiztosán működik, akik javították, öt százalék prémiumot kapnak a fizetésükre. Még az ügyeletes lakatosok és villanyszerelők is érdekeltek a jobb munkában. Ha mondjuk három százaléknál kisebb az állásidő, az ügyeletes lakatos is pré~ miumot kap. A villanyszerelőknél 0.9 százalékon belül jár a jutalom. A diósdiak titka — ennyi. Farkas István 2 j-tGY NEGYEDSZÁZADA % Ej mit tehetett egyebet a bújj dakalászi kislány, miután el- j végezte a tanítóképzőt és kö- j zelben, távolban seholsem ju- j tott tanítónői álláshoz? Beírat- kozcrtt Pesten a Gyűli úti í egészségügyi védőnökcpző is- g kólába. Fizetett három éven 2 át havonta 50 pengőt, hagy az- 2 után havi 80 pengő fizetésért /j valamelyik faluban a bölcsőtől f,a koporsóig mindenki egészségét védje és — már amennyire a rendelkezésre bocsátott nagyon parányi szociális olaj- csöppecskéből tellett — mindenki bajain segítsen. Így, s ezzel a feladattal került 23 esztendeje a kis Sárkány Kati Budakalászra védőnőnek. De legalább hazakerült a szülői \ házba, megmenekedett kolléganői kínzó lakásgondjaitól. ■ Kényszerből lett védőnő, ám \ napról napra megszerette a 1 dolgát. Most az akkori budakalászi kislányt, dr. Szinna Ferencné, született Sárkány i Katalin, megyei fővédőnőt a í Munka Érdeméremmel tüntet- í ték ki. Sok munka és nagy eredmények jutalma ez a kitüntetés. Tíz évig egy községben végezte, azután kilenc esztendeig egy járás, most pedig negyedik éve a fél megye betegségmegelőző munkáját és az anyák és csecsemők gondozását ellátó védőnőket irányítja. Ezekben az években növekedett megyénkben az élve- szülöttek száma, csökkent a csecsemőhalandóság, megszokták a maguk és gyermekük egészsége érdekében az asz- szonyok, hogy kórházban adjanak életet. Igaz, a népköz- társaság kormánya mérhetetlen áldozattal orvost, ágyat és minden lehető támogatást megad az anyáknak, csecsemőknek és általában a betegeknek. J>e a védőnők körül- tekin'ö gondossága, s főleg fel- világosító munkája kellett, sőt néhol gyakran még ma is kell hozzá, hogy a falun, éppen a szülés és a gyermekápolás körül burjánzó töméntelen előítéletet, babonát leküzdjék. És a Pest megyei védőnők — a statisztika egyre javuló számadatai bizonyítják — felhasználva a rendszerünk nyújtotta anyagi segítséget, jól végzik feladatukat. Munkájuk irányítója tehát ké ségkívül méltó a kitüntetésre. teggondozó vezető asszisztense. Ebben az úgyszólván adminisztratív beosztásban ritkán érintkezik közvetlenül beteggel. Pest megye pár ezernyi tüdőbetege közül nem sok találkozik vele, de akit konzultációra beküldőnek a megyei gondozóba, vagy bármely okból maga megy be oda, a mosolygó, csendes szavú, türelmes kedvesnővérkére mindig szívesen emlékszik tússzá. Munkakörébe tartozik a be- tegbeutalás technikai része. S hogy az ápolást igénylő beteg minél előbb kórházba kerülhessen, akárhányszor négy-öt- ször is telefonál, néha szinte rimánkodva sürget. A kartotékokat ezért-azért sűrűn lapozza. Ilyenkor nem mosolyog, komoly a tekintete, mintha nem is kartonhoz érne, olyan gyengéden nyúl a lapokhoz. Mindegyik mögött ott látja a beteget, a szenvedő embert. A Pest megyében levő 13 tbc-gomdozó statisztikájának összehangolása sok minden egyéb tennivaló mellett szintén az ö dolga. Van elég munkája, de semmit, egy tollvonást sem halasz- tana másnapra, gyakran még késő este sem mául hazafelé, végzi, hogy befejezze az aznapi munkát. Kolléganői mesélik, mi történt évekkel ezelőtt, a lakodalmán. Ebédnél ültek az Astoriában, dúsan megrakott asztal körül. Mellette az ifjú férj, vele szemben az asszisz ensnő, aki szabadsága idején helyettesíteni fogja. S mialatt a vendégek vígan tereferéltek, az újdonsült menyecske részletesen magyarázta helyettesének ennek, meg annak a betegnek melyik fiókban van a kartotékja, s mi a teendő érte. — Mi ez az Astória Étterem, vagy gondozóintézet — kiáltott rá nevelve az egyik lakodalmi vendég, gondozói orvos. S ebben az a legszebb, hogy akik elmondották ezt az anekdotát, még csak nem is mosolyogtak közben. Ezzel a kis történettel akarták dokumentálni, hogy Potecz Upótné, Csajághy Erzsébet a megyei tbc gondozóintézet vezető asz- szisztense milyen kiváló dolgozó. Mos'antól kezdve hi- vatalosan is megilleti ez az elismerő cím. Kitüntették. Az egészség kiváló dolgozója. Szokoly Endre Több mint 200 millió forint a rétes legelőgazdálkodás idei fejlesztésére Rendelet a termelőszövetkezetek újabb állami támogatásáról 7POLÖNÖKENT KEZDTE /í ezelőtt 20 évvel, aztán vagy 12 esz'endeje megszerezte az asszisz ensnői képesítést. Azóta a megyei tüdőbeA Földművelésügyi Minisztérium legutóbbi felmérése szerint hazánkban mintegy 2 és negyedmillió holdat foglalnak el a rétek és legelők. Az előzetes vizsgálatok szeri n t ebből körülbelül egymillió holdnyi területet lehet gazdaságosan megjavítani. Az MSZMP Központi Bizottságának a mezőgazdaság helyzetéről és fejlesztésének további feladatairól holott ^legutóbbi határozata érteimében 600 000 holdon már a következő néhány esztendőben megvalósul a magas színvonalú rét- és legelőgazdálkodás. Ennek eredményeként az érintett területen mintegy 2.5-szeresére növekszik maid a széna hol- dankénti hozama, s a többlet- termés évente több százmillió liter tej termeléséhez ad takarmányt. A határozatban kitűzött feladat végrehajtására már az idén jelentős intézkedések történnek. A 304416-os kormányhatározat értelmében a* állam több mint százmillió forinttal támogatja a termelő- szövetkezetek rét- és legelőterületeinek fejlesztését szolgáló beruházásokat. Ennek az összegnek a felhasználásával 30 000 holdat tesznek öntöz- hetővé, további 30 000 holdon végeznek talajjavítást, s nagy területeket kapcsolnak • be a vízrendezésbe és a fásításba. Az állam eddig csak a beruházásokhoz és más fejlesztési jellegű munkákhoz nyújtott vissza nem térítendő támogatást. a földművelésügyi miniszter most megjelent rendeleté azonban az üzemi jellegű rét- és legelőgazdálkodáshoz is jelentős, együttesen mintegy 100 millió forint összegű állami dotációt biztosít a termelő- szövetkezeteknek és a legeltetési bizottságoknak. Volt egyszer egy háború Steinbeck, a Nobel-díjas író, aki a közelmúltban hazánkban is járt, ezt a címet adta könyvének, amelyben a második világháborúban — haditudósítóként — írt novelláit gyűjtötte össze.- Volt egyszer egy háború— VoZt egyszer— hol nem volt... talán igaz sem volt... Sajnos, igaz volt. \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\vi tankönyvben a náci koncentrációs táborokról az 1949-es kiadásban még öt oldalon át írtak. A legutolsó, 1962-es kiadásban már — egyetlen sort sem! A nyugatnémet politikai vezető köröknek okuk van arra, hogy így is, más eszközökkel is, istápolja a feledést. Nekünk semmi okunk rá! 1945. augusztus 14-én este hét órakor Japán feltétel nélkül kapitulált. A második világháború, az emberiség történelmének legszömyűbb háborúja véget ért. Hazánk a jövő hónapban ünnepli fel- szabadulása tizenkilencedik évfordulóját. Tizenkilenc év — nagy idő. De nem szabad, hogy mindent betemessen a feledés. A sebekre, a romokra, a szenvedésre, az iszonyatra, a kínokra emlékezni kell. És emlékeztetni. ...eljutni a háború szélére...“ A z emberiséget kísértő legszörnyűbb lidérc: a félelem. „Atompszichózis” — jelölik nyugati ideggyógyászok, szo- ciográfusok. Az emberiség legnagyobb álma: a fegyver, a háború nélküli világ. Álom? Ma már nem az! Az erőviszonyok megváltozása, a szocializmus Világrendszerré válása nem engedi játékszerré válni a népeket. De ez nem egyenlő a pacifizmussal, a minden áron békét akarással, az önáltatás- sal. Lenin szavai az imperializmusról ma is figyelmezte- tőek: ,,az imperializmus minden barbárságra, brutali'ásra és gonosztettre kész, hogy megvédje a pusztulófélben levő kapitalista rabszolgaságot”. A nebraskai Omahaban van a SAC (Strategic Air Command, Stratégiai Légierő) főhadiszállása. A bejárai fölött aranybetűs felirat: „Hivatásunk a béke”. Méltatlanabb helyre még soha nem véstek ily feliratot. A SAC gépeinek tíz százaléka . állandóan a levegőben kering — hidrogénbombákkal felszerelve. Az egyik gépben ott ül az ügyeletes tábornok, hogyha a földön elpusztulna minden, ő irányítsa tovább a hadműveleteket ... A háború akkor, Japán kapitulációjával véget ért. De vannak, akik örömmel újra kezdenék. Az eltelt, majdnem tizenkilenc esztendő bő anyagot szolgáltatott ehhez. Dulles, a hidegháború leghírhedtebb vezéralakja még csak így fogalmazta meg saját és nézettársai véleményét: „Nem mindennapi művészet eljutni a háború szélére, de nem kezdeni meg a háborút". A népek dolga, hogy ne csak a háborút, hanem a háború „szélére” való eljutást is lehetetlenné tegyék. A népek dolga, hogy álljt kiáltsanak. És ne csak kiáltsanak, hanem — cselekedjenek. Évről évre országhatárokon átjutó, minden becsületes embert összefogó mozgalom hömpölyög végig a világon. A békeharcosok mozgalma ez, mind erősebb, mind hatásosabb mozgalom. Hazánkban is sor kerül a békéért való harc hónapjára a közeljövőben. A békéről beszélünk, de ne feledjük el a háborút. Emlékezzünk: volt egyszer egy háború... és vannak, akik újra háborút akarnak! A világ előtt csak két út áll: vagy a békés egymás mellet élés vagy a termonukleáris háború. Moszkvában megkötötték az atom- csendegyezményt. A világ új, még jelentősebb lépésekre, egyezményekre vár. Genf- ben, a tizenhéthatalmi leszerelési értekezleten lassan túljutnak a kétszázadik plenáris ülésen is. De jelentős megegyezés még nem született. Uj és új javaslatokat terjesztenek be, és újra és újra elkezdődik a köntörfalazás, a szófacsarás. A világ józanul gondolkodó emberei már megtanulták: aki javasol, aki új és új tervezeteket nyújt be a leszerelésre, a fegyver nélküli világra, a félelem nélküli világra, az a Szovjetunió, a szocialista országok, akik köntörfalaznak, akik tényleges lépések helyett szófacsa- rással térnek ki minden elől, azok a nyugati hatalmak. Ma már bizonygatni sem kell, hogy ki akar őszintén békét, megegyezést. De hogy ki Jobb, ha nem tudnak róla? A Népszabadságban a közelmúltban megjelent egy riport, amely arról szólt: Budapesten, a Pozsonyi úton, műszaki hiba miatt megszólalt egy sziréna. Mire gondoltak az emberek — erre keresett választ a riport. Másnap Szentendrére mentem, s a HÉV-en két diáksapkás fiú beszélgetett. A riportról. Bennem maradt egy mondat „Én nem is tudom, milyen a hangja egy szirénának." Előadást tartottam, a békéről beszéltem, s arról, hogy a háború elhallgatásával nem lehet a békéről hűen, meggyőzően szólni. Megemlítettem a két fiút. Az volt a válasz: „Jobb is, ha nem tudnak róla.r „Jobb ha nem tudnak róla.” Jobb, ha mindent eltemet az emlékezet? A hit a békében, a háború elkerülhetőségében nem jelenthet illúziókat, nem jelenthet délibábokat. Nem jelenthet oktalan feledést. Mert másutt, egészen más 'előjellel, de nagy igyekezettel i táplálják ezt a feledést: A Németország történelme 1914-től 1 napjainkig című nyugatnémet
