Pest Megyei Hirlap, 1964. március (8. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-01 / 51. szám

19S4. MAitcrrs 1. VASÄRNAP real MSCttl %/Cirltip EGY PERC TELEFON HELYETT: Mtcjflentésvh és vissffüiatnk — líösp'rtfpA és magánügy _ .1 lakosság ésara- rátolainvk sorsa A Pest megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság néhány nap­pal .ezelőtt, a megyei tanács végrehajtó bizottsága pedig a múlt év végén, két egymással csaknem azonos témájú jelen­tést tárgyalt meg. Mindkettő részletekbe menő alaposság­gal a közérdekű bejelentések­ről, a lakosság részéről külön­böző tanácsi szervekhez el­juttatott panaszokról és azok intézéséről adott megközelítő­en hű képet. A tanácsi szervekhez Pest megyében nem egészen egy év alatt kétezer, a népi ellen­őrzési bizottságokhoz pedig 1963-ban 399 közérdekű beje­lentés érkezett. A tanácsok­hoz — nagyobbrészt a tanács­tagok útján —, eljuttatott be­jelentéseik zöme a lakosság kommunális igényeinek; az út, világítás, víz- és egyéb szol­gáltatások iránti igényeinek növekedését bizonyítják. Ter­mészetesen az ezekben sze­replő javaslatok, kérések je­lentő# részét nem lehet rövid időn belül megvalósítani. A különböző szintű tanácsszer­vek eredményes és egyre ru­galmasabbá váló munkájára azonban jellemző, hogy a múlt évben 753 közérdekű bejelentésben szereplő javaslatot valósítot­tak meg, mégpedig 12,5 millió forint értékben. Ebben a vo­natkozásban külön kiemelke­dő eredményt értek el a bu­dai járás községi tanácsai, amelyek a beérkezett 337 be­jelentésből 208, a közösség ér­dekeit szolgáló javaslatot hasznosítottak. Ott, azokban a járásokban, községekben, ahol a tanácsi szervek így dolgoznak, elnyerik a lakos­ság egyetértő támogatását, bi­zalmát is: látva, hogy észre­vételeiket nem hagyják fi­gyelmen kívül és javaslataik testet Öltenek, mind többen kémek részt a közösség ügyeinek intézéséből. így ezen az úton valóban szélesedhet, nőhet közéletünk demokra­tizmusa, a közösség erejével, mindenki javára,' könnyebbé', gyorsabbá válhat á szocia­lista építés helyi célkitűzései­nek megvalósulása. A párt és a kormány he- lyesi, következetes politikája iránti bizalmat tükrözik, a becsületes dolgozó emberek személyes biztonságérzetéről tanúskodnak a tanácsokhoz, a népi ellenőrzési bizottságok­hoz beérkezett, visszásságo­kat, hibákat kifogásoló beje­lentések, többségükben közér­deket is érintő magánpana- j szók is. Hasznos következtető- ; sekce ad lehetőséget a népi j ellenőrzéshez érkezett beje- j leütések népgazdasagi ágaza­tok szerinti csoportosítása: 26,3 százalékuk a kereskede­lem, 24 százalékuk a mező- gazdaság és 10,6 százalékuk a; helyiipar területét érinti. j Mit sérelmeznek a be jelen- • tők, a panaszosok? Melyek: azok a jellegzetes hibák, ame-i lyek bizony még nem egyszer i bosszúságot, mérget váltanak: tki, sőt károkat okoznak a: közösségnek és az egyes em-: bereknek? A leggyakoribb, s számát j tekintve legtöbb kifogás a < kereskedelem, ezen belül is azj állami kereskedelem ellen! merült fel az elmúlt évben.! Érdemes felfigyelni azonban! arra, hogy az előző évekkel! széniben nemcsak a súlycson-! kításokat. az árdrágítást teszik! szóvá a vásárlók, de egyre { többen sérelmezik egyes árucikkek minőségi hibáit is. Ez a lakosság megnöveke- - dett — legtöbb esetben he-; lyes, jogos — igényeit bizo-J nyitja. Hasonló kifogásokat J emeltek a helyiipar munkája- \ val szemben is a bejelentők:! például a megyei sütőiparig vállalat sári, ceglédi és isa-! szegi üzemegységeiben előfor- J dúlt a kenyerek súlycsonkí- ^ tása, illetve minőségrontása, \ kései szállítása. A kisipari szövetkezeteknek a lakosság j részére végzett szolgáltató, ja-J vító munkáját általában ke-! veslik, bizonyítván, hogy a la-! kosság igényei e téren is gyor-! sabban nőttek, mint ahogyan ^ a helyi szolgáltató ipar fejlő-; dött. ; Bár az előző évhez képest némileg csökkent a mezőgaz­dasággal kapcsolatos bejelen­tések száma, még mindig igen magas, s mind a népi ellenőrzésihez, mind a taná­csokhoz érkezett ilyen tárgyú kifogások, panaszok az egyik legnagyobb csoportot képezik. A felvetett problémák zöme a termelőszövetkezetek műkö­désével kapcsolatos. Ez ter­mészetes is. hiszen a tsz-ek tagsága — a megye lakossá­gának jelentős része — ezen a területen érdekelt, s a kö­zös gazdaságok megszilárdítá­sának időszakát még nem le­het befejezettnek tekinteni. Mindezeknél fogva az is ter­mészetes —, hogy a termelő- szövetkezetek gazdasági hely­zetét. fejlődését és a felmerü­lő hibákat fokozott figyelem és érdeklődés kíséri. Ezt bizo­nyítja azoknak a bejelentések­nek. panaszoknak nagy ará­nya, amelyek a gazdálkodás rendjének megsértésével foglalkoznak. Melyek hát a leggyakoribb bejelentéseket kiváltó okok a termelőszövetkezetekben ? Elsősorban egyes vezetők, valamint az anyag- és érték­kezelők vélt, vagy valóságos mulasztásai, hibái. Ezek ténye­leges feltárása nem könnyű, mert a fegyelmi és anyagi fe­lelősség megállapítására a termelőszövetkezetekben nem állnak rendelkezésre megfele­lő jogszabályok, rendelkezé­sek, Hasonlóképpen sok kifo­gásra ad lehetőséget a közös gazdaságok segéd- és mellék­üzemági tevékenysége, mert ezek működési feltételeit nem egy esetben helytelenül, rosz- szul értelmezik. Megtörténik az is, hogy egyes tsz-ekben figyelmen kívül hagyják- * a tagok jogait, megsértik a ter­melőszövetkezeti 'demokráciát, nem fordítanak gondot a köz­gyűlés által választott ellen­őrző bizottságok rendszeres, érdemi működésének elősegí­tésére. A termelőszövetkeze­tekben terjedő, egyébként he­lyes, az anyagi érdekeltséget növelő törekvés —, a sokféle jövedelemelosztási mód is, a leggyakoribb bejelentések tár­gya. Sok esetben ugyanis —, miután erre a tsz-vezetök nem fordítanak kellő gondot, — a tagok nem ismerik, nem értik az újonnan bevezetett jövedelemelosztást, a termelé­si normákat Nem tudják mi­lyen anyagi feltételek között kell dolgozniok, s ez számos félreértés okozója. E cikk keretében nincs mód arra, hogy értékeljük a más, egyéb hiányosságokat. A még fellelhető bürokratikus ügyintézés, a ritkán előfordu­ló hivatali hatalommal való visszaélés, vagy bírósági eljá­rást maga után vonó gazda­sági bűncselekmény mind a közérdekű bejelentéseknek, mind a panaszoknak csak kis részét teszi ki és nem jellem­ző sem az állami, sem pedig a szövetkezeti szervek, intézmé­nyek működésére. E jelensé­gekkel szemben azonban az illetékes szervek kemény ha­tározottsággal lépnek fel, a visszaéléseket mind nagyobb szigorral torolják meg. Mi történik a bejelentések, panaszok túlnyomó többségét kitevő, súlyukat tekintve ki­sebb, de számarányuknál fog­va nagyon fontos, sok embert érintő szabálytalanságok meg­szüntetése érdekében? Erről is kedvezőek a tapasz­talatok: különösen a tanácsi szervek és a felügyeletük alá tartozó vállalatok, intézmé­nyek (megyei KISZÖV, föld­művesszövetkezeti központ, Állami Kereskedelmi Felügye­lőség, TÜZEP stb.) a leg­több esetben érdemben foglalkoznak a hozzájuk érkező bejelenté­sekkel, panaszokkal és azo­kat megfelelően elintézik. Saj­nos, ugyanezt általában nem lehet elmondani a termelőszö­vetkezetekről : megtörténik, hogy egyes vezetők figyelmen kívül hagyják a részükre ér­kezett megállapításokat, s nem intézkednek a hiányosságok megszüntetése érdekében. Né­hány tanácsi mezőgazdasági szervnél is megtörténik, hogy 1— főleg a tsz-eknél meg­állapított szabálytalanságok terén —, nem sikerült kellő eredményt elérni. A népi ellenőrzési bizottsá­gokhoz. a tanácsi és egyeb szervekhez érkező közérdekű bejelentések és panaszok, nagy erőt képviselnek: többségük­ben az egyes munkahelyek dolgozóinak, a lakosságnak az észrevételeit, a szocialista épí­tés megjavítását célzó javas­latait tartalmazzák. Ezek el­fogadása, lelkiismeretes meg­valósítása nagy segítséget je­lent és nélkülözhetetlen abban a napról napra újat, jobbat teremtő munkában, amelynek célja, a szocialista társada­lom megvalósítása — mind­annyiunk közös érdeke. H. F. P. 43750625 perc telefon Négyezer tonna csomag — Bélyegzés számolatlanul — Népszerű a dísztávirat A hívott szám bejön: Nagy Béláné jelentkezik, a Buda- pestvidéki Postaigazgatóság vezetője. Bemutatkozás után elmondom a kívánságom: — Egy perc telefont sze­retnék készíteni az igazgató­ság tavalyi forgalmáról. — Nagyon kedves a Hír­laptól — mondja a vezető­nő. — De most, hogy a múlt j év végleges összesítése el­készült, annyi adatunk van, hogy igazán nem férhet be egyetlen Egy perc telefonba. Jöjjön át személyesen. Irány az épülő Erzsébet- híd tiszteletére kicsinosított Klotild-palota — ott szé­kel az igazgatóság. Szegény „távbeszélgetők" Novoth Ferenc, a tervcso­port vezetője stílszerűen a telefonbeszélgetések adatai­val kezdi. — A Pest, Nógrád, Ko­márom és Fejér megyét ma- gábafoglaló igazgatóságnál 14 ezer telefonszámlát fizetnek be havonta. Ebből 5 és fél ezer a Pest megyei. A négy megyében — az előző év­hez viszonyítva — 1963-ban 2168 000-rel több telefonbe­szélgetést bonyolítottak le. Ebből Pest megye növeke­désére mintegy félmillió jut, a megyében tavaly majdnem 9 millió volt a helyi beszél­getés. Ez megfelel 35 325 504 j percnek. Ha ehhez hozzá- | adjuk az interurbán beszél­getések idejét, a 8 425 121 percet, kiderül, hogy a me­gyéből kezdeményezett tele­fonbeszélgetések ideje 43 750 625 perc. Ez annyi, mintha va­laki több mint 83 évig te­lefonálna egyfolytában. A megrögzött „távbeszél­getőkre” gondolok, akik sok­szor órákig nem „szállnak le” a kagylóról. De még az ilyen embereknek is legalább 4—5 évszázadig kellene’ él- niök ahhoz, hogy napi 4—5 órás beszélgetéssel elérjék ezt a rekordot — Levél, expressz-, aján­lottlevél? Hányat szállítot­tak? — Az igazgatóság tavaly 67 millió közönséges, aján­lott- és expresszi evelet, va­lamint légiposta küldeményt vett fel. Ebből Pest megyé­re 22 millió közönséges, másfél millió ajánlott, 320 ezer 1 expresszlev él és 227 ezer légipostái küldemény jut. — A leveleket összesen hányszor kell bélyegezni ? A tervcsoportvezető elne­veti magát: — Ezt igazán nem szá­moltuk. 266 vagon 432 ezer csomag — ez testvérek között is négyezer tonna. Tizenöt tonnás vago­nokból egy 266 kocsiból álló szerelvény kellene az elszállí­tásukra. Még jó, hogy me­gyénk lakosai apránként ad­ták fel ezt a rengeteg csoma­got. — S a táviratok elszállításá­hoz hány vagonra lenne szük­ségük? — Ezt sem számoltuk ki. De megmondom a végösszeget: egymillióhétezer táviratunk­ból 386 ezer a Pest megyei. — Dísztávirat? — Sok volt Főleg a boríté­kos dísztáviratok népszerűek. — Hírlap? — A megyében 12 680 000 darab folyóiratot, heti- és na­pilapot szállítottak ki kézbe­sítőink. Több mint egymilliót havonta. Nagyobb a béralap Sok az új rádiótulajdonos. I A tv-tulajdonosok száma is 50 I százalékkal nőtt. jelenleg vagy 37 ezrein vannak. Ezek az adatok is részesei annak, hogy az igazgatóság — az előző évhez mértein felemelt tervét — 102,5 százalékra tel­jesítette. A Pest megyei járá­sok közül a nagykótai és a monori volt a legjobb. A pos­tahivatalok közül: Monor, Szi- getszentmiklós, Gyömrő. Kü­lön említést érdemel Cegléd és Nagykőrös, ott az ismert fagykárok ellenére is jól dol­goztak. — A jó eredményekért mi­lyen elismerést kaptak? A kérdésre Dénes Ilona, az igazgatóság munkaügyi osz­tályvezetője felel: —- Legnagyobb elismeré­sünk az eddigi munkánkért kapott és a január 1-től ese­dékes fizetésrendezés. Ezzel igazgatóságunknak 11 száza­lékkal nőtt a béralapja. A pénzt főleg a fizikaiak: a kéz-, besítök, a pályaudvari dolgo­zók és a szerelők kapták — de a béremelés természetesen az összes postást érintette. Vajon hány perc alatt lehet a többletet elkölteni? M. i. Késsül as újfajta pároskolbáss A Pest-Nógrád megyei Húsipari Vállalat ceglédi gyáregy­ségében újfajta szárazkolbász készítését kezdték meg ar^év elején. Az Alföldi néven forgalomba hozott párosból az első negyedévben mintegy száz mázsát készítenek. A kolbászt a Pest megyei és a Nógrád megyei boltokba szállítják. tartását. Az Ember ne mérgelődj című játék manapság igen elterjedt, játsszuk az üzletekben, a buszon és az utcán is. Na, de ember, ne mérge­lődj, csak játszunk, hiszen csupa játék az élet. Szeretjük a bujócs­kát is. Ennek felnőtt változatát akkor játsz- szuk, amikor nincs adminisztratív bér­alap. Ilyenkor fel­veszünk egy segéd­vagy szakmunkást, azt elbujtatjuk egy nagy íróasztal mögé, ő lesz a bujtatott lét­szám és a népgazda­ság a hunyó. És épp­úgy, mint gyermek­korunkban, a játszó közösség most is azon szurkol, hogy a hunyó észre ne vegye a bujtatott felnöt- t ecskét. Felnőtt korban a hintát a hanta he­lyettesíti. Ezek a hintapolitikusok, akik jobbra, balra lengenek hantájuk­kal. akik azt vallják, hogy egyszer lent, egyszer fent, és a hantaló egyik olda­láról a másikra bil­lennek. Nagyobb városok­ban még divat a zá- logosdi, csak az itt beadott zálogokat nem lehet csókkal, vagy egy népdal el- éneidésével kiválta­ni. Rendkívül elter­jedt a „fekete-fehér- . igen-nem’’ című já­ték is. Ennek sza­bálya, hogy a fenti szavakat nem szabad kimondani. így ta­nulja meg a gyerek, hogy kerülni kell a nyílt állásfoglalást. Nem tanácsos a fe­hérre azt mondani, hogy fehér. mert esetleg valamelyik felettesünk napszem­üvegben nézi. A he­lyes válasz: világos. Különösen kerülen­dő az „igen” és a „nem”. Mert sokszor előfordul, hogy ami ma igen, az holnap nem. Ezért ha meg­kérdezik, hogy java­soljuk-e X kartár­sat egy pozícióba, azt kell felelni, hogy ta­lán vagy esetleg. Felnőtt korban is elterjedt a papás- mamas játék. És ha Kovács Lajos művezető nagy mestere a kolbászkészítésnek + + A feldolgozóban naponta több száz mázsa kolbászt készí­tenek elő füstölésre. A képen Kovács Sándomé és Bodő Istvánná (MTI Bereth Ferenc felv.) PANASZOK ÉS PANASZOSOK Homo ludens — | szokták mondani az : emberre, mert mi játékos lények va­gyunk. Végig játsszuk a gyermekkorunkat, de nem szakadunk el kedvenc játé­kainktól felnőtt ko­runkban sem. Csak nem játszunk olyan gátlástalanul, mint a gyerekek, és játé­kaink életkorunk és körülményeink sze­rint kissé módosul­nak ... de azért ját­szunk. Van, aki a tűzzel játszik, amíg meg nem égeti a ke­zét. Éppúgy, mint gyermekkorú nkban nagy féktelenül ve­tünk egy-egy buk­fencet, de ezek a bukfencek rendsze­rint logikaiak. Ját­szunk fogócskát is. E játékban rendszerint az ügyfél a fogó, aki igyekszik elkapni az illetékest. A fogó kergeti az illetékest, a\ki azonban szintén játszik. Vagy bujj- bujj zöldágat, vagy egyszerűen kámfort. Fiatal korunk ked­venc játéka az Em­ber ne mérgelődj cí­mű társasjáték. Csu­da izgalmas volt és rendkívüli módon próbára tette a gye­rek ép idegeit és ki­A JÁTÉKRÓL a játszó felek össze­vesznek, akkor ep­rien úgy sor kerül az „add vissza a ba- ba ruhám"-ra. Fel­nőtt korban azo^nban nem azt kell eldön­teni, hogy kié a ba­baruha. hanem, hogy kié a baba, a tv, a hűtőszekrény, a nagy szőnyeg és a lakás. Ilyenkor játsszák az­tán a népszerű enyém a vár nevű játékot, amelynek szabályai szerint az ellenfelet Itet kell tuszkolni a várból, illetve a lakásból. Ebbe a témakörbe tartozik az üsd a !harmadikat játék, amelyet néha egyes asszonytársak az ut­cán játszanak eser­nyővel, és ez nagyon mulatságos. Labdázunk a fele­lősséggel, játszunk a veszéllyel, minek következtébe n sokan eljátsszák kisded játékaikat és kiállít- jálk őket a játékból. Ha egyéb játékunk nincs, játszunk má­sok érzéséivel, ide­geivel, vagy jobb hí­ján „megjátsszuk magunkat”. Mert az ember — \ Homo ludens... > _ Ősz Ferenc í

Next

/
Thumbnails
Contents