Pest Megyei Hirlap, 1964. március (8. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-29 / 75. szám
19S4. WIÄRCTÜS 29, VASÄRNAP Hier« K^Cirtap KÜRTI ANDRAS: Julika győzelme Új lakót vár a szentgyörgypusztai mű vészkolón ia j 's igazgatónő picit hátra- SJ dőlt a székén és behunyta a szemét. Képzeletében sorra jelentek, meg a képző egyes tantermei és a padokban, szigorú ülésrendben, a lányok ... Hopp, már meg is van. Harmadik cé... Az első padban, baloldalt, mindjárt a katedrával szemben. Ott ül ez a mindig mosolygó, szépszemű kislány ... Várjunk csak ... Kató? Magda? Ír énke? Júlia? Hát persze, hogy Júlia... Va- sadi Julianna. Az elsőben tanította is. Azért akkor még csak olyan süldőcske volt, kis gombóc, Most meg csinos, formás — kész nő ... Júlia... Ju- lianna... örüit, hogy ilyen szép, hozzáillő neve van — Szóval egy napra mennél el, Julika. És miért? — Bírósági tárgyalásom lesz, Erzsi néni. Tessék, itt az idézés tette le ügyesen a blankettát az íróasztal közepére. .— Tízre szól, de hátha várni kell, akkor nagyon elhúzódhat. Az igazgatónő letekintett a cédulára. Nem tévedett... Va- ■ sadi Julianna. — Mi dolgod neked a bíróságon? — Sértett vagyok — felelte a lány. — Sértett, és felperes. AZ a körülmény, hogy egy- zi~ szerre két ilyen fontos tisztséget tölt be, szemmel látható elégedettséggel töltötte el. —! Ülj csak le, fiam — intett Erzsi néni. — Természetesen elengedlek. De mondd, mi ez az ügy, amibe belekeveredtél? — Rágalmazás és becsület- sértés. Tetszik tudni — igazította meg szoknyáját a 'térdén —, a Lacim anyja fűnek- fának azt pletykálja, hogy amióta felköltöztem a városba, ide a kollégiumba, az a fiú kap meg, aki csak akar. Mert hogy én... olyan rosszféle lettem. V* — Micsodái— ült ki a döbbenet a kérdező arcára. — Ki az a „Lacim anyja"? Milyen jogon terjeszt ilyen gyalázatosságokat? — Laci falumbéü — magyarázta türelmesen a kislány. — Már egy éve udvarol. Mire én végzek, addigra ő is leszerel a katonaságtól, feleségül vesz. De Róza néni, az anyja, a Fentős Marikát szeretné menyének. Mert annak önálló fodrász az apja. Ezért pletykál rólam ilyeneket. Az igazgatónő lassan levette, és egy szarvasbőr darabkával gépiesen dörzsölni kezdte aranyszegélyű szemüvegét. Sápadt volt, és valahogy hirtelen nagyon fáradtnak, kimerültnek látszott. — Értem — áUt fel. — Hát csak menj, Julika. Aztán majd meséld el, hogyan rögződött a tárgyalás. Te kis boldogtalan — nézett utána, amikor a lány kilibbent a szobából. Nálunk még másfél éved van hátra, aztán az elosztásnál sírva kéred a bizottságot, hogy küldjenek bárhová, minden munkát szívesen vállalsz, de a faludba, oda vissza semmiképpen nem mehetsz... Miért? ... Csak... Mert a falu szája — az valami borzasztó! fl armadnap, alighogy csengetnek■ nagyszünetre, illedelmes kopogtatás az igazgatói szoba ajtaján. — Azt tetszett mondani, Erzsi néni — bukkan elő egy fekete fürtös fej a kilincs felett —, jelentsem, hogy mi volt a tárgyaláson. — Ne jelents semmit, hanem gyere be, foglalj helyet, és szépen mesélj el mindent, így ni. Szóval? ,JLacim anyja" ugyebár tagadta, hogy ö pletykált rólad? — Nem tagadhatta, tanúk voltak rá! —■ Értem. És te? —i Én nem szóltam egy mukkot sem. Még rá is mosolyogtam Róza nénimre. Amikor aztán a bíró megkérdezte, van-e valami megjegyzésem, kérdésem, felálltam és letettem a bíró elvtárs elé az or- j vosi igazolást. Arról, hogy \ érintetlen vagyok. Több tanút aztán már nem is hallgattak ki. A bíró összeszidta Róza f nénit és nyolcszáz forintra f büntette. Még az ülnökök ist nekimentek. Az egyiknek a i hosszú bajusza is rángatózott | mérgében, ahogyan rákiabált.% Alig tudtam tartani, hogy ki \ ne pukkadjon belőlem a koca- f gás. — Hát ez idáig nagyon üd-\ vös és tanulságos — sóhajtott f fel az igazgatónő. — És most mi a terved a jövőre nézve? — A jövőre nézve? — kere-í kedtek ki Julika szemei a cső-1 dálkozástól. — Hát mi lenne? S Ami eddig volt. Mire végzek, y Laci is leszerel. Feleségül me- í gyek hozzá és óvónő leszek * nálunk a faluban. — És a „Lacim anyja"? Tőlei nem félsz? — Ugyan — kacagott vidd- > man a lány. — Takarékos, gazdasszony az. Még egyszeri nem dob ki nyolcszáz forintot | az ablakon. \ Anya gyermekével VÉGH DEZSŐ RAJZA Áprily Lajos: KÖLTŐ A visegrádi telekkönyv 2 008 számú betétjének tulajdonlapján a Nagyvillám dűlő 2 901 helyrajzi számú 484 négyzetöles telke Kanyó László és neje nevén áll. A telken pedig már csaknem készen egy takaros ház. Talán már a huszadik Szentgyörgypusztán, ahogy a Nagyvillám Dunára néző lejtőjét és a hegy lábától a vízpartig terjedő keskeny csíkot nevezik ott, ahol Visegrád és Dunabogdány határa összeér. Művészkolómia létesült itt az évek folyamán. A házak legnagyobb részének errefelé művész a tulajdonosa. Legtöbbjük apró nyári lakot, ví- kendházat épített, de például Török Rezső író, aki immár közel két évtizede télen-nyá- ; ron itt lakó őstelepes, komoly, : fűthető házat. Nemrég még : Áprily Lajosnak, az ősz költőnek szintén itt volt az állandó lakása, most már az utóbbi években már csak koratavasztól későőszig lakik Szent- gvörgypusztán. Ahogy fia Jékely Zoltán szintén, de saját külön portán. S az irodalmat j még Kolozsvári Grandpierre í Emii képviseli. Az Operaházat i viszont a kitűnő Melis György, \ meg Kerekes János karnagy. A kolónia másik zeneszerzője Gyöngy Pál, és háza van itt Bényi László festőművésznek, feleségével Sutka Mária művészettörténésszel. A színészmérnök, a neje viszont Fónay Márta. Március végén, amikor arra jártunk, már kásás, de még fehér hó borította a hegyeket és a ház nagy verandája támfalára éppen terméskőlapokat helyezett a tulajdonos házaspár. Korm>ly, egész éven át lakható epület lesz a házuk. Tulajdonképpen egyetlen mestergerendás mennyezetű tágas szobából áll. Abból kisebb hálófülke és fürdőszoba nyílik és amellett kisméretű konyha. Abban azonban két tűzhely is lesz. Villany az egyik és propán-butángáz a másik. A villanyszerelési munkákat a gépészmérnök csinálja, de Fónay Márta is segit az építkezési munkálatokban. — Június elsején beköltözünk — jelenti ki határozottan Fónay Márta, aztán mutatja, milyen gyönyörű a kilátás ebben a borús, esős időben is a teraszról, s áradozik a Dunakanyar szépségeiről. Ez a szűkebb hazája, hiszen tősgyökeres Pest megyei, a túlsó partról való, Vácott született és az édesanyja még most is ott él a régi családi házban. — Csakhogy emitt sokkal szebb a panoráma és közvet- leó előttünk hömpölyög a Duna. Az a terve, hogy valahányszor ha csak egy nap nem kell fellépnie, s próbája sincsen, kijön, ebben a házban pihen „Költő vagy” — szól s komolyan néz reám — hatéves szemmel — leányunokám. „Láttam: vers volt a gépeden ma. Nem?” Eltűnődöm minősítésemen. Költő? Poéta? ... Költő Dante volt, Petőfi és egy sor jövő-herold, kik jártak fenn az ember-csúcsokon s lelkűk titánokéval volt rokon. S eszembe jut egy régi ismerős, borzolt hajú, ifjú vidék! hős, ki, ha kimondta hangzatos nevét, műidig hozzátett még egy szót: Poet. Az öntudattal ejtett szó hatott: mosolyogtatott és mulattatott... A titulusa nem nekem való. Ember voltam, remegő, daloló. néd járt, amikor észrevette, hogy Juli utána jött. Kémkedni alkar utánam? Vagy az asszony küldte? Már lendült a keze, hogy elzavarj^, amikor észrevette a rózsaszín cserépmalacot a lánya kezében. Juli némán nyújtotta felé, de mert mindjárt nem vette el — nem értette, mit akar vele — a kerítéshez verte, s amikor koppanva hullott a földre az agyagcserép, lehajolt és fürge ujjakkal kapkodta fel a szétguruló fényes forintokat, aztán egyetlen szó nélkül tette szétnyíló tenyerébe. Talán, ha akikor az ölébe kapja a lányt, s emberré szelídül a könnytől homályos szemek sugarában, még talp- raállhatott volna, hogy újra kezdje az életet, de váratlan megalázottságában csak annyit fogott fel ésszel, hoay a tizenkét éves lányának pénze van, neki pedig egyetlen fillérje sincs. összezárta markát és a kocsmáig, s a kocsmában egyre azon morfondírozott, ' hogy ez hogyan lehet? Végül is arra az elhatározásra jutott, hogy a lány csak lophatta a pénzt, s mivel a házban egyedül ő dolgozik, csak tőle lophatta el. Ha pedig a lánya tolvaj. Kótyagos fejjel vonta kérdőre délután, amikor hazament. Az asszony nem volt otthon, így zavartalanul vallathatta, s mert Juli váltig tagadott, a nadrágszíjjal próbálta beismerésre kényszeríteni. Nem sok sikerrel. Azaz, hogy... Másnap egy tanítónő kereste fel a telepen, e valami látleletre hivatkozva figyelmeztette, ha még egyszer megveri a lányát... Ha nincs ott a szenes, egyszerűen az utcára penderíti a nőt, de az lefogta és éjszakára sem engedte haza, inkább vett neki egy üveg pálinkát, azzal zárta össze a fabódéba. Másnap, , amikor hazavetődött, mégis megverte újra a lányt — micsoda gyerek az, aki az apját bevádolja! — és ezúttal otthon volt az asszony is és nem tiltakozott, inkább még segített lefogni a rúgkapáló gyereket, mert a tanítónő nála is járt és öt is megfenyegette... . A telepen érte ut<>1 a postás,-------E__ ott adta át a l evelet. Amikor elolvasta, belevörösödött és káromkodni kezdett, azután kapta a kalapját, hogy rohan a tanácsra és ott az irodában veri szét az elnök fejét. A szenes csitít- gatta, lenyomta egy székre, kínálta pálinkával is, de kiverte a kezéből, felugrott, hogy elrohan. A szenes elkapta a karját, akkor nekitámadt, kétszer-háromszor beleöklöztek egymásba, de tudták, hogy erő dolgában egyik sem maradna alul, erre abbahagyták. Ö lehuppant a rozoga pékre, a szenes meg ment, mert már három asszony is várakozott az udvaron. Ült egy darabig, bambán maga elé meredve, aztán felállt, fogta a zsákokat és végezte a doígát, mintha mi sem történt volna. Később még kétszer fogta el az indulat, pofozkodtak egy sort, másodszorra a szenes kiadta az útját — ilyen vadmarhával ő nem kötöz- ködiik, menjen, csukássá le magát, vagy ugorjon a kútba, csak menjen innen, amíg a pajszerrel be nem töri a fejét — de fél óra múlva már visszaszívta az egészet és dolgoztak tovább, békességben. Megérkezett. Mielőtt benyitott volna, megint felrémlett benne a gondolat, visszamegy a kocsmába és leissza magát a sárga földig, úgy könnyebb lesz elviselni mindent. Mire felébred, Juli már nincs.. a Juli már nincs? De hiszen még ott van benn a házban, egy pillanatra látta is, amint ellibbent törékeny alakja az ablak előtt. Nem! Juli nem mehet el! Nem veheti el tőle senki! Juli az ő lánya! Az ő húsa, az ő vére is!. Milyen jogon avatkoznak az életükbe idegenek? Hogy megverte néhányszor? Miért? ö nem kapott eleget az apjától, anyjától, amikor gyerek volt? Mégsem halt bele. Erős, egészséges ember lett belőle. Úgy viszi még ma is zsákokat, mintha tollal tömték volna meg azokat szén helyett... Egy pillanatra egészen kitisztult a feje, s a szája szögletében egy torz vigyor lapult. Ember? Miért? Más talán nem iszik? A magamét iszom. Én dolgozom érte. Én cipelem a zsákokat Kinek mi köze hozzá, hogy mire költőm a pénzemet? Az asszony már biztosan becsomagolt. Elhatározta, szétdobálja az összekötött holmit Juli nem megy sehová. Vigyék erőszakkal, ha tudják! Juli nem megy. Nem is akar. Ha néha rossz is volt hozzá, mégiscsak az apja. Szereti őt A pénzét is odaadta, pedig nem kérte tőle. Igen, Juli szereti. Belépeti. Az megterít_ r ve. A konyhában csönd. Az asszony a spar- heltnél áilt és az egyik lábas fölé hajolva piszmogott. Juli a sarokban ült a sámlin, ösz- szegömyedve, lehajtott fejjel, mint egy beteg kismadár. Hogy belépett, lassan felemelte a fejét Csókolom — mondta, de nem nézett rá. Egy erőtlen mosollyal kísérletezett, de Juli nem vette észre, már újra lehajtott fejjel gubbasztott, s a cipője orrát böködte az ujja hegyével; Kalapját a hokedlire tette, s az asztalfőre ült. Az asszony hozta az ételt, s tálalt, közben még télen, a színházi évadiban is. — Később egészen ideköltözünk. Milyen jó nagyokat fogok pihenni ebben a házban, ha nyugdíjba megyek. Férje kezében a véső, visszafordul. Egymásra mosolyognak. Aztán együtt emelnek be a falbavésett ár- kocsisába egy Bergmann-csö- vet. csak a szemével intett a lánynak, üljön közéjük ő is, s Juli megadóan engedelmeskedett. Az utolsó vacsora, együtt — villant át agyán a gondolat, s összeszűkült a torka, mintha egy láthatatlan kéz vaskapocsként fonódott volna rá. — Elmész? — nyögte ki nagy nehezen, s a lány csak sokára válaszolt: — El... összeszedte minden erejét, \ felállt és odalépett a lánya mellé. Kezével az álla alá nyúlt és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen: — Maradj ... — préselte ki cserepes száján a szót, s várta a megváltó választ, amely még feltámaszthatja benne az embert, régi erejét és cselekedhet. Mert ha a lánya maradni akar, akkor szembeszáll akár az egész világgal is. Akkor semmi sem lehetetlen. De a válasz késett, s a benne feszülő indulatok remegéssé változtak át a kezén. A lány megijedt, elkapta a fejét, s távolabb húzódva mondta ki a döntést: — Nem lehet... — Ez ... az... utolsó... szavad? — tördelte a szavakat száraz recsegéssel, ahogy a puhafát darabolta volt a térdén, amikor még ember volt, háza volt és három hold földje és nem röstellt segíteni az asszonynak a tűzgyújtásnál. — Ez... ez... £ Két keze lehanyatlott, már ^ csak arra futotta erejéből: — Csókolj meg ... í .. ■ ■ i a lány szaja, j mégis úgy égette ? az afeát, mintha Júdós csók- ja érte volna. Juli — áruló? ^ Vagy ő árulta el? Úgy érezte, £ elhagyja ereje s ott esik ősz- £ sze magatehetetlenül a lánya ^ előtt, de ahogy a szeme előtt í vibráló fényes karikák lassan £ szétfoszlottak, roskatag tér- £ defckel megfordult és kitá-^ molygött a szobából. í Hideg volt PABLO PICASSO: Nő A FOTELBEN í világból eddig csak egy házas- ^ pár, Erdődy Kálmán és Vértes j Nelly rendelkezett házzal a Nagyvillám lejtőjén. De még a > puszta egyik-másik „privát” jí ingatlantulajdonosának is van némi köze a múzsák birodalmi mához, így például annak az ^ orvosnak, akit dr. ifj. Ady {! Endrének hívnak és a nagy < költő unokaöccse. A most épü- ólő új ház is csak felerészben £ „civil”’ tulajdon, mert bár ^ Kanyó László „csak” gépészig
