Pest Megyei Hirlap, 1964. március (8. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-27 / 73. szám

1964. MÁRCIUS 27. PÉNTEK r*»** tf£crci xKírlap Ha késik is a tavasz, nem fog ki rajtuk az idő Munkára készen a mendei Lenin Tsz gazdái zÖ6 vagyonuk volt, és 14 fo­rintot osztottak egy-egy mun- kaegységre — a múlt év vé­géig kitartó munkával elérték a 31 forintos munkaegységet, a tiszta vagyonuk pedig túlha­ladta a kétmilli óhatszázezer forintot. Ebben az évben — mint a brigádvezetők is mondják — be akarják bizonyítani, hogy a szövetkezet nem volt mél­tatlan az állam támogatására. Tavaly kialakították az adott­ságaiknak legjobban megfele­lő munkaszervezést. Mindig egy-egy táblára összpontosí­tották a munkaerőt. Ez bevált, akárcsak a nádudvari módszer a jövedelemelosztásban. A te­rületeket már felosztották a tagok között, részt vesznek a munkákban a családtagok is. Ami jó volt tavaly, azt az idén is alkalmazzák. Ebben az évben, ha csekély mértékben is, de enyhül a szövetkezet régi gondja: a munkaerőhiány. Részben a géppark növekedése, másrészt az újonnan belépő tagok és a munkába bekapcsolódó roko­nok, családtagok, alkalmi ki­segítők révén. Tavaly például 27 új tagot vettek fel, a leg­utóbbi tervtárgyaló közgyűlé­sen négy jelentkező felvételét szavazták meg. Pest közelsége itt is érezteti hatását: a falu férfi lakosságának csaknem a 90 százaléka bejáró. Televízió­val, rádióval, prngpongasztal- lai felszerelt klubtermet ren­deztek be a szövetkezeti gaz­dák gyermekeinek. Esténként itt találkoznak a falu fiatal­jai. Közülük nem is egy már elhatározta, hogy a tsz-ben fog dolgozni. És amíg a vezetőség, a pártszervezet az „utánpótlást” szervezi, addig o törzstagok — különösen az asszonyok — mind szilárdabb támaszai a közös összefogásnak. Özvegy Fabók Mihályné. ifjú Hajdú Mihályné, Guth Ferencné. Mé­száros Károlyné, vágj- Fazekas Istvánná munkájára — hogy csak néhány nevet említsünk — mindig számíthat a tsz. A férfiak, mint például Luzsá- nyi János alapító tag, Csaba Sándor, a hetvennyolc éves Csorna István, vagy a nemrég belépett 62 esztendős Vári Mi­hály és Nagy István, ugyan­csak derekasan elvégzik a reá­juk bízott feladatokat. A múlt évi sikerek azokban is felkeltették az érdeklő­Tengelyig süpped a lajt-ko- csi, a lovak öt méterenként megállnak, s az idős fogatos nagyokat káromkodik. Igaza van: előbb a vízvezetéket kel­lett volna megépíteni, aztán a növendékistállót. Beletelik háromnegyed óra is, amíg így szekéren a Kakas hegy aljá­tól följut a víz a borjaknak, holott a kúttól az istálló fél kilométernyire sincs. Gutái István, a mendei Lenin Tsz elnökhelyettese mégsem emiatt ideges. — A vízvezeték — mutatja a kiásott árkot — rövidesen elkészül; nem sokáig lesz már szükség lajtra. Annál több gondot okoz nekünk most a határban a feneketlen sár. Március utója és még mindig nem tudunk szántani. Máskor ilyenkor már elvetettük a ta­vaszi árpát, a zabot a borsót. Türelmetlenül várják a Jobb időt a tagok is, bár amihez hozzá lehetett fogni, azt már javában végzik. Vagy harminc asszony bontja a krumplis vermeket, válogatja, zsákolja a magnak szánt gu­mót. Odébb a traktorosok szecskázzák a kukoricaszá­rat, a tanyaközpontban pedig sárga homokkal töltik, egyen­getik az udvart: utat építenek az idősebb szövetkezeti gaz­dák. Kilencre jár az idő, az iro­dában kezdődik az eligazítás. Itt vannak már a brigádveze­tők is, most értek be határ­nézőből. — Sajnos — mondja Konda Mihály növénytermesztési bri- gádvezető —, egyelőre nem vonulhatnak ki a gépek. Van­nak helyek, ahol víz alatt áll a föld. Még ha nem is jön közbe eső, április 4. előtt ak- ío.r sem kezdhetjük a szántás­vetést. — Ez pedig — veszi át a szót Gulyás Mihály, az asz- szonybrigád vezetője — akár­hogyan számoljuk is, azt je­lenti, hogy csak május köze­iére tudunk végezni a vetés­id. — Nekem más a vélemé­nyem — szólal meg a párttit- íár, Morvái István. Tavaly sem kedvezett jobban az idő, müékezzenek rá, akkór is jsszetoriódtak a tennivalók. Vlégis meg tudtunk velük bir- cózrn a határidőre. Ha min­ién jól megy, rövidesen meg­érkezik a hernyótalpás Irak­er, kevesebb szántani való ut egy-egy erőgépre. Külön-, >en is a pártvezetőség felké- j i szövetkezet tagjait, hogy aj nunkák dandárja idején fo- j :ozottabb mértékben vegyék j ti részüket a dologból. Ha j i traktorok éjjel-nappal üze- j nelnek, mi pedig lelkiisme-; etesen dolgozunk, április vé- j lére földbe lesz a kukorica.j gazam van? A brigádvezetők igenlően j íólintanak és Konda Mihály j lozzáteszi: j — No, természetesen mi is j :zt szeretnénk. Az eligazítás így amolyan; ás termelési tanácskozássá j áakul, ki-kj elmondja, mi- j térit tudnák gyorsítani majd j i munkát, hogyan lehetne j óbban kihasználni a gépeket, j \.z már nyilvánvaló, hogy a j toráéban kidolgozott tavaszi j itemterv felborul. Nem a sző- j vetkezet hibájából, hanem aj oéslekedő tavasz miatt. Vi- j ;zont abban is egyetértenek a j következet vezetői, hogy; íz elmaradást ; / t * jó munkaszervezéssel j »tolni tudják. j — Végre két lábra szeret- j lénk már állni — mondja a: lárttitkár, s ez azt jelenti, j íogy az idén külső segítség j Léikül akarnak gazdálkodni. > A mendei Lenin Termelő-j következet eddig a monori j áras gazdaságilag gyenge tsz-j á közé tartozott. Sok erőfe-j zítés, kudarc és siker ková-; solta össze a törzsgárdát. i 960-tól kezdve — amikor. nég csak 463 ezer forint kö- '■ dóst, akik eddig nem nagyon vették ki részüket a közös munkákból. Máris több bizta­tó ötlet, kezdeményezés jelzi a tagság és a vezetőség akti­vitását. Két traktoros a párt- titkárral elvállalta egy 65 hold nagyságú kukoricatábla műve­lését. A gödöllői tanfolyamon ismerkedtek meg a nagyüzemi kukoricatermesztés korsze­rű formájával és most a vetés­től kezdve a betakarításig, va­lamennyi munkát ők végez­nek el a táblán. A KISZ-esek a 174 holdnyi rétből és lege­lőből 85 Íróidat gyomtalaníta- nak. Nehezen javul az idő, las­san szikkadnak a földek. Men- dén felkészülve és türelmetle­nül várják már a szövetkeze­tiek a szántás-vetés megkez­désének pillanatát Ha késle­kedik is a tavasz — ezt váltig állítják —, nem fog ki rajtuk a szeszélyes időjárás. Súlyán Pál Megkezdték a DCM papírzsákgyárának építését Évente 30 millió /.sák késiül A váci gyáróriás termékét, a cementet, jelenleg még a Tatabányán és Csepelen ké­szített zsákokba csomagolják. A jövő évben azonban már megszűnik a csomagolóeszkö­zök költséges utaztatása, mert azt a helyszínen állít­ják elő. A Dunai Cement­es Mészműben mór meg­kezdték papírzsákgyár épí­tését. tott A hatalmas, több mint 2000 négyzetméter alap­területű és 9 méter ma­gas csarnokot elöregyár­Ásó, kapa, metszőolló Szerszámhiány nem akadályozza a tavaszi munkák megkezdését Öí új körzeti orvos Pest megyében Öt új fogászt is kap a megye Április elsejével ismét bő-. láthatta el feladatát. Ezenkí­vül a megye egészségügyi há- ! vül a galgamácsai orvosi kör- lózata, öt új körzeti orvosi: zetet, "amelyhez eddig négy állást szerveznek. Ezek közül j község tartozott, kettéosztják négy orvos olyan népes köz- és JSalgagyork székhellyel új ségbe kerül, ahol egy orvos j körzeti orvost neveznek ki. csak a legnagyobb erőfeszítés- J Az ötezer- lakosnál többet sei, szünet nélküli munkával l számláló ^_Alsónémedi, ^ Káka t és _ Szentmártonkáta niäsodik, a kilencezer főnél népesebb Pilis pedig harmadik körzeti orvost kap. Ezáltal megszűnik az az áldatlan helyzet, hogy egy-egy körzetben négyezeröt­száznál több ember egészsé­gén kelljen egveflen orvosnak őrködnie. Tavaly több nagyobb köz­ségbe, illetve ipartelepre ke­rült fogász. Idén, április else­jével ezek száma további öt fővel növekszik. Főt, Piliscsa- tía. Budaörs és Szentmárton­káta lesz négy új körzeti fo­gász székhelye, míg az ötödik a bugyi telefongyárban tart fogászati rendelést. Valószínű, hogy ugyanez a fogász a Di­ósát Csapágygyár fogászati rendelőjét is ellátja. egymillió kerül az idén forga­lomba, mégis számolnak ki­sebb hiánnyal, mert a keres­kedelem száz tonnányi pót­igényének kielégítését a Ko­hó- és Gépipari Minisztérium eddig még nem vállalta. A forgalomba kerülő 125 000 ka­sza elegendőnek ígérkezik, vil­lából azonban valamivel kéje­sebbet kap a kereskedelem a tervezettnél. (MTI) Rendkívüli nyereségrészesedés Egy Csepel autógyári lottózóbrigád négyes találata A Csepel Autógyár szer- számszerkesztésének néhány szerkesztője, Gergely Győző vezetésével brigádot alakított, és munkájáért a napokiban rendkívüli nyereségrészese­dést kaptak. Méghozzá nem is kis összeget: 144 158 forintot. Nyilván az olvasók most azt hiszik, hogy Gergelyék vala­mi nagj- találmányt nyújtot­tak be és azt fizették ki. Nem, ez esetben nem a műszaki dol­gokban, hanem a lottóban kedvezett nekik a szerencse. Méghozzá március 13-án, pén­teken, amikor közösen kitöl­tött lottószelvényükkel né­gyes találatot értek el. Gerge­lyék több szelvénnyel játsza­nak és 13-án még mindössze három hete állták össze bri­gáddá. Most, a nyeremény kifize­tésekor a nem brigádtag mun­katársak őszintén gratulálnak Gergelyeknek, akik remélhe­tőleg munkájukban is olyan szerencsésen találják meg a jó megoldásokat, mint a lottóban a jó számokat. elemekből „állítják” össze. A mélyépítő vállalat dolgozói a helyszínen gyártják a pa­neleket. A papírzsákgyárhoz szükséges tetőpanelek több­sége már elkészült, s most. látnak hozzá a hat négy­zetméteres oldalpanelek gyár-, fásához. A tervek szerint az építők augusztus elején adják át az épületet a szerelők­nek. hogy még az év utolsó negyedében megtarthassák az üzemi próbákat. Az új létesítmény, az or­szág legkorszerűbb papírzsák­gyára lesz. , Évente 30 millió zsák ké­szül majd. amelynek egy •* részét a többi cementgyár kapja. A géptermet és a raktárakat légkondicionáló berendezé­sekkel látják el. A szomszé­dos cementcsomagolóba kör- folj'amatos szállítóberendezés­sel juttatják el a papírzsáko­kat. Az évente 6910 tonna papírt feldolgozó gépeket az NDK és nyugatnémet cégek szállítják. Az NDK-ban ké­szült segédberendezések már megérkeztek Vácra. A DCM új gyáregységének korszerű­ségére jellemző, hogy az egész üzemben 75-en dol­goznak majd, akiknek több­sége nő lesz. Eredményes s/ esztendő Százharminc küldött jelen­létében tartotta meg idei mér­legzáró közgyűlését a Pécei ésr Vidéke Körzeti Földműves­szövetkezet. A jelenlevők örömmel hallgatták a beszá­molót. amely arról tanúsko-' dott, hogy a szövetkezet el­múlt évi tervét több mint 108 százalékra teljesítette. Több korszerű helyiség épült az el­múlt esztendőben, és idén is újabb" "hálózatbővítés várha­tó. Isaszegen cukrászda-esz-- presszó nyílik. Újtelepen rak­tár, Pécelen melegkonyhás vendéglő épül — ezek a kö­zeljövő tervei. Természetesen az áruellátásra is még na-j gyobb gondot fordítanak a jö­vőben. a felvásárlás érdeké­ben pedig megszervezik a gyümölcsfák ápolását. Minden jó, ha jó a vége — hirdeti a közmondás. Ezt a je­lenlevők is tapasztalták, hi­szen a közgyűlés végén beje­lentették: a szövetkezet dolgo­zói kétheti bérüknek megfe­lelő nyereségrészesedést kap­nak. Találkozás Irinával Életem végéig megmarad bennem a kijevi leány, Irina emléke. A képeslap, amelyet adott, ott lapul meg szeré­nyen íróasztalom fiókjában. Arca vonásait, haja színét, mélyen ülő szemeit örökké őrzi az emlékezés. Hangja még mindig itt cseng fülem­ben, s élénk, kedves köszön­tése vissza-visszatér. Akkor találkoztam vele, amikor a kijevi egyetemis­ták egy csoportja a Dunai Vasműbe látogatott. Ott jár­tak a magas felüljárón, amely összeköti a nagykohót az iro­daépülettel. Véletlen volt csu­pán, hogy őt szólítotam meg. — Honnan jöttek? Az első pillanatban csodál­kozva nézett rám. Aztán in­tett társainak, menjetek csak, követlek én is rögtön benne­teket. — Kijevből. Egyetemisták vagyunk. Kőrútunk egy része Magyarország. S annak még kisebb része ez a nagy gyár. A többiek már elhaladtak mellettünk, mi álltunk csak a felüljáró lábánál. Méregettük egymást. Én a következő kér­dést fogalmaztam, ő valöszi- nyleg várta már. hogy meg­szakítsam a pillanatnyi szüne­tet. — És hogyan tetszik ná­lunk? Sablonos volt a kérdés? Nem tudom már, de az bizonyos, hogy a válasz annál inkább nem volt az. — Tudja, sok szépet és jót láttam már maguknál. Gyor­san haladnak előre. De halad­hatnának gyorsabban is. Itt van például a nagykohó. A csapolást időt csökkenteni le­hetne. Én úgy láttam, hogy lassú kissé. Gyorsabb adago­lás, hatékonyabb olvasztás, azt hiszem, segítene ezen. Márpedig azt tudja, hogy az olvasztási idő csökkentése végső soron nyersvasat jelent. A több nyersvas pedig több acélt. A több acél pedig több gépet. .. Folytassam? kék szemepfírja neve­tett, de arca komoly volt, aj­ka keskeny, mint általában azoké, akik a gondolatot és a cselekvést eggyé kapcsolják. — Mit tanulnak maguk az egyetemen? Az ö-nkéntelen kérdésre gyors választ kaptam. — Kohómémök leszek. S a többiek is. Most negyedéveseik vagyunk. Tudja, mi lesz a diplomamunkám? A címét már megadtam: A gazdasá­gosabb nyersvastermelé: né­hány problémája. Hogyan tet­szik a cím? Látva hozzájáruló bólintá- som, gyorsan folytatta. — A cím egymagában nem sokat mond. De mögéje igen sok és gazdag tartalmat adok majd. Ha ezt apám megérte volna .. . — Miért ez a feltételes mód? Kéklett eddig fent az ég. A napsugarak odaverödtek a felüljáró lábához. S most hir­telen felhők kerekedtek, ügy bodrozódtak, mint tükörsima víz felszínén a haragos-tara­jos hullámok. A kislány te­kintete is elborult. Hol a fes­tő, aki e színváltozást meg­örökíti? Hol a költő, aki ver­set ir, hosszú ódát vagy tömör epigrammát a két szem árnyé­káról ? Halkan törtek elő a szavak a leány ajkáról: — Apám is kohász volt. Ahogyan munkatársai mond­ták s vallják ma is, a vas, a nyersi'as ismerője. — Csak volt? — Igen. Meghalt a háború­ban. A szó ilyenkor nemigen se­gít. Hallgattam. Bal kezemben gyűrögettem a jegyzetfüzetet, jobbommal a ceruzát szoron­gattam. Aztán mindkét ke­zem hátratettem. — Olvasta Alekszandr Beek könyvét ? — Mélyikre gondol? — A Vólokalamszki ország­úira. — Igen, olvastam. — Emlékszik arra a rész­letre, amikor az erdő mellett visszavetették az ellenség tá­madását? — El tudnám mondani az dolgoznak, de egyben meg­egész könyvet. egyeznek: megsebezte már — Nos, az én apám ott halt őket a háború s nem akarják, meg, abban az ütközetben. Hősként temették el. Szovjet ember volt. Szovjet ember és kohász. Parancsnokai mesél­ték, hogy bajtársát lövés érte. Ott jajgatott közvetlen mel­lette. Felkapta s vitte volna a kötözőhelyre. S amikor fel­állt, egy sorozat eltalálta. Szí­vét ütötte át a golyó. Bajtár­sával összeölelkezve talál­tak rá. Fejét lehajtotta. Az észak felől közénk lopódzó szél ar­cába kergette szőke hajszálait. — Amikor ezt elmondták nekem, nem sokat értettem be­lőle. Később azonban felfog­tam a lényeget. És ekkor hatá­roztam el: egymagám annyi vasat és acélt termelek, amennyi elég lesz ahhoz, hogy ne feküdjön holtan a harcme­zön egy apa sem, ne vérezzen egy anya, feleség szíve sem. s egy gyerek se legyen, aki ér­tetlenül bámul a hírthozóra. Legyintett kezével. De karja nem lefelé bicsaklott, mint a madár törött szárnya, hanem felfelé ívelt, s körbe mutatta a várost. — Tudom már, hogy egye­dül kevés lennék. De mi so­kan vagyunk. Ha kell, egy­millió embert állítok ide sor­ba. Ha szükséges, egymilliár- dot! Igaz, nem kohászok vala­mennyien, Van köztük lakatos, vegyész, mezőgazdász, tanár, miniszter és segédmunkás. És minden szakmabeli. Vala­mennyien más-más területen hogy még egyszer szenvedje­nek. Homlokához nyúlt. Keskeny, finom, puha ujjaival végigsi­mította az enyhe redőket. — Ezért mondtam magának, hogy csökkenteni kell itt is az olvasztási időt. Társai messziről integetnek. A leány elkapta a hivó kar­lendítést, az ideröppenő hang­foszlányokat, jobbjával visz- szamutatott. 0. megyek már! — kiáltot­ta, de szavait elnyomta a ko­hóból érkező zaj. Rétikul je után kapott, kinyitotta, egy képeslapot vett elő. Kivette kezemből a ceruzát, valamit írt a lap hátuljára. Felém nyújtotta. — Tessék, tegye el. Emlék egy szovjet lánytól. Olyantól, aki ott áll a hosszú, milliárd­nyi emberalkotta sorban s körülöleli két karjával a nagy­világot. 1. Isié telt. fjem nyújtotta a kezét, nem búcsúzkodott. Ta­lán azért nem, mert sietett, vagy azért, mert gondolta, még találkozunk. Mintha valakitől lopnám az időt, elolvastam a gyorsan odavetett betűket: Irina Ka- renkova. Kijén. S a második oldalon a Kreml színes hom­lokzata szórta rám derűjét. A napokban ismét kezembe került a képeslap. A ceruza feketéje éppoly élénken elvá­lik a fehértől, mint pár évvel ezelőtt. A Kreml homlokzata színesen tekint rám. Éppoly derűsen, mint évekkel ezelőtt. Orsóval Tibor V MAGYAR KÖNYVEK AMERIKAI KIÁLLÍTÁSON Az amerikai anatómusok április első napjaiban Denver- ben tartják ez évi összejöve­telüket. A tanácskozással kap­csolatos tudományos könyv- kiállításon több jelentős ma­gyar művet is bemutatnak. Az Akadémiai Kiadó angol nyel­ven megjelent kiadványai kö- ! zül Kiss Ferenc és Szentágo- | thay János anatómiai atia- j szét, továbbá Kovács Gyula \ egy művét, a Szentágoihay— j Flerkó—Mess—Halász szerzői j ■kollektíva tudományos műn- ; kaját, német nyelvű könyvei j közül Donáth Tibor anatómiai j értelmező szótárát és Nagy \ Dénes sebészeti anatómiáját ' állítja ki. (MTI) i A kereskedelem gondosko­dott róla, hogy szerszámhiány ne álcádéiyozhassa a tav>aszi munkák megkezdését a kerté­szetekben, a gyümölcsösökben és a szőlőkben. Ásó és kapa például együttesen több mint egymillió keiül a boltokba, s ez elegendőnek ígérkezik az igények kielégítésére. Ugyan­csak elegendő lesz a forga­lomba kerülő 90 000 metsző­olló is. Itt ki is egészült a választék. Hosszú ideig hiá­ba keresték a vásárlók az űgyBevezeJt. kecskeméti met­szőollót, amelyet elsősorban a Duna—Tisza közén hasz­nálnak. Ugyanis „átprofüiroz- ták." a gyártását, s az újon­nan kijelölt üzem nem vállal­ta a megbízatást, de mar a régi helyen sem készítették. Végül mégis talállak üzemet, amely erre az évre 39 000 ilyen olló gyártását vállal la. amelyből 15 000 még az első negyedben boltokba jut a Duna—Tisza közén. Gyümölcs­fa-keféből, ágfűrészlapból és gyümölcsszedőből elegendőt ad a hazai ipar. kisebb meny- nyiségű ágfűrészt, valamint szemző- és koeorkést azonban importálni kell. Bár lapátokból körülbelül

Next

/
Thumbnails
Contents