Pest Megyei Hirlap, 1964. március (8. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-26 / 72. szám

«ST MEGYEI khfCirtap 1964. MÁRCIUS 26, CSÜTÖRTÖK d3anclitáh a lieaueh hozott Megdöbbentő adatok a kolumbiai betyárvilágról Ki sebt»- n agy óbb hír formá­jában tudósította a világot a sajtó arról, hogy a kolumbiai Santander tartományban kézi­gránáttal és golyószórókkal - feli egy vérzett banditák megtá­madtak-egy társasgépkocsit és 16 utast lemészároltak, nyol­cat pedig súlyosan megsebesí­tettek. A kis hír mögött azon­ban drámai esemény húzódjk meg. Az egyik angol lap mun­katársa megdöbbentő adatokat tárt fel a kolumbiai betyárvi­lágról, az országban burjánzó bandi tizmusról. Leírja, hogy az autóbusz azon a bizonyos vasárnapon kora reggel indult el Sucre városból a fővárosba, Bogotá­ba. A támadás La Bellezza és Jesu Maria városkák között történt, mintegy 130 kilomé­terre a fővárostól. Az autóbusz nehezen kapaszkodott fel az emelkedőn és amikor a tető­re ért, váratlanul puskaropo­gás, golyószóró kelepelése ha­sította át a motor zúgását. Az autóbusz egy sziklának vágó­dott és az eleje összeroncsoló- dott Ebben a pillanatban a szik­lák és a fák közül ötven állig íeliegyvérzett bandita rohant elő. Egyikük hajánál fogva kirántotta a gépkocsi vezetőjét a kocsiból és főbelőtte. A ban­da többi tagjai az utasokat fosztották ki. Egy, vagy két perc alatt minden értékes hol­mit elszedtek tőlük, a jobban öltözött nőkről még a ruhát is levették. Két csinosabb lányt a közeli sziklák mögé hurcol­tak, s hamarosan felhangzott a lányok jajveszékelő hangja. Az utasok borzadva segítsé­gért kezdtek kiáltozni, de a banditák tüzet nyitottak rájuk. Tizenhatan a helyszí­nen meghaltak, nyolcán súlyo­san megsebesültek. Amikor el­hallgatott a fegyverropogás, elegáns amerikai gyártmányú luxuskocsi gördült elő, egy ez­redesi egyenruhába öltözött férfi lépett ki belőle, aki a rablott holmit kocsijába ra­katta ... Így zajlott le a vakmerő banditatámadás, amely nem egyedülálló esemény Kolum­biában. Statisztikai adatok szerint 1948 és 1961 között több, mint háromszázezer em­bert gyilkoltak meg, több mint félmillió ember többé-kevésbé súlyosan megsebesült és mint­egy harmincezer nő ellen kö­vettek el erőszakot. A vidék legrettegettebb banditája Teo- filo Rojas volt, akiről hivata­losan azt tudják, hogy 555 em­bert ölt meg, a valóságban azonban ennél jóval többet. Kolumbia gazdasági életét sokáig a külföldi tőke tartot­ta hatalmában. Az ország la­kosságának legnagyobb része rendkívül kezdetleges körül­ményeik között élt. Végül még­is megindult az iparosítás és egyesek máról holnapra me­sésen meggazdagodtak, má­sok pedig még szegényebbek lettek, mint azelőtt. A harmin­cas évek táján megszűnt a külföldi tőke beözönlése és fel­ütötte fejét a világszerte pusz­tító gazdasági válság. A la­kosság még jobban elszegé­nyedett, s a legnehezebb kö­rülmények között tengette éle­tét. A rablás, gyilkosság min­dennapos jelenséggé vált. A gazdagabbak rettegtek vagyo­nukért, életükért. A leszámo­lások néha politikai jelleget is öltöttek. Végül a hadsereg segítségével úgy-ahogy, helyreállították a rendet. Ám ekkor már na­gyon sok ember megszokta, hogy rablásból éljen ... Jósé Alberto Madero egye­temi hallgató, aki jól ismeri a helyzetet, így nyilatkozik a banditizmusrói hazájában: „A legrettegettebb bandita­vezér minden bizonnyal Ro­jas volt. Bandájával, mindig váratlanul ütött rajta egy-egy falun, aztán kifosztotta, a fér­fiakat lemészárolta, s nyomta­lanul eltűnt, A banditák no­mád módon éknek. Állandóan változstatják tartózkodási he­lyüket, s kerülik a nyílt ösz- szecsapást a rendfenntar.ó erőkkel. A falvakban megbízottaik vannak, akik idejében értesí­tik őket, mikor támadhatnak a legkisebb kockázattal, s van-e a közelben rendőrség. Külön­ben nem egy helyen maguk a rendőrök is banditák. Az őr­mester, aki nappal a nyomo­zást vezeti, éjjel talán rabol és gyilkol.” A rendfenntartó erők so­káig kutattak Rojas bandá­ja után, míg végül kém­jeik megtudták, hol rejtőz­ködik. Tavaly január 22-én azután több mint száz rend­őr vette körül a mit sem sejtő banditákat. A reggeli órákban egy lu­xuskocsi jelent meg az or­szágúton, polgári ruhás rendőrökkel. Rojas őrszemei azonnal jelezték a könnyű­nek ígérkező zsákmány kö­zeledését. A banditák elő­bújtak. Ekkor azonban a rendőrök is felbukkantak min­den oldalról. Keres tűzharc kezdődött, mert a banditák nem akarták megadni magu­kat. Rojas megkísérelte a rendőrgyűrű áttörését, de éle­tét vesztette. Emberei' közül azonban néhánynak sikerült elmenekülnie, s a kolumbiai sajtó szerint a helyzet most még válságosabb, mert a banditák mindenáron bosszút akarnak állni vezérük életéért. A legfurcsább az, bogy eb­ben az országban, amely hem­zseg a banditáktól — nincs halálbüntetés. A kolumbiaiak büszkék erre, s azt mond­ják, ez a civilizáció magas fokának a jele. Legjobban természetesen a banditák örül­nek, mert akármilyen ször­nyűséget követnek el, tud­ják, hogy halálra nem ítél­hetik őket. A bíróságok meg­lepően enyhe büntetéseket szabnak ki, ment rettegnek a banditák bosszújától. A rendőrség azonban újab­ban megváltoztatta módsze­rét. Nem törekszik többé arra, hogy a bűnözőket élve kerítse kézre, hanem azon van, hogy a harc folya­mán végezzen velük. Egy szemtanú elbeszélése szerint a rendőrségi erők nemrégiben megleptek egy tizennyolc éves haramiát. A fiatalember nyilván megad­ta volna magát a túlerő­nek, ám nem volt rá ideje. A rendőrök azonnal tüzet nyitot­tak, s végeztek vele. Úgy tudják, a kormány eré­lyes intézkedéseket készít elő és minden eszközzel véget akar vetni a banditizmusnak. Nagy segítség az újabban végrehajtott agrárreform is, amely végül lehetővé teszi, hogy az emberek tisztességes úton, ty munkával keressék meg kenyerüket. _______________ (—r) — Műsoros délutánt ren­deztek az aszódi gimná­zium első osztályosai az ál­talános iskola nyolcadik osz­tályának tanulói számára, akik ősztől az ő iskolá­jukban folytatják majd ta­nulmányaikat. Kitüntetések A Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Kellner Bélá­nak, az Országos Onkológiai Intézet Onkopathológiai Ku­tató Intézete vezető egyete­mi tanárának, a daganatos megbetegedések elleni küzde­lem terén kifejtett munkássá­ga elismeréséül 60. születés­napja alkalmából, valamint dr. Szodoray Lajosnak, a Debreceni Orvostudományi Egyetem tanárának, az egye­tem rektor-helyettesének, az orvostudományi egyetemen kifejtett kiváló munkássága elismeréséül 60. születésnap­ja alkalmából a Munka Ér­demrend arany fokozata ki­tüntetést adományozta. A kitüntetéseket Dobi Ist­ván, az Elnöki Tanácsi el­nöke nyújtotta át. Jelen volt a kitüntetések átadásá­nál Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára és ár. Vilmon Gyula egészségügyi minisz­terhelyettes. VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK A néma levente ÉSZAKI FÉNY A Ceglédi Irodalmi Színpad hétfő esti műsorával a skan­dináv írók, költők művésze­tének adózott. Közreműkö­dött Lévay Csilla, Márki Pé­ter és Bíró Tibor, valamint a ceglédi zeneiskola gyermek- kórusa, Borlói Rudolf vezeté­sével. A műsor nagy sikert aratott, mind a szereplők, mind a művek összeválogatá- sa szerencsésnek mondható. Annál kevésbé indokolt a kö­zönség gyér érdeklődése. Társadalmi úton A közigazgatásban egyre több szó esik a társadalmasí­tásról. A gyámügyi tevékeny­séget sikerült máris az akti­visták jogkörébe utalni. Al- bertirsán, Ceglédbercelen, Jászkarajenőn és Törteién tár­sadalmi munkában végzik el a helyszíni vizsgálatokat és ellenőrzik a kiutalt segélyek felhasználását. Nem sikerült a múlt esztendő A napokban két tsz tartot­ta meg közgyűlését. A Járási Építőipari Ktsz múlt évi mun­kájáról Csizmazia Pál elnök számolt be. Elmondta: a la­kosság igényeit nem tudták hiánytalanul kielégíteni. Az éves tervük több mint 20 mil­lió forint volt, de csak 94,8 százalékra teljesítették. A „Nívó” Ruházati Ktsz sem tett eleget múlt évi tervkötelezett­ségének. A lemaradás a kon­fekciótermelésből adódott. MCMDRsvrPftKe GYÉMÁNTOK munkát silánynak minősítet­ték. A padló nem felelt meg a követelményeknek. A fel újításra egyébként 175 000 fo­rintot költöttek. Egymillió forint gépekre A gombai Üj Élet Tsz az idén négy erőgépet vásárol, közel egymillió forint érték­ben. A közös gazdaság 117 szarvasmarlia hizlalását terve­zi. A napokban megérkezett 6000 előnevelt csirke, amelye­ket a tojóállomány kibővítésé­re használnak majd fel. Nagy sikerrel mutatta be a bagi művelődési ház színját­szó csoportja Heltai Jenő: A néma levente című szán- mű vét Történetek a magyar és a szovjet nép életéből Dokumenluuifilm az olimpiára készülő Tokióról Az újjáépített ifjúsági szék- . zban jöttek össze Monoron a veteránok és a fiatalok, hogy megemlékezzenek a Ta­nácsköztársaság kikiáltásának 45. éviordulójáról. Waski György alapszervi titkár meg­nyitója után Gál János, a községi pártbizottság titkára üdvözölte az egybegyült húsz veteránt és a megjelent fiata­lokat. Többen felelevenítették élményeiket a Tanácsköztársa­ságról, akárcsak Gyomron, az ottani pártházban, ahol ugyan­csak összehívták a néhai vö­röskatonákat. Mindkét ün­nepség baráti, elvtársi hangu­latban zajlott le. Nem felelt meg... Vecsésen a központi iskola melletti óvoda felújítását nem­rég befejezték. A napokban lett volna a műszaki átadás, a szakemberek azonban a Túlteljesítették a tervet Eredményesen zárta a múlt évet a. Nagykőrösi Földműves­szövetkezet. Erről adtak szá­mot a közelmúltban megtar­tott közgyűlésen is. A földmű­vesszövetkezet tagjainak szó­rna 1963-ban 76-tal növeke­dett. Működési területe Ko- csérra és Nyársapáira is ki­terjed a múlt év eleje óla. A tizenkilenc bolt és a kilenc vendéglátó egység eleget tett a verseny felajánlásának. A kiskereskedelem 110, a ven­déglátóipari üzemág 109 szá­zalékra teljesítette tervét. Je­lentős mértékben korszerűsí­tették a központi éttermet, mintegy 80 ezer forint fel- használásával. A növényvédő brigád tavaly 700 termőfa per­metezését végezte el. Az idén 350 ezer forintot áldoznak a Kőrisfa cukrászda átalakításá­ra. Az üzleteket is tatarozzák csinosítják, mintegy félmillió forintéit. Kocséron bevezetik a közétkeztetést és zöldségbol­tot nyitnak. ÚJ gépek a konzervgyárban Több új gép érkezett az el­múlt napokban a konzerv­gyárba. Olaszországból kor­szerű dobozgy^rtó berendezést vásároltak, amely jelentős mértékben megkönnyíti ezt a munkát. Ezenkívül az ivóle- vek minőségének megjavításá­ra nagy teljesítményű magyar gyártmányú centrifugát állí­tottak fel. We. slíaiió-talc ereje ikin Valóban stílszerűnek tűnik a hír, hogy a texasi Big Springben 82 vadász vett részt az évente megrende­zésre kerülő hagyományos csörgőkígyó-vadászaton. A hét­végi vadászat zsákmánya több mint egy tonna súlyú volt. A kígyókból kifejték a mérget, megölték majd meg­sütötték őket, hogy az öt­ezer néző megkóstolhassa a sült csörgőkígyószeleteket. Egészségükre váljék! — Nem vagyok bőbeszédű ... (Komádi István rajza) Megmentettek tem az órám, onnan tudom, hogy már csak 40 perc. S megindulnak a hívójelek szerle a világba. Sugározza a rádió is, s Fokföl­dön és Kuala Lum­purban, Bonnban és Monoron izgatott nyomozás indul a csodálatos gyógyszer ifánt, amely Ma­gyarországon nem kapható, csak külföl­dön, csak Nyugaton és csak rádióamatő­rök útján. Már csak 36 per­cem van. Jelentkezett Dzsa- karta, hogy náluk nincs. Már csak 34 per­cem van. Jelentkezik Monor, hogy nem volt tiszta a vétel a nagy távol­ság miatt, inkább le­vélben kérjék, amit kérni akarnak. Két­ségbe vagyok esve, úgy agonizálok, hogy már magam is kez­dek megijedni. Már csak 29 per­cem van. Franz Krüger je­lenti, hogy látott olyat, hallott is ró­la, megkísérli, hogy megszerezze szá­momra. Az emberek felsóhajtanak és kez­denek megnyugodni, én annál kevésbé, mert már csak 21 percem van. Franz Krüger új­ból jelentkezik a Q 32—16, 48-on. Je­lenti, hogy most nem jelent semmit, de azért izgulni nem kell. Nem izgulok. Pont én izguljak? örülök, hogy még 19 percet agonizálhatok... Jelentés az LP 16 —97-től, örül, hogy felvehette kapcsola­tait velünk és szíve­sen áll bármiben ren­delkezésünkre. Van négy vagon rágógumija, szívesen átadja önköltségi áron, hét. Ezzel nem segíthet. Üjból megnézem az órám. Érdekes, ami­kor ilyen nagy do­logról van szó, hogy siet az idő, már csak két percem van. Franz Krüger je­lentkezik. Egészen izr gatottak az éter hul­lámai, hiába, rólam van szó. Közli, hogy megtalálta, postára adja, várjak ... Várok. Állítólag két nap múlva itt lesz ... Megállítom az órámat, így nem telik az idő. Egy per­cem van még hátra. S richtig — ó német alaposság — két nap múlva megérkezik a nyugatnémet csomag, megindítom az órám, telhet az egy perc, meg vagyok mentve. Megkaptam a vilá­gon egyedül csak Nyugat-Németor- szágban kapható gu­mifixes lúdtalpat. Hiába, a nyugatné­met ipar és gyógy­szertudomány! Gyurkó Géza A Magyar Filmgyártó Vál- j Iáiéit d o ku men t u mfilm-st tl - ' diójában több érdekes kis­fiún forgatását fejezték be.; A magyar és a szovjet nép; barátságáról szél Borsodi Er- i vin rendező Kis történetek; róluk és rólunk című, mostí elkészült alkotása. A film a; két nép mai életéből, hét- \ köznapjaiból mutat be rö-; vid történeteket. Filmre vet- í ték annak a magyar villamos- j kalauznak a történetét is, j aki egy szerencsétlenség kő-; vetkeztében mindkét karját; elvesztette és a Szovjet-; unióban készített művégta- j gokkal ma ismét dolgozni J tud. í Ugyancsak Borsodi Ervin! rendezte a Halló, itt Tokió ; című riportfilmet. Széplaki; Gyula operatőr felvevőgépé-; vei megörökítette az idei; nyári olimpia színhelyét, To- j kiót, a japán főváros neve- í zetességeit, lüktető életét,; lakóinak hétköznapjait, s; azokat az épülő létesít mé-; nyékét, ahol majd az olim- í piai játékok versenyeit le- í bonyolítják. Filanszalagra vet- í ték az elmúlt év őszén: megrendezett „próbaoúmpia'’; jelentősebb sporteseményeit; is. Homoki Nagy István is; befejezte új természetrajz-! filmjének forgatását. Címe: í Hervad már ligetünk. A fel-! vevőgiép az őszi táj szép-í ségeit örökítette meg. A í felvételeket a múlt év őszén' Fekszem az ágy­ban és agonizálok. Ügy látszik, menthe­tetlen az állapotom. Magyarországon nincs mód segíteni rajtam. Mit lehet tenni? Valaki a homlokára csap, nem tudhatom ki, hisz agonizálok, de tény, hogy a homlo­kára csap. Nyugat — mondja és hal­lom, hogy a többiek rábólintanak. Igen, rajtam már csak nyugati gyógyszer segíthet... Nagyon gyorsan.... Nagyon... nagyon gyorsan. De hogyan? Negyvenöt percem van hátra, sőt, mire ezt leírtam, már csak 44... Elrohannak mind, én nem rohanhatok velük mert nekem agonizálni való dol­gom van. Egyikük a rádióban mondatja be, hogy segítségre van szüksége egy haldoklónak, a másik felkeresi a rádióama­tőröket ... Már csak 41 perc. Egy pillanat­ra abbahagytam az agóniát és megnéz­az alcsűti parkban készítet­ték.

Next

/
Thumbnails
Contents