Pest Megyei Hirlap, 1964. március (8. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-22 / 69. szám
1964. MÁRCIUS 22, VASÁRNAP «ff mí ere I &Círlap BANK“ A PEST MEGYEI KÓRHÁZBAN Kubányi professzor szervátültetési műtétéiről . Édesanyja messziről, Békés megyéből vasúton hozta a nyolcéves Tóth Ferikét Pestre, egyenesen a Pest megyei Semmelweis kórházba. Huszonötödször járnak már itt, minden hónap első szerdáján. Ez a szerda „kifizetőnap” dr. Kubányi Endre professzor bankjában, amiről a megyei orvosi napokon tartott előadást. Ilyenkor kerülnek elő a bank, a szervbank gondosan kezelt és féltve őrzött kincsei. Gyorsfagyasztással lehűtött és mélyen a nulla fok alatt épségben tartott különböző szervek, főleg mirigyek, hogy beteg emberek szervezetébe átültetve ilyen vagy olyan — persze, csak ezzel a kezeléssel feltehetően gyógyítható — bajon segítsenek. A professzor ősz haját a sebészek fehér sapkája fedi, termetén pedig fehér köpeny, így jár-kel fürgén az osztályán, a II. sebészeten. Hol valamelyik betegszobában tűnik fel, hol a nagyműtőbe tekint be, ahol kora reggel nagyműtétet végzett és azóta talán már a tizedik súlyosabb-könnyebb operációnál tartanak orvosai. Amott egy-két biztató szó, emitt csak kutató pillantás a néma csendben gyors, begyakorolt mozdulatokkal megnyitott eleven testekben mozgó biztos kezekre. A következő másodpercben pedig a folyosón nagy parolát ad Tóth Ferikének. Évtizedeken át annyi szenvedést látott kék szeme most csupa derű. Ritkán előforduló, de annál végzetesebbé válható bajban szenved Tóth Ferike. Az orvosok diabetes insipidus néven ismerik betegségét. Az agyfüggelék hátsó lebenyének csökkent működése okozza. Tünetei: állandó hányinger, étvágytalanság, kínzó szomjúság, teljes testi és szellemi visszamaradás. — Naponta tizennégy liter vizet ivott — mondja az anyja. A kisfiú ma még, huszonöt kezelés után, sem egészséges, de napi vízfogyasztása már jelentősen kevesebb, étvágya jó, szépen fejlődik, tömzsi, erős legényke lett és az iskolában is megállja a helyét — Teljesen rendbe jön — szólal meg vigasztalóan a professzor — csak azt, hogy mikor, igazán nem tudom megjósolni. Az egyik beteg gyorsabban, a másik lassabban gyógyul, sőt sajnos olyan is akad néha, akin a transplantáció sem segít. Igen, mindnyájan tudjuk, van olyan emlber, akinek a szervezete ellenáll a minden- kének használó orvosságnak is. Hiába, nem vagyunk egyformák. Ä szervtároló Most a lépcsőházból nyíló, Zárt ajtó, a bank ajtaja előtt áliunik. „Szervtároló” — jelzi rajta a felirat. Ez hát a professzor bankja. Odabent egy nagyobb és egy kisebb mélyhűtő szekrény, azokban tartósítják a Kubányi professzor által kidolgozott sajátos módszerrel a szerveket. Hány fajtát? — Tízféle szervet — feléli a „bankár”. — Egyébként külföldön mindenütt banknak, a németek például Organ Banknak hívják az ilyen tárolót. Nem én találtam ki tehát ezt az elnevezést, mint ahogy a szerv- átültetést sem. 1939 óta foglalkozom vele, de csak tizenkét éve áll módomban szervezetten előkészíteni és rendszeresen folytatni effajta, ma már nagyrészt nem kísérlet számba menő műtéteket. Egészségügyi kormányzatunk & a Pest megyei Tanács messzemenően támogatja munkánkat. Ennek a segítségnek köszönhető, hogy 1952-től 1963 utolsó napjáig ezernyi emberen 6725 szervátültetést végezhettünk itt, a kórházban. Ez az ország egyetlen ilyen „bankja” és sebészeti osztálya, ahol a szervátültetéssel rendszeresen foglalkoznak. Máshol, ha szükségesnek látják, esetenként szerzik be az átültetendő szervet. De van sok orvos, áld. vitatja ennék a gyógymódnak tartós hatását. — Amikor idekerültem, az első esiet egy tizennyolc éves lány volt. Csupa csont és bőr, alig vánszorgott. No, ebből se lesz ember, mondtam magamban, de nagyot néztem pár hónap múlva. Telt idomú, szép lány lett belőle, késeibb férjhezment, ma is egészséges, két gyermeke van. azóta. Ezenkívül is sok gyógyulást láttam — beszéli viszont Sipos József műtős, aki tíz éve dolgozik a szervbankban, jár ki a vágóhídra az átültetésre alkalmas szervekért, s jelen van minden egyes műtétnél. Szemtanú tehát. Az átültetés Tóth Ferike a kisműtőben most kapaszkodik az asztalra. Leereszti kissé a nadrágját, oldalára fekszik, teljesen nyugodt. Sziikár, fiatal orvos, dr. Kausz István — a párbajtőrvívés világbajnoka, s pór hónap múlva kiderül, talán olimpiai bajnoka is — soros ma az átültetési műtéteknél. Megszúrja injekciós tűvel a kisfiút, érzéstelenítőt ad neki. A nővér henger ded, belül üreges, hegyes végű, ku- taszszierű műszert nyújt át Az orvos beledöfi a húsba. A gyerek fél sem szisszen. Kis pohárka kerül elő a fri- gidaire-ből, egészséges borjúból származó, már felaprított agyalapi miriggyel. Darabkáit csipesszel helyezi el az orvos a műszerben és bevezeti a testbe. Már tűbe fűzött fonalat tant kezében, egyetlen öltés, aztán Ferike a padlóra lép, rendbehozza ruháját. illedelmesen elköszön, indul kifelé. Az egész nem tartott három-négy percnél tovább. Csinos, 21 éves gyömmői fiatalasszony a következő beteg. Nincs kifogása ellene, ha a teljes nevét kiírjuk. — A betegség nem szégyen — mondja Palotai Gá- bomé. Nagyan-nagyon ritka, szülésnél igen elvétve előforduló betegségben, Simmonds- kórban szenved. Nyolc hónapja adott életet első gyermekének. Közvetlenül szülés után szédülés fogta el, hőmérséklete a normális alá csökkent, érverése meglassult és rohamosan lefogyott. Egy hónap alatt ti zemegy kilót Most jött először, gyógyulást remélve, szervátültetésre. Egy másik asszony viszont ugyancsak az agyfüggeléi rendellenes működése következtében rohamosan hízik. Másodszor kap borjú agy- függeléket. Újítás A következő beteg kórházi ápolt, a kisműtőbe fehérkó- penyes férfi, dr. Pálfalvy György, a II. belosztály adjunktusa maga kíséri, gondosan vigyáz rá menet, jövet. Különös és szintén nagyon ritka bajban szenved Dudás Istvánná bolti alkalmazott, bagi lakos. Mellékpajzsmirigyét érte bántalom, azóta gyakran esik merevgörcsbe Kifejlett szarvasmarha mellékpajzsmirigyének átültető sével kezelik, most kapja első ízben. Kausz doktor apró üvegesé tart a kezében, néhány parányi, csaknem porszerű, sárgás csomó lapul az alján, öthat szarvasmarha mellékpajzsmirigye. — Ez már szintén az én újításom — mondja Kubányi professzor. — Bejelentettem az Egészségügyi Minisztérium ban és gyártását engedélyezték. A Kőbányai Gyógyszer- gyár készíti, fagyasztva szántott, vagyis liofilizált marha parathyreoideából. Gyártják, de még nem került forgalomba. Ha forgalomba hozzák akármelyik SZTK-rendelőben megkaphatja a beteg. Egyébként küldtünk belőle, hogy Németországba ellenőrizzék, és Ausztriába. A főorvosi szobában beszélgetünk, még sok érdekeset hallunk másféle sikeres átültetésekről. Mutatja a professzor 1948-ban Svájcban megjelent könyvét a szervátültetésről. Egy szervátültetési műtétjéről készült filmjével 1947-ben Cannesban, a tudományos kategóriában aranyt kupát, az első díjat nyerte a filmfesztiválon. Május köze pén, a bécsi nemzetközi sebészkongresszus első napján az átültetésekről tart előadást Jelenleg ismét egy újfajta átültetési kísérlet foglalkoztatja. Tóth Ferike a mamájával ezalatt nyilván már a pályaudvarra ért. Egy hónap múlva megint eljönnek, de talán egyszer, reméljük nemsokára, ha már Ferike csak annyi vizet iszik, amennyit minden más gyerek, nem kell többet minden első szerdán Pestre utazni ok. Szokoly Endre ADOK -VESZEK... Fantasztikus történetek keringenek megyeszerte az egérfogóval dugig tömött bőröndös nénikéről, meg a másikról, aki kályhával a hátán akart hazajönni, s persze a pozsonyi magyar kirakodó vásárról, ahol makói fokhagymától a kecskeméti kulacsos pálinkáig minden kapható. Mi igaz belőlük, nem tudom. De tudom, hogy a rendőrség kedden hajnalban Tápiószecsőn leszedett a vonat lépcsőjéről két fiatal házaspárt A négy órai vonattal akartak indulni, de nem munkába Útirányuk a spekuláció, úticéljuk a csempészés volt. A két házaspár nemrégiben Szentlőrinckátán disznót vásárolt, 21 forintjával kilóját leölték, feldolgozták, majd a sok ízes falatot bőröndbe pakolták, mellé tettek még tizenhat darab őzikés, lilahölgyes giccs-falvédőt nyolc pulóvert, s így felszerelve indultak Csehszlovákiába. Méghozzá ebben az évben már harmadszor. Először január 15-től 17- ig kószáltak a festői felvidéken, azután február 17-től 21- ig élvezték a Fátra kies vidéke helyett — a „csencselést”. Üzleti számításuk egyszerű és erkölcstelen volt. Például: itt A biztonságos csomagolásért vettek női pulóvereket 140 forintért, odaát eladták 140 koronáért, "azért vásároltak négy szálon inget odaát, majd azt ideát eladták 200—200 forintjával, tehát — 800 forintért. Szép kis spekulációs haszon. Hoztak magúkkal már műbőr- kabátokat, női szálon nadrágot, kombimét, ágyneműt, tréningruhákat, törülközőket, zoknikat, s még néhány dolgot. Az árusítást megszervezték Kákán, Tóalmáson, Szentlőrinckátán, de még a Szolnok megyei Kenderesen is. Postán küldték árujukat az ottani megbízottnak, aki azután még további felárral adta el. Kik CZík az üzérek? íme a nevük: Pető József 33 éves tá- piószecsői lakos, gumijavító munkás és 27 éves felesége, valamint Heincz István 31 éves tápiószecsői kőcsiszoló munkás, 29 éves feleségével. Pető Józseffel most itt ülök szemközt, a rács mögött. Riadt tekintetű, sovány ember. — Hogy jutott eszükbe ez a dolog? — Hallottuk a rádióban, hogy most már szabadon lehet utazni. Ott voltak Heinczék is, megbeszéltük... — Mennyi pénzt váltottak koronára? — Családonként nyolcezret vettünk fel. — Volt ennyi pénzük? Mennyit keres ön? — Ezerhetet, ezemyolcat. Mikor hogy*. De kértem kölcsön a budaörsi komaasszony- tói. Háromezret kaptunk rá. — Mire? Tudta, hogy csempészni indáinak? — Persze. Tudta, hogy visz- szakapja. — És idejük honnan volt? Hiszen négyük közül hárman dolgoznak? — Szabadságot vettünk ki. Könnyen adtak. — Tudták, hogy miért és hová mennek? Válasz helyett megrántja a vállát. — Merre jártak? — Somoskőújfalunál utaztunk ki. Először Fülekre mentünk. — Ismertek ott valakit? Megrebben a szeme, nagyot nyel és így válaszol: — Nem ... Ott voltunk egy napig. Vásároltunk és a váróteremben aludtunk. Azután Besztercebányára mentünk tovább. Másodszor pedig már egyenest Besztercebányára indultunk. Csak Losoncon megszakítottuk az utat. Ott ismerkedett meg a két asszony egy ottani fiatalasszonnyal. Nála is aludtunk. Segített a bevásárlásban. Majd Besztercebánya után Zsolna, s a Vág völgyén haza. Most harmadszorra Pozsonyba akartunk jutni. — Tudja-e, hogy miért könynyítették meg ennyire aZ utazást? — Hát,.. talán a barátkozásért. Meg az ismerkedésért — mondja, majd hirtelen rájár a nyelve a kidolgozott típusszövegre: — Ugyebár azért kérem, hogy kulturálisán közeledjünk egymással, a csehszlovák elvtársakkal... meg a túristákért... — És mit gondol, ez a maguk kupeckodása rokonszenves dolog? Nem válaszol. — Nem szégyelltek magukat kirakodóvásárt rendezni? Kiállna itthon is az utcasarokra falvédőt árusítani. Hallgat. — Nem gondolja, hogy szégyent hoztak magyar honfitársaikra? Rámnéz, tekintetében vigasztalan üresség. Nem érti. Egyszerűen nem érti. Űjabb kérdéssel próbálkozom: — Mit látott maga Csehszlovákiából az alatt a hat nap alatt? — Hát azt, amit a vonatból láthattunk. A vonatok más- színűek és hallottam, hogy már megy a kísérleti színes tévé... Aztán a kocsmában észrevettük, hogy ott becsületesen megmérik a sört... — És mit tud ezenkívül Csehszlovákiáról? Tanult-e róla? Hallott-e róla? — Hogyne, kérem. Láttam egy filmet, a Beszterce ostromát ... Céltalan beszélgetés. Petőre ismét rázárul a zárkaajtó. Mint a rendőröktől hallottam, bíróság elé állítják, üzletszerűen, bűnszövetkezetben elkövetett üzérkedés vádjával. Büntetési tétele, ha a bíróság bűnösnek találja, nem kicsi. Kettőtől öt évig terjedhető börtön. Azaz rossz üzlet volt ez a kétszeri kiruccanás, ez az üzérkedéssel szerzett néhány- száz forint. És rossz üzlet volt azoknak is, akiknél a Petőék- től vásárolt holmikat a rendőrség lefoglalta — bűnjelként. annyit, hogy a négy tápiószecsői vállalkozótól az útilapokat azonnal bevonták, s hosszú évek telnek majd el addig, amíg újra utazhatnak külföldre. Flron András Nemzedéki vita hogy házasságunk első évében hízott egy kilát E levél megírására az adott okot, hogy ma délelőtt a konyhában megint összevesztünk. Éppen készítettem az ebédet, amikor elkez~ dett kötekedni. Azt magyarázta, hogy büdösU- sem el az ét«lt fokhagymával. Gondolni is rossz rá. Lehet, hogy a századforduló szakácskönyveiben ez így volt, de én már másképpen főzök. Modernül, új módon. Anyósom arra hivatkozik, hogy istenben megboldogult ura is így szerette. Pedig a papa nem istenben boldogult meg, hanem gutaütésben, amely a helytelen táplálkozás következménye. Én persze tisztelve a korát, csak néhány csendes szót mondtam, de ő tehetetlen dühében több tányért a földhöz csapott. Igazságot kérek! írják ki, hogy az öregek kibírhatatlanok! írják meg, hogy a fokhagyma korszerűtlen. Tisztelettel: ifjú Pöszmé- téné. Hát ezt tartalmazza a két levél. A teljes igazság kedvéért meakerestük Pöszméte Jenő bérelszámolót. Megkérdeztük, hogy mi a véleménye erről a családon belüli nemzedéki vitáról. Pöszméte Jenő így válaszolt: — Kérem tisztelettel én nem értek a politikához ... Szóval szerintem mindkettőnek van igazsága, illetve egyiknek sincs igaza __ p ontosabban... hát szóval nem is a vita a lényeg. Azt még elviselném, hogy vitatkoznak, mert nálunk otthon olyan szabad a légkör, hogy mindenki megmondhatja a magáét. A baj az — hogy például ezt a legutóbbi vitát említsem —, hogy amíg ők vitatkoztak, teljesen szénné égett a rántás és én nem kaptam enni. Esténként, ha hazamegyek piszkos a lakás, mert azon vitatkoztak egész nap, hogy seperni, vagy porszívózni kell a szőnyeget. Ma például azért vagyok piszkos ingben, mert a családom nemzedéki vitát folytatott arra vonatkozóan, hogy inget mosni háziszappannal, vagy Rádión mosóporral célszerűbb-e? Befejezésül Pöszméte kartárs azt mondta: — Én. kérem, örülök a vitának, de még jobban örülnék ha vita helyett lenne vacsorám, tiszta lakásba mehetnék haza és nem kellene piszkos ingben járnom. De nem tehetek semmit. Anyám és feleségem jobban szeret vitatkozni, mint dolgozni. . . ősz Ferenc 4 A nagy sikerű Kíméletlenek nemzedéke vitához — bár elkésve — két újabb levél érkezett. Mindkét levélen a feladó azonos, csak a nevekben volt némi eltérés. Az egyiket özv. Pöszméte Jenöné, a másikat ifjú Pöszméte Jenőné írta. Az udvariasság kötelez: lássuk előbb az idősebb hölgy levelét. Tisztelt szerkesztőség! Figyelemmel kísértem a vitát. Nekem mondhatnak akármit, az az igazság, hogy a mai fiatalság léha és szemtelen. Itt van például az én menyem. Szegény fiamat behálózta és aljas hízelkedéssel magához édesgette. Az én aranyos kicsi fiam annyira elvakult, hogy észre sem veszi, mennyivel rosszabb dolga van azóta. Nem viselik gondját, ehetetlen ételeket kell fogyasztania aminek bizonysága, hogy házasságuk első két hetében máris lefogyott két kilót. A levél megírására az adott okot, hogy ma délelőtt a konyhában megint csúnyán összevesztünk. Én jóindulattal tanítani akartam, szerettem volna, hogy az én édes kicsi fiam ne olyan moslékokat egyen. Mondtam neki, hogy a rántásba kell egy kis fokhagymát is tenni. Szegény megboldogult jó uram is úgy szerette. Ahelyett hogy a tanácsom elfogadta volna, azt mondta, hogy a fokhagyma büdös, ezért ki is dobta a házból. Szó szót követett, én persze csak csendesen védekeztem, mire ő a földhöz vágott több tányért és azt mondta, hogy egyem meg azt az édes egyetlen pici fiacskámat. Igazságot kérek! írják ki, hogy a mai fiatalok kibírhatatlanok és, hogy kell a rántásba fokhagyma! Tisztelettel: özv. Pösz- météné. A másik levél: Tisztelt szerkesztőség! Figyeltem a vitájukat. Tudom, nem lenne politikus megírni, hogy minden hiba az öregekben van, de higgyék el, ez az igazság! Az öregek nem értenek semmihez és erőszakosak! Itt van például az én anyósom. Fáj neki. hogy a fin évekig futott utánam, míg végre megsajnáltam és hozzámentem. Azóta él emberi életet. Végre rendesen ellátom ehető ételeket kap, aminek az is bizonyítéka. A csomagolóeszköznek két fontos szerepe van. Az első ^ és legfontosabb, hogy az áru hibátlanul érkezzen meg ren- ^ deltetési helyére, a második ^ fontos szempont esztétikai jel- ^ legű: a szép csomagolás. Az ^ áru szakszerű és tetszetős cső- ^ magolásával foglalkozik a ^ Csomagolástechnikai Intézet. ^ Feladata az áruk csomagoló- ^ anyagainak, a csomagolás esz- ^ közeinek és az ezzel kapcsola- ^ tos munkabéreknek mind gaz- ^ daságosabbá tétele. A képen a Televízió- és Rádiókészülékek á y Gyára megbízásából megvizs- ^ gálják, hogy helytelen csórna- ^ golás okozta-e a szállításból ^ keletkező károkat. A képen ^ Vajda László mérnök, Skuczi ^ Gyula műszaki vezető és ^ Weisenburger Imre megvizs- ^ gálják a sérült képcsöveket. | (MTI Foto — Hadas János | felv.) g | Szívizomerősítő gyógyszer | - gyöngyvirágból ? A magdeburgi orvostudomá- ^ nyi akadémia gyógyszertani ^ intézetének egyik munkatársa ^ új szert talált a szívizomgyen- ^ geség kezelésére. Eddig a szív- ? izomgyengeséget külföldről ( importált strophantinnal, tró- ^ pusi növény kivonatával ke- £ zelték. A magdeburgi tudós ^ felfedezte, hogy egy bizonyos alapanyag kémiai megváltoz- £ tatásával a hazai gyöngyvi- £ ragból is kivonható olyan'' anyag, amely hatékonyságát tekintve felveszi a versenyt a külföldi strophantinnal. ''
