Pest Megyei Hirlap, 1964. március (8. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-17 / 64. szám

1064. MÄRCTUS 17. KEDD z%Kírtap s A „maszek” Warsawa nyeli a kilométereket, a sebesség- mérő mutatója a 70—80 bű­zött tornészik. Az ónos eső nagy pasztáikban veri a tü­körsimára fagyott ország­utat. A kocsi mögött vagy 150 méterre haladt az autó­busz. Vecsés és Üllő között jár, amikor szemben hirte­len feltűnik egy teherautó és váratlanul rákanyarodik a fe­lüljáróra. A Warsawa gyor­san fékez és abban a pil­lanatban úgy elkezd pörög­ni, mint a gyermekek játéka, a búgócsiga­Fékezni! — villan a busz­sofőr agyába, de a lába nem mozdul. Ha rálép a pedálra, a busz pótkocsija menthetetlenül kivágódik és elrántja a motorkocsit is. A pergő személyautó már csak 100 méterre van, s busz még úgy fut, mintha sza­bad lenne az út. A sofőr megmarkolja a kormányt, lá­ba rácsúszik a kuplungra, át­vált a kettes sebességibe. A kocsi még mindig pörög, hol keresztbe, hol hosszába áll az úton. Már alig 50 méter a távolság a busz és a Warsawa között. A veze­tő belenéz a visszapillantó tükörbe, az utasok java ré­sze áll, az arcok sápadtak. Aztán meghallja a háta mö­gül: — Ugyan, ülj már le, lát­hatod, hogy a János is mi­lyen nyugodtan vezet! A sebességet az egyesbe teszi, a pótkocsi megrándiul. Visszapillantó tükör ... Látja, hogy a pótkocsi táncol. A gázt leveszi, a motor csendesein berreg. Fél percig sem tar­tott az egész. A személy- kocsi keresztben áll az úton, mögötte pár méterrel az autóbusz. Visszapillantó tükör... A sofőr arca nem sápadt. A Warsawa kivergődik. Gáz­pedál. kapcsolás, a motor tú­rázik. A gépkocsivezető te­nyere nyirkos, a háta bor­sódzik. Most öntötte el a hideg veríték... <4 szakma szerelmese — Ha az irodán nem hív­ják fel a figyelmemet, meg sem említi az egészet. Miért nem akarta elmondani? — Hetekkel ezelőtt törtónt, die • különben is a szakmával jár az ilyen, máskor is elő­fordult már. A vezetőfülkében langyos meleg van. Nézem a mel­lettem ülő férfit. Magas, karcsú ember, fekete hajá­ban ezüst szálaik csillognak. Nem is kevés, pedig még csak 37 éves. Szürke szeme csak az utat látja. A GA 69—25 rendszámú busz csendesen ringatózva fut Manor felé, a pótkocsi most is fürgéin sza­lad utánunk. rom meg a hallgatást. — Mert nagyon szeretem ezt a mesterséget. Már a katona­ságnál is gépkocsikkal foglal­koztam. Talán a legboldogabb napom volt, amikor megkap­tam a jogosítványt. A Sör­ipari Szállítási Vállalatnál dolgoztam, azután kerültem a MÁVAUT-hoz. Ennek már több mint öt éve. — És miért szereti annyira ezt a szakmát? — Nem tudom elmondani, azt érezni kell. Maga tud ve­zetni? — Sajnos nem! — Akkor nem is érti meg, hogy mi az, amikor az ember fogja a volánt, tapossa a pe­dált, s az egész kocsi olyan en­gedelmes, mint egy jó kisgye­rek. Teherautót előzünk. A sofőr, Keményfi János, nem vezet, hanem szinte játszik a kor­mánnyal. Könnyedén, bizto­san. Nem igazodom el a kap­csolók és mutatók között, de érzem, hogy ezzel a busszal nem történhet baj. Azt hi­szem. mégis megértem, miért szereti a vezetést... Ez az ember mestere a szakmájá­nak. A „pilóta" vallomása — Rágyújt? — Köszönöm, nem dohány­zóm. — Ital? — Néha, szabadnapon egy pohár sör — ebéd után. — Kártya? — Nem élek vele. Elnevetem magam, de azért megkérdezem: — Nők? A szürke szemek huncutul csillannak. — Az igen! Egyszerre kettőt is szeretek. . »,... ..... — Te jó isten! — tréfának szántam a kérdést, igazán nem ilyen választ vártam ettől a kiegyensúlyozott embertől. Ar­comra, úgy látszik, kiült a csodálkozás, mert most már ő nevet. — Nem iszom, nem dohány­zóm, nem kártyázom, elvégre vaiamit nekem is szabad. Fér­fi vagyok, nemcsak sofőr. Olyan simán veszi a ka­nyart, hogy meg sem érezni. S míg fordítja a volánt, rám­sandít ... — Bizony, a Rozit és az Esz­tit, Nagyon szeretem őket ha nem is egyformán. Nem szólok, elvégre semmi közöm hozzá. — Rozit már lassan 20 éve, hiszen 17 éve a féleségem. Eszti ... 5 is 16 éves már. Ilyenkor látja az ember — amikor nőnek a gyerekek —, hogy múlik az idő. Puff!... jól „átvert”. — Igen. a kislány ipari ta­nuló a fonodában. Hárem fiam van rryég. Jancsi, a leg­idősebb, idejön a vállalathoz tmk-lakatostanulónak, a má­sik kettő még kicsi. — Hol laknak? — Csévharaszton. öreg, kis házban, de most építünk egy szép kétszobásat. Sajnos, még az idén sem lesz kész. Tudja, hogy van az. Ruházkodni is kell, ott vannak a gyerekek. Míg az ember összegyűjti a pénzt, időbe telik. — Autót nem szeretne? — Minden álmom ez volna, akkor még szabad időben is vezethetnék, de sajnos erről le kell mondanom, mert másra kell a pénz. így azután, ha szabadnapos vagyok, olvasok, rádiózom. Meg az anyámnak van egy kis szőlője, abban pe- pecselgetek. Jönnek az utasok Fel- és leszállás. Kati — Szántai Jánosné —, a kalauznő serénykedik az utastérben. Négy éve járnak egy kocsin, összeszoktak. Keményfi néha ki int az ablakon: — Ismerősök? — Állandó utasok, megisme­ri őket az ember. Sokkal már össze is barátkoztam. — Viták? — Ugyan! Én nagyon jól tu­dom, hogy mi vagyunk az uta­sokért és nem fordítva. Csak ezt kell tudomásul venni és nem lehet nézeteltérés. — És a gyalogosok? — Néha kicsit felelőtlenek, dehát gyalogos még soha nem ütött el járművet. Vigyázni kell rájuk! Nekeni még nem volt balesetein ... De még panasz sem volt Ke­ményfi ellen soha. A MA-- VAUT monori pályaudvará­nak vezetője elmondotta, hogy a legjobbak egyike. Brigádve­zető, rövidesen megkapják a „szocialista” címet, mert az egy kilométerre jutó megtaka­rításuk 52 fillér. Ez szinte egyedülálló. A kopár fák elsuhannak mellettünk, ahogy belefutunk az út szélesedő sávjába. Az alvó vetések felett fekete var­jak szállnak a magasba, ahol már tavaszt melenget a nap az ónos felhők felett A vezető­fülkében ütemesen „beszélget" a motor, s Keményfi János megérti a szavát... Ruttkay György GA 69-25 Pörög a „maszek" kocsi a jeges úton A vezetőfülkében Monor felé — Gyalogos még nem ütött el autóbuszt — Miért lett „pilóta”? — tö­A bakterház vegyészmérnöke encsei Lajos, az alsógödi vasútállomáson teljesít szolgálatot. Az ötös számú bakterházban lakik: feleségé­vel, fiával. Most, hogy január elsejétől rendezték a vasutasok fizeté­sét: már majd 2000 forintot keres havonta, ötvenöt éves. Amikor megkezdte vasutas­pályafutását, 1935-ben, napi­dijat kapott: két pengőt. Hu­szonhat éves volt, létszámfe­letti folyamőr. Hajökormá- nyos tizedesből lett „katonai igazolványos” munkanélküli. 1927-től nyolc és fél esztendőt töltött vizen. Szárazra került. A sínek mellé. Vonalbejáró őrnek. Napi két pengőért. Amikor 18 éves korában be­vonult katonának: elszakadt a földtől. A vasúti sínek azon­ban szántóföldek közt kanya­rognak: így hazaérkezett. Az alsógödi táj eszébe jut­tatta a somogyit. Nagyszakácsiból indult el. A hatodik elemiből csak két hó­napot végzett: kimaradt. Dol­goznia kellett. Napszámba jár­nia. A szegénység korán apja mellé kényszerítette, szolga­ságba. A vonalbejáró őr a sínek, talpfák, hevederek gazdája. Első elemistá vasutas. És mi­közben a pályaőri iskolát jár­ta, hogy szakképzett vonalbe­járó lehessen: útját gyakorta megszakította az alsógödi ötös számú bakterháznál. Mind sű­rűbben erre járt. Lány volt a dologban. A váltókezelőék Marikája. összeházasodtak. Ideköltö­zött az apósék bakterházába, s 1939-ben fiúk született: Pa­lika. Ma is itt laknak. A vonalbe járó-őr H encsei Lajos azonban nem nyugodott. Tovább tanult: sorompókézelő lett. Tovább tanult: s térközör lett, azaz vasúti bakter. ra volt térközbiztosító félaut matájának. Két- kilométeres pályaszakaszán két évtizeden át nem történt baleset. Pedig naponta közel száz személy- és tehervonat robogott el az ötös számú bakterház előtt. Fia, a Ikis Pali közben Pál­lá cseperedett. Pestre járt na­ponta a Könyves Kálmán gimnáziumba. S miközben 1957-ben az érettségire ké­szült, édesapja is tovább ta­nult, váltókezelő lett. tgy történt azután. hogy midőn a jeles-érett Hencsei Pál ott állt a Budapesti Mű­szaki Egyetem tanári kara előtt, hogy felvegyék a t>e- gyészmémőki karra: angol váltóból vizsgázhatott. Megkérdezték tőle ugyanis.: — Mi az édesapád? — Váltókezelő, a gödi állo­máson. — Nahát aktkor tudod-e, mi az angol váltó? — tette fel a kérdést a professzor. S mire jó, ha néha nemcsak a gyerek mondja fel a letíkét édesapjának, de a váltókeze­lői vizsgára készülő édesapa is, egyetemen felvételező fiá­nak? Hencsei Pál ezért ismer­te az angol váltó titkát. Családi anekdota születhe­tett az ötös számú bakterház­ban: „Vegyészmérnök lettem, mert tudtam, mi az angol vál­tó”. Hencsei Pál jelenleg hu­szonöt éves. Az ösztöndíjas egyetemi éveik múltával ma már vegyészmérnök az Egye­sült Gyógyszer- és Tápszer­gyárban. Szüleivel él a bak­terházban. A jó öreg vasutas pedig úgylátszik „holtig tanuT’. 1961-ben — az igazgatóság külön engedélyével — pén~r tárkezelői vizsgát tett. M ost, hogy január elsejé­től rendezték a vasuta­sok fizetését: már majd, 2000 forintot keres havonta. Ötven­öt éves. Pénztárkezelő. Mikor megkezdte vasutas-pályafutá­sát, 1935-ben napidijat kapott: 2 pengőt. mai nap 1964. március 17, kedd, Gertrud napja. A nap kél: 5.54, nyugszik: 17.52 órakor. A hold kél: 7.51, nyugszik: 22.08 órakor. Várható időjárás: lassan csökkenő felhőzet, délkeleten helyenként még kisebb ha­vazás. Továbbra is erős, he­lyenként viharos északi szél. A hideg fokozódik. — Tanácstagi fogadóórák. Március 17-én Csordás Já­nosné Szigetbecsén, Forgács György Inárcson, dr. Hídvégi Zoltán Nagykörösön, Lipka Sándorné Torba gyón. Orvos Istvánná Pándon, Pappert Adém Solymáron, Solymosi Jakabné Maglódon és dr. Bodó Lajosné Gödöllőin du. 5 órakor a királytelepi általá­nos iskolában tart tanácstagi fogadóórát. , — Tanácstagi fogadóórák március 18-án: Garai Gyu- Xáné Diósd községben, Pap­pert Ádám Ürömön tart ta­nácstagi fogadóórát Turisták Foton A vasárnapi hózivatar elle­nére több mint száz turista érkezett a fóti vasútáUomásra. Iskolás gyér ekek fogadták őket, akik hóvirágcsokrokkal kö­szöntötték a női vendégeket. A fóti tanács, az I-es számú ál­talános iskola, a Vörös Meteor természetbarát szakosztály és a VII. kerületi Természetba­rát Szövetség közösen rende­zett március 15-i ünnepséget. A műsort követően megtekin­tették a gyermekvárost, a mü- emléktempiomot, majd szeMe- mi vetélkedőt turistatotót ren­dezték. Témája: a Fölhöz kapcsolódó történelmi, irodal­mi események. Köztudott, bogy a határban állt Fáy András présháza, ahol a kor neves írói, politikusai és köl­tői is megfordultak. Az ün­neplők felsétáltak a présház­hoz is, hogy felavassák az odavezető turista útjelzősort, és leleplezzék a ház falára szerelt új emléktáblát. A napi programban résztvett a buda­pesti Fáy András gimnázium és az élelmiszeripari iskola sok diákja is. — Március 22-én, vasárnap délelőtt a megyei tanácshá­zán tartják a Pest megyei színjátszó csoportok rende­zőinek továbbképzését. A foglalkozást Földeák Róbert rendező vezeti. —• Egymillió köbméteres víztárolót létesítenek Tápió- ság és Tápiószecső között. A Tápdó vizének felduzzasztá­sával 40 hold felületű víztük­röt kapnak. A tároló meg­építésére jövőre kerül sor; terveit most készítik. A víz- mennyiség 400 hold öntözé­sére elegendő. — Tavaszköszöntés címmel pénteken délután 6 órakor a gödöllői Juhász Gyula Iro­dalmi Színpadon műsort ren­deznek. A tavaszi program­ban többek között fellép La- tinovits Zoltán, a Vígszínház művésze. — A Pest megyei Petőfi Színpad műsorából: március 17-én este 7 órakor Inárcs községiben a Gazdag szegé­nyek és Lóréven ugyancsak este 7 órakor a Sportol az asszony című darabot mu­tatják be a színpad művé­szei. — Tizennégy tanácstag közel 19 ezer forint érté­kű társadalmi munkára kö­tött szerződést Tököl köz­ségben. A tanácstagok mun­kája tovább növekszik az­zal, hogy e hét elejétől megkezdik választókörze­tükben az első félévre esedékes tanácstagi beszá­molókat. — Több mint kilencezer ember látogatta az elmúlt esztendőben a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat műszaki előadásait megyéink­ben. Kétszázhuszonegy elő­adást tartottak a különböző ipari, termeléspolitikai té­mákról. — Egy év alatt 180 tonná­val nőtt a Váci Kötöttáru- gyár exportterve. A megnö- vekedett feladatokról Galtoi- csek Károly igazgató szá­molt be az elmúlt hét végén tartott műszaki megbeszélés során. — A munkavédelmi be­ruházások végrehajtásáról és az idei munkavédelmi tervekről tárgyal a Szak- szervezetek Megyei Ta­nácsa, legközelebbi ülésén, március 26-án, csütörtökön. Ugyancsak ezen az ülésen vizsgálják meg az SZMT közgazdasági bizottságának jelentését a törvényesség­ről, a szakszervezeti bi­zottságok és egyeztető bi­zottságok munkájában. — Negyven aszfaltkeverő berendezést gyártanak az idén a Ceglédi Közleke­désgépjavító Vállalatnál. Az igény olyan nagy, hogy még további húszat ren­delne az ipar, ha futná a ceglédiek erejéből. — Több mint egymillió- százezer forint nyereséget osztanak a Törökbálinti Kísérleti Gazdaságban. Az elmúlt évben a tervezett­nél nagyobb mennyiségű terméket értékesítettek ex­portra. Harminckilenc va­gon őszibarackot szállítot­tak külföldre. Az idén 240 holdon végeznek új tele­pítést. A fővárostól nem messze így már több mint ezer hold egybefüggő őszi- barackos ígér termést az idén, illetve az elkövetke­ző években. A rádió és a televízió mai műsora KOSSUTH RADIO 8.10: Harsan a kürtszó. 8.50: Ka­marazene. 9.35: Mezei csokor. 10.10: Családi körben. 11.40: Fú­vósátíratok. 11.52: Sokszemközt. 12.15: Tánczenei koktél. 13.00: Sző- j vetkezeti gazdatanfolyam. 13.20: Zenekari muzsika. 14.10: Gilbert Bécaud énekel. 14.25: Törvény­könyv. 14.43: Szórakoztató népi muzsika. 15.05: Az orvos halála. 15.25: Orfeusz. 16.10: Iskolarádió, 16.30: Moha bácsi, a törpe. 16.45: Operettrészletek. 17.23: Rádióisko­la. 18.15: Wladimir Horowitz Cho- pin-műveket zongorázik. 18.45: Falusi klub. 15.00: Népi zene. 19.25: A Szabó család. 20.25: An­ton Dermota és Renata Tebaldi énekel. 21.00: Hol az a dal. 22.20: Zenei panoráma IV. 22.55: Lírai 1 önéletrajz. 23.06: Tánc éjfélig. 0.10: Éjszakai kórtxsmuzsika. PETŐFI RADIO 14.25: Osváth Júlia és Várhe­lyi Endre énekel. 15.05: Szórakoz­tató muzsika. 15.45: A modern ha­lászat. 16.00: Délutáni hangver­seny. 17.50: Gombó Pál írása. 18.00: Bemutatjuk új felvételein« két. 18.15: Lányok, asszonyok. 18.45: A dzsessz kedvelőinek. 19.00: Mi történt a nagy világban ? 19.15: Tosca. 19.56: Minden jó, ha jó a vége. 22.25: Verbunkosok, népda­lok, népi táncok. URH 18.40: A esodatükör. 19.00: Híres előadóművészek hangversenye. 20.12: Könnyűzene. 21.00: Liége-t Fesztivál 1963. TELEVÍZIÓ 17.45: Hírek. 17.50: Kosztolányi filmen. Beszélgetés a Pacsirta al­kotóival. 18.20: Kukkantó. 19.00: Messze a céltól . . . Riportfilm a vépi tsz-ről. 19.20: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 19.45: Napi jegy­zetünk . . . 19.50: Költészet. „Be­mutatjuk Garai Gábort. . .»» 20.15* Parabola. 20.35: Szerelmesek. Ma­gyarul beszélő olasz film. 21.552 Tv híradó — 2. kiadás. / Minden lakásba TELEVÍZIÓT! Alacs B. Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents