Pest Megyei Hirlap, 1964. március (8. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-14 / 62. szám

I rest HEGYEI 1964. MÁRCIUS 14, SZOMBAT Lesz-e elegendő építőanyag ? Tavaszodig, s ha még van is foga az éjszakáknak, a nappajok mégis alkalmasak már arra, hogy megyeszerte hozzálássanak az építendő há­zak alapjainak kiásásához. Lesz-e elegendő építőanyag az idén? A kérdésre a felele­tet Ipacs László, a Budapest környéki TÜZÉP Vállalat igazgatója adta meg. Mielőtt azonban az ez évi lehetőségek­ről beszélnek, nem árt egy kis visszapillantás. Tavaly a nehéz tél, időszaki kieséseket okozott az építő- j anyagellátásban is. Végső- soron 8—9 hónapra összezsú­folva kellett szállítania a TÜ- ZÉP-nek az egész évi anyag- szükségletet. Az építtetők ré­széről a panaszok jogosak vol­tak, ennek ellenére meg kell állapítani, hogy a megyében az utóbbi években soha any- nyi építőanyag nem fogyott, mint tavaly: 278 millió forint volt a forgalom. 4392 lakás épült, s ebből a legtöbb — 606 — a ráckevei járásban. A bu­dai járásban 581, a monoriban 523, a váciban 422 család köl­tözött új lakásba. A többi já­rásban valamivel alacsonyab­bak a számok. Sürgős döntést a betongerendák ügyében Az idei kilátásokat az igaz­gató így summázza: — Nehézségek ebben az év­ben is jelentkeznek majd, de véleményem szerint ezek áí- hidábhatók. Tizenhárommillió forint értékű áruval többet hozunk forgalomba telepeink és a földművesszövetkezeti te­lepek útján, mint tavaly. Ösz- szesen 291 millió forint érték­ben. Nehezményezzük, hogy Nagykőrösön a tanács leállí­totta a városi téglagyárat. Az építtetők részéről is kaptunk ilyen irányú panaszokat, s ez természetes is. Mi a körülmé­nyekhez képest kielégítjük a város igényeit, de az oda szál­lított tég3a"drágabbr'les!:'-’ A TÜZÉP-telepen ezer darab 850 forintba kerül, vasútról elszállítva pedig 777 forintba. Nagyon ésszerű volna, ha a gyár ismét termelne. Nagyon időszerű volrjt, ha a vasbetongerendák típusaira vonatkozóan mielőbb döntené­nek a szakemberek. Az igazga­tó elmondotta, hogy az L-típu- sú gerenda használata elter­jedt a lakosság körében. Az Építésügyi Minisztérium en- j nek gyártását azonban stati- | ícai okokból leállíttatta. Az úgynevezett E-típus pedig most áll kikísérletezés alatt. Ennek következménye, hogy végső soron jelenleg semmi­lyen vasbetongerenda nem kapható. S még egy visszás­ság.->A statikai biztonságot, az egymástól 60 centiméterre fektetett gerendák adják. A közéjük való betonfödémeket pedig egyméteres fesztávol- sággal gyártják. _Mi sajnos csak akkor ju­tunk betongerendához, ha a vi­tás kérdések tisztázódnak és végre forgalomba kerül az el­fogadott típus, — zárja a té­mát az igazgató. E lőtérben a cseréptetős házak Javul ebben az’évben a ce- mentellátás. A mész- és a tető- fedőpala-ellátás lehetőségei a tavalyi szinten lesz majd. A palánál a következő a helyzet: a falvakban is egyre bővülő vízvezeték és szennyvízelveze- tő-hálózathoz renge eg eternit­csövet használnak. Ezért ke­vesebb alapanyag jut a tető- fedöpala-gyártására. De pala nélkül is épülhetnek takaros házak. meTt cserép bőven ren­delkezésre áll. A jelek szerint ebben az esztendőben előtér­be kerülnek az amúgyis köz­kedvelt cseréptetős házak. A faáru biztosításáról Ipacs László ezt mondta: — Tavaly 17 300 köbméter fűrészárut és tetőszerkezeti anyagot hoztunk forgalomba. Az idén 3400 köbméterrel biz­tosítottak kevesebbet a megyé­nek, ezért mi, a MESZÖV-vel együttműködve, helyi árualap­ból 5800 köbméter fát szerez­tünk be. Végső soron tehát több jut az építkezésekre, mint a múlt évben. Ajtó- és abláktok a házépítés tavalyi adatai JA VÜL AZ ELLÁTÁS - BIZTOSÍTÉK: A SZERZŐDÉS is nagyobb mennyiségben ke­rül forgalomba. Számítás sze­rint 46—48 ezer darab. A Belkereskedelmi Minisz­térium TÜZÉP Főigazgatósága az idén is figyelemmel kíséri a megye építőanyag-szükségle­tét és ellátását. Az igényeknek megfelelően, bizonyos pótke­retekből várható még gyors segítség adott esetekben. Az épületanyag ellátási szerződések Gyakran halljuk a panaszt, hogy sok utánjárást igényel az építőanyagok beszerzése. Pedig ez nem ördöngösség azok számára, akik a TÜZÉP legközelebbi telepéhez fordul­nak és építőanyag-ellátás szer­ződést kötnek. Az ebben fog­laltak szerint bárki időben ju hat az anyagokhoz. A meg­kötött szerződések alapján a központ fel tudja mérni az igényeket és gondoskodik a megrendelt. árunak a telepek­re való szállításáról. Számolni kell azzal is, hogy megkezdődnek a tsz-ekben az építkezések. A központi szer­vek feladata, hogy időben biz­tosítsák a megyei TÜZÉP szá­mára a szükséges anyagokat. Most úgy látszik, hogy az el­látás ezen a téren sem lesz rosszabb, mint tavaly volt. Arra a kérdésünkre, hogy a Nemzetközi újságíró-üdülő a Balaton partján VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK Film késiül a Lehet-e nálunk érvényesülni ? című riportsorozat alapján — A következőt kérem ,.. (Komádi rajza) TTrrwr-w >■ Népszerűek az ifjúsági klubok Egyre népszerűbbek a ceglé­di járás ifjúsági klubjai. A kiutokban tartott eszétikai, világnézeti és tudományos elő­adásokat igen sokan látogat­ják. Különösen Albertirsán és Abonyban arattak nagy sikert az előadások. — Kocséron, Kő- röstetétlenen és Jászkarajenön sz elmúlt hetekben szervez­ték meg a klubokat. Az elő­adások iránt ezekben a közsé­gekben is sokan érdeklődnek. Nyugdíjasok köszöntése Vidám társaság gyűlt össze a minap a Ceglédi Cipőipari Vállalat ebédlőjében. Az Ápri­lis 4. szocialista brigád meg­vendégelte a vállalat nyugdí­jasait. A vendégeket Kiss László brigádvezető köszöntöt­te, majd Balogh József, a vál­lalat tavaly nyugdíjba vonult igazgatója mondott meghatot- tan köszönetét a meleg, bará­ti fogadtatásért. A brigád egyik tagja, Várkonyi Sándor, remekbekészült halászlével lepte meg a meghívottakat. TEKINTÉLY, RANG A múlt év végén a kőröste- tétleniek több mint 20 százalé­ka beiratkozott tag ja volt a falu könyvtárának. A könyvtár egyébként is tekintélyt, rangot szerzett magának. Míg a já­rásban átlag 56 könyv jut száz lakosra, itt kereken a duplája. Pedig az állami költségvetés­ből a kőröstetétleni könyvtár sem kap főbbet, mint a járás más községeinek hasonló in­tézménye. Ezt a pénzt azonban rendszeresen kiegészíti a köz- eégfejlesztési alap és a helyi Vörös Csillag Tsz támogatása. Nagy gondot fordítottak arra is a község vezetői, hogy a könyvtár nemes . hivatásához méltó körülmények közé ke­rüljön^ Az idei esztendő újabb eredményeket hoz majd a könyvtár életében. A tervek szerint minden negyedik em­bert szeretnének rendszeres kölcsönzővé beszervezni. Fogas kérdés A napokban velet küldött hivatalos le­igazgatója. Idézzük az első mondatot: „Február hó 29- én kelt írásos levelére vá­laszolva közlöm...” A cím­zett azóta is tűnődik, vajon milyen az a levél, amely nem írásos. A május! paprika aranyat ér A gyömrői Petőfi Tsz ker­tészetében az idén minden eddiginél több primőr árut termelnek. A hollandi ágyak­ba eddig közel tízezer sa­láta-, nagy mennyiségű pap­rika-, paradicsom- és retek­palántát ültettek. Az üveg­házban jelenleg is több mint százezer palántát nevelnek. Május elsejére paprikát, jú­nius derekára pedig para­dicsomot szeretnének szám­tani a piacra. A retek azon­ban már előreláthatólag két hét múlva kapható a tsz- ben. IRODALMI EST Zenés irodalmi tarkaestet rendeznek ma este a nagy­kőrösi művelődési házban. A műsort a Színművészeti Főiskola növendékei adják. m a mm és a mim Előadás hangzott el a nagy­kőrösi nőtanács klubjában az idei divatról. Vámos Magda, a Ruhaipari Tervező Válla­lat tervezője elmondta: az idén nagyon divatosak a kosztümök és az ingruhák. A princesszruhákat is szí­vesen hordják a nők. Ami a divatszíneket illeti, első­sorban a világító piros, a tengerészkék és a sárga kü­lönböző árnyalatai dominál­nak. Nyári újdonság a blé­zernek nevezett kardigán­szerű kabátka. A fiatal lá­nyok számára is hozott va­lami újdonságot az idei -di­vat: a pelerinnel visszatér a 20—30 évvel ezelőtti köz­kedvelt viselet. Az előadást több szép modell szemlél­tette. A bemutatott ruhák többsége az oslói divatbe­egy vállalat 1 mutatóra készült. Négy kis papír korong lyos. Először a jegyet nézi meg az ember és ha félárú, személyzeti, vagy szabad­jeggyel utaznak, az igazol­vány következik. És utána már csak a lyukasztás ma­rad hátra. így ni! Kattan a fényes lyukasz­tó, négy kis papírkorong ugrik a lábunk elé. Mon­dom is neki: — A farsangi mulatságok­ra jó volna összegyűjteni azt a sok kis karikát kon­fettinek. Mit szól hozzá? Lenne tán egy zacskóra va­ló is, ha csak azt szednénk össze, amit maga lyukasz­tott. Csücsörít, méregeti az el­röppent időt. — Lenne az két zacskóval is. Megint lenéz, megint csü­csörít, s hozzáfűzi ismétel­ve, mintegy meggyőzve sa­ját magát: — Lehet, hogy kettőben el sem férne. Fut tovább a vonat, si­mán, mint ropogós havon a szán. Nem hullik semmi, csak a kerekek csattogása. Ki tudja miért, újra csak a papírkorongokra nézek. Nem tudok szabadulni tőlük. Von­zanak, mint vasat a mágnes. — Éppen olyanok, mint a kapszlik. Ismeri biztosan. Gyermekkoromban kaptam ilyet ajándékba. Kis fekete le­mezből készült játékpisztoly volt, hozzá egy dobozban kapszlik. Két koronyocska kö­zött egy kis lőpor. Felhúztuk a ravaszt, odatettük a kapszlit és elsütöttük. Csattant, mint­ha két acéldarabot ütöttünk volna össze. — Látom — komorodik el a kalauz tekintete, de csak áll ott az ajtóban, két kezét táskáján nyugtatja —, fiata­labb nálam. Jó pár évvel. — Meglehet. Harminckettes vagyok. — Én meg huszonhetes. — Hát akkor nem is olyan öreg. — Ha úgy nézzük, tényleg nem. De én voltam a fronton 1944—45-ben. Én hallottam robbanni közvetlen mellettem és mögöttem ágyúkat, meg bombákat. A sok-sok milliónyi kapszlit ha összegyűjtik és egyszerre robban, nagyot szól. Megsüketül tőle az ember. Be­le is halhat. Vagy örökre nyo­mot hagy. Testen is, meg be­lül is. Ezért nem szere em az ilyen pisztolyos játékolcat sem. Halkan mondja mindezt, az utolsó szavakat elnyeli az erő­södő zaj. Állomáson robogunk át. Kattognak a kerekek. A kalauz a homlokára mutat. — Ez a háború nyoma. Le nem törli onnan senki és sem­mi. Öröklőé velem lesz. Ha mosdok és hozzáérek, vagy tü­körbe nézek, mindig azt a ta­vaszódó telet Id om. És ha új­ságot olvasók és arról van szó, hogy újabb háború veszélye fenyeget, odanyulok, megsí- mítom, s ilyenkor még talán fáj is. Pedig már régen behe­gedt. Bal homlokán mély lyuk. Beleférne a hüvelykujjam vé­ge. A sebhely körül fényesen csillog a bőr. Lehajol a kalauz, felhúzza nadrágja bal szárát. — Ez is emlék, abból az idő­ből. Szilánk hasította fel... A lábszár közepén nagy seb­hely. Az ember tenyere ép­pen, hogy betakarná, akkora. Aztán a jobb karját mutatja. — Itt van ez a dudor. Fogja meg. Látja, hogy húzódozom, biz­tat. — Fogja meg csak nyugod­tan, mit érez? Megtapogatom, valami ke­ménybe akadnak el ujjaim. Érzem, éles, szinte szúr az egyik vége. A kalauz felszisz- szen. — Tizenkilenc éve hordom ezt a szilánkot. — A homlokát ráncolja. — Tizenkilenc év ... Nem is igaz, hogy ekkora idő elrepült már azóta. Magára veszi a zubbonyt, fel- öltt a köpenyt. Begombolkozik, nekitámasz ja vállát az ajtó­nak. S keze ismét a táskáján ■pihen. — Leventék voltunk. És ha tetszett, ha nem, mennünk kel­lett. Ahogyan ők mondták, a hazát védeni. Akkor még nem gondolkodtunk, hiszen jófor­mán gyerekek voltunk. Most már tudom, mit akartak. Hát lehet a Duna folyási irányát megváltoztatni? Velünk va­lami ilyesmit akartak. Kezével megsimítja homlo­kát. Mintha így gyűjtene gon­dolatot. És már önti is mon­datokba a szavaikat. — Sok páncélos jött velünk szembe a domboldalon. Mi a völgy végén feküdtünk a fák tövében, csatárláncban. Vé­szesen közeledtek. Szorosan markoltam izzadó tenyerem­ben a páncélelháritót, azt a hosszúnyelű, tüskésvégű, öl­döklő eszközt. De az előkészí­tő és biztosító tüzérség lövedé­kei már a kis erdőben csa­pódtak le. Ereztem, elérkezett a villanát. Most... most kell céloznom... de megelőztek: mellettem öt méterre robbant a lövedék. Hó- és földkeverék sötétítette el a szürke eget. Többre nem emlékszem. Ope­ráció után tértem magamhoz. A magyarul beszélő orvos az arcomat veregette. — Egy ökörnek elég lett volna ... Vasból van a te fe­jed, fiam... — Ekkor ismét elvesztettem az emlékezetemet. Énekre éb­red em. A kórházban valamit ü/nnepeltek. Élet és halál kö­zött lebegő cscmka emberek ajkáról szállt az ének. Valamit ünnepeltek. A sebem akkor nagyon fájt. Nem tudom miért, de sírni kezdtem. Újra éreztem arcomon a meleg, keskeny patakot. Vér és könny. Ez a kettő akkor együ­vé tartózó’t. De már mosolyog is a nagy­darab ember. Sután, erőltetet- ten, de mosolyog. Kezét nyújt­ja. — Megyek, még egy kocsi hátravan. Befeszi maga mögött az ajtót. Nézek utána, amíg el nem tűnik széles háta, aztán lehajtom a fejem. A mögöttem levő ajtó kivágódik. Két apró gyerek fut a peronra. Édes­anyjuk utánuk lépked. — Itt a csokis bácsi, anyu­ka, kérünk csokit. A két piros arcú gyereket nézem, aztán a mosolygós anyukát simogatom meg te­kintetemmel. Ügyet sem vet­nek rám, én azért mégis rá­lépek a négy kis papírkorong­ra és rajtuk tartom a lábamat mindaddig, amíg be nem ér d vonat Kelenföldre. Orsovai Tibor Az idei nyári szezonra új színfolttal gazdagodik a Bala­ton déli partja. A tervek sze­rint Balatonszéplakon július elején átadják rendeltetésének a kétemeletes nemzetközi új­ságíró-üdülőt. Az új létesít­mény érdekessége lesz, hogy cölöpökre, közvetlenül a víz­parton építik fel. Az épület­ben hatvan kétszemélyes, be­épített bútorokkal, világvevő rádióval, zuhanyozófülkével ellátott szoba várja majd a vi­lág minden részéből érkező vendégeket. Az üdülőhöz rep­rezentatív étterem is épül. kislakás építő ktsz-ek anyagel­látása hogyan alakul, a követ­kező választ kaptuk: — Ez nem tartozik a TÜ­ZÉP hatáskörébe. A kérdés megoldása a megyei KISZÖV anyagellátó telepeinek fel­adata. Ennek ellenére az el­múlt évben közel nyolcmillió forint értékű anyagot adtunk a ktsz-eknek és ezzel is előse­gítettük a kislakás-építkezést. R. Gy. A Magyar Filmgyártó Vál­lalat játékfilmstúdiójában több, egész estét betöltő alko­tás felvételein dolgoznak. Zolnay Pál rendező február utolsó napjaiban kezdte meg a Négy lány egy udvarban című új filmjének forgatá­sát. A napjainkban játszó­dó történet főhőse négy vi­déki tanítónő, akiket a vász­non Törőcsik Mari, Dallos Szilvia, Nagy Anna és Par- ragi Mária elevenít meg. A forgatókönyvet Solymár Jó­zsef és Zolnay Pál írta, az operatőr Hegyi Barnabás. Révész György rendező ja­nuár eleje óta dolgozik Igen című munkáján. A haboru- elienes történet egy íérfi hányatott életútját kíséri vé- J gig. A forgatókönyvet Bol- j dizsár Iván írta. A film két főszerepét Darvas Iván és Béres Ilona játssza. Sza­bó István rendező első já­tékfilmjét forgatja Az álmo­dozások kora címmel. A törté­net a kamaszikorból felnőtté váló fiatalok problémáit boncolgatja. Kovács András rendező január első hetében fogott hozzá új fi'mjének forgatásához, amely a Nép- szabadságban megjelent Le­het-e nálunk érvényesülni? című riportsorozat alapján készül. Címe: Érvényesü­lés. A játékfilmstúdióban több rendező készül új filmjé­nek forgatására. Keleti Már­ton rendező, jelenleg próba- felvételeket készít a Tanúság című munkájához. Hosszú hónapok óta dolgozik Ba- novich Tamás rendező egész estét betöltő, színes táncfilm­jének, Az életre táncolta­tott „ ..l^ny^^a^őkégzüles tein. A címszerepet a Var­sói Operaház művésznője, Krystyni Ziodowskiej alakítja majd. Újból forgatásra ké­szül a nagy sikerű Oldás és kötés fiatal alkotója, Jan- csó Miklós is. Ezúttal a fel- szabadulás témáját viszi filmre így jöttem címmel. A forgatókönyvet Vadász Im­re és Hernádi Gyula írta. Gertler Viktor rendező Öz­vegy menyasszonyok címmel forgatja majd új filmjét. (MTI) A forgalmista már jelez a zöld tárcsával. A moz­donyból kikönyöklö vezető meghúz egy kart, gőz csap ki a kerekek közül, s elin­dul a szerelvény. Simán, egyre gyorsulva gördül az acél sínpáron. Kinézünk az ablakon. Bá­muljuk a megkopasztott ha­tárt. Nem látni messzire, a fehér hóval betakart föld beleolvad a tejszínű ködbe. — Igyunk egy üveg sört, szomjas vagyok — szól uti- társam. — Igyunk — mondom. Előbb csak nézzük a fris­sen habzó italt, aztán ami­kor elmúlik a varázs, szánk­hoz emeljük a poharat. — Ez jólesett — törli meg száját az utitárs. — Jól — újra csak nem mondok többet. A vonat elhagyta már a nagy kanyart, felkaptatott az emelkedőn, egyre gyorsabban robogunk Budapest felé. Nyílik az ajtó, jól meg- ! termett férfi lép mellénk. ; Széles vállai alig férnek be ; o keskenyre szabott ajtón. ; Bal keze fekete táskáján pi- j hen, jobbjában a lyukasz- \ tót tartja. Mosolyog, amikor í megszólal: \ — Szabad kérnem a jegye­iket? \ Elveszi a két jegyet, for- í gat ja ujjai között, vizsgál- ; gatja a bélyegző nyomait, l majd az igazolványok után l nyúl. És csak mosolyog to- l vábbra is, amikor mozdula- % tait szavaival kíséri: '• — Tudják, ez így szabd-

Next

/
Thumbnails
Contents