Pest Megyei Hirlap, 1964. február (8. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-05 / 29. szám

VIII. ÉVFOLYAM, 29. SZÁM 1964. FEBRUÁR 5, SZERDA A HARMADIK HELYEZETT A szövetkezetek egyesítése a lakosság érdekeit szolgálja "Több lmnft^ít Több éven át működtek j városunkban, a városi tanács illetékes szerveinek irányítá­sa alatt, különböző ktsz-ek. J Ezek közül 1964 januárjától a fodrász- és a szabó részleg különvált és más városok ha­sonló szövetkezeteivel egye­sült Ily módon jött létre a i ceglédi és nagykőrösi Sza­bó K tsz egyesülésével a Nívó Ruházati Szövetke- j zet. A ceglédi, albertirsai és nagykőrösi fodrászok új egysége a Dél-Pesíme- gyei Fodrászat! Szövetke­zet lett. Egyelőre a városban műkö­dő többi szövetkezet önálló í m Korssíeriísitsék maradt és terveik között sem szerepel hasonló egyesülés. A fuzionált szövetkezetek jövőjéről, rendeltetéséről be­szélgettünk Szokonya László­val, a városi tanács iparügyi előadójával; A beszélgetés során az indulás óta eltelt rö­vid időszak eredményeiről is tájékoztatást kaptunk. Az egyesülést már a múlt év végén végrehajtották. A közös indulás január elsejé­vel megtörténi. «53 üafeieket I Igényt kielégítő férfi és női méretes szalon létesítését ter­vezik. A Nívó szövetkezet legnagyobb részlege a nagy­kőrösi szabóság. A fodrászokról még ennél is kevesebbet tudunk megálla­pítom az eddigiek alapján. Dolgoznak, mint ezelőtt is tet­ték. A lakosság náluk elsősor­ban az üzlethelyiségek korszerűsítését igényik 193 pulykát adott át felvásár­lásra a fndművesszövetke- zetnek Halápi Imréné. Ezzel a versenyben a harmadik he­lyezést érte el és csibeetetőt, itaíót kapott (Gödény felv.) Az eltelt igen rövid idő­szak alatt szerzett benyo­mások nagyrészt pozi­tívak, de vannak dolgok, melyek kívánnivalót hagynak maguk után. 1 Először a pozitívumokat te­kintsük vígig. A szaibószövet- kezet kitűnően el van látva konfekcióáruval. A központi üzlethelyiségben minden Az egyesülések elsősorban a lakosság érdekében történ­tek. Nyilvánvaló, hogy közös irányítás mellett több lehető­ség nyílik az egyes üzletek korszerűsítésére, fejlesztésé­re. Közvetlenül az indulás után nehéz lenne véleményt alkot­ni az új formáról. Hogy be­válik-e? Majd meglátjuk! — barta — Kerékpárpumpával tett igazságot Elítélték a féltékeny asszonyt Indul a brigád A DÄV szerelőbrigádja a legnagyobb hidegben is helyt­állt. Képünkön: indul a brigád, hogy a még hátralevő javításokat elvégezzék (Gödény fdv.) Bizonyítvány az ellenőrzőben Beszélgetés Csete Gyula igazgatóval K. S-t a városi bíróság két- hónapi szabadságvesztésre ítélte 1961-ben és a büntetés végrehajtását háromévi pró­baidőre felfüggesztette. A lány 1963 február 13. nap­ján házasságot kötött Czakó Kálmánnal. A frigy nem va­lami jól kezdődött: a férj a fényképészhez menet faképnél hagyta nemcsak a násznépet, hanem a fiatal asszonyt is. Rossz nyelvek szerint ebben äz alkalmatlan időben szer­zet tudomást az új '-asszonyka Zivataros múltjáról. Azért, a hullámok elsimul­tak és a házasok hat héten keresztül zavartalanul éltek a közmondásos mézesheteket. Csákó Kálmán azonban vé­gül is elhagyta a közös la­kást. Ennek alapos magyará­zatát Czakóné abban látta, hogy az újdonsült férj jó ba­rátságot tart Gy. J-néval. 1963. május 14-én Czakóné budapesti lakásáról váratlanul Nagykőrösre indult. Édesany­jánál szállt meg, akinek el­mondotta, hogy különélő fér- $ je a másik asszony miatt J hagyta el és azért jött, hogy ^ az asszonnyal „elintézze a dől- j got”. Hármasban elindultak otthonról. A két asszonyt el- kísérte Czakóné öccse is és a felirídult asszony kerékpár- ^ pumpát gyömöszölt a táska- í jába. ^ Az Aranykalász vendéglő- í bői felhívták Gy. J-né munka- f helyét a konzervgyárban és % Csákó Kálmán nevében azt % üzenték, hogy azonnal jöjjön, | mert baj van. Az asszony el- ^ indult a városba. Czakóné ^ anyjával és öccsével a Kos- ^ suth Lajos utcában várták. < Amikor összetalálkoztak, meg- j támadták a magányos nőt, % Czakóné szorgalmasan hasz- $ nálta a pumpát is. $ A néptelen Kossuth utcán ^ haladt lakása felé Gorócz % Ambrus, aki Társi László se- ^ gítségével megszabadította £ támadóitól a magányos asz- j szonyt. f Az ütlegelés következtében ^ Gy. J-né a koponya hátsó ré- ^ szén, a bal arcszélen, a la- ^ pocka táján, a jobb vállon, a ^ felkaron kisebb-nagyobb sérü- ^ léseket szenvedett Tíz napig £ volt táppénzes betegállomány- 4 ban. j Czakó Kálmánné még eny-J nyivel sem érte be. Másnap ^ minősíthetetlen hangú levelet ^ írt és azt boríték nélkül, ^ Gy-né táskájába gyömöszölve^ elküldte külön élő férjének. ^ Czakó Kálmán átvette a le- ^ vetet Kökény Ernő kiskorú- f tói és a levelet a táskával ^ együtt bevitte a rendőrségre. ^ Az ügyet a városi bíróság ^ dr. Szentpétery tanácsa tár-^ gyalta. Czakóné a tárgyaláson ^ beismerte a terhére rótt cse-í leleményeket, de bűnösségét csak részben ismerte el. Azt állította, hogy Gy-né volt az oka házassága megromlásá­nak. K-né tagadta, hogy bántot­ta volna Gy-nét. A nyomozás során elismerte, hogy tudott lánya telefonüzenetéről és arról is, hogy kerékpárpum­pát vett magához, amikor el­indultak. 'A 'bíróság a terheltek vé­dekezését nem f ogadta el. .. Az nem nyert bizonyítást, hogy Czakóné a telefonüzenetet fér­je nevében továbbította. A bíróság Czakó Kálmánnét és K. P-nét súlyos testi sértés bűntettében mondotta ki bű­nösnek. Czakónét az ügyészi vádtól eltérően nem becsület- sértés, hanem rágalmazás bűntettében is bűnösnek mon­dotta ki. Ezért Czakónét öt- hónapi, K-nét háromhónapi szabadságvesztésre ítélte. (Az utóbbi büntetést három évi próbaidőre felfüggesztették.) SOVINIZMUS Nem láttam még életem­ben két órát, amely vé­letlenül ugyanabban az idő­ben egyformán mutatta vol­na az időt. Január 28-án úgy három óra tájt a mi két ég­nek ágaskodó tornyunkon sem egyeztek az órák. A katolikus templom ‘ óráján még csak öt perc múlva lett volna három, a vele farkasszemet néző reformá­tus toronyórán már három órán túl haladtak a muta­tók, mégpedig pontosan öt perccel. A nagybolt előtt tanakod­tam, hogy ugyan melyiknek lehet igaza. Nagylcendős öregasszonyt szólítottam meg: — Ugyan, melyik órához igazodjak? Az asszony tekintetében egy kis melegséggel nézte a Ica toli kus templom óráját. — Nehogy higgyen már an­nak a kálomistának! Annyi az idő, néköm elhiheti! — és még bólintott is hozzá. _ Csizmás magyart szólítot­tam meg ezután és neki ugyanazt a kérdést tettem fel. Keményen megnézte a református templom tornyát. Határozottan szólt hozzám: — Ez az igaz! Amaz pápis­ta! S mintha valami nagyon megnyugtatott volna, biztos lépésekkel haladt tovább a dolgára. Találós kérdés: kettőjük közül melyik volt a katolikus és melyik a református?... •— si A művelődésügyi miniszter az iskolareform során még a nyár folyamán kiadott utasí­tása így szól: „A félévi ered­ményeket csak az ellenőrző könyvbe kell számjegyekkel beírni az osztályozó napló alapján, de anyakönyvezni nem kell. A félévi tanulmányi ered­ményekről szóló ellenőrző­könyvi értesítést csak az osz­tályfőnök (osztályvezető) írja alá és az iskola pecsétjével lát­ja el.” Eddig a rendelet, de mit’is szólnak hozzá a pedagógusok? Csete Gyulával, a Rákóczi általános iskola igazgatójával beszélgettünk a rendelet elő­nyeiről és az esetleges aggá­lyokról. Elmondotta, hogy ami­kor itt járt llku Pál művelő- lődésügyi miniszter, éppen ezt a problémát tette szóvá a mi­niszternek. A pedagógusok örülnek ennek a rendeletnek, mert valóban megkönnyíti az ad­minisztratív munkát azzal,----------- ' vxxwvxwwvwv D omb i Miskának két bő­gője van. Egy husotó, meg egy ünneplő. Az egyi­ket a Jegenyefában recseg­teti, a másikat pedig ak­kor veszi elő, amikor lako­dalomba, keresztelőre vagy éppenséggel disznótorba fo­gadják meg a bandát. Az ünneplő bőgő sorsa az­tán nemrégiben kitelt Kezdjük ott, hogy a Sütő­ipari Vállalat akkora nyere­ségrészesedést kapott, hogy a város többi vállalatainak egy­ből elállt a lélegzete. A derék pékek ugyancsak rádolgoztak és nagyon megérdemelték az összesimogatott százasokat sőt ennek hegyébe még azt a nagy hacacárét is,- amit szom­baton este rendezett a vezető­ség. Több, mint háromszáz em­ber számára terítettek. Az ét­rend: háromféle pörkölt, pe­csenye, pulykasült, többrend­beli sütemény, sajt, ilyen bor, olyan bor és kaptákba állítva vagy nyolc negyedes sörös­hordó. Hogy pedig a fiatalságnak is kedvébe járjanak, megfo­gadták Dombi Pista bandáját, s már a vacsora elején odaál­lították a zenészeket a sa­rokba és húzatták velük a szebbnél szebb magyar nótá­kat, S zóval állt a mulatság; Dombi Pista, a prímás melegen simogatta vonójával a húrokat. Csontos Ferkó he­gedűjéből könnyen kocogtak a hangok a melódia nyomá­ban. Viola Jóska, a brácsás, a kopott keménygallér mögül nyújtogatta hosszú gúnámya­AZ ÜNNEPLŐ BŐGŐ kát és közben hetykén táncol­tatta vonóját a Siúrokom. A legsarokban Dombi Miska brungattyúztatta a bőgőt és örökösen mosolygott, szinte úgy, mintha az egész mulat­ság csak az ő kedvéért volna. Az alkuban persze benne volt a vacsora meg a hozzá­való ital. Pontosan úgy, aho­gyan azt magyarán értik: en- ni-innivaló annyi, amennyit a test bevesz. Mondon hát. hogy nagyon nagy lakodalom volt. A pékek meg a hozzátartozók emberül megrakodván, nagyokat ittak. Úgy tizenegy óra felé széjjel­hányták a terítést és megkez­dődött a tánc. P ista ugyancsak húzta a talpalávalót, a pékek pe­dig rakták a táncot, vidáman, hetykén, mint az olyan ember, akinek a belső zsebét frissen vasalt százasok feszegetik; Dolgozott a banda emberül, csak éppen Miska pihentette feltűnően sokat a bőgőt és senki sem vette észre, hogy feltűnően sckat hajolgat a muzsikája fölé. Közben pedig az asztalról tünedeznek a tele borosüvegek és lába kelt a pecsenyének, meg a kalács­nak. A másik három zenész meg­elégedetten látta Miska igye­kezetét és közben nyugodtan reszeltek; Az óra már úgy négy felé kattyogott. s egy negyedórával a záróra előtt a gondnok oda­lépett a bandához; — No. gyertek be az irodá­ba, és vegyétek fel a pénzt. — A prímás nem lesz elég? — Nem! Mind a négyötök­nek alá kell írni. Libasorba bementek a kul­túrotthon irodájába. Türe­lemmel megvárták, hogy a gondnok megkörmölje a nyug­tákat. aláírták. Miska is oda­kente a nyugtájára a három keresztet és visszamentek- a nagyterembe. Négy órakor aztán véget is ért a mulatság. A vendégek hazaindultak, a zenészek is felpakoltak. A hegedűsök könnyen a hónuk alá vágták a tokot. Miska a hátára iga­zította a bőgőt. — Hinnye. az annya min- denit. de nehéz — nyögött, amikor belekapaszkodott a hangszerbe. A másik három jóízűen mosolyogva gyönyör­ködött a bőgős kínlódásában. A brácsás odalépett hozzá és a fülébe súgta: '— Addig bírd már ki, amíg innen kiérünk! Miska támolygott a nagy teher alatt, homlokát kiverte az izzadtság, de emberül vit­te a bőgőt a lépcsőn, ki az ut­cára. Amikor a kultúrotthon sarkánál befordultak. nagy lihegve levágta a bőgőt és csak csv Ids pihenés után cihélő- dött úira. A kontrás fogta a hangszer eevik végét, a má­sikat a bőgős. De így is alig bírtak vele. — Haj. de jól megraktad, legalább egy hétig megélünk belőle — szótagolta a kontrás lihegve. M ire kiértek a Dob utcába, akkorra a prímásról, a brácsásról, de a másik kettő­ről is leizzadt a kabát. Otthon már alig cipekedtek. csak ad­dig. amíg a kerítésen belül voltak. Az otthoniak előhömpölyög­tek a lakásokból. A gyerekek várták a kalácsot, az asszo­nyok a tálakat tartották a pe­csenyének. Két eladó lány ko­sárral várta az üvegeket. Miska egyetlen ügyes moz­dulattal kibontotta a bőgő ha­sát. és jobb kézzel belenyúlt a hangszerbe. Hát ez meg mi? — húzott ki egy féltéglát. — Mikor tettem én bele ezt a kö­vet? Messzire dobta a téglát és újra belenyúlt. Akkor meg egy terméskövet húzott elő. A többiek megdermedtek, a prí­más közelebb hajolt. — Mit szedői te elő? Vliska rémültein halászott to- vább. és néhány perc múlva egész domb volt mel­lette téglarakásokból és kö­vekből. Mikor utoljára leha­jolt, papírdarab került a ke­zébe. Valami rá volt írva. amit azonban az ő szeme nem fogott, s tovább adta Pistá­nak. „Ez nem volt benne az alkuban!” — olvasta fennhan­gon a prímás, majd eldobta a papírost. Ennyi az egész. Vagy ta­lán még annyi, hogy Miska azóta nem uzoválja az ünneplő bőgőt. (rossi) • . . ■ —... hogy a félévi jegyeket nem kell anyakönyvezni, csak ellenőrző könyvbe kell azokat bejegyezni. De félő, hogy nem jár-e ez visszahatás­sal ? — mondja Csele Gyula. Az ellenőrző könyvnek még- sincs olyan nagy értéke a diák szemében, mint a nagy becs­ben tartott bizonyítványnak. Az előbbit könnyen elvesztik a diákok, főleg ha több rossz jegy is van benne. Ez termé­szetesen a bizonyítványnál na­gyon -ritkán történik meg. Persze vannak még rafi­náltabb tanulók, akik két ellenőrzőt tartanak. A szülő kezébe ez esetben csak a „kiváltságos“ ellenőrző kerül. Azt hiszik aztán, hogy gyermekük jól áll tanulmányi téren, nincs körülötte semmi baj. Csak akkor jön a nagy csodálkozás, amikor év végén kiderülnek az összes jegyek, a teljes kép a diák tudásáról. Csete Gyula kérte a művelő­désügyi minisizitert, hogy ezt a rendeletet is kisérjék figyelemmel, és ha vala­mi probléma adódik a gya­korlatban, akkor módosít­sák. A továbbtanulásnál az isko­lák mellékelik, továbbra, is m félévi eredményeket. Ez azt je­lenti, hogy értékében semmi változás nem történik, mert épp olyan fontos, mint eddig, amikor még a félévi jegyeket a bizonyítványba jegyezték be, A békéltető esőcsepp Egy napra megmutatta erei jét a napocska. Megindult az olvadás. A toronyban elhúzták a le­vesnótát. Széledtek erre-ar- ra az iskolások. A jó ég tud­ná megmondani, mi lehetett az oka annak, hogy két kis kakas összekoccant. Mind­ketten átvették bal kezükbe a táskát és jobb kézzel in­dulatosan taszigálták egy­mást. A járda úgy látszik, kes­keny volt nekik, egyre kö­zelebb lökdösődtek a falhoz. Mindketten fenyegetően emel­ték fel a kezüket. És ekkor beleszólt a pl- tába a lyukas csatorna. Szin­te végszóra mindkét srác or­rára csöppent egy-egy kövér zsöpp. Talán a váratlan hideg rfzcsepp téritette észhez őkett egyszerre mindketten nagyot íahotáztak. Harag nélkül to­lultak tovább és mire az íjándékboltnál befordultakt nár el is felejtették a huza­todéit. « r *2

Next

/
Thumbnails
Contents