Pest Megyei Hirlap, 1964. február (8. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-05 / 29. szám

\/Ctrlap «ST MEGYEI 1964. FEBRUÁR 5, SZERDA Szitkozédás helyett intézkedést! Sok ezer forintos nyúlkár a Felsőbabáéi Állami Gazdaságban Az üzemeigységvezető kinyi­totta a több száz holdas, beke­rített gyümölcsös kapuját. A ropogó hóban lépkedve, el­szomorító látvány tárult elénk. A legtöbb gyümölcsfának körülrágták a törzsét a nyulak, az őszi ülteté- sűeknek még az ágait is. Mintha csak az ember bosz- szaniására törekedte!!; volna: a legszebb gyümölcsfákban tettek legtöbb kárt. Csupán ebben az egy elke­rített gyümölcsösben több ezer fát tettek tönkre a fé­lénk, ói? pusztító fogazatú rágcsálók. Fittyet hányva a drótakadálynak, bevetették magukat a gyümölcsösbe, ahonnan tavaszig mozdulni sem akarnak. Az üzemegy­ségvezető és a szőlész el­mondta, hogy mintegy 40—50 regulát lőttek ki ebből a gyümölcsöskerlböl az idén, de legalább 10—15 garázdál­kodik még ott. Kíváncsi voltam, hogy ál­lításuk mennyire igaz. Vé­gigmentünk a gyümölcsösön, közben öt fürge tapsifülest riasztottunk fel legbékésebb álmából, pedig csak a terü­let kisebbik részét érintettük. Nemi hiszem, hogy pont ar­ra jártunk, ahol a legtöbb nyúl tanyázott, tehát van még rágcsáló jócskán a kert­ben. Tovább csökkentik a Felsőbabád! Állami Gazda­ság paikonyi üzemegységének mezei leltárát... Az üzemegy.ségvezető és a szőlész elismerte, holy tűr­hetetlen mértékű a nyúlkár. Most, amikor nagyarányú, korszerű gyümölcs telepítési programot valósítunk meg, nem veszíthetjük el a réven, amit a vámon' már megsze­reztünk. Már az is nagy kár, ha ugyan nem pusztul el tel­jesen a nyúlrágástól a gyü­mölcsfa, hanem két-három évvel később fordul termő­re. Különösen érzékeny a veszteség a törpe gyü­mölcsösökben, mert abból csak korlátozott mennyiségű szaporítóanyag áll rendelkezésre, vagyis annyi, amennyi a terv teljesítéséhez elég. A nyúlkár tehát ily módon pótolhatatlan terv- kiesést jelent. A telepítési program vég­rehajtása során mind éle­sebben vetődik fel a nyúlkár elleni védekezés problémája. A megyei pártbizottság mel­lett működő vadászati és vadgazdálkodási bizottság ja­vaslatot készített e probléma megoldására. Ennék alapján a megyei tanács mezőgazdasá­gi osztálya és a vadászszövet­ség megyei titkára megfelelő utasítást adott ki a fiatal gyü­mölcsösök nyúlkár elleni vé­delmére. Mindezt elmondtam az üzemegységvezetőnek és a szőlésznek, akik — legna­gyobb meglepetésemre — nem tudlak erről a közös utasításról. Még nagyobb meglepetéssel hallgattam őket, amikor sorolni kezdték javas­lataikat a nyúlkár megelőzé­sére. Hiszen, mindezek szere­pelnek a közös utasításban! Érthetetlen, hogy az állami gazdaság igazgatója miért nem hozta ezt iudomásuk­A vállalat érdeke — a vásárló öröme a jó propaganda to? S egyáltalán komolyan vette-e az együttes utasítást? Tett-e intézkedéseket a vég­rehajtására? Nem vizsgáltam meg, hogy kit terhel a felelősség (remé­lem, hogy megteszik ezt az il­letékes szervek), de aranyit láttam, hogy az állami gazdaság a va­dásztársaságot, a vadász- társaság pedig az állami gazdaságot okolja a kárért. Amíg vitatkoznak, addig az idő halad, s a nyúlkár sza­porodik. A felelős beosztású emberek felháborodottan szid­ják a nyulakat, de az előírt nyúlkárelhárító intézkedése­ket nem szervezik meg. Mi­re való dolog ez? Ha ve­szett a fejsze, sikkor vesszen a nyele is? Avagy nem keli menteni legalább azt, ami még menthető? Cselekede­teikkel válaszoljanak erre a Felsőbdbádi Állami Gazda­ság vezetőd. Dr. Koller Mihály Elítélték a vssegresi botrányhősöket Vácegresen jobbára csak „becenevükön’“ ismerik a 38 éves Lipták Józsefet, a 25 éves Lakatos Tibort és a 24 éves Pikács Józsefet, a falu három veszekedett fenegyerekét: a Szőkít, a Sisiket és a Jóskát. Nos, ennek a három kötekedő falurosszának októberben el­követett ' véres garázdaságát most tárgyalta a megyei bíró- i ság Fábián-tanácsa. ítéletével | egyidöre megtisztította tőlük a község levegőjét. Október 12-én ott, Vácegre­sen dolgozott két bagj mun­kás, Palya Károly és Palya Gáspár. Szombat este lévén, betértek a kocsmába. Egy-egy pohár sört akartak meginni. Kint az utcán többen álldo­gáltak és helyi szokás szerint, a kocsma ajtaja előtt iddogál- tak. A kintiek közül egyszer­re csak valaki kihívta Palya Ká­rolyt az utcára. Amikor kilépett, odakünn se szó, se beszéd, pofozni kezdték. „Szakiayolc évet Az ügyész súlyosbílóséri fellebbezett Palya Gáspár azonnal segítsé­gére sietett öccsének és be­RENDŐRSÉGI KRÓNIKA várija n közönség ízlését, be­mutatni a korszerű lakáskultú­ra példáit, szervezett formá­ban piackutatást végezni és mindemellett bemutatni a mo­dern bútorokat, lakberendezési tárgyakat. A divat és lakberendezési kiállításokon kívül sor ke­rül óra-, bizsu- és ajándékvá­sárra, járműkiállításra és al­kalmi bemutatókra is. A vállalat legfőbb célja, hogy megfelelő kapcsolatot építsen ki a vásárló közön­séggel és ennek elsődleges és jó eszköze az alaposan és jól előkészített propaganda mun­ka. (t. t.) Aszódon történt. A múlt csütörtökön ismét bűncselek­ményhez vezetett az aszódi ne­velőintézet egyik szökevényé­nek kalandja. L. J. 16 éves fiú meg,szökött az intézetből. Szö­kését két másik növendék ész­revette és a szökevény megfo­gására indult. Amikor L. J.-t utolérték, az szembefordult ve­lük, s késével mindkettőjüket megszúrta. A két fiút kisebb sérüléssel vitték kórházba. A szökevényt a rendőrség vette gondjaiba. Betörték a hétfőre virradó éjszaka a gödöllői Dózsa György útón a Sportbolt kira­katát. A kirakatból órákat, napszemüvegeket vittek eL A nyomozás folyik. Elfogták a január végén történt vecsési kocsmabetörés tettesét: Ruzlacki Gusztáv 21 éves budapesti segédmunkást. Tettét beismerte, őrizetbe vet­ték. A lakására csalta Fazekas Lajos dánszentmiklósi lakost, leitatta, majd kifosztotta csü­törtök este Raffael György 39 éves nyáregyház! alkalmi mun­kás. A „jóbarát” másfél­ezer forint értékű holmit lo­pott el. A bíróságon fizet érte. Mellbeszúrta anyósát kony­hakéssel Makkai Géza 22 éves pándi segédmunkás a múlt szerdán délután. Bengó Jó­zsefnél komoly sérüléssel szál­lították kórházba. A késelő vöt őrizetbe vették. Sajátos „szórakozás“ Sajátos „szórakozást” eszel­tek, ki Pötltstein, egy karin- thiai falu gyógyíthatatlan náci militaristái. Kellékeik: egész sor, a második világháború után elrejtett géppisztoly, puska, revolver és egy mag­netofon, amelyről Hitler üvöltő beszédéi, indulók és parancsszavak lelkesítették a „veteránokat”. A Führer szó­zatától kellően felgerjedve egy elhagyott bányában lövöl­döztek fegyvereikkel és az éleslövészetet ugyancsak meg­örökítették a magnószalagon. Amikor azután „műsorukat" a falu vendéglőjében is leját­szották, a hatóságok felfigyel­tek, s véget ért a „pöcksteini maffia” — ahogy magukat nevezték — dicstelen pálya­futása. rántotta őt az ajtón. A kint állók azonban tovább folytat­ták a csatát. A kocsmába me­nekülő két Palya-fivér után, a becsukott ajtó üvegén ke­resztül, röpülni kezdtek a sö­röspoharak. söröskriglik, sö­rösüvegek. E „tüzérségi” élőké* szítés után Szoki és Joskó — az egész botrány értelmi szer­zője — benyomult az italbolt­ba, ahol Sisikkel együtt neki­estek a két testvérnek. A vere­kedésnek az italbolt vezető­je vetett véget. Szétválasztot­ta a küzdő feleket, a két bagi fiatalember pedig a kocsma raktárába menekült. Ezt látva Szoki, Sisik és Jos­kó, nagy dérrel-durral Lipták József lakására siettek. Ott a házigazda így szólt: — Gyerünk vissza, verjük össze őket. Akinek én a fejére csapok, azt üssétek úgy, mint a répát. A három jófirma ezzel is­mét elindult a kocsmába. Elől ment Lipták a kezében bal­tával, utána Lakatos egy 125 centiméteres malterkeverővel, harmadiknak Pikács a vas­villával. A kocsmában — ki is merte volna őket feltartóz­tatni? — egyenesen benyitot­tak a raktárba. Szoki és Si­sik azonnyomban a raktár oltalmában ülő két bagi test­vérre rontott. Lipták a bal- t-’val Palya Károly fejét ütöt­te, amíg az életveszélyes ko­ponya- és agysérüléseket nem szenvedett, amelyből kifolyó­lag egész életére megmaradó idegbetegsége keletkezett. La­katos Palya Gáspár fejére ütött, de mert az elvette tőle a malterkeverőt, kést rántott és azzal szur­kolta össze a szerencsét­lent. Pikács, aki a szűk raktárba már nem fért be, kint a kocs­mában garázdálkodott. Vas- villájával a kezeügyébe kerülő id. Szántovszky Józsefet ütöt­te, vágta, szúrta __ A verekedés után a három fenegyerek, mint aki jól vé­gezte dolgát, együtt távozott a kocsmából, ahol áldozataik vérükben feküdtek, s ahol a ■berendezést összetörték. A bíróság Lipták Józsefet nyolcévi, Lakatos Tibort egy és félévi, Pikács Józsefet két­évi börtönbüntetésre ítélte. A vácegresi fenegyerekek eny­hítésért, az ügyész Lakatos és Pikács ügyében súlyosbításért fellebbezett. (f. a.) HOL MIKOR ÉPÜL FEL A KISTARCSAI LAKÓTELEP? Éppen egy éve adtunk hírt először arról, hogy Kistarcsán, a HÉV-megállóval szemben nyolcvan lakásos szövetkezeti lakótelepet akarnak . építeni. Az érdeklődés nagy volt, a tervismertető tanácsülésen mintegy háromszázan vettek részt. Két hónappal a meg­hirdetett program után már valamennyi másfél-, két- és háromszobás lakásnak akadt gazdája. Elsősorban olyanok jelentkeztek, akik Budapesten laknak ugyan, de kinn dolgoz­nak a Kistarcsai Fésűsfonó­gyárban, vagy a VILIDÉRT raktárban. Egy év elteltével ismét fel­kerestük Rácz Lajos községi tanácselnökhelyettest, aki az építkezés patrónusa volt, mondja el, hol tartanak most? — Sajnos, nem szolgálhatok jó hírrel — kezdte. — Tavaly márciusban küldtük el épí­tési kérelmünket a járási ta­nácson keresztül az Országos Tervhivatalnak. Szinte biztos­ra vettük, hogy megkapjuk az engedélyt. Az előírások úgy szólnak, hogy szövetkezeti la­kótelepet csak Budapesten, vagy ipari centrumban lehet építeni, de mi mégis remény­kedtünk, mert a lakásokat egytől egyig a községben levő gyárak dolgozóinak építették volna. Végül az engedélyt nem szövetkezeti lakóházakra, hanem társasházak építésére kaptuk meg. Ez új helyzetet teremtett. Elsősorban azért, mert így bizonyos kedvezmé­nyektől elődünk, a lakások körülbelül egy negyedével drágábbak lettek, mint ahogy számítottuk, az építtetőknek nem tíz, hanem huszonöt szá­zalékot kell kezdéskor befi­zetniük. Ennek ellenére ed­dig a nyolcvanhat lakás felé­re van már jelentkező és biztos, hogy mire megkezdjük a munkát, mind elkél. — A nagyobb baj az, hogy időközben kidolgozták a köz­ség távlati fejlesztési tervét és annak elgondolásaival nem mindenben értünk egyet. A terv nem hagyta jóvá, hogy a HÉV-állomással szemközti szabad területen építkezzünk, ahol mi a község jövendő centrumát szerettük volna ki­alakítani, hanem ezt máshová helyezte. A lakótélen helyét olyan területen jelölték meg, ahol most házak állanak. Kö­rülbelül hatvan házat, száz család otthonát kellene kisa­játítani, amelynek értéke leg­alább hét és fél millió forint. Nagy kár lenne a jól megépí­tett húsz-huszonötéves háza­kat lebontani. Különösen kár akkor, amikor nem szenve­dünk helyhiányban. Az indok­lás szerint az általunk kijelölt rész nem felel meg, mert ki­csi. Nem jutna hely a járulé­kos építkezéseknek, az üzle­teknek. Ez nem áll, mert el­gondolásunk szerint az üzlete­ket egytől egyig a földszinten helyeznénk el, tehát amire egy ekkora telepnek szüksé­ge van, az egy helyen megta­lálható lenne. De még az új emeletes tanácsházát és a mű­velődési otthont is fel lehetne itt építeni zsúfoltság nélkül. Amíg ez a vitás kérdés el nem dől, nem kezdhetünk munkához — mondta a kis- tarcsai vb-elnökhelyettes a jövendőbeli Munkácsy Mihály lakótelep ügyéről. (K. M.) — Fekete Györgyné és Se­bők Mihályné Cegléd XI. 636. szám alatti lakosclk az erdő- gazdasás tulajdonát képező fenyőfából eltulajdonítottak, ezért a városi tanács szabály­sértési hatósága 150—150 forint pénzbírság megfizetésére kö­telezte őket, j Az ősember csodaszámba JÍ vette még a villámlást is, a (modern, felvilágosult ember fazonban már nem ismer cső- ff dát. Megértjük az ősembert: CSODÁÉ A CSODA ? A hét szűk és hét bő esz­tendő: a hétéves napfolt­tevékenység cildusándk ered­ménye. A botnak kígyóvá va­rázslása (miként Mózes tette a fáraó előtt), az indiai fa- kírok könnyű mutatványai közé tartozik. E pár példa elég a múltból, hogy láthassuk: ilyenféle cso­dák csodálata ma már joggal kiment a divatból. Nézzük Kelet csodáit, az „isteni akarat" csodáié'eleit. Azokat az emberfeletti em­beri cselekedeteket, amelye­ket napjainkban is tapaszál- hatunk, láthatunk, Gandhi éhségsztrájkjától a gondolat- átvitelig, a „természetellenes” gyógyulásoktól a stigmákig. A kdetí nyugati tudo­mány közelkerülése, egymás tapasztalatainak átvé'ele századunkban e csodák misz­tikumát is megsemmisítette. A nyugati ember „hie”, amely „hegyeket képes el­mozdítani” (Jézus szavai sze­rint), éppúgy egyezik a kele­tiek ákaratkoncentráló tudá­sával, mint ahogy az évezre­des jógakultusz „csokrai” (az éle'erő. práma hálózata az em­beri szervezetben) csodálatos pontossággal megegyezik a nyugati tudósok által az em­beri szervezetben felfedezett „idegpályá”-val, ideghálózat­tal. A hipnózis ma már nem cso­da.: a modern orvostudomány által legalizált gyógymód. A szöggésztív erő: az ember ha­képesség tette líépessé Gandhit az éhségsztrájkra. Ennek egy­szerű jelensége volt például az a gondolatátviteli kísérlet, amelyet az 1930-as évek vé­gén London—Athén távolság­ban végeztek. (A médium v, Athénben kivette a kártyacso- <; magból azt a lapot, amelyet j Londonban kiválasztott egy bi- J zottság a „mágus’1 számára.) % Baktuy Ervin, a tavaly el- % hunyt világhírű India-kutató mesélte, hogy a 30-as években £ Indiában, vadászat alkalmából $ gerinctörést szenvedett: s a ^ hindu orvosok a „biztos ha- £ 1ál”-tól meg tudták menteni. £ Baktay Ervin ezt nem csodá- f nak mondotta, csak csodálatos- £ nak. Mert valóban az akarat ( ereje csodálatos képesség, de', nem csodatevő. ; Nemrég halt meg a németi Neumann Teréz, aki haláláig i viselte kezén, lábán, oldalán; „Krisztus sebeit”, a stigmákat. \ Ez sem volt csoda, mert a; stigmatizáció is egyszerű ön~i szuggesztiós jelenség csupán, \ A csodák döntő többsége; tehát az akarat műve. Az aka- j rat pedig az ember természet-; adta képessége, amelynek \ megvannak a maga törvényei.; E törvények kiismerése — tu- \ dományos szinten — javában \ folyik. j Egyszerű „csoda”: a hipno-; tizáltat, a szuggesztiv erő ha- % tása alatt álló egyént a fa érin- tése megégetheti és a tüzes % vasé nem: ha a hipnotizáló i úgy akarja. Már komplikál- i tabb „csoda”: a szuggesztiv- j álomban parancsot kapni, hogyi holnap ebéd közben vágjam \ földhöz a vizespoharamat. S; bár nem emlékszem a kapott; utasításra: földhöz vágom ...; Mert a szuggesztiv erő nem-; csak térben, de időben is hat. ? Azonban ez sem csoda. i , > Alacs B. Tamas todik érzékszerve, csak leg­több emberben kifejletlen. Nem hiába mondják az or­vosok a betegeknek: higgye­nek a gyógyulásban, a gyógy­szerek hatásában, akarja­nak meggyógyulni, mert az fél gyógyulás. A gyógyulás váló­ban felerészben: önszuggesz- tió. A szuggesztivitás erejével dolgoznak — akaratlanul is — a népvezérek, szónokok, szí­nészek. A tömegszuggesztió hatása alá kerül nap mind nap az ember: sportpályákon, szín­házakban ... Az akarati koncentráló ludatlanságá’oan és félelme• ben mindenben az isten vagy istenek csodatételét látta. A Bibliában csoda, hogy midőn Jézus keresztre feszít- ve meghalt: első átült délután három órakor az ég. A tudó­sok kiszámították, hogy Pa­lesztina felett akkor napfo­gyatkozás volt. Ez pedig csak nem csoda'.'! A zsidók á'kelése száraz lábbal, a Vörös-tengeren: bi­zonyos ár-apály jelenséggel és Széljárással függ össze. Napjainkban is gyakorta át lehet lábalni rajta, csak tud­ni kell, hogy mikor. Mózes tudta. A kereskedelemnek jó szol­gálatot tesz a megfelelő szín­vonalú propaganda. Számok, statisztikai adatok igazolják, hogy azokon a területeken, ahol a különböző vállalatok, üzletek megfelelően népsze­rűsítik árucikkeiket, nagyobb forgalmat sikerül lebonyolíta­ni. Nem közömbös ez a vevő megnyerése szempontjából gém. Míg azonban az ötletes pla­kát vagy szép kirakat, esetleg kiállítás vagy mozireklám megszületik, hosszú utat jár­nak be a hirdető, árucikkeiket propagáló vállalatok. Mert meglepetést készíte­ni nem könnyű feladat. ;■ Nézzük meg most, hogy egy j jelentős kereskedelmi válla- j lat milyen propaganda tervvel ^ kezdte meg az új esztendőt, í milyen meglepetéseket készít \ a megyei vásárlóközönség ré- \ szere. Választásunk a Pest í megyei B.uházati Kiskereske- j delim Vállalatra esett. Ennek J cikkei ugyanis gyermeket, fel- \ nettet egyaránt érdekelnek. A J vállalat üzleteiben az egész j esalád megtalálhatja az öltöz- j kedéséhez szükséges kelléke- í két. Milyen meglepetéseket ^ készítenek tehát 1964-ben szá- ^ inunkra? í — Propagandánk — hangzik a tájékoztató — a szocialista \ kereskedelem kulturáltságát, \ felkészültségét, áruválasztékát \ 1 hivatott hirdetni. Ruha- és divatbemutató- kát, kiállításokat, bolton J belüli árubemutatókat és ; vásárokat, valamint terüle- ^ tönként kirakatversenyeket j tartunk. ; Az első félévben két ruha- ; bemutatóra, három kiállításra, í tizenöt bolton belüli árubemu- i tatóra és vásárra, valamint a ; vállalatok közötti kirakatver-! senyre kerül sor. A ruha- és divatbemutató- I kát úgy szervezik, hogy a: korszerű öltözködés kellékeit,: az újvonalű, világszerte diva- j tos ruhákat láthassák a meg- i jelentek — és a vállalatnak az \ is célja, hogy olyan ruhákat mutasson be. amelyek üzle-j teiben kellő számban a közön- | ség rendelkezésére állnak. A lakberendezési kiállításo­kon ugyancsak fontos szerepet kap a propaganda munka. Nemcsak az a vállalat célja, hogy kiállítsa árucikkeit, ha­nem feltétlenül fejleszteni ki-

Next

/
Thumbnails
Contents